Bahrein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bahreini Királyság
مملكة البحرين
(Mamlakatu l-Bahrajn)
Bahrein zászlaja
Bahrein zászlaja
Bahrein címere
Bahrein címere
Nemzeti mottó: بحريننا (Bahrainuná) Mi Bahreinünk
Nemzeti himnusz: Bahrainuná
Map of Bahrain.svg

Fővárosa Manáma
é. sz. 26° 04′ 03″, k. h. 50° 33′ 04″
Államforma monarchia
Vezetők
Malik Hamad ibn Ísza Ál Halífa
Miniszterelnök Halífa ibn Szalmán Ál Halífa
Koronaherceg Szalmán ibn Hamad ibn Ísza Ál Halífa
Hivatalos nyelv arab
Beszélt nyelvek angol, újperzsa, urdu
független 1971

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint1 492 584 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban149
Becsült1 490 000 [2] fő (2018)
Rangsorban149
Népsűrűség1831 fő/km²
GDP
Egy főre jutó20 759
Földrajzi adatok
Terület778,3 km²
IdőzónaUTC+03:00 (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem Bahreini dinár (BHD)
Nemzetközi gépkocsijel BRN
Hívószám 973
Segélyhívó telefonszám
  • 999
  • 112
Internet TLD.bh
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó BS 1363
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Bahreini Királyság témájú médiaállományokat.

Bahrain map.png

Bahrein (teljes nevén: Bahreini Királyság[3]) kis szigetország, monarchia a Perzsa-öbölben. A Kelet és Nyugat közti stratégiai helyzete, termékeny földje, édesvize és a gyöngyhalászat hosszú időn keresztül a városiasodás központjává tette Bahreint. A gyöngyhalászat volt a gazdaság fő ága egészen a 20. század elejéig, amikor feltalálták a tenyésztett gyöngyöt, és kőolajat fedeztek fel itt az 1930-as években.

Földrajz[szerkesztés]

A Szaúd-Arábiától keletre a Perzsa-öbölben található szigetcsoport összterülete csak kicsit nagyobb mint Budapest területe.

Bahrein domborzati térképe
A Rózsás flamingók őshonosak a szigeten

Domborzat[szerkesztés]

Neve arab eredetű, „két tenger”-t jelent. A négy nagyobb (Bahrein, Muharraq, Sitrah, Hawar) és harminc kisebb szigetből álló ország felszíne sík, sivatagi éghajlatú. A jelentős artézi vízkészletből eredő forrásai gazdag oázisokat látnak el évezredek óta. Legmagasabb pontja: Jabal ad-Dukhan (122 méter).

Vízrajz[szerkesztés]

Nincs jelentősebb felszíni vízfolyás. Környezeti gondot okoz, hogy a tengerbe távozó édesvíz felborítja a partközeli vizek korábbi sóháztartását. Megváltozik így a part menti élővilág.

Éghajlat[szerkesztés]

Télen kellemes tavaszias az idő, nyáron párás forróság a jellemző. A csapadék kevés. Homok- és porviharok előfordulnak.

Manama (1961–1990, extrém: 1902– ) éghajlati jellemzői
HónapJan.Feb.Már.Ápr.Máj.Jún.Júl.Aug.Szep.Okt.Nov.Dec.Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)29,734,738,141,346,747,347,545,645,542,837,230,647,5
Átlagos max. hőmérséklet (°C)20,021,224,729,234,136,437,938,036,533,127,822,330,1
Átlagos min. hőmérséklet (°C)14,114,917,821,526,028,830,430,528,625,521,216,223,0
Rekord min. hőmérséklet (°C)2,77,910,910,818,718,425,321,818,918,811,76,42,7
Átl. csapadékmennyiség (mm)1516141010000141171
Havi napsütéses órák száma2262212392553073393323323123042612263354
Forrás: NOAA,[4] Meteo Climat (record highs and lows),[5] Ministry of Transportation (Bahrain)[6]


Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Az ókori Mezopotámiában sumerül Tilmun néven emlegették a számukra nagyon távoli szigetet, amellyel kereskedést folytattak (ld. Enki és Ninhurszag, 1.-30., Lu-dingirra Innin-himnuszát vagy az ún. Tilmun-himnuszt[7]), és akárcsak az Egyiptomiak Núbiát, bizonyos mértékig eszményítően megmitologizálták:

Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmunban holló nem károg, farkas bárányt nem ragadoz.

