Split

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Split
Split látképe
Split látképe
Split címere
Split címere
Split zászlaja
Split zászlaja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeSplit-Dalmácia
Jogállás város
Polgármester Ivo Baldasar (SDP)
Irányítószám 21000
Körzethívószám (+385) 021
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 178 102 fő (2011)
Földrajzi adatok
Terület63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Split (Horvátország)
Split
Split
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 26′Koordináták: é. sz. 43° 30′, k. h. 16° 26′
Split weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Split témájú médiaállományokat.

Split (latinul: Spalatum, olaszul: Spalato) Horvátország második legnagyobb városa Split-Dalmácia megyében, Dalmácia legnagyobb városa, igazgatási és gazdasági központja.

Fekvése[szerkesztés]

A város Közép-Dalmáciában a Jadro és Žrnovica folyók torkolatánál, a Kaštela-öböl és a Spliti csatorna által határolt félszigeten fekszik. Közép-Dalmácia igazgatási és gazdasági központja. Közlekedési csomópont, vasútvonal köti össze Zágrábbal.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve a görög aszpalathosz (= tüskebokor) főnévből ered, de lehet, hogy illír eredetű, és a latin palatium (= palota) főnévhez igazították hozzá, mivel Diocletianus római császár 293 és 305 között palotát emelt a kis halászfaluban, és ide vonult vissza. A város hivatalos neve 1918-ig az olaszban használatos Spalato maradt, ezt követően vezették be a ma ismert szláv változatot: Split.

Története[szerkesztés]

Ókor[szerkesztés]

A város helyén eredetileg görög kolónia volt, majd római uralom alá került. A település első lakója Diocletianus császár volt, aki 293-ban palotát épített a barátságos tengeröbölhöz. Lemondása után ide vonult vissza és itt, ebben a 38700 négyzetméteres (180 x 215 méteres) luxuspalotában töltötte élete utolsó éveit. A népvándorlás során a 7. században a közeli Salona lakossága a hódítók elől a palota biztonságos falai közé menekült.

Középkor[szerkesztés]

A palota körül alakult ki a későbbi város, majd horvát uralom alá került. A 9. században elterjedt a kereszténység is és felépítették a város első templomát. A városi kikötőtől nyugatra lévő félszigeten a 10. században kezdték el építeni a bencés rendhez tartozó monostort, amelyet a vértanú Szent István tiszteletére szenteltek fel. Ezt a félszigetet később Sustipan-félszigetnek nevezték el. Split városa 1105-ben magyar uralom alá került, amikor Kálmán király hadjárata során, katonai beavatkozás nélkül diplomáciai úton megegyezett a várossal. Split elfogadta a magyar uralmat, az uralkodó esküt tett a város előtti gyűlésen Split szabadságainak a megtartásáról, majd pedig a város polgárai esküdtek hűséget a magyar uralkodónak. Ezt követően Kálmán ünnepélyes bevonulást (adventus) tartott Splitben, amelyekhez hasonlóra került sor más dalmáciai városokban az 1105. évi hadjárat során.[1] kölcsönös eskütételt követőebevonult a városba. Könyves Kálmán halálát követően, 1116-ban Velence foglalta el a várost. 1124-ben II. István rövid időre ismét elfoglalta, de 1125-ben újra Velencéé lett, egészen 1136-ig, amikor II. Béla hadjáratát követően közel harminc évig újra magyar fennhatóság alá került Split. 1167-ben Bizánc szerezte meg a III. István magyar királlyal folytatott harcok során. Miután Manuel bizánci császár elhunyt, 1180-ban III. Béla magyar uralkodó visszafoglalta a korábban magyar fennhatóság alatt lévő dalmáciai területeket.[2] 1200 körül a város érseke Imre király korábbi nevelője, Perugiai Bernát lett. Itt szállt tengerre 1217-ben Szentföldre menvén II. András király. Ide menekült 1242-ben IV. Béla a tatárok elől, itt a székesegyházban vannak eltemetve lányai, Katalin és Margit.[1] Az Árpád-korban Split fontos szerepet töltött be a magyar uralkodók számára. Ez a város volt Dalmácia egyházi központja, a magyar királyok számára pedig fontos volt, hogy a város egyházi és világi életében is vezető szerepet betöltő érsek magyar származású, vagy a magyar királyhoz közel álló személy legyen. 1113 és 1294 között néhány kivételtől ez meg is valósult. Ezeknek a magyar kötődésű érsekeknek sorát Manasses nyitotta (1113-1116), őt követte Gaudius (1136-1158), Absalom (1159–1161), Lombardiai Péter (1161-1166), Kán nembeli Péter (1185-1190), Péter korábbi pannonhalmi apát (1191-1196), Perugiai Bernát (1200–1217), Guncel (1219-1242), István választott érsek és zágrábi püspök (1242–1243), Csák nembeli Ugrin (1244-1248), Rogerius (1249–1266), Buzád nembeli János (1266–1294).[3]

