Lengyel labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyelország Lengyelország
Lengyel labdarúgó-szövetség
Lengyel labdarúgó-szövetség címere
Lengyel labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Biało-czerwoni (Fehér-piros)
Białe Orły (A fehér sasok)
Szövetség neve Polski Związek Piłki Nożnej
Konföderáció UEFA (Európa)
Stadion Nemzeti Stadion

Szövetségi kapitány Lengyelország Adam Nawałka
Csapatkapitány Robert Lewandowski

Legtöbb válogatottság Michał Żewłakow (102)
Legtöbb válogatott gól Włodzimierz Lubański (48)
FIFA-kód POL
Ranglista helyezések
FIFA-rang 16. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
16.
(2007. szeptember)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
78.
(2013. november)

Élő-rang 20.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1975. október)
Legalacsonyabb
Élő-rang
55.
(1955. augusztus
1998. április)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1921. december 18., Budapest, Magyarország
 Magyarország 1 – 0 Lengyelország 
Legnagyobb győzelem
2009. április 1., Kielce, Lengyelország
 Lengyelország 10 – 0 San Marino 
Legnagyobb vereség
1948. június 26., Koppenhága, Dánia
 Dánia 8 – 0 Lengyelország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 7 (2014-ig) (Először: 1938)
Legjobb eredmény Bronzérmes (1974, 1982)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek 3 (2016-ig) (Először: 2008)
Legjobb eredmény Negyeddöntő (2016)
Olimpiai játékok
Részvételek 7 (Először: 1924)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1972)

Az infobox utoljára frissítve: 2016. június 27.

A lengyel labdarúgó-válogatott Lengyelország nemzeti csapata, amelyet a lengyel labdarúgó-szövetség (lengyelül: Polski Związek Piłki Nożnej) irányít.

A lengyel válogatott aranykorszaka a hetvenes években volt. Az 1974-es világbajnokságon a harmadik helyet szerezték meg, miután Brazíliát 1–0-ra legyőzték a bronzmérkőzésen, Grzegorz Lato 7 góljával pedig a gólkirályi címet hódította el. 1982-ben ismét a dobogó harmadik fokára állhattak fel, ekkor Franciaországot sikerült 3–2 arányban legyőzni a harmadik helyért rendezett mérkőzésen.

Az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet szereztek, amit 1976-ban, Montréalban és 1992-ben, Barcelonaban egy-egy ezüstérem követett.

Európa-bajnokságra először 2008-ban sikerült kijutniuk.

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot Ukrajnával közösen rendezték meg.

A válogatott története[szerkesztés]

A kezdetek (1919–1939)[szerkesztés]

1874–1918 között – amikor a kontinensen fejlődésnek indult a labdarúgás – Lengyelország még csak nem is létezett. A modern lengyel államot 1921-ben alapították, és a nemzeti tizenegy 1921. december 18-án, Budapesten Magyarország ellen játszotta első hivatalos mérkőzését, melyet 1–0-ra elveszített. Az első győzelmükre 1922. május 28-ig kellett várniuk, ekkor Stockholmban győzték le Svédországot 2–1-re.

Lengyelország–Brazília 5–6 (1938)

1937-ben Jugoszláviát 4–0 és 1–0 arányban sikerült kétszer is legyőzniük, így sikeresen vették az 1938-as labdarúgó-világbajnokság számukra előírt két selejtezőmérkőzését. A világbajnokságon Brazíliával találták szembe magukat és a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszották. Bár a harmincas években Brazília nem tartozott a legjobb válogatottak közé mégis erős ellenfélnek számított. Minden szurkoló meglepődött a lengyelek játékstílusán, ami egyedi volt az egész tornán. A rendes játékidőben nem dőlt el a párharc, ezért hosszabbítás következett. A brazilok 6–5-re nyerték a mérkőzést és továbbjutottak, a lengyelek 5 góljából 4-et a Ruch Chorzów játékosa Ernst Willimowski szerzett. A háború kitörése előtti utolsó mérkőzésüket az 1938-as vb ezüstérmesével, Magyarországgal játszották és és meglepetésre 4–2-re megnyerték az összecsapást.

1946–1972[szerkesztés]

A II. világháború utáni első hivatalos mérkőzésüket 1946. június 11-én játszották Norvégia ellen, Osloban. A mérkőzés 3–1-es hazai sikerrel zárult. A legnagyobb sikerük ez időtájt az volt, hogy sikerült legyőzniük a kor egyik legerősebb válogatottját, Csehszlovákiát (3–1).

Történetük legnagyobb vereségét 1948. április 26-án, Dániától szenvedték el (0–8). Az emlékekből felocsúdva 1963. szeptember 4-én a lengyelek 9–0-s verést mértek a norvégokra. Ezen a mérkőzésen debütált a nemzeti együttesben az a Włodzimierz Lubański, aki pályafutása ideje alatt (1963–1980) 75 találkozón 48 gólt szerzett, ezáltal a válogatott legeredményesebb játékosa volt. A 9–0-s rekordot 2009. április 1-jén döntötték meg, amikor San Marinót fektették két vállra egy 10–0-s győzelemmel.

1970. december 1-jén a lengyel futball történelem mindörökre megváltozott. Mindez egy embernek nevezetesen Kazimierz Górskinak volt köszönhető, aki ekkor lett a válogatott szövetségi kapitánya.

A válogatott kétségkívül a hetvenes években élte az aranykorát. Kezdődött mindez az 1972-es müncheni olimpián szerzett aranyéremmel. A döntőben Magyarországot győzték le 2–1-re.

1974-es világbajnokság[szerkesztés]

Grzegorz Lato (balra)

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kis meglepetésre Angliát maguk mögé utasították és jutottak ki. A nyitómérkőzésükön Argentínával találkoztak. Nyolc perc elteltével már 2–0-ra vezettek a lengyelek. Grzegorz Lato nyitotta a gólok sorát, majd Andrzej Szarmach duplázta meg az előnyt. A 60. percen az argentinoknak Ramon Heredia révén szépítettek, de rá két percre Lato visszaállította a két gólos különbséget. Carlos Babingtonnak még sikerült betalálni a 66. percen, de mint később kiderült ezzel alakult ki a végeredmény, ami 3–2-es lengyel sikerrel zárult.

A lengyelek ünneplik a brazilok elleni győzelmet 1974-ben.

A következő csoportmérkőzésen nem volt nehéz dolguk, Haiti ellen sima 7–0-s győzelmet arattak. Ezen a mérkőzésen Szarmach 3 alkalommal, míg Lato kétszer volt eredményes. Ezután az olaszokkal találkoztak, akik az előző 1970-es világbajnokság ezüstérmesei voltak. A félidőben Szarmach és Kazimierz Deyna góljaival, 2–0-s lengyel vezetésnél vonultak pihenőre a csapatok és ez egészen így volt a 86. percig, amikor Fabio Capello találatával szépítettek az olaszok. A lengyelek csoportgyőztesként, mindhárom mérkőzésüket megnyerve jutottak tovább a második csoportkörbe, ahol az első találkozójukon Lato góljával a svédeket győzték le 1–0-ra, majd következett Jugoszlávia. A 24. percben büntetőt kaptak és ezt Lato értékesítette. A 43. percben sikerült a jugoszlávoknak kiegyenlíteni, de Lato a 62. percben ismét betalált és eldöntötte a meccset.

1974. július 3-án következett a házigazda, korábbi világbajnok NSZK elleni mérkőzés. A találkozó napján egész nap esett az eső és emiatt meglehetősen mély volt a talaj. A lengyelek szerették volna elhalasztani, de az osztrák játékvezető nem ment bele a halasztásba és a mérkőzés lejátszása mellett döntött. Mindenképp győzni kellett volna a döntőbejutáshoz, azonban az NSZK Gerd Müller 76. percben szerzett góljával jutott be a fináléba. A lengyelek csalódottak voltak, de még hátra volt a bronzmérkőzés, ami Brazília ellen kellett lejátszani. A csodálatos menetelésüket pedig sikerült szépen lezárniuk 1–0-s győzelmet aratva a világbajnoki címvédő ellen. A gólt Lato szerezte, akinek ez már a 7. találata volt és ezáltal kiérdemelte a gólkirályi címet, csapata pedig a harmadik helyen végzett.

