Új-Zéland

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Új-Zéland
New Zealand (angolul)
Aotearoa (maoriul)
Új-Zéland zászlaja
Új-Zéland zászlaja
Új-Zéland címere
Új-Zéland címere
Nemzeti himnusz: Isten óvja Új-Zélandot
Isten óvd a királynőt (uralkodói himnusz)
New Zealand (orthographic projection).svg

Fővárosa Wellington
d. sz. 42°, k. h. 174°
Legnagyobb város Auckland
Államforma Alkotmányos monarchia
Vezetők
Államfő II. Erzsébet új-zélandi királynő
Kormányzó Patsy Reddy
Miniszterelnök Jacinda Ardern
Hivatalos nyelv új-zélandi angol, maori, új-zélandi jelnyelv
Függetlenség Az Egyesült Királyságtól
kikiáltása 1907. szeptember 26.

Tagság A Nemzetközösség (1931), az OECD (1973), az APEC (1989),
az ENSZ (1945), a Csendes-óceáni Fórum (1971),
a Csendes-óceáni Közösség (1947)
Népesség
Népszámlálás szerint 4 793 700 fő (2017. jún. 30.)
Rangsorban 124
Becsült 4 875 827 fő (2018. április[1])
Rangsorban 124
Népsűrűség 15 fő/km²
GDP 2017[2]
Összes 201,5 milliárd amerikai dollár (52.)
PPP: 186,5 milliárd nemzetközi dollár
Egy főre jutó 41 593 amerikai dollár (19.)
PPP: 38 502 nemzetközi dollár
HDI (2015) 0,915[3] (13.) – magas
Földrajzi adatok
Terület 268 680 km²
Rangsorban 73
Víz 2,1%
Időzóna Új-zélandi idő (UTC+12:00)
Új-zélandi nyári idő (UTC+13:00)
Egyéb adatok
Pénznem Új-zélandi dollár (NZD)
Nemzetközi gépkocsijel NZ
Hívószám 64
Segélyhívó telefonszám 111
Internet TLD .nz
Villamos hálózat 230 volt
Elektromos csatlakozó AS/NZS 3112
Közlekedés iránya bal
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Új-Zéland témájú médiaállományokat.

New Zealand-CIA WFB Map.png

Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. Földrajzilag a Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 1500 km-re fekszik. A másik legközelebbi nagyobb szárazföld délen az Antarktisz. Északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek és Tonga szigetek helyezkednek el viszonylag közel. Területe Magyarország területének majdnem háromszorosa. Mivel igen távol esik minden földrésztől, Új-Zéland a legutolsó nagyobb, emberi letelepedésre alkalmas terület, amit az ember általában – a maorik révén –, majd pedig az európai ember meghódított. A hosszú elszigeteltség miatt Új-Zélandon az állatok és a növények különleges biodiverzitása alakult ki, igen sok endemikus, csak itt élő fajjal. Ezek közül a legismertebbek a különleges madárfajták. Az ország geológiailag rendkívül aktív területen fekszik, az itt húzódó törésvonalak mentén gyakoriak a földrengések és a vulkanikus kitörések.

A polinéziai bevándorlók a 13. század környékén telepedtek le először a szigeten, létrehozva az egyedi maori kultúrát. 1642-ben Abel Janszoon Tasman holland felfedező lett az első európai, aki megpillantotta a szigetet. Hosszú szünet után 1769-ben James Cook brit felfedező hajózott erre, és ő térképezte fel a szigetek fő körvonalait. Ezután európai bálnavadász, fókavadász és kereskedőhajók jártak erre. Elterjesztették a szigeteken a burgonyát és a puskákat, ezek az új ismeretek átalakították a maori társadalmat, súlyosbították a törzsi háborúkat a 19. század elején. 1840-ben a britek és a maorik aláírták a waitangi szerződést, amelynek következményeként Új-Zéland brit gyarmattá vált. A bevándorlók számával együtt szaporodtak a konfliktusok is. A válságokat politikai reformok követték, amelyek során a nők itt kaptak először a világon szavazati jogot.

Az 1930-as évektől már jóléti társadalmat hoztak létre. A második világháború után Új-Zéland csatlakozott Ausztráliához és az Egyesült Államokhoz az ANZUS biztonsági szerződésen keresztül, amelyet később az USA felbontott, mivel Új-Zéland felvette a nukleáris mentes irányelvet. Az 1950-es években Új-Zélandon volt a világon a legjobb az életminőség, azonban 20 évvel később a gazdasága hanyatlásnak indult az olaj gyengesége miatt, illetve az Egyesült Királyság Európai Gazdasági Közösségbe való belépésének eredményeképpen. Jelentős gazdasági átalakuláson esett át az ország az 1980-as években, amely során a protekcionista gazdálkodást felváltotta a szabad kereskedelmi gazdálkodás. Az egyetlen, domináns exportcikküket, a gyapjút, felváltották a tejtermékek, a hús és a bor. 2015-ben a vezető exportcikk a sűrített tej volt, ezt követte a birka- és kecskehús, a fagyasztott marhahús, a vaj és a nyers fa.[4]

Hivatalos nyelvei az angol, a maori és az új-zélandi jelnyelv.

Az országnév eredete[szerkesztés]

Új-Zéland neve a bennszülött maorik nyelvén Aotearoa vagy Aetearoa, melyet A hosszú fehér felhő földjének fordítanak. Az azonban nem ismeretes, hogy az egész szigetet jelölte-e ez a név, vagy csak az Északi-szigetet. A szintén maori nyelvű Niu Tireni elnevezés az angol elnevezésnek felel meg. Az országot lakosai gyakran Aotearoa New Zealand néven említik, ez azonban külföldön szinte teljesen ismeretlen.

