Emmanuel Macron
| Emmanuel Macron | |
.jpg) | |
| Emmanuel Macron 2025-ben | |
| Franciaország 25. elnöke Andorra társhercege | |
| Hivatali idő 2017. május 14. – hivatalban | |
| Előd | François Hollande |
| Utód | hivatalban |
| Született | 1977. december 21. (48 éves)[1][2][3][4][5] Amiens[6] |
| Párt |
|
| Szülei | Françoise Noguès Jean-Michel Macron |
| Házastársa | Brigitte Macron (2007. október 20. – , Le Touquet-Paris-Plage) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | |
| Díjak |
|
 | |
| Emmanuel Macron aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuel Macron témájú médiaállományokat. | |
Emmanuel Jean-Michel Frédéric Macron (Amiens, 1977. december 21.[1][2][3][4][5] –) francia politikus, 2017. május 14-től az ötödik francia köztársaság nyolcadik elnöke és Andorra társhercege.
Családja, tanulmányai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Amiens-ben született, apja, Jean-Michel Macron a Pikárdiai Jules Verne Egyetem neurológia professzora, édesanyja, Françoise Macron-Noguès orvos. Bár a szülei mellett két testvére is az orvosi pályát választotta, őt nem vonzotta az egészségügy, jobban érdekelték a humán tudományok, mint az irodalom vagy a költészet. Ezt a korábban iskolaigazgató nagymamájával való bensőséges viszonyának tudják be, aki a tudást tartotta a legnagyobb erénynek, és ezt plántálta át Macronba is: naponta együtt tanultak, és a rengeteg dicsérettől szárnyakat kapott a fiú, aki tizenévesen már regényeket írt, és sokkal jobban érezte magát a felnőttek között, mint a kortársaival.[7]
Az amiens-i La Providence gimnáziumba járt.[8] Ezt az iskolatípust 15 és 18 éves koruk közt végzik Franciaországban. Itt tanított franciát és latint későbbi felesége, Brigitte Trogneux-Auzière, aki az iskola színjátszó csoportját is vezette. Az asszonyra nagy hatást tett Macron tehetsége az irodalomban, aki már ekkor szerelmet vallott neki, de miután kiderült a kapcsolat, a szülei az utolsó év elvégzésére Párizsba küldték, az elit Lycée Henri-IV-be.[9]
Ezután a Párizs-Nanterre-i Egyetemen tanult filozófiát, és DEA (Diplôme d'Études Approfondies) fokozatot szerzett, majd 2004-ben elvégezte a tekintélyes nemzeti közigazgatási egyetemet (École nationale d'administration).
Közigazgatás, bank
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2004-tőé 4 évig az Általános Pénzügyi Felügyelőség (Inspection générale des finances) felügyelője lett, itt 2004 és 2008 között dolgozott. Közben 2007-ben helyettes rapporteur volt a Jacques Attali vezette kétpárti bizottságban, amelyet Nicolas Sarkozy akkori elnök kezdeményezésére állítottak fel, hogy a gazdaság növekedését serkentő reformokat javasoljon. Ezt követően befektetési bankár lett a Rothschild & Cie Banque nevű pénzintézetnél.
Miniszteri kinevezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]François Hollande 2012. májusi megválasztása után kinevezte Macront főtitkárhelyettesnek, így Macron lett Hollande egyik vezető tanácsadója. 2014 júniusáig az Élysée-palota főtitkárhelyettesi posztját is betöltötte. Manuel Valls miniszterelnök később,
2014. augusztus 26-án Hollande kinevezte Macront gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszternek a második Valls-kormányba.[10] Miniszterként üzletbarát reformokat vitt keresztül. 2015-ben egy a BFM TV-nek adott interjúban elmondta, hogy már nem tagja a Szocialista Pártnak. 2016 augusztusában lemondott a miniszterségről, és elindult a 2017-es elnökválasztáson, amit sikeresen megnyert. Macron 2006 és 2009 között a Szocialista Párt tagja volt, minisztersége alatt független volt, majd a választásokon 2016 áprilisában általa alapított centrista politikai mozgalom, az En Marche zászlaja alatt vett részt.
Köztársasági elnök
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Indulását az elnökválasztáson hivatalosan 2016 november 16-án jelentette be, miután erről hónapig spekuláltak. Bejelentésében "demokratikus forradalmat" sürgetett és azt ígérte, hogy eltakarítja az akadályokat Franciaország elől.[7]
A választás április 23-ai első fordulója előtti közvéleménykutatások Macron győzelmét jósolták, és azt, hogy Marine Le Pennel együtt jutva a második fordulóba köztársasági elnök lesz. A választás komoly esélyesévé akkor vált, amikor 2017 januárjában kitört a Penelopegate néven elhíresült botrány. François Fillont, a Republikánus Párt elnökjelöltjét januárban azzal vádolta meg egy újság, hogy a feleségének juttatott közpénzt fiktív munkáért, és márciusban Fillont hivatalosan is megvádolták.A közvéleménykutatásokan első négy helyen álló jelöltek (Marcon, Le Pen, Fillon és a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon közti különbség azonban hibahatáron belül volt, ezért a piacokon voltak aggodalmak, hogy esetleg a szélsőséges jelöltek kerülhetnek a második fordulóba.