1322-ben a város Velencéhez pártolt, de 1357. július 8-án a magyarok visszafoglalták. 1420-ban azonban végleg Velence birtoka lett és a városállam uralma csak 1797-ben ért véget. Ekkor előbb osztrák, majd 1806 és 1813 között francia, végül ismét osztrák uralom alá került.

A 19-20. században[szerkesztés]

1805 - 1813 között Dalmácia és ezzel együtt Split is Napóleon uralma alá került. Ezt az uralmat ma egy utca a Marmontova utca őrzi. 1813-ban a Habsburg Birodalom része lett, azonban a városban erős belső konfliktus volt az olaszok és nem olaszok között.

1912-ben megépítették a vasutat, így Dalmácia összeköttetésbe került Horvátországgal.

A Monarchia felbomlásával a független Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben olasz megszállás alá került, de 1943-ban az olasz kapitulációval megszűnt az olasz uralom is. 1979-ben az UNESCO a belvárost a világörökség részévé nyilvánította.

Lakosság[szerkesztés]

A 2011-es népszámlálás szerint a város lakossága 178.102 fő volt, ebből 96,24% horvát, 1,42% szerb, 0,37% bosnyák és 1,97% egyéb nemzetiségű volt, köztük montenegróiak, macedónok, albánok, szlovének, olaszok és magyarok. A népszámláláskor a város lakosságából 108-an vallották magukat magyarnak (0,06%). A népszámláláskor a város lakosságának 98,27%-a horvát anyanyelvűnek vallotta magát.

Vallási szempontból a lakosság túlnyomó többsége római katolikusnak vallotta magát (86,15%), emellett jelentős felekezetnek számítanak az ortodox keresztények (1,18%), a protestánsok (0,2%), a muszlimok (0,54%). A fentiek mellett egyéb keresztény vallások, a zsidó vallás és különböző keleti vallások voltak még jelen a városban. A lakosság 1,61%-a agnosztikusnak, míg 6,56%-a ateistának vallotta magát.[4]

Politika[szerkesztés]

A város központja

Konzulátusok[szerkesztés]

Látnivalók[szerkesztés]

A székesegyház híres harangtornya
  • Az egykori Diocletianus-palota falai között található a tulajdonképpeni óváros.
  • A Szent Doimus székesegyház 13. századi, eredetileg Diocletianus mauzóleuma volt.
  • A Papalić-palota 15. századi, a város legjelentősebb gótikus emléke. Ma a városi múzeum van benne.
  • Az Agubio-palota.
  • A Cindro-palota, a város legszebb barokk épülete.
  • A Szentháromság templom és a reneszánsz kolostor a város patrícius családjainak síremlékével.
  • A püspöki palota neoreneszánsz stílusú.
  • A Szent Arnir-kápolna, Juraj Dalmatinac alkotása.
  • A Miasszonyunk templom barokk oltárral, 11. századi bizánci ikonnal és Mengello 1412-ben készített freskóival.
  • A Szent Ferenc templom és kolostor a 13. századból.
  • A Gripe erőd 17. század.

