Úszás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hátúszók

Az úszás a folyadékban történő mozgás összefoglaló neve. Tárgyak és állatok mozgását is szokták így nevezni, ám ez a szócikk kifejezetten az emberek vízben történő tevékenységével foglalkozik. Az úszás sporttevékenység, amit versenyszerűen is lehet űzni, de szabadidős tevékenységként, valamint egészségügyi célból is sokan kedvelnek. Az egyik leghatékonyabb mozgásforma, hiszen a legtöbb izomcsoportot egyszerre mozgatja meg. Kicsi a sérülés és a túlterhelés veszélye. Gerincbántalmakban szenvedőknek, illetve baleseti rehabilitációban részesülő pácienseknél szokták egészségügyi célból javasolni.

Fizikai és biológiai alapja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy test akkor lebeg a folyadékban, ha a testtömeg és a kiszorított víz tömege megegyezik. Mivel az emberi test nem egyforma testtömegű mindenütt, ezért bizonyos részek a víz felett, bizonyos részek a víz alatt vannak. Mivel az ember mellkasa levegővel van tele, ezért lebegéskor ez a testrész inkább a víz felszínén, a végtagok pedig a víz alatt találhatóak. Erősebb csontozatú illetve idősebb személyeknek általában rosszabb a vízfekvése. A nők és a gyermekek testtömege általában kisebb, mint a férfiaké. Az úszás célja, hogy a vízben az emberre ható különféle hatásokat (súrlódási-, örvény-, közeg- és frontális ellenállás) kiegyenlítse, és a vízben történő előre haladást a legkisebb erőfeszítéssel segítse.

Vízben sokaknak gondot okoz, hogy nem érzik a lábuk alatt a talajt, emiatt begörcsölnek vagy pánikba esnek. Az ebből adódó koordinálatlan kapálózás miatt elsüllyedhetnek, és vízbe fulladhatnak. Ezért nagyon fontos, még gyerekkorban megtanítani mindenkit legalább alap szinten úszni.

Egészségügyi vonatkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úszás az egyik leghatékonyabb mozgásforma. A szervezet oxigénfelvétele és felhasználása egyensúlyban van. Ezáltal javul a tüdő-szív-keringési szervrendszerek teljesítőképessége. Vízben könnyebb a hőleadás és kevesebb az izzadás.

A víz ellenállása miatt intenzívebb munka végezhető, mint a szárazföldön. A felhajtóerő csökkenti a testre nehezedő súlyt, így kíméli az ízületeket. Túlsúlyos illetve mozgássérült személyeknek is javasolt, mert a gerincoszlopra és a csontozatra kisebb terhet rak.

Fejleszti a kondicionális- és koordinációs képességeket. A legtöbb izomcsoportot egyszerre és alaposan megmozgatja, erőt, állóképességet és rugalmasságot egyaránt biztosít. Fontos szerepe van a testtartás javításában, ezért nemcsak a rekreáció, hanem a rehabilitáció területén is hasznos a vízben való mozgás. Így a csont, ízületi bántalmak, szív- és érrendszeri betegségek, gerincdeformitások és balesetek, műtétek utáni terápiára is alkalmas.

Sokan idegnyugtatás céljából úsznak. A lelki nyugalom különösen csendes, természetes álló- illetve folyóvízekben érhető el.

Veszélyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alkoholos befolyásoltságú, szívbeteg, legyengült szervezetű, vagy felhevült testű személynek nem ajánlott a vízbe menni. Az ilyen személyek könnyen begörcsölhetnek illetve vízbe fulladhatnak.

Külön edzés nélkül veszélyes a 15 °C-osnál hidegebb vízben hosszabb időt eltölteni, mert a szervezet gyors kihűlésével járhat. Ismerünk azonban északi népeket, akik a jeges vízben is kellemesen „lubickolnak”, de a legtöbb embernek ez nem ajánlott.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úszás cselekedete valószínűleg egyidős az emberiséggel. Több ókori maradvány is van, mely jelzi, hogy régen is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Az ókori görögöknél az úszás az emberi műveltség fokmérője volt. Közéleti tevékenységet az nem vállalhatott, aki nem tudott úszni.