Akkád neve Dilmun.

A Perzsa-öböl bejáratánál elfoglalt stratégiai helyzete miatt uralmáért harcoltak az asszírok, a babiloniak, a görögök, a perzsák, végül az arabok, akiknek befolyására a szigetlakók felvették a muszlim vallást. A hely neve a legrégibb időkben Dilmun volt, a görögök Tylosnak nevezték, azután Awal lett. A Bahrein név arabul azt jelenti: 'két tengeré', arra utal, hogy édesvízű források vannak a sós vízzel körbevett területen.

A világörökség része Bahrein erődje, amelynek néhány részét Kr.e. 2800-ra eredeztetik vissza

Ókor[szerkesztés]

I. e. 2300 körül Bahrein a Mezopotámiában (a mai Irakban) és az Indus-völgyben (a mai Pakisztán és India) közötti kereskedelmi utak központjává vált. Ez volt a Dilmun (más átírásban Telmun) civilizáció, amely az i. e. III. évezredben kapcsolatban állt a sumér civilizációval. I. e. 600 körül Bahrein a Babiloni Birodalom része lett. Történelmi források említik, hogy a mai Bahrein akkori neve 'Örök élet', 'Paradicsom', 'Éden' volt. Ezen kívül a 'Perzsa-öböl gyöngyének' is nevezték.

Nagyobb államok részeként[szerkesztés]

Bahrein 629-ben tért át az iszlámra. Addig a nesztoriánus kereszténység egyik központja volt. 899-ben egy világvégét váró iszmailita szekta, a karmaták lettek az ország birtokosai, akik egy utópisztikus társadalmat próbáltak megvalósítani, amelyben minden tulajdont egyenlően osztottak szét a tagok között. A karmaták zavarokat okoztak az egész iszlám világban: adót szedtek a bagdadi kalifátustól, és 930-ban kirabolták Mekkát és Medinát, a szent Kába követ Bahreinbe vitték, és csak váltságdíj ellenében adták vissza. Végül 976-ban az Abbászidák legyőzték őket.

Arad erődje, 15. századi építmény

1521-ig, amikor a portugálok meghódították az Awal-szigeteket, Bahrein egy nagyobb régiót jelentett, amely magában foglalta a mai Szaúd-Arábia keleti részén fekvő Ahsa és Qatif tartományokat és az Awal-szigeteket. E szigetek a mai Bahrein. A régió Baszrától a Hormuzi-szorosig és Ománig terjedt. Ez volt az Iqlim al-Bahrayn (Bahrayn tartomány), lakói arabok voltak, a Bani 'Abdu l-Qays törzs leszármazottai. A portugál hódítás óta viszont a Bahrein név már a mai Bahreinre vonatkozik. A 16. századtól 1743-ig a Bahrein feletti ellenőrzés a portugálok és az irániak között váltakozott.

A mai határok között[szerkesztés]

A késői 18. században az Ál Halífa család felszabadította a bahreini arabokat a perzsa uralom alól. Mivel fennállt a veszélye az újabb iráni hódításnak, az emirátus szerződést kötött Nagy-Britanniával és brit védnökség alá helyezte magát.

Az olajat 1932-ben fedezték fel és Bahrein hirtelen modernizációját okozta. Az egész régióban itt fedeztek fel először olajat. Az Egyesült Királysággal fenntartott kapcsolatok szorosabbak lettek, mert a britek támaszpontokat állítottak fel. A brit befolyás egyre erősebb lett az ország fejlődésével, amelynek a csúcspontja Charles Belgrave ellenőrré való kinevezése volt; Belgrave modern oktatási rendszert hozott létre Bahreinben.