1978-as világbajnokság[szerkesztés]

A selejtezőben Portugáliát megelőzve jutottak ki a világbajnokságra. A tornát a címvédő NSZK ellen kezdték és 0–0-s döntetlennel ért véget a párharc. Grzegorz Lato aztán ott folytatta, ahol négy évvel korábban abbahagyta. Az ő találatával győzték le Tunéziát (1–0). Mexikó ellen szerezte első világbajnoki gólját Zbigniew Boniek és a lengyelek 3–1-re nyertek. A második körben három Dél-amerikai együttessel találkozott Lengyelország. Közülük Argentínával és Brazíliával is megmérkőztek 1974-ben és le is győzték őket, éppen ezért a latin-amerikaiaknak volt miért visszavágniuk. Argentína a későbbi gólkirály Mario Kempes két góljával szerezte meg a két pontot. Peru ellen Szarmach találata döntött (1–0). Brazília ellen játszották utolsó meccsüket a tornán, ahol 3–1 arányban alul maradtak.

1982-es világbajnokság[szerkesztés]

A legendás Górski-féle válogatott 1982-re jelentősen átalakult, mindössze: Lato, Szarmach, Kusto és Żmuda maradt hírmondónak a 74-es keretből. Ők négyen és a fiatalabb generáció tagjaival kiegészülve vágtak neki a világbajnokságnak. Ez a csapat már az úgy nevezett Zibi által fémjelzett alakulat volt.

A sorsoláskor az A csoportba kaptak besorolást Olaszország, Kamerun és Peru társaságában. Az olaszok ellen egy tiszteletreméltó 0–0-s döntetlennel nyitottak, amit egy ugyancsak gól nélküli döntetlen követett Kamerun ellen. A gólínséget egy gólzáporos győzelem törte meg a harmadik csoportmérkőzésükön. Perut 5–1-re győzték le úgy, hogy mind az 5 gólt különböző játékos szerezte. Latoék így megnyerték a csoportot és továbbjutottak a második körbe. Itt Belgium legjobbjait 3–0 arányban múlták fölül Boniek mesterhármasával, ezután pedig a Szovjetunióval játszottak döntetlent (0–0). A második csoportkört is megnyerve az elődöntőben ismét találkoztak az olaszokkal és ezúttal Paolo Rossi góljaival az azúrkékek diadalmaskodtak, bejutva a világbajnokság döntőjébe. A lengyelek így, akárcsak 1974-ben újból a bronzcsatában voltak érdekeltek, ahol Franciaországot verték meg 3–2-re.

Ez a mérkőzés emlékezetes maradt nem csak azért, mert sikerült megint a harmadik helyen zárniuk, hanem mert ez volt a lengyel labdarúgás eddigi egyetlen aranykorszakának a vége.

1986-os világbajnokság[szerkesztés]

Az 1986-os labdarúgó-világbajnokság Lengyelország számára az utolsó volt a 20. században. A tornára Belgiummal egyetemben kvalifikálta magát. Az F csoportba kaptak besorolást, ahol Angliát, Portugáliát és Marokkót kapták ellenfélül. Első találkozójuk Marokkóval történt, azzal a csapattal, amely később megnyerte a csoportot. A végeredmény 0–0 lett. Második mérkőzésükön Włodzimierz Smolarek góljával 1–0 arányban győzték le Portugáliát. Harmadik és a továbbjutás szempontjából fontos meccsükön Anglia ellen, Gary Lineker mesterhármasával 3–0-s vereséget szenvedtek, de szerencséjükre Marokkó 3–1-re verte Portugáliát, így a lengyelek is bejutottak a legjobb 16 közé. Ott Brazília várt rájuk és esélyt sem adva sima 4–0-val küldte haza a lengyeleket.

1987–2002[szerkesztés]

A hetvenes és nyolcvanas évek sikerkorszakai után történt egy kisebb visszaesés. A kilencvenes években nem sikerült egyetlen nagyobb tornára sem kijutni. Legnagyobb eredményük az 1992. évi barcelonai olimpián elért ezüstérem. A döntőben a házigazda spanyoloktól szenvedtek 3–2-es vereséget. Holott nagy reményeket táplált a közvélemény ebbe a csapatba. Wojciech Kowalczyk és Andrzej Juskowiak volt a két legígéretesebb játékos, de különös eredményt nem értek el nemzetközi szinten.

