Argentin labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Argentína Argentína
Argentin labdarúgó-szövetség
Adatok
Beceneve(i) Albicelestes (Égszínkék-fehérek)
Star full.svgStar full.svg
Szövetség neve Asociación del Fútbol Argentino
Konföderáció CONMEBOL (Dél-Amerika)
Stadion El Monumental

Szövetségi kapitány argentin Jorge Sampaoli
Csapatkapitány Lionel Messi

Legtöbb válogatottság Javier Zanetti (143)
Legtöbb válogatott gól Lionel Messi
Gabriel Batistuta (56)
FIFA-kód ARG
Ranglista helyezések
FIFA-rang 3. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(2007. március, 2007. október2008. június, 2015. júliusoktóber, 2016. április–)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
24.
(1996. augusztus)

Élő-rang 2.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(2007. július, összesen 34 alkalommal)
Legalacsonyabb
Élő-rang
28.
(1990. június)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Első hivatalos mérkőzés
1901. május 16. Montevideo, Uruguay
 Uruguay 2 – 3 Argentína 
Legnagyobb győzelem
1942. január 22. Montevideo, Uruguay)
 Argentína 12 – 0 Ecuador 
Legnagyobb vereség
1958. június 15. Helsingborg, Svédország
 Csehszlovákia 6 – 1 Argentína 

(1959. december 16. Guayaquil, Ecuador
 Uruguay 5 – 0 Argentína 

(1993. szeptember 5.(Buenos Aires, Argentína)
 Argentína 0 – 5 Kolumbia 

(2009. április 1.(La Paz, Bolívia)
 Bolívia 6 – 1 Argentína 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek 16 (Először: 1930)
Legjobb eredmény Aranyérmes: 1978, 1986
Copa América
Részvételek 39 (Először: 1916)
Legjobb eredmény Aranyérmes: 1921, 1925, 1927, 1929,
1937, 1941, 1945, 1946, 1947,
1955, 1957, 1959, 1991, 1993
Konföderációs kupa
Részvételek 3 (Először: 1992)
Legjobb eredmény Aranyérmes: 1992

Az infobox utoljára frissítve: 2016. április 29.

Az argentin labdarúgó-válogatott Argentína nemzeti labdarúgó csapata, amelyet az argentin labdarúgó-szövetség (spanyolul Asociación del Fútbol Argentino) irányít. A csapat beceneve: Albicelestes, ennek jelentése „égszínkék-fehérek” (a válogatott mezének színei).

A világ egyik legsikeresebb nemzeti válogatottja, amely öt világbajnoki döntőben szerepelt eddig. 1930-ban 4–2-s vereséget szenvedtek Uruguay ellen, 1978-ban Hollandiát verték 3–1-re hazai környezetben, 1986-ban Diego Maradona vezérletével pedig az NSZK-t győzték le 3–2-re. 1990-ben ismét találkoztak, de ezúttal az NSZK győzött 1–0-ra. A 2014-es világbajnokság döntőjében Németországtól kaptak ki 1–0-ra hosszabbítás után.

Tizennégyszer nyerték meg a Copa Américát és háromszor az "extra" latin-amerikai bajnokságot (1941, 1945, 1946). Argentína nyerte az 1992-es konföderációs kupát is. Az olimpiai címet szintén kétszer sikerült elhódítaniuk: 2004-ben és 2008-ban.

Brazíliának és Franciaországnak mellet Argentínának sikerült eddig megnyernie mindhárom nagy nemzetközi tornát: a FIFA által szervezett labdarúgó-világbajnokságot és Konföderációs kupát, illetve az olimpiai tornát. Mindhárom ország saját kontinense bajnokságát is többször megnyerte.

A válogatott története[szerkesztés]

Korai évek[szerkesztés]

Argentínába a britek juttatták el a labdarúgást az 1860-as években. A labdarúgó-szövetséget egy angol úriember, Alexander Hutton alapította 1891-ben és még ugyanebben az évben létrejött a nemzeti bajnokság is.Az argentin válogatott első mérkőzését 1901. május 16-án játszotta Uruguay ellen, de ez még nem volt hivatalos. Az első hivatalos találkozóra 1902. július 20-án került sor ugyancsak Uruguay ellen. A mérkőzést Argentína nyerte 6–0-ra. Eleinte csak barátságos mérkőzéseket játszottak. 1905-ben megrendezték az első Lipton kupát. Az argentin és az uruguayi labdarúgó-szövetség közösen szervezte a sorozatot. 1906-ban nyerték az első kupájukat, amikor Montevideóban 2–0-ra legyőzték Uruguayt. Még ugyanebben az évben a Newton kupa is elrajtolt, amit szintén megnyertek az argentinok. A következő években Argentína csak Dél-amerikai ellenfelek ellen lépett pályára, ennek okai voltak többek között a hosszú és költséges utazások, illetve az I. világháború kitörése.