Az eredmény végül igazolta a közvélemény-kutatásokat. A 2017-es elnökválasztás első fordulójában 24%-ot szerezve végzett az első helyen. A második fordulóban a mandátumok 66%-át nyerte el, így Marine Le Pent legyőzve harminckilenc évesen ő lett a francia történelem legfiatalabb köztársasági elnöke.[11][12][13]
Macron május 14-én vette át a köztársasági elnöki hivatalt elődjétől, François Hollande-tól az Élysée-palotában.[14][15] Kabinetfőnökének Patrick Strzodát nevezte ki.[16] Ismaël Emelien lett Macron speciális tanácsadója stratégiai és kommunikációs ügyekben.[17] Egy hónappal később a törvényhozási választásokon Macron pártja a „La République En Marche!” kormányzótöbbséget szerzett a Nemzetgyűlésben. Május 15-én az új elnök a Republikánus Párthoz tartozó Édouard Philippe-et nevezte ki miniszterelnöknek.[11]
2021 végén a Politico Europe Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „cselekvők” kategória 2. helyére tette. A lap szerint kevesen tekintik a politikától visszavonuló Angela Merkel természetes utódjának az európai színtéren annak ellenére, hogy az előző években számos kérdésben az ő politikája érvényesült. Ilyen volt Ursula von der Leyen és Charles Michel megválasztása az Európai Bizottság, illetve az Európai Tanács élére.
Macron, diplomáciai források szerint, a látszat ellenére, a kulisszák mögött, nem egyszer szövetkezik Orbánnal,[12] például a fenti, az EU jövőjét stratégiailag meghatározó személyi kérdésekre adandó válaszok megtalálása is ilyen terület volt. Informális szövetségük a mentén sikerült a magát már biztosan az Európai Bizottság elnökének érző Manfred Weber megválasztásának fentiek szerinti megakadályozása.[13] Érdekazosság van köztük a közös agrártámogatás csökkentése, az atomenergia stratégiai energiaforrásként való kezelése, a közös uniós védelmi kiadások növelése és az európai stratégiai szuverinitás megteremtése témakörében is. Az utóbbi célok megvalósításának elodázhatatlanságát lényegesen megerősítette az oroszok Ukrajna ellen indított inváziója, ez vezetett az Európai Békekeret megteremtéséhez.[18]
A 2022 áprilisában esedékes elnökválasztás előtt a francia uniós elnökség esélyt kínált számára a napirend alakítására, amíg az új német kormány feláll.[19] A 2022. április 24-i törvényhozási választásokon a leadott szavazatok 58,55%-ával ismét nyert Le Pen ellen, így ő lett az ötödik francia köztársaság első olyan elnöke, aki Jacques Chirac 2002-es választási győzelme óta második ciklusát is megnyerte.[20] Természetesen hivatalból ő maradt Andorra társhercege is.[21]
így Jacques Chirac után, aki 2002-ben Marine Le Pen édesapját, Jean-Marie Le Pent győzte le ő lett a következő francia elnök, aki újraválasztást nyert.[22] A 2022-es törvényhozási választásokon azonban centrista koalíciója elvesztette abszolút többségét, így az 1993-as Bérégovoy-kormány bukását követően megalakult Franciaország első kisebbségi kormánya.
A Konferencia Európa jövőjéről, és a Helyreállítási Alaphoz kapcsolódó közös hitelfelvétel az ő javaslata volt, ahogy a stratégiai autonómia és a határozottabb védelmi apparátus kérdését is sikerrel vette napirendre.
Mivel Macron harmadszor nem indulhatott az elnöki tisztségért, így koncentráltabban, több konfliktust felvállalva összpontosíthatott Franciaország modernizálására, intézményeinek megreformálására és gazdaságának felgyorsítására, kevésbé kellett a választók napi szintű tiltakozásaira figyelemmel lennie a népszerűtlen intézkedései meghozatalakor. Ugyanakkor hiányzott egy kulcsfontosságú összetevő, amely segíthette volna megvalósítani stratégiai elképzeléseit: az abszolút többség a Nemzetgyűlésben, a francia parlament alsóházában. Ennek eredményeképpen Macron gyakorlatilag rendeletekkel irányította Franciaországot, és gyakran a Nemzetgyűlés szavazásos jóváhagyása nélkül fogadott el törvényjavaslatokat. Ezzel a gyakorlattal viszont minden egyes alkalommal kockáztatta, hogy bizalmatlansági indítványt kezdeményezzenek a miniszterelnöke ellen.[23]
Kormányválságok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Macron Élisabeth Borne-t, a francia történelem Edith Cresson után második női kormányfőjét 2022 májusában nevezett ki Jean Castex helyére, aki később kétszer alakította át kabinetjét: 2022 júliusában, majd 2023 júliusában.
Macron döntésének megfelelően 2024. január 9-én az addigi legfiatalabb, 34 éves francia miniszterelnök, az első nyíltan meleg kormányfő, Gabriel Attal követte Borne-t a miniszterelnöki székben.[24]
Macron elnöksége alatt számos munkajogi-, adó- és nyugdíjreformot hajtottak végre; folytatta a megújuló energiára való átállást. A politikai ellenfelek által "a gazdagok elnökének" nevezett Macron elnökségének első éveit a belpolitikai reformjai ellen irányuló és a lemondását követelő egyre gyakoribb tiltakozások jellemezték, amelyek 2018-2020-ban a "sárgamellényes tüntetésekben" és a nyugdíjreform elleni sztrájkban csúcsosodtak ki. 2020-tól ő irányította Franciaország Covid19 világjárványra adott válaszlépéseit és a védőoltások bevezetését. 2023-ban miniszterelnöke, Élisabeth Borne kormánya törvényt fogadott el a nyugdíjkorhatár 62-ről 64 évre történő emeléséről; a nyugdíjreform ellentmondásosnak bizonyult, és a közszférában sztrájkokhoz és erőszakos tüntetésekhez vezetett.[23]
Külpolitikájában az Európai Unió (EU) reformját szorgalmazta, és kétoldalú szerződéseket írt alá Olaszországgal és Németországgal. Macron a Kína és az Egyesült Államok közötti kereskedelmi háború idején 42 milliárd euró értékű kereskedelmi és üzleti megállapodást kötött Kínával, és részt vett az Ausztráliával és az Egyesült Államokkal kötött AUKUS egyezménnyel[25] kapcsolatos vitában. Folytatta az Opération Chammal hadműveletet[26] az Iszlám Állam elleni háborúban, és csatlakozott az Ukrajna elleni 2022-es orosz invázió nemzetközi elítéléséhez.[23]
Bizalmi emberből miniszterelnök
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az egyre mélyülő francia gazdasági válságban sorra váltották egymást a miniszterelnökök: Jean Castex, Élisabeth Borne, Gabriel Attal, Michel Barnier, majd François Bayrou.
