Petrus Lombardus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Petrus Lombardus
PeterLombar01Medieval.png
Élete
Született 1096 körül
Novara?
Elhunyt 1164. július 16. (kb. 68 évesen)
Párizs
Nemzetiség olasz
Házastársa szerzetes volt, cölibátusban élt
Pályafutása
Fontosabb művei Sententiarum libri IV
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Petrus Lombardus témájú médiaállományokat.

Latinul elterjedt nevén Petrus Lombardus, magyarosan Lombardiai Péter (1096 körül – 1164. július 16.[1]) középkori olasz teológus, latin nyelven alkotó egyházi író. Fő munkájának címe után a Magister sententiarum nevet nyerte az utókortól.[2]

Élete[szerkesztés]

Péter a lombardiai Lumello[1] vagy Novara[2][3] városában született. Szegény ifjúként nőtt fel, de egyesek felismerték tehetségét, és a bolognai főiskolára küldték tanulni. Később Clairvaux-i Szent Bernát javaslatára 1134-től[3] Reimsben, majd 1136-tól[3] Párizsban folytatott tanulmányokat. Tanárai Champeaux-i Vilmos, Pierre Abélard és a valószínűleg Hugo de Sancto Victore voltak.[1][3] Miután befejezte tanulmányait, az 1143-tól ünnepelt teológus, 1145-től a párizsi Notre Dame-székesegyház kanonokja, és – talán már korábban is – tanára. 1147-ben szubdiákonussá szentelték, 1148-ban pedig részt vett a reimsi zsinaton, ahol föllépett Gilbertus Porretanus ellen. Diakónus lett, és 1154-ben pedig Rómában is járt.[3]

1159-ben párizsi püspökké választották, azonban 1 évnyi szolgálat után letette tisztségét, hogy ismét taníthasson. 1164-ben hunyt el.[1]

Művei[szerkesztés]

Több írást is hagyott maga után, melyeket először 1546-ban nyomtattak ki[2]:

  • Sententiarum libri IV, Péter főműve, amely a teljes katolikus hittudományt dolgozza fel. I. könyve a háromszemélyű Istenről, II. a teremtményekről és a bűnbeesésről, III. Krisztusról és a megváltásról, IV. a szentségekről és a végső dolgokról szól. Péter munkamódszere az volt, hogy mindegy egyes hittételt először a Szentírásból és az egyházatyáktól (Hippói Szent Ágoston, Szent Ambrus, Poitiers-i Szent Hilár, Toledói Julianus[3]) vett érvekkel igazol, majd a dialektika segítségével rámutat a hitigazságok észszerűségére és cáfolja az ellenük felhozott ellenvetéseket. Felhasználta az újabb tudósok (Hugo de Sancto Victore, Gratianus, Chartres-i Ivó) munkáját is.[3] A Sententiarum libri IV-t Alexander of Hales már 1222 körül kézikönyvként használta, 1245 körül pedig Richard Fichacre is oktatott belőle Oxfordban. Ettől kezdve Péter szentenciáinak kommentálása a teológiai magiszteri fokozat elnyerésének egyik fő feltétele, és így a 17. századig a középkor legfontosabb teológiai szövege volt.[3]
  • Glosse magistralis, a bibliai zsoltárok magyarázatát tartalmazza[1]
  • Szent Pál összes leveleinek magyarázata[1]
  • Prédikációk, 30 darab ismert[3]
  • Levelek[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f g Chobot, i. m., 276–277. o.
  2. ^ a b c Pallas, i. h.
  3. ^ a b c d e f g h i Katolikus lexikon, Petrus Lombardus

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]