Észak-atlanti Szerződés Szervezete

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
NATO
NATO OTAN landscape logo.svg
A NATO zászlaja
A NATO zászlaja
North Atlantic Treaty Organization (orthographic projection).svg
Alapítva 1949. április 4.
Típus katonai szövetség
Székhely Belgium Brüsszel, Belgium
Tagság 30 állam
Nyelvek angol és francia
Főtitkár Jens Stoltenberg
NATO (Európa)
NATO
NATO
Pozíció Európa térképén
é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″Koordináták: é. sz. 50° 52′ 47″, k. h. 4° 25′ 33″
A NATO weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz NATO témájú médiaállományokat.

Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, rövidítve NATO (angolul North Atlantic Treaty Organisation, franciául Organisation du traité de l’Atlantique nord, OTAN) katonai egyesülés, 30 észak-amerikai és európai ország szövetsége, amelyet a második világháború után, 1949. április 4-én alapítottak Washingtonban. A szervezet célkitűzéseit az Észak-atlanti Szerződés foglalja magában, amelynek értelmében a tagállamok minden politikai és katonai eszközt igénybe vesznek a tagországok szabadságának és a biztonságának megőrzése érdekében. Hivatalos nyelvei az angol és a francia.

A NATO a hidegháborús fegyverkezési verseny egyik közvetlen eredménye. Napjainkban a tagországok határain túl is végez békefenntartói feladatokat.

Magyarország – Csehországgal és Lengyelországgal közösen – 1999-ben vált a NATO tagjává. A legutóbb csatlakozó állam Észak-Macedónia volt 2020 márciusában, a következő tagok pedig várhatóan Svédország és Finnország lesznek, miután 2022 júliusában a NATO elfogadta jelentkezésüket.[1] Lehetséges tagoknak a szervezet Bosznia-Hercegovinát, Grúziát és Ukrajnát tekinti.[2]

Története[szerkesztés]

Történelmi háttér[szerkesztés]

A kétpólusú Európa térképe a második világháború után

1945-ben, a második világháború lezárulta után a nyugati-európai országok a hosszú konfliktusban kimerültek, emiatt rendkívül gyorsan és drasztikus mértékben kezdték el leépíteni költséges hadseregeiket. Ezzel szemben a rivális Szovjetunió megerősödve került ki a háborúból és az általa megszállt kelet-európai országokban sorra Moszkvához hű kommunista kormányok jöttek létre. Ahogy fokozódott a két tömb közötti szembenállás, létrejött a vasfüggöny és a nyugati államokban is aktivizálódtak a kommunista pártok.[3]

Hogy a szovjet előretörést megállítsa és ellensúlyozza a kontinensen, az Egyesült Államok a Truman-doktrína részeként 1948-ban létrehozta a Marshall-tervet, ami jelentős segítséget nyújtott az amerikai érdekszférához tartozó országoknak gazdaságuk helyreállításában. Ezzel egyidőben megkezdődött a térség katonai erejének visszaállítása is és egy nyugati védelmi szövetség létrehozása. Ennek első lépéseként az Egyesült Királyság és Franciaország 1947-ben megkötötte a dunkerque-i szerződést, amely még elsősorban Németország ellen irányult, majd 1948-ban a brüsszeli szerződésben a kollektív védelmet kiterjesztették Belgiumra, Hollandiára és Luxemburgra is.[4] A lépést a Truman vezette amerikai kormányzat is támogatta. A nyugat-európai kormányok számára ugyanakkor hamar világossá vált, hogy egy erősebb katonai szövetség létrehozására van szükség. Eközben az USA, Kanada és az Egyesült Királyság között is titkos tárgyalások indultak meg, mivel a három állam nem bízott benne, hogy az ENSZ fenn tudja tartani a globális békét. A NATO alapokmányának, az Észak-atlanti Szerződésnek aláírására végül 1949. április 4-én került sor Washingtonban.[5] A 12 aláíró ország az USA, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország, valamint a három Benelux állam mellett Olaszország, Portugália, Norvégia, Dánia és Izland voltak. A dokumentum 5. cikkelye garantálta, hogyha egy külső állam megtámadja valamelyik tagországot, a szövetség összes tagja csatlakozik a harchoz.[6][7]

Nyugat-Németország csatlakozása[szerkesztés]

Németország csatlakozása a NATO-hoz
Nyugatnémet katonák 1960-ban

A NATO-n belül komoly vitákat váltott ki Nyugat-Németország csatlakozásának kérdése. Sok tagállam az ország világháborúkban betöltött szerepe miatt veszélyesnek találta a németek újbóli felfegyverzését, ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a terület kulcsfontosságú a szovjetekkel szembeni védekezés szempontjából. A német vezetéssel a katonai szövetség végül az 1954-es párizsi szerződésben egyezett meg, amelynek következményeképp véget ért az ország katonai megszállása. A következő évben a NATO felvette tagjai közé Nyugat-Németországot, a lépésre válaszul a Szovjetunió és csatlós államai alig egy héttel később létrehozták a Varsói Szerződést. Németország szó szerint a semmiből építette újjá hadseregét, a Bundeswehrt és nagy számú külföldi hadtestek is érkeztek az országba, így a hidegháború végén már 900 000 katona állomásozott a területen.[8][6]

