Azerbajdzsán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Azerbajdzsáni Köztársaság
Azərbaycan Respublikası
Azerbajdzsán zászlaja
Azerbajdzsán zászlaja
Azerbajdzsán címere
Azerbajdzsán címere
Nemzeti himnusz: Azərbaycan marşı
LocationAzerbaijan.svg

Fővárosa Baku
é. sz. 40° 22′, k. h. 49° 53′
Államforma köztársaság
Vezetők
Államfő İlham Əliyev
Miniszterelnök Artur Rəsizadə
Hivatalos nyelv azeri
Beszélt nyelvek orosz, örmény (Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak)
független 1991. augusztus 30.

Tagság ENSZ, EBESZ, EBU/UER
Népesség
Népszámlálás szerint 9 416 801 fő (2013)[1]
Rangsorban 90
Becsült 9 477 100[2] fő (2014. január)
Rangsorban 90
Népsűrűség 105,8[2] fő/km²
GDP 2011
Összes 94 318 millió USD[3] (87)
Egy főre jutó 10 340 USD[3]
Földrajzi adatok
Terület 86 600 km²
Rangsorban 111
Víz 1,6%%
Időzóna UTC+04:00 (UTC+4)
Egyéb adatok
Pénznem Azeri manat (AZN)
Nemzetközi gépkocsijel AZ
Hívószám 994
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 101
  • 102
  • 103
Internet TLD .az
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Schuko
Közlekedés iránya jobb
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Azerbajdzsáni Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Azerbajdzsán (azeriül: Azərbaycan), hivatalos nevén az Azerbajdzsáni Köztársaság (azeriül Azərbaycan Respublikası) Eurázsia kaukázusi régiójának legnagyobb országa. Délnyugat-Ázsia és Kelet-Európa között fekszik,[4] Keleten a Kaszpi-tenger, északon Oroszország, északnyugaton Grúzia, nyugaton Örményország és Törökország, délen Irán határolja.

Földrajz[szerkesztés]

Domborzat[szerkesztés]

Az ország  területének nagysága csaknem azonos Magyarországéval. Északon a Kaukázus, északkeleten a dagesztáni hegyek, nyugaton a Kis-Kaukázus láncai találhatók. A két hegyvidék között a Kura-Araksz-síkság a Kaszpi-tengerig fut ki. Északabbra a hegyek lábánál keskeny parti síkság alakult ki. Azerbajdzsán legmagasabb hegye a Bazardüzü (4466 m). Legmélyebben a Kaszpi-tenger partja van: −28 m. A Föld iszapvulkánjainak majdnem a fele Azerbajdzsánban található.


Azerbajdzsán domborzati térképe (nyitható térkép)


Vízrajz[szerkesztés]

A 8350 vízfolyásból csak 24 hosszabb 100 km-nél. Minden folyó keletre, a Kaszpi-tengerbe folyik.

Legjelentősebb folyója a Kura (1515 km) és ennek legjelentősebb mellékfolyója az Araksz. A Kis-Kaukázusból eredő folyók (A Kura jobb és az Araksz bal oldali mellékfolyói) sekélyek, nyáron többnyire kiszáradnak.

Legnagyobb tava a Mingəçevir-víztározó. A Kaszpi-tenger (azeri: Kazár) zárt tó, a Föld legnagyobb lefolyástalan sós tava.

Éghajlat[szerkesztés]

Az ország éghajlata a nyugati hegységben és az északi területeken szélsőséges, itt még nyáron is fagy, míg a Kaszpi-tenger mentén kellemesnek nevezhető, délen, Lənkəran vidékén szubtrópusi. Tavasz és nyár idején (április közepétől októberig) a hőmérséklet 20-30 °C között ingadozik, míg télen (decembertől márciusig) ennél jóval hidegebb van. Az országban mért a legalacsonyabb és a legmagasabb hőmérséklet: -33 °C és +46 °C.

Az évi csapadékmennyiség Lənkəran (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Lenkorán) tájon a legmagasabb (1600–1800 mm), az Abşeron-félszigeten (oroszul és régebbi magyar szóhasználatban Apseron) a legalacsonyabb (200–350 mm). Gyakoriak a szélviharok.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés]

A hegységek északi és keleti lejtőin kiterjedt erdőségek találhatók. A medencék és síkságok élővilága pusztai jellegű. Az ország legdélebbi csücskében az éghajlat és növényvilág szubtrópusi.

Nemzeti parkjai[szerkesztés]

Természeti világörökségei[szerkesztés]

Az UNESCO listájára Azerbajdzsánból nem vettek fel természeti tájat.[5]

Történelem[szerkesztés]

A név eredete[szerkesztés]

Azerbajdzsán a nevét valószínűleg Atropatész után kapta, aki méd satrapa (kormányzó) volt az általa uralt Atropaténében (a mai iráni Azerbajdzsánban). Az Atropatész név óperzsa eredetű, jelentése 'tűzzel védett', illetve a 'tűz országa'. Valószínű, hogy már az időszámítás előtti századokban is látták itt a földből feltörő lángoszlopokat. Ma már tudjuk, hogy földgáz-kitöréseket láttak. [6]

A történelem folyamán számos népcsoport itt telepedett le, így médek, szkíták, perzsák, örmények, görögök, rómaiak, kazárok, oguz törökök, szeldzsuk törökök, mongolok és oroszok is.