2002-es világbajnokság[szerkesztés]

A nagy visszatérése a 2002-es világbajnokság alkalmával, Jerzy Engel kapitánysága idején került sor. A Koreai-japán közös rendezésű vb-re csoportját megnyerve elsőként jutottak ki Európából a lengyelek. A világbajnoki csoportok sorsolásakor a D jelzésű négyesbe kerültek a házigazda Dél-Korea, Portugália és az Egyesült Államok mellé. Első mérkőzésükön Dél-Koreával kellett összemérniük az erejüket és 2–0 arányban alulmaradtak.[1] A gyenge kezdést követően a folytatás sem sikerült jobban. Portugáliától 4–0-ra kaptak ki egy meglehetősen sima mérkőzésen, ami azt jelentette, hogy matematikailag is búcsúzni kényszerültek a további küzdelmektől.[2][3] Utolsó mérkőzésükön sikerült legyőzniük 3–1-re az USA-t.[4]

2006-os világbajnokság[szerkesztés]

A 2006-os németországi világbajnokságra is sikeresen kijutottak. A sorsolást követően az A csoportba kerültek és már rögtön a világbajnokság nyitónapján bemutatkoztak. Az ellenfél Ecuador volt és kisebb meglepetésre a lengyelek 2–0-ás vereséget szenvedtek.[5] Németország ellen a 91 percben veszítették el a találkozót, az egyetlen gólt Oliver Neuville szerezte.[6] Akárcsak négy évvel ezelőtt, már két mérkőzés után eldőlt, hogy nem juthatnak tovább. Az ekkor már ugyancsak kiesőnek számító Costa Rica ellen (2–1) becsületből még begyűjtötték a 3 pontot. A lengyelek mindkét gólját Bartosz Bosacki lőtte, melyre Ronald Gomez válaszolt.[7]

2008-as Európa-bajnokság[szerkesztés]

Ebi Smolarek 9 gólt szerzett a selejtezőkben

A 2006-os világbajnokság után Leo Beenhakker váltotta Paweł Janast a szövetségi kapitányi poszton és vele kezdte meg a válogatott a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőit.[8] A selejtezősorozatot 28 ponttal fejezték be és Portugáliát megelőzve megnyerték a csoportjukat.

Lengyelország története során először jutott ki Európa-bajnokságra, ahol egy csoportba sorsolták a házigazda Ausztriával, Németországgal és Horvátországgal. A németekkel a 2006-os világbajnokságon is egy csoportba voltak és ismét vereséget szenvedtek ellenük. A lengyel születésű Lukas Podolski két góljával nyertek a németek.[9] Ezután Ausztria következett, Bécsben. A 30. percben Roger Guerreiro révén szereztek vezetést. Az osztrákok részéről Ivica Vastić a 93. percben tizenegyesből egalizált és kialakította az 1–1-es végeredményt.[10] A továbbjutáshoz Horvátország ellen egy nagyarányú győzelemre lett volna szüksége a lengyeleknek, azonban ez elmaradt és 1–0-ás vereséget szenvedtek. Ráadásul, mivel a csoport másik találkozóján Németország 1–0-ra verte Ausztriát a nagyarányú győzelem is kevés lett volna.[11]

2010-es világbajnokság[szerkesztés]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a 3. csoportba kerültek Csehország, Észak-Írország, Szlovákia, Szlovénia és San Marino társaságában. Szlovénia ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd San Marino-t 2–0-ra, míg Csehországot 2–1-re verték. Három mérkőzés után tehát 7 ponttal álltak, ami nem volt rossz kezdés. A visszaesés a Szlovákia elleni idegenbeli selejtezőn kezdődött. A lengyelek Euzebiusz Smolarek révén a 70. perceben szereztek vezetést, ami egészen a 85. percig tartott. Ekkor Stanislav Šesták egyenlített és rá egy percre a vezetést is megszerezte csapatának. A következő mérkőzésükre Észak-Írországban, Belfastban, a Windsor Parkban került sor. A pálya talaja nem volt a legjobb állapotban, amit bizonyított Michał Żewłakow 61. percben történt hazaadása, amit Artur Boruc szeretett volna visszarúgni a mezőnybe, de az egy göröngyön megpattan a rúgás pillanatában. A kapus így lyukat rúgott a labda pedig a hálóban kötött ki. A végeredmény 3–2 lett az északírek javára. A következő mérkőzésükön San Marino ellen rekordot jelentő 10–0-ás sikert könyvelhettek el. Az utolsó négy találkozójukon csak egy döntetlenre futotta Észak-Írország ellen. Vereséget szenvedtek Csehországban, Szlovéniában és hazai pályán Szlovákiától is. A sorozat végén csak San Marino-t sikerült megelőzniük. 3 győzelemmel, 2 döntetlennel és 5 vereséggel a lebőgését jelentő 5. helyen végeztek.