Miután François Bayrou kormánya is megbukott bizalmatlansági szavazással, Macron védelmi miniszterét, egyik legbizalmasabb emberét, Sébastien Lecornut, nevezte ki miniszterelnöknek.
Újabb miniszterelnöki kinevezés, újabb lemondás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Lecornut 2025. szeptember 9-én vette át miniszterelnöki kinevezését, majd kevesebb mint egy hónappal hivatalba lépése után, október 6-án, 26 napnyi kormányfői szolgálatot követően benyújtotta lemondását a francia elnöknek, aki azt elfogadta.[27] Mivel távozása néhány órával az új kormány megalakulását követően történt, kabinetje a francia politikai történelem egyik legrövidebb életű kormányaként vonult be a köztudatba.[28]
Töretlen elnöki bizalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A töretlen elnöki bizalom jeleként Macron mindössze négy nappal lemondása után ismét megbízta Sébastien Lecornut egy új kormány megalakításával,[29] aki 2025. október 14-én bejelentette, hogy a parlamentnek javasolni fogja a nyugdíjreform felfüggesztését az elnökválasztásig. „2028 januárjáig nem lesz nyugdíjkorhatár-emelés” – jelentette ki.[30]
Ezzel gyakorlatilag újra elódázta Emmanuel Macron egyik legfontosabb gazdasági reformját, hogy elkerülhesse a bukást a várható bizalmatlansági szavazáson, és így biztosíthassa a költségvetés parlamenti elfogadását. A döntéssel eleget tett a Szocialista Párt korábban feltételül szabott követelésének, és ezzel biztosította a kormány többségi támogatását a Nemzetgyűlésben.[31]
Politikája, ideológiája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Egyesek szociálliberálisnak,[32][33][34][35][36] mások szociáldemokratának írták le.[37][38][39] Amíg a Szocialista Pártban volt, a párt konzervatív szárnyát támogatta,[40] amelynek irányultságát a Bill Clinton, Tony Blair és Gerhard Schröder kialakította harmadikutasság politikával állították párhuzamba, és amelynek a fő szószólója Manuel Valls volt.[41][42][43][44]
Macron a szabad piac és az államháztartási deficit lefaragásának a támogatója volt.[45]
A „liberális” szót saját maga leírására először 2015-ben használta, egy, a Le Monde-nak adott interjúban. Hozzátette, hogy bizonyosan „nem ultraliberális”, „se jobb-, se baloldali”, és hogy „a kollektív szolidaritás” pártolója.[46][47]
Egy vendée-i látogatása alkalmával 2016 augusztusában azt mondta: „A becsület azt diktálja, hogy elmondjam, nem vagyok szocialista.” Elmagyarázta, hogy azért vett részt a „baloldali kormány munkájában,” mert abban az időben a köz érdekét akarta szolgálni.[48]
2016 novemberében kiadott Forradalom című könyvében egyszerre írta le magát „baloldalinak” és „liberálisnak,” ha „a liberalizmus alatt az emberben való hitet értjük.”[49]
Elmondása szerint az En Marche párttal a baloldal-jobboldal megosztottság meghaladását akarja elérni François Bayrouhoz és Jacques Chaban-Delmashoz hasonlóan, „mert a valódi megosztottság országunkban… a progresszívek és a konzervatívok között van.” Egyes megfigyelők – mint korábbi miniszterelnöke, Manuel Valls is –, függetlenként indulása és establishment-ellenes nyelvezete miatt populistának is nevezték, ő azonban ezt visszautasította.[50][51]
.jpg)
Külpolitikája
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2017-ben Macron Algéria francia gyarmatosítását „emberiség elleni bűnnek” minősítette. Azt is mondta: „Ez valóban barbár, és a múlt része, amellyel szembe kell néznünk azzal, hogy bocsánatot kérünk azoktól, akik ellen elkövettük ezeket a tetteket.” A kijelentéseit követően a közvélemény-kutatások szerint csökkenni kezdett a támogatottsága. 2021 januárjában Macron kijelentette, hogy Algéria francia gyarmatosítása, a gyarmati visszaélések vagy a franciák részvétele az algériai függetlenségi háború miatt „nem lesz bűnbánat és bocsánatkérés”. Ehelyett erőfeszítéseket kell tenni a megbékélésre.[52]
Macron „történelmi hibának” minősítette a 2011-es líbiai katonai beavatkozást.[53]
Szíriát illetően azt hangoztatta, hogy félúton áll az Asszad-rezsim politikai kirekesztése és a lázadók exkluzív támogatása között. Ez megegyezik a 2011 óta követett francia pozícióval. Macron figyelmeztetett, ha a szíriai rezsim vegyi fegyvert használ az ő elnöksége alatt, egyoldalúan meg fogja büntetni azt.[54]
Támogatja a szocialista kormány Izrael-politikáját is. Ellenzi az Izrael-ellenes BDS mozgalmat és nem kívánt állást foglalni a palesztin állam elismerésével kapcsolatban.[55]
Macron békés megoldást szorgalmazott a 2017-es észak-Koreai válság idején, azonban támogatta Donald Trump amerikai elnök tervezett keményebb fellépését. Macron és Trump 2017. augusztus 12-én telefonbeszélgetésben megvitatták Észak-Koreával szembeni újabb szankciók végrehajtását, ill. a Koreai-félsziget atomfegyver-mentesítését.[56]
Macron elítélte a rohingja muszlimok mianmari üldözését. A helyzetet „népirtásnak” és „etnikai tisztogatásnak” minősítette, és utalt az ENSZ által vezetett beavatkozás lehetőségére.[57]
Válaszul a törökök észak-szíriai inváziójára, amelynek célja az Egyesült Államok által támogatott szír kurdok kiszorítása volt Afrin enklávéjából, Macron kijelentette, hogy Törökországnak tiszteletben kell tartania Szíria szuverenitását, annak ellenére, hogy elítéli Bassár el-Aszadot.[58]
Bevándorlás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Más francia szocialistáktól eltérően és Manuel Valls volt miniszterelnökhöz hasonlóan Macron a bevándorlókkal és menekültekkel kapcsolatban támogatja Angela Merkel német kancellár nyitott kapu-politikáját.[59] Kifejtette, hogy Franciaország képes több bevándorlót fogadni, és üdvözli Európába érkezésüket, és hogy a beáramlásnak kedvező gazdasági hatásai lesznek.[60] Ugyanakkor azt is állította, hogy szerinte a határvédelmet szervező Frontex „egy nem eléggé ambiciózus program,” valamint hogy a parti- és határőrségre az eddigieknél többet kell költeni, mivel „akárki lép be Európába Lampedusánál vagy máshol, az valamennyi európai ország ügye.”[61] A menedékpolitikát illetően azon a véleményen van, hogy „az elbírálás idejét jelentősen le kell rövidíteni,”[62] és hogy „az elutasított személyeknek el kell hagyniuk az ország területét.”
