Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete
A KBSZSZ logója
A KBSZSZ logója
A KBSZSZ zászlaja
A KBSZSZ zászlaja
Collective Security Treaty Organization orthographic projection.svg

Alapítva 2002. október 7.
Típus katonai szövetség
Jogelőd Taskenti Szerződés
Székhely

központ: Minszk, Fehéroroszország

katonai parancsnokság: Moszkva, Oroszország
Tagság Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország, Örményország, Tádzsikisztán
főtitkár Stanislav Zas
Működési régió Eurázsia

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete témájú médiaállományokat.

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete (KBSZSZ; angolul: Collective Security Treaty Organization, CSTO; oroszul: Организация Договора о Коллективной Безопасности, Organizatsiya Dogovora o Kollektivnoy Bezopasnosti, ODKB) egy nemzetközi katonai szövetség. Szokás keleti-NATO néven is hivatkozni rá, a tagországok között fennálló kölcsönös védelmi garancia intézménye végett. A szervezet előfutárának alapító okiratát 1992. május 15-én írta alá a Szovjetunió hat utódállama, Oroszország, Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Tádzsikisztán és Üzbegisztán. Ezen szerződést az aláírás helyéről szokás emlegetni Taskenti Paktumként vagy Taskenti Szerződésként is. 1994-es hatályba lépéssel ezen megállapodáshoz csatlakozott három másik FÁK ország is, név szerint Azerbajdzsán, Fehéroroszország és Grúzia. Öt év elteltével az aláírók közül hat állam – Azerbajdzsán, Grúzia és Üzbegisztán kivételével mindenki – megállapodtak a fennálló szerződés 5 évre történő megújításáról. 2002-ben ezen hat ország megállapodott, hogy a fennálló együttműködést továbbfejlesztik, és létrehozták a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét.

Nikolai Bordyuzha főtitkársága idején, 2006. június 23-án Üzbegisztán a KBSZSZ teljes jogú tagjává vált. Az üzbég tagságot az üzbég parlament 2008. március 28-án ratifikálta.[1] 2012-ben azonban Üzbegisztán tagsága felfüggesztésre került.

A KBSZSZ alapokmánya megerősítette valamennyi résztvevő állam azon kívánságát, hogy amennyiben lehetséges, akkor a tagállamok kötelesek tartózkodni katonai erő használatától, illetve az azzal való fenyegetéstől. Az aláírók nem csatlakozhatnak más katonai szövetséghez vagy más nemzetközi integrációs államcsoportosuláshoz.[2] Amennyiben az egyik tagországot külső agresszió éri, akkor az ellen köteles mindenki egységesen fellépni. A hatékony együttműködés érdekében a KBSZSZ évente hadgyakorlatot tart a tagországok közös részvételével, hogy lehetőséget kapjanak a szervezetek közötti együttműködés javítására. A "Rubezh 2008" elnevezésű hadgyakorlatot Örményországban tartották, ahol a hét tagországból összesen nagyjából 4000 katona vett részt. Ezen hadgyakorlaton operatív, stratégiai és taktikai kiképzést is folytattak, különös tekintettel a KBSZSZ-partnerség kollektív biztonsági elemének hatékonyságának javítására.[3] Az eddigi legnagyobb ilyen gyakorlatokat 2011-ben Dél-Oroszországban és Közép-Ázsiában tartották meg, ahol több, mint 10 000 katona és 70 harci repülőgép volt jelen.[4] Ahhoz, hogy egy harmadik ország katonai támaszpontot üzemeltethessen a KBSZSZ valamely tagországában, ahhoz a szervezet valamennyi tagjának konszenzusos hozzájárulása szükséges.[5]

A szervezet működése[szerkesztés]

Szervezeti felépítés[szerkesztés]

