Ante Trumbić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ante Trumbić
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság külügyminisztere
Hivatali idő
1918. december 7. – 1920. november 22.
UralkodóI. Péter király
ElődStojan Protić
UtódMilenko Vesnić
Jugoszláv Bizottság elnöke
Hivatali idő
1915. – 1918.
Split 23. polgármestere
Hivatali idő
1905. – 1907.
ElődVinko Milić
UtódVicko Mihaljević
Született1864. május 17.[1][2][3][4]
Split
Elhunyt1938. november 17. (74 évesen)[1][2][4]
Zágráb
PártJogok Pártja
Foglalkozásjogász
IskoláiZágrábi Egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Ante Trumbić témájú médiaállományokat.

Ante Trumbić (Split, 1864. május 15. – Zágráb, 1938. november 17.) horvát politikus és jogász volt. Trumbić jobboldali és jugoszláv orientációjú politikus volt, aki később visszatért a horvát államiság gondolatához.[5] Tagja volt a dalmát parlamentnek (1895-1914) és a birodalmi tanácsnak (1897). 1902-től az „új kurzus” politika egyik fő képviselője, 1915-től 1918-ig a Jugoszláv Bizottság elnöke, az 1917-es korfui nyilatkozat egyik aláírója. A háború után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság külügyminisztere lett (1918), a rapallói békeszerződés (1920) után lemondott. Támogatta a föderalizmust és a nemzeti egyenlőséget. Megalapította a Horvát Föderalista Pártot, majd 1928-ban belépett a Horvát Parasztpártba.[6] Kiváló politikusként és diplomataként részt vett minden olyan fontos eseményben, amely az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásával, a délszláv országok egységének megvalósulásával és az első világháború utáni fennmaradásukkal, valamint a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság létrejöttével kapcsolatos. Elsősorban a horvát nép érdekeit szem előtt tartva, a horvátok lakta országok számára nehéz körülmények között szembesült a Jugoszláv Királyság által a horvátok számára okozott csalódással, és három évvel az állam felbomlása előtt meghalt.

Élete[szerkesztés]

Ante Trumbić 1864-ben született Splitben. Az elemi iskolát és a gimnáziumot Splitben, a jogi fakultást Zágrábban, Bécsben és Grazban végezte, ahol 1890-ben jogi doktorrá avatták.[7] Zágrábi diákkora óta a jobboldali eszméket képviselte, és Trau önkormányzatának titkáraként (1886-1888), majd Splitben bírósági gyakornokként és ügyvédként (1894) ebben az értelemben már nyilvánosan tevékenykedett.[8]

Auszria-Magyarországon[szerkesztés]

Trumbić 1891-től vett részt aktívan a politikában, és a jobboldali eszméket képviselte Dalmáciában. Már tanulmányai során megismerkedett a jobboldali elképzelésekkel, és a Hrvatska című jobboldali lapban együttműködött velük, bírálva a dalmáciai narodnikok opportunista politikáját. 1894-től jogász volt Splitben, ahol Dalmácia összes jobboldali csoportját egyetlen jobboldali szervezetbe, a Jogok Pártjába tömörítette.[9] Ivo Prodannal és Frano Supilóval 1894-ben alapította meg a Jogok Pártját Dalmáciában.[7] Trumbić Supilo mellett a dalmát liberalizmus legfontosabb képviselője lett.[8] 1895 és 1914 között többször volt képviselő a dalmát parlamentben, 1897-ben pedig a bécsi birodalmi tanácsban.[9]

Kezdeményezésére horvát képviselők nyilatkozatot tettek közzé, amelyben megkérdőjelezik Dalmácia államjogi helyzetét a Monarchia osztrák részén. A jobboldaliak és a nacionalisták politikai szövetségének erősítése érdekében 1900-ban részt vett a Dalmáciai Horvát Politikai Társaság alapításában, melynek elnöke lett. 1903-ban Frano Supilóval közösen a horvátok lakta országok egyesítésének és a németesedés által fenyegetett nemzetek együttműködésének gondolatával kezdeményezte az „új kurzus” politikáját. 1905 és 1907 között Split város polgármesteri tisztségét töltötte be.[9] 1905-ben szorgalmazta a Dalmát Jogpárt és a Néppárt Horvát Párttá való egyesítését, amelynek alelnöke lett, és megírta a párt programját. Az „új kurzus” politikája azt jelentette, hogy egy közös bécsellenes politika mentén közelebb kell kerülni Magyarországhoz, amely jobb kilátásokat nyújt az önrendelkezésre és a horvátok lakta országok egyesítésére. Ez a program volt az alapja a fiumei határozatnak, amelyet a horvát ellenzéki pártok többségének ülésén (1905. október 2-án és 3-án) Trumbić javasolt.[8] Bosznia-Hercegovina annektálása (1908-1909) és a balkáni háborúk (1912-1913) körüli válság után azonban már a délszlávoknak az Osztrák-Magyar Monarchián kívüli egyesítését szorgalmazta.[9]