Szekularizmus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]2016 júliusában, az En Marche első ülésén Macron kijelentette, hogy ellenzi a muszlim fejkendők betiltását az egyetemeken: „Személy szerint nem hiszem, hogy új szövegeket, új törvényeket, új irányelveket kellene kitalálnunk azért, hogy levadásszuk a kendőket az egyetemeken és olyan emberek után eredjünk, akik vallási szimbólumokat viselnek…”[63]
A Marianne magazinnak adott interjújában Macron elmondta, hogy „a szekularizmust nem arra találták ki, hogy republikánus vallást terjesszen,” továbbá reagálva Manuel Valls és Jean-Pierre Chevènement szavaira az iszlámnak a francia társadalomban elfoglalt helyéről, elítélte azt az elgondolást, hogy a polgárok legyenek „diszkrétek” vallásuk gyakorlásában, hiszen, mint mondta, „azon történelmi precedensek,
amikor vallási ügyekben diszkréciót kértünk, nem szolgáltak a Köztársaság dicsőségére.”[64] Ugyanebben az interjúban a francia muszlimokról a következőt mondta: „Egyet kérek: a szabályok abszolút tiszteletét a nyilvánosság előtt. A vallási viszonyok a transzcendenciáról szólnak, és nem kérem az emberektől, hogy legyenek mérsékeltek – nem erről beszélek. A saját mély meggyőződésem az, hogy egy gyakorló katolikus hiheti, hogy a vallása szabályai messze túlmutatnak a Köztársaság törvényein. Egyszerűen azt gondolom, hogy a köz birodalmába lépve a Köztársaság törvényei elsőbbséget élveznek a vallási törvénnyel szemben.” Ugyanitt Macron elítélte „a vallásos iskolákat, amelyek a Köztársaság iránti gyűlöletre tanítanak, főleg arabul, vagy más esetekben, amelyek a Tórát többet tanítják, mint az alapvető fundamentumokat.”[64] Ez utóbbi állítás erőteljes negatív reakciót váltott ki a zsidó vallásos iskolákat működtető Fonds social juif unifié (FSJU) szervezet részéről.[65]
Biztonság, terrorizmus
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Macron úgy gondolja, hogy az a reformjavaslat, amely megfosztaná állampolgárságától azokat a belföldön születetteket és honosítottakat, akiket elítélnek terrorizmus vádjával, „nem konkrét megoldás,” valamint hogy „legitimitási kérdéseket vet fel az, hogy a rendkívüli állapotot állandóan meghosszabbítják.” A hírszerző ügynökségekre többet költene.[66]
Kiállt a közösségi rendőrség visszaállítása mellett, és úgy véli, hogy „egyes jelentős veszélyek kezelését delegálni kell az egyesületeknek vagy a magánszektornak.”[67]
Javasolta, hogy minden fiatal felnőtt kapjon egy 500 eurós kulturális bérletet, ez reményei szerint a francia kultúra felfedezésére ösztönözné a fiatalokat és elrettentené őket a terrorizmustól.[68]
Magánélete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése].jpg)
Emmanuel Macron a nála huszonnégy évvel idősebb Brigitte Trogneux-t vette feleségül, akivel tizenéves korában ismerkedett meg. Trogneux, aki akkor még korábbi férje után az Auzière nevet viselte, a fiatal Macron francia nyelv- és drámatanára volt az amiens-i La Providence nevű jezsuita középiskolában. A kapcsolatuk akkor kezdődött, amikor Macron 16 évesen szerelmet vallott tanárnőjének. Egyes források szerint Macron szülei ellenezték a kapcsolatot, és ezért küldték fiukat Párizsba tanulni; más beszámolók szerint viszont Brigitte győzte meg a szülőket, hogy engedélyezzék a költözést. A pár 2007-ben házasodott össze, és azóta felesége Brigitte Macron néven ismert, akinek korábbi házasságából három gyermeke született, közülük a középső Macronnal egyidős, és egykor az osztálytársa volt.[69][70]
A történet nagy visszhangot keltett, és később Macron elnökválasztási kampányainak sokat emlegetett témájává vált. Maga Macron ironikusan többször is utalt rá, hogyha ő lenne huszonnégy évvel idősebb, senkit nem lepne meg a kapcsolatuk.[71][72]
Egy amerikai, jobboldali véleményformáló és influenszer, Candace Owens azt állította, hogy Brigitte Macron biológiailag férfiként született, és identitását egy másik személy által vette át.[73] A Macron házaspár válaszként rágalmazási pert indított Delaware államban, az Egyesült Államokban.[73] Macronék azt ígérték, hogy a perben tudományos bizonyítékokat fognak bemutatni, hogy megcáfolják Owens állításait.[74]