A KBSZSZ legfőbb szerve a Kollektív Biztonsági Tanács, melynek vezetése „rotációs elnökségi elv” alapján működik, melynek értelmében minden évben más és más tagállam tölti be ezen szerepet.[6] A szervezet félévente tart csúcstalálkozót a tagországok képviselői, különféle szakértők és egyéb meghívottak bevonásával. Ezen kívül létezik még a Védelmi Miniszterek Tanácsa, amely katonai-műszaki és védelmi kérdésekben, Külügyminiszterek Tanácsa, mely külpolitikában lát el konzultatív feladatokat. Ezek koordinációjáért pedig az Állandó Tanács felelős. A szervezet számára fontos ügyeket közösen a Parlamenti Közgyűlés előtt tárgyalják meg, a szervezet arcának reprezentációs szerepét pedig maga a főtitkár látja el.[7]

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés]

2002-ben megalault a NATO-Oroszország Tanács, az együttműködés mélyítésének okát az USA-t érő 2001-es terrotámadásban találhatjuk, melynek következtében az amerikaiak máshogy kezdték megítélni az oroszoknak a két csecsen háborúban tanúsított magatartását.

A KBSZSZ azóta megfigyelői státusszal rendelkezik az Egyesült Nemzetek Közgyűlésén és együttműködik az ENSZ Antiterrorista Bizottságával, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel (EBESZ), az Európai Unióval.

Politikai program[szerkesztés]

Bár az együttműködés alapvetően klasszikus hadászati védelmi együttműködésnek indult, azonban az idő múlásával mind a világban, mind a szervezeten belül újabb és újabb szegmensekben vált értelmezhetővé a védelmi együttműködés.

Információtechnológia és kiberbiztonság[szerkesztés]

2017-ben a tagországok intézkedéseket fogadtak el a kiberbiztonsági és információtechnológiai bűncselekmények elleni küzdelem érdekében a Minszkben tartott Külügyminiszteri Tanács ülésén.[8] Abdrakhmanov külügyminiszter javaslatot tett egy közös kiberbiztonsági rendszer létrehozására.

Biológiai védelem[szerkesztés]

2020. májusában Szergej Lavrov orosz külügyminiszter inspirálódva az ekkor zajló koronavírus járványra felvetette a KBSZSZ keretein belüli biológiai védelmi együttműködés szükségeségét is.[9]

Története[szerkesztés]

Megalakulása[szerkesztés]

A Szovjetunió utódállamai között fennálló főbb intézményi kapcsolatok.

A volt szovjet befolyási övezetbe tartózó közép-európai államokban bekövetkezett rendzserváltások után a szovjet vezetés és személyesen Gorbacsov bízott abban, hogy a Szovjetúnió eszméje és a kommunista párt vezető szerepe még átmenthető lesz az új korszakba is. Ezen elképzelés szerte foszlott az 1991 nyarán végbement sikertelen puccskisérlet után, mivel a politikai egység is nyíltan megbomlott. Nem sokkal ezután a tagköztársaságok sorra váltak ki ezzel pedig végkép ellehetetlenült a Szuverén Államok Uniójának tervezete, mely szerint az addigi szszk-k a korábbi autonómia helyett szuverén államokként működtek volna tovább, de mindezt egy Moszkva központú föderáció és a közös védelmi és biztonsági határok megtartásának keretével.[10]

1991. február 25-én Budapesten aláírták a Varsói Szerződést az év április 1-jével megszüntető dokumentumot. A széthullás után erős bizonytalanság és hatalmi vákuum jellemezte a térséget. Biztonságpolitikai szempontból jelentős kihívást okozott, hogy minden új tagállamnak létre kellett, hogy hozza a saját hadseregét, illetve történelmi és új konfliktusok is élezdtek az új államok között. Érdekes helyzetet teremtett az is, hogy messze az Orosz Föderáció maradt a legerősebb katonai hatalom a térségben, akinek a széthullás után is sok katonai támaszpontja maradt az utódállamokban.[7]

A hidegháború befejeztével a NATO bár elvileg szükségtelenné válhatott volna, azonban mégis továbbra is fennmaradt. A NATO megmaradt és bár a posztszovjet térség államai nyitottak lettek volna a nyugati partnerekre, a nyugat ekkor azonban még távol maradt a térség konfliktusaitól. Mindez, vagyis a posztszovjet térségben meglévő hatalmi vákuum és a NATO fennmaradása arra ösztönözte az érintett államokat, hogy saját védelmüket önálló, új katonai szövetség alapján biztosítsák.[7]