Az első világháború idején[szerkesztés]

A Jugoszláv Bizottság (elöl, középen a bizottság elnöke: Ante Trumbić)

A horvát-szerb „nemzeti egység” gondolatát elfogadva Trumbić egyre inkább egy közös jugoszláv állam létrehozásával számolt. A szarajevói merénylet után és az ellenzéki vezetőkkel kötött korábbi megállapodás szerint Olaszországba ment, ahol Frano Supilóval és Ivan Meštrovićcsal igyekezett megakadályozni, hogy a szövetségesek összejátszanak Olaszországgal a horvát és szlovén területek rovására. A szerb titkolózás jelei ellenére Trumbić, miután találkozott a hazai pártok és Szerbia képviselőivel, valamint 1915 áprilisában Nišben Nikola Pašićtyal is beszélt, ragaszkodott a Jugoszláv Bizottság megalakításához, amely május végén Párizsban Trumbićcsal az élen meg is alakult. Ebben a bizottságban kezdetben nézeteltérések voltak Trumbić és Supilo között, aki Trumbićcsal ellentétben szerb garanciákat követelt a közös állam előfeltételeként.[8] Ezután a londoni bizottság elnöke volt, és megpróbálta elérni, hogy a bizottságot az antant hatalmak és a szerb kormány a Monarchia délszláv népeinek és a jugoszláv önkéntes csapatok (mint szövetséges katonai egységek) érdekeinek egyetlen képviselőjeként ismerjék el.[9] A Szerb Királysággal való egyesülés szükségességéről alkotott véleménye miatt összeütközésbe került Supilóval, aki ezután ki is lépett a bizottságból. Az 1917. februári oroszországi forradalom után Pašić beleegyezett, hogy egy új államról tárgyaljon, ami megnyitotta az utat a korfui konferencia előtt.[8]

A korfui konferencián szorgalmazta, hogy a Szerb Királyság és más délszláv nemzetek egyesítése a nemzeti sajátosságok elismerése alapján történjen. A korfui nyilatkozatot (1917. július 20.), amely szembehelyezkedett Nikola Pašić nagyszerb felfogásával a délszláv egyesülés alapdokumentumának tartotta, amelyet a Jugoszláv Bizottság nevében írt alá.[9] Maga a nyilatkozat egy kompromisszumos és vázlatos dokumentum volt.[8] A Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsának képviselőjeként a genfi konferencián (1918. november 9.) elérte, hogy a Szlovének, Horvátok és Szerbek Államát a Szerb Királysággal egyenrangúként ismerjék el a délszláv népeknek a Szerb Királysággal való egyesülésében, de mivel a szerb kormány elutasította a konferencia következtetéseit, az egyesülés az ő politikai befolyása nélkül valósult meg.[9]

A Jugoszláv Királyságban[szerkesztés]

Ante Trumbić (bal szélen) szerb politikusokkal (Pašić, Vesnić és Zolger) 1919-ben a párizsi békekonferencián

Az új délszláv állam, a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 1918. december 1-jei megalakulása és a radikális Stojan Protić elnökletével létrejött az első közös kormány megalakulása után külügyminiszterré választották (december 20-án).[7] Pašić helyetteseként részt vett a versailles-i békekonferencián, ahol Szerb-Horvát-Szlovén Királyság érdekeit képviselve fellépett az Adriai-tenger keleti partja felé irányuló túlzott olasz igények ellen. A Rapallóban az Olaszországgal folytatott területi tárgyalásokon (1920. november 8-12.) a jugoszláv küldöttség vezetője volt, majd lemondott. A belgrádi politikában csalódott Trumbićot ezután független képviselőként beválasztották az Alkotmányozó Nemzetgyűlésbe, ahol elítélte a centralista alkotmányjavaslatot, és ellene szavazott. A többi horvát képviselőhöz hasonlóan ő is ellenezte a Vidovdan alkotmányt.[8]

Kiállt a föderalista államszervezet és a nemzeti egyenlőség mellett. Miután 1923-ban Zágrábba költözött, 1924-ben csatlakozott a Horvát Közösséghez (amely a horvát blokk nevű pártszövetség része volt).[7] A Horvát Közösséget, ezt az autonóm civil pártot a republikanizmus felé irányította. A Horvát Népi Parasztpárt (HRSS) vezetőségének 1925-ös letartóztatása után Stjepan Radić ügyvédje volt, majd elfogadta a HRSS jelöltségét, és a párt egyik Zágráb városi jelöltjeként körzetében megnyerte az 1925-ös parlamenti választásokat.[8] A Radićcsal való szakítás és a Vidovdan alkotmány elfogadása után[10] Radić kormányba lépését a hegemónia előtti kapitulációként értékelte, és kilépett a pártból, majd megalapította a Radić-ellenes Horvát Föderalista Parasztpártot.[10] A párt a Vidovdan-alkotmány el nem ismerésére és a centralista államszervezetre alapozta programját.[11] Az 1927-es parlamenti választásokon a frankistákkal létrehozta a horvát blokkot, és Zágrábban Ante Pavelićcsel együtt választották meg.[8]

