Lengyel labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lengyelország Lengyelország
Lengyel labdarúgó-szövetség
Lengyel labdarúgó-szövetség címere
Lengyel labdarúgó-szövetség címere
Adatok
Beceneve(i) Biało-czerwoni (Fehér-piros)
Białe Orły (A fehér sasok)
Szövetség neve Polski Związek Piłki Nożnej
Konföderáció UEFA (Európa)
Stadion Nemzeti Stadion

Szövetségi kapitányPortugália Paulo Sousa[1]
Csapatkapitány Robert Lewandowski

Legtöbb válogatottság Robert Lewandowski (116)
Legtöbb válogatott gól Robert Lewandowski (63)
FIFA-kód POL
Ranglista helyezések
FIFA-rang18. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
5.
(2017. augusztus)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
78.
(2013. november)

Élő-rang18.
Legmagasabb
Élő-rang
2.
(1975. október)
Legalacsonyabb
Élő-rang
55.
(1955. augusztus
1998. április)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1921. december 18., Budapest, Magyarország
 Magyarország 1 – 0 Lengyelország 
Legnagyobb győzelem
2009. április 1., Kielce, Lengyelország
 Lengyelország 10 – 0 San Marino 
Legnagyobb vereség
1948. június 26., Koppenhága, Dánia
 Dánia 8 – 0 Lengyelország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek8 (2018-ig) (Először: 1938)
Legjobb eredményBronzérmes (1974, 1982)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek3 (2016-ig) (Először: 2008)
Legjobb eredményNegyeddöntő (2016)
Olimpiai játékok
Részvételek7 (Először: 1924)
Legjobb eredményAranyérmes (1972)

Az infobox utoljára frissítve: 2017. október 9.

A lengyel labdarúgó-válogatott Lengyelország nemzeti csapata, amelyet a lengyel labdarúgó-szövetség (lengyelül: Polski Związek Piłki Nożnej) irányít.

A lengyel válogatott aranykorszaka a hetvenes években volt. Az 1974-es világbajnokságon a harmadik helyet szerezték meg, miután Brazíliát 1–0-ra legyőzték a bronzmérkőzésen, Grzegorz Lato 7 góljával pedig a gólkirályi címet hódította el. 1982-ben ismét a dobogó harmadik fokára állhattak fel, ekkor Franciaországot sikerült 3–2 arányban legyőzni a harmadik helyért rendezett mérkőzésen.

Az 1972-es müncheni olimpián aranyérmet szereztek, amit 1976-ban, Montréalban és 1992-ben, Barcelonában egy-egy ezüstérem követett.

Európa-bajnokságra először 2008-ban sikerült kijutniuk.

A 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot Ukrajnával közösen rendezték meg.

A válogatott története[szerkesztés]

A kezdetek (1919–1939)[szerkesztés]

1874–1918 között – amikor a kontinensen fejlődésnek indult a labdarúgás – Lengyelország még csak nem is létezett. A modern lengyel államot 1921-ben alapították, és a nemzeti tizenegy 1921. december 18-án, Budapesten Magyarország ellen játszotta első hivatalos mérkőzését, melyet 1–0-ra elveszített. Az első győzelmükre 1922. május 28-ig kellett várniuk, ekkor Stockholmban győzték le Svédországot 2–1-re.

Lengyelország–Brazília 5–6 (1938)

1937-ben Jugoszláviát 4–0 és 1–0 arányban sikerült kétszer is legyőzniük, így sikeresen vették az 1938-as labdarúgó-világbajnokság számukra előírt két selejtezőmérkőzését. A világbajnokságon Brazíliával találták szembe magukat, és a világbajnokságok történetének egyik legemlékezetesebb mérkőzését játszották. Bár a harmincas években Brazília nem tartozott a legjobb válogatottak közé, mégis erős ellenfélnek számított. Minden szurkoló meglepődött a lengyelek játékstílusán, ami egyedi volt az egész tornán. A rendes játékidőben nem dőlt el a párharc, ezért hosszabbítás következett. A brazilok 6–5-re nyerték a mérkőzést és továbbjutottak, a lengyelek 5 góljából 4-et a Ruch Chorzów játékosa Ernst Willimowski szerzett. A háború kitörése előtti utolsó mérkőzésüket az 1938-as vb ezüstérmesével, Magyarországgal játszották, és meglepetésre 4–2-re megnyerték az összecsapást.