Emmanuel Macron tíz éven át tanult zongorázni, és ma is szívesen játszik hangszeren. Különösen kedveli Robert Schumann és Liszt Ferenc műveit.[75] A zene mellett rendszeresen sportol: síel, teniszezik és bokszol.[76] Anyanyelve mellett folyékonyan beszél angolul.[77]
Iskoláskorában Macron saját döntéséből katolikus hitre keresztelkedett, de 2018 júniusában, Ferenc pápával való találkozója előtt „agnosztikus katolikusként” határozta meg magát.[78] Ugyanabban az évben elfogadta a lateráni Szent János-székesegyház tiszteletbeli kanonoki címét is.[79]
2017 augusztusában Emmanuel Macron és felesége, Brigitte örökbe fogadtak egy fekete labrador–griffon keverék kutyát, akit Nemo névre kereszteltek, és aki velük él az Élysée-palotában.[80]
A Le Point című lap szerint Macron elnöksége első három hónapjában 26 ezer eurót költött sminkre. A francia polgárok nehezményezték, hogy az amúgy a külsőségekben egyébként is jól teljesítő elnöknek miért kellett euró-ezreket költenie arra, hogy még jobban nézzen ki a nyilvánosság előtt, miközben ennek semmi látható jele nem volt, majd élcelődő megjegyzések is érkeztek a hírre. Az elnök hivatala sürgősségi felárral indokolta a költségeket és megígérte, hogy a jövőben kevesebbet költenek ilyen célokra. Érdekesség, hogy nem Macroné a legdrágább elnöki arc: François Hollande negyedévente 30 ezer eurót, Nicolas Sarkozy 24 ezer eurót költött a szépségére.[81]
Publikációk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Könyvek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Emmanuel Macron, , Révolution, Paris, XO, 2016, 270 p. (ISBN 978-2-84563-966-9)
- Revolution: Wir kämpfen für Frankreich, éd. Morstadt, 2017 (német fordításban)
- Rivoluzione, éd. La Nave di Teseo, 2017 (olasz fordításban)
- Revolutie!, éd. Xander Uitgevers, 2017 (holland fordításban)
- Revolution, éd. Scribe Publications, 2017 (angol fordításban)
- Macron par Macron, éditions de l'Aube, 2017
- Alain Chardonnens, Emmanuel Macron : Discours de la campagne présidentielle, Paris, L'Harmattan, 2017
Cikkek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Emmanuel Macron, "La lumière blanche du passé : Lecture de La Mémoire, l'histoire, l'oubli, de Paul Ricœur", Esprit, vol. 8/9, nos. 266/267, 2000, pp. 16–31 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2016. október 10.)
- Emmanuel Macron, "Christian Delacroix, François Dosse, Patrick Garcia : les Courants historiques en France, XIXe-XXe siècles", Esprit, vol. 8/9, nos. 266/267, 2000, pp. 238–240 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2021. április 30.)
- Emmanuel Macron, "François Dosse : l'Histoire", Esprit, vol. 8/9, nos. 266/267, 2000, pp. 238–240 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2021. április 30.)
- Yves Lichtenberger, Emmanuel Macron és Marc-Olivier Padis, "La réhabilitation inattendue de l'université au sein de l'enseignement supérieur", Esprit, vol. 12, 2007 (online olvasható [archívum],, hozzáférés: 2016. október 10.)
- Henri Guillaume és Emmanuel Macron, "Enseignement supérieur, recherche, innovation. Quels acteurs?", Esprit, vol. 12, 2007 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2016. október 10.)
- Emmanuel Macron, "Les labyrinthes du politique. Que peut-on attendre pour 2012 et après ?", Esprit, 2011. március-április, 106-115. o. (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2017. május 14.)
- Emmanuel Macron, "La France a toutes ses chances, pour peu qu'elle reprenne confiance", Les Echos, 2014. október 31. (online olvasható [archív])
- Emmanuel Macron, "Belire aux chances de la France", Les Echos, 2014. október 31. (online olvasható [archívum])
- Emmanuel Macron, "Construire une « alliance de Paris pour le climat", Annales des Mines – Responsabilité et Environnement, vol. 2, no. 78, 2015, p. 3 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2016. október 8.)
- Emmanuel Macron, "Avant-propos", Annales des Mines – Responsabilité et Environnement, vol. 2, no. 82, 2016, p. 3 (online olvasható [archívum], hozzáférés: 2016. október 10.)
- Emmanuel Macron, "La France doit être en première ligne", Inventer demain: 20 project for a better future, 2016, 89-91. o.