Franciaország konfliktusa a szövetséggel[szerkesztés]

1958 után Franciaország kapcsolata megromlott a NATO-val. Az ország elnöke, Charles de Gaulle hevesen kritizálta a szervezetet, elsősorban az USA vezető szerepét bírálta, és a közös katonaságban a francia szuverenitás megsértését látta. Az ország vezetése kijelentette, hogy nem szeretnének egy másik országért háborúba menni egy konfliktus esetén. 1966-ban Franciaország hivatalosan kilépett a NATO közös parancsnokságából, a szervezet székhelye átkerült Párizsból Brüsszelbe és a nemzetközi erők is elhagyták az állam területét. A franciák végül nem léptek ki a szövetségből, a kapcsolat később rendeződött és 2009-ben ismét csatlakoztak a közös parancsnoksághoz.[9]

Szembenállás a Varsói Szerződéssel[szerkesztés]

Török katonák egy 1981-es NATO hadgyakorlaton

A NATO fennállásának legfontosabb célja a hidegháború során egy potenciális európai szovjet invázió megakadályozása volt. A kommunista blokk védelmi egyezménye, a Varsói Szerződés 1955-ben jött létre és szárazföldi erői eleinte jelentősen felülmúlták az Észak-Atlanti Szerződés európai tagországainak haderejét, ezért elsősorban az Egyesült Államok nukleáris elrettentő erejére támaszkodott a védelem. Ezt kiegészítve 1957-ben megkezdődött a nukleáris robbanófejek telepítése Európába is. Ezeknek a bombáknak a kezelése úgynevezett kettős vezérlésű rendszerben működött, egy ellenséges támadás esetén mind az Egyesült Államok, mind a fegyvernek otthont adó ország megvétózhatta a bomba bevetését. Nagy-Britannia saját atomfegyvereit beépítette a NATO tervezési struktúrájába, a szintén atomhatalom Franciaország azonban külön kezelte fegyvereit.

A holland honvédelmi miniszter, Wim van Eekelen üdvözli az országba érkező amerikai katonákat 1987-ben

A nukleáris védelem kiépítésével egyidőben megkezdődött a hagyományos tengeri és szárazföldi hadsereg fejlesztése is. 1950 szeptemberében a NATO Katonai Bizottsága ambiciózus tervet jelentett be, amelynek célja 96 hadosztály felállítása volt, ebből végül 35 hadosztály jött létre. Hogy a tagországok fegyveres erői összehangoltan tudjanak működni, nagy hadgyakorlatok kezdődtek, ezek közül az 1952-es Mainbrace-hadművelet volt az első, a gyakorlaton 200 hajó és 50 000 katona vett részt.[10] 1952-ben csatlakozott a szövetséghez Görögország és Törökország is, így egy hosszabb folyamat során a két ország hadseregét is beintegrálták a közös parancsnokság alá. 1974-ben Törökország inváziót indított a Görögországgal szövetséges Ciprus ellen, a konfliktus során a két NATO tagállam katonái közvetlenül is összecsaptak egymással. A katonai szövetség 5-ös cikkelye nem lépett életben a helyzetben mivel a törökök támadó háborút folytattak. Az észak-atlanti szövetség nem vett részt a Falkland-szigeteki háborúban sem, ugyanis a szigetcsoport a Ráktérítőtől délre fekszik, így védelme az alapító okmány szerint nem tartozik a NATO hatáskörébe.

A két nagy szembenálló blokk közötti feszült patthelyzet az egész hidegháború során fennállt, az 1960-as években, a berlini fal felépülésének időszakában kiélesedett a feszültség, majd a '70-es évek enyhülésének köszönhetően egy időre alábbhagyott egy nukleáris háború kitörésének veszélye. Az indulatok az 1979-es afganisztáni szovjet invázió és Ronald Reagan amerikai elnök 1980-as megválasztása után ismét fellángoltak (kis hidegháború), azonban 1985-től kezdve Gorbacsov politikai és gazdasági reformjai enyhítették a feszültséget és végül 1990-1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A legfontosabb alkotó állam megszűnésével a Varsói Szerződés is felbomlott, így a NATO maradt az egyetlen nagy katonai hatalom a világon. A szovjetekkel való megbékélés részeként aláírták a CFE-szerződést, amelyben korlátozták az Európában állomásozó katonák létszámát. Németország újraegyesült és a Németországra vonatkozó végleges szabályozásról szóló szerződés értelmében az ország keleti fele is a NATO része lett.