1946–1972[szerkesztés]

A II. világháború utáni első hivatalos mérkőzésüket 1946. június 11-én játszották Norvégia ellen, Oslóban. A mérkőzés 3–1-es hazai sikerrel zárult. A legnagyobb sikerük ez idő tájt az volt, hogy sikerült legyőzniük a kor egyik legerősebb válogatottját, Csehszlovákiát (3–1).

Történetük legnagyobb vereségét 1948. április 26-án, Dániától szenvedték el (0–8). Az emlékekből felocsúdva 1963. szeptember 4-én a lengyelek 9–0-s verést mértek a norvégokra. Ezen a mérkőzésen debütált a nemzeti együttesben az a Włodzimierz Lubański, aki pályafutása ideje alatt (1963–1980) 75 találkozón 48 gólt szerzett, ezáltal a válogatott legeredményesebb játékosa volt. A 9–0-s rekordot 2009. április 1-jén döntötték meg, amikor San Marinót fektették két vállra egy 10–0-s győzelemmel.

1970. december 1-jén a lengyel futball történelem mindörökre megváltozott. Mindez egy embernek nevezetesen Kazimierz Górskinak volt köszönhető, aki ekkor lett a válogatott szövetségi kapitánya.

A válogatott kétségkívül a hetvenes években élte az aranykorát. Kezdődött mindez az 1972-es müncheni olimpián szerzett aranyéremmel. A döntőben Magyarországot győzték le 2–1-re.

1974-es világbajnokság[szerkesztés]

Az 1974-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben nem kis meglepetésre Angliát maguk mögé utasították és jutottak ki. A nyitómérkőzésükön Argentínával találkoztak. Nyolc perc elteltével már 2–0-ra vezettek a lengyelek. Grzegorz Lato nyitotta a gólok sorát, majd Andrzej Szarmach duplázta meg az előnyt. A 60. percen az argentinoknak Ramon Heredia révén szépítettek, de rá két percre Lato visszaállította a két gólos különbséget. Carlos Babingtonnak még sikerült betalálni a 66. percen, de mint később kiderült ezzel alakult ki a végeredmény, ami 3–2-es lengyel sikerrel zárult.

A lengyelek ünneplik a brazilok elleni győzelmet 1974-ben.

A következő csoportmérkőzésen nem volt nehéz dolguk, Haiti ellen sima 7–0-s győzelmet arattak. Ezen a mérkőzésen Szarmach 3 alkalommal, míg Lato kétszer volt eredményes. Ezután az olaszokkal találkoztak, akik az előző 1970-es világbajnokság ezüstérmesei voltak. A félidőben Szarmach és Kazimierz Deyna góljaival, 2–0-s lengyel vezetésnél vonultak pihenőre a csapatok és ez egészen így volt a 86. percig, amikor Fabio Capello találatával szépítettek az olaszok. A lengyelek csoportgyőztesként, mindhárom mérkőzésüket megnyerve jutottak tovább a második csoportkörbe, ahol az első találkozójukon Lato góljával a svédeket győzték le 1–0-ra, majd következett Jugoszlávia. A 24. percben büntetőt kaptak és ezt Lato értékesítette. A 43. percben sikerült a jugoszlávoknak kiegyenlíteni, de Lato a 62. percben ismét betalált és eldöntötte a meccset.

1974. július 3-án következett a házigazda, korábbi világbajnok NSZK elleni mérkőzés. A találkozó napján egész nap esett az eső és emiatt meglehetősen mély volt a talaj. A lengyelek szerették volna elhalasztani, de az osztrák játékvezető nem ment bele a halasztásba és a mérkőzés lejátszása mellett döntött. Mindenképp győzni kellett volna a döntőbejutáshoz, azonban az NSZK Gerd Müller 76. percben szerzett góljával jutott be a fináléba. A lengyelek csalódottak voltak, de még hátra volt a bronzmérkőzés, ami Brazília ellen kellett lejátszani. A csodálatos menetelésüket pedig sikerült szépen lezárniuk 1–0-s győzelmet aratva a világbajnoki címvédő ellen. A gólt Lato szerezte, akinek ez már a 7. találata volt és ezáltal kiérdemelte a gólkirályi címet, csapata pedig a harmadik helyen végzett.

