Emmanuel Macron

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuel Macron
Emmanuel Macron during his meeting with Vladimir Putin, June 2017.jpg
Franciaország 25. elnöke
Andorra társhercege
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2017. május 14.
Előd François Hollande

Született 1977. december 21. (39 éves)[1]
Amiens
Párt

Szülei Françoise Noguès
Jean-Michel Macron
Házastársa Brigitte Macron (2007. október 20.–)
Foglalkozás politikus
Iskolái
  • École nationale d'administration
  • Sciences Po
  • Lycée Henri-IV
  • Paris West University Nanterre La Défense
  • La Providence
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje (2017. május 14.)
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje (2017. május 14.)

Emmanuel Macron aláírása
Emmanuel Macron aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuel Macron témájú médiaállományokat.

Emmanuel Jean-Michel Frédéric Macron (Amiens, 1977. december 21. –) francia politikus, volt szocialista párti miniszter és befektetési bankár. A francia Ötödik Köztársaság nyolcadik elnöke.

A 2016-ban általa alapított En Marche! párt jelöltjeként első helyen végzett, a szélsőjobboldali Marine Le Pen előtt, a 2017-es franciaországi elnökválasztás április 23-án tartott első fordulójában, és a május 7-ei második fordulóban őt választották meg Franciaország következő köztársasági elnökének.[2][3][4]

Tanulmányai[szerkesztés]

Apja, Jean-Michel Macron a Pikárdiai Jules Verne Egyetem neurológia professzora, édesanyja, Françoise Macron-Noguès orvos.

Az amiens-i La Providence líceumba járt.[5] Ezt az iskolatípust 15 és 18 éves koruk közt végzik Franciaországban. Őt a szülei az utolsó év elvégzésére Párizsba küldték, az elit Lycée Henri-IV-be.[6]

Ezután a Párizsi Nanterre Egyetemen tanult filozófiát, és DEA ( Diplôme d'Études Approfondies) fokozatot szerzett, majd 2004-ben elvégezte a tekintélyes nemzeti közigazgatási egyetemet (École nationale d'administration).

Közigazgatás, bank[szerkesztés]

Ezután az Általános Pénzügyi Felügyelőség (Inspection générale des finances) felügyelője lett, itt 2004 és 2008 között dolgozott. Közben 2007-ben helyettes rapporteur volt a Jacques Attali vezette kétpárti bizottságban, amelyet Nicolas Sarkozy akkori elnök kezdeményezésére állítottak fel, hogy a gazdaság növekedését serkentő reformokat javasoljon. Majd befektetési bankár lett a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél.

Politikai pályája[szerkesztés]

Amikor 2012 májusában François Hollande nyerte meg az elnökválasztást, Macron otthagyta a bankot és az új elnök gazdasági és pénzügyi tanácsadója lett. 2014 júniusáig az Élysée-palota főtitkárhelyettesi posztját is betöltötte.

2014. augusztus 26-án Hollande kinevezte Macront gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszternek a második Valls-kormányba.[7]. Miniszterként üzletbarát reformokat vitt keresztül. 2015-ben egy a BFM TV-nek adott interjúban elmondta, hogy már nem tagja a Szocialista Pártnak.

2016. augusztus 30-án lemondott a miniszterségről,[8] hogy a szociálliberális jelöltté válhasson az elnökválasztáson.[9][10][11][12] 2016 novemberében jelentette be hivatalosan, hogy indul a választáson, az En Marche! párt jelöltjeként, amelyet még áprilisban alapított, magára vonva Hollande elnök neheztelését.[13]

Az elnökválasztás[szerkesztés]

Indulását az elnökválasztáson hivatalosan 2016 november 16-án jelentette be, miután erről hónapig spekuláltak. Bejelentésében "demokratikus forradalmat" sürgetett és azt ígérte, hogy eltakarítja az akadályokat Franciaország elől.[14]

A választás komoly esélyesévé akkor vált, amikor 2017 januárjában kitört a Penelopegate néven elhíresült botrány. François Fillont, a Republikánus Párt elnökjelöltjét januárban azzal vádolta meg egy újság, hogy a feleségének juttatott közpénzt fiktív munkáért, és márciusban Fillont hivatalosan is megvádolták.

