Mikola Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikola Sándor
Sándor Mikola (1871-1945).jpg
Született 1871. április 16.
Felsőpetróc
Elhunyt 1945. október 1. (74 évesen)
Nagykanizsa
Állampolgársága
Nemzetisége Magyarországi vend
Foglalkozása fizikus
Iskolái Budapesti Tudományegyetem-BTK
Fontosabb munkái Mikola-cső
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola Sándor témájú médiaállományokat.

Mikola Sándor (Felsőpetróc, 1871. április 16.Nagykanizsa, 1945. október 1.) fizikus, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fizikusként a dielektrikumok polarizálásával foglalkozott, nevéhez fűződik a Mikola-cső megalkotása. Tanárként szerepe jelentős, több nemzetközi hírű tudós, így Wigner Jenő és Neumann János is tanítványai voltak. Jelentős tankönyvírói és módszertani munkássága is. 1928 és 1935 között a budapesti Fasori Evangélikus Gimnázium igazgatója volt.

Életútja[szerkesztés]

Vas vármegyében, a ma Szlovéniához tartozó Felsőpetrócon (1887-től Péterhegy, ma szlovénül Gornji Petrovci) született a Vendvidéken, földműves családban. A soproni evangélikus líceumban tanult, ahol Rátz László és később Vermes Miklós is. Tanári diplomát a Budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán szerzett matematikából és fizikából. Egy évig Eötvös Loránd mellett az elméleti fizikai intézetben volt gyakornok.

1897-ben a budapesti fasori evangélikus gimnázium helyettes tanára lett, majd egy évre rá megkapta rendes tanári megbízását. Itt fizikát oktatott. 1928-ban az iskola igazgatójává nevezték ki. Közel negyven év után 1935-ben nyugdíjba vonult. A Magyar Tudományos Akadémia közben 1922-ben levelező, 1941-ben pedig rendes tagjává választotta. Szintén 1941-ben visszatért Péterhegyre.

1916-ban a Mathematikai és Physikai Társulat (mai jogutódai a Bolyai János Matematikai Társulat és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat) titkára lett, tisztségét 1923-ig viselte. 1941-ben a társulat tiszteletbeli tagjává fogadta. A Társulat folyóirata, a Mathematikai és Physikai Lapok a matematikus Fejér Lipót mellett fizikus társszerkesztője, továbbá a nevezetes középiskolai matematikai és fizikai versenyek évenkénti rendezésének motorja volt. Emellett 1911 és 1922 között az Urania természettudományi részlegének szerkesztője, 1920 és 1922 között a Domovina című vend lap szerkesztője volt. 1921 és 1936 között az Országos Közoktatási Tanács, 1943–1944-ben a felsőház tagja volt.

1945 tavaszán a Muravidékbe betörő jugoszláv hatóságok a háborús években tett magyarosítás, valamint hogy a nők védelmében a partizánokkal szemben akart fellépni, ezt pedig a jugoszláv hatóságok ellenséges fellépésként értelmezték. A strniščei táborba zárták, ahonnan 1945-ben szabadult, de nem sokkal később a táborban elszenvedett súlyos sérülései miatt Nagykanizsán, 74 éves korában meghalt.

Munkássága[szerkesztés]

Mikola-cső

Fizikai kutatásaiban különböző szakmai lapokban egyrészt a dielektrikumok állandó polározásával, és a Lichtenstein-féle ábrákkal kapcsolatos kutatási eredményeit közölte, másrészt új demonstrációs eszközöket dolgozott ki a fizika gyakorlati oktatásának elősegítésére. Nevét viseli az egyenes vonalú egyenletes mozgás bemutatására a gyakran használt, Mikola-csőnek elnevezett eszköz. Pedagógiai tevékenysége jelentős, több neves, nemzetközileg is híres fizikus tanára volt, így többek között Neumann Jánosnak és Wigner Jenőnek is. A Mathematikai és Physikai Társulat egyik vezetőjeként jelentős volt tudományszervező-vezető tevékenysége. Tankönyvszerzői munkássága kiemelkedő, számos középiskolai fizikatankönyv szerzője, amelyek új módszertannal dolgozták fel az oktatni kívánt tananyagot. Fekete Jenővel és Pekár Dezsővel közösen könyvet írt Eötvös Loránd munkásságáról. Kutatói és pedagógiai munkái mellett vend és magyar nyelvű versei, meséi és elbeszélései is megjelentek.