1978-as világbajnokság[szerkesztés]

A selejtezőben Portugáliát megelőzve jutottak ki a világbajnokságra. A tornát a címvédő NSZK ellen kezdték és 0–0-s döntetlennel ért véget a párharc. Grzegorz Lato aztán ott folytatta, ahol négy évvel korábban abbahagyta. Az ő találatával győzték le Tunéziát (1–0). Mexikó ellen szerezte első világbajnoki gólját Zbigniew Boniek és a lengyelek 3–1-re nyertek. A második körben három Dél-amerikai együttessel találkozott Lengyelország. Közülük Argentínával és Brazíliával is megmérkőztek 1974-ben és le is győzték őket, éppen ezért a latin-amerikaiaknak volt miért visszavágniuk. Argentína a későbbi gólkirály Mario Kempes két góljával szerezte meg a két pontot. Peru ellen Szarmach találata döntött (1–0). Brazília ellen játszották utolsó meccsüket a tornán, ahol 3–1 arányban alul maradtak.

1982-es világbajnokság[szerkesztés]

A legendás Górski-féle válogatott 1982-re jelentősen átalakult, mindössze: Lato, Szarmach, Kusto és Żmuda maradt hírmondónak a 74-es keretből. Ők négyen és a fiatalabb generáció tagjaival kiegészülve vágtak neki a világbajnokságnak. Ez a csapat már az úgy nevezett Zibi által fémjelzett alakulat volt.

A sorsoláskor az A csoportba kaptak besorolást Olaszország, Kamerun és Peru társaságában. Az olaszok ellen egy tiszteletreméltó 0–0-s döntetlennel nyitottak, amit egy ugyancsak gól nélküli döntetlen követett Kamerun ellen. A gólínséget egy gólzáporos győzelem törte meg a harmadik csoportmérkőzésükön. Perut 5–1-re győzték le úgy, hogy mind az 5 gólt különböző játékos szerezte. Latoék így megnyerték a csoportot és továbbjutottak a második körbe. Itt Belgium legjobbjait 3–0 arányban múlták fölül Boniek mesterhármasával, ezután pedig a Szovjetunióval játszottak döntetlent (0–0). A második csoportkört is megnyerve az elődöntőben ismét találkoztak az olaszokkal és ezúttal Paolo Rossi góljaival az azúrkékek diadalmaskodtak, bejutva a világbajnokság döntőjébe. A lengyelek így, akárcsak 1974-ben újból a bronzcsatában voltak érdekeltek, ahol Franciaországot verték meg 3–2-re.

Ez a mérkőzés emlékezetes maradt nem csak azért, mert sikerült megint a harmadik helyen zárniuk, hanem mert ez volt a lengyel labdarúgás eddigi egyetlen aranykorszakának a vége.

1986-os világbajnokság[szerkesztés]

Az 1986-os labdarúgó-világbajnokság Lengyelország számára az utolsó volt a 20. században. A tornára Belgiummal egyetemben kvalifikálta magát. Az F csoportba kaptak besorolást, ahol Angliát, Portugáliát és Marokkót kapták ellenfélül. Első találkozójuk Marokkóval történt, azzal a csapattal, amely később megnyerte a csoportot. A végeredmény 0–0 lett. Második mérkőzésükön Włodzimierz Smolarek góljával 1–0 arányban győzték le Portugáliát. Harmadik és a továbbjutás szempontjából fontos meccsükön Anglia ellen, Gary Lineker mesterhármasával 3–0-s vereséget szenvedtek, de szerencséjükre Marokkó 3–1-re verte Portugáliát, így a lengyelek is bejutottak a legjobb 16 közé. Ott Brazília várt rájuk és esélyt sem adva sima 4–0-val küldte haza a lengyeleket.

1987–2002[szerkesztés]

A hetvenes és nyolcvanas évek sikerkorszakai után történt egy kisebb visszaesés. A kilencvenes években nem sikerült egyetlen nagyobb tornára sem kijutni. Legnagyobb eredményük az 1992. évi barcelonai olimpián elért ezüstérem. A döntőben a házigazda spanyoloktól szenvedtek 3–2-es vereséget. Holott nagy reményeket táplált a közvélemény ebbe a csapatba. Wojciech Kowalczyk és Andrzej Juskowiak volt a két legígéretesebb játékos, de különös eredményt nem értek el nemzetközi szinten.

2002-es világbajnokság[szerkesztés]

A nagy visszatérése a 2002-es világbajnokság alkalmával, Jerzy Engel kapitánysága idején került sor. A Koreai-japán közös rendezésű vb-re csoportját megnyerve elsőként jutottak ki Európából a lengyelek. A világbajnoki csoportok sorsolásakor a D jelzésű négyesbe kerültek a házigazda Dél-Korea, Portugália és az Egyesült Államok mellé. Első mérkőzésükön Dél-Koreával kellett összemérniük az erejüket és 2–0 arányban alulmaradtak.[2] A gyenge kezdést követően a folytatás sem sikerült jobban. Portugáliától 4–0-ra kaptak ki egy meglehetősen sima mérkőzésen, ami azt jelentette, hogy matematikailag is búcsúzni kényszerültek a további küzdelmektől.[3][4] Utolsó mérkőzésükön sikerült legyőzniük 3–1-re az USA-t.[5]