A választás április 23-ai első fordulója előtti közvéleménykutatások Macron győzelmét jósolták, és azt, hogy Marine Le Pennel együtt jutva a második fordulóba köztársasági elnök lesz. A közvéleménykutatásokan első négy helyen álló jelöltek (Marcon, Le Pen, Fillon és a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon közti különbség azonban hibahatáron belül volt, ezért a piacokon voltak aggodalmak, hogy esetelg a szélsőséges jelöltek kerülhetnek a második fordulóba.

Az eredmény végül igazolta a közvéleménykutatásokat. Az előzetes adatok szerint Macron a szavazatok 23,9 %-át szerezte az első fordulóban, Le Pen pedig 21,4 %-ot. A hagyományos nagy pártok, a republikánusok és a szocialisták jelöltjei Macron támogatására szólították fel szavazóikat a második fordulóban, ami valószínűvé teszi Macron győzelmét. Az euró öthónapos csúcspontjára ugrott a dollár ellen Macron győzelmények hírére.

A május 7-én tartott második fordulóban a papírformát hozva Macron az előzetes adatok szerint az érvényes szavazatok 66,1 %-át szerezte meg, szemben Le Pen 33,9 %-os eredményével.[15]

Köztársasági elnökként[szerkesztés]

Macron május 14-én vette át a köztársasági elnöki hivatalt elődjétől, François Hollande-tól az Elysée palotában.[16][17] Kabinetfőnökének Patrick Strzodát nevezte ki.[18] Ismaël Emelien lett Macron speciális tanácsadója stratégiai és kommunikációs ügyekben.[19]

Május 15-én az új elnök a Republikánus Párthoz tartozó Édouard Philippe-et nevezte ki miniszterelnöknek.[20]

Politikája, ideológiája[szerkesztés]

Egyesek szociálliberálisnak,[21][22][23][24][25] mások szociáldemokratának írták le.[26][27][28] Amíg a Szocialista Pártban volt, a párt konzervatív szárnyát támogatta.[29] amelynek az irányultságát a Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder kialakította harmadik út politikával állították párhuzamba, és amelynek a fő szószólója Manuel Valls volt.[30][31][32][33]

Macron a szabad piac és az államháztartási deficit lefaragásának a támogatója volt.[34]

A "liberális" szót saját maga leírására először 2015-ben használta, egy Le Monde-nak adott interjúban. Hozzátette, hogy bizonyosan "nem ultraliberális", "se jobb-, se baloldali", és hogy "a kollektív szolidaritás" pártolója.[35][36]

Egy vendée-i látogatása alkalmával 2016 augusztusában azt mondta: "A becsület azt diktálja, hogy elmondjam, nem vagyok szocialista." Elmagyarázta, hogy azért vett részt a "baloldali kormányban" mert abban az időben a köz érdekét akarta szolgálni.[37]

2016 novemberében kiadott "Forradalom" című könyvében "baloldalinak" és egyszerre "liberálisnak" írta le magát "ha liberalizmus alatt az emberben való hitet értünk".[38]

Elmondása szerint az En Marche! párttal a baloldal-jobboldal megosztottság meghaladását akarja elérni François Bayrouhoz és Jacques Chaban-Delmashoz hasonlóan, "mert a valódi megosztottság országunkban... a progresszívek és a konzervatívok között van". Egyes megfigyelők - mint korábbi miniszterelnöke Manuel Valls is -, függetlenként indulása és establishment-ellenes nyelvezete miatt populistának is nevezték, ő azonban ezt visszautasította.[39][40]

Külpolitikája[szerkesztés]

Szíriát illetően azt hangoztatta, hogy félúton áll az Asszad-rezsim politikai kirekesztése és a lázadók exkluzív támogatása között. Ez megegyezik a 2011 óta követett francia pozícióval.

Támogatja a szocialista kormány Izrael-politikáját is. Ellenzi az Izrael-ellenes BDS mozgalmat és nem kívánt állást foglalni a palesztin állam elsimerésével kapcsolatban.[41]

Bevándorlás[szerkesztés]

Más francia szocialistáktól eltérően, mint a korábbi miniszterelnök Manuel Valls, Macron a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatban támogatja Angela Merkel német kancellár nyitott kapu politikáját.[42] Kifejezte, hogy Franciország képes több bevándorlót fogadni és üdvözli Európába érkezésüket, és hogy a beáramlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek.[43] Ugyanakkor azt is állította, hogy szerinte a határvédelmet szervező Frontex "egy nem eléggé ambíciózus program", és hogy a parti- és határőrségre az eddigieknél többet kell költeni, "mert akárki lép be Európába Lampedusánál vagy máshol, az valamennyi európai ország ügye,[44] a menedékpolitikát illetően azt mondta, úgy hiszi, "az elbírálás idejét jelentősen le kell rövidíteni", és hogy "mindazokat, akiknek a kérelmét elutasítják, azonnal deportálni kell".

Szekularizmus[szerkesztés]

2016 júliusában, az En Marche! első ülésén, Macron kifejezte, hogy ellenzi a muszlim fejkendők betiltását az egyetemeken: "Személyesen, nem hiszem, hogy új szövegeket, új törvényeket, új sztendereket kellene kitalálnunk, hogy levadásszuk a kendőket az egyetemeken és olyan emberek után eredjünk, akik vallási szimbólumokat viselnek..."[45]

A Marianne magazinnak adott interjújában Macron elmondta, hogy "a szekularizmust nem arra találták ki, hogy republikánus vallást terjesszen", és Manuel Valls és Jean-Pierre Chevènement szavaira reagálva az iszlám francia társadalomban elfoglalt helyéről, elítélte azt az elgondolást, hogy a polgárok legyenek "diszkrétek" vallásuk gyakorlásában, hiszen, mint mondta "a történelmi precdensek, amikor vallási ügyekveb diszkréciót kértünk, nem szolgáltak a Köztársaság dicsőségére".[46] Ugyanebben az interjúban a francia muszlimokról a következőt mondta: "Egyet kérek: a szabályok abszolút tiszteletét a nyilvánosság előtt. A vallási viszonyok a trenszcendenciáról szólnak, és nem kérem az emberektől, hogy legyenek mérsékeltek - nem erről beszélek. A saját mély meggyőződésem az, hogy egy gyakorló katolikus hiheti, hogy a vallása szabályai messze a Köztársaság törvényein túl nyúlnak. Egyszerűen azt gondolom, hogy a köz birodalmába lépve a Köztársaság törvényei elsőbbséget élveznek a vallásos törvénnyel szemben." Ugyanitt Macron elítélte "a vallásos iskolákat, amelyek gyűlöletre tanítanak a Köztársaság iránt, főleg arabul, vagy más esetekben, amelyek a Tórát többként tanítják, mint az alapvető fundamentumok."[46] Ez utóbbi állítás erőteljes negatív reakcióra vezetett a Fonds social juif unifié (FSJU), egy zsidó vallásos iskolákat működtető szervezet részéről.[47]

Biztonság, terrorizmus[szerkesztés]

Macron úgy gondolja, hogy a javasolt reform, amely megfosztaná az állampolgárságtól a belföldön születetteket és a honosítottakat terrorizmus vádjával való elítélésük esetén "nem konkrét megoldás", és hogy "a rendkívüli állapot állandó meghosszabbításai legitimitási kérdéseket vetnek fel". A hírszerző úgynökségekre többet költene.[48]

Kiállt a közösségi rendőrség visszaállítása mellett, és úgy véli, "egyes jelentős veszélyek kezelését delegálni kell a magánszektor egyesületeinek".[49]

Javasolta, hogy minden fiatal felnőtt kapjon egy 500 eurós "kulturális bérletet", amely ösztönözheti, hogy felfedezzék a francia kultúrát és elrettentse a terrorizmust.[50]

Magánélete[szerkesztés]

Nála huszonnégy évvel idősebb volt tanárát, Brigitte Trogneux-t vette feleségül. Románcuk az elnökválasztási kampány egyik sokat emlegetett témájává vált. Trogneux, aki megismerkedésükkor az Auzière nevet használta, a kamasz Macron francia és drámatanára volt Amiens-ben, a La Providence nevű privát jezsuita középiskolában. 16 évesen vallott szerelmet. Egyes beszámoló szerint a szülei küldték el Amiens-ből, akik ellenezték ezt a kapcsolatot, más forrás szerint Brigitte győzte meg, hogy a 150 kilométerre lévő Párizsba menjen tanulni. 2007-ben házasodtak össze.[51][52][53][54]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. BNF authorities, 2017. május 3., 17020443x
  2. Biographie de Emmanuel Macron (francia nyelven). Closermag.fr. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
  3. Emmanuel Macron : Biographie et articles (francia nyelven). Le Point.fr. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
  4. A 2017-es elnökválasztás első fordulójának előzetes eredményei a francia belügyminisztérium honlapján
  5. Emmanuel Macron, un ex-banquier touche-à-tout à Bercy (franciául) France24 (with AFP). 27 August 2014
  6. Chrisafis, Angelique. „Will France's young economy minister – with a volunteer army – launch presidential bid?”, 2016. július 11. (en-GB nyelvű) 
  7. Sylvie Corbet and Elaine Ganley « French gov't reshuffle expels dissident ministers », Associated Press, 26 August 2014
  8. EN DIRECT - Macron évite soigneusement d'évoquer sa candidature”, Le Figaro, 2016. augusztus 30. (fr nyelvű) 
  9. L'Hebdo - Emmanuel Macron: portrait d'un social-libéral
  10. Le Figaro - - Le social-libéralisme d'Emmanuel Macron représente... 6% du corps électoral - Alexandre Devecchio - 31/08/2016
  11. Marianne - La démonstration de force du social-libéral Emmanuel Macron - Samedi 10 décembre 2016
  12. Macron quits to clear way for French presidential bid”, BBC, 2016. augusztus 30. 
  13. France elections: Hollande slaps down ambitious minister Macron”, BBC, 2016. július 14. 
  14. France's Macron joins presidential race to 'unblock France'. (Hozzáférés: 2016. november 16.)
  15. French presidential election 2017 – full results and analysis theguardian.com
  16. Yes, we can-can: Macron becomes president of France after handover with Hollande france24.com
  17. C.Sa: Passation de pouvoir : François Hollande passera «le flambeau» à Macron dimanche 14 mai. Le Parisien, 2017. május 8.
  18. Patrick Strzoda, ancien préfet de Bretagne, directeur de cabinet d'Emmanuel Macron”, France 3 Bretagne, 2017. május 14. (Hozzáférés ideje: 2017. május 15.) 
  19. Le parcours fulgurant d'Ismaël Emelien, le nouveau conseiller spécial d'Emmanuel Macron”, BFM TV, 2017. május 14. (Hozzáférés ideje: 2017. május 15.) 
  20. Le premier ministre Philippe prépare « un gouvernement rassembleur de compétences »”, 2017. május 15. (Hozzáférés ideje: 2017. május 15.) 
  21. Macron ou la «révolution passive» des élites françaises. Slate.fr, 2016. május 29. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  22. Un mot à ajouter ?: Valls II : social-démocrate ou social-libéral ? - Libération. Liberation.fr, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  23. Emmanuel Macron, un banquier social-libéral à Bercy - Le Parisien. Leparisien.fr, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  24. Pascal JALABERT: France - Monde | La ligne social libérale passe par Macron. Estrepublicain.fr. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  25. Macron, l'anti-Montebourg ((franciául) nyelven). leJDD.fr. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  26. Nommé à Bercy, l'ancien banquier Emmanuel Macron fait consensus - Le Point. Lepoint.fr, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  27. Un mot à ajouter ?: Valls et les jeunes loups hollandais - Libération. Liberation.fr, 2014. augusztus 26. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  28. Ils ont marqué 2012 : Emmanuel Macron, l'enfant prodige de l'Elysée - 28 décembre 2012 - L'Obs. Tempsreel.nouvelobs.com, 2012. december 28. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  29. Gauche, droite, centre... qui peut s'allier à Macron?. Bfmtv.com. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  30. C'est la confiance des entreprises que Manuel Valls doit vraiment obtenir. Slate.fr, 2014. szeptember 17. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  31. « Manuel Valls, c’est le blairisme, mais plus à droite encore » - 29 août 2014 - L'Obs. Tempsreel.nouvelobs.com, 2014. augusztus 29. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  32. Wikiwix's cache. Archive.wikiwix.com. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  33. Valls and Macron have much in common...apart from their poll ratings. ft.com, 2016. január 12. (Hozzáférés: 2017. február 8.)
  34. Wikiwix's cache. Archive.wikiwix.com, 2012. szeptember 17. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  35. Emmanuel Macron : « Le libéralisme est une valeur de la gauche ». Lemonde.fr. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  36. Emmanuel Macron, l'homme qui excelle pour ne pas répondre aux questions ((franciául) nyelven). Marianne.net, 2016. szeptember 4. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  37. Macron: « L'honnêteté m'oblige à vous dire que je ne suis pas socialiste ». Bfmtv.com. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  38. Jade Toussay Journaliste: Les premiers extraits de "Révolution", le livre d'Emmanuel Macron, dévoilés. Huffingtonpost.fr, 2016. november 23. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  39. Alexandre Boudet Journaliste politique au HuffPost: Dans son meeting, Macron se présente comme antisystème, ses adversaires rient jaune. Huffingtonpost.fr, 2016. július 13. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  40. Amandine Réaux: Le gouvernement dénonce le populisme d’Emmanuel Macron dans sa critique du système - Le Lab Europe 1. Lelab.europe1.fr, 2016. július 13. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  41. Emmanuel Macron : « Faire de la destitution d’Assad un préalable à tout a été une erreur ». Lemonde.fr, 2017. január 24. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  42. Accueil des réfugiés : «Un devoir» pour Macron - Le Parisien. Leparisien.fr. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  43. Macron : «L'arrivée de réfugiés est une opportunité économique». Lefigaro.fr. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  44. Macron: „Les questions wallonnes sur le Ceta sont pertinentes, mais…” (francia nyelven). lesoir.be. (Hozzáférés: 2017. április 5.)
  45. Voile à l'université: Macron prend le contre-pied de Valls. Lefigaro.fr, 2016. július 13. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  46. ^ a b Emmanuel Macron: "La République est ce lieu magique qui permet à des gens de vivre dans l'intensité de leur religion" ((franciául) nyelven). Marianne.net, 2016. október 1. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  47. Les écoles juives condamnent les propos d’Emmanuel Macron dans Marianne. La Croix, 2016. október 7. (Hozzáférés: 2017. február 1.)
  48. Emmanuel Macron, Révolution, XO, 2016, p. 270 (ISBN 9782845639669)
  49. Sophie BrunnFrance Télévisions: Proportionnelle, cumul des mandats... Les pistes d'Emmanuel Macron pour améliorer "l'hygiène démocratique" en France. Francetvinfo.fr, 2016. október 4. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
  50. Alerteinfo: Emmanuel Macron veut créer un «pass culture» de 500 euros pour les jeunes. 20minutes.fr, 2017. január 27. (Hozzáférés: 2017. február 5.)
  51. Emmanuel Macron: From teacher's pet to teacher's husband to President of France?
  52. Emmanuel Macron "exilé" à Paris par ses parents... à cause de Brigitte Trogneux, closemag.fr, 12. November 2015 (fr)
  53. Avec Macron l'Elysée decroche le poupon, Libération, aufgerufen am 26. August 2014
  54. Junger Wirtschaftsminister darf Frankreich verführen. Die Welt, 27. August 2014

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Emmanuel Macron című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Elődje:
François Hollande
A Francia Köztársaság elnöke
2017 –
A Francia Köztársaság címere
Utódja:
hivatalban