Hegyi-karabahi háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hegyi-karabahi háború
Balra fent: azeri páncélozott járművek, balra lent: hegyi-karabahi katonák, jobbra fent: az örmények területéről elmenekült azeriek, jobbra lent: örmény emlékmű Sztepanakertben
Balra fent: azeri páncélozott járművek, balra lent: hegyi-karabahi katonák, jobbra fent: az örmények területéről elmenekült azeriek, jobbra lent: örmény emlékmű Sztepanakertben
Dátum 1988. február 20.1994. május 16.
Helyszín Hegyi-Karabah, Azerbajdzsán, Örményország
Eredmény örmény győzelem,
fegyverszünet (biskeki protokoll), folytatódó béketárgyalások
Terület-
változások
Létrejön a de facto független Hegyi-Karabah, ami de jure Azerbajdzsán része marad
Harcoló felek
 Hegyi-Karabah
 Örményország

Támogatók:

 Oroszország
 Azerbajdzsán

Támogatók:
 Oroszország
 Törökország (nem harcoló)[1][2][3]
 Afganisztán afgán mudzsáhidek[4]
Flag of Chechen Republic of Ichkeria.svg Csecsenföld csecsen harcosok[5]

Szürke Farkasok[6]
Parancsnokok
örmény Levon Ter-Petrosszjan
örmény Vazgen Szarkisszjan
örmény Vazgen Manukyan
örmény Szerzs Szargszjan
örmény Gurgen Dalibaltayan
Hegyi-Karabah Robert Kocharyan
Hegyi-Karabah Monte Melkonian 
Hegyi-Karabah Arkady Ter-Tadevosyan
Hegyi-Karabah Samvel Babayan
azeri Ayaz Mütəllibov
azeri Əbülfəz Elçibəy
azeri Heydər Əliyev
azeri Rəhim Qazıyev
azeri İsgəndər Həmidov
azeri Surət Hüseynov
Haderő
20 000 fő (8000 Örményországból) 42 000 fő (36 000 a hadseregben, 1600 a légierőnél),
1500–2500 csecsen és afgán harcos[4]
Veszteségek
4592 halott,[7] 25 000 sebesült, 196 eltűnt[7] 25 000[8][9]–30 000[7] halott, 60 000 sebesült,[9] 4210 eltűnt[10]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hegyi-karabahi háború témájú médiaállományokat.


A hegyi-karabahi háború fegyveres konfliktus volt Azerbajdzsán és az Örményország által támogatott örmény többség között 1988 februárjától és 1994 májusáig a hegyi-karabahi enklávé birtoklásáért. A konfliktus előrehaladtával a két korábbi szovjet köztársaság egy elhúzódó, hadüzenet nélküli háborúba bonyolódott a hegyekben, ahogy Azerbajdzsán megpróbálta megfékezni az elszakadási mozgalmat. A terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést, és ezt népszavazással erősítették meg, amit a terület azeri lakossága bojkottált. Az Örményországgal való egyesülés vágya, ami az 1980-as években erősödött fel, békés módon indult, azonban az elkövető hónapokban, ahogy a Szovjetunió felbomlása közeledett, fokozatosan egy növekvő erőszakosságú konfliktussá fajult az örmények és az azeriek között, ami végül etnikai tisztogatásokba torkollott mindkét félnél.[11][12]

A két népcsoport között azután kezdődtek meg a etnikai harcok, hogy a Hegyi-karabahi autonóm terület parlamentje megszavazta az Örményországgal való egyesülést 1988. február 20-án, majd ezzel a kéréssel fordultak a szovjet központi kormányzathoz. A Szovjetunió felbomlása miatt előálló körülmények segítették az elszakadási mozgalmat. Az Azerbajdzsántól való elszakadás bejelentése a területért folytatott hosszú konfliktus eredménye volt.[13] Miután Azerbajdzsán 1991. augusztus 30-án kikiáltotta függetlenségét, szeptember 2-án Hegyi-Karabah szintén így cselekedett. A konfliktus 1992-re háborúvá nőtte ki magát.[14]