2006-os világbajnokság[szerkesztés]

A 2006-os németországi világbajnokságra is sikeresen kijutottak. A sorsolást követően az A csoportba kerültek és már rögtön a világbajnokság nyitónapján bemutatkoztak. Az ellenfél Ecuador volt és kisebb meglepetésre a lengyelek 2–0-s vereséget szenvedtek.[6] Németország ellen a 91 percben veszítették el a találkozót, az egyetlen gólt Oliver Neuville szerezte.[7] Akárcsak négy évvel ezelőtt, már két mérkőzés után eldőlt, hogy nem juthatnak tovább. Az ekkor már ugyancsak kiesőnek számító Costa Rica ellen (2–1) becsületből még begyűjtötték a 3 pontot. A lengyelek mindkét gólját Bartosz Bosacki lőtte, melyre Ronald Gomez válaszolt.[8]

2008-as Európa-bajnokság[szerkesztés]

Ebi Smolarek 9 gólt szerzett a selejtezőkben

A 2006-os világbajnokság után Leo Beenhakker váltotta Paweł Janast a szövetségi kapitányi poszton és vele kezdte meg a válogatott a 2008-as Európa-bajnokság selejtezőit.[9] A selejtezősorozatot 28 ponttal fejezték be és Portugáliát megelőzve megnyerték a csoportjukat.

Lengyelország története során először jutott ki Európa-bajnokságra, ahol egy csoportba sorsolták a házigazda Ausztriával, Németországgal és Horvátországgal. A németekkel a 2006-os világbajnokságon is egy csoportba voltak és ismét vereséget szenvedtek ellenük. A lengyel születésű Lukas Podolski két góljával nyertek a németek.[10] Ezután Ausztria következett, Bécsben. A 30. percben Roger Guerreiro révén szereztek vezetést. Az osztrákok részéről Ivica Vastić a 93. percben tizenegyesből egalizált és kialakította az 1–1-es végeredményt.[11] A továbbjutáshoz Horvátország ellen egy nagyarányú győzelemre lett volna szüksége a lengyeleknek, azonban ez elmaradt és 1–0-s vereséget szenvedtek. Ráadásul, mivel a csoport másik találkozóján Németország 1–0-ra verte Ausztriát a nagyarányú győzelem is kevés lett volna.[12]

2010-es világbajnokság[szerkesztés]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokság selejtezőiben a 3. csoportba kerültek Csehország, Észak-Írország, Szlovákia, Szlovénia és San Marino társaságában. Szlovénia ellen 1–1-es döntetlennel nyitottak, majd San Marinót 2–0-ra, míg Csehországot 2–1-re verték. Három mérkőzés után tehát 7 ponttal álltak, ami nem volt rossz kezdés. A visszaesés a Szlovákia elleni idegenbeli selejtezőn kezdődött. A lengyelek Euzebiusz Smolarek révén a 70. perceben szereztek vezetést, ami egészen a 85. percig tartott. Ekkor Stanislav Šesták egyenlített és rá egy percre a vezetést is megszerezte csapatának. A következő mérkőzésükre Észak-Írországban, Belfastban, a Windsor Parkban került sor. A pálya talaja nem volt a legjobb állapotban, amit bizonyított Michał Żewłakow 61. percben történt hazaadása, amit Artur Boruc szeretett volna visszarúgni a mezőnybe, de az egy göröngyön megpattan a rúgás pillanatában. A kapus így lyukat rúgott a labda pedig a hálóban kötött ki. A végeredmény 3–2 lett az északírek javára. A következő mérkőzésükön San Marino ellen rekordot jelentő 10–0-s sikert könyvelhettek el. Az utolsó négy találkozójukon csak egy döntetlenre futotta Észak-Írország ellen. Vereséget szenvedtek Csehországban, Szlovéniában és hazai pályán Szlovákiától is. A sorozat végén csak San Marinót sikerült megelőzniük. 3 győzelemmel, 2 döntetlennel és 5 vereséggel a lebőgését jelentő 5. helyen végeztek.

