Ugrás a tartalomhoz

Akkád nyelv

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Akkád
lišānum akkadītum
𒀝𒂵𒌈
Akkád nyelvű diplomáciai levél Tell el-Amarnából
Akkád nyelvű diplomáciai levél Tell el-Amarnából
Kiejtésliʃaːnum akːadiːtum
Beszélikholt nyelv
TerületMezopotámia, Észak-Szíria
Beszélők száma0 fő
NyelvcsaládAfroázsiai nyelvcsalád
   sémi nyelvek
    keleti sémi nyelvek
     akkád nyelv
Ágakóakkád nyelv
mári nyelv
óasszír nyelv
óbabiloni nyelv
újasszír nyelv
újbabiloni nyelv
Írásrendszerékírás
Hivatalos állapot
HivatalosAkkád Birodalom, Mári, Asszíria, Babilon
Nyelvkódok
ISO 639-1nincs
ISO 639-2akk
ISO 639-3akk
A Wikimédia Commons tartalmaz lišānum akkadītum
𒀝𒂵𒌈
témájú médiaállományokat.
Ékírásos levél, alján a boríték maradványaival, Kültepe, i. e. 19. század, 11,1 cm.

Az akkád (i. e. 2600 – i. sz. 75, ékírással: 𒀝𒂵𒌈, ak-ka-AD, lišānum akkadītum) egy sémi nyelv volt, amit egykor Mezopotámiában beszéltek az asszírok és babiloniak. A legkorábbi dokumentált sémi nyelvként az ékírást használták lejegyzéséhez, amelyet a sumertől kölcsönzött.

A nyelv neve Agade városából ered, amely az idők folyamán a mezopotámiai civilizáció egyik fontos központjává vált.

Nyelvtörténeti korszakok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkád több változatba is besorolható a köztük fönnálló tér- és időbeli különbségek alapján:

  • óakkád – i. e. 2600–1950 (a nyelv maga jóval korábbi, már i. e. 3000 körül jelen van, csak írásos emléke nincs);
  • mári nyelv – i. e. 2800–1700, a Középső-Eufrátesz vidéke;
  • óbabiloni – i. e. 2000–1400;
  • óasszír – i. e. 2000–1500;
  • középasszír – 1500–1000;
  • középbabiloni – i. e. 1400–1000 (ezek nyelvemlékei óakkádul íródtak, a nyelvekről konkrét ismeret nincs, csak az ó és új változatuk közti átmenet alapján);
  • újasszír – i. e. 1000–612;
  • újbabiloni – i. e. 1000–600;
  • későbabiloni – i. e. 600 – i. sz. 75.

Az asszír és babiloni nyelvek is akkád nyelvjárásokból alakultak ki, amelyek valószínűleg két sémi népcsoport különböző irányú és idejű bevándorlására vezethetők vissza. Az asszír nyelv a Tigris középső és felső szakaszán terjedt el, a babiloni pedig eredetileg az Eufrátesz alsó folyásának egy rövid szakaszára korlátozódott. Ezeket az átmeneti idiómákat szokás tigrisi és eufráteszi akkád nyelvjárásoknak nevezni. Az újbabiloni nyelv erős arámi hatást mutat. Az újasszír is más sémi nyelvek hatására alakult, de ezek inkább a kassú (kasszita), és más nyugati sémi (amorita), a levantei térségben elterjedt nyelvek lehettek.

Az akkád írástudók a nyelvet az ékírás módosított változatával írták, amit eredetileg a sumerek használtak. Az akkád rendszerben egy jel jelenthetett (a) egy sumer szójelet, (b) egy sumer szótagot, (c) egy akkád szótagot, valamint (d) egy hangot is. Ennek következtében az olvasás, de maga az írás is meglehetősen nehézkes feladat volt. Másrészt, a sémi nyelvek jellegzetességeiből fakadóan az ékírással a lejegyzés még tökéletlen is volt: a zárhangok és emfatikus hangok leírhatatlanok voltak, továbbá a szótagírás jelleg alkalmatlan az akkádhoz hasonló nyelvek leírására, mivel azokban a szó egy hárommássalhangzós gyökből és a hozzáadott jelentéstöbblet-hordozó magánhangzókból áll. Azonban, még mindezek tudatában is, az akkád írott mivolta kiemelt szereppel bírt a történelem során.

Az ékírásos akkád szövegek alapján számos proto-sémi hang kiveszett a nyelvből, például a glottális zárhangok, valamint a *h, *ḥ, frikatívák. Helyük pótlására létrejött az e magánhangzó, amely a többi sémi nyelvben ismeretlen. Az interdentális és zöngétlen frikatívák (, *ṣ́) egybeolvadtak a szibliánsokkal, hogy végül csupán 19 mássalhangzó maradjon:

b p d t ṭ š z s ṣ l g k q ḫ m n r w y.
Mássalhangzók Zöngés Zöngétlen Emfat. Nazális Hiátushang
Labiális plozívák b [b] p [p] m [m] w [v]
Dentális plozívák d [d] t [t] [tˁ] n [n] r [r], l [l]
Szibliánsok z [z] s [s], š [ʃ] [sˁ]
Palatális approximánsok y [j]
Veláris plozívák g [g] k [k] q [kˁ]
Uvuláris frikatívák [χ]

Négy magánhangzó volt, mindegyik rövid és hosszú változattal:

a, e, i, u, ā, ē, ī, ū
A Gilgames-eposz, az akkád irodalom remekművének egyik táblája

Különbséget tett a nemek között (nőnem és hímnem); e tekintetben különböztek a személyes névmások és az igeragozások is. Három nyelvtani eset létezett a névszók számára (alanyeset, birtokoseset, tárgyeset), valamint minden személynek megvolt a maga igeragozása.