2012-es Európa-bajnokság[szerkesztés]

Lengyelország, 2012

2007. április 18-án Wales fővárosában Cardiffban eldőlt, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen fogja rendezni a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot.[12] Ez volt a 14. kontinenstorna a kupa történetében. A lengyel-ukrán pályázat az olaszt és a magyar-horvát közös pályázatot előzte meg a versenyben. Az Eb csoportjainak sorsolását Kijevben, Ukrajnában tartották 2012. december 2-án. Lengyelország automatikusan az A csoportba került és hozzásorsolták Csehországot, Görögországot illetve Oroszországot. A nyitómérkőzésen Görögország ellen 1–1-es döntetlent játszottak.[13] A vezetést Robert Lewandowski szerezte meg, amit Dimítrisz Szalpingídisz egyenlített ki. A következő találkozón Oroszország ellen léptek pályára. A végeredmény ismét 1–1 lett, de ezúttal a lengyelek kerültek hátrányba.[14] Alan Dzagojev találatára Jakub Błaszczykowski válaszolt. Csehországtól 1–0-ás vereséget szenvedtek, ami jelentette, hogy a csoportban a negyedik helyen végeztek és kiestek.[15] Ezt követően a szövetségi kapitány Franciszek Smuda lemondott.[16][17]

2014-es világbajnokság[szerkesztés]

A 2014-es világbajnokság selejtezőinek H csoportjában Anglia, Ukrajna és Montenegró mögött a negyedik helyen végeztek. A lejátszott tíz selejtezőből mindössze hármat nyertek meg. Anglia ellen hazai pályán 1–1-es döntetlent értek el.[18]

2016-os Európa-bajnokság[szerkesztés]

Lewandowski és Milik Írország ellen 2013-ban .

A 2015. december 12-i sorsoláson a 3. kalapból húzták ki a csapatot. A válogatott a C csoportba került, ahol Németországgal, Ukrajnával és Észak-Írországgal kellett megküzdenie.Ukrajnát és Észak-Írországot egyaránt 1-0-ra győzték le, míg Németországgal gól nélküli döntetlent játszottak, így rosszabb gólkülönbségük miatt csoport másodikként jutottak a nyolcaddöntőbe, ahol a svájci válogatottal találkoztak. Jakub Błaszczykowski révén megszerezték az első félidőben a vezetést, a svájciak azonban egyenlítettek Xherdan Shaqiri látványos ollózós góljával. Végül büntetőpárbajban jutottak a legjobb nyolc közé. A negyeddöntőben a Cristiano Ronaldo vezette Portugália következett. Robert Lewandowski már a 2. percben vezetést szerzett, de a portugálok még a szünet előtt egyenlíteni tudtak. Végül újabb büntető párbaj következett, ahol csak Błaszczykowski hibázott, így Portugália jutott a négy közé.[19]

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Labdarúgó-világbajnokság
  • Bronze medal with cup.svg Bronzérmes: 2 alkalommal (1974, 1982)
Olimpiai játékok
  • Gold medal.svg Aranyérmes: 1 alkalommal (1972)
  • Silver medal.svg Ezüstérmes: 2 alkalommal (1976, 1992)

Világbajnoki- és Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés]

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult
Olaszország 1934
Franciaország 1938 Első forduló 11. 1 0 0 1 5 6
Brazília 1950 Nem indult
Svájc 1954
Svédország 1958 Nem jutott be
Chile 1962
Anglia 1966
Mexikó 1970
NSZK 1974 Bronzérmes 3. 7 6 0 1 16 5
Argentína 1978 2. csoportkör 5. 6 3 1 2 6 6
Spanyolország 1982 Bronzérmes 3. 7 3 3 1 11 5
Mexikó 1986 Nyolcaddöntő 14. 3 1 1 2 1 7
Olaszország 1990 Nem jutott be
USA 1994
Franciaország1998
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör 25. 3 1 0 2 3 7
Németország 2006 Csoportkör 21. 3 1 0 2 2 4
Dél-Afrika 2010 Nem jutott be
Brazília 2014
Összesen 7/20 3. hely 31 15 5 11 44 40