Múzeumok[szerkesztés]

Római falak Splitben
Mestrovic Galéria parkja

Templomok[szerkesztés]

Római katolikus templomok[szerkesztés]

A városban 20 római katolikus templom van:

Szt. Doimus Szt. Péter-apostol Mária szűzi anyasága - Brda
Szt. Rok - Manuš Segítő Szűz Mária - Kman Szűz Mária "od Zdravlja" - Dobri
Szt. Pál - Pujanke Szűz Mária "od Milosrđa" - Žnjan Szűz Mária "od Ružarija" - Lučac
Szt. Megváltó - Mejaši Szt. István - Meje Gospe od Pojišana - Pojišan
Szentháromság - Poljud Szűz Mária "od Pohođenja" - Špinut Szent család - Sukoišan
Fatima asszonyai - Škrape Szt. kereszt - Veli Varoš Jézus szíve - Visoka
Szt. Lipót Bogdan Mandić - Sirobuja Szt. András apostol - Sućidar Szt. József - Mertojak
Szt. Keresztelő János - Trstenik Sz. Máté - Ravne njive Szt. Márk - Neslanovac
Szt. Lukács evangélista - Kocunar Szt. Mihály arkangyal - Šine, Kamen

Protestáns templomok[szerkesztés]

Közlekedés[szerkesztés]

Vasútállomása

Split fontos közlekedési csomópont. Dalmácia hajóközlekedésének egyik központja, Anconával és Pescarával közvetlen nemzetközi hajójárat köti össze, amelyen három hajótársaság a SNAV, a Jadrolinija és a Blueline Ferry üzemeltet járatokat. Emellett menetrend szerinti hajójárat köti össze a főbb tengerparti városok közül Dubrovnikkal, Trogirral, Fiuméval, és a közép-dalmáciai szigetekkel: Brač, Hvar, Šolta, Korčula de távolabb Vis és Lastovo úticélok felé is. Repülőtere 20 kilométerre nyugatra Trogir mellett fekszik, és nemzetközi járatokat fogadását szolgálja. Splitben végződik a Dalmáciai vasútvonal déli ága, amelynek részeként 1874 és 1877 között Siverić és Split viszonylatban a vasút kiépült. 1888-ban átadták a Knin - Siverić közötti szakaszt. A Lika vasútvonal a Szerb-Horvát Királyság idején 1925-ben készült el, és csatlakozott a Zágráb felé menő vasúti hálózathoz. Az autóbusz közlekedés egyik központja, menetrend szerinti járatok közlekednek valamennyi fontosabb horvátországi városba.

2006. december 10-én kezdte működését a Spliti Helyiérdekű Vasút 17,8 km-es vonalával és 7 megállójával. Tervezik a vonal meghosszabbítását Trogirig.

2005 júliusában adták át az A1-es autópályán várost elérő szakaszát. A város és az autópálya között a 2x2 sávos autóútként átépített 1-es főút szolgál kapcsolatként. A belvárosi negyedet és a kikötőt 2x2 sávos és 2x3 sávos jól kiépített főútvonalak tárják fel. A történelmi óváros gyalogos zóna része, amelyben az árufeltöltést villamos meghajtású kézikocsikról biztosítják.

Parkolásai rendszere fizető parkolós.

Sport[szerkesztés]

A splitiek sokszor hangoztatják, hogy Split a legsportosabb város a világon.

Több sportrendezvény is volt a városban: VIII. Mediterrán játékok (1979), úszás és vízilabda Európa-bajnokság (1981) és atlétikai Európa-bajnokság (1990)

Prokurative

Híres emberek[szerkesztés]

Zenészek, zeneszerzők, énekesek[szerkesztés]

Festők, szobrászok[szerkesztés]

Irodalmárok[szerkesztés]

Színészek, rendezők[szerkesztés]

Sportolók[szerkesztés]

Labdarúgók[szerkesztés]

Kosárlabdázók[szerkesztés]

Egyéb sportolók[szerkesztés]

Politikusok[szerkesztés]

Oktatás[szerkesztés]

A városban működik a Spliti Egyetem, amelyet 1974-ben alapítottak. Rektora prof. dr. sc. Ivan Pavić, aki a közgazdasági kar dékánja is egyben.

Az egyetemen az alábbi karok működnek:

  • Elektrotechnikai, hajóépítési kar (FESB)
  • Közgazdasági kar
  • Természettudományi-matematikai ismeretek és kinezológiai kar (PMF)
  • Építészeti kar
  • Katolikus Kar
  • Kémiai-technológiai kar
  • Orvostudományi kar
  • Tengerészeti kar
  • Jogi kar
  • Művészeti akadémia
  • Filozófiai kar

Testvérvárosok[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Split című horvát Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozás[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Split témájú médiaállományokat.