1992-1993-ban az örmény és karabahi csapatok nemcsak Hegyi-Karabah területét, de több más környező vidéket is az ellenőrzésük alá vontak (pl. Laçın, Kelbadzsár, Fizuli, Agdam), összességében Azerbajdzsán területének mintegy ötödét (Hegyi-Karabah nélkül 9%-át),[15] melyeknek lakosságát erőszakkal elűzték onnan.[14] A háború 1994. május 16-án Moszkvában kötött fegyverszünettel zárult le, a két állam azóta sem kötött békét egymással.[14] Mintegy 30 000 ember halt meg, és a harcok, valamint az etnikai tisztogatások miatt 230 000 örmény és 800 000 azeri menekült el.[16] 2009-ben még mindig legalább 573 000 menekült élt Azerbajdzsánban.[14]

Források[szerkesztés]

  1. Nachmani, Amikam. Turkey: Facing a New Millenniium : Coping With Intertwined Conflicts. Manchester, UK: Manchester University Press, 104. o (2003). ISBN 9780719063701 
  2. David A. Hamburg, Cyrus R. Vance. Preventing deadly conflict : final report.. Carnegie Corp Of New, 101. o (1997). ISBN 9780788170904 
  3. Stokes, Jamie, Gorman, editor ; Anthony; consultants, Andrew Newman, historical. Encyclopedia of the Peoples of Africa and the Middle East. New York: Facts On File, 66. o (2008). ISBN 9781438126760 
  4. ^ a b Taarnby, Michael. "The Mujaheddin in Nagorno-Karabakh: A Case Study in the Evolution of Global Jihad." Real Institute Elcano. 5 September 2008.
  5. Griffin, Nicholas. Caucasus: A Journey to the Land Between Christianity and Islam. Chicago: University of Chicago Press, 185–186. o (2004). ISBN 0-226-30859-6 
  6. Brzezinski, Zbigniew. Russia and the Commonwealth of Independent States: Documents, Data, and Analysis. Washington, D.C.: M.E. Sharpe, 616. o (1997). ISBN 9781563246371 „Azeri artillery units launch attacks against the villages of Aghabekalendg, Levonarkh, and Talish in Karabakh's Mardakert district. It is also revealed that a new force of 200 armed members of the Grey Wolves organization has been dispatched from Turkey in preparation for a new Azeri offensive and to train units of the Azeri army.” 
  7. ^ a b c Melik-Shahnazarov, Arsen. Нагорный Карабах: факты против лжи.
  8. "Winds of Change in Nagorno Karabakh ." Euronews. 28 November 2009.
  9. ^ a b De Waal, Thomas. Black Garden: Armenia and Azerbaijan Through Peace and War. New York: New York University Press, passim. o (2003). ISBN 0-8147-1945-7 
  10. Ohanyan, Karine, Zarema Velikhanova. „Investigation: Karabakh: Missing in Action – Alive or Dead?”, Institute for War and Peace Reporting, 2004. május 12. 
  11. Rieff, David (1997. június 1.). „Without Rules or Pity76 (2), Kiadó: Council on Foreign Relations. (Hozzáférés ideje: 2007. február 13.)  
  12. Lieberman, Benjamin. Terrible Fate: Ethnic Cleansing in the Making of Modern Europe. Chicago: Ivan R. Dee, 284–292. o (2006). ISBN 1-56663-646-9 
  13. Croissant, Michael P.. The Armenia-Azerbaijan Conflict: Causes and Implications. London: Praeger (1998). ISBN 0-275-96241-5 
  14. ^ a b c d Gyene Pál: Karabahi konfliktus: ki ütött először?. Kitekintő, 2012. szeptember 5. (Hozzáférés: 2013. május 12.)
  15. De Waal. Black Garden, p. 286.
  16. CIA: The CIA World Factbook: Transnational Issues in Country Profile of Azerbaijan. (Hozzáférés: 2007. február 14.)