Annak ellenére, hogy az újkori olimpiákat nem tudnánk elképzelni úszósport nélkül, az ógörög olimpiákon nem volt ilyen versenyszám.

A rómaiak az egész birodalomban hatalmas csőhálózatokat építettek ki, hogy hódolhassanak fürdő szenvedélyüknek. Úszással kapcsolatos utalásokat a Bibliában is találhatunk.

A középkorban a fürdés és az úszás erkölcstelen dolognak számított. Csak a 17. századtól vált ismét elfogadottá. Napóleon császár seregében a kiképzés részévé vált. A katonáknak ruhában, fegyverrel a kézben kellett csendben úszni.

Az úszás technikáját először egy Nicolaus Winmann nevű nyelvész foglalta könyvbe 1538-ban. (Der Schwimmer oder ein Zwiegespräch über die Schwimmkunst).

A versenyúszás 1800 körül kezdett elterjedni. 1837-ben alapították az első német úszóklubot. Az első újkori olimpiától kezdve vannak úszószámok. 1908-ban alapították meg az úszók nemzetközi szervezetét a FINA-t (Federation Internationale de Natation de Amateur).

Magyarországon a török hódoltság idején vált újra népszerűvé. A török időkben felfedezett termálvizek híresek voltak, számtalan utazó leírása népszerűsítette a magyar termálfürdőket. (Egy régi mondás szerint, az alföldi ember, ha bárhol is kicsit mélyebben szúrja le botját, termálvizet talál). 1880-ra tehető a sportúszás kezdete, ekkor rendezték az első versenyt Siófok és Balatonfüred között. Az első úszóklub 1893-ban, a Magyar Úszó Szövetség pedig 1907-ben alakult meg.

A stílusok alakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A korai időkben főképpen a mellúszás volt az elterjedt. Azonban a sportversenyek miatt a technikák folyamatosan fejlődtek. Kialakult például az oldalúszás, melynek során az ember a jobb és bal oldalán váltakozva feküdt a vízen, és húzott egyet-egyet a kezével, lábával pedig oldalirányú ollózást végzett. 1868-ban a Kutya-sziget bennszülötteitől eltanult úszásmódot hozta Európába John Trudgen. Sajátos úszásával Trudgen bajnokságokat is nyert. 1875-ben Matthew Webb 21 óra 45 perc alatt átúszta a La Manche-csatornát Dover és Calais között (14 km). 1898-ban a Polinéz-szigetvilág törzseinek úszásmódját kiismerve az ausztrál Alex Wickham a mai gyorsúszáshoz hasonlító stílust dolgozott ki (váltott karmunka, hullámzó mozgású test). Az ausztrál Arthur Cavill fejlesztette ki a hátúszást, ám az ő változatában a két kar egyszerre, lába pedig békatempóval mozgott. A hátúszást 1912-ben az amerikai Harry Hebner fejlesztette tovább a ma ismert változatra (váltott kar- és ollózó lábmunka), és nyert technikájával olimpiát 100 m-en. A legfiatalabb úszásnem a pillangó, amelyet a német Erich Rademacher mellúszás közben talált ki, amikor egy szoros célba való benyúlás során kiemelkedett a vízből, és szinte ráugrott a falra. Sokáig mellúszó lábmunkával pillangóztak, csak 1936-ban jelent meg Higgins páros lábú, ún. delfin lábmunkája. A FINA 1952-ben ismerte el negyedik hivatalos úszásnemként a pillangót.

A négy úszásnem tehát a következő:

Az úszás oktatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az úszásoktatás menete:

I. Vízhezszoktatás

Célja az alapvető vízbiztonság elnyerése, a félelemérzés leküzdése.
Menete: ismerkedés a vízben levés érzésével, lebegés, az arc fokozatos elmerítése (először áll, majd orr, szem, végül már homlokrész is), buborékfújás az orron és szájon keresztül (ha gyermekről van szó, fontos, hogy rájöjjön, a vizet nem szívni, hanem fújni kell), első mozgások- láblógatás és a gyors lábtempó (ollózó mozdulat) gyakorlása a medence partjáról, végigkapaszkodás a medence szélén, majd a medence oldalába való kapaszkodással a törzs és a lábak hátranyújtása, az arc belemerítése és a levegő kifújása a vízben.