A hidegháború után[szerkesztés]

Román katonák vesznek részt a Békepartnerség hadgyakorlatán az Egyesült Államokban 1998-ban

A kétpólusú világrend megszűnésével a nyugati országokban felmerült a kérdés, hogy a katonai szövetség létezésének továbbra is van e létjogosultsága. A NATO-ban változások indultak el, a katonai szerep mellett hangsúlyossá vált a politikai összefogás is és a szervezet új céljává az európai stabilitás és béke fenntartása vált. Ennek a folyamatnak a részeként jó kapcsolatok kiépítésére törekedtek a posztszovjet államokkal, létrehozták a Euro-atlanti Partnerségi Tanácsot és a Békepartnerséget, amelyek egyrészt teret adtak a NATO és nem NATO országot közötti kommunikációnak és bizalomépítésnek, másrészt közös tréningeket, hadgyakorlatokat szerveztek. Ezzel egyidőben fontossá vált az instabilabb európai országokban zajló békefenntartás is, ennek az irányelvnek az értelmében vett részt a szövetség a Jugoszlávia felbomlásakor kirobbant délszláv háborúban. 2001 szeptember 11-én először és eddig egyetlen alkalommal lépett érvénybe az 5-ös cikkely, amikor súlyos terrortámadás érte az Egyesült Államokat, és a NATO országai közösen kezdtek terrorista szervezetek elleni akciókat a Közel-Keleten és Észak-Afrikában.

A NATO bővítése[szerkesztés]

Brit légvédelmi rendszer Észtországban, 2016

1997. július 8-án a NATO meghívta Csehországot, Magyarországot és Lengyelországot a szövetségbe, így azok 1999. március 12-én csatlakoztak. 2004. március 29-én csatlakozott Szlovákia, Szlovénia, Észtország, Lettország, Litvánia, Bulgária és Románia. A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón meghívták a Szövetségbe Albániát és Horvátországot, melyek 2009. április 1-jén csatlakoztak a NATO-hoz. 2015. december 2-án a NATO külügyminiszterei meghívták Montenegrót, hogy csatlakozzon az észak-atlanti szervezetbe, mely 2017. június 5-étől a NATO huszonkilencedik tagállama lett.[11] Észak-Macedónia 2018. július 11-én kapott meghívást a NATO-tól, majd 2020. március 27-én vált a szervezet teljes jogú tagjává. Miután Oroszország 2022. februárjában megtámadta Ukrajnát, Svédország és Finnország napirendre tűzte a döntést a csatlakozási szándékuk jóváhagyásáról.[12] [13] 2022. május 18-án Finnország és Svédország hivatalosan benyújtotta a csatlakozási kérelmét.[14]

NATO hadműveletek[szerkesztés]

A hidegháború során a NATO egyes tagállamai vettek részt háborúkban, de maga a szövetség nem. A Szovjetunió felbomlása után azonban hangsúlyossá vált a NATO békefenntartó és stabilizáló szerepe, így a tagországok haderői számos missziót hajtottak végre a NATO égisze alatt, legtöbbször polgárháború sújtotta területeken. Ezekben a hadműveletekben magyar egységek is részt vettek, jelentősen növelve hazánk elfogadottságát és presztízsét a szövetségben.

Bosznia-Hercegovina[szerkesztés]

Az amerikai haditengerészet EA–6B repülőgépe Boszniában

1992-ben kitört a délszláv háború legvéresebb szakaszaként ismert boszniai háború. Az egyre romló helyzet hatására az ENSZ Biztonsági Tanácsa elrendelte egy repüléstilalmi zóna létrehozását Bosznia-Hercegovina középső területei felett. A légtérzárat a NATO légiereje tartatta be a Deny Flight hadművelet keretében. A szövetség katonái 1994-ben vettek először részt összecsapásban, amikor a banja lukai incidens során lelőttek 4, a tiltott légteret megsértő boszniai szerb repülőgépet.[15] A szervezet feladata volt a Jugoszláviát sújtó fegyverembargó és szankciók betartatása is, és a srebrenicai mészárlás után részt vettek a boszniai szerb csapatok bombázásában is a Megfontolt Erő (Deliberate Force) hadművelet során. 1995-ben a daytoni egyezménnyel lezárult a háború, ennek keretében mintegy 60 000 NATO katona érkezett békefenntartónak a térségbe.[16]

Koszovó[szerkesztés]

Német KFOR katonák Koszovóban

1998-ban kitört a koszovói háború, amelynek során a terület albán lakossága a Szerbiától való elszakadást szerette volna elérni. A felkelésre válaszul a Milošević vezette Jugoszlávia (ami ekkor csak Szerbiából és Montenegróból állt) az albánok elűzését tűzte ki célul. Az atrocitásokra válaszul a NATO 1999-ben közbeavatkozott és az Allied Force hadművelet keretében bombázásokat hajtott végre Szerbiában.[17] A csapások hatására a szerb vezetés elfogadta az ENSZ határozatát a háború lezárásáról. Ezt követően NATO békefenntartók érkeztek Koszovóba a Kosovo Force (KFOR) keretében, ez a misszió jelenleg is folyamatban van. A NATO intervenciót számos kritika érte egyrészt a bombázások nagyszámú civil áldozata,[18] másrészt az ENSZ felhatalmazás hiánya miatt.[19]

