Matija Slavič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Matija Slavič
Matija Slavič fotója.
Matija Slavič fotója.
Született 1877. január 27.
Bučečovci
Elhunyt 1958. október 25. (81 évesen)
Ljubljana
Állampolgársága Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Nemzetisége szlovén
Foglalkozása teológus, fordító, pedagógus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Matija Slavič témájú médiaállományokat.

Matija Slavič (Bučečovci, 1877. január 27.Ljubljana, 1958. október 25.) szlovén teológus, fordító, tanár. 1932-től 1933-ig, majd 1939-től 1941-ig a ljubljanai egyetem rektora volt. Közreműködött a Vendvidék nagyobb részének Magyarországtól való elcsatolásában.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Ljutomer mellett született, Stájerországban, a ma Szlovéniához tartozó országrészben. Teológiát Mariborban.

Legfontosabb műve a Szentírás közvetlenül zsidó nyelvből való lefordítása. Ljubljanában a teológia kar dékánja is volt.

Politikai tevékenység[szerkesztés]

Az első világháborút követő párizsi béketárgyalásokon tagja volt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság küldöttség szlovén csoportjának, azon belül is a Vendvidékért felelős szakértő volt. Kezdetben a jugoszlávok nem tartottak igényt a területre, egyfelől mert kevés, hiányos és magyar részről némileg torzított adatok álltak a rendelkezésére. Slavič kapcsolatban állt a Vendvidék jugoszláv-párti katolikus értelmiségével, akik szerettek volna Magyarországtól elszakadni. Slavič azonkívül maga is igyekezett pontosítani a szándékosan torzított magyar adatokon, de ő maga is tett elferdített megállapításokat, elsősorban az Alsólendva vidéki falvakkal kapcsolatban, melyeket etnikailag vegyes községeknek nevezett, noha ott voltak színmagyar települések is. A területen 1919-ben létrejött a Vendvidéki Köztársaság, amit sem a lakosság, sem az új délszláv állam nem támogatott. Slavičnak is az volt a véleménye, hogy különösebb érdemeket az új köztársaság nem szerzett a szlovén autonómia és bolsevizmus elleni harc terén. Következésképp sem a köztársaságot, sem vezetőjének Tkálecz Vilmosnak a tetteit nem tartotta komoly dolognak.

A konferencián jelen volt Apponyi Albert mellett Mikola Sándor Vendvidékről származó tanár, aki az ún. vend-kelta elmélettel próbálta megakadályozni a Vendvidék elcsatolását. Mikola állításainak jó része igencsak gyenge lábakon állt, több egymásnak is egészen ellentmondott, erre Slavič világított rá a legjobban.

Részben Slavičnak is köszönhető, hogy végül a Vendvidék Jugoszláviához került.

Lásd még[szerkesztés]

Külső hivatkozás[szerkesztés]