Bauxit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bauxit, rajta egypennys érme

A bauxit heterogén üledékes kőzet, az alumíniumkohászat legfontosabb érce, ezen belül a timföld gyártásának alapanyaga, a timföld pedig az alumíniumgyártás kiinduló anyaga. A bauxitot felhasználják még a vaskohászatban salakképző adalékként, a (tűzálló) téglagyártásban, a korundgyártásban stb., de a világ bauxittermelésének körülbelül 95%-a alumíniumgyártásra fordítódik.

Összetétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bauxit főleg alumíniumásványok (gibbsit [γ-Al(OH)3], böhmit [γ-AlO(OH)], diaszpor [α-AlO(OH)]), vasércek (hematit és goethit) valamint titánérc (anatáz) és kvarc keveréke, szilikátos agyagkőzetek átalakulásával keletkezik. Sűrűsége 2,9–3,3 kg/dm³. Két főtípusban fordul elő, az egyik a laterit- vagy szilikátbauxit, amelynek telepei trópusi-szubtrópusi klímaviszonyok között képződtek, a másik a karszt- vagy karbonátbauxit. Színe általában vöröses, a vastartalomtól függően a halvány rózsaszíntől a sötét téglavörösig terjed, de akár barna is lehet.

A két főtípus hozzávetőleges összetételét az alábbi táblázat mutatja:

Összetétel Karszt
bauxit
Laterit
bauxit
 % vízmentes alapon
Al2O3 48–60 54–61
SiO2 3–7 1–6
Fe2O3 15–23 2–10
TiO2 2–3 2–4
CaO 1–3 0–4
H2O (összevéve) 10–14 20–28
Zn, V, C szerves nyomelemekként

Előfordulása és bányászata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel a bauxit leggyakrabban a földkéreg alkotórészeként található, világszerte a gazdaságilag legkedvezőbb, könnyen gépesíthető, nagy termelékenységű külszíni bányászatot alkalmazzák. Ha a bauxitréteg még nincs közvetlenül a felszínen, a földkéreg felső szintjét (a meddőt) letakarítják, hogy a bauxitréteg a felszínre kerüljön, majd külszíni fejtéssel kitermelik. A kitermelés után a bányaterületet rekultiválják, leggyakrabban az eltávolított fedőkőzetek és talajréteg visszatöltésével. Nagyobb mélység esetén mélyművelést alkalmaznak.

A világ bauxitkitermelése (2005)
Fő bauxittermelő országok (2003)
Ország Éves termelés
(millió tonna)
Ország Éves termelés
(millió tonna)
1 Ausztrália 56,3 11 Guyana 1,8
2 Brazília 20 12 Kazahsztán 1,2
3 Guinea 16,8 13 Ghána 0,7
4 Jamaica 13,4 14 Indonézia 0,6
5 India 10 15 Irán 0,4
6 Kína 8 16 Magyarország 0,3
7 Oroszország 5,4 17 Törökország 0,2
8 Suriname 3,5 18 Franciaország 0,2
9 Venezuela 2,7 19 Szerbia és Montenegró 0,2
10 Görögország 2,4 20 Románia 0,1
Forrás: Német wikipédia: Handelsblatt – Die Welt in Zahlen (2005)

A világ fő bauxitlelőhelye Ausztrália, ahol Queenslandben a világ egyik legnagyobb bányavállalatához, a Rio Tinto csoporthoz tartozó Comalco foglalkozik a bauxit kinyerésével, a Rio Tinto más részlegei pedig annak feldolgozásával, valamint hasznosításával.