A KBSZSZ a Független Államok Nemzetközösségének keretéből fejlődött ki, és közvetlen előzményének a FÁK 1992. május 15-én aláírt kollektív biztonsági szerződése, vagyis a Taskenti Szerződés tekinthető. A Taskenti Szerződés aláírói között megtalálható Örményország, Kazahsztán, Kirgizisztán, az Orosz Föderáció, Tádzsikisztán és Üzbegisztán, ehhez utólag csatlakozott Azerbajdzsán 1993. szeptember 24-én, Grúzia 1993. december 9-én és Fehéroroszország 1993. december 31-én. A szerződés 1994. április 20-án lépett hatályba.

A Taskenti Szerződés eredetileg 5 évre szólt volna, mely további 5 évvel volt meghosszabbítható. 1999. április 2-án hat állam meghosszabbítás mellett döntött, Azerbajdzsán, Grúzia és Üzbegisztán megtagadta az aláírást, és helyette visszavonult a szerződéstől. A hosszabbító tagországok együttműködésük továbbfejlesztése érdekében a korábbi szerződést egy szervezetté kívánták alakítani, mely 2002. október 7-én történt meg a moldovai Kisinyovban. Ennek következtében alakult meg a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete.

Ezzel egy időben Üzbegisztán csatlakozott a GUAM csoporthoz, amelyet 1997-ben alapított Grúzia, Ukrajna, Azerbajdzsán és Moldova, és amellyel úgy tűnt, hogy ellensúlyozni kívánják az orosz befolyást a térségben. Üzbegisztán később, 2005-ben kilépett a GUAM-ból, és 2006-ban csatlakozott a közben Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetté fejlődött szervezethez, hogy szorosabb kapcsolatokat keressen Oroszországgal. Végül azonban 2012. június 28-án Üzbegisztán felfüggesztette a szervezetben való tagságát.[11]

Fejlemények[szerkesztés]

2005 folyamán a KBSZSZ-tagországok közös hadgyakorlatot tartottak.

2007 júniusában Kirgizisztán vállalta a KBSZSZ rotációs elnökségét.

2007 októberében a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete együttműködési megállapodást írt alá a Dusanbe tádzsik fővárosában, a Sanghaji Együttműködési Szervezettel a tázsik fővárosban, Dusanbéban. Az együttműködés kiterjedt a biztonságpolitika, a bűnözésmegelőzés és a kábítószer-kereskedelem területére.[12]

2007. október 6-án a KBSZSZ tagjai beleegyeztek a szervezet jelentős bővítésébe, amely létrehozna egy KBSZSZ-békefenntartó haderőt, amelyet ENSZ-mandátum alapján telepíthetnék az arra szükséges területekre. A bővítés lehetővé tenné minden tag számára, hogy orosz fegyvereket vásároljon ugyanolyan áron, mint Oroszország.[13]

2008. augusztus 29-én Oroszország a KBSZSZ-nél kérvényezte Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerését. Három nappal korábban, augusztus 26-án, Oroszország elismerte a Grúziából kiváló Abházia és Dél-Oszétia régiók függetlenségét.[14]

Örményország 2008. szeptember 5-én vette át a KBSZSZ elnökségét a Moszkvában tartott KBSZSZ-ülésen.[15]

2009-ben Fehéroroszország bojkottálta a KBSZSZ-csúcsot az Oroszországgal folytatott tejháború okán.[16]

KBSZSZ-ülés, Nur-Szultan, Kazahsztán, 2018. november 8.