A szigetországnak Hendrik Brouwer holland térképész adta 1643-ban hazája Zeeland (jelentése „Tengerföld”) tartományáról a Nova Zeelandia latin nevet (hollandul Nieuw-Zeeland). Ebből keletkezett angolosan a New Zealand név, bár a mai angol nyelvben a Zealand szó nem a holland tartományt, hanem Dánia legnagyobb szigetét (dán nyelven Sjælland, magyarul „Fókaföld”) jelöli.

Földrajz[szerkesztés]

Új-Zéland domborzati térképe

Domborzat[szerkesztés]

Az ország két nagy és számos kisebb szigetből áll. A két fő sziget a déli szélesség 34° és 47°-a között található.

A nagyobb kiterjedésű Déli-szigeten hosszában végighúzódik a Déli-Alpok nevű lánchegység, melynek legmagasabb csúcsa (Aoraki/Mount Cook, 3754 méter) egyben az ország legmagasabb pontja is. A vulkanikus szempontból aktívabb Északi-sziget legmagasabb pontja a jelenleg is aktívnak számító Ruapehu tűzhányó csúcsa (2797 méter).

Új-Zéland földrajzi értelemben a világ leginkább elszigetelt országa. A legközelebbi nagyobb szárazföld Ausztrália, amelynek keleti partja Új-Zélandtól 2000 km távolságra északnyugatra található. Déli irányban az Antarktisz, északra Fidzsi-szigetek, Tonga és Új-Kaledónia a legközelebbi szárazföld.

Geológiai értelemben a szigetek az ausztráliai és a csendes-óceáni lemezek összeütközésének következtében emelkedtek ki az óceánból. A két kéreglemez mozgásának köszönhetően Új-Zéland területe szeizmikusan jelenleg is igen aktív.

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország déli részén az óceáni és a hegyvidéki éghajlat uralkodik. Az északi részen szubtrópusi.

Délen, Christchurch városában a középhőmérséklet télen 3-12 °C, nyáron 12-22 °C. Az Északi-szigeten fekvő Aucklandben télen 9-15 °C, nyáron 12-24 °C.

Új-Zélandon – mivel Földünk déli felén fekszik – az évszakok fordítva vannak, mint Európában, így Magyarországon is. A tél júniusban kezdődik, és egészen októberig eltart, ellenben az Északi-szigeten inkább júliusban kezdődik, de valamivel tovább is tart.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

Az új-zélandi kontinens körülbelül 80 millió éve kezdett elszakadni a Gondwana őskontinenstől, élővilága azóta földrajzi elszigeteltségben fejlődött. Fizikai elszigeteltségük ellenére a szigeteken gazdag flóra és fauna alakult ki. Az őskontinensről Új-Zélandon ragadt állat- és növényfajok az évmilliók során alkalmazkodtak a szigetek biogeográfiájához, és a világon máshol fel nem lelhető fajokká fejlődtek. Példamutató, hogy az új-zélandon honos szövetes növények 82%-a bennszülött.[5][6]

Új-Zéland területét az ember megjelenése előtt mintegy 80%-ban erdő borította.

Az új-zélandi erdőket egykor madarak uralták. Sok madárfaj, így a kivi, kakapó, veka és takahe mind röpképtelen maradt, mivel a szigeteken nem élt szárazföldi emlős ragadozó, és így nem volt természetes ellenfelük. Az emberek megjelenése, az ezzel járó élőhelyváltozás és az emberek által a szigetre hozott patkányok, menyétfélék és más emlősök felbukkanása több madárfaj, köztük a Haast-féle sas és a moafélék (a valaha élt legnagyobb madár) kihalásához vezetett.[7][8]

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Neve Elhelyezkedése Alapításának éve Területe (km²)
Tongariro Nemzeti Park Északi-sziget 1887 786,51
Egmont Nemzeti Park Északi-sziget 1900 335,34
Te-Urewera Nemzeti Park Északi-sziget 1954 2126,72
Whanganui Nemzeti Park Északi-sziget 1986 742,31
Fiordland Nemzeti Park Déli-sziget 1952 12 570
Mount Cook Nemzeti Park Déli-sziget 1953 706,96
Westland Nemzeti Park Déli-sziget 1960 1175,47
Mount Aspiring Nemzeti Park Déli-sziget 1964 3555,43
Arthur's Pass Nemzeti Park Déli-sziget 1929 1145
Abel Tasman Nemzeti Park Déli-sziget 1942 225,30
Nelson Lakes Nemzeti Park Déli-sziget 1956 1020
Paparoa Nemzeti Park Déli-sziget 1987 300
Rakiura Nemzeti Park Stewart-szigetek 2002 1500

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az országnak a Földön elfoglalt különleges helyzete miatt három táj is felkerült az UNESCO világörökség listájára:

Története[szerkesztés]

Maori őslakosok a 19. század közepéből

Új-Zéland egyike Földünk legkésőbb benépesült szárazföldjeinek. Első lakosai Polinéziából vándoroltak be a 13. században, ők hozták létre a maori kultúrát.

A kettős szigetet az európaiak számára 1642-ben fedezte fel Abel Janszoon Tasman holland hajós, de a következő európai utazó, James Cook csak 1769-ben érkezett oda. Ő első világ körüli útja során részletesen feltérképezte a szigetek partvonalait.