2012-es Európa-bajnokság[szerkesztés]

Lengyelország, 2012

2007. április 18-án Wales fővárosában Cardiffban eldőlt, hogy Lengyelország Ukrajnával közösen fogja rendezni a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságot.[13] Ez volt a 14. kontinenstorna a kupa történetében. A lengyel-ukrán pályázat az olaszt és a magyar-horvát közös pályázatot előzte meg a versenyben. Az Eb csoportjainak sorsolását Kijevben, Ukrajnában tartották 2012. december 2-án. Lengyelország automatikusan az A csoportba került és hozzásorsolták Csehországot, Görögországot illetve Oroszországot. A nyitómérkőzésen Görögország ellen 1–1-es döntetlent játszottak.[14] A vezetést Robert Lewandowski szerezte meg, amit Dimítrisz Szalpingídisz egyenlített ki. A következő találkozón Oroszország ellen léptek pályára. A végeredmény ismét 1–1 lett, de ezúttal a lengyelek kerültek hátrányba.[15] Alan Dzagojev találatára Jakub Błaszczykowski válaszolt. Csehországtól 1–0-s vereséget szenvedtek, ami jelentette, hogy a csoportban a negyedik helyen végeztek és kiestek.[16] Ezt követően a szövetségi kapitány Franciszek Smuda lemondott.[17][18]

2014-es világbajnokság[szerkesztés]

A 2014-es világbajnokság selejtezőinek H csoportjában Anglia, Ukrajna és Montenegró mögött a negyedik helyen végeztek. A lejátszott tíz selejtezőből mindössze hármat nyertek meg. Anglia ellen hazai pályán 1–1-es döntetlent értek el.[19]

2016-os Európa-bajnokság[szerkesztés]

Lewandowski és Milik Írország ellen 2013-ban .

A 2015. december 12-i sorsoláson a 3. kalapból húzták ki a csapatot. A válogatott a C csoportba került, ahol Németországgal, Ukrajnával és Észak-Írországgal kellett megküzdenie.Ukrajnát és Észak-Írországot egyaránt 1-0-ra győzték le, míg Németországgal gól nélküli döntetlent játszottak, így rosszabb gólkülönbségük miatt csoport másodikként jutottak a nyolcaddöntőbe, ahol a svájci válogatottal találkoztak. Jakub Błaszczykowski révén megszerezték az első félidőben a vezetést, a svájciak azonban egyenlítettek Xherdan Shaqiri látványos ollózós góljával. Végül büntetőpárbajban jutottak a legjobb nyolc közé.[20] A negyeddöntőben a Cristiano Ronaldo vezette Portugália következett. Robert Lewandowski már a 2. percben vezetést szerzett, de a portugálok még a szünet előtt egyenlíteni tudtak. Végül újabb büntető párbaj következett, ahol csak Błaszczykowski hibázott, így Portugália jutott a négy közé.[21]

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Labdarúgó-világbajnokság
Olimpiai játékok
  • Gold medal.svg Aranyérmes: 1 alkalommal (1972)
  • Silver medal.svg Ezüstérmes: 2 alkalommal (1976, 1992)

Világbajnoki és Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]

Világbajnoki szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Nem indult
Olaszország 1934
Franciaország 1938 Első forduló 11. 1 0 0 1 5 6
Brazília 1950 Nem indult
Svájc 1954
Svédország 1958 Nem jutott be
Chile 1962
Anglia 1966
Mexikó 1970
NSZK 1974 Bronzérmes 3. 7 6 0 1 16 5
Argentína 1978 2. csoportkör 5. 6 3 1 2 6 6
Spanyolország 1982 Bronzérmes 3. 7 3 3 1 11 5
Mexikó 1986 Nyolcaddöntő 14. 3 1 1 2 1 7
Olaszország 1990 Nem jutott be
USA 1994
Franciaország1998
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör 25. 3 1 0 2 3 7
Németország 2006 Csoportkör 21. 3 1 0 2 2 4
Dél-Afrika 2010 Nem jutott be
Brazília 2014
RUS 2018 Csoportkör 25. 3 1 0 2 2 5
Összesen 8/21 3. hely 34 16 5 13 46 45

Európa-bajnoki szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Nem jutott be
Spanyolország 1945 1964
Olaszország 1968
Belgium 1972
Jugoszlávia 1976
Olaszország 1980
Franciaország 1984
NSZK 1988
Svédország 1992
Anglia 1996
BelgiumHollandia 2000
Portugália 2004
SvájcAusztria 2008 Csoportkör 14. 3 0 1 2 1 4
LengyelországUkrajna 2012 Rendező Csoportkör 14. 3 0 2 1 2 3
Franciaország 2016 Negyeddöntő 7. 5 2 3 0 4 2
EU 2020 kijutott
Összesen 3/15 - 11 2 6 3 7 9

Olimpiai szereplés[szerkesztés]