Ókor[szerkesztés]

Kaukázusi Albania a 4-6. században

A legrégebbi bizonyíték emberi jelenlétre a késői kőkorból származik, Azykh-barlangban találták, a Quruçay kultúra népe hagyta ránk. Felső paleolitikus és részben mousteri maradványokat találtak Tağlar, Damcili, Zar, Yataq-yeri barlangjaiban, és máshol is. Leylatepe és Sarytepe nekropoliszaiban korsókat találtak beleszáradt borral, ez bizonyítja, hogy a késői bronzkorban szőlőt műveltek errefelé.

Amikor a Kaukázustól délre eső vidéket i. e. 550 körül meghódították az Achaimenidák, a zoroasztrizmus elterjedt a Méd Birodalom e részén. Nagy Sándor bukása után a Kaukázus vidékén letelepedtek a szeleukida görögök, akiket végül Róma győzött le végleg. De behatoltak ide a Baktriába szakadt görögök is, és végül a legharciasabbak, a pártusok is. A kaukázusi albánok, akik a ma Azerbajdzsánként ismert terület eredeti lakói voltak, az i. e. 4. században királyságot alapítottak. I. e. 95-67 között a kaukázusi Albánia egy része valószínűleg meghódolt a szomszédos Örményországnak, és Nagy Tigranész birodalmának része lett. Sztrabón szerint a rómaiak és a párthusok megkezdték kiterjeszteni birtokaikat Albániára. Végül egy békeszerződést írtak alá, amiben Albánia független maradt, nem úgy, mint Ibéria és Örményország. Egy római felirat Gobusztánban bizonyítja a Legio XII. Fulminata jelenlétét Domitianus idejében.

Kaukázusi Albánia a Szászánidákig maradt független, majd azok vazallus állama lett 252-ben. Umayr király a 4. században hivatalosan áttért a kereszténységre, államvallássá tette, és Albánia keresztény jellegű állam maradt a 8. századi iszlám hódításig. A Szászánidák és a bizánciak számos hódítási kísérlete ellenére kaukázusi Albánia fennállt a régióban a 9. századig.

Középkor[szerkesztés]

A középkori lovag hadiöltözete
Mardakan erődje

Amikor a muszlim Omajjád Kalifátus legyőzte mind a Szászánidákat, mind Bizáncot, a kaukázusi Albánia vazallus állam lett. A Dzsavan Sir herceg vezette keresztény ellenállást 667-ben nyomták el. Az Abbászida Kalifátus lehanyatlása után a mai Azerbajdzsán területe különböző dinasztiák harctere lett: egymást váltották a szalaridák, a szadzsidák, a saddaditák, ravvadidák és a bújidák. A 11. század elején a terület fokozatosan a Közép-Ázsia felől benyomuló szeldzsuk törökök kezére került. Az első az oguz dinasztiák közül a gaznavida dinasztia volt, amely 1030 körül elfoglalta a mai Azerbajdzsán nagy részét.

A szeldzsukok birodalmában a helyi hatalmat atabégek gyakorolták, akik elméletileg a szeldzsuk szultán vazallusai voltak, a gyakorlatban maguk uralkodtak. A szeldzsuk török uralom idején helyi költők, például Nizámí Gandzsaví és Khagani Sirváni, felvirágoztatták a perzsa költészetet a mai Azerbajdzsán területén. A következő uralkodó dinasztia a Dzsalairida dinasztia volt, akik rövid életű uralmának Timur Lenk vetett véget. A sirvánsahok helyi dinasztiája Timur Lenk birodalmának vazallus állama lett és részt vett Timur háborújában az Arany Horda uralkodója, Toktamis ellen. Timur Lenk halála után két független, rivalizáló állam emelkedett ki: Karakojunlu és Akkojunlu. Akkojunlu szultánja, Uzun Haszan halálakor az egész mai Azerbajdzsán ura volt. Uralmát a sirvánsahok folytatták, akik helyi uralkodóként megőrizték jelentős autonómiájukat 861-től 1539-ig. A sirvánsahokat a szafavidák űzték el. Ez a síita dinasztia a szunnita lakosság körében megkísérelte a síita ágazat elterjesztését Azerbajdzsánban, miközben harcoltak a szunnita Török Birodalom ellen.

Valamivel később, a szafávidák összeomlása után több független kánság emelkedett fel a mai Azerbajdzsánban. Folyamatos háborúskodás után ezeket a kánságokat végül Oroszország olvasztotta be. A türkméncsáji szerződésben a Perzsa Birodalom elismerte Oroszország szuverenitását a Jereváni Kánság, a Nahicseváni Kánság, valamint a Tális Kánság maradványai felett.

