Octavian Goga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Octavian Goga
OctavianGoga.jpg
Született 1881. április 1.
Resinár
Elhunyt 1938. május 7. (57 évesen)
Csucsa
Állampolgársága román
Foglalkozása költő, drámaíró, politikus
Tisztség a Román Akadémia tagja
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Sírhely Csucsa község
a Román Királyság miniszterelnöke
Hivatali idő
1937. december 28. 1938. február 11.
Előd Gheorghe Tătărescu
Utód Miron Cristea
a Román Királyság belügyminisztere
Hivatali idő
1926. március 30. 1927. június 4.
Előd Ion I. C. Brătianu
Utód Barbu Știrbey
Politikai pályafutása
Párt Nemzeti Agrárpárt
Keresztény Nemzeti Párt

Octavian Goga aláírása
Octavian Goga aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Octavian Goga témájú médiaállományokat.
Goga csucsai kastélya
Goga csucsai mauzóleuma

Octavian Goga (Resinár (románul Rășinari), 1881. április 1.Csucsa (románul Ciucea), 1938. május 7.) román költő, drámaíró, antiszemita politikus, miniszter (1919–1920, 1926), a Román Királyság miniszterelnöke (1937–1938).

Élete[szerkesztés]

1881-ben született a Nagyszebenhez közeli Resináron, az irodalom iránt fogékony Aureliei és Iosif Goga tiszteletes gyermekeként. A resinári elemi iskola elvégzése után Nagyszebenben került egy magyar középiskolába, ahonnan az utolsó évében távozott, és átiratkozott egy brassói román tannyelvű gimnáziumba. 1900 és 1904 között egyetemi tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán, majd – 1905-től, mint az ASTRA erdélyi román kulturális és irodalmi egyesület ösztöndíjasa – Berlinben végezte. Németországi tanulmányait félbeszakítva visszatér Nagyszebenbe, mivel kinevezték az ASTRA titkárává (1906–1909).[1] Mindemellett 1907-től hét évig ő volt a Țara Noastrǎ című hetilap szerkesztője. Cikkei miatt rövid börtönbüntetésre ítélték, amit a szegedi Csillagbörtönben töltött le.

1914-ben Bukarestbe költözött, és élénk tevékenységet fejtett ki Romániának az Antant melletti hadbalépése érdekében.

1918-ban a Román Nemzeti Tanács tagjaként részt vett a párizsi béketárgyalásokon.

Fontosabb tisztségei:

  • művelődésügyi miniszter (1919),
  • államminiszter (1920),
  • belügyminiszter (1926),
  • miniszterelnök (1937. december 27. – 1938. február 11.).

1920-ban a Román Akadémia tagjává választották, 1924-ben a Nemzeti Könyvdíjjal tüntették ki, 1932-ben a kolozsvári egyetem díszdoktora lett.

Egy ideig Ady Endre barátja volt; Ady halála után megvásárolta a csucsai kastélyt.

1937 decemberében II. Károly király felkérte kormányalakításra,[2] s az általa vezetett új román kormány meghozta az első zsidótörvényt. Az 1938. január 21-én – a király, Goga és Vasile Rădulescu-Mehedinți igazságügyi miniszter kézjegyével ellátott és – életbe léptetett 169-es törvényerejű rendelettel – mely kimondja, hogy minden zsidónak, aki az első világháború után Nagy-Romániában lett román állampolgár, hiteles iratokkal kellett személyazonosságát igazolnia, s így – több százezer (225 222) zsidó származású romániai lakostól vonták meg a román állampolgárságot. Kormánya a nemzetközi tiltakozások hatására 1938. február 10-én lemondott,[3] s másnap már Miron Cristea pátriárka megalakította kormányát.[4]

1938. május 7-én Csucsán hunyt el, temetését Bukarestben tartották, koporsóján horogkereszttel. 1958-ban csucsai birtokán újratemették, ahol felesége mauzóleumot építtetett számára.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

1902-ben részt vett a Luceafărul szépirodalmi folyóirat alapításában. Első verseskötete 1905-ben, Budapesten jelent meg Poezii (Versek) címmel. Költészetére erőteljesen hatott a magyar népköltészet és a kortárs líra, a leginkább Mihai Eminescu munkássága. Számos szimbolista verset is írt. Két színdarabja közül a Domnul notar társadalmi kérdésekkel foglalkozik, a Meșterul Manole az ismert román népballadának ad modern értelmezést.

Számos, változatos műfajú művet fordított románra, egyebek között:

Magyarul[szerkesztés]

  • Költemények; ford. Kibédi Sándor; Lyceum Ny., Cluj-Kolozsvár, 1938
  • Messziről. Versek; ford. Fodor András et al.; Irodalmi, Bukarest, 1968
  • Költemények; ford. Majtényi Erik et al., bev. Ion Dodu Bălan; Minerva, Bukarest, 1972
  • Hív a földünk. Versek; összeáll. Németi Rudolf, ford. Fodor András et al.; Kriterion, Bukarest, 1988 (Román költők)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Omul săptămânii – Octavian Goga. In.: Foaia românească. LXX. évfolyam, 2020/13. szám, 2. oldal, ISSN 1418-8341
  2. Száz éve égettek magyar zászlót Dubrovnikban (magyar nyelven). Origo, 2012. március 3. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  3. Okos Márton: Államilag csúcsra járatott antiszemitizmus (magyar nyelven). erdelyinaplo.ro, 2018. február 23. (Hozzáférés: 2020. március 31.)
  4. Șerban, Alexandra: Guvernul Patriarhului Miron Cristea a deschis calea spre autoritarism (román nyelven). historia.ro. (Hozzáférés: 2020. március 31.)

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]