Év Helyszín Eredmény M Gy D V Rg Kg
1896 Görögország Athén Nem volt labdarúgó-torna
1900 Franciaország Párizs Nem indult (Lengyelország nem volt független)
1900 USA Saint Louis
1908 Nagy-Britannia London
1912 Svédország Stockholm
1916 Nem rendezték meg az első világháború miatt
1920 Belgium Antwerpen Nem indult
1924 Franciaország Párizs 1. forduló 1 0 0 1 0 5
1928 Hollandia Amszterdam Nem jutott be
1932 USA Los Angeles
1936 Náci Berlin 4. hely 4 2 0 2 11 10
1940 Nem rendezték meg a második világháború miatt
1944
1948 Nagy-Britannia London Nem jutott be
1952 Finnország Helsinki 1. forduló 2 1 0 1 2 3
1956 Ausztrália Melbourne Nem jutott be
1960 Olaszország Róma Csoportkör 3 1 0 2 7 5
1964 Japán Tokió Nem jutott be
1968 Mexikó Mexikóváros
1972 Németország München Aranyérmes 7 6 1 0 21 5
1976 Kanada Montréal Ezüstérmes 5 3 1 1 12 5
1980 Szovjetunió Moszkva Nem jutott be
1984 USA Los Angeles
1988 Dél-Korea Szöul
1992 Spanyolország Barcelona Ezüstérmes 6 4 1 1 14 6
1996 USA Atlanta Nem jutott be
2000 AUS Sydney
2004 GRE Athén
2008 CHN Peking
2012 GBR London
2016 BRA Rio de Janeiro
Összesen 7/23 1 aranyérem 28 17 3 8 70 39

Mezek a válogatott története során[szerkesztés]

A lengyel labdarúgó-válogatott tradicionális szerelése a zászló színeinek megfelelően a fehér mez, piros nadrág és fehér sportszár. A váltómez leggyakrabban piros mezből, piros nadrágból és piros sportszárból áll. A mezen a labdarúgó-szövetség címere mellett az állami címer is jelen van.

1974-es vb
1978-as vb
1982-es vb
1986-os vb
1990
2002-es vb
2006-os vb
2008-as Eb
2009
2012-es Eb
2014
2016-os Eb

Játékosok[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

A 2020–2021-es UEFA Nemzetek Ligájara nevezett 23 fős keret.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
22 K Łukasz Fabiański 1985április 18. (36 éves) 55 0 ENG West Ham United
1 K Wojciech Szczęsny 1990április 18. (31 éves) 49 0 ITA Juventus
12 K Łukasz Skorupski 1991május 5. (30 éves) 4 0 ITA Bologna
15 V Kamil Glik 1988február 3. (33 éves) 79 6 ITA Benevento
13 V Maciej Rybus 1989augusztus 19. (31 éves) 58 2 RUS Lokomotyiv Moszkva
18 V Bartosz Bereszyński 1992július 12. (28 éves) 28 0 ITA Sampdoria
5 V Jan Bednarek 1996április 12. (25 éves) 27 1 ENG Southampton
4 V Tomasz Kędziora 1994június 11. (26 éves) 21 0 UKR Dinamo Kijiv
24 V Arkadiusz Reca 1995június 17. (25 éves) 12 0 ITA Crotone
3 V Sebastian Walukiewicz 2000április 5. (21 éves) 3 0 ITA Cagliari
2 V Paweł Bochniewicz 1996január 30. (25 éves) 2 0 NED Heerenveen
25 V Robert Gumny 1998június 4. (22 éves) 1 0 GER Augsburg
11 KP Kamil Grosicki 1988június 8. (32 éves) 80 17 ENG West Bromwich Albion
10 KP Grzegorz Krychowiak 1990január 29. (31 éves) 75 4 RUS Lokomotyiv Moszkva
20 KP Piotr Zieliński 1994május 20. (26 éves) 56 6 ITA Napoli
14 KP Mateusz Klich 1990június 13. (30 éves) 30 2 ENG Leeds United
8 KP Karol Linetty 1995február 2. (26 éves) 30 2 ITA Torino
6 KP Jacek Góralski 1992szeptember 21. (28 éves) 17 1 KAZ Kajrat Almati
19 KP Sebastian Szymański 1999május 10. (21 éves) 10 1 RUS Gyinamo Moszkva
21 KP Kamil Jóźwiak 1998április 22. (23 éves) 9 1 ENG Derby County
16 KP Jakub Moder 1999április 7. (22 éves) 6 1 POL KKS Lech Poznań
17 KP Przemysław Płacheta 1998március 23. (23 éves) 2 0 ENG Norwich City
9 CS Robert Lewandowski 1988augusztus 21. (32 éves) 116 63 GER Bayern München (Csapatkapitány)
7 CS Arkadiusz Milik 1994február 28. (27 éves) 56 15 ITA Napoli
23 CS Krzysztof Piątek 1995július 1. (25 éves) 15 7 GER Hertha BSC

Legtöbb válogatottság[szerkesztés]

Az adatok 2020. november 18. állapotoknak felelnek meg.

