Mikola Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikola Sándor
Sándor Mikola (1871-1945).jpg
Született 1871. április 16.
Felsőpetróc
Elhunyt 1945. október 1. (74 évesen)
Nagykanizsa
Állampolgársága
Nemzetisége Magyarországi vend
Foglalkozása fizikus
Iskolái Budapesti Tudományegyetem-BTK
Fontosabb munkái Mikola-cső
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Sándor témájú médiaállományokat.

Mikola Sándor (Felsőpetróc, 1871. április 16.Nagykanizsa, 1945. október 1.) fizikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fizikusként a dielektrikumok polarizálásával foglalkozott, nevéhez fűződik a Mikola-cső megalkotása. Tanári szerepe jelentős, több nemzetközi hírű tudós, így Wigner Jenő és Neumann János is tanítványai voltak. Jelentős tankönyvírói és módszertani munkássága is. 1928 és 1935 között a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója volt. Egy időben ellentmondásos és negatív politikai tevékenységet is folytatott, amely komolyan beárnyékolja tudományos munkáját.[1]

Életútja[szerkesztés]

Vas vármegyében, a ma Szlovéniához tartozó Felsőpetrócon (1887-től Péterhegy, ma szlovénül Gornji Petrovci) született a Vendvidéken, evangélikus vallású szlovén földműves családban. Szülei Mikola András és Szmodis Anna voltak. Apja sírja ma is megtalálható a péterhegyi evangélikus temetőben. Rajta kívül a családnak volt még egy Ferenc nevű fiúgyermeke, aki a Muravidéken maradt és 1945-ig kocsmát és boltot üzemeltetett. Leszármazottai ma is Szlovéniában élnek.

A Mikola család péterhegyi lakhelyét egy szőlővel együtt 1840-ben vásárolták grófi birtokból. A fizikus szülőháza vályogépület volt, ami ma már nem áll, de a helyén épült egy másik ház. A hely egy völgyben fekszik, amely a szomszédos Tótkeresztúr (Križevci) felé nyílik. A helyiek Graba (magyarul gödör) névvel illetik, ugyanakkor szülöttje után Mikola-völgy is a neve.

A soproni evangélikus líceumban tanult, ahol Rátz László és később Vermes Miklós is. Tanári diplomát a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett matematikából és fizikából. Egy évig Eötvös Loránd mellett az elméleti fizikai intézetben volt gyakornok.

1897-ben a budapesti fasori evangélikus gimnázium helyettes tanára lett, majd egy évre rá megkapta rendes tanári megbízását. Itt fizikát oktatott. 1928-ban az iskola igazgatójává nevezték ki.

Mikola Sándor egykori szülőházának helye Péterhegyen, az ún. Graba (magyarul: gödör) nevű dűlő alatt.

Közel negyven év után 1935-ben nyugdíjba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia közben 1922-ben levelező, 1941-ben pedig rendes tagjává választotta. Szintén 1941-ben visszatért Péterhegyre.

1916-ban a Mathematikai és Physikai Társulat (mai jogutódai a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat) titkára lett, tisztségét 1923-ig viselte. 1941-ben a társulat tiszteletbeli tagjává fogadta. A Társulat folyóirata, a Mathematikai és Physikai Lapok a matematikus Fejér Lipót mellett fizikus társszerkesztője, továbbá a nevezetes középiskolai matematikai és fizikai versenyek évenkénti rendezésének motorja volt. Emellett 1911 és 1922 között az Urania természettudományi részlegének szerkesztője, 1920 és 1922 között a Domovina című vend lap szerkesztője volt. 1921 és 1936 között az Országos Közoktatási Tanács, 1943–1944-ben a felsőház tagja volt.

Péterhegyre gyakran járt haza, még a trianoni határ kialakulása után is, ahol főleg szabadságát töltötte családjával.

1945 tavaszán a Muravidékbe betörő jugoszláv hatóságok a háborús években tett magyarosítás, valamint hogy a nők védelmében a partizánokkal szemben akart fellépni, ezt pedig a jugoszláv hatóságok ellenséges fellépésként értelmezték. A strniščei táborba zárták, ahonnan 1945-ben szabadult, de nem sokkal később a táborban elszenvedett súlyos sérülései miatt Nagykanizsán, 74 éves korában meghalt. Családja még évekig Jugoszláviában tengődött, amikor 1949-ben visszatértek Budapestre. Itt Emília nevű lányát letartóztatták és 1956-ig a kőbányai börtönben tartották fogva (az ok ismeretlen, de talán köze lehet a jugoszláv-magyar viszony elhidegüléséhez).