Az európaiak bevándorlása 1839-ben, a Brit Új-Zéland Társaság megalakítása után indult meg. 1840-ben kötötték meg a britek a maori törzsfőkkel a waitangi szerződést, amelynek révén Új-Zéland a brit gyarmatbirodalom részévé vált, és lehetőség nyílt az európaiak földfoglalásaira. Az európai telepesek 1856-ban alakítottak először kormányt.

Új-Zéland 1907-ben lett önkormányzattal rendelkező domínium. 1931 decemberében vált a Brit Nemzetközösség egyenrangú tagjává, ezt azonban az ország parlamentje csak 1947-ben ratifikálta. 1945-ben az ENSZ egyik alapító tagja lett.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A Parlament épülete Wellingtonban

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Új-Zéland alkotmányos monarchia, politikai rendszere parlamentáris demokrácia. Alkotmányos rendszere a korábbi gyarmati hatalom, az Egyesült Királyság westminsteri rendszerén alapul. Új-Zéland egyike a világ mindössze három országának, ahol nincs írott alkotmány.[* 1] Alkotmányának több eleme van, köztük Új-Zéland törvényei, néhány brit jogszabály (köztük az 1297-ben törvényesített Magna Carta Libertatum), királyi előjogok, bírósági ítéleteken alapuló közjog és alkotmányos elvek. A legalapvetőbb írott elem az 1986-os alkotmányos törvény, amely több korábbi törvényt hangolt össze, lefektette az új-zélandi kormányzat alapjait és meghatározta a három hatalmi ágat. Az új-zélandi alkotmányos rendszeren belül szimbolikus jelentőséggel bír továbbá a brit Korona és maori törzsek közötti 1840-es waitangi szerződés.[9][10]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Jacinda Ardern, Új-Zéland miniszterelnöke 2017 óta

Új-Zéland, mint a Nemzetközösség tagjának államfője a mindenkori brit uralkodó, jelenleg II. Erzsébet királynő. A királynőt a szigeteken a főkormányzó képviseli, akit a királynő nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A főkormányzó élhet a Korona előjogaival, így felülvizsgálhatja a bírósági ítéleteket ha törvénytelenséget vél felfedezni és ő nevezi ki a minisztereket, nagyköveteket és több más fontos közszemélyt. Kivételes esetekben a főkormányzó feloszlathatja az ország parlamentjét és megtagadhatja a törvények kiránynő általi szentesítését. Az uralkodó és főkormányzó hatalmát az alkotmány korlátozza, és azokat a legtöbb esetben nem gyakorolhatják az ország minisztereinek tanácsa és javaslata alapján.[11][12][13][14]

Új-Zéland jelenlegi kormánya. Az első sorban, középen a jelenlegi főkormányzó, Dame Patsy Reddy.

Törvényhozó hatalommal az új-zélandi parlament bír, amely a mindekori uralkodóból és a képviselőházból áll. 1950-ig Új-Zéland parlamentje kétkamarás volt, a felsőház szerepét a törvényhozó tanács töltötte be, ennek tanácsosait nem választották, azokat a főkormányzó nevezte ki. A parlament elsőbbségét a Korona és más kormányzati szervek felett az Egyesült Királyság 1689-es jogok nyilatkozata mondta ki, amely Új-Zéland törvényeinek részét is képezi.[15]

A parlamenti képviselőket háromévente választják. 1853 és 1993 között Új-Zéland egyszerű többségi szavazási rendszert használt, az 1996-os választásokkal kezdődően a vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott (Magyarország is ezt a választási rendszert használta a rendszerváltástól a 2010-es választásokkal befejeződően).[16] Az új választási rendszer alapján minden szavazónak két szavazata van: az egyik szavazatot egy egyéni képviselőjelöltre, a másikat egy pártlistára adhatja. A 2014-es választások óta a parlamentnek 120 képviselője van, ebből 71 van választva egyéni választókerületekben (7 mandátum maori képviselőknek van fenntartva) és 49 országos pártlistáról. Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.[17][18][19][20]

A végrehajtó hatalom az új-zélandi kormányé, amelyet a parlamentben legtöbb mandátummal rendelkező párt vagy pártkoalíció alkot. Ha egy párt vagy koalíció nem rendelkezik parlamenti többséggel, kisebbségi kormány alakulhat a parlament többi pártjának támogátásval, bizalmi szavazáson keresztül. A kormány tagjai a Korona miniszterei, akiket a főkormányzó nevez ki a miniszterelnök javaslata alapján. A kormány élén a miniszterelnök áll, aki általában a kormánypárt vagy kormánykoalíció vezetője. A kormány Új-Zéland legfelsőbb politikai döntéshozó szerve. A kormányt alkotó miniszterelnök és miniszterek az úgynevezett végrehajtó tanács tagjai is, amely a főkormányzó felelős tanácsadó szerve állami és alkotmányos ügyekben. A végrehajtó tanácsnak olyan miniszterek vagy államtitkárok is tagjai lehetnek, akik nem a kormány tagjai.[19][21][22]

Új-Zélandon az igazságszolgáltatást a legfelsőbb bíróság, a fellebbviteli bíróság, a felső bíróság és a körzeti bíróságok gyakorolják. Az igazságszolgáltatás élén a legfelsőbb bíró áll.[23] A legfelsőbb bíróság a jelentős közérdekkel vagy kereskedelmi kihatással járó ügyek fellebbezéseit bírálja el, ezenfelül eljár szignifikáns vélt törvényteleségek esetén és a Waitangi szerződést érintő fontosabb ügyekben. Mind a legfelsőbb bíró, mind a többi bíró kinevezését szigorú feltételek szabályozzák. Politikai függetlenségüket megőrizendő a bírókat a főkormányzó nevezi ki az igazságügyminiszter javaslata alapján, aki szokásokhoz híven javaslata előtt nem tanácskozik sem a miniszterelnökkel, sem a kormány többi tagjával.[24][25]

Politikai pártok[szerkesztés]

Új-zélandi politikai életét az 1930-as évek óta két párt, a Munkáspárt és a Nemzeti Párt dominálják. A Munkáspártot 1916-ban balközép, a Nemzeti Pártot 1936-ban jobbközép pártként alapították. Az országban 1996-ig—amikor Új-Zéland vegyes arányos képviseleti rendszerre váltott—de facto kétpártrendszer volt, ám azóta a kisebb pártoknak is nagyobb esélye van a parlamenti bejutásra. Sőt, mi több, 1996 óta egyetlen párt sem tudott egyedül kormányt alakítani, így koalíciós kormányzás lett az új-zélandi sztenderd.[26][27]

A legutóbbi, 2017 szeptemberében tartott parlamenti választások során öt párt, a Nemzeti Párt, Munkáspárt, Új-Zéland az Első párt, Zöld Párt és ACT Új-Zéland párt szerzett elég szavazatott ahhoz, hogy bejusson a parlamentbe.[28] A választások után a Munkáspárt és Új-Zéland az Első kötött koalíciót a Zöld Párt koalíción kívüli támogatásával.[29]

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Új-Zéland erősen központosított ország, a közigazgatási beosztást és a területi önkormányzatok (általában meglehetősen korlátozott) hatásköreit a központi kormányzat határozza meg. A helyi kormányzat kétszintű: a felső szintet 1989 óta 16 regionális tanács (regional council) alkotja, ezek környezetvédelmi, belbiztonsági és közlekedési ügyekben bírnak önálló hatáskörrel. A jelenlegi regionális tanácsok közül négy – Gisborne, Marlborough, Nelson, Tasman – egyben a hierarchikus beosztás alsóbb szintjét jelentő területi hatóság (territorial authority) is; csakúgy, mint a kevesebb mint 800 fő által lakott Chatham-szigetek.

A területi beosztás alsó szintjét a 67 területi hatóság adja. Ezek határai nem minden esetben egyeznek a régióhatárokkal, így nem egy hierarchikusan egymásra épülő rendszer épült ki. A területi hatóságok hagyományosan különböző státusszal bírnak, melyeket korábban megyéknek és városoknak (counties, cities) neveztek. Mai két típusuk a kerületek (district), melyekből jelenleg ötvenhárom van az országban, illetve a városok (city), melyekből tizenkettő található; a maradék kettő a helyi közigazgatási jogokkal is rendelkező Aucklandi régió az Auckland Council, az aucklandi tanács vezetése alatt, valamint a különleges státusszal rendelkező Chatham-szigetek.

Új-Zéland területéhez tartoznak különböző távoli szigetek is, amelyek nem részei egyetlen, a fent említett beosztásnak sem. Ezeket statisztikai okokból viszont besorolják az Északi- vagy a Déli-szigethez: így a Kermadec-szigetek az Északi-, a többi sziget és sziget-csoport (Antipodes-szigetek, Auckland-szigetek, Campbell-, Three Kings-, Snares-, Solander- és Bounty-sziget) a Déli-szigethez tartozik. A külbirtokok –  Tokelau-szigetek,  Niue,  Cook-szigetek, valamint az antarktiszi területek, amelyekre Új-Zéland igényt jelentett be – Új-Zélandhoz lazábban kapcsolódó országrészek.

Regions of New Zealand.png
Régió Székhely Terület (km²)  Lakosság(2) 
1 Northland régió Whangarei 13 941  147 600 
2 Auckland régió Auckland 16 140  1 316 900 
3 Waikato régió Hamilton 25 598  381 800 
4 Bay of Plenty régió Tauranga 12 447  257 600 
5 Gisborne régió Gisborne 8351  44 900 
6 Taranaki régió Stratford 7273  105 500 
7 Manawatu-Wanganui régió Wanganui 22 215  227 100 
8 Hawke’s Bay régió Napier 14 164  149 100 
9 Wellington régió Wellington 8124  456 900 
10 Marlborough régió Blenheim 12 484  42 300 
11 Nelson régió Nelson 445  45 200 
12 Tasman régió Richmond 9786  45 800 
13 Canterbury régió Christchurch 45 845  520 600 
14 West Coast régió Greymouth 23 000  30 600 
15 Otago régió Dunedin 31 476  195 000 
16 Southland régió Invercargill 30 753  93 600 

(2) 2001-es népszámlálás.

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Új-Zéland hadereje három haderőnemből, a Szárazföldi Erőből, Királyi Légierőből és az Királyi Haditengerészetből áll. Új-Zéland elhelyezkedése miatt egy közvetlen katonai támadásnak vagy megszállásnak kicsi az esélye, így az országnak nem kell jelentős mérető haderőt fenntartania. Mindazonáltal az új-zélandi hadsereg számos nemzetközi konfliktusban és katonai misszióban vett és vesz részt. Új-Zéland harcolt az első és második világháborúban, előbbiben az antanthatalmak, utóbbiban a szövetségesek oldalán. Küzdött még a vietnámi háborúban, a második búr háborúban, a koreai háborúban, az öbölháborúban és az afganisztáni háborúban. Új-Zéland részese volt továbbá a ciprusi, szomáliai, Bosznia-hercegovinai, angolai, kambodzsai, kelet-timori és Salamon-szigeteki békefenttartó erőknek.