  • Magyar részvétel:
Magyar katonák Koszovóban 2010-ben

Magyarország alig néhány nappal a koszovói háború kitörése előtt csatlakozott a NATO-hoz, de már részt vett a légi műveletek támogatásában 1999-ben és békefenntartó kontingenst is küldött a területre a KFOR misszió részeként.[20] Jelenleg 469 magyar katona állomásozik Koszovóban[21] és 2021 óta a KFOR parancsnoki posztját is egy magyar tölti be Kajári Ferenc vezérőrnagy személyében.[22]

Afganisztán[szerkesztés]

Searchtool right.svgLásd még: Afganisztáni háború
Magyar katonák felügyelik afgán civilek evakuálását a Kabuli Repülőtéren 2021 augusztus 18-án, a tálib hatalomátvétel idején

2001 szeptember 11-én az al-Káida terrorszervezet támadói terrortámadások sorozatát hajtották végre az Egyesült Államokban, életbe léptetve a NATO 5-ös cikkelyét, aminek értelmében az összes tagállam a megtámadott védelmére kel. A kezdődő terrorellenes háború részeként elsőként a Földközi-tengeren kezdtek haditengerészeti műveleteket, (ilyen volt például az Active Endeavour hadművelet) hogy megakadályozzák a feltételezett terroristák mozgását és az illegális fegyverkereskedelmet, különösen a tömegpusztító fegyverek csempészését. A következő cél a terrorizmus fellegvárának tartott Afganisztán jelentette fenyegetés felszámolása volt, a közép-ázsiai országban igyekeztek elpusztítani az olyan aktív terrorszervezeteket, mint az al-Káida és a Talibán, és békefenntartó erők révén stabilitást teremteni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazta a NATO-t, hogy egy nemzetközi egységekből álló szárazföldi haderőt telepítsen Afganisztánba, így létrejött a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (ISAF). Az országban állomásozó erők létszáma 2011-ben volt a legmagasabb, amikor 50 ország 130 000 katonája volt jelen a területen. A gerilla hadviselést folytató tálibok csoportjait nem sikerült megsemmisíteni, és 2021 április 14-én Jens Soltenberg NATO-főtitkár bejelentette a csapatok kivonását a térségből. A kivonulás befejezését követően a Talibán hamar legyőzte az afgán köztársasági erőket és uralma alá hajtotta az egész országot.[23]

  • Magyar részvétel:

Az ISAF erők részeként 2003-tól kezdődően magyar katonák is állomásoztak Afganisztánban, 2014-ben 240-en. Összesen több ezer magyar járta meg Afganisztánt, közülük 7-en vesztették életüket. A csapatok számos feladatot elláttak, harcoltak a terroristák ellen, segítettek kiképezni a helyi erőket és felügyelték az újjáépítést. Egy időben magyarok látták el a Kabuli Repülőtér üzemeltetését és 2006-ban átvették a Baglán tartománybeli újjáépítési csoport vezetését. A csapatkivonás részeként 18 év után a magyar katonák is elhagyták az országot, az utolsó csoport 2021. június 5-én távozott.[24][20]

Iraki kiképző misszió[szerkesztés]

Olasz és amerikai kiképzőtisztek Irakban

Az iraki háború során az Amerikai Egyesült Államok 2003-ban egy invázióval megdöntötte Szaddám Husszein diktátor rezsimjét, azonban az újonnan alakult iraki átmeneti kormány nem rendelkezett a megfelelő képességekkel, hogy kezelni tudja az országban kitörő lázadásokat. Az ENSZ felhatalmazta a NATO-t hogy létrehozza a Soknemzetiségű Erőket (MNF–I), amelynek célja nem a felkelők elleni küzdelem, hanem az iraki biztonsági erők kiképzése volt. A misszió során mintegy 100 NATO katona 5000 iraki katonát és 10 000 rendőrt képzett ki.[25] A művelet 2011-ben ért véget.[26]

  • Magyar részvétel:

A misszióban Magyarország 3 törzstiszttel és 2007-ben egy évig egy 15 fős kontingenssel vett részt,[20] közülük 1 katona vesztette életét.[25]

Kalózkodás elleni hadművelet az Ádeni-öbölben[szerkesztés]

A USS Farragut egy kilőtt kalózhajóval a háttérben

2009-ben a NATO hadihajókat küldött az Ádeni-öböl térségébe, hogy megvédje az áthaladó hajókat a szomáliai kalózok támadásaitól. A 2016-ig tartó Ocean Shield hadműveletnek nevezett misszióban elsősorban amerikai hajók hajtottak végre bevetéseket, de megjelentek egyéb NATO tagállamok, valamint Kína, Dél-Korea, és Oroszország haditengerészeti eszközei is. A NATO erők a kalózok elleni küzdelem mellett segítettek a régió államainak a partiőrségük és haditengerészetük fejlesztésében, valamint biztosították a Világélelmezési Program Szomáliába érkező segélyeinek útvonalát.[27]

Líbia[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: 2011-es líbiai intervenció