Munkássága[szerkesztés]

Mikola-cső

Fizikai kutatásaiban különböző szakmai lapokban egyrészt a dielektrikumok állandó polározásával, és a Lichtenstein-féle ábrákkal kapcsolatos kutatási eredményeit közölte, másrészt új demonstrációs eszközöket dolgozott ki a fizika gyakorlati oktatásának elősegítésére. Nevét viseli az egyenes vonalú egyenletes mozgás bemutatására a gyakran használt, Mikola-csőnek elnevezett eszköz. Pedagógiai tevékenysége jelentős, több neves, nemzetközileg is híres fizikus tanára volt, így többek között Neumann Jánosnak és Wigner Jenőnek is. A Mathematikai és Physikai Társulat egyik vezetőjeként jelentős volt tudományszervező-vezető tevékenysége. Tankönyvszerzői munkássága kiemelkedő, számos középiskolai fizikatankönyv szerzője, amelyek új módszertannal dolgozták fel az oktatni kívánt tananyagot. Fekete Jenővel és Pekár Dezsővel közösen könyvet írt Eötvös Loránd munkásságáról. Kutatói és pedagógiai munkái mellett vend és magyar nyelvű versei, meséi és elbeszélései is megjelentek.

A vendkérdés[szerkesztés]

Magyarországi szlovénként (vendként) több, a vendek történetével, eredetével foglalkozó munka szerzője. A Vendvidéki Szövetség, illetve a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület egyik vezetőjeként aktív részese volt a helyi közéletnek. Elmélete szerint a vendek először kelta, majd magyar származásúak, ezzel viszont teljes ellentmondásba került.[2] Elméleteit nagy részben a trianoni békeszerződés revíziója miatt hirdette, így szeretvén elérni, hogy a Jugoszláviához kapcsolt szlovén részek magyar fennhatóság alatt maradjanak. A Muravidék 1941-es visszafoglalása után is „felvilágosító körutakon” járta a vidéket, és igyekezett az őslakosságnak bebizonyítani, hogy ők nem szláv származásúak.[3] Emellett állást foglalt a magyarosítás politikája mellett, valamint közreműködött 2 korábbi vezető vend nemzetiségű személy elleni eljárásban.[4] Az általa publikált A vendség múltja és jelene c. brossúrát magyar részről Angyal Endre irodalomtörténész vizsgálta felül. „Mikola azonban nem sokat törődik a komoly filológiai és históriai érvekkel, hanem 'megdönthetetlen bizonyítékokat' konstruál.”[5] Mikola nem egy esetben saját népét alacsonyrendűnek nevezi. Valótlan és bizonyítékok nélküli állításai közé tartozik többek között, hogy a vendek nem használják saját nyelvüket, mert példának okáért említi, hogy a vendvidéki temetők kizárólag magyar feliratos sírokkal bírnak és az első világháborúban a katonák csak magyar nyelvű levelezőlapokat írtak. Ezzel szemben a temetők már a háború előtt és azt követően is rendelkeztek nagy számú vend nyelvű sírokkal[6] és katonák némelyike írt anyanyelvű levelezőlapokat hozzátartozóinak a frontról. Az anyanyelv használatát nem pusztán a korban jellemző magyarosítás gátolta csak, hanem az a tény is, hogy a hadipostán nehezen tudták volna kézbesíteni a nem magyar nyelvű küldeményeket, továbbá a sírkőfaragók nem tudták minden esetben vállalni a vend sírfeliratok készítését, ha nem értették a nyelvet.[7]

Mikola itteni tevékenysége politikai és kisebbségellenes célokat igen, kulturális és tudományos célokat nem szolgált. Ezzel kapcsolatos munkáit példa nélküli tömény sovinizmus hatja át és minden lehetséges eszközzel igyekezett akadályozni népe anyanyelvi oktatását és szellemi fejlődését. 1943-ban megakadályozta azt is, hogy Pável Ágostonnak a vend nyelvről írt nyelvtana megjelenjen, érvként pedig nem tudományos, hanem nacionalista politikai okokat hozott fel. Pável önmagát kettősidentitásúnak vallotta, egyszerre tartotta magát szlovénnak (vendnek) és magyarnak, de nyelvészeti, filológiai, nyelvtörténeti és nyelvtipológiai megállapításai nem tartalmazták Mikola hipotéziseit, sőt nem is voltak összhangban vele.[8]

Emlékezete[szerkesztés]

A Mikola Sándor-díj érme
  • Emlékét őrzi az 1980 óta megrendezett Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaverseny.
  • Nevét viseli az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által 1961-ben alapított Mikola Sándor-díj, amellyel a kísérletező oktatásban kiváló eredményt elérő tanárokat jutalmazzák.
  • Emléktábla a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban.[9]
  • A Fasori Evangélikus Gimnáziumban 1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére.[10]

Művei[szerkesztés]

Didaktikai, tudománynépszerűsítő, tudománytörténeti
  • Mathematikai szünórák (1903)
  • Új módszer hullámvonalak előállítására és rezgésszám absolut meghatározására (1907)
  • Fény. A technika vívmányai az utolsó száz évben (1907)
  • A természetphilosophia problémái (1909)
  • A középiskolai matematikatanítás reformja (szerk., Beke Manóval, 1909)
  • Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában (Rátz Lászlóval, 1911)
  • A physikai alapfogalmak kialakulása (1911)
  • A függvények és és az infinitezimális számítások elemei (Rátz Lászlóval, 1914)
  • Báró Eötvös Loránd élete és tudományos működése (társszerző, 1918)
  • Fizika (1926)
  • Természettudományi ismeretek (1929)
  • A fizika gondolatvilága (1933, 1934)
  • A fizikai alapfogalmak jelentése a csillagok világában (1937)
  • Az egyenletes mozgás mint a fizikai megismerés őseleme (1941)
  • A fizikai megismerés alapjai (1941)
  • Válogatott ezopusi mesék - Prebráne ezopusove fabule (1942)
Kutatói munkásságából
  • Kísérleti adatok a dielektromos anyagok elektromozásához (1923), (Über die permanente Polarisation der festen Dielektrika, Zeitschrift für Physik, vol. 32-1, pp. 476–488 (1925) )
A vend kérdésről
  • Mémoire concernant le territoire wende (Prekmurje) occupé par les Yougoslaves (1920, angolul és olaszul is)
  • A vendség múltja és jelene (1928)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Angyal: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, 279. (11) old.
  2. A magyarországi szlovének asszimilációja az 1980-as évektől napjainkig
  3. Visszacsatolás vagy/és megszállás; Muravidék, 1941-1945
  4. V. Novak: Történelem emlékezetből, Ljubljana 2004. 82.-87. old.
  5. Angyal: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, 281. (13) old.
  6. Durič: Jezikovna analiza nagrobnih napisov v Porabju in na Goričkem, 5.-28. old.
  7. Angyal: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, 282. (14) old.
  8. M. Jesenšek: Prekmuriana, Fejezetek a szlovén nyelv történetéből, Balassi Kiadó Budapest 2010. ISBN 9789635068463 141. old.
  9. https://www.google.com/imgres?imgurl=http://www.bdeg.hu/02_tortenet/nagyjaink/mikola_sandor/Mikola_Sandor.jpg&imgrefurl=http://www.bdeg.hu/02_tortenet/nagyjaink/mikola_sandor/mikola_sandor.php&h=650&w=455&sz=50&tbnid=2dnNUbcy5BBGqM:&tbnh=90&tbnw=63&zoom=1&docid=6xJy58-0K4h8yM&hl=hu&sa=X&ei=bM_4TuPAA6754QTckcCNCA&ved=0CF8Q9QEwCDgK&dur=2382
  10. http://www.evangelikusmuzeum.hu/en/node/794

Források[szerkesztés]

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 580–581. o. ISBN 9638543353
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 878–879. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 748–749. o. ISBN 9635474148  
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 128. o. ISBN 9639257095  

További irodalom[szerkesztés]

  • Renner János: Mikola Sándor. 'A budapesti ág. Hitv. Evangélikus főgymnasium Értesítője 1935/36. 3-12.
  • Vermes Miklós: Mikola Sándor. Fizikai Szemle, 11 (1961), 247-251.
  • Kovács László: Mikola Sándor a kísérleti fizikatanítás úttörője és mestere. Fizikai Szemle, 27 (1977), 120.
  • Kunfalvi Rezső: Tudósok nevelője: Mikola Sándor, Élet és Tudomány, 1984
  • Kovács László: Mikola Sándor. Bp.: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1991. (Magyar pedagógusok)
  • Durič, Janko: Jezikovna analiza nagrobnih napisov v Porabju in na Goričkem, diplomsko delo, Univerza v Mariboru Pedagoška fakulteta Oddelek za slovanske jezike in književnosti, Maribor 2004. június
  • Angyal Endre: A vend kérdés, Dunántúli Tudományos Gyűjtemény 120, Series Historica 69, Különlenyomat a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézetének „Komplex földrajzi és történelmi kutatások újabb eredményei a Dunántúlon” c. kötetéből, Budapest 1972.

Külső hivatkozások[szerkesztés]