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem jutott be
Spanyolország 1945 1964
Olaszország 1968
Belgium 1972
Jugoszlávia 1976
Olaszország 1980
Franciaország 1984
NSZK 1988
Svédország 1992
Anglia 1996
BelgiumHollandia 2000
Portugália 2004
SvájcAusztria 2008 Csoportkör 14. 3 0 1 2 1 4
LengyelországUkrajna 2012 Rendező Csoportkör 14. 3 0 2 1 2 3
Franciaország 2016 Negyeddöntő 7. 5 2 3 0 4 2
Összesen 3/15 - 11 2 6 3 7 9

Olimpiai szereplés[szerkesztés]

Év Helyszín Eredmény M Gy D V Rg Kg
1896 Görögország Athén Nem volt labdarúgó-torna
1900 Franciaország Párizs Nem indult (Lengyelország nem volt független)
1900 USA Saint Louis
1908 Nagy-Britannia London
1912 Svédország Stockholm
1916 Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920 Belgium Antwerpen Nem indult
1924 Franciaország Párizs 1. forduló 1 0 0 1 0 5
1928 Hollandia Amszterdam Nem jutott be
1932 USA Los Angeles
1936 Náci Berlin 4. hely 4 2 0 2 11 10
1940 Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948 Nagy-Britannia London Nem jutott be
1952 Finnország Helsinki 1. forduló 2 1 0 1 2 3
1956 Ausztrália Melbourne Nem jutott be
1960 Olaszország Róma Csoportkör 3 1 0 2 7 5
1964 Japán Tokió Nem jutott be
1968 Mexikó Mexikóváros
1972 Németország München Aranyérmes 7 6 1 0 21 5
1976 Kanada Montréal Ezüstérmes 5 3 1 1 12 5
1980 Szovjetunió Moszkva Nem jutott be
1984 USA Los Angeles
1988 Dél-Korea Szöul
1992 Spanyolország Barcelona Ezüstérmes 6 4 1 1 14 6
Összesen 7/23 1 aranyérem 28 17 3 8 70 39

Mezek a válogatott története során[szerkesztés]

A lengyel labdarúgó-válogatott tradicionális szerelése a zászló színeinek megfelelően a fehér mez, piros nadrág és fehér sportszár. A váltómez leggyakrabban piros mezből, piros nadrágból és piros sportszárból áll. A mezen a labdarúgó-szövetség címere mellett az állami címer is jelen van.

1974-es vb
1978-as vb
1982-es vb
1986-os vb
1990
2002-es vb
2006-os vb
2008-as Eb
2009
2012-es Eb
2014
2016-os Eb