II. Úszástechnika oktatása

A legalapvetőbb mozgás a vízben a hason siklás, amit előkészíteni az úszólap (deszka) segítségével lehet. A deszkát először a tetején kell fogni, lábak kinyújtva végzik az ollózó mozgást, később a végét fogva az arc is belemerülhet a vízbe, ekkor történik a levegővétel-levegőkifújás és a lábtempó összehangolása. Ezzel párhuzamosan gyakorolható a hason siklás, legegyszerűbb, ha a kezek a comb mellett vannak, az elején a fej fenntartása okozhat nehézséget, aminek következményében merül el a has és a láb.
Ezek után következhet a deszkával történő kivárásos kéztempó, majd a levegő oldalra történő vételének berögzítése, illetve a hátúszás a fej fölé emelt kezekkel, végül lassú kartempóval. A deszka elhagyásával a karokkal történő egyensúlyozás megtanulása fontos lépés, a kartempó és a lábak megállás nélküli összehangolása a szabályos - 3 kéztempó után történő - levegővétellel hosszú munka eredménye.
A mell lábtempó gyakorlása is az úszólap segítségével történik, szabályos kartempójának elsajátítása az úszásnemek között technikailag a legnehezebb.
A pillangó alapmozdulatai a legkevesebb technikai tudást igénylik, fizikailag viszont annál megterhelőbbek, csak gyakorlottabb úszóknak ajánlatos elsajátítani ezt az úszásnemet, gerincproblémákkal küszködőknek pedig nem ajánlott.

III. Mélyvízhez szoktatás

Az úszástechnika oktatásával párhuzamosan történik, a vízbiztonság elnyerésével és legalább az úszólap biztos használatával a mélyebb víz nem okozhat problémát. Ugrálással fokozható a mélyvíz iránti kedv.

IV. Úszásnemek szabályos elsajátítása

Hátúszás

Lábtempónál a lábak zárt helyzetben legyenek, a térd maradjon a víz vonala alatt, és - hogy a lábunk ne merüljön mélyre - inkább bokával "rúgjunk ki" a víz felszínére. Ha már az úszólappal biztonságosan boldogulunk, kipróbálhatjuk kizárólag lábtempóval. Kezünk ilyenkor legyen a törzs mellett. A kartempót fokozatosan gyakoroljuk be. Először az egyik kézzel végezzük a comb mellől indítva, szorosan a fül mellett vizet fogva, a víz alatt hajlított karral húzva, egészen a combig. Utána ismételjük meg ezt a másik kézzel is. Ezután megpróbálkozhatunk mindkét karral egyszerre tempózva, csak ellenkező ütemben. Akinek ez fárasztó, kipróbálhatja a páros karú hátúszást is. Nyújtott karral lendítsünk a fej fölé, és a fejhez közel fogjunk vizet.

Szórakoztató és egészségügyi úszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr, GYÁÉV uszoda

Helyszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • nyílt víz (például tenger, tó, folyó)
  • nyílt vízi mesterséges medence (például strand)
  • uszoda
  • házi fedett vagy fedetlen medence

Magyarország ismertebb uszodái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babaúszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Babaúszás

Az utóbbi években nyert teret Magyarországon a babaúszás. A legtöbb nagyvárosban – ahol van alkalmas uszoda – megoldották, hogy legyen olyan időszak, amikor a piciket vízbe lehet ereszteni. A gyermek izmának és csontozatának fejlődése miatt, nagyon kedvező ez a fajta mozgás.