2011-ben felkelés tört ki a líbiai diktátor, Moammer Kadhafi kormánya ellen, kirobbantva az első líbiai polgárháborút. Az összecsapások korai szakaszában a felkelők sikereket értek el, azonban később a kormányerők ellentámadásba kezdtek, és atrocitások sorát elkövetve visszaszorították a lázadókat. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egy tűzszünet végrehajtását követelte és felhatalmazta a NATO-t, hogy létrehozza a líbiai repüléstilalmi zónát, ezzel kezdetét vette a 2011-es NATO intervenció az országban. A katonai szövetség erői megsemmisítették a líbiai légierőt és a légvédelmet, majd bombázásokkal támogatták a felkelő erők harcát. A háború a lázadók és a NATO győzelmével ért véget, Kadhafit megölték.[28][29]

Tagjai[szerkesztés]

Tagország Csatlakozás éve Katonai költségvetés

(milliárd USD)[30][31]

A GDP%-ában[32] Aktív katonai állomány

(fő)[33]

Tartalékosok

(fő)[33]

 USA 1949 801 3,5% 1 388 100 744 950
 Belgium 1949 4,92 0,99% 26 300 5 100
 Dánia 1949 4,76 1,44% 14 500 44 000
 Egyesült Királyság 1949 68,4 2,2% 138 500 78 600
 Franciaország 1949 56,6 1,9% 208 750 141 000
 Hollandia 1949 13,8 1,4% 35 400 4 500
 Izland 1949 0,02[34] 0,1% 0 0
 Kanada 1949 26,4 1,3% 67 400 35 600
 Luxemburg 1949 0,5[35] 0,3% 900 0
 Norvégia 1949 7,18 1,8% 23 250 40 000
 Olaszország 1949 32 1,5% 165 500 18 300
 Portugália 1949 3,36 1,53% 27 250 211 700
 Görögország 1952 4,84 2,38% 142 700 221 350
 Törökország 1952 19 2,23% 355 200 178 700
 Németország 1955 – NSZK
1990 – NDK 		56 1,3% 183 500 50 050
 Spanyolország 1982 19,5 1,4% 120 350 15 150
 Csehország 1999 2,97 1,38% 21 750 0
 Lengyelország 1999 12 2,28% 114 050 0
 Magyarország 1999 2,08 1,49% 27 800 20 000
 Bulgária 2004 1,08 1,86% 36 950 3 000
 Észtország 2004 0,69 2,57% 7 100 17 500
 Lettország 2004 0,72 2,38% 6 210 15 900
 Litvánia 2004 1,11 2,33% 19 850 6 700
 Románia 2004 5,05 2,38% 69 300 50 000
 Szlovákia 2004 2,12 2,22% 15 850 0
 Szlovénia 2004 0,58 1,19% 7 250 1 500
 Albánia 2009 0,25 1,92% 8 000 0
 Horvátország 2009 0,80 1,45% 15 200 18 350
 Montenegró 2017 0,07 1,37% 2 350 0
 Észak-Macedónia 2020 0,11 0,96% 8 000 4 850
A NATO európai terjeszkedése
Az európai országok viszonya a NATO-hoz (2021)
  Tagországok
  Belépés előtt álló országok
  Tárgyalások folyamatban
  A tagság nem cél
  Békepartnerség
  Törekvés a békepartnerségre

Csatlakozásra váró államok[szerkesztés]

Békepartnerség (a tagság nem cél)[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: Békepartnerség

Nemzetközi jogi értelemben semleges országok:

A következő országok semlegességét nem támasztja alá semmilyen nemzetközi jogi garancia:

További békepartner országok:

Törekvés a békepartnerségre:

Térképen[szerkesztés]

A NATO és viszonya más államokhoz (2022. ápr.)
  Tagországok
  Belépés előtt álló országok
  Egyéni Partnerségi Terv (IPAP)
  Békepartnerség
  Mediterrán Párbeszéd
  Isztambuli Együttműködési Kezdeményezés
  Egyéb globális partnerek

Legfontosabb intézményei[szerkesztés]

Észak-atlanti Tanács[szerkesztés]

Az egyetlen politikai döntéshozó testület. A Tanács nagyköveti („állandó képviselők”), külügyminiszteri vagy állam- és kormányfői szinten ülésezik. A döntések érvényessége nem függ a szinttől. Az üléseken (szinttől függetlenül) a főtitkár elnököl. Az állandó képviselők hetente többször üléseznek Brüsszelben. A Tanács munkáját a Nemzetközi Titkárság, a Nemzetközi Katonai Törzs és bizottságok segítik.

Védelmi Tervező Bizottság[szerkesztés]

Állandó képviselők részvételével ülésezik. Védelmi kérdésekkel foglalkozik. Irányelveket ad ki a NATO tagországainak. A bizottságot egy 2010 júniusában lezajlott reform során megszüntették, funkcióit pedig az Észak-atlanti Tanács vette át.[36]

Nukleáris Tervező Csoport[szerkesztés]

Rendszeresen ülésezik, védelmi miniszterek részvételével. Feladata a nukleáris erőkkel kapcsolatos konkrét politikai kérdések megvitatása.