2010. december 10-én a tagállamok jóváhagyták a KBSZSZ békefenntartó erőinek létrehozásáról szóló nyilatkozatot.[17]

2011. december 21-től a szerződésben részes felek kölcsönösen vétójoggal rendelkeznek a tagországok területén potenciálisan létesülő új külföldi katonai bázisokat illetően. Ebben az évben vette át Kazahsztán Fehéroroszországtól a KBSZSZ rotációs elnökségét.[5]

2014 augusztusában Örményország, Fehéroroszország, Kazahsztán, Kirgizisztán, Oroszország és Tádzsikisztán 3000 katonája vett részt a pszichológiai és kiberharc fókuszú hadgyakorlatokon Kazahsztánban a KBSZSZ által irányított hadgyakorlaton.[18]

2015. március 19-én a KBSZSZ főtitkára, Nyikolaj Bordyuzha felajánlotta, hogy a KBSZSZ békefenntartó missziót küld Kelet-Ukrajnába. „A KBSZSZ rendelkezik békefenntartó képességgel. Békefenntartóink folyamatosan részt vesznek a megfelelő képzésen. Ha az Egyesült Nemzetek Szervezete ennek megfelelő döntést hoz, készen állunk békefenntartó egységek biztosítására.”[19]

2020. július 12-én Azerbajdzsánban Tovuz megyében konfliktus robbant ki Örményország és Azerbajdzsán között, melyben gyorsan mindkét fél drónokat és nehézfegyverzetet is bevetett. A konfliktus fő vezsélyforrását a két fél szövetségesei adják: Azerbajdzsán szoros szövetségese a NATO-tag Törökország (a NATO második legnagyobb hadseregével) és Örményország – mely maga is KBSZSZ-tag – szvöetségese Oroszország, vagyis a konfliktus esetében fennáll a veszélye annak, hogy a konfliktus kiszélesedjen és a két katonai tömb konfliktusává váljon.[20]

Az afganisztáni események és a tálib hatalomátvétel miatt a tagországok vezetői 2021. augusztus 23-án rendkívüli csúcsértekezletet tartottak Dusanbéban. Ezt szeptember 16-án a tagországok külügy- és hadügyminisztereinek találkozója követte.[21]

Tagállamok[szerkesztés]

Kazah bélyeg, 2012

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete tagországai:[szerkesztés]

Ország Tagság A belépés éve
 Örményország teljes tag 1994
 Fehéroroszország teljes tag 1994
 Kazahsztán teljes tag 1994
 Kirgizisztán teljes tag 1994
 Oroszország teljes tag 1994
 Tádzsikisztán teljes tag 1994

Lehetséges jövőbeli tagok[szerkesztés]

2007 májusában Nikolai Bordyuzha, a KBSZSZ akkori főtitkára azt javasolta, hogy Irán csatlakozhasson a KBSZSZ-hez: "A KBSZSZ nyitott szervezet. Ha Irán a chartánkkal összhangban jelentkezik, meggondoljuk a kérelmének elfogadását." Ha Irán csatlakozna, az lehetne az első olyan tagállam, mely nem képezte részét korábban a Szovjetuniónak, egyúttal pedig csökkenne a KBSZSZ-ben jelenleg fennálló orosz dominancia.

A Szerb Köztársaság és az Afganisztáni Iszlám Köztársaság rendelkezik jelenleg megfigyelői státusszal a KBSZSZ-ben.[22] 2019-es adatok alapján nem várható, hogy Szerbia a közeli jövőben csatlakozna, mivel ezáltal feladná a katonai semlegességét, amelyet a lakosság 70%-a támogat.[23]

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetében megfigyelői státusszal rendelkező államok:[szerkesztés]

Ország Tagság A belépés éve
 Afganisztán megfigyelői státusz 2013
 Szerbia megfigyelői státusz 2013

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete volt tagországai:[szerkesztés]

Ország Tagság A belépés éve A visszavonás éve
 Azerbajdzsán volt tagállam 1994 1999
 Grúzia volt tagállam 1994 1999
 Üzbegisztán volt tagállam 1994 (először)

2006 (második alkalommal)

1999 (először)

2012 (második alkalommal)

Közös gyors reagálású alakulat[szerkesztés]