Az újszülöttek, ha az arcukat víz éri, nagyjából 6-7 hónapos korukig ösztönösen zárják el orrnyílásaikat és szájukat, így nem nyelnek vizet és nem fulladnak meg. A babák ezen tulajdonságát hívja a szaknyelv búvárreflexnek. Mivel az anyaméhben is „vízben” voltak, ezért a merülés egy számukra ismerős élményt jelent, így általában nem zavarja őket a medencevíz.

Néhány szakember szerint először kádban érdemes vízhez szoktatni a gyermeket, és csak ha ez tetszik neki, akkor vinni az uszodába.

A babaúszás indításához az uszodának szigorú egészségügyi szabályokat kell teljesíteni, amit a helyi ÁNTSZ rendszeresen ellenőriz. Ennél a fajta úszásnál, speciálisan képzett oktatók vesznek részt. Komoly szerepük van a szülőknek is, tulajdonképpen ők vigyáznak a csecsemőre, és az oktató instrukciói alapján segítik a gyermek mozgását a vízben.

A legtöbb gyermek a vízben felszabadul, de akadnak olyanok is, akiket nem lehet a vízhez szoktatni. Esetükben nem szabad erőltetni az úszást.

Tévhit azonban, hogy aki gyermekkorban babaúszásban vesz részt, az később kitűnő versenyúszó lesz, hisz az sok más összetevőtől is függ. Az viszont igazolt, hogy az ilyen gyermekek néhány éves korában gyorsabban tud megtanulni úszni.

Néhány szabály, amit be kell tartani:

  • Csak képzett oktató felügyeletével szabad gyermekünket uszodába vinni.
  • Feltétlenül szükséges speciális „nadrágot” venni, ami a „kisebb baleseteket” felfogja, így a medence nem szennyeződik be
  • Ha a gyermek nagyon tiltakozik, nem szabad erőltetni ezt a fajta mozgást.
  • Babaúszás közben a gyermekeken, oktatókon és a szülőkön kívül más nem lehet a medencében, tilos közben másoknak például ott ugrálni, labdázni.
  • Ha a picit a medencéből kivesszük, egyből be kell takarni, és azonnal megszárítani, mert sokkal könnyebben megfázhatnak, mint idősebb társaik.

Búvárúszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A manapság használatos légzőkészülékek megjelenésének és elterjedésének köszönhetően bátor és merész búvárok kitalálták a búvárúszást. A sportág hazánkban az 1960-as években terjedt el. Több válfaja is létezik, nálunk a következőkben rendeznek versenyeket:

  • uszonyos úszás
  • búvárúszás
  • tájékozódási búvárúszás

Az uszonyos úszás medencében zajlik, az úszó uszonyt visel a lábán és légzőcső segítségével vesz levegőt. A hivatalos versenytávok a felnőtteknél: 50, 100, 200, 400, 800, 1500 méter. A búvárúszás szintén medencei, azonban a búvár búvárpalackkal úszik, nem jöhet fel a felszínre. A tájékozódási búvárúszás tavakban, tengerben űzhető, a búvárnak a búvárpalackra szerelt tájoló, métermérő és mélységmérő segítségével kell megtalálnia a víz alatt a pályát alkotó bójákat.

Rehabilitáció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb hobbiszerű úszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlátszatlan vizű strandokon, tavakban szokták általában négyen-hatan a (vízi) fogózást játszani. A játék lényege, hogy van egy fogó, aki főként víz alatt úszva igyekszik megfogni, a főként víz alatt úszva menekülő többi játékosok valamelyikét. A játékban speciális úszásmódok és elrugaszkodás fajták alakultak ki.[1]

Évente megrendezett úszó tömegsportrendezvények:

Sportúszás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hajós Alfréd, aki 1896-ban megszerezte úszásban az első magyar olimpiai aranyérmet

Úszóversenyeket jellemzően 50 méteres, 8 pályás, rövid pályás bajnokságot 25 méteres medencékben rendeznek. Összesen 17 egyéni és 3 csapat számban rendeznek 50 méteres versenyeket. Vannak hosszútávúszó versenyek is, azokat általában nyíltvízen rendezik meg.