Az első függetlenség és szovjet Azerbajdzsán[szerkesztés]

Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, 1918–1920

Amikor az Orosz Birodalom összeomlott az első világháborúban, Azerbajdzsán Örményországgal és Grúziával együtt része lett a rövid életű Transzkaukázusi Demokratikus Szövetségi Köztársaságnak. Amikor 1918 májusában a szövetség feloszlott, Azerbajdzsán kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaságot. Ez volt az első demokratikus parlamentáris köztársaság a muszlim világban, de mindössze 23 hónap után a szovjet 11. hadsereg felszámolta 1920 áprilisában. A bolsevikok Bakuban kiáltották ki az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságot 1920. április 28-án.

1922-ben Azerbajdzsán, Örményországgal és Grúziával együtt, része lett a Transzkaukázusi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaságnak, amely maga az újonnan alapított Szovjetunió tagállama volt. 1936-ban feloszlatták az Transzkaukázusi Köztársaságot és az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság egyike lett a Szovjetunió 12 (1940-től 15) tagállamának.

Az 1940-es években Azerbajdzsán látta el olajjal a Szovjetuniót. Majdnem 600 000 azerbajdzsáni harcolt a fronton a náci Németország ellen. Az Edelweiss hadműveletben Adolf Hitler megpróbálta elfoglalni a kaukázusi olajmezőket és Bakut, de minden támadását visszaverték. A németek komoly és nagyrészt eredménytelen erőfeszítéseket tettek emigráns azeri politikusokkal való együttműködés kialakítására,

Az új független Azerbajdzsán[szerkesztés]

Amikor az Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára, Mihail Gorbacsov kezdeményezte a glasznoszty politikáját, megnövekedett a nyugtalanság és etnikai feszültség a Szovjetunió különböző régióiban, legelőször Azerbajdzsán egyik régiójában, Hegyi-Karabahban. Zavargások törtek ki Azerbajdzsánban. Moszkva képtelensége arra, hogy megoldást találjon a felforrósodott konfliktusra, a Szovjetuniótól való elszakadási törekvéseket erősítette. Ezek a folyamatok közvetlenül vezettek a bakui „fekete január”-hoz. Abban az időben nevezték ki Ayaz Mütəllibovot az Azerbajdzsáni Kommunista Párt első titkárává.

1990 végén az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsa kivette a Szovjet Szocialista szavakat az állam megnevezéséből, kikiáltotta a független Azerbajdzsáni Köztársaságot a Szovjetunión belül, és visszaállította az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság kissé módosított zászlaját állami jelképnek. 1991 elején Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa létrehozta az elnök intézményét, és Ayaz Mütəllibovot választotta meg köztársasági elnöknek. 1991. szeptember 8-án Ayaz Mütəllibovot országos választásokon választották elnökké. Ezen a választáson ő volt az egyetlen jelölt. 1991. október 18-án Azerbajdzsán Legfelsőbb Tanácsa kikiáltotta Azerbajdzsán függetlenségét, amit népszavazás hagyott jóvá 1991 decemberében, amikor a Szovjetunió hivatalosan feloszlott.

A függetlenség első éveit beárnyékolta a szomszédos Örményországgal Hegyi-Karabahért vívott háború. 1994 végi állapot szerint Azerbajdzsán elvesztette nemzetközileg elismert területének 16%-át, beleértve Hegyi-Karabahot. 1993-ban a demokratikusan megválasztott Əbülfəz Elçibəy elnököt Surət Hüseynov ezredes vezette katonai puccs távolította el a hatalomból. Az új elnök Szovjet-Azerbajdzsán korábbi vezetője, Heydər Əliyev lett. 1994-ben Surət Hüseynov, aki akkoriban miniszterelnök volt, újabb katonai puccsot kísérelt meg, ezúttal Heydər Əliyev ellen, de sikertelenül. Elfogták és árulásért elítélték. 1995-ben egy másik puccskísérlet volt, a katonai rendőrség parancsnoka, Rövşən Cavadov vezette, de az eredménye az lett, hogy megölték Cavadovot és feloszlatták Azerbajdzsán katonai rendőri erőit.