1907 és 1911 között az összes Newton kupát megnyerték, emellett 1906 és 1909 között négy Lipton kupát is begyűjtöttek. Néhány uruguayi győzelem után megnyerték az 1913-as, 1915-ös és az 1916-os Lipton, illetve az 1916-os Newton kupát is.

1916-ban Argentína rendezte a CONMEBOL által szervezett első Dél-amerikai bajnokságot (Copa América). A házigazdán kívül Brazília, Chile és Uruguay vett részt a megmérettetésen. Az argentinok Chilét 6–0-ra megverték, Brazíliával és Uruguayjal döntetlent játszottak. A tornát végül Uruguay nyerte. Argentína az első Dél-amerikai bajnokságát 1921-ben nyerte, amit szintén ők rendeztek Buenos Airesben. Minden mérkőzésüket megnyerve lettek kontinensbajnokok.

Onzari "olimpiai gólja" Uruguay ellen 1924-ben.

1924. október 2-án barátságos mérkőzésen legyőzték az olimpiai bajnok Uruguayt 2–1-re. A találkozó az egyik argentin gólról maradt emlékezetes. Szögletből egészen 1924-ig nem lehetett közvetlenül gólt elérni. A lehetőséget csak az 1924-es párizsi olimpiát követően teremtette meg a FIFA. A mérkőzésen a hazaiak játékosa, Cesáreo Onzari egy sarokrúgást közvetlenül a hálóba csavart, ezzel az argentinok megverték az olimpiai bajnokot. Latin-Amerikában ezt követően ragadt a szögletből érintés nélkül rúgott gólokra a "Gol Olímpico" elnevezés.

1925-ben Argentína harmadik alkalommal volt házigazdája a Dél-amerikai bajnokságnak és második tornagyőzelmét szerezte. 1927-ben a Peruban rendezett Dél-amerikai bajnokságon harmadik győzelmüket is megnyerték, miután Bolíviát 7–1-re, Uruguayt 3–2-re, a házigazda Perut pedig 5–1-re legyőzték.

1928-ban Argentína részt vett az amszterdami nyári olimpiai játékokon, amely történetének legelső nemzetközi labdarúgótornája volt. Az Egyesült Államokat 11–2-re, Belgiumot 6–3-ra, Egyiptomot 6–0-ra verték és bejutottak a döntőbe. Ott azonban a címvédő Uruguay ellen 2–1-re kikaptak és így ezüstérmesek lettek.

1929-ben ismét Argentína adott otthont a Dél-amerikai bajnokságnak. Peru 3–0-s, Paraguay 4–1-s és Uruguay 2–0-s legyőzése után történetük negyedik bajnoki címét szerezték. A tornagyőztes csapat tagjainak nagy része részt vett egy évvel később a történelem legelső labdarúgó világbajnokságán, amit 1930-ban Uruguayban rendeztek.

1930-as világbajnokság[szerkesztés]

Az argentinok kezdőcsapata Mexikó ellen az 1930-as világbajnokságon.

Argentína egyike volt a tizenhárom országnak, amely elindult a világbajnokságon. Az 1. csoportban Franciaország ellen kezdtek és 1–0-ra győztek. Ezt követően Mexikót 6–3-ra, Chilét pedig 3–1-re verték. Az elődöntőben az Egyesült Államokat győzték le 6–1-re és bejutottak a döntőbe, ott azonban 4–2-s vereséget szenvedtek a házigazda Uruguay ellen. Guillermo Stábile 6 góljával a torna gólkirálya lett.

1934–1954 vb-részvételek nélkül[szerkesztés]

Négy évvel később az 1934-es labdarúgó-világbajnokságon Argentína mindössze egy mérkőzést játszott és azon 3–2-re kikapott Svédországtól. Az 1938-as világbajnokság selejtezőitől visszaléptek. A második világháború után, 1950-ben rendeztek ismét világbajnokságot.[1] Argentína azonban ismét visszalépett a selejtezőktől. Az 1954-es világbajnokság selejtezőire nem neveztek. Annak ellenére, hogy 1934 és 1954 között egyetlen világbajnokságon sem vettek részt megnyerték az 1937-es, 1941-es, 1945-ös, 1946-os, 1947-es, 1955-ös és az 1957-es Dél-amerikai bajnokságot.

