Alkotmányos monarchia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alkotmányos monarchia (vagy parlamentáris monarchia) olyan monarchia, amelyben az uralkodó hatalmi jogait írott vagy íratlan alkotmány alapján gyakorolja.[1] Az alkotmányos monarchia abban különbözik az abszolút monarchiától, amelyben az uralkodó abszolút hatalommal rendelkezik, hogy az előbbiben a monarcha a jogszabályi rendszer megállapította keretek közt gyakorolja hatalmi jogosítványait.

AZ uralkodói hatalom nagysága az alkotmányos monarchiákban is lehet kisebb, vagy nagyobb. Marokkóban például az alkotmány jelentős hatalmi jogokat biztosít az uralkodónak, ugyankkor Svédországban vagy Dániában az uralkodónak kevés formális joga maradt.

Bár a legtöbb uralkodó kezében van formális hatalom és a kormány jogilag lehet, hogy az uralkodó nevében kormányoz, Európában az a tipikus, hogy az uralkodó nem alakítja személyesen a politikát és nem ő választja ki a politikai vezetőket. Vernon Bogdanor, Thomas Macaulayt parafrazeálva, úgy határozta meg az alkotmányos monarcha szerepét, hogy "uralkodik, de nem kormányoz".[2]

Amellett, hogy a nemzet egységét testesíti meg, az alkotmányos monarcha rendelkezhet olyan formális jogokkal is, mint a parlament feloszlatása, vagy az uralkodói jóváhagyás a törvényekhez. Ezeket a jogokat azonban szigorúan az írott, vagy íratlan alkotmányos elvekkel összhangban gyakorolhatja. Walter Bagehot brit politológus Az angol alkotmány (The English Constitution) című könyvében három fontos politikai jogot nevez meg, amelyeket az alkotmányos monarchia szabadon gyakorolhat: a jogot, hogy egyeztessenek vele, illetve a bátorítás és az óvás jogát. Sok alkotmányos monarcha jelentős befolyást őrzött meg, bizonyos fenntartott jogok révén, és fontos politikai szerepet tölthet be.

Az Egyesült Királyság és más nemzetközösségi királyságok westminsteri rendszerben működő alkotmányos monarchiák. Létezik három állam - Malajzia, Kambodzsa és az Apostoli Szentszék - ahol a monarchát elektori testület választja.

A jelenleg létező alkotmányos monarchiák[forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Blum, Cameron & Barnes 1970, 267–268. o.
  2. Bogdanor 1996, 407–422. o.

További olvasmány[forrásszöveg szerkesztése]

Locke, John (2003), hapiro, Ian S, ed., Two Treatises of Government and A Letter Concerning Toleration (with essays by John Dunn, Ruth W. Grant and Ian Shapiro ed.), New Haven: Yale University Press, ISBN 0-300-10017-5

Fordítás[forrásszöveg szerkesztése]