A vendkérdés[szerkesztés]

Magyarországi szlovénként (vendként) több, a vendek történetével, eredetével foglalkozó munka szerzője. A Vendvidéki Szövetség, illetve a Vendvidéki Magyar Közművelődési Egyesület egyik vezetőjeként aktív részese volt a helyi közéletnek. Elmélete, miszerint a vendek először kelta, majd magyar származásúak, ma már nem állja meg a helyét.[1] Elméleteit nagy részben a trianoni békeszerződés revíziója miatt hirdette, így szeretvén elérni, hogy a Jugoszláviához kapcsolt szlovén részek magyar fennhatóság alatt maradjanak. A Muravidék 1941-es visszafoglalása után is „felvilágosító körutakon” járta a vidéket, és igyekezett az őslakosságnak bebizonyítani, hogy ők nem szláv származásúak.[2] Emellett állást foglalt a magyarosítás politikája mellett, valamint közreműködött 2 korábbi vezető vend nemzetiségű személy elleni eljárásban.[3]

Emlékezete[szerkesztés]

A Mikola Sándor-díj érme
  • Emlékét őrzi az 1980 óta megrendezett Mikola Sándor Országos Tehetségkutató Fizikaverseny.
  • Nevét viseli az Eötvös Loránd Fizikai Társulat által 1961-ben alapított Mikola Sándor-díj, amellyel a kísérletező oktatásban kiváló eredményt elérő tanárokat jutalmazzák.
  • Emléktábla a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnáziumban.[4]
  • A Fasori Evangélikus Gimnáziumban 1995-ben emléktáblát állítottak tiszteletére.[5]

Művei[szerkesztés]

Didaktikai, tudománynépszerűsítő, tudománytörténeti
  • Mathematikai szünórák (1903)
  • Új módszer hullámvonalak előállítására és rezgésszám absolut meghatározására (1907)
  • Fény. A technika vívmányai az utolsó száz évben (1907)
  • A természetphilosophia problémái (1909)
  • A középiskolai matematikatanítás reformja (szerk., Beke Manóval, 1909)
  • Az infinitezimális számítások elemei a középiskolában (Rátz Lászlóval, 1911)
  • A physikai alapfogalmak kialakulása (1911)
  • A függvények és és az infinitezimális számítások elemei (Rátz Lászlóval, 1914)
  • Báró Eötvös Loránd élete és tudományos működése (társszerző, 1918)
  • Fizika (1926)
  • Természettudományi ismeretek (1929)
  • A fizika gondolatvilága (1933, 1934)
  • A fizikai alapfogalmak jelentése a csillagok világában (1937)
  • Az egyenletes mozgás mint a fizikai megismerés őseleme (1941)
  • A fizikai megismerés alapjai (1941)
  • Válogatott ezopusi mesék - Prebráne ezopusove fabule (1942)
Kutatói munkásságából
  • Kísérleti adatok a dielektromos anyagok elektromozásához (1923), (Über die permanente Polarisation der festen Dielektrika, Zeitschrift für Physik, vol. 32-1, pp. 476–488 (1925) )
A vend kérdésről
  • Mémoire concernant le territoire wende (Prekmurje) occupé par les Yougoslaves (1920, angolul és olaszul is)
  • A vendség múltja és jelene (1928)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 580–581. o. ISBN 963-85433-5-3
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 878–879. o.
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 748–749. o. ISBN 9635474148  
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 128. o. ISBN 9639257095  

További irodalom[szerkesztés]

  • Renner János: Mikola Sándor. 'A budapesti ág. Hitv. Evangélikus főgymnasium Értesítője 1935/36. 3-12.
  • Vermes Miklós: Mikola Sándor. Fizikai Szemle, 11 (1961), 247-251.
  • Kovács László: Mikola Sándor a kísérleti fizikatanítás úttörője és mestere. Fizikai Szemle, 27 (1977), 120.
  • Kunfalvi Rezső: Tudósok nevelője: Mikola Sándor, Élet és Tudomány, 1984
  • Kovács László: Mikola Sándor. Bp.: Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1991. (Magyar pedagógusok)

Külső hivatkozások[szerkesztés]