Főtitkár, Titkárság[szerkesztés]

A főtitkár felelős a szövetségen belül a döntéshozatali folyamat segítségében. Irányítja a nemzetközi Titkárság munkáját, elnököl a Tanács ülésein.

Katonai Bizottság[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: NATO Katonai Bizottsága

A Szervezet legfelső katonai szerve. Tagjai a tagállamok vezérkari főnökei. Feladatuk katonai stratégiai kérdésekben vezetési funkciók ellátása. Javaslatokat dolgoz ki a Tanács számára katonai kérdésekben.

A Katonai Bizottság feladatai: 1. javaslatokat tesz a NATO politikai vezetése számára olyan intézkedések megtételére, amelyeket a NATO területének közös védelme szempontjából szükségesnek ítélnek 2. ellátja a vezetési funkciókat a katonapolitikai és stratégiai kérdésekben 3. katonai kérdésekben irányelveket ad ki a NATO stratégiai parancsnokainak, akik feladataik végrehajtása során a Katonai Bizottságnak tartoznak felelősséggel.

A Katonai Bizottság az állandó képviselők részvételével hetente legalább egy alkalommal ülésezik, de szükség esetén bármikor összehívható.

Ezen kívül évente három alkalommal a vezérkari főnökök szintjén tanácskoznak. Kettőt ezek közül Brüsszelben, egyet pedig rotációs alapon valamelyik tagországban tartanak.

A Katonai Bizottság elnökét a tagállamok vezérkari főnökei hároméves hivatali időszakra választják meg. Hatáskörét a Katonai Bizottság határozza meg, amelynek feladatai végrehajtása során minden tekintetben felelősséggel tartozik.

A Katonai Bizottság tevékenységét a tagországok katonai szakértőiből álló munkacsoportok és a Nemzetközi Katonai Törzs támogatja.

Bizottságok és ügynökségek[szerkesztés]

A Szövetség munkaszervei, meghatározott feladatkörben döntéseket készítenek elő.

Parancsnokságok[szerkesztés]

A csapatok felkészítését, a hadműveletek tervezését látják el.

Euro-atlanti Partnerségi Tanács[szerkesztés]

Évente kétszer külügyminiszteri szinten ülésezik, havonta nagyköveti szinten.

NATO Parlamenti Közgyűlése[szerkesztés]

A NATO Parlamenti Közgyűlése (NATO PA) egy olyan testület, amely átfogó stratégiai célokat határoz meg a NATO számára. Évente kétszer tart ülést (tavasszal és ősszel). Közvetlen kapcsolatban áll az állandó tagokat kinevező tagállamok nemzeti kormányainak parlamenti szervezeteivel és/vagy ezen tagállamok NATO-nagyköveteivel. A NATO Parlamenti Közgyűlése az Észak-atlanti Szövetség tagállamainak jogalkotóiból és tizenhárom társult tagból áll.

A NATO főtitkárai[szerkesztés]

Searchtool right.svgBővebben: A NATO főtitkárainak listája
1. Hastings Lionel Ismay, 1st Baron Ismay Egyesült Királyság 1952. április 4-étől 1957. május 16-áig,
2. Paul-Henri Spaak Belgium 1957. május 16-ától 1961. április 21-éig,
3. Dirk Stikker Hollandia 1961. április 21-étől 1964. augusztus 1-jéig,
4. Manlio Brosio Olaszország 1964. augusztus 1-jétől 1971. október 1-jéig,
5. Joseph Marie Antoine Luns Hollandia 1971. október 1-jétől 1984. június 25-éig,
6. Peter Carington Egyesült Királyság 1984. június 25-étől 1988. július 1-jéig,
7. Manfred Wörner NSZK/Németország 1988. július 1-jétől 1994. augusztus 13-áig,
8. Sergio Balanzino Olaszország 1994. augusztus 13-ától 1994. október 17-éig,
9. Willy Claes Belgium 1994. október 17-étől 1995. október 20-áig,
10. Sergio Balanzino Olaszország 1995. október 20-ától 1995. december 5-éig,
11. Javier Solana Spanyolország 1995. december 5-étől 1999. október 6-áig,
12. George Robertson Egyesült Királyság 1999. október 14-étől 2004. január 1-jéig,
13. Jaap de Hoop Scheffer Hollandia 2004. január 1-jétől 2009. július 31-éig,
14. Anders Fogh Rasmussen Dánia 2009. augusztus 1-jétől[37][38] 2014. szeptember 30-ig,
15. Jens Stoltenberg Norvégia 2014. október 1-jétől.[39]

NATO csúcstalálkozók[szerkesztés]

[40]

Értekezlet neve Dátum Fogadó ország, helyszín Megjegyzések
1. 1957-es párizsi NATO-csúcstalálkozó 1957. december 16–19. Franciaország Párizs, Franciaország
2. 1974-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1974. június 26. Belgium Brüsszel, Belgium
3. 1975-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1975. május 29–30. Belgium Brüsszel, Belgium
4. 1977-es londoni NATO-csúcstalálkozó 1977. május 10–11. Egyesült Királyság London,
Egyesült Királyság
5. 1978-as washingtoni NATO-csúcstalálkozó 1978. május 30–31. USA Washington,
Amerikai Egyesült Államok
6. 1982-es bonni NATO-csúcstalálkozó 1982. június 10. NSZK Bonn, NSZK
7. 1985-ös brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1985. november 21. Belgium Brüsszel, Belgium
8. 1988-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1988. március 2–3. Belgium Brüsszel, Belgium
9. 1989 májusi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1989. május 29–30. Belgium Brüsszel, Belgium
10. 1989 decemberi brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1989. december 4. Belgium Brüsszel, Belgium
11. 1990-es londoni NATO-csúcstalálkozó 1990. július 5–6. Egyesült Királyság London, Egyesült Királyság
12. 1991-es római NATO-csúcstalálkozó 1991. november 7–8. Olaszország Róma, Olaszország
13. 1994-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 1994. január 10–11. Belgium Brüsszel, Belgium
14. 1997-es párizsi NATO-csúcstalálkozó 1997. május 27. Franciaország Párizs, Franciaország
15. 1997-es madridi NATO-csúcstalálkozó 1997. július 8–9. Spanyolország Madrid, Spanyolország
16. 1999-es washingtoni NATO-csúcstalálkozó 1999. április 23–25. USA Washington,
Amerikai Egyesült Államok		 A NATO 50. évfordulója alkalmából.
17. 2001-es NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó 2001. április 23–25. Belgium NATO Főparancsnokság,
Belgium
18. 2002-es római NATO–Oroszország-csúcstalálkozó 2002. május 28. Olaszország Róma, Olaszország A NATO–Oroszország Tanács értekezlete (brosúra).
19. 2002-es prágai NATO-csúcstalálkozó 2002. november 21–22. Csehország Prága, Csehország Ez az első csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Varsói Szerződés területén szerveztek.
20. 2004-es isztambuli NATO-csúcstalálkozó 2004. június 28–29. Törökország Isztambul, Törökország
21. 2005-ös NATO Főparancsnoksági csúcstalálkozó 2005. február 22. Belgium NATO Főparancsnokság
Brüsszel, Belgium
22. 2006-os rigai NATO-csúcstalálkozó 2006. november 28–29. Lettország Riga, Lettország Az első NATO-csúcstalálkozó, amelyet a korábbi Szovjetunió területén szerveztek.
23. 2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozó 2008. április 2–4. Románia Bukarest, Románia Horvátország és Albánia meghívást kapott a Szövetségbe. Macedónia viszont nem, nevének Görögországgal való tisztázatlansága miatt. Döntés született Grúzia és Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása ügyében, melyet a NATO-tagsági ütemtervben (NATO Membership Action Plan) tettek közzé még ez év decemberében. A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
24. 2009-es strasbourg–kehli NATO-csúcstalálkozó 2009. április 3–4. Franciaország Strasbourg, Franciaország–
Németország Kehl, Németország		 A NATO 60. évfordulója alkalmából. NATO-link; A csúcstalálkozó zárónyilatkozata (angolul)
25. 2010-es lisszaboni NATO-csúcstalálkozó 2010. november 19–20. Portugália Lisszabon, Portugália [1]
26. 2012-es chicagói NATO-csúcstalálkozó 2012. május 20–21. USA Chicago,
Amerikai Egyesült Államok		 Summit meetings of Heads of State and Government, Chicago, USA
27. 2014-es newporti NATO-csúcstalálkozó 2014. szeptember 4–5. Egyesült Királyság Newport/Cardiff, Egyesült Királyság, Wales
28. 2016-os varsói NATO-csúcstalálkozó 2016. július 8–9. Lengyelország Varsó, Lengyelország
29. 2017-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 2017. május 25. Belgium Brüsszel, Belgium
30. 2018-as brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 2018. július 11–12. Belgium Brüsszel, Belgium
31. 2019-es londoni NATO-csúcstalálkozó 2019. december 3–4. Egyesült Királyság Watford, Egyesült Királyság A NATO 70. évfordulója alkalmából.
32. 2021-es brüsszeli NATO-csúcstalálkozó 2021. június 14. Belgium Brüsszel, Belgium
33. 2022-es NATO virtuális csúcstalálkozó 2022. február 25. Virtuális csúcstalálkozó 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
34. 2022-es brüsszeli NATO rendkívüli csúcstalálkozó 2022. március 24. Belgium Brüsszel, Belgium 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
35. 2022-es madridi NATO-csúcstalálkozó 2022. június 29–30. Spanyolország Madrid, Spanyolország

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ NATO: Finland and Sweden complete NATO accession talks (angol nyelven). NATO. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  2. ↑ What is NATO? (angol nyelven). What is NATO?. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
  3. ↑ Towards a bipolar world (1945–1953) - The Cold War (1945–1989) - CVCE Website. www.cvce.eu. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  4. ↑ BRUSSELS TREATY ORGANISATION (RESOLUTION) (Hansard, 18 February 1957). hansard.millbanksystems.com. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  5. ↑ NATO: Founding treaty (angol nyelven). NATO. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  6. ↑ a b NATO | Founders, History, Purpose, Countries, Map, & Facts | Britannica (angol nyelven). www.britannica.com. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  7. ↑ Editors, History com: NATO (angol nyelven). HISTORY. (Hozzáférés: 2022. május 4.)
  8. ↑ NATO: Germany and NATO - 1955 (angol nyelven). NATO. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  9. ↑ France and NATO: An History. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
  10. ↑ Baldwin, Hanson W.. „NAVIES MEET THE TEST IN OPERATION MAINBRACE; Important Role in Defense of Europe Rests With the Combined Fleets”, The New York Times, 1952. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2022. május 4.) (amerikai angol nyelvű) 
  11. ↑ A NATO tagjává válik Montenegró. hirado.hu. (Hozzáférés: 2017. június 5.)
  12. ↑ Ferenci Ármin - Több generációnyi semlegesség után Finnország és Svédország is a NATO kapujában Putyin ukrajnai háborúja miatt (Telex.hu, 2022.04.17.)
  13. ↑ Rikard Jozwiak - Finnország és Svédország kitartóan masírozik a NATO-tagság felé (Szabad Európa, 2022.04.19.)
  14. ↑ Schweden und Finnland beantragen offiziell Nato-Beitritt. Der Spiegel, (2022. máj. 18.)
  15. ↑ Editors, History com: First NATO Military Action (angol nyelven). HISTORY. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  16. ↑ A NATO beavatkozása hozta el a délszláv háború végét (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2015. augusztus 30. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  17. ↑ 17. A koszovói háború és a NATO légicsapások 1999. konfliktuskutato.hu. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  18. ↑ Civilian Deaths in the NATO Air Campaign - Summary. www.hrw.org. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  19. ↑ CNN - NATO reaffirms power to take action without U.N. approval - April 24, 1999. edition.cnn.com. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  20. ↑ a b c Külügyminisztérium: Magyarország a NATO-ban. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  21. ↑ Contributing Nations (angol nyelven). jfcnaples.nato.int. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  22. ↑ Magyar parancsnok a KFOR élén (angol nyelven). https://kormany.hu, 2021. október 16. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  23. ↑ Welle (www.dw.com), Deutsche: Taliban surge in Afghanistan: EU and NATO in state of shock | DW | 16.08.2021 (brit angol nyelven). DW.COM. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  24. ↑ Zrt, HVG Kiadó: Az utolsó magyar katona is hazatért Afganisztánból (magyar nyelven). hvg.hu, 2021. június 9. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  25. ↑ a b Post-War Iraq: Foreign Contributions to Training, Peacekeeping, and Reconstruction. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  26. ↑ „NATO closes up training mission in Iraq”, Reuters, 2011. december 17. (Hozzáférés ideje: 2022. május 27.) (angol nyelvű) 
  27. ↑ Operation OCEAN SHIELD (angol nyelven). mc.nato.int. (Hozzáférés: 2022. május 27.)
  28. ↑ Gaddafi killed as Sirte falls (angol nyelven). www.aljazeera.com. (Hozzáférés: 2022. június 4.)
  29. ↑ „Nato chief Rasmussen 'proud' as Libya mission ends”, BBC News, 2011. október 31. (Hozzáférés ideje: 2022. június 4.) (brit angol nyelvű) 
  30. ↑ TRENDS IN WORLD MILITARY EXPENDITURE, 2021. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  31. ↑ Military expenditure by country, in constant (2019) US$ m., 1988-2020 (see below for 1999-2020). (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  32. ↑ Kékkel kiemelve azok az országok, ahol az előirányzott módon legalább az ország GDP-jének 2%-át költi hadseregre az állam
  33. ↑ a b A Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézete (IISS) adatai alapján
  34. ↑ Military Budget in Iceland – Icelandic Military Spending. militarybudget.org. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  35. ↑ Luxembourg defence expenditure 2021 (angol nyelven). Statista. (Hozzáférés: 2022. május 5.)
  36. ↑ The Defence Planning Comittee
  37. ↑ MTI: Megvan az új NATO-főtitkár. hm.gov.hu, 2009. április 4. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  38. ↑ Rasmussen az új NATO-főtitkár (magyar nyelven). index.hu, 2009. április 4. (Hozzáférés: 2009. április 4.)
  39. ↑ „Nato names Stoltenberg next chief”, BBC News, 2014. március 28.. [2014. március 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2014. október 1.) 
  40. ↑ NATO summit meetings

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:North Atlantic Treaty Organization
A Wikimédia Commons tartalmaz Észak-atlanti Szerződés Szervezete témájú médiaállományokat.
NATO (North Atlantic Treaty Organisation) tagországok
Flag of NATO.svg
Hidegháború (1945–1991)
Fontosabb
események
Főszereplők
Szembenálló
katonai tömbök
A két
szuperhatalom
vezetői
Más fontos
szereplők
Kapcsolódó
témák
Kapcsolódó konfliktusok
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Észak-atlanti_Szerződés_Szervezete&oldid=25614839”