Əliyevnek elnöksége alatt sikerült lecsökkentenie a munkanélküliséget, megfékezte a bűnöző csoportokat, létrehozta a független államiság alapvető intézményeit, stabilitást, békét hozott, megnőttek a külföldi beruházások, de az ország a kormányzati bürokrácia nagymértékű korrupciójától szenvedett. 1998-ban Əliyevet újraválasztották. A gazdaság fejlődött, különösen az Azəri-Çıraq-Günəşli olajmező és a Şah Deniz-gázmező kiaknázása révén. Közben Əliyev elnöksége egyre népszerűtlenebb lett a szavazók előtt, a széles körű korrupció és az autokratikus, diktatórikus rezsim miatt. Ugyanezek a súlyos kritikák érik elnökké választása óta İlham Əliyev korábbi miniszterelnököt, Heydər Əliyev fiát. Kiderült az is, hogy az Əliyev-rezsim három milliárd dolláros, brit bankokon keresztül megforgatott és tisztára mosott korrupciós alapot hozott létre, amiből nyugati újságírókat és politikusokat vásárolt meg, hogy azok az ország érdekében nyilatkozzanak vagy befolyásoljanak döntéseket.[7][8][9][10] Az ügy magyar vonatkozása, hogy 2012-ben több, mint hét millió dollár érkezett egy azeri politikus fiához köthető offshore cég magyarországi bankszámlájára, amikor tisztázatlan körülmények hatására kiadták Azerbajdzsánnak Ramil Safarov azeri katonatisztet, aki egy 2004-es magyarországi továbbképzés idején egy baltával álmában agyonverte Gurgen Margajan örmény katonatisztet a katonák szállásán. Safarovot emiatt Magyarországon elítélték, majd Azerbajdzsánban szabadon engedték és hősként ünnepelték, ami jelentős nemzetközi botrányt kavart.[11][12][13] A magyar kormányzat tagadott bármilyen összefüggést az események között.[14] Még meglepőbb, hogy Azerbajdzsán válaszában a magyar kormány ekkori Soros Györggyel történő negatív kampányához hasonlóan Soros „örménylobbiját” vélelmezte az országát lejárató korrupciós vádak mögött.[13][15]

Az ország szövetségese a térségben Törökország.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

A parlament épülete egy postabélyegen (1996)
Kormányépület Bakuban

Az Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság, a muzulmán világ első világi demokratikus köztársasága[16][17][18] 1918-ban jött létre, de 1920-ban a Szovjetunió részévé vált.[18][19] Azerbajdzsán 1991-ben nyerte vissza a függetlenségét. Nem sokkal ezután a hegyi-karabahi háború során a szomszédos Örményország elfoglalta a túlnyomó részt örmények által lakott Hegyi-Karabah területét, a környező településeket, valamint Karki, Yuxarı Əskipara, Barxudarlıés Sofulu (Qazax) enklávékat. Ezalatt Azerbajdzsán megszerezte Arcvasen exklávé területét. Annak ellenére, hogy a Hegyi-Karabah Köztársaság függetlenségét hivatalosan egyetlen állam és szervezet sem ismeri el, és mindenki Azerbajdzsán területeként kezeli, de facto a háború óta mégis független államként működik.[20][21][22][23]

Azerbajdzsán ősi kultúrával rendelkező világi köztársaság. Egyike a hat független türk államnak, és aktív tagja mind a Türk Bizottságnak, mind pedig a türk kultúrával és művészettel foglalkozó TÜRKSOY közösségnek. Azerbajdzsán 158 állammal tart fenn diplomáciai kapcsolatot, és 38 nemzetközi szervezetnek a tagja.[24] A GUAM, a Kémiai Fegyverek Betiltásáért Szervezet, valamint a Független Államok Közösségének az alapító tagja.[25] 2006. május 9-én az ENSZ BT beválasztotta az újonnan megalapított Emberi Jogi Bizottság tagjai közé.[26] Jelen van az országban az Európai Bizottság egyik különmegbízottja. Az ország többek között tagja még az ENSZ-nek, az EBESZ-nek, a NATO Partnerség a Békéért programjának. Azerbajdzsán az el nem kötelezett országok egyike, és megfigyelői státusszal rendelkezik a Kereskedelmi Világszervezetnél.[24][27]

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Az ország elnöki köztársaság. Az alkotmányt 1995. november 12-én bocsátották ki.

Azerbajdzsán alkotmánya nem tesz utalást arra, hogy az országnak lenne hivatalos vallása, de a lakosok többsége az iszlám síita ágához tartozónak vallja magát. Ennek ellenére a vallás manapság is sokkal inkább a kultúra és az etnikumhoz való tartozás kérdése, és Azerbajdzsán így is az egyik legliberálisabb muzulmán többségű államnak számít.[28][29] A kelet-európai országokhoz és a FÁK többi tagállamához képest Azerbajdzsánban az emberi fejlettségi index, a gazdasági fejlettség, az életszínvonal magas, míg az analfabetizmus, a munkanélküliségi ráta és a nemzetközi szervezett bűnözés jelenléte alacsony.[30][31][32][33][34][35] 2012. január 1-jétől az ország az ENSZ BT egyik választott tagja volt két évig.[36]

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés]

Azerbajdzsán 10 régiója

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

A Kaukázus vidékének etnikumai
Bibi Heybat mecset, Baku
Örmény apostoli ortodox egyház temploma Karabah területén, Shushi

Népességének növekedése 1960 és 2017 között :

Azerbajdzsán népességének növekedése [37] [38]
Év Népesség (millióban) Népsűrűség (fő/km²)
1960 3,9 M 47
1970 5,2 M 63
1980 6,1 M 75
1990 7,2 M 87
2000 8,1 M 98
2010 9,1 M 110
2017 (júl.) 9,9 M 121

Általános adatok[szerkesztés]

  • Születéskor várható élettartam (2016): 72,5 év (férfiak 69,5 év, nők 75,8 év [39]
  • Városi lakos (2017): 54 % [40]