# Név Időszak Vál. Gólok
1 Robert Lewandowski 2008– 116 63
2 Jakub Błaszczykowski 2006– 108 21
3 Michał Żewłakow 1999–2011 102 3
4 Grzegorz Lato 1971–1984 100 45
5 Kazimierz Deyna 1968–1978 97 41
6 Jacek Bąk 1993–2008 96 3
Jacek Krzynówek 1998–2009 96 15
8 Władysław Żmuda 1973–1986 91 2
9 Antoni Szymanowski 1970–1980 82 1
10 Zbigniew Boniek 1976–1988 80 24
Kamil Grosicki 2008– 80 17
12 Kamil Glik 2010– 79 6
13 Włodzimierz Lubański 1963–1980 75 48
Grzegorz Krychowiak 2008– 75 4
15 Tomasz Wałdoch 1991–2002 74 2
16 Maciej Żurawski 1998–2008 72 17
17 Piotr Świerczewski 1992–2003 70 1
18 Roman Kosecki 1988–1995 69 19
Tomasz Kłos 1998–2006 69 6
20 Mariusz Lewandowski 2002–2013 66 5
Łukasz Piszczek 2007–2019 66 3

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

Az adatok 2020. november 18. állapotoknak felelnek meg.

# Név Időszak Gólok Vál.
1 Robert Lewandowski 2008– 63 116
2 Włodzimierz Lubański 1963–1980 48 75
3 Grzegorz Lato 1971–1984 45 100
4 Kazimierz Deyna 1968–1978 41 97
5 Ernest Pol 1955–1965 39 46
6 Andrzej Szarmach 1973–1982 32 61
7 Gerard Cieślik 1947–1958 27 45
8 Zbigniew Boniek 1976–1988 24 80
9 Ernst Willimowski 1934–1939 21 22
Jakub Błaszczykowski 2006– 21 108
11 Dariusz Dziekanowski 1981–1990 20 63
12 Roman Kosecki 1988–1995 19 69
Euzebiusz Smolarek 2002–2010 19 47
14 Lucjan Brychczy 1954–1969 18 58
15 Maciej Żurawski 1998–2008 17 72
Kamil Grosicki 2008– 17 80
17 Józef Nawrot 1928–1935 16 19
Robert Gadocha 1967–1975 16 62
19 Jacek Krzynówek 1998–2009 15 96
Arkadiusz Milik 2012– 15 56

Híresebb játékosok[szerkesztés]

Szövetségi kapitányok[szerkesztés]

Szövetségi kapitány: Jerzy Brzęczek
Szövetségi kapitányok 1922-től. Első Utolsó
Józef Szkolnikowski 1921-03-12 1922-05-14
Józef Lustgarten 1922-05-14 1922-09-03
Kazimierz Glabisz 1923-06-03 1923-11-01
Adam Obrubański 1924-08-10 1924-08-31
Tadeusz Kuchar 1925-07-19 1925-07-19
Tadeusz Synowiec 1925-08-30 1927-06-19
Tadeusz Kuchar 1928-06-10 1928-06-10
Stefan Loth 1928-07-01 1931-10-25
Józef Kałuża 1932-05-29 1939-08-27
Henryk Reyman 1947-06-11 1947-08-31
Andrzej Przeworski 1947-09-14 1947-10-26
Zygmunt Alfus 1948-04-04 1948-09-19
Andrzej Przeworski 1948-10-10 1948-10-17
Mieczysław Szymkowiak 1949-05-08 1949-11-06
Mieczysław Szymkowiak 1950-05-01 1950-10-22
Ryszard Koncewicz 1953-05-10 1956-07-22
Alfred Nowakowski 1956-08-26 1956-08-26
Czesław Krug 1956-10-28 1956-11-16
Henryk Reyman 1957-05-19 1958-10-05
Czesław Krug 1959-05-20 1962-11-28
Wiesław Motoczyński 1963-05-15 1965-11-01
Ryszard Koncewicz 1966-01-05 1966-01-05
Antoni Brzeżańczyk 1966-05-03 1966-07-05
Alfred Nowakowski 1966-09-11 1966-10-22
Michał Matyas 1966-11-17 1967-10-29
Ryszard Koncewicz 1968-04-24 1970-10-25
Kazimierz Górski 1971-05-05 1976-07-31
Jacek Gmoch 1976-10-16 1978-09-06
Ryszard Kulesza 1978-10-11 1980-12-07
Antoni Piechniczek 1981-01-25 1986-06-16
Wojciech Łazarek 1986-10-07 1989-06-03
Andrzej Strejlau 1989-08-23 1993-09-22
Lesław Ćmikiewicz 1993-10-13 1993-11-17
Henryk Apostel 1994-02-09 1995-11-15
Władysław Stachurski 1996-02-19 1996-05-01
Antoni Piechniczek 1996-06-02 1997-05-31
Krzysztof Pawlak 1997-06-14 1997-06-14
Janusz Wójcik 1997-09-06 1999-10-09
Jerzy Engel 2000-01-26 2002-06-14
Zbigniew Boniek 2002-07-15 2002-11-20
Paweł Janas 2003-02-12 2006-06-20
Leo Beenhakker 2006-07-11 2009-09-10
Stefan Majewski 2009-09-17 2009-10-28
Franciszek Smuda 2009-10-29 2012-06-16
Waldemar Fornalik 2012-07-10 2013-10-16
Adam Nawałka 2013-10-26 2018-07-03
Jerzy Brzęczek 2018-07-12