A második világháború után britellenes érzelmek terjedtek el az arab világban és Bahreinben zavargásokba torkollottak. A zavargások fókuszában a zsidó közösség állt, amelynek tagjaiból jelentős írók és énekesek, gazdasági szakemberek, mérnökök és az olajtársaságok középvezetői kerültek ki, továbbá olyan textilkereskedők, akiknek üzlete kiterjedt az egész Arab-félszigetre (nem engedték meg a zsidók állandó letelepedését Szaúd-Arábiában), és más szabadfoglalkozású elemek. Az 1947-es események következtében a zsidó közösség hátrahagyva vagyonát Bombaybe menekült, azután Palesztinában (később Izrael - a Pardes Chana negyed Tel-Avivban) és az Egyesült Királyságban telepedett le. 2007-ben 36 zsidó élt Bahreinben.

A kártérítés lehetősége sohasem merült fel. 1960-ban az Egyesült Királyság Bahrein jövőjét nemzetközi döntőbíráskodás alá helyezte és az ügy az Egyesült Nemzetek főtitkárának hatáskörébe került. 1970-ben Irán bejelentette igényét Bahreinre és a többi perzsa-öböli szigetre. Később egyezményt kötött az Egyesült Királysággal, hogy Irán nem érvényesíti igényét Bahreinre, ha más követeléseit teljesíti az Egyesült Királyság. Az ezt követő népszavazáson a bahreiniek megerősítették, hogy ők arabok és függetlenek Nagy-Britanniától és Irántól. Bahrein tagja maradt az Arab Ligának és az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak.

A britek 1971. augusztus 15-én vonultak ki. Az 1980-as évek magas olajárából nagy hasznot húzott Bahrein, de az áresés is súlyosan érintette. Az ország megkezdte gazdaságának diverzifikálását és az 1970-es években a libanoni polgárháborúból is hasznot húzott, ugyanis Bahreinbe települt át Bejrútból a Közel-Kelet pénzügyi központja. Korábban Libanonban erős bankszektor működött, ami kivonult onnan a polgárháború miatt.

Az 1979-es iráni iszlám forradalom után a bahreini síiták fundamentalista szervezete, a Bahrein Felszabadításának Iszlám Frontja 1981-ben sikertelen puccsot kísérelt meg. A puccsot Iránban élő emigráns síita klerikusok szervezték, élükön Hujjatu l-Iszlám Hádi el-Mudarriszi állt, aki a teokratikus kormányzat legfelső vezetője lett volna.

1994-ben a síiták újabb zavargásokat kezdeményeztek, mert nők is részt vettek sporteseményen. A királyságra rosszul hatottak az 1990-es évek közepének szórványos zavargásai is, amikor negyven ember vesztette életét a kormány és a fundamentalisták összecsapásaiban.

1999 márciusában Hamad ibn Ísza Ál Halífa követte apját az államfői poszton, és bevezette a parlamenti választásokat, szavazati jogot adott a nőknek, és kiengedte a börtönből a politikai foglyokat. Ezt a mozzanatot az Amnesty International úgy jellemezte, hogy „történelmi periódusa az emberi jogoknak”. Az országot királysággá nyilvánították 2002-ben. Korábban hivatalosan „állam” volt a megnevezése, ez „királyság”-ra változott.

A 2011-es egyiptomi forradalom hatására 2011 februárjában megmozdulások kezdődtek, amelynek fő oka a vallási megosztottság volt: a síita többség felett egy szunnita kisebbség uralkodik, amely kirekeszti a síitákat a hatalomból és a gazdagságból. A hatalom a tömegmegmozdulásokat rendőri rohammal verte szét, viszont a később visszatérő tüntetőket már nem érte atrocitás. A változást a szaúdi és katari rendőri erők megjelenése jelentette 2011. március 14. táján, amely után a tüntetéseket feloszlatták, majd a demonstrálók fő jelképének számító Gyöngy teret is elbontották.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Hamad-Ibn-Ísza-Ál-Halífa király
Manama látképe
Manama egy más nézetből
Muharrak (az előtérben) és Manama (a háttérben)
Muharrak tengerpartja

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Királyság, örökletes alkotmányos monarchia.[8]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Politikai pártok[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Bahrein közigazgatási beosztása
  1. Főváros (Manáma)
  2. Centrum
  3. Muharrak
  4. Észak
  5. Dél

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Az Öböl-államok legkisebb népességével rendelkező állam.[8] A városi népesség meghaladja a 90%-ot.[8] Népsűrűsége magas, kb. 2200 fő/km² (2020-ban);[9] a legnagyobb népességi koncentráció a fő sziget északi végén, Manama és el-Muharrak környékén található.[8]

Népességének változása[szerkesztés]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Bahrein városai
Rangsor Név Lakosság Régió
Latin
betűkkel
arab
betűkkel
1991-es
népszámlálás
2001-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Manáma المنامة 127 978 143 035 147 074 Manama
2. el-Muharrak المحرق 74 245 91 307 97 458 el-Muharrak
3. er-Rifá el-Garbi الرفاع الغربي 45.596 79 550 94 344 er-Rifá
4. Madínat Hamad مدينة حمد 29 055 52 718 65 466 Hamad
5. Aali عالي n.a. 47 529 55 052 el-Vuszta
6. Madínat Ísza مدينة عيسى 34 509 36 833 38 090 Madínat Ísza
7. Szitra سترة 36 800 34 317 37 657 Szitra
8. el-Budajja البديع n.a. 30 702 33 700 es-Samalijja
9. Dzsid Hafsz جد حفص 44 800 30 099 31 735 Dzsid Hafsz
10. el-Malikijja المالكية n.a. 13 658 14 573 el-Garbijja
11. el-Hidd الحد 8 610 11 637 12 797 el-Hidd

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még az angolt, a perzsát és az urdut.

A lakosság 73%-a arab (melyből 63% bahreini arab, 10% egyéb arab), 27%-a külföldi (8% iráni, 8% indiai, 2% pakisztáni, 1% európai, 8% egyéb).

Az ENSZ 2019-es adatai szerint a bevándorlók a teljes népesség körülbelül 45% -át teszik ki.[8]

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A lakosság 85%-a muszlim (síita 51%, szunnita 34%) vallású, 6%-a keresztény, 6%-a hindu és 3%-a egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Az egészségügyi ellátás ingyenes.[10]

Gazdaság[szerkesztés]

Az Alba alumíniumgyártó cég egy telephelye
Manama egy képe
A Batelco telekommunikációs társaság egy hálózati központja

Általános adatok[szerkesztés]

Olajipari ország. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja. Valamikor 2020 után új, több országgal közös pénznemet fognak bevezetni a halídzsit.

Gazdasági bevételeinek 80%-a a kőolaj és a feldolgozott szénhidrogének eladásából származik.

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Főbb termények: datolya, paradicsom, gyümölcs, sütőtök. Egyéb áruk: birka és baromfihús, tojás, tej. [8]

Az oázisokban datolyát, gránátalmát, fügét és zöldségféléket termesztenek.

Ipar[szerkesztés]

Főbb ágak: kőolajfeldolgozás és -finomítás, alumíniumolvasztás, műtrágyagyártás, hajójavítás. [8]

Az olcsó elektromos áramra ausztrál timföldimportra épülő alumíniumkohót és hengerművet telepítettek. Fejlett ipar jellemzi (hajóépítés- és javítás), de a hagyományos kézműves iparágaknak is nagy a szerepük. Öntöző- és ivóvízzel a ma már elapadóban lévő rétegvízforrások és tengervíz-sótalanító üzemek látják el.

Külkereskedelem[szerkesztés]

  • Exporttermékek: kőolaj és olajtermékek, alumínium, textíliák.
  • Importtermékek: gépek és műszaki berendezések, élelmiszerek, vegyszerek.

Főbb kereskedelmi partnerek 2017-ben: [8]

  • Export: Egyesült Arab Emírségek 19,6%, Szaúd-Arábia 11,7%, USA 10,8%, Omán 8,1%, Kína 6,5%, Katar 5,7%
  • Import: Kína 8,8%, Egyesült Arab Emírségek 7,2%, USA 7,1%, Ausztrália 5,3%
A szigetet Szaúd-Arábiával összekötő híd

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés]

Offshore banki szolgáltatások.[8]

Az olajipari jövedelmekre alapozva a térség fontos kereskedelmi, pénzügyi, felsőoktatási központjává vált, de jelentős bevételei származnak a hajó- és légiforgalom tranzitilletékeiből, valamint a kisebb szigetek luxusszállóinak üdülővendég-forgalmából is.[11]

Közlekedés[szerkesztés]

  • Közúthálózat hossza 3261 km.
  • Repülőterek száma: 4 (a Bahreini nemzetközi repülőtér a sziget északi végében található, Manáma közelében).
  • Kikötők száma: 3
  • Fő tengeri kikötők: Mina 'Szalman, Szitrah

Kultúra[szerkesztés]

  • Internethasználat: 21%
A Nemzeti Múzeum épülete

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Az oktatás - a középiskolás kor végéig - ingyenes.[10]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Tudomány[szerkesztés]

A bejárati ajtaja egy régi, hagyományos stílusban épült háznak

Művészetek[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Turizmus[szerkesztés]

A turizmus fellendítésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek (luxusszállodák, golfpályák, búvárkodás).

Javasolt oltás a turistáknak:

Sport[szerkesztés]

A Formula–1 bahreini pályájának egy része

Az olimpiai játékokon eddig egyetlen érmet nyert az ország. A 2008-as pekingi játékokon Rashid Ramzi atléta a férfi 1500 méteres síkfutás aranyérmese lett, aranyérmét azonban a NOB később doppingvétség miatt elvette és kétéves eltiltást szabott ki rá.

A Bahreini labdarúgó-válogatott eddigi legjobb eredménye a 2004-es Ázsia Kupán elért 4. helye volt.

2004 óta megrendezik a Formula–1 bahreini nagydíjat. 2011-ben elmaradt a verseny az országban uralkodó politikai helyzet miatt.

Ünnepek[szerkesztés]

Ásúrá ünnep

December 16. - Nemzeti ünnep - A függetlenség napja 1971

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Key Development Forecasts for Bahrain. Ifs.du.edu, 2011. március 22. (Hozzáférés: 2016. augusztus 24.)
  3. A Földrajzi név-bizottság 45. ülésének határozatai. [2014. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. április 20.)
  4. Bahrain International Airport Climate Normals 1961–1990. National Oceanic and Atmospheric Administration. (Hozzáférés: 2016. április 5.)
  5. Station Bahrain (francia nyelven). Meteo Climat. (Hozzáférés: 2016. október 14.)
  6. World Weather Information Service – Bahrain/Manama. World Meteorological Organization. (Hozzáférés: 2012. szeptember 18.)
  7. Ld. a Harali c. cikket.
  8. a b c d e f g h i CIA World Factbook
  9. worldometers
  10. a b Bahrein. In: Öt világrész országról országra. Officina Nova - Magyar Könyvklub, Budapest, 1995. 404. ISBN 963 477 038 X
  11. Probáld Ferenc: Bahrein. In: Afrika és a Közel-Kelet földrajza. Egyetemi és főiskolai tankönyv. Második, átdolgozott kiadás. Szerk.: Probáld Ferenc. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002. 310-312.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:البحرين
A Wikimédia Commons tartalmaz Bahrein témájú médiaállományokat.