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Baku 2,4 millió fő (2015)[41] Gəncə 322 000 fő (2012), Sumqayıt 268 000 fő, Mingəçevir 95 000 fő, Şəki 63 000 fő, Naxçıvan 62 000 fő, Əli Bayramlı 61 000 fő, Xankəndi 55 000 fő

Fő cikk: Azerbajdzsán városai

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

  • Népcsoportok:
  1. azeri 91,6%[42]
  2. lezg 2,0%[42]
  3. talis 1,3%[42]
  4. örmény 1,3%. Az örmények a Hegyi-Karabahi részben laknak. Ez a terület vita tárgya Azerbajdzsán és Örményország között.[42]
  5. orosz 1,3%[42]
  6. egyéb 0,1%[42]

Nyelv[szerkesztés]

Vallás[szerkesztés]

Vallásilag iszlám a lakosság 97-99%-a (ebből 85% síita és 15% szunnita),[43][44] [45] ortodox keresztény 1-3%.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

Az egy főre eső GDP változása 1990 és 2012 között Azerbajdzsánban (piros vonal), összehasonlítva Grúziával (zöld) és Örményországgal (kék vonal)
Azeri olajkutak
Baku kikötője
  • Munkanélküliségi ráta: 5% (2016), 5,3% (2015) [46]
  • A munkaerő foglalkozása (2015): mezőgazdaság: 37%, ipar: 14,3%, szolgáltatások: 48,9% [46]
  • A GDP összetétele szektoronként (2016): mezőgazdaság: 7,2%, ipar: 49,6%, szolgáltatások: 43,3% [46]

Mezőgazdaság[szerkesztés]

Mezőgazdasága fejlett, a földek jelentős részén csak öntözéses gazdálkodás folytatható. E földterületek nagy részén gyapotot termelnek. Számottevő a dohánytermelése, de fontos a kaucsuktartalmú gvajula, az olajfa, a sáfrány és a kellemes ízű, majdnem szagtalan olajat adó szezám. Az ország déli részén rizstermesztés is van. Szőlői és gyümölcsöskertjei híresek. Az északi részen nagy almáskertek vannak. ÉNy-on, Seki környékének földimogyoró és szelídgesztenye termelése számottevő. Délen citromot, narancsot is termelnek és teaültetvények is vannak. [6]

Ipar[szerkesztés]

  • Legfontosabb bányászati termékei a kőolaj és a földgáz. Kiemelhető még a vas és a bauxit is.
  • Feldolgozóipar: kőolaj-finomítás, vegyipar, vas- és acélgyártás, alumíniumkohászat, élelmiszeripar (tej- és húsipar), textilipar, elektrotechnika
  • A Kaszpi-tenger partvidéke gazdag szénhidrogénekben, amelyeket a fejlett vegyipar dolgoz fel.

Kereskedelem[szerkesztés]

  • Kiviteli cikkek: főleg kőolaj és földgáz, továbbá gyapot, textiláru, szőlő, élelmiszer
  • Behozatali cikkek: feketeszén, gépek és berendezések, fémek, műtrágya, vegyszerek

Legfontosabb külkereskedelmi partnerek (2015) [46]:

Dinamikus növekedés[szerkesztés]

Olajfúrótornyok Baku közelében

Azerbajdzsánban jelentős kőolaj- és földgáztartalékok vannak, ám azok kihasználása csak a 2000-es években indult be, az évtized elején még orosz gázimportra szorult az ország. Olajkitermelőként a 20-21., gáztermelőként pedig a 31. ország a világon, gáztermelése az eurázsiai összesített mennyiségnek kevesebb mint 2 százaléka. A Şah Deniz-gázmező az ország legnagyobb lelőhelye.[47]

Azerbajdzsánban az ún. nem-olaj szektor fejlesztése révén egyre inkább javul a vállalkozási környezet, egyszerűsödnek a vállalkozások megalakulására és működésére vonatkozó szabályozások. A Nemzeti Vállalkozásfejlesztési Alapból 2009-ben 130 millió azeri manatot (AZN), azaz mintegy 113 millió eurót fordítottak a vállalkozások támogatására. Az országnak elsősorban korszerű technológiára és know-how-ra van szüksége az ún. nem-olaj szektor fejlesztése érdekében.

A Világbank számításai szerint amennyiben Azerbajdzsán 2020-ra meg akarja duplázni az egy főre jutó GDP-jét, akkor a 40-szeresére kellene növelnie az egy főre jutó ún. nem-olaj termékekből álló exportját. Ennek a célnak az eléréséhez az energiahordozók exportjából származó jövedelmeknek köszönhetően külső erőforrásokra nincs szüksége az országnak.

Létező és tervezett csővezetékek

A gazdasági növekedés eredményeként a havi átlagbér 8,6%-kal emelkedett és 2009 végére elérte a 298 manatot (260 euró). Az átlagos havi nyugdíj értéke 100 manat (87 euró), a minimálbér 75 manat (65 euró). A szegénységi ráta 13,2%-ról 11%-ra csökkent.

A régiók gazdasági-szociális fejlesztésének keretében az országban 75 ezer új munkahelyet hoztak létre. A világgazdasági válság hatására a 2010. évi tervezett költségvetés bevételi oldala 17%-kal, a kiadási oldala 9%-kal csökkent az előző évhez képest. A bevételi oldal 10 Mrd AZN (12,2 Mrd USD) és kiadási oldala 11,23 Mrd AZN (13,7 Mrd USD). Eközben az ország vezetése igyekszik a szociális kiadásokat szinten tartani.

Az Örményországgal – a hegyi-karabahi konfliktus következtében – tartóssá vált hadiállapot miatt az ország védelmi és hadiipari kiadásai jelentősek, elérik a költségvetés 10-11%-át. Azerbajdzsán saját védelmi ipara kialakítása érdekében együttműködik Törökországgal és Izraellel.

Azerbajdzsán támogatásáról biztosította a Nabucco gázvezeték megépítését, előzetesen 7-8 milliárd m³ földgáz biztosítását helyezte kilátásba az induláshoz. Ugyanakkor Azerbajdzsán többször jelezte, hogy nagyobb határozottságot és áttörést vár a Nabucco gázvezeték megépítése kapcsán, az EU részéről kevesebb politikát és több gyakorlati intézkedést tart kívánatosnak.[48]

Közlekedés[szerkesztés]

Főút Sumqajit-nál
Azerbajdzsán közúti és vasúti térképe

Közút[szerkesztés]

  • Közútvonalak hossza: 59 142 km, ebből 2013-ban burkolt 29 210 km.

Vasút[szerkesztés]

  • Vasútvonalak hossza: 2122 km

Légi közlekedés[szerkesztés]

2008-ban a repülőterek száma: 37, ebből burkolt pályájú 30. A legfőbb reptér Bakutól 20 km-re északkeletre fekszik: Heydər Əliyev nemzetközi repülőtér

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Legfontosabb kikötők: Baku, Dübəndi, Sumqayıt, Lənkəran (Lankaran)

Kultúra[szerkesztés]

Malik Mansurov Mugam Quartet

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális intézmények[szerkesztés]

könyvtárak, múzeumok, színházak, zene és tánc intézményei

Világörökségi helyszínei[szerkesztés]

Művészetek[szerkesztés]

A művészetek közül elsősorban az építészet és a kerámiaművészet fejlődött ki. Az ásatások során előkerült mázas csempék rendkívül gazdag díszítésűek. Ekkoriban még madár, állat és emberi figurák is szerepeltek a kerámiákon. Később ezek eltűntek az azerbajdzsáni művészetből. Az országban ugyanis az iszlám vált uralkodóvá, amely tiltja az élőlények ábrázolását. Ez a magyarázata annak is, hogy sem a festészetnek, sem a szobrászatnak nincsenek hagyományai. Mindkét művészeti ág csak a 20. században, a szovjethatalom éveiben alakult ki. Az egykori krónikák említést tesznek A gazdag, díszes épületekkel rendelkező városokról, ezek jelentős része azonban elpusztult. A 20. század festői közül kiemelhető Bahlulzade (Səttar Bəhlulzadə 1909–1974), akinek színpompás képei impresszionista hatást keltenek. Népszerű volt még a naturalista iskolához közel álló Abdulajev (Mikayıl Abdullayev 1921-2002). Jeles szobrász volt Pinhosz Szabszaj (Pinxos Sabsay 1893-1980). [6]

Irodalom[szerkesztés]

Az azeri költészetet mindmáig a hagyományos formák jellemzik, amelyekhez szigorúan ragaszkodnak. Jóformán csak a 20. században tört be a költészetbe az európai stílusú verselés, a legnépszerűbb költők azonban kivétel nélkül megtartják a hagyományos formákat. [6]

Az ország legnagyobb, világszerte ismert költője Nizámi Handzsevi. Nizámi korának kiváló gondolkodója, humanistája volt. Fő műve a Hamsze, amely öt költeményt foglal magába. A 16. század jeles költője Mohamed Fizuli, aki filozófiai munkásságával is hírt szerzett. A 19. század legjelentősebb írója és költője Mirza Fatali Ahundov, a 20. századé Szamed Vurgun és Raszul Rza. [6]

Zene, tánc[szerkesztés]

A zene, különösen ennek ősi forrása, a népzene a törökkel rokon, hét hangnemre (muhgam) épül. Az európai fülnek monotonnak tűnik. A 20. század elejétől kezdve elterjedt a klasszikus európai zene is. 1908-ban mutatták be az első nemzeti operát. Népszerűbbek és elterjedtebbek azonban a balettek, közülük is a Hét szépség (Kara Karajev szerzeménye) és a Legenda a szerelemről, amely Nâzım Hikmet török költő műve nyomán született. Fontos szerepet tölt be a népi komédiázás hagyományain alapuló operett. Az első azeri opera szerzője, Uzeir Hadzsibekov (1885-1948) számos operettmelódiát is írt. Közülük a legnépszerűbb az 1913-ban bemutatott Arsin mal alan, amelyet azóta is egyfolytában játszanak, olyan átütő sikerrel, mint Magyarországon a Csárdáskirálynőt. [6]

Lásd még: Azerbajdzsán az Eurovíziós Dalfesztiválokon
Képek a kultúráról
Városháza, Gəncə
İsmailiyyə Sarayı, Baku
Kultúrház Şəki-ban
Kazár diákok azeri nemzeti viseletben
Népviselet
Táncosok Bakuban
Néptáncosok
Népzenészek
Azerbaijan tradition.jpg
Baglama
Zurna
Középkori medresze
Lahic folk art.png
A fémművesség termékei
Kebab
Az Azerbajdzsáni Köztársaság függetlensége visszaállításának 20. évfordulója alkalmából kiadott magyar emlékbélyeg (2011)

Hagyományok[szerkesztés]

Az azeri nép igen vendégszerető. A vendégtörvény kevésbé szigorú, mint Grúziában, de a tekintélytisztelet - így a házigazda tekintélyének tisztelete is - igen nagy. A lakosság túlnyomó zöme muszlim, amely a szokásokra is kihat. Így például nem fogyasztanak disznóhúst, tartózkodnak a szeszes italoktól, kiváltképp a tömény italoktól. A nőket különös tisztelet övezi, az erkölcsi normák szigorúak. [6]

Gasztronómia[szerkesztés]

A konyha keleties, kaukázusi ételekkel szolgál. Ételei szinte ugyanazok, mint az örmény ételek. A különbség talán az, hogy gyakrabban használják a sáfrányt ízesítőnek.[6] Hasonlít a török konyhához is.

A leghíresebb azeri étel a dovga, amely egy leves spenótból és joghurtból.

Az azeriek kedvelik a paprikát, hagymát, zöldségeket. Kedvenc fűszereik a citrom, a fahéj, és a bazsalikom.

A helyi konyha nevezetes a keleti édességeiről is. Ezeknek a keleti csemegéknek a száma több min kétszáz, felsorolni nehéz lenne őket. Szinte legtöbben szerepel a dió, a mandula. Bajramkor (újév) és más ünnepeken az a szokás, hogy a legtöbb háziasszony valamennyi általa ismert édességből bőven készít. [6]

Turizmus[szerkesztés]

Képek
Saadet sarayi, Baku
Baku óvárosának egy utcája
Bazár a fővárosban
Şirvanşah-palota, Baku
Nakhchivan-i palota
Surakhany, Atashgyakh (tűzáldozati templom, múzeum)
Dadivank kolostora, Hegyi-Karabah Autonóm Terület
Tájkép, İsmayıllı
Hegyszoros Guba (Quba) mellett
Karkar folyó kanyonja
Vízesés, Lerik
Caravanserai-Sheki.jpg
Baku, a főváros

Fő látnivalók[szerkesztés]

Oltások[szerkesztés]

Javasolt oltások az országba utazóknak:

  • Hastífusz
  • Hepatitis A (középmagas a fertőzésveszély)
  • Hepatitis B (középmagas a fertőzésveszély)

Javasolt oltás bizonyos területeken:

A malária ellen gyógyszer van. Azerbajdzsánban ritka a fertőzésveszély. A nyugati országrészen kell vigyázni.

Sportélete[szerkesztés]

Labdarúgás[szerkesztés]

Shafa Stadion, Baku

Olimpia[szerkesztés]

Azerbajdzsánnak eddig négy olimpiai bajnoka van. A legeredményesebb sportág a birkózás.

Ünnepek[szerkesztés]

Novruz
  • Január 1-2. - Újév ünnepe
  • Január 20. - Mártírok napja
  • Március 8. - Nemzetközi nőnap
  • Március 20-26. - Tavaszünnep (Novruz)
  • Május 9. - A fasizmus felett aratott győzelem napja
  • Május 28. - A köztársaság napja
  • Június 15. - A nemzet megmenekülésének napja
  • Június 26. - Az azerbajdzsáni fegyveres erők napja
  • November 9. - A zászló napja
  • December 31. - Az azerbajdzsániak nemzetközi szolidaritásának napja

Ezeken kívül a muszlim naptár alapján:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Világbank-adatbázis
  2. ^ a b The International Population Day, The demographic situation in Azerbaijan, The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan, 11 July 2011
  3. ^ a b Azerbaijan:Report for Selected Countries and Subjects. International Monetary Fund. (Hozzáférés: 2011. április 12.)
  4. Azerbajdzsán területét lehet Ázsiához és Európához is sorolni. Az ENSZ besorolása szerint Azerbajdzsán Nyugat-Ázsiához tartozik, míg a CIA World Factbook kiadványa, a CIA.gov, a NationalGeographic.com, és az Encyclopædia Britannica még Gróziát is ázsiai országnak tekinti. Ezzel ellentétben a Georgia számos forrás, így a BBC NEWS.bbc.co.uk, a Merriam-Webster's Collegiate Dictionary és a Worldatlas.com is Európa részének tekinti ezeket az államokat.
  5. World Heritage Centre - World Heritage List
  6. ^ a b c d e f g h i j Panoráma: Szovjetunió (szerk.: Bakcsi György), 1979
  7. UK at centre of secret $3bn Azerbaijani money laundering and lobbying scheme The Guardian, 2017. szeptember 4.
  8. The Azerbaijani Laundromat occrp.org
  9. Egész Európát korrumpálhatta az azeri diktatúra Index, 2017. szeptember 5.
  10. Így vette meg fél Európát az azeri rezsim HVG, 2017. szeptember 8.
  11. Budapestre dollármilliókat utalt, európai politikusokat is korrumpált az azeri rezsim Átlátszó, 2017. szeptember 5.
  12. Azeri guruló dollárok Budapesten a baltás gyilkos kiadása idején Átlátszó, 2017. szeptember 5.
  13. ^ a b Így dőlt a pénz Magyarországra a bakui feketekasszából – Alijevék szerint Soros rátámadt Azerbajdzsánra Átlátszó, 2017. szeptember 7.
  14. Szijjártó az azeri guruló dollárokról: „Visszautasítok minden sumákolást” HVG, 2017. szeptember 6.
  15. Azerbajdzsán magyaros választ adott arra, hogy a diktatúra politikai elitje egy 3 milliárd dolláros titkos alapot tartott fent európai politikusok és újságírók lefizetésére 444.hu, 2017. szeptember 6.
  16. 93 years pass since establishment of first democratic republic in the east – Azerbaijan Democratic Republic. Azerbaijan Press Agency. (Hozzáférés: 2011. május 28.)
  17. Kazemzadeh, Firuz. The Struggle for Transcaucasia: 1917–1921. The New York Philosophical Library, 124, 222, 229, 269–270. o (1951). ISBN 0-8305-0076-6 
  18. ^ a b Swietochowski, Tadeusz. Russian Azerbaijan, 1905–1920: The Shaping of a National Identity in a Muslim Community. Cambridge University Press, 129. o (2004). ISBN 0521522455 
  19. Pipes, Richard. The Formation of the Soviet Union: Communism and Nationalism 1917–1923, 2nd, Cambridge, Massachusetts: Harvard University Press, 218–220, 229. o (1997). ISBN 0674309510, 9780674309517 
  20. Резолюция СБ ООН № 822 от 30 апреля 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  21. Резолюция СБ ООН № 853 от 29 июля 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  22. Резолюция СБ ООН № 874 14 октября 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  23. Резолюция СБ ООН № 884 от 12 ноября 1993 года. United Nations. [2012. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 4.) (oroszul)
  24. ^ a b Azerbaijan: Membership of international groupings/organisations:. British Foreign & Commonwealth Office. [2003. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  25. Europa Publications Limited. Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. Routledge, 154. o (1998). ISBN 1857430581, 9781857430585 
  26. Elections & Appointments – Human Rights Council. United Nations. (Hozzáférés: 2009. január 3.)
  27. The non-aligned engagement. The Jakarta Post. (Hozzáférés: 2011. május 26.)
  28. South Travels - Azerbaijan
  29. Culture of Azerbaijan - Safari The Globe
  30. Human Development Index and its components (PDF). United Nations Development Programme
  31. Employment statistics in Azerbaijan. The State Statistical Committee of the Republic of Azerbaijan. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  32. Azerbaijan has one of the lowest crime rates per 100,000 residents in CIS. Today.Az, 2011. február 9.
  33. Interactive Infographic of the World’s Best Countries. Newsweek.com, 2010. augusztus 15. (Hozzáférés: 2011. július 24.)
  34. Literacy rate among schoolchildren in Azerbaijan is 100% - UN report
  35. Central Intelligence Agency - The World Factbook - Azerbaijan
  36. Charbonneau, Louis. „Azerbaijan wins U.N. council seat, Slovenia withdraws”, Reuters, 2011. október 24. 
  37. http://www.livepopulation.com/country/israel.html
  38. http://www.worldometers.info/world-population/israel-population/
  39. https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/aj.html
  40. http://www.worldometers.info/world-population/azerbaijan-population/
  41. CIA World Factbook
  42. ^ a b c d e f Censuses of Republic of Azerbaijan 1979, 1989, 1999, 2009. Azərbaycan Dövlət Statistika Komitəsi (The State Statistical Committee of Azerbaijan Republic)
  43. Mapping The Global Muslim Population (PDF) (angolul)
  44. Administrative Department of the President of the Republic of Azerbaijan – Presidential Library – Religion (angolul)
  45. https://berkleycenter.georgetown.edu/users/sign_in
  46. ^ a b c d e f https://www.cia.gov/library/publications/the-world-factbook/geos/aj.html
  47. Mit adhat Nekünk Azerbajdzsán? – Index, 2012. szeptember 2.
  48. A cikket Gabor Pantali írta. Forrás: http://orszaginfo.itdhungary.com/
  49. ^ a b c d https://www.tripadvisor.com/Attractions-g293933-Activities-Azerbaijan.html
  50. https://www.tripadvisor.com/Attraction_Review-g293934-d459853-Reviews-Palace_of_the_Shirvanshahs-Baku_Absheron_Region.html

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]