Az alumínium előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bauxitot először tiszta timfölddé alakítják Bayer-eljárással. Ennek lényege, hogy magas hőmérsékleten nátrium-hidroxiddal oldják ki az alumíniumvegyületeket. A keletkezett aluminátlúgot ülepítéssel szétválasztják a fel nem oldott vörösiszaptól (ez utóbbi színét a vas-oxidtól kapja). Ezután az oldatból hűtéssel kiválasztják az alumínium-hidroxidot. Ezt szűrik, majd csőkemencében timfölddé alakítják. Ezután a timföldet az olvadáspont csökkentése céljából kriolit (nátrium-alumínium hexafluorid) ásvánnyal keverve elektrolízissel tiszta alumíniummá redukálják. A folyamat neve: Hall–Héroult-eljárás.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bauxitot 1821-ben Pierre Berthier francia geológus fedezte fel a dél-franciaországi Les Baux, ma Les Baux-de-Provence település közelében, neve innen ered. Miután a francia bauxitbányák úgyszólván kimerültek, az ország 1991-ben szinte teljesen beszüntette bányászatát. Jelenleg a világ vezető bauxittermelője Ausztrália, Guinea és Brazília. Az világ éves össztermelése kb. 140 millió tonna. Világpiaci ára 130–170 $/tonna.

A bauxit Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törmelékhegyek Gánton

Magyarországon karsztbauxit-telepek fordulnak elő. A bauxittermelés Gánt külszíni bányájában 1925-ben kezdődött meg, az első bauxitkitermelő vállalatok megjelenésével.

A magyarországi bauxitbányászat kedvezőtlen adottságokkal bír. Az aránylag kis földrajzi területen talált előfordulások geológiai, hidrogeológiai sajátosságai jelentősen eltérnek egymástól. A hazai ásványvagyon minősége – melyet az Al2O3- és SiO2-tartalom hányadosában szoktak kifejezni – közepes. 1962-ben létrejött a Magyar–Szovjet Timföld-Alumínium Egyezmény, ami jelentősen elősegítette az alumíniumtermelés fejlődését. Magyarország az 1980-as években a világ 8. számú bauxittermelője volt. A magyar bauxitbányászat visszafejlesztése 1989-ben kezdődött. A hanyatlásban külső és belső okok (a bauxit és timföldigények csökkenése, a KGST összeomlása, a szigorúbb környezetvédelmi követelmények és a világpiaci válság) egyaránt szerepet játszottak. Mára egyetlen bauxittermelő vállalat maradt hazánkban, a Bakonyi Bauxitbánya Kft., amely a kis vállalatok összevonásával jött létre. 1996-ban privatizálták.

A bauxitfeldolgozás környezeti következményei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bauxit Bayer-eljárás alapú feldolgozása során nátronlúgot, azaz nátrium-hidroxidot alkalmaznak. Ennek során egy erősen lúgos közeg, vörösiszap (11–12 pH) keletkezik. A lúg bázisos hatása révén közismert tisztítószerként használható fel a háztartásokban, viszont környezeti hatásait tekintve a vörösiszap erősen romboló hatást fejthet ki az őt körülvevő környezetre. Mivel Magyarországon a vörösiszapot nem dolgozzák fel, csupán hatalmas lerakókban raktározzák, így e lúgos melléktermék újrafelhasználása itthon egyáltalán nem megoldott. A bauxit feldolgozása során keletkező vörösiszap lerakók problémája világszerte sem nyert teljes feloldozást, bár sok helyütt újrafeldolgozás révén értékes fémeket és más termékeket vonnak ki belőle. Az ajkai vörösiszap-katasztrófa a hazai alumínium-, ezzel együtt a hazai bauxitfeldolgozás igen rossz emlékű tragédiája, ezzel együtt a legnagyobb eddig ismeretes hazai ipari katasztrófa, amely igencsak beárnyékolja Magyarország rendszerváltást követő ipari pályafutását, valamint felvet nem kevés itthoni természetvédelmi és környezetvédelmi kérdést is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hatala Pál főszerk.: Fémkohászat. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992. ISBN 9630562421
  • Magyar nagylexikon 3. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994. ISBN 9630568225

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bauxit témájú médiaállományokat.