Stadion[szerkesztés]

A Szliéziai stadion 2017-ben

A Chorzówban található Szliéziai stadion volt a lengyel válogatott otthona hosszú időn keresztül. 1956-ban épült és 47,246 ülőhellyel rendelkezik. 1956. október 20-án a Szovjetunió elleni mérkőzést 100,000 néző tekintette meg a helyszínen, ami a mai napig nézőcsúcsnak számít.

Az új Nemzeti Stadion Varsóban épült fel a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokságra és 58,145 fő befogadására alkalmas. A lengyel válogatott barátságos és selejtező mérkőzéseit ebben a létesítmény rendezik.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lengyelország: Paulo Sousa az új szövetségi kapitány! (magyar nyelven). Nemzeti Sport Online, 2021. január 21. (Hozzáférés: 2021. január 21.)
  2. Leiskolázták a lengyeleket”, ujszo.com, 2002. június 5. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  3. Portugália-Lengyelország: 4-0 (kiestek a lengyelek)”, 24.hu, 2002. június 10. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  4. Portugália helyreállította a tekintélyét”, origo.hu, 2002. június 10.. [2016. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  5. Lemosták a lengyelek, mégis továbbment az USA”, origo.hu, 2002. június 14.. [2016. augusztus 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  6. Az első meglepetés: Ecuador legyőzte a lengyeleket”, delmagyar.hu, 2006. június 9. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  7. A német kitartás győzött a lengyel kitartás fölött”, delmagyar.hu, 2006. június 14. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  8. Szépen búcsúzott Lengyelország”, delmagyar.hu, 2006. június 20. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  9. Leo Beenhakker lesz a lengyel szövetségi kapitány”, 24.hu, 2006. július 11. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  10. Euro 2008: Németország-Lengyelország 2-0”, delmagyar.hu, 2008. június 8. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  11. Euro 2008: Ausztria-Lengyelország 1-1”, delmagyar.hu, 2008. június 12. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  12. Leo Beenhakker lesz a lengyel szövetségi kapitány”, napiaszonline.hu, 2008. június 16.. [2016. augusztus 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  13. Lengyelország és Ukrajna rendezi a 2012-es futball-Eb-t”, Index.hu, 2007. április 18. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  14. A cserekapus Tyton mentett pontot a lengyeleknek”, nemzetisport.hu, 2012. június 8. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  15. A pályán döntetlenre végződött a lengyel-orosz rangadó”, nemzetisport.hu, 2012. június 12. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  16. Görögország és Csehország jutott tovább!”, totalsport.hu, 2012. június 16.. [2016. október 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  17. Kiestek a lengyelek, Smuda nem csinálja tovább”, Borsonline.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  18. Lemondott a lengyel kapitány a bukta után”, 24.hu, 2012. június 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  19. Pontot vesztett Anglia Lengyelországban”, 24.hu, 2012. október 17. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.) 
  20. Tizenegyespárbaj után Lengyelország negyeddöntős”, Nemzeti Sport, 2016. június 25. (Hozzáférés ideje: 2017. március 6.) 
  21. [1]

További információk[szerkesztés]