Játékosok[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

A 2016-os labdarúgó-Európa-bajnokságra nevezett 23 fős keret.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Wojciech Szczęsny 1990. április 18. (26 éves) 26 0 ITA Roma
2 V Michał Pazdan 1987. szeptember 11. (28 éves) 17 0 POL Legia Warszawa
3 V Artur Jędrzejczyk 1987. november 3. (28 éves) 19 3 POL Legia Warszawa
4 V Thiago Cionek 1986. április 21. (30 éves) 6 0 ITA Palermo
5 KP Krzysztof Mączyński 1987. május 23. (29 éves) 16 1 POL Wisła Kraków
6 KP Tomasz Jodłowiec 1985. szeptember 8. (30 éves) 44 1 POL Legia Warszawa
7 CS Arkadiusz Milik 1994. február 28. (22 éves) 26 10 NED Ajax
8 V Karol Linetty 1995. február 2. (21 éves) 10 1 POL Lech Poznań
9 CS Robert Lewandowski (Csapatkapitány) 1988. augusztus 21. (28 éves) 76 34 GER Bayern München
10 V Grzegorz Krychowiak 1990. január 29. (26 éves) 34 2 ESP Sevilla
11 KP Kamil Grosicki 1988. június 8. (28 éves) 39 8 FRA Rennes
12 K Artur Boruc 1980. február 20. (36 éves) 63 0 ENG Bournemouth
13 CS Mariusz Stępiński 1995. május 12. (21 éves) 3 0 POL Ruch Chorzów
14 KP Jakub Wawrzyniak 1983. július 7. (33 éves) 49 1 POL Lechia Gdańsk
15 KP Kamil Glik 1988. február 3. (28 éves) 41 3 ITA Torino
16 KP Jakub Błaszczykowski 1985. december 14. (30 éves) 79 16 ITA Fiorentina
17 KP Sławomir Peszko 1985. február 19. (31 éves) 37 2 POL Lechia Gdańsk
18 V Bartosz Salamon 1991. május 1. (25 éves) 8 0 ITA Cagliari
19 KP Piotr Zieliński 1994. május 20. (22 éves) 15 3 ITA Empoli
20 V Łukasz Piszczek 1985. június 3. (31 éves) 46 2 GER Borussia Dortmund
21 KP Bartosz Kapustka 1996. december 23. (19 éves) 7 2 POL Cracovia
22 K Łukasz Fabiański 1985. április 18. (31 éves) 30 0 WAL Swansea City
23 KP Filip Starzyński 1991. május 27. (25 éves) 3 1 POL Zagłębie Lubin

Legtöbb válogatottság[szerkesztés]

Az adatok 2016. június 30. állapotoknak felelnek meg.

# Név Időszak Vál. Gólok
1. Michał Żewłakow 1998–2011 102 3
2. Grzegorz Lato 1971–1984 100 45
3. Kazimierz Deyna 1968–1978 97 41
4. Jacek Bąk 1993–2008 96 3
5. Jacek Krzynówek 1999–2009 96 15
6. Władysław Żmuda 1973–1986 91 1
7. Jakub Błaszczykowski 2006– 84 18
8. Antoni Szymanowski 1970–1980 82 1
9. Robert Lewandowski 2008– 81 35
10. Zbigniew Boniek 1976–1988 80 24

* A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

Az adatok 2016. június 30. állapotoknak felelnek meg.

# Név Időszak Gólok Vál.
1. Włodzimierz Lubański 1963–1980 48 75
2. Grzegorz Lato 1971–1984 45 100
3. Kazimierz Deyna 1968–1978 41 97
4. Ernest Pohl 1955–1965 39 46
5. Robert Lewandowski 2008– 35 81
6. Andrzej Szarmach 1973–1982 32 61
7. Gerard Cieślik 1947–1958 27 45
8. Zbigniew Boniek 1976–1988 24 80
9. Ernst Willimowski 1934–1939 21 22
10. Euzebiusz Smolarek 2002–2010 20 47
Dariusz Dziekanowski 1981–1990 20 63

* A félkövéren írt játékosok ma is aktívak.

Híresebb játékosok[szerkesztés]

Szövetségi kapitányok[szerkesztés]