Stjepan Radić meggyilkolása után (1928. június 20.) csatlakozott a Paraszt-Demokratikus Koalíció (SDK) képviselői csoportjához, és a külpolitikában a Horvát Parasztpárt (HSS) politikáját képviselte. Ez a HSS számos nyugati országban megbukott külpolitikai küldetése volt.[8] A szeptember 6-iki diktatúrára reagálva hivatalosan is csatlakozott a HSS-hez.[7][12] 1930-as letartóztatása után Vladimir Mačeket védte. 1932-ben Mačekkel és az SDK-val együtt részt vett a zágrábi pontok elnevezésű határozat megalkotásában. A határozat szövegét, melyet Mile Budak is aláírt, Trumbić készítette el.[13]Ebben az állásfoglalásban elítélik a szerb hegemóniát, hangsúlyozzák a horvát sajátosságokat, és a komplex állam igényét.[13] Maček bebörtönzése idején (1932-1934) informálisan ő vezette a HSS-t.[8]

Elsősorban a horvát nép érdekeit szem előtt tartva, a horvátok lakta területek számára nehéz körülmények között szembesült a Jugoszláv Királyság okozta csalódásokkal, és három évvel az állam felbomlása előtt, Zágrábban halt meg.[12] Splitben temették el, síremlékét, Ivan Meštrović alkotását halálának évfordulóján, 1939 novemberében állították fel.[14]

Művei[szerkesztés]

  • Programni govor Dra Ante Trumbića načelnika obćine Splita izrečen U I. sjednici obćinskoga vieća dne 13. veljače 1906., tiskan na izvršenje jednoglasnog zaključka istoga vieća, Brzotiskom Narodne tiskare, Split, 1906.
  • Le problème de l'Adriatique, Lang Blanchong, Pariz, 1919.
  • Govor Dr Ante Trumbića: u sednici Ustavotvorne skupštine u Beogradu 23. i 25. aprila 1921. povodom generalnog pretresa o ustavu, Državna Štamp. Kraljevine Srba, Hrvata i Slovenaca, Beograd, 1921.
  • Dvije politike: Pašić - Trumbić o ujedinjenju Srba, Hrvata i Slovenaca, Tipografija d.d., Zagreb, 1923.
  • Suton Austro-Ugarske i Riječka rezolucija: iz mojih političkih uspomena, Vlastita naklada, Zagreb, 1936.

Posztumusz kiadott munkái[szerkesztés]

  • Izabrani spisi, (vállogatta és szerkesztette: Ivo Petrinović), Književni krug, Split, 1986.
  • Izabrani politički spisi, (vállogatta és a bevezető tanulmányt írta: Ivo Petrinović), Golden marketing-Narodne novine, Zagreb, 1998.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
  3. ↑ Hrvatski biografski leksikon (horvát nyelven), 1983
  4. ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
  5. ↑ Ivan Strižić, Hrvatski portreti, DoNeHa, Zagreb, 1993., ISBN 953-96050-0-8, 91. o.
  6. ↑ Hrvatski obiteljski leksikon - Ante Trumbić, hozzáférés: 2015. augusztus 4.
  7. ↑ a b c d e Proleksis
  8. ↑ a b c d e f g h i j k Krleža
  9. ↑ a b c d e f g Hrvatska encikopedija
  10. ↑ a b Ivan Strižić, Hrvatski portreti, DoNeHa, Zagreb, 1993., ISBN 953-96050-0-8, 107. o.
  11. ↑ Hrvoje Matković, Povijest Jugoslavije, 2. dop. izd., Naklada P.I.P. Pavičić, Zagreb, 2003., ISBN 953-6308-46-0 111. o.
  12. ↑ a b Hrvatska enciklopedija
  13. ↑ a b Ivan Mužić, Hrvatska politika i jugoslavenska ideja, vl. naklada, Split, 1969., 213. o.
  14. ↑ Perislav Petrić, Dom dostojan splitskih veslača. Počast Trumbiću, Slobodna Dalmacija, srijeda, 1. prosinca 2004., (u međumrežnoj pismohrani archive.org 8. studenoga 2005.), hozzáférés: 2012. augusztus 10.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ante Trumbić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ante_Trumbić&oldid=26937805”