- Emmanuel Macron, "La réforme, c'est une méthode, de la clarté, pas une saignée", Les Echos, 2017. április 13. (online olvasható [archív])
- Emmanuel Macron, "Pour une renaissance européenne", 2019. március 4-én több francia és európai médiumban megjelent cikk 730, 731
- Emmanuel Macron, "France is against ‘Islamist separatism’ — never Islam", Financial Times, 2020. november 4. (online olvasható [archív])
- Emmanuel Macron, "Réenchanter le monde", L'Express, 2021. december 23. (online olvasható [archívum])
Előszavak
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- François-Denis Poitrinal et Guillaume Grundeler (préf. Michel Chabanel, propos lim. Emmanuel Macron, av.-propos Pierre-Olivier Sur), Paris, Association française des investisseurs pour la croissance (AFIC)-RB, 2015, 834 p. (ISBN 978-2-86325-714-2, BNF 44517439)
- Yann Algan et Thomas Cazenave (dir.) (préf. Emmanuel Macron), L'État en mode start-up, Paris, Eyrolles, 2016, 150 p. (ISBN 978-2-212-56466-2, lire en ligne [archive])
- Design d'aujourd'hui 2016 : 156 créations qui font avancer le design : l'observeur du design (préf. Emmanuel Macron, av.-propos Anne-Marie Boutin), Paris, Dunod, 2016, 228 p. (ISBN 978-2-10-073889-2, SUDOC 19011312X)
- Musée de la Légion d'honneur, musée de l'ordre de la Libération (préf. Emmanuel Macron), Une certaine idée de la France... et du monde : Charles de Gaulle à travers ses décorations, Bruxelles, Peter Lang, 2019, 352 p. (ISBN 978-2-212-56466-2)
- Nathalie de Kaniv et Patrick Bellouard (dir.) (préf. Emmanuel Macron, postface Joseph Borrell), Souveraineté et solidarité, un défi européen, Paris, éditions du Cerf, 2021, 348 p. (ISBN 9782204148351)
Bibliográfia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Riccardo Brizzi és Marc Lazar, La Francia di Macron, Il Mulino, 2017 (olasz)
- Marc Endeweld, L'Ambigu Monsieur Macron, Paris, Flammarion, 2015, 320 p. (ISBN 978-2-08-137239-9)
- François-Xavier Bourmaud, Emmanuel Macron : le banquier qui voulait être roi, Éditions de l'Archipel, 2016, 224 p. (ISBN 978-2-8098-1873-4, online olvasható [archívum])
- Nicolas Prissette, Emmanuel Macron : en marche vers l'Élysée, Paris, Plon, 2016, 240 p. (ISBN 978-2-259-25153-2); a cikk megírásához használt könyv
- Nicolas Prissette, Emmanuel Macron. Le président inattendu, First Document, 2017
- Thomas Porcher és Frédéric Farah, Introduction inquiète à la Macron-économie, Paris, Les Petits matins, coll. "Essais", 2016, 112 p. (ISBN 978-2-36383-216-0)
- Caroline Derrien és Candice Nedelec, Les Macron, Párizs, Fayard, 2017, 234 p. (ISBN 978-2-213-70462-3)
- François-Xavier Bourmaud, Macron: L'invité surprise, Éditions de l'Archipel, 2017
- Anne Fulda, Emmanuel Macron, un jeune homme si parfait, Paris, Plon, 2017, 203 p. (ISBN 978-2-259-21705-7)
- Éric Fottorino, Macron par Macron, Les éditions de l'Aube, 2017, 140 p. (online olvasható [archív])
- François Bazin, Rien ne s'est passé comme prévu. Les cinq années qui ont fait Macron, Robert Laffont, 2017, 449 p. (online olvasható [archívum])
- François-Xavier Bourmaud, Emmanuel Macron, les coulisses d'une victoire, Archipel, 2017
- Soazig Quéméner & Alexandre Duyck, L'Irrésistible Ascension d'Emmanuel Macron, Flammarion, 2017
- Ghyslaine Pierrat, Emmanuel Macron... et les autres : Les gagnants et les perdants d'une élection imprévisible, L'Harmattan, 2017
- Désiré Kraffa, Emmanuel Macron la volonté d'y croire, Les Éditions du Net, 2017
- Mathieu Magnaudeix, Enquête sur le nouveau président de la République, Don Quichotte, 2017
- Philippe Besson, Un personnage de roman, Julliard, 2017
- Philippe Raynaud, Emmanuel Macron : une révolution bien tempérée, Desclée De Brouwer, 2018, 200 p. (online olvasható [archív])
- Thomas Legrand, Chronique de l'imprévu, Paris, Stock, 2017
- Jean-Noël Jeanneney, Le Moment Macron. Un président et l'Histoire, Seuil, 2017
- Jean-Pierre Rioux, L'Événement Macron. Un abécédaire historique, Odile Jacob, 2017
- Maurice Szafran, Nicolas Domenach, Le Tueur et le Poète, Albin Michel, 2018
- Roland Cayrol, Le Président sur la corde raide. Les enjeux du macronisme, Calmann-Lévy, 2019
- Éric Stemmelen, Opération Macron, Éditions du Cerisier, coll. " Politique ", 2019, 240 p. (ISBN 978-2-87267-218-9 és 2-87267-218-4)
- Christophe Barbier, Macron sous les masques, Éditions de l'Observatoire, 2019, 334 p. (ISBN 979-10-329-0312-4)
- Bernard Dolez, Julien Fretel és Rémi Lefebvre (szerk.), L'entreprise Macron, Fontaine, Presses Universitaires de Grenoble, coll. "Libres cours – Politique", 2019, 274 p. (ISBN 978-2-7061-4263-5)
- Jérôme Sainte-Marie, Bloc contre bloc. La dynamique du macronisme, szerk. du Cerf, 2019
- Sandrine Foulon és Guillaume Duval, "La réforme des retraites illustre une fois de plus la reprise en main de la protection sociale par l'Etat : Le coup de force d'Emmanuel Macron", Alternativres Economiques, 397. szám, 2020. január, 8-11. oldal
- Vincent Jauvert, Les Voraces : Les élites et l'argent sous Macron, Éditions Robert Laffont, 2020, 216 p. (ISBN 978-2-221-22018-4)
- Frédéric Rouvillois, Liquidation : Emmanuel Macron et le saint-simonisme, Párizs, Le Cerf, 2020
- Renaud Dély, Marie Huret, Les Macron du Touquet Élysée-plage, Seuil, 2020
- Corinne Lhaïk, Président cambrioleur, Fayard, 2020
- Alain Duhamel, Emmanuel le Hardi, éd. de l'Observatoire, 2021
- Arthur Berdah, Emmanuel Macron. Vérités et légendes, Éditions Perrin, 2021, 224 p. (ISBN 2262086370)
- Marcel Gauchet, Macron, les leçons d'un échec : Comprendre le malheur français II, Stock, 2021, 320 p. (ISBN 9782234084803)
- Fabrice Lhomme és Gérard Davet, Le Traître et le Néant, Fayard, 2021, 638 p. (ISBN 2213705305)
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. május 3.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "Brockhaus Enzyklopädie". Brockhaus (német nyelven). F.A. Brockhaus. Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 "GeneaStar".