Szövetségi kapitány: Adam Nawałka
Szövetségi kapitányok 1922-től. Első Utolsó
Józef Szkolnikowski 1921-03-12 1922-05-14
Józef Lustgarten 1922-05-14 1922-09-03
Kazimierz Glabisz 1923-06-03 1923-11-01
Adam Obrubański 1924-08-10 1924-08-31
Tadeusz Kuchar 1925-07-19 1925-07-19
Tadeusz Synowiec 1925-08-30 1927-06-19
Tadeusz Kuchar 1928-06-10 1928-06-10
Stefan Loth 1928-07-01 1931-10-25
Józef Kałuża 1932-05-29 1939-08-27
Henryk Reyman 1947-06-11 1947-08-31
Andrzej Przeworski 1947-09-14 1947-10-26
Zygmunt Alfus 1948-04-04 1948-09-19
Andrzej Przeworski 1948-10-10 1948-10-17
Mieczysław Szymkowiak 1949-05-08 1949-11-06
Mieczysław Szymkowiak 1950-05-01 1950-10-22
Ryszard Koncewicz 1953-05-10 1956-07-22
Alfred Nowakowski 1956-08-26 1956-08-26
Czesław Krug 1956-10-28 1956-11-16
Henryk Reyman 1957-05-19 1958-10-05
Czesław Krug 1959-05-20 1962-11-28
Wiesław Motoczyński 1963-05-15 1965-11-01
Ryszard Koncewicz 1966-01-05 1966-01-05
Antoni Brzeżańczyk 1966-05-03 1966-07-05
Alfred Nowakowski 1966-09-11 1966-10-22
Michał Matyas 1966-11-17 1967-10-29
Ryszard Koncewicz 1968-04-24 1970-10-25
Kazimierz Górski 1971-05-05 1976-07-31
Jacek Gmoch 1976-10-16 1978-09-06
Ryszard Kulesza 1978-10-11 1980-12-07
Antoni Piechniczek 1981-01-25 1986-06-16
Wojciech Łazarek 1986-10-07 1989-06-03
Andrzej Strejlau 1989-08-23 1993-09-22
Lesław Ćmikiewicz 1993-10-13 1993-11-17
Henryk Apostel 1994-02-09 1995-11-15
Władysław Stachurski 1996-02-19 1996-05-01
Antoni Piechniczek 1996-06-02 1997-05-31
Krzysztof Pawlak 1997-06-14 1997-06-14
Janusz Wójcik 1997-09-06 1999-10-09
Jerzy Engel 2000-01-26 2002-06-14
Zbigniew Boniek 2002-07-15 2002-11-20
Paweł Janas 2003-02-12 2006-06-20
Leo Beenhakker 2006-07-11 2009-09-10
Stefan Majewski 2009-09-17 2009-10-28
Franciszek Smuda 2009-10-29 2012-06-16
Waldemar Fornalik 2012-07-10 2013-10-16
Adam Nawałka 2013-10-26

Stadion[szerkesztés]

A Szliéziai stadion 2009-ben
A Nemzeti Stadion Varsóban

A Chorzówban található Szliéziai stadion volt a lengyel válogatott otthona hosszú időn keresztül. 1956-ban épült és 47,246 ülőhellyel rendelkezik. 1956. október 20-án a Szovjetunió elleni mérkőzést 100,000 néző tekintette meg a helyszínen, ami a mai napig nézőcsúcsnak számít.

Az új Nemzeti Stadion Varsóban épült fel a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra és 58,145 fő befogadására alkalmas. A lengyel válogatott barátságos és selejtező mérkőzéseit ebben a létesítmény rendezik.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Leiskolázták a lengyeleket”, ujszo.com, 2002. június 5. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  2. Portugália-Lengyelország: 4-0 (kiestek a lengyelek)”, 24.hu, 2002. június 10. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  3. Portugália helyreállította a tekintélyét”, origo.hu, 2002. június 10. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  4. Lemosták a lengyelek, mégis továbbment az USA”, origo.hu, 2002. június 14. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  5. Az első meglepetés: Ecuador legyőzte a lengyeleket”, delmagyar.hu, 2006. június 9. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  6. A német kitartás győzött a lengyel kitartás fölött”, delmagyar.hu, 2006. június 14. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  7. Szépen búcsúzott Lengyelország”, delmagyar.hu, 2006. június 20. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  8. Leo Beenhakker lesz a lengyel szövetségi kapitány”, 24.hu, 2006. július 11. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  9. Euro 2008: Németország-Lengyelország 2-0”, delmagyar.hu, 2008. június 8. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  10. Euro 2008: Ausztria-Lengyelország 1-1”, delmagyar.hu, 2008. június 12. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  11. Leo Beenhakker lesz a lengyel szövetségi kapitány”, napiaszonline.hu, 2008. június 16. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  12. Lengyelország és Ukrajna rendezi a 2012-es futball-Eb-t”, index.hu, 2007. április 18. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  13. A cserekapus Tyton mentett pontot a lengyeleknek”, nemzetisport.hu, 2012. június 8. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  14. A pályán döntetlenre végződött a lengyel-orosz rangadó”, nemzetisport.hu, 2012. június 12. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  15. Görögország és Csehország jutott tovább!”, totalsport.hu, 2012. június 16. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  16. Kiestek a lengyelek, Smuda nem csinálja tovább”, Borsonline.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  17. Lemondott a lengyel kapitány a bukta után”, 24.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  18. Pontot vesztett Anglia Lengyelországban”, 24.hu, 2012. október 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  19. [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés]