Ugrás a tartalomhoz

Slaven Bilić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Slaven Bilić
Slaven Bilić
Slaven Bilić
Személyes adatok
Születési dátum1968. szeptember 11. (57 éves)
Születési helySplit, Jugoszlávia
Állampolgársághorvát
Magasság189 cm cm
Testtömeg85 kg
Poszthátvéd
Klubadatok
Mezszám-
Felnőtt klubok1
IdőszakKlubMérk.(Gól)
1988–1993 HNK Hajduk Split106(11)
1988–1989→ HNK Šibenik?(?)
1993–1996Karlsruher SC54(5)
1996–1997West Ham United48(2)
1997–2000Everton28(0)
2000–2001HNK Hajduk Split9(0)
Válogatottság
1992–1999 Horvátország44(3)
Edzőség
IdőszakKlub
2001–2002 Hajduk Split
2004–2005 Horvát U21
2006–2012 Horvátország
2012–2013 Lokomotyiv Moszkva
2013–2015 Beşiktaş JK
2015–2017 West Ham United
2018–2019 ál-Ittihád
2019–2020 West Bromwich Albion
2021–2022 Pejcsing Kuoan
2022–2023 Watford
2023–2024 El-Fateh
2026– Horvátország
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Slaven Bilić témájú médiaállományokat.

Slaven Bilić [ˈslaʋɛn ˈbiːlitɕ] (Split, 1968. szeptember 11. –) horvát válogatott labdarúgó. Tagja volt az 1998-as világbajnokságon bronzérmet szerzett válogatottnak. 2006 és 2012 között, majd 2026 nyarától ismét a horvát válogatott szövetségi kapitánya. 2007-ben az IFFHS megválasztotta a világ második legjobb szövetségi kapitányának.[1]

Pályafutása

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bilić pályafutását a helyi klubnál, a HNK Hajduk Splitnél kezdte. Itt hat évet töltött profiként, majd 1993-ban a német Karlsruher SC-hez igazolt, ahol UEFA-kupa elődöntős is volt. 1996 januárjában Harry Redknapp, az angol West Ham United akkori menedzsere igazolta le 1.3 millió fontért. A West Hamnél mutatott teljesítménye miatt meghívást kapott az 1996-os angliai Európa-bajnokságra készülődő horvát válogatottba. Horvátország egészen a negyeddöntőig szerepelt a kiírásban, ahol Németország győzte le őket.

1997 márciusában a szintén angol élvonalbeli Everton szerződtette le 4,5 millió fontért, de a szezon végéig a West Ham-nél maradt. 1997 augusztusában csatlakozott az Evertonhoz, ahol sok mérkőzést hagyott ki eltiltás miatt. Úgy tűnt, karrierje az Evertonnál véget ér, majd 1998-ban meglepetésként válogatottjával bronzérmet szerzett a világbajnokságon. Az Everton után egy évre még visszatért legelső klubjához, a Hajduk Splithez, majd 2001-ben visszavonult.

Góljai a válogatottban

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
# Dátum Helyszín Ellenfél Gól Eredmény Kiírás
01. 1996. október 8. Stadio Renato Dall'Ara, Bologna, Olaszország  Bosznia-Hercegovina
0−1
1 − 4
 1998-as vb-selejtező
02. 1997. szeptember 6. Maksimir Stadion, Zágráb, Horvátország  Bosznia-Hercegovina
1−1
3 − 2
 1998-as vb-selejtező
03. 1997. október 29. Maksimir Stadion, Zágráb, Horvátország  Ukrajna
1−0
2 − 0
 1998-as vb-selejtező

Pályafutása edzőként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bilić, Aljoša Asanović-csal együtt a horvát U21-es válogatott kapitánya volt a 2006-os U21-es labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezői alatt. A csapat a csoportkörön túljutott, de elveszítette a rájátszást Szerbia és Montenegró ellen.

A felnőtt válogatott szövetségi kapitányának 2006. július 25-én nevezték ki. Itt Zlatko Kranjčar munkáját vette át. Asszisztensei Aljoša Asanović, Robert Prosinečki, Nikola Jurčević és Marjan Mrmić. Első hivatalos mérkőzésén a horvát válogatott kispadján csapata gól nélküli döntetlent játszott Moszkvában Oroszországgal. A 2008-as Európa-bajnokság selejtezőiben irányításával a horvátok megnyerték a csoportjukat, a csoportmérkőzések alatt kétszer győzték le az angol válogatottat. A 2008-as Eb-n is csoportelsőként végeztek maximális pontszámmal; 2–1-re legyőzték Németországot, és 1–0-ra nyertek Ausztria, majd Lengyelország ellen.

2008. április 30-án kétéves szerződéshosszabbítást írt alá a válogatottnál. Az új szerződés értelmében 1,2 millió kuna a fizetése egy évben, és egészen a 2010-es világbajnokságig ő tölti be ezt a posztot.[2]

A 2012-es Európa-bajnokság után távozott a válogatott éléről, majd az orosz FK Lokomotyiv Moszkva vezetőedzője lett. 2013-ban a török Beşiktaş JK-hoz szerződött.

2015 és 2017 között a West Ham United vezetőedzője volt. 2018 őszén a szaúdi ál-Ittihád vezetőedzője lett.[3] 2019 februárjában menesztették a klubtól.[4]

2021. január 6-án a kínai Pejcsing Kuoan vezetőedzője lett, ahonnan egy év elteltével, 2022. január 8-án távozott.[5] On 8 January 2022, Bilić parted ways with Beijing Guoan.[6]

2022. szeptember 26-án az angol Championshipben szereplő Watford élére nevezték ki.ref name="BBC Sport Watford">"Watford appoint Bilic after sacking Edwards". BBC Sport. 2022. szeptember 26. Hozzáférés: 2022. szeptember 26.</ref> 2023. március 7-én, miután csapata csupán a kilencedik helyen állt a bajnoki tabellán, és tolsó nyolc Championship-mérkőzésen csak egyszer sikerült nyernie, menesztették posztjáról.[7]

2023. július 8-án a szaúdi profi ligában szereplő El-Fateh élére nevezték ki.[8] 2024. augusztus 16-án közös megegyezéssel felbontották a szerződést.[9]

2026. július 13-án újból a horvát válogatott szövetségi kapitánya lett.[10]

Statisztika

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

utoljára frissítve: 2015. május 2.

Csapat Kezdés Vége Statisztika
MGyDVGy %
Hajduk Split 2001 2002 17 11 4 2 64,71
Horvátország U-21 2004 2006 18 10 2 6 55,56
Horvátország 2006 2012 65 42 15 8 64,62
Lokomotyiv Moszkva 2012 2013 31 12 7 12 38,71
Beşiktaş 2013 hivatalban 86 46 20 20 53,49
Összesen 217 121 48 48 55,76

Sikerei, díjai

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

horvát Hajduk Split

  • Horvát bajnok – 1992
  • Jugoszláv-Kupa-győztes – 1991, 2000
  • Horvát Kupa-győztes – 1993
  • Horvát Szuperkupa-győztes – 1992

horvát Válogatott

  • Eb-résztvevő – 1996
  • vb-bronzérmes – 1998

Edzőként

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magánélete

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bilić folyékonyan beszél németül, angolul és olaszul. Jogi végzettsége van. Elvált, van egy 11 éves fia, Leo, és egy 4 éves lánya Alani. Gitáron játszik a horvát Rawbau együttesben.[11] 2008-ban ők szerezték a horvát válogatott Eb-"himnuszát", a "Vatreno Ludilo" ("Lángoló őrület") nevezetű dalt.[12]

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ "And the Best Coach in the World is… - World Cup Blog - Euro 2008". 2008. június 15. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. június 20.
  2. ↑ "Croatia coach Bilic agrees new two year contract". FourFourTwo. 2011. július 18. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. április 30.
  3. ↑ "Edzősors: szaúdi klubnál vállalt munkát Slaven Bilic". Nemzeti Sport Online. Hozzáférés: 2018. szeptember 28.
  4. ↑ "Edzősors: Szaúd-Arábiában megköszönték Bilic munkáját". Nemzeti Sport Online. Hozzáférés: 2019. február 25.
  5. ↑ "Bilic appointed Beijing Guoan manager". BBC Sport. 2021. január 6.
  6. ↑ "国安官方：球队与主教练比利奇解约". Dongqiudi (kínai nyelven). 2022. január 8. Hozzáférés: 2022. január 8.
  7. ↑ "Club Statement: Bilić Departs". www.watfordfc.com. 2023. március 7. Hozzáférés: 2023. március 7.
  8. ↑ Stafford-Bloor, Sebastian (2025. június 29.). "Slaven Bilic: 'When you go from China to Saudi Arabia, you can't just copy and paste'". The New York Times. ISSN 0362-4331. Hozzáférés: 2026. július 11.
  9. ↑ "Al Fateh and Bilic mutually agreed to part ways, with the club wishing him the best in what's to come". نادي الفتح. 2024. augusztus 16. Hozzáférés: 2026. július 11.
  10. ↑ "Ismét Slaven Bilic lett a horvát válogatott szövetségi kapitánya – hivatalos". Nemzeti Sport Online. 2026. július 13.
  11. ↑ "Slaven Bilic & Rawbau". www.imeem.com. Hozzáférés: 2008. május 20.
  12. ↑ Vatreno Ludilo youtube.com

Források

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Slaven_Bilić&oldid=29209055”