Az akkád névszókat nem, szám és eset szerint deklinálták. Két nemük volt, hím- és nőnem. A mellékneveket a főnevekkel egyformán ragozták.

Az igéknek volt egyes, kettes és többes számuk is.

Fő- és melléknévragozás

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

rövidítések: hn = hímnem, nn = nőnem

fő és melléknévragozás
számesetfőnév (hn)főnév (nn)melléknév (hn)melléknév (nn)
egyes szám
nominativus šarr-umšarr-at-umdann-umdann-at-um
genitivus šarr-imšarr-at-imdann-imdann-at-im
accusativus šarr-amšarr-at-amdann-amdann-at-am
kettes szám
nominativus šarr-ānšarr-at-ān
accusativus–genitivus šarr-īnšarr-at-īn
többes szám
nominativus šarr-ūšarr-āt-umdann-ūt-umdann-āt-um
accusativus–genitivus šarr-īšarr-āt-imdann-ūt-imdann-āt-im

rövidítések: E1 = egyes szám első személy, E2 = egyes szám második személy, E3 = egyes szám harmadik személy, T1 = többes szám első személy, T2 = többes szám második személy, T3 = többes szám harmadik személy, hn = hímnem, nn = nőnem

Az akkád nyelv az ősi ragozó nyelvek többségéhez (és a magyarhoz) hasonlóan nem ismeri a jövő idejű igeragozást, a jövő idejűséget összetett szerkezetekkel fejezte ki.

múlt idő befejezett jelen idő felszólító mód összevont rag főnévi igenév aktív melléknévi igenév melléknévi igenév
E1 aprusaptarasaparrasparsākuparāsumpārisum (hn)
pāristum (nn)
parsum (hn)
paristum (nn)
T1 niprusniptarasniparrasparsānu
E2 (hn) taprustaptarastaparraspurusparsāta
E2 (nn) taprusītaptarsī (*taptarasī)taparrasīpursiparsāti
T2 taprusātaptarsātaparrasāpursaparsātunu (hn)
parsātina(nn)
E3 iprusiptarasiparrasparis
T3 (hn) iprusūiptarsū (*iptarasū)iparrasūparsat
T3 (nn) iprusāiptarsā'(*iptarasā)iparrasāparsū (hn)
parsā (nn)

Főnév, melléknév és melléknévi igenév állandó ragjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
főnév (šarrum) melléknév (rapšum) melléknévi igenév (parsum)
E1šarr-ākurapš-ākupars-āku
T1šarr-ānurapš-ānupars-ānu
E2 (hn)šarr-ātarapš-ātapars-āta
E2 (nn)šarr-ātirapš-ātipars-āti
T2 (hn)šarr-ātunurapš-ātunupars-ātunu
T2 (nn)šarr-ātinarapš-ātinapars-ātina
E3 (hn)šar-Ørapaš-Øparis-Ø
E3 (nn)šarr-atrapš-atpars-at
T3 (hn)šarr-ūrapš-ūpars-ū
T3 (nn)šarr-ārapš-āpars-ā
nominativusacc–gendativus
személyegyes számtöbbes számegyes számtöbbes számegyes számtöbbes szám
én anākunīnuyātiniātiyāšimniāšim
te hn attaattunukātikunūtikāšimkunūšim
nn attiattinakinātikināšim
ő hn šūšunušātilu (šātilu)šunūtišuāšim (šāšim)šunūšim
nn šīšinašiāti (šuāti;šāti)šinātišiāšim (šāšim, šāšim)šināšim
# tőszámnév (hn) tőszámnév (nn) sorszámnév (hn) sorszámnév (nn)
1ištēništeʾat
ištāt
ištēništeʾat
2šināšittāšanûmšanītum
3šalāššalāšatšalšumšaluštum
4erbēerbētrebûmrebūtum
5ḫamišḫamšatḫamšumḫamuštum
6šediššiššetšeššumšeduštum
7sebēsebētsebûmsebūtum
8samānēsamānatsamnum
samnûm
samuntum
9tešētišīttišûm
tešûm
tišūtum
tešūtum
10ešerešeretešrumešurtum
60šūš
100meʾat, māt
1000līm
  • (angolul) Bussmann, Hadumod (1996). Routledge Dictionary of Language and Linguistics. New York: Routledge. ISBN 0-415-20319-8
  • (angolul) Caplice, Richard (1980). Introduction to Akkadian. Rome: Biblical Institute Press. (1983: ISBN 88-7653-440-7; 1988, 2002: ISBN 88-7653-566-7) (Az 1980-as kiadás elérhető a világhálón.)
  • (angolul) Huehnergard, John (2005). A Grammar of Akkadian (Second Edition). Eisenbrauns. ISBN 1-57506-922-9
  • (angolul) Marcus, David (1978). A Manual of Akkadian. University Press of America. ISBN 0-8191-0608-9
  • (angolul) Mercer, Samuel A B (1961). Introductory Assyrian Grammar. New York: F Ungar. ISBN 0-486-42815-X
  • (németül) Soden, Wolfram von (1952). Grundriss der akkadischen Grammatik. Analecta Orientalia 33. Roma: Pontificium Institutum Biblicum. (3. kiad.: ISBN 88-7653-258-7)
  • (magyarul) Dobos Károly Dániel: Sém fiai – A sémi nyelvek és a sémi írásrendszerek története (Pázmány Egyetem eKiadó és Szent István Társulat: Budapest, 2013) 65-94.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]