2009. február 4-én az együttműködés hét tagjából öt tagország megállapodott egy közös gyors reagálású alkulat létrehozásáról (oroszul: Коллекти́вные си́лы операти́вного реаги́рования (КСОР)). A részletek kidolgozását még ez év nyarán, június 14-én befejezték, mely alapján az erők célja az aggresszív katonai fellépések visszaszorítása, terroristaellenes műveletek végrehajtása, illetve a nemzetközi bűnözés és a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, valamint a természeti katasztrófák következtében felmerülő problémák elhárítása. Fehéroroszország és Üzbegisztán kezdetben tartózkodott a megállapodás aláírásától, Fehéroroszország az Oroszországgal folytatott kereskedelmi vita miatt, míg Üzbegisztánnak kételyei adódtak az alakulattal kapcsolatosan. Fehéroroszország a következő év októberében végül aláírta a megállapodást, Üzbegisztán azonban azóta is tartózkodik tőle. Orosz források alapján annak ellenére, hogy Üzbegisztán nem ratifikálta az egyezményt, így nem állandó tagja a közös gyors reagálású alakulatnak, azonban lehetséges, hogy eseti alapokon delegálhat erőket.[24][25]

2009. augusztus 3-án Üzbegisztán külügyminisztériuma bírálta azon terveket, amelyek alapján Oroszország Dél-Kirgizisztánban kívánt katonai bázisokat létrehozni a KBSZSZ gyors reagálású alakulata számára: „Az ilyen jellegű projektek végrehajtása olyan összetett és kiszámíthatatlan területeken, mint az ahol a három közép-ázsiai köztársaság határai közvetlenül egybeesnek, lendületet adhat további militarizációs folyamatoknak, és mindenféle nacionalista konfrontációthoz vezethet. […] Ezen kívül ez oly radikális szélsőséges erők megjelenéséhez is vezethet, amelyek súlyos destabilizációt eredményezhetnek az egész régióban.”[26]

A kirgiz krízis[szerkesztés]

Vlagyimir Putyin és Aljakszandr Lukasenka a KBSZSZ Közös Biztonsági Tanácsának ülésén, Kreml, Moszkva, 2012.12.19.

A 2010-ben Kirgizisztánban kirobbant zavargások okán Kurmanbek Bakijev kirgiz elnök 2010 áprilisában menedékjogot kapott Fehéroroszországban. Ezek után a fehérorosz elnök, Alekszandr Lukasenka kétségét fejezte ki a KBSZSZ jövőjéről, mivel az nem tudta megakadályozni Bakijev megbuktatását, és kijelentette:

„Milyen szervezet ez, ha valamelyik tagállamunkban vérontás és alkotmányellenes államcsíny történik és erre a szervezet csendben marad?”

[27] Lukasenka korábban azzal vádolta Oroszországot, hogy Fehéroroszországot gazdasági szankciókkal bünteti, amiért Lukasenka elutasította Abházia és Dél-Oszétia függetlenségének elismerését:

„A gazdaság a közös biztonságunk alapjaként szolgál. De ha Fehéroroszország legközelebbi KBSZSZ-szövetségese megpróbálja ... elpusztítani ezt az alapot, ezzel együtt de facto térdre kényszeríti a fehéroroszokat, hogyan beszélhetünk a kollektív biztonság megerősítéséről a KBSZSZ térségében?”[28]

Miután megtagadta a KBSZSZ-csúcstalálkozón való részvételét 2009-ben, Lukasenka azt mondta:

„Miért harcolnának embereim Kazahsztánban? Anyák kérdezhetnék tőlem, miért küldöm a fiaikat harcolni oly messze Fehéroroszországból. Miért? Az egységes energiapiacért? Nem attól függ az élet. Nem!”[29]

A 2010-es ukrajnai látogatása során Dmitrij Medvegyev olcsó földgázárakat ígért Ukrajnának a krími Szevasztopolban lévő katonai kikötő bérleti szerződésének meghosszabításáért. Nem sokkal ezután Dmitrij Medvegyev orosz elnöktől megkérdezték, hogy Fehéroroszország várhat-e hasonló ajánlatot, amelyre ő azt válaszolta, hogy:

„A valódi partnerség egy dolog, a szándéknyilatkozat egy másik. Megállapodásra jutni, komolyan dolgozni, félúton találkozni egymással, segíteni egymásnak egy dolog, állandó lakóhelyet biztosítani azon emberek számára, akik elvesztették a munkahelyüket, az egy másik.”

A fehérorosz elnök ezután felhívta a figyelmet arra, hogy Oroszország két katonai bázist tart fenn Fehéroroszországban ingyen, illetve, hogy korábban Moszkva is menedékként szolgált leváltott rezsimek számára (pl. Vlagyimir Putyin volt orosz elnök Aszkar Akajev Oroszországba irányuló meghívására, miután a 2005-ös tulipános forradalom idején elkergették), és hogy Oroszország valójában azt nehezményezi, hogy Bakijev Minszkbe és nem Moszkvába került.[30] A következő hónapban Medvegyev arra utasította az oroszországi Gazprom vezérigazgatóját, hogy csökkentse a Fehéroroszországba irányuló gázellátást.[31] Ezt követően a Gazprom által tulajdonolt orosz NTV televíziós csatorna dokumentumfilmet készített, amelyben Lukasenkót és Bakijevet hasonlították össze.[32] Majd az orosz elnök külpolitikai tanácsadója, Szergej Prikhodko azzal fenyegetett, hogy közzéteszik az egyik KBSZSZ-ülés jegyzőkönyvét, amelyben Lukasenka említette, hogy kormánya elismerné az Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét.[33] 2010 júniusában etnikai összecsapások robbantak ki a kirgiz és az üzbég etnikumok között Dél-Kirgizisztánban. Az ideiglenes kirgiz elnök, Roza Otunbajeva orosz csapatok segítségét kérte a zavargások elfojtásához. Kurmanbek Bakijev tagadta azon vádakat, hogy támogatói álltak volna az etnikai zavargások szítása mögött, és kérte KBSZSZ-től, hogy avatkozzon be.[34] Aszkar Akajev ugyancsak felszólította a KBSZSZ-t, hogy küldjön csapatokat, mivel:

Jelenleg elsődleges feladatunk az, hogy eloltsuk az ellenséges lángokat. Nagyon valószínű, hogy ehhez szükségünk lesz a KBSZSZ békefenntartóira.”[35]

Dmitrij Medvegyev orosz elnök kijelentette, hogy „csak egy idegen intervenció, illetve hatalomátvételi kísérlet esete tekinthető a KBSZSZ elleni támadásnak" és, hogy „Kirgizisztán minden problémája belső eredetű”, míg Nikolai Bordjuzha, a KBSZSZ főtitkára az erőszakot „szimpla belügynek” nevezte.[36] Később azonban Bordjuzha elismerte, hogy a KBSZSZ reakciója nem volt megfelelő, és azt állította, hogy a „külföldi zsoldosok” provokálták a kirgizek üzbég kisebbség ellen irányuló atrocitásait.[37] 2010. július 21-én Roza Otunbajeva ideiglenes kirgiz elnök kérte a KBSZSZ rendfenntartó egységeinek bevetését Kirgizisztán déli részén, mondván, hogy: „Véleményem szerint fontos a KBSZSZ rendfenntartó erőinek bevetése, amíg mi magunk nem tudjuk garantálni az emberek jogbiztonságát”, de hozzátette:

„Nem keresem a KBSZSZ ölelését, és nem érzem úgy, hogy azért hoznám őket ide, hogy maradjanak, de máskülönben a vérengzés folytatódni fog”.[38]

Csak hetekkel később az Otubajeva ideiglenes kirgiz kormányának elnökhelyettese emelt panaszt, amely szerint figyelmen kívül hagyták a KBSZSZ segítségére irányuló felhívásukat.[39] A KBSZSZ nem tudott megállapodni Kirgizisztán katonai segítségnyújtásáról az örményországi Jerevánban tartott ülésen, amelyen többek között Roza Otunbajeva és Alekszandr Lukasenko is részt vett.[40]

Katonai személyzet[szerkesztés]

A következő lista a "Katonai egyensúly" 2018. évi kiadásából származik, amelyet a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete évente tesz közzé.