Népesség[szerkesztés]

Auckland üzleti központja

Általános adatok[szerkesztés]

Új-Zéland lakossága 2013-ban 4 475 600 fő volt. A népsűrűség 15 fő/km². Több mint 1 millió ember él Aucklandben és környékén. Lakosságának 88%-a városokban él.[30]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

A legjellemzőbb vallás körzetenként

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés]

Az ország lakosságának többsége európai leszármazott. Ők elsősorban Nyugat-Európából érkeztek. Napjainkban a bevándorlók legnagyobb része Ázsiából érkezik. Rajtuk kívül még élnek itt maorik (14,7%) és polinézek.

A lakosság többsége keresztény. Az ország 24%-a az anglikán egyház, 18%-a a presbiteriánus egyház tagja, 15%-a római katolikus. A kisebb egyházak is jelen vannak: metodisták (5%), baptisták (2%).

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

Új-Zéland piacgazdaság, az Egyesült Nemzetek Szervezete és a Világbank mérései alapján a világ élvonalába tartozó gazdag, fejlett ország. Tagja a fejlett ipari országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek. Az egy főre jutó bruttó hazai terméke vásárlóerő-paritás alapján 2017-ben 38 500 dollár volt, a világ országai között a Nemzetközi Valutaalap adatai alapján a 31.[31]

A 20. század első feléig egy mezőgazdasági, állattenyésztő ország volt, amelynek elsősorban Nagy-Britanniával volt kereskedelmi kapcsolata. Ma Ausztrália, Kína és az USA a legfontosabb kereskedelmi partnerei, és gazdaságában a szolgáltatási szektor a meghatározó. Az ország modern és virágzó gazdasággal rendelkezik. A turizmus egyre több bevételt hoz az országnak.

  • Az 1 főre jutó hazai össztermék (GDP): 30 400 USD (2013-ban).[32]
  • Munkanélküliség: 8,5% (2013. 3. negyedév).[33]
  • Munkaerő: 2 402 000 fő (2012-ben).
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 5%, ipar 24%, szolgáltatások 71% (2013-ban).

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

Birkák legelnek egy farmon

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Az ország területének 50%-át kitevő legelők mellett az Északi-szigeten citrus-, szőlőültetvények, a nagyvárosok körül pedig zöldségtermelő gazdaságok működnek. Számottevő a halászat is. Kiemelkedő az állattenyésztés, elsősorban a juh és a tejtermelő szarvasmarha-tenyésztés. Jelentős a borászat, az új-zélandi sauvignon blanc-borokat a világ legjobbjai között tartják számon.[34]

Ipar[szerkesztés]

Földje ásványkincsekben szegény (kevés arany, ezüst, feketekőszén, kőolaj, földgáz). A villamos áram 80%-át vízerőművekben, 7%-át geotermikus erőművekben állítják elő. Az ipar főként a mezőgazdaság termékeit dolgozza fel (gyapjú, tej, fa). A nehézipar is fejlődik. Az olcsó villamosenergiára épült alumíniumkohók az ausztrál timföldet dolgozzák fel.

Kereskedelem[szerkesztés]

Új-Zéland gazdasága nagy mértékben a külkereskedelemre épül és attól függ, a gazdaság teljesítményét jelentősen befolyásolja a nemzetközi piacok helyzete és világpiaci nyersanyagárak.[35] A mezőgazdaságon belül például a tejtermékek 95%-a és az egyéb állati eredetű termékek, így főként a hús és gyapjú 90%-a exportra kerül.[36]

Exportjában (kivitel) a legfőbb áruk: tejtermék, hús, gyapjú, fa, hal, gépek. Importjában: gépek és berendezések, járművek, üzemanyag, elektronikai cikkek, textiláruk.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2012-ben:[37]

  • Kivitel: Ausztrália 21%, Kína 15%, USA 9,2%, Japán 7%
  • Behozatal: Kína 16,4%, Ausztrália 15,2%, USA 9,3%, Japán 6,5%, Szingapúr 4,8%, Németország 4,4%

Közlekedés[szerkesztés]

Új-Zéland földrajza és népességének eloszlása jelentősen nehezíti a közlekedést. Az Északi-sziget közepén kiterjedt vulkanikus felföld terül el, a Déli-szigetet pedig hegységek, főként a Déli-Alpok vonulata tarkítják. Történelmileg így a legtöbb települést a partok közelében hozták létre, ahol azok könnyebben összeköthetők és megközelíthetők voltak. A lakosság nagy része ma is partmenti városokban él, ami a partmenti közlekedési hálózatot nagy mértékben terheli.[38][39]

Vasutak kizárólag az Északi-és Déli-szigeten találhatók. A vasúti hálózat hossza 4128 km, ebből 506 km villamosított. A teljes hálózatot tekintve az új-zélandi a világ 44. leghosszabb vasúthálózata. A hálózat teljes hosszában keskeny nyomtávolságú (1067 mm).[40] Érdekesség: A világ legdélibb vasúti állomása Új-Zélandon, a Déli-sziget egyik legdélibb városában, Bluffban van, a kikötő melletti tehervasúti állomás.[forrás?]

Kultúra[szerkesztés]

A maori kultúra talán leghitelesebb, belső ábrázolása volt S. Percy Smith, a Polynesian Society (Polinéziai Társaság) akkori elnökének könyve, a Lore of the Whare-wānanga, mely 1913-ban jelent meg New Plymouthban, Új-Zélandon.

Új-Zéland kultúrájáról és szellemtörténetéről is szól Nagy Emilné dr. Göllner Mária Dialog der Hemisphären (A hemiszférák párbeszéde) című műve, melynek csaknem teljes szövege magyarul is olvasható a Michaeliták c. kötet részeként.

Új-Zéland őslakosainak jelenkori életéről szól a nagy hatású Once Were Warriors (Egykoron harcosok voltak) című 1990-es könyv, és a belőle készült, világszerte bemutatott film. A történet középpontjában egy, a városi, modern élethez nehezen alkalmazkodó maori család (hisz' őseik „egykor harcosok voltak”), és annak belső konfliktusai állnak. A cselekmény a modern civilizáció, és a tradíciók ambivalens viszonyát mutatja be a szereplők küzdelmein keresztül. A maori mitológia elemeinek felhasználásával készült a 2003-ban bemutatott új-zélandi film, a Whalerider (Bálnalovas) és a hasonló című könyv. Különösen ismert, világszerte szakmai és kasszasikert aratott A Gyűrűk Ura, ami a filmtörténelem egyik legnagyobb alkotása és nagyrészt új-zélandi produkció.

Kulturális intézmények[szerkesztés]

Az országban számos jelentős, modern, általános történelmi és természetrajzi tematikájú múzeum szolgálja elsősorban a fiatal nemzedékek tájékozódását, valamint a turisták érdeklődésének kielégítését. A legjelentősebb ilyen intézmények közé tartozik a wellingtoni Museum of New Zealand Te Papa Tongarewa, az Auckland War Memorial Museum, a Canterbury Museum Christchurch városában, az Otago Museum Dunedinben.

A világ kulturális örökségének része az UNESCO szerint a Tongariro Nemzeti Parkban található Tongariro vulkánt övező maori legendák. Lásd részletesebben a vulkánokról szóló cikk erre vonatkozó szakaszát.

Művészetek[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

Rotorua városa a hőforrások gőzeivel

Turizmus[szerkesztés]

A természetföldrajzi tankönyv szinte minden oldala megelevenedik. Új Zéland kiterjeszkedésében, földrajzi helyzetében szinte Olaszországhoz hasonlítható, csak a déli féltekére kivetítve. A fő turista küldő országoktól nagy távolságra és a változatos vonzerőknek tulajdonítható, hogy a turisták ebben az országban tartózkodnak a legtovább. Az átlagos tartózkodási idő 19 nap, ami a világon a leghosszabbnak tekinthető. Az utazások fajlagos értéke viszont nem kiemelkedő. Ez annak tudható be, hogy az idelátogató turisták nem a leggazdagabbak, hanem a természet- és kalandkedvelők csoportjába tartoznak.

Az ország vonzerőit (például a természetet) rendkívüli módon óvják.

Sport[szerkesztés]

Rögbijátékosok haka-pózban. A haka a maori őslakók egyfajta kihívó hadi tánca volt
A kötélugrás egy más változata Queenstown felett

Az ország nemzetközileg legismertebb csapata a rögbiválogatott, becenevükön az „All Blacks”. Az elnevezés a teljesen fekete színű mezükre utal. Kimagasló eredményeik mellett nevezetesek még arról is, hogy minden mérkőzés előtt eljárnak egy rituális maori harci táncot, az. ún. „haká”-t a csapat feltüzelésére. Ezt több filmben, illetve reklámban is megörökítették már.

Új-Zéland köztudottan az extrém sportok hazája, a vadvízi evezésen vagy a bungee jumpingon kívül számtalan lehetőséget kínál.

Az ország legnagyobb síterepe az Északi-szigeten emelkedő Mt. Ruapehu lejtőin található. Két szomszédos síterepről van szó, nevezetesen Turoa és Whakapapa. Mind Turoa, mind Whakapapa nagyjából 45 km-nyi gondosan kezelt sípálya. Szintén ezen a hegyen fekszik Tukino, ami már egy jóval kisebb síhely. Az Északi-sziget negyedik síterepe, Manganui „izoláltan”, a sziget délnyugati csücskében helyezkedik el. Tukinóhoz hasonlóan szintén kisebb helyről van szó. Az ország többi 20 síparadicsoma a „Déli-Alpokban”, azaz a Déli-szigeten található, ahol számtalan hegy emelkedik 2–3000 m-es magasságokba. A legkedveltebb síparadicsomok Cardrona, Mt. Hutt, Treble Cone, Coronet Peak, vagy éppen a The Remarkablest.

A WRC (Rali-világbajnokság) futamai közül már rendeztek párat a szigetországban.

Labdarúgás[szerkesztés]

Forma-1[szerkesztés]

A McLaren Forma-1-es csapatot az új-zélandi Bruce McLaren alapította 1966-ban, célja nem titkoltan Enzo Ferrari legendás csapatához hasonló alakulat létrehozása volt. A McLaren a mai napig is a Scuderia Ferrari legnagyobb kihívója. A gárdánál maga is versenyzett pilótaként, azonkívül ellátta a csapatvezetői posztot, és az autók tervezésében is közreműködött. A halál is a versenypályán érte utol. Csapata ma a brit Ron Dennis birtokában van. A McLaren a Forma-1 történetének második legsikeresebb tagja, a királykategóriában megszakítás nélkül száguldottak konstrukciói az elmúlt 50 évben, ezalatt olyan neves F1-es világbajnokok versenyeztek a csapatnál, mint Niki Lauda, Alain Prost, Ayrton Senna, Mika Häkkinen, Kimi Räikkönen, Fernando Alonso, Lewis Hamilton, és a 2010-től náluk vezető Jenson Button. A McLaren azonban már angol tulajdonban van, így brit zászló alatt is van bejegyezve.