Egyéni számok:

  • gyorsúszás: 50, 100, 200, 400, 800, 1500 m
  • hátúszás: 50, 100 és 200 m
  • mellúszás: 50, 100 és 200 m
  • pillangóúszás: 50, 100 és 200 m
  • vegyes úszás: 200 és 400 m

25 méteres medencében a 100 méteres vegyes úszás versenyt is meg szokták rendezni.

Csapat számok:

  • gyorsúszó váltó: 4 × 100 és 4 × 200 m
  • vegyes úszó váltó: 4 × 100 m

Hosszútávúszó számok:

  • 5 km gyorsúszás
  • 10 km gyorsúszás
  • 25 km gyorsúszás
  • medencés maratoni úszás: 3 és 5 km gyorsúszás

A versenykiírásból derül ki, hogy fenti számok közül melyiket rendezik meg. Nem hivatalos, helyi vagy utánpótlás versenyek ettől eltérő távokon, illetve medencékben is előfordulnak.

Egyéni vegyes úszásnál az úszásnemek váltása a következő: pillangó – hát – mell – gyors, vegyesváltónál pedig hát – mell – pillangó – gyors a sorrend.

Úszósport az olimpiákon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Searchtool right.svg Lásd még: Úszás a nyári olimpiai játékokon, Olimpiai érmesek listája úszásban (férfiak) és Olimpiai érmesek listája úszásban (nők)

Az újkori olimpiai játékok alapsportága az úszás. Az első három olimpián nyíltvízben, az első londoni olimpia óta pedig medencében rendezik a versenyeket. Kezdetben csak gyorsúszásban osztottak ki érmeket, majd 1900-tól került a mellúszás is a programba. 1904-től hát-, illetve 4 × 100 méteres gyorsváltó versenyeket is rendeznek. A pillangóúszás 1956-tól, a vegyes úszás pedig 1964-től olimpiai szám.

A magyar csapat legendásan jól szerepel az olimpiai úszóversenyeken. Szinte nincs is olyan olimpia, amelyiken ne szereztek volna a magyar versenyúszók érmeket. Ez különösen komoly teljesítmény, hisz Magyarország nem rendelkezik sok szabad zárt versenymedencével, és nyíltvízi versenyzésre alkalmas helyszín is kevés található az országban. A csapat az 1950-es években illetve az 1990-es évek elején volt a legeredményesebb. Kiemelkedik az úszók közül az öt olimpiai aranyéremmel büszkélkedő Egerszegi Krisztina, és a négy olimpiai bajnoki címet elérő Darnyi Tamás.

Nemzetközi viszonylatban Michael Phelps pályafutása kiemelkedő, aki 14 olimpiai bajnoki címet szerzett eddig, hiszen még jelenleg is aktív sportolóról van szó. Őt követi Mark Spitz, aki összesen 9 olimpiai bajnoki címet szerzett. Matt Biondi és Jenny Thompson 8-8, Kristin Otto 6, Amy Van Dyken, Tom Jager, Don Schollander, Johnny Weissmuller pedig 5-5 olimpiai aranyérmet gyűjtött.


Világbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Normál pályás (50m)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ssz. Helyszín Rendező ország Kezdő dátum Befejező dátum Világbajnok magyar úszók
1. Belgrád Jugoszlávia 1973. augusztus 31. 1973. szeptember 9. Hargitay András 400 m vegyes
2. Cali Kolumbia 1975. július 19. 1975. július 27. Verrasztó Zoltán 200 m hát; Hargitay András 200 m vegyes, 400 m vegyes
3. Berlin Nyugat-Németország 1978. augusztus 18. 1978. augusztus 23.
4. Guayaquil Ecuador 1982. július 29. 1982. augusztus 8.
5. Madrid Spanyolország 1986. augusztus 13. 1986. augusztus 23. Szabó József 200 m mell; Darnyi Tamás 200 m vegyes, 400 m vegyes
6. Perth Ausztrália 1991. január 3. 1991. január 13. Rózsa Norbert 100 m mell; Darnyi Tamás 200 m vegyes, 400 m vegyes; Egerszegi Krisztina 100 m hát, 200 m hát
7. Róma Olaszország 1994. szeptember 1. 1994. szeptember 11. Rózsa Norbert 100 m mell, 200 m mell
8. Perth Ausztrália 1998. január 8. 1998. január 17. Kovács Ágnes 200 m mell
9. Fukuoka Japán 2001. július 16. 2001. július 29. Kovács Ágnes 200 m mell
10. Barcelona Spanyolország 2003. július 12. 2003. július 27.
11. Montréal Kanada 2005. július 17. 2005. július 30. Cseh László 400 m vegyes
12. Melbourne Ausztrália 2007. március 18. 2007. április 1.
13. Róma Olaszország 2009. július 18. 2009. augusztus 2. Gyurta Dániel 200˙m mell; Hosszú Katinka 400 m vegyes
14. Sanghaj Kína 2011. július 16. 2011. július 31. Gyurta Dániel 200˙m mell

Rövid pályás (25m)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ssz. Helyszín Rendező ország Kezdő dátum Befejező dátum Világbajnok magyar úszók
1. Palma de Mallorca Spanyolország 1993. december 2. 1993. december 5.
2. Rio de Janeiro Brazília 1995. november 30. 1995. december 3.
3. Göteborg Svédország 1997. április 17. 1997. április 20.
4. Hongkong Kína 1999. április 1. 1999. április 4.
5. Athén Görögország 2000. március 16. 2000. március 19. Szabados Béla 200 gyors
6. Moszkva Oroszország 2002. április 3. 2002. április 7.
7. Indianapolis Egyesült Államok 2004. október 7. 2004. október 11.
8. Sanghaj Kína 2006. április 5. 2006. április 9.
9. Manchester Nagy-Britannia 2008. április 9. 2008. április 14.
10. Dubaj Egyesült Arab Emírségek 2010. december 15. 2010. december 19.
11. Isztambul Törökország 2012. december 12. 2012. december 16. Hosszú Katinka női 200 m pillangó és női 100 m vegyes; Gyurta Dániel férfi 200 m mell

Európa-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Úszószövetség évente 25, két évente pedig 50 méteres medencében Európa-bajnokságot szervez. Utóbbival egy időben zajlik a szinkronúszó és a műugró EB is. A legelső EB-t Magyarországon, Budapesten rendezték.

Csendes-óceáni Játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csendes-óceáni úszóbajnokságot 1985 óta rendezik meg, 50 m-es medencében. A versenyeket két évente, 2002 óta négy évente augusztusban rendezik meg. A bajnokságokon kezdetben csak négy ország versenyzői vettek részt: Kanada, Egyesült Államok, Ausztrália és Japán. Később további Európán kívüli országok versenyzőit is meghívták, mint például Kína, Új-Zéland és Brazília.

Ssz. Helyszín Rendező ország Kezdő dátum Befejező dátum
1. Tokió Japán 1985. augusztus 15. 1985. augusztus 18.
2. Brisbane Ausztrália 1987. augusztus 13. 1987. augusztus 16.
3. Tokió Japán 1989. augusztus 17. 1989. augusztus 20.
4. Edmonton Kanada 1991. augusztus 22. 1991. augusztus 25.
5. Kóbe Japán 1993. augusztus 12. 1993. augusztus 15.
6. Atlanta Egyesült Államok 1995. augusztus 10. 1995. augusztus 13.
7. Fukuoka Japán 1997. augusztus 10. 1997. augusztus 13.
8. Sydney Ausztrália 1999. augusztus 22. 1999. augusztus 29.
9. Jokohama Japán 2002. augusztus 24. 2002. augusztus 29.
10. Victoria Kanada 2006. augusztus 17. 2006. augusztus 20.
11. Irvine Egyesült Államok 2010. augusztus 12. 2010. augusztus 22.

Magyar Bajnokságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Utánpótlás nevelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozgássérültek bajnokságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További úszással kapcsolatos sportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap