Gheorghe Gheorghiu-Dej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gheorghe Gheorghiu-Dej
Gheorghe Gheorghiu-Dej.jpg
Portré 1965-ből
A Román Kommunista Párt első titkára
Hivatali idő
19441954
Előd Ștefan Foriș
Utód Gheorghe Apostol
A Román Kommunista Párt első titkára
Hivatali idő
19551965
Előd Gheorghe Apostol
Utód Nicolae Ceaușescu
Románia miniszterelnöke
Hivatali idő
1952. június 2.1955. október 2.
Előd Petru Groza
Utód Chivu Stoica

Született 1901. november 8.
Barlád
Elhunyt 1965. március 19. (63 évesen)
Bukarest
Párt Román Kommunista Párt

Házastárs Maria Alexe
Foglalkozás villanyszerelő

Gheorghe Gheorghiu-Dej (ejtsd: Gyorgye Gyorgyju Dézs; IPA /ˈɡe̯orɡe ɡe̯orˈɡi.u deʒ/), (Barlád, 1901. november 8.Bukarest, 1965. március 19.) román kommunista, munkásmozgalmi vezetőből lett államférfi. Az Antonescu-rendszerben bebörtönözték, de 1944 végétől (a román átállás után) miniszter lett, és 1945-ben a Kommunista Párt (később Román Munkáspárt) főtitkára. Miniszterelnök és az Államtanács elnöke is volt. Az ő vezetésével jutottak hatalomra a román kommunisták 19451947 között.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katonai szolgálat után 1923-tól villanyszerelőként dolgozott Galacon a román vasutaknál, de kommunista szervezkedés miatt áthelyezték Désre (innen származik az utóneve). A Román Kommunista Pártba azonban csak 1932-ben lépett be, és 1933-ban részt vett a grivițai sztrájk szervezésében. Tizenkét év börtönre ítélték, ahol is sikerült a párt belföldi frakcióját az ellenőrzése alá vonnia.

Gheorghiu-Dej (középen) és a balján Ceausescu 1948-ban, a Román Kommunista Párt 6. kongresszusán Bukarestben

Miután a második világháborúban 1944. augusztus 23-án Románia hivatalosan kapitulált, és átállt a szövetségesek oldalára, Gheorghiu-Dej átvette a párt vezetését. Amikor szeptember közepén Romániába érkezett Ana Pauker, az RKP moszkvai frakciójának vezetője, Gheorghiu-Dej a Sănătescu-kormány ellen kezdett agitálni. Eleinte alárendelte magát Paukernek, mivel úgy vélte, hogy Sztálin utasításait teljesíti. A második Sănătescu-kormányban a közlekedési miniszteri tisztséget viselte, amelyet továbbra is megtartott az 1945. március 6-án hivatalba lépett Groza-kormányban is. 1945 októberében Gheorghiu-Dejt megválasztották az RKP első titkárává.

A párt belső harcai során 1948-ban fölébe kerekedett Lucrețiu Pătrășcanunak, 1952-ben pedig Ana Paukernek. I. Mihály király kényszerű lemondása után (1947. december 30.) Gheorghiu-Dej felállította a Securitate hálózatát, végrehajtotta az 1950-es években az erőszakos kollektivizálást, és elkezdte a Duna–Fekete-tenger csatorna építtetését politikai foglyokkal. Gheorghiu-Dej ezenkívül számos kitelepítést rendelt el, többek között a bánsági svábokét a Bărăganra.

Gheorghiu-Dej külpolitikája eleinte nem tért el a Szovjetunió által megszabottól. Ez az 1950-es évek közepétől változott meg, és 1958-ban elérte, hogy a szovjet hadsereget kivonják Romániából. Az 1960-as évektől kezdve a román vezetés egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a Moszkvától független kül- és gazdaságpolitikára. A Kína és Szovjetunió közötti ideológiai vitában Románia közvetítő szerepet játszott.

1965. március 19-én rákban halt meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chirițoiu M. (1997): „Radiografia“ unui stalinist. Dosarele Istoriei II/3 (8), 4–10.
  • Deletant D. (1998): New Light on Gheorghiu-Dej's Struggle for Dominance in the Romanian Communist Party.
  • Deletant D., Pearton M. (szerk.): Romania Observed. Studies in Contemporary Romanian History. Bucharest, 176–216.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]