Ana Pauker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Ana Pauker
Ana Pauker1.jpg
Románia külügyminisztere
Hivatali idő
1947. november 6. 1952. július 9.
Előd Gheorghe Tătărescu
Utód Simion Bughici

Születéskori neve Hannah Rabinsohn
Született 1893. február 13.
Románia Codăești, Román Királyság
Elhunyt1960. június 3. (67 évesen)
Románia Bukarest, Románia
Párt Román Kommunista Párt,
Román Munkáspárt

Házastársa Marcel Pauker
Foglalkozás
Iskolái International Lenin School
Halál oka emlőrák
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ana Pauker témájú médiaállományokat.

Ana Pauker született Hanna Rabinsohn (jiddisül: חנה רבינסון; Codăești,[1] 1893. február 13.Bukarest, 1960. június 14.) román politikus, a Román Kommunista Párt tagja, külügyminiszter.[2]

Élete[szerkesztés]

Származása, gyermekkora és ifjúsága[szerkesztés]

Szülei, Szárá Kaufman és Cvi-Hers Rabinsohn, ortodox zsidók voltak, nagyapja rabbi, édesapja nagy tudású, mélyen vallásos rituális mészáros. Hat gyermekük született. Ebből négy érte meg a felnőttkort. Ana Pauker héberül már gyerekkorában megtanul, s fiatalon a bukaresti zsidó elemi iskolában vállal tanári állást. Miközben öccse, Zálmán, vallásos marad, s a cionista mozgalomban vállal szerepet, Ana Pauker 1915-től kezdődően elveszti hitét és a munkásmozgalom szolgálata mellett dönt.

Politikai tevékenysége 1945-ig[szerkesztés]

Gondolkodása folyamatosan radikalizálódik. Szociáldemokrata nézeteit már 1918-ban a bolsevizmus eszméi váltják föl. Ekkor ismerkedik meg férjével, Marcel Paukerrel (18961938). 1923-ban és 1924-ben politikai tevékenységükért a Pauker-házaspárt bebörtönzik. A szabadulásukat követő években (1926-1928) Berlinben, Párizsban és Bécsben élnek. Útjaik 1928-ban válnak el. Ana ekkor Moszkvába utazik, hogy a komintern Nemzetközi Lenin Iskoláját végezze, ahol ekkortájt a nemzetközi kommunista mozgalom vezető funkcionáriusait képezték. Ana Paukert rövidebb párizsi tartózkodást követően 1935-ben Romániában pártmunka végzése közben letartóztatják. Más vezető kommunista tisztségviselőkkel együtt tíz év börtönbüntetésre ítélik. 1941 májusában fogolycserével szabadul. A szovjet fogságban sínylődő Ion Codreanu moldovai román nacionalista politikusra cserélik. Ana Pauker úgy tölt be a következő években magas párttisztségeket, hogy közben mit sem tud általa csupán internáltnak hitt, 1938-ban azonban a Össz-szövetségi Kommunista (bolsevik) Párton belül zajlott leszámolások áldozatául esett férje haláláról[3]. A negyvenes évek elejétől kezdve ő tölti be a Román Kommunista Párt, ill. az ún. "moszkvai frakció" vezetőjének szerepét. 1944-ben a Vörös Hadsereggel tér vissza hazájába, ahol az első háború utáni kormány tagja lesz.

Politikai tevékenysége 1945-től[szerkesztés]

1945. januári moszkvai látogatását, majd a jaltai konferenciát (1945. február 411.) követően – a „tíz naponként újabb válság” jelszó jegyében, Gheorghe Gheorghiu-Dej-zsel együtt – kidolgozza a RKP hatalom megragadásának tervét. Eszerint olyan gazdasági és politikai káoszhelyzetet kell teremteni, amelyben Moszkva ürügyet talál a „beavatkozásra”. 1947 novemberében elmozdítják a külügyminiszteri posztról Gheorghe Tătărescut, és Paukert nevezik ki utódjául. Ana Pauker e minőségében a világ első női külügyminisztere. A Time 1948-ban úgy jellemzi, hogy Pauker „the most powerful woman alive“.[4] A külügyi tárcát egészen 1952-ig vezeti, amikor is a párton belüli „tisztogatás” áldozatává válik. A Román Munkáspártból való kizárását a párt központi vezetőségének plenáris ülésén (május 2627.) jelentik be. A párttagfelvételek során elkövetett hibák miatt marasztalják el, továbbá azzal is vádolják, hogy késleltette a kollektivizálást. Kizárják a legfelsőbb pártvezetésből. Pauker július 9-éig tarthatja meg tárcáját, ezt követően rövid ideig börtönbe kerül. Sztálin halála után szabadul. Házi őrizetben él és az Editura Politică könyvkiadó lektora lesz.[5] Haláláig e kiadónak szerkeszt, és francia, ill. német nyelvből fordít. Rákban hal meg.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Levy, Robert: Ana Pauker: The Rise and Fall of a Jewish Communist. University of California Press, 2001. 13. p. ISBN 0520223950
  2. Guvernele Romaniei – GUVERNUL DR. PETRU GROZA URL hozzáférés – 2008. augusztus 26.
  3. Marcel Pauker
  4. Könyvismertető
  5. Hunya Gábor et. al.: Románia 1944-1990. Gazdaság- és politikatörténet. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1990. 206-207, 216, 223-224. p. – ISBN 963-02-7967-3


előző miniszter
Gheorghe Tătărăscu
1945. március 6.1947. november 5.

külügyminiszter

1947. november 6.1952. július 9.

következő miniszter
Simion Bughici
1952. július 10.1955. október 3.