Filmipar[szerkesztés]

Szintén Új-Zélandon született, és ott is forgatta több nagy sikerű filmjét (többek között A Gyűrűk Ura-trilógia) a háromszoros Oscar-díjas rendező-forgatókönyvíró, Peter Jackson.

Új-Zélandon forgattak még két televíziós filmsorozatot, a Xenát és a Herkulest. E két sorozatot hiába forgatták itt, gyengéd szálakkal akkor is a görög mitológiához kapcsolódik. Új-zélandi származású színészek közé tartozik Craig Parker, Lucy Lawless és Karl Urban is.

Külön említést érdemel pár további filmcím is, amelyek a szórakoztatás mellett egyúttal az Új-Zélandi történelmi és kulturális világba is némi betekintést nyújtanak.

Whale Rider - A bálna lovas (2002, dráma)

Once Were Warriors - Egykoron harcosok voltak (1994, dráma)

The World’s Fastest Indian - A leggyorsabb indián (2005, életrajzi dráma)

Új-Zélandon forgatott filmek, sorozatok[szerkesztés]

A lenti lista azon filmeket tartalmazza, melyeket teljes egészében vagy egyes részeit, jeleneteit Új-Zélandon forgatták:

  • 2017: Gyilkosság az Orient expresszen (film, 2017)
  • 2015-2016: Ash vs Evil Dead
  • 2018: Mission: Impossible 6
  • 2016: Shannara: A jövő krónikája
  • 2001: A Gyűrűk Ura: A gyűrű szövetsége
  • 2015: Krampusz
  • 2018: Időcsavar
  • 2010-2013: Spartacus: Vér és homok
  • 2017: Alien: Convenant
  • 2016: A Nagy Fal
  • 2009: Avatar
  • 2012: A hobbit: Váratlan utazás
  • 2013: A hobbit: Smaug pusztasága
  • 2017: Páncélba zárt szellem
  • 2014: A hobbit: Az öt sereg csatája
  • 2003: A gyűrűk ura: A király visszatér
  • 2005: Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
  • 2013: A tó tükre
  • 2002: A gyűrűk ura: A két torony
  • 2009: Komfortos mennyország
  • 2009: X-men kezdetek: Farkas
  • 2005: King Kong
  • 2014: Hétköznapi vámpírok
  • 2013: Gonosz halott
  • 1995-2001: Xena: A harcos hercegnő
  • 2008: Narnia krónikái: Caspian herceg
  • 2016: Vademberek hajszája
  • 2011: A majmok bolygója: Lázadás
  • 1997: Az elveszett világ: Jurassic Park
  • 2012: Pi élete
  • 2016: Fény az óceán felett
  • 2003: Az utolsó szamuráj
  • 2008-2010: A hős legendája
  • 2012: Csatahajó
  • 2010: Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja
  • 2011: Spartacus: Az aréna istenei
  • 2007: Híd Terabithia földjére
  • 2016: Elliot, a sárkány
  • 2000: Jég és föld között
  • 1993: Zongoralecke
  • 2007: A sötétség 30 napja
  • 2009: Underworld: A vérfarkasok lázadása
  • 1998-1999: Az ifjú Herkules kalandjai
  • 1995-1999: Herkules (televíziós filmsorozat)
  • 1996: Törjön ki a frász!

Külképviselet, nagykövetség[szerkesztés]

2015. június 1-jén Szijjártó Péter jelentette be, hogy Új-Zélandon 2016. március 1-én magyar nagykövetség nyílik. A nagykövetség Wellingtonban, a fővárosban található. Az első rezidens nagykövet dr. Szabó László Zsolt.

A nagykövetség elérhetősége a következő:

E-mail cím: mission.wlg@mfa.gov.hu

Telefonszám: 00 64 4-260-3175

Irodai és postai címe: 101 Lambton Quay, Level 6, Wellington 6011, P.O. Box 697, Wellington 6140

Áder János köztársasági elnök 2016. november 14-17-én hivatalos látogatást tett az országban, ahol természetesen megtekintette a nagykövetséget is.

Magyar közösségi élet[szerkesztés]

Aucklandi Magyar Klub: 123 Rockfield Rd, Penrose Auckland, New Zealand, http://aucklandhungarianclub.org.nz

Christchurchi Magyar Klub: 11 Hardy Street, New Brighton, Christchurch,

Ünnepek[szerkesztés]

Dátum angol neve magyar neve
január 1. New Year's Day Újév
január 2. Day after New Year's Day Újév másnapja
február 6. Waitangi Day Waitangi Day – nemzeti nap
változó Good Friday Nagypéntek
változó Easter Sunday húsvét
változó Easter Monday húsvéthétfő
április 25. ANZAC Day ANZAC-nap – az első világháborúban elesett katonák napja
július első hétfője Queen's Birthday A Királynő születésnapja
október 4. hétfője Labour Day Labour Day – a Munka Ünnepe
december 25. Christmas Day karácsony
december 26. Boxing Day karácsony