- 1 2 "Roglo".
- ↑ "Who's Who in France". Who’s Who in France (francia nyelven).
- 1 2 Mit tud ez a sármos francia, akinek állítólag nem lehet ellenállni... és aki mostantól az EU jövőjét is meghatározza? Archiválva 2019. január 1-i dátummal a Wayback Machine-ben WMN.hu, 2017. május 8.
- ↑ Emmanuel Macron, un ex-banquier touche-à-tout à Bercy Archiválva 2017. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben (franciául) France24 (with AFP). 27 August 2014
- ↑ Chrisafis, Angelique (2016. július 11.). "Will France's young economy minister – with a volunteer army – launch presidential bid?". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2017. január 27.
- ↑ Sylvie Corbet and Elaine Ganley « French gov't reshuffle expels dissident ministers », Associated Press, 26 August 2014
- 1 2 "Biographie de Emmanuel Macron". Closermag.fr (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. február 5.
- 1 2 "Emmanuel Macron : Biographie et articles". Le Point.fr (francia nyelven). Hozzáférés: 2017. február 5.
- 1 2 A 2017-es elnökválasztás első fordulójának előzetes eredményei a francia belügyminisztérium honlapján
- ↑ Yes, we can-can: Macron becomes president of France after handover with Hollande france24.com
- ↑ C.Sa (2017. május 8.). "Passation de pouvoir : François Hollande passera «le flambeau» à Macron dimanche 14 mai". Le Parisien. Hozzáférés: 2017. május 8.
- ↑ Grammont, Stéphane (2017. május 14.). "Patrick Strzoda, ancien préfet de Bretagne, directeur de cabinet d'Emmanuel Macron". France 3 Bretagne. Hozzáférés: 2017. május 15.
- ↑ Penicaud, Céline (2017. május 14.). "Le parcours fulgurant d'Ismaël Emelien, le nouveau conseiller spécial d'Emmanuel Macron". BFM TV. 2017. május 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. május 15.
- ↑ "Európai Békekeret". Consilium. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Politico 28 – The class of 2022" (angol nyelven). Politico Europe. 2021. Hozzáférés: 2021. december 17.
- ↑ France, Centre (2022. április 24.). "Politique - Emmanuel Macron est le premier président de la Ve République réélu au suffrage universel hors cohabitation". www.lamontagne.fr. 2022. május 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Macron wins French presidential election" (angol nyelven). 2022. április 24. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ France, Centre (2022. április 24.). "Politique - Emmanuel Macron est le premier président de la Ve République réélu au suffrage universel hors cohabitation". www.lamontagne.fr. Hozzáférés: 2022. szeptember 10.
- 1 2 3 "Emmanuel Macron". POLITICO (angol nyelven). 2023. november 28. Hozzáférés: 2023. november 29.
- ↑ "Gabriel Attal becomes France's youngest prime minister". Le Monde.fr (angol nyelven). 2024. január 9. Hozzáférés: 2024. január 30.
- ↑ "AUKUS-megállapodás: Ausztrália aláírta az adásvételi szerződést az amerikai atomtengeralattjárók beszerzésére". Portfolio.hu. 2021. november 22. Hozzáférés: 2023. november 29.
- ↑ navaltoday (2015. február 4.). "French Frigate Jean Bart Departs Operation Chammal". Naval Today (amerikai angol nyelven). Hozzáférés: 2023. november 29.
- ↑ "French Prime Minister Sébastien Lecornu resigns after less than a month". BBC News (brit angol nyelven). 2025. október 6. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Crise politique: Sébastien Lecornu a échangé ce soir avec Bruno Retailleau". BFMTV (francia nyelven). 2025. október 6. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Nomination de Sébastien Lecornu, Premier ministre". elysee.fr (francia nyelven). 2025. október 10. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "A franciák felfüggesztik a nyugdíjreformot – Azonnal reagáltak a piacok". Portfolio.hu. 2025. október 14. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "French Premier Lecornu to Propose Suspending Pension Reform Law". Bloomberg.com (angol nyelven). 2025. október 14. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Macron ou la «révolution passive» des élites françaises". Slate.fr. 2016. május 29. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Un mot à ajouter ? (2014. augusztus 27.). "Valls II : social-démocrate ou social-libéral ? - Libération". Liberation.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Emmanuel Macron, un banquier social-libéral à Bercy - Le Parisien". Leparisien.fr. 2014. augusztus 26. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Pascal JALABERT. "France - Monde | La ligne social libérale passe par Macron". Estrepublicain.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Macron, l'anti-Montebourg" ((franciául) nyelven). leJDD.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link) - ↑ "Nommé à Bercy, l'ancien banquier Emmanuel Macron fait consensus - Le Point". Lepoint.fr. 2014. augusztus 27. 2018. június 23. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Un mot à ajouter ? (2014. augusztus 26.). "Valls et les jeunes loups hollandais - Libération". Liberation.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Ils ont marqué 2012 : Emmanuel Macron, l'enfant prodige de l'Elysée - 28 décembre 2012 - L'Obs". Tempsreel.nouvelobs.com. 2012. december 28. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Gauche, droite, centre... qui peut s'allier à Macron?". Bfmtv.com. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "C'est la confiance des entreprises que Manuel Valls doit vraiment obtenir". Slate.fr. 2014. szeptember 17. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "« Manuel Valls, c'est le blairisme, mais plus à droite encore » - 29 août 2014 - L'Obs". Tempsreel.nouvelobs.com. 2014. augusztus 29. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Wikiwix's cache". Archive.wikiwix.com. Hozzáférés: 2017. február 1.
{{cite web}}: Cite uses generic title (súgó) - ↑ "Valls and Macron have much in common...apart from their poll ratings". ft.com. 2016. január 12. Hozzáférés: 2017. február 8.