Ország Aktív katonai erő Tartalékos haderő Félkatonai egységek Haderő összesen 1000 főre jutó haderő (összesen) 1000 főre jutó haderő (aktív)
Örményország 44 800 210 000 4 300 259 100 85,1 14,7
Fehéroroszország 45 350 289 500 110 000 444 850 46,6 4,7
Kazahsztán 39 000 0 31 500 70 500 3,8 2,1
Kirgizisztán 10 900 0 9 500 20 400 3,5 1,9
Oroszország 900 000 2 000 000 554 000 3 454 000 24,3 6,3
Tádzsikisztán 8 800 0 7 500 16 300 1,9 1

KBSZSZ-NATO összehasonlítás[szerkesztés]

A KBSZSZt gyakran említik keleti-NATO néven lévén, hogy alapítóokmányában érzékelhető a NATO-hatás.[1] Ennek ellenére a két szervezet jelentős különbségeket mutat, melyeket így jellemzett 2013-ban Lipusz Éva:

A NATO (kék) és a KBSZSZ (piros) országok a térképen

Bár sokszor emlegetik a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét a NATO ellenfeleként, alapvetően értelmetlen összehasonlítani a hat évtizede létező és folyamatosan fejlődő NATO-val egy, még javában formálódó intézményrendszert.

A NATO-t jellemző, egyenlő felek közötti belső viták, fejlődési folyamatok olykor gátolják a gyors válaszokat − ezzel ellentétben a KBSZSZ-en belüli orosz dominancia képes olyan meggyőző erővel hatni a szervezet működésére, amely lehetővé teszi a rugalmasságot és a közös védelmi feladatok teljesítését.

A Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete csak az utóbbi években kezd jelentősebb tényezővé válni a nemzetközi közösség életében. Ennek ellenére érdemes komolyan venni, mert fontos szerepet játszhat a jövőben a posztszovjet régió belső konfliktusainak kezelésétől, az Iránhoz és Észak-Koreához fűződő feszült viszonyban való közreműködésen át, a NATO szövetségesi erők 2014-es afganisztáni kivonulása után a térség stabilizálásáig egyaránt.[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Archived copy. [2014. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 24.)
  2. Obydenkova (2010. november 23.). „Comparative regionalism: Eurasian cooperation and European integration. The case for neofunctionalism?”. Journal of Eurasian Studies 2 (2), 91. o. DOI:10.1016/j.euras.2011.03.001.  
  3. Sputnik: Former Soviet states boost defense capability in joint drills, 2008. július 22. [2014. január 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 6.)
  4. J. Berkshire Miller, The Diplomat: Russia Launches War Games. The Diplomat. [2011. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. szeptember 26.)
  5. a b Vladimir Radyuhin. „CSTO tightens foreign base norms”, The Hindu, 2011. december 22.. [2013. február 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. december 22.) 
  6. Archived copy. [2013. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 2.)
  7. a b c d Lipusz Éva. „A KOLLEKTÍV BIZTONSÁGI SZERZŐDÉS SZERVEZETE”. Hadtudomány.  
  8. CSTO foreign ministers adopt measures to curb IT crime during Minsk meeting”. [2017. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2017. július 31.) 
  9. LLC, Helix Consulting: Lavrov suggests CSTO member states to boost biosecurity cooperation (angol nyelven). www.panorama.am. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  10. Dalos György. Gorbacsov – Ember és hatalom. Napvilág Kiadó, p. 11-28. o. (2011) 
  11. Uzbekistan Suspends Its Membership in CSTO”, The Gazette of Central Asia, 2012. június 29.. [2012. november 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2012. június 29.) 
  12. Daily Times – Leading News Resource of Pakistan. [2013. szeptember 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 6.)
  13. Gendarme of Eurasia – Kommersant Moscow. [2014. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva].
  14. Kremlin announces that South Ossetia will join 'one united Russian state. [2008. szeptember 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 30.)
  15. CSTO Security Councils Secretaries meet in Yerevan. PanARMENIAN.Net. [2008. szeptember 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. szeptember 29.)
  16. Belarus leader may snub Moscow security meet. Reuters, 2009. június 13. [2018. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. február 18.)
  17. Meeting of the Collective Security Treaty Organisation. President of Russia. [2011. augusztus 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 20.)
  18. Armenia to participate in Kazakhstan CSTO drills”. [2014. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. augusztus 13.) 
  19. Bordyuzha: CSTO ready to deploy its peacekeepers to resolve conflict in Ukraine”. [2015. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2015. március 21.) 
  20. Péter, Dunai: Megkezdődött az első drónháború, amelyből akár világháború is lehet (angol nyelven). Növekedés.hu, 2020. július 20. (Hozzáférés: 2020. augusztus 8.)
  21. Не бывать ноге капитулянта на земле ОДКБ (kommersant.ru, 2021-09-16. Hozzáférés: 2021-09-16)
  22. Парламентские делегации Республики Сербия и Исламской Республики Афганистан получили статус наблюдателей при Парламентской Ассамблее ОДКБ. odkb-csto.org. [2013. július 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. április 13.)
  23. Cuckić, Nikola: Serbia's new national security and defence strategies: Balancing between NATO and CSTO (amerikai angol nyelven). European Western Balkans, 2019. november 12. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  24. Sputnik: CSTO's rapid-reaction force to equal NATO's – Medvedev, 2009. február 4. [2009. február 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 4.)
  25. With Russian Prodding, CSTO Begins Taking Shape Archiválva 2014. december 24-i dátummal a Wayback Machine-ben. Retrieved on 24 November 2009
  26. Tashkent Throws Temper Tantrum over New Russian Base in Kyrgyzstan Archiválva 2010. május 16-i dátummal a Wayback Machine-ben., EurasiaNet, 3 August 2009
  27. Belarus leader raps Russia, may snub security summit Archiválva 2010. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben., Reuters, 25 April 2010.
  28. Belarus-Russia rift widens, Minsk snubs Moscow meet Archiválva 2010. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., Reuters, 14 June 2009.
  29. Lukashenko Plays Coy With Kremlin Archiválva 2011. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben., Moscow Times, 28 August 2009.
  30. Lukashenka dismisses Moscow’s criticism over Bakiyev Archiválva 2011. július 7-i dátummal a Wayback Machine-ben., Belaplan, 25 April 2010.
  31. Russia Cuts Gas Supplies to Belarus Archiválva 2010. június 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., VOANews, 21 June 2010.
  32. Russia and Belarus: It takes one to know one Archiválva 2010. július 26-i dátummal a Wayback Machine-ben., Economist, 22 July 2010.
  33. Tensions flare between Kremlin, Belarus strongman Archiválva 2013. február 24-i dátummal a Wayback Machine-ben., Agence France-Presse, 14 August 2010.
  34. Moscow-led bloc may try to quell Kyrgyz clashes, Reuters, 14 June 2010.
  35. Cases of cash paid for Kyrgyz unrest – former president Archiválva 2010. június 19-i dátummal a Wayback Machine-ben., Russia Today, 17 June 2010.
  36. Kyrgyzstan tests Russia's regional commitments Archiválva 2012. október 2-i dátummal a Wayback Machine-ben., GlobalPost, 15 June 2010.
  37. CSTO Chief Says Foreign Mercenaries Provoked Race Riots In Kyrgyzstan Archiválva 2010. július 6-i dátummal a Wayback Machine-ben., Eurasia Review, 1 July 2010.
  38. Kyrgyzstan takes decision on deploying CIS police force in South[halott link], Itar-Tass, 21 July 2010.
  39. Kyrgyz Official Criticizes Foreign Partners Archiválva 2010. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben., Radio Free Europe/Radio Liberty, 11 August 2010.
  40. Russian-led bloc undecided on aid for Kyrgyzstan Archiválva 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben., Reuters, 20 August 2010.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Collective Security Treaty Organization című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]