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Új-Zélandon kívül nincs még írott alkotmánya az Egyesült Királyságnak és Izraelnek, bár néhány forrás ide sorolja Szaúd-Arábiát és Kanadát is.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. hivatalos népességmérő óra
  2. [World Economic Outlook Database, April 2018 (angol nyelven). International Monetary Fund, 2018. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  3. Human Development Report 2016: Human Development for Everyone (angol nyelven) (PDF). United Nations Development Programme, 2017. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  4. http://atlas.media.mit.edu/en/profile/country/nzl/
  5. Frequently asked questions about New Zealand plants (angol nyelven). New Zealand Plant Conservation Network, 2012. szeptember 26. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
  6. New Zealand’s unique ecology (angol nyelven). Science Learning Hub. Ministry of Business, Innovation and Employment; Ministry of Education; Prime Minister’s Chief Science Advisor, 2009. április 30. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
  7. Richard Holdaway: Extinctions – New Zealand extinctions since human arrival (angol nyelven). Te Ara: The Encyclopedia of New Zealand, 2007. szeptember 24. (Hozzáférés: 2018. május 7.)
  8. Alex Kirby. „Huge eagles 'dominated NZ skies'”, BBC News, 2005. január 4. (Hozzáférés ideje: 2018. május 7.) (angol nyelvű) 
  9. The Constitution of New Zealand. Új-Zéland kormánya, 2017. (Hozzáférés: 2018. április 17.)
  10. The New Zealand Constitution. Új-Zéland parlamenti könyvtára, 2005. október 3. (Hozzáférés: 2018. április 17.)
  11. How government works (angol nyelven). New Zealand Government, 2017. június 12. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  12. The Reserve Powers (angol nyelven). The Governor-General of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  13. Constitutional role (angol nyelven). The Governor-General of New Zealand, 2017. február 27. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  14. The Royal prerogative of mercy (angol nyelven). The Governor-General of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  15. Our system of government (angol nyelven). New Zealand Parliament, 2004 (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  16. MMP Voting Sytem (angol nyelven). New Zealand Electoral Commission, 2014. október 20. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  17. Sainte-Laguë allocation formula (angol nyelven). New Zealand Electoral Commission, 2017. szeptember 20. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
  18. The road to MMP (angol nyelven). New Zealand Ministry for Culture and Heritage, 2009. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
  19. ^ a b Parliament Brief: What is Parliament? (angol nyelven). New Zealand Parliament. (Hozzáférés: 2018. április 18.)
  20. Reviewing electorate numbers and boundaries (angol nyelven). New Zealand Electoral Commission, 2005. május 8. [2011. november 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. április 20.)
  21. The Executive Council (angol nyelven). The Governor-General of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  22. John Wilson: Nation and government — System of government (angol nyelven). Te Ara: The Encyclopedia of New Zealand, 2016. szeptember 16. (Hozzáférés: 2018. április 19.)
  23. Judicature Act 1908 No 89 (as at 18 October 2016), Public Act (angol nyelven). New Zealand Legislation. Parliamentary Counsel Office. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  24. Appointments (angol nyelven). Courts of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  25. Overview (angol nyelven). Courts of New Zealand. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  26. Jennifer Curtin, Raymond Miller: Story: Political Parties (angol nyelven). New Zealand Ministry of Culture and Heritage, 2012. június 20. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  27. Raymond Miller. Party Politics in New Zealand (angol nyelven). Melbourne, Auckland: Oxford University Press, 32-33.. o.. ISBN 9780195584134 [2005] 
  28. 2017 General Election - Official Result (angol nyelven). Electoral Commission New Zealand, 2017. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  29. Eleanor Ainge Roy: Jacinda Ardern to be New Zealand’s next PM after Labour coalition deal (angol nyelven). Guardian News and Media Limited, 2017. október 19. (Hozzáférés: 2018. április 24.)
  30. Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776 
  31. Report for Selected Countries and Subjects (angol nyelven). World Economic Outlook Database. Nemzetközi Valutaalap, 2017. október. (Hozzáférés: 2018. április 9.)
  32. IMF http://www.imf.org/external/pubs/ft/weo/2013/01/weodata/weorept.aspx?sy=2004&ey=2014&scsm=1&ssd=1&sort=country&ds=.&br=1&c=196&s=NGDP_RPCH%2CNGDPD%2CNGDPDPC%2CPPPGDP%2CPPPPC&grp=0&a=&pr.x=33&pr.y=15
  33. http://www.roymorgan.com/findings/5408-new-zealand-december-quarter-2013-employment-estimates-201402040105
  34. Kielmayer Kristian: Új-Zéland, a Sauvignon Blanc új hazája. BorászPortál, 2010. november 23. (Hozzáférés: 2017. szeptember 4.)
  35. New Zealand Economic and Financial Overview 2016 (angol nyelven). The Treasury of New Zealand, 2016. április 6. (Hozzáférés: 2018. április 12.)
  36. Vangelis Vitalis (2008. augusztus 6.). „OECD Trade Policy Working Paper No. 74 – Case Study 2: Domestic Reform, Trade, Innovation and Growth in New Zealand’s Agricultural Sector” (angol nyelven) (PDF), 4. o, Kiadó: OECD. (Hozzáférés ideje: 2018. április 12.)  
  37. CIA World Factbook
  38. The New Zealand Transport Strategy 2008 (angol nyelven). New Zealand Ministry of Transport, 2008. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  39. James Watson: Story: Transport - overview (angol nyelven). Te Ara – The Encyclopedia of New Zealand. New Zealand Ministry of Culture and Heritage, 2010. március 11. (Hozzáférés: 2018. április 27.)
  40. New Zealand (angol nyelven). CIA World Factbook. United States Central Intelligence Agency. (Hozzáférés: 2018. április 27.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a New Zealand című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]