- ↑ "Wikiwix's cache". Archive.wikiwix.com. 2012. szeptember 17. 2012. szeptember 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
{{cite web}}: Cite uses generic title (súgó) - ↑ "Emmanuel Macron : « Le libéralisme est une valeur de la gauche »". Lemonde.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Emmanuel Macron, l'homme qui excelle pour ne pas répondre aux questions" ((franciául) nyelven). Marianne.net. 2016. szeptember 4. 2016. október 16. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link) - ↑ "Macron: « L'honnêteté m'oblige à vous dire que je ne suis pas socialiste »". Bfmtv.com. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Jade Toussay Journaliste (2016. november 23.). "Les premiers extraits de "Révolution", le livre d'Emmanuel Macron, dévoilés". Huffingtonpost.fr. 2017. február 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Alexandre Boudet Journaliste politique au HuffPost (2016. július 13.). "Dans son meeting, Macron se présente comme antisystème, ses adversaires rient jaune". Huffingtonpost.fr. 2017. február 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Amandine Réaux (2016. július 13.). "Le gouvernement dénonce le populisme d'Emmanuel Macron dans sa critique du système - Le Lab Europe 1". Lelab.europe1.fr. 2016. december 21. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ https://www.aljazeera.com/news/2021/1/20/macron-rules-out-official-apology-for-colonial-abuses-in-algeria
- ↑ https://www.economist.com/special-report/2017/10/02/president-macron-wants-france-to-play-a-bigger-part-in-europe
- ↑ https://www.foxnews.com/world/frances-presidential-hopeful-macron-pushes-for-syria-talks
- ↑ "Emmanuel Macron : « Faire de la destitution d'Assad un préalable à tout a été une erreur »". Lemonde.fr. 2017. január 24. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ https://www.politico.eu/article/emmanuel-macron-calls-for-peaceful-outcome-with-north-korea/
- ↑ https://www.sbs.com.au/news/article/french-president-labels-attacks-on-rohingya-minority-as-genocide/d0r9ulliv
- ↑ https://apnews.com/758b99d066984f5a8c6c72dc54ffa69f/Civilians-pay-price-as-Turkey-battles-Syrian-Kurds
- ↑ "Accueil des réfugiés : «Un devoir» pour Macron - Le Parisien". Leparisien.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Macron : «L'arrivée de réfugiés est une opportunité économique»". Lefigaro.fr. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ "Macron: „Les questions wallonnes sur le Ceta sont pertinentes, mais…"" (francia nyelven). lesoir.be. 2017. április 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 5.
- ↑ Josselyn Dravigny. "Présidence Macron et immigration: la continuité en marche?" (francia nyelven). cairn.info. Hozzáférés: 2018. május 31.
- ↑ "Voile à l'université: Macron prend le contre-pied de Valls". Lefigaro.fr. 2016. július 13. Hozzáférés: 2017. február 1.
- 1 2 "Emmanuel Macron: "La République est ce lieu magique qui permet à des gens de vivre dans l'intensité de leur religion"" ((franciául) nyelven). Marianne.net. 2016. október 1. 2017. január 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: ismeretlen nyelvkód (link) - ↑ "Les écoles juives condamnent les propos d'Emmanuel Macron dans Marianne". La Croix. 2016. október 7. 2017. február 28. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 1.
- ↑ Emmanuel Macron, Révolution, XO, 2016, p. 270 (ISBN 9782845639669)
- ↑ Sophie BrunnFrance Télévisions (2016. október 4.). "Proportionnelle, cumul des mandats... Les pistes d'Emmanuel Macron pour améliorer "l'hygiène démocratique" en France". Francetvinfo.fr. 2017. március 24. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. február 5.
- ↑ Alerteinfo (2017. január 27.). "Emmanuel Macron veut créer un «pass culture» de 500 euros pour les jeunes". 20minutes.fr. Hozzáférés: 2017. február 5.
- ↑ Emmanuel Macron: From teacher's pet to teacher's husband to President of France?
- ↑ Emmanuel Macron "exilé" à Paris par ses parents... à cause de Brigitte Trogneux, closemag.fr, 12. November 2015 (fr)
- ↑ Avec Macron l'Elysée decroche le poupon Archiválva 2015. október 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Libération, aufgerufen am 26. August 2014
- ↑ Junger Wirtschaftsminister darf Frankreich verführen. Die Welt, 27. August 2014
- 1 2 "Macrons sue hard-right commentator Candace Owens for defamation". POLITICO (angol nyelven). 2025. július 23. Hozzáférés: 2025. október 14.
- ↑ Henley, Jon (2025. szeptember 18.). "Macrons to submit scientific evidence to US court to prove Brigitte was not born a man". The Guardian (brit angol nyelven). Hozzáférés: 2025. október 15.
{{cite news}}: More than one of|author=és|last=specified (súgó) - ↑ "Opinion | In France, a Stark Debate and a Stark Choice (Published 2017)" (angol nyelven). 2017. május 5. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Pyrénées : Emmanuel Macron en marche sur les terres de son enfance". France 3 Occitanie (francia nyelven). 2017. december 4. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ Channel 4 News (2017. február 14.). "Emmanuel Macron interview (English): Getting "tough" on Brexit". Hozzáférés: 2025. október 15.
{{cite journal}}: Cite journal requires|journal=(súgó)CS1 karbantartás: numerikus név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ CNA. "France's new president is a 'zombie Catholic'". Catholic News Agency (angol nyelven). Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ "Meeting with Pope puts Macron's religious views in spotlight". The Local France (angol nyelven). 2018. június 25. Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ Quinault-Maupoil, Tristan (2017. augusztus 28.). "Un nouveau chien à l'Elysée : Nemo, adopté par les Macron à la SPA". Le Figaro (francia nyelven). Hozzáférés: 2025. október 15.
- ↑ A francia elnök három hónap alatt 26 ezer (!) eurót költött sminkre hvg, 2017. augusztus 25.
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben az Emmanuel Macron című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
| Elődje: François Hollande |
Utódja: hivatalban |