1958-as világbajnokság[szerkesztés]

Los Carasucias: Corbatta, Maschio, Angelillo, Sívori és Cruz.

Az 1957-es csapat az egyik legemlékezetesebb argentin válogatott volt a maga támadósorával. Az Oreste Corbatta, Humberto Maschio, Antonio Angelillo, Omar Sívori, Osvaldo Cruz támadóötössel felálló csapat Kolumbiát 8–2-re, Ecuadort 3–0-ra, Uruguayt 4–0-ra, Chilét 6–2-re és Brazíliát 3–0-ra verte. Maschio 9 góllal a gólkirályi címet is megszerezte.

1958-ban Argentína 24 év távollét után tért vissza a világbajnokságra. A Svédországban rendezett tornán Maschio, Angelillo és Sívori (valamennyien ekkor már az olasz bajnokságban játszottak) is hiányzott a keretből, akiket Guillermo Stábile szövetségi kapitány nem válogatott be. Habár a keretben még így is nagyszerű játékosokból állt, az európai ellenfelekkel szemben mindez kevésnek bizonyult. Első mérkőzésükön 3–1-re kikaptak az NSZK-tól. Ezután Észak-Írországot ugyanilyen arányban legyőzték, majd Csehszlovákia ellen 6–1-s vereséget szenvedtek, ami történetük egyik legnagyobb arányú veresége. A csoportjukban csupán negyedik helyen végeztek, amit elneveztek "El desastre de Suecia", azaz svédországi katasztrófának. A lebőgés után amikor hazaértek a Buenos Aires-i repülőtéren 20000 dühös ember várta őket.

Átmeneti időszak (1959–1973)[szerkesztés]

1959-ben két Dél-amerikai bajnokságot is rendeztek, az egyiknek Argentína volt a házigazdája, amit meg is nyertek. Ez volt történetük tizenkettedik bajnoki címe. Az Ecuadorban rendezett ugyancsak 1959-es tornán a második helyen végeztek, miután 5–0-s vereséget szenvedtek Uruguay ellen, habár az utolsó mérkőzésen Brazíliát 4–1-re legyőzték José Sanfilippo mesterhármasával. A torna után ismét Guillermo Stábilét nevezték ki szövetségi kapitánynak. 1960-ban Argentína az első és egyetlen győzelmét szerezte a Costa Rica-ban rendezett Pánamerikai játékokon.

1961-ben európai turnéra indult a válogatott, ahol lejátszott több barátságos találkozót, melyek közül csak egyet tudott megnyerni Portugália ellen. Juan Carlos Lorenzo irányításával vettek részt az 1962-es világbajnokságon, ahol már a csoportkör után kiestek. Bulgáriát még ugyan legyőzték 1–0-ra az első mérkőzésükön, de az Angliától elszenvedett 3–1-s vereség és a Magyarország elleni 0–0-s döntetlent nem volt elég a továbbjutáshoz.

Az 1963-as Dél-amerikai bajnokságon a harmadik helyen végeztek. Brazíliát (3–0), Kolumbiát (4–2) és Ecuadort (4–2) megverték, Bolíviától (2–3) és Perutól (1–2) kikaptak, Paraguayjal pedig 1–1-s döntetlent játszottak.

1964-ben Argentína megnyerte a Nemzetek kupáját, ami egy barátságos torna volt a Brazil labdarúgó-szövetség alapításának 50. évfordulója alkalmából. Az argentinok kapott gól nélkül, Brazíliát 3–0-ra legyőzve nyerték a tornát. A brazil válogatott a legendás 1950-es világbajnokság óta nem szenvedett vereséget hazai pályán.

Az 1966-os világbajnokságra visszatért Juan Carlos Lorenzo a kapitányi posztra. A 2. csoportban Spanyolország 2–1-s legyőzésével nyitották. Az NSZK-val 0–0-s döntetlent játszottak, míg Svájcot 2–0-ra verték. A negyeddöntőben Angliával találkoztak. A Wembleyben rendezett találkozót az angolok nyerték 1–0-ra, de nem csak erről vált emlékezetessé. Az argentinok csapatkapitánya Antonio Rattín a 35. percben a kiállítás sorsára jutott. Annyira felháborodott az igazságtalannak vélt, a német Rudolf Kreitlein játékvezető megsértéséért kapott büntetésen, hogy nem akarta elhagyni a játékteret, végül a rendőrségnek kellett őt jobb belátásra bírnia.[2] Az öltöző felé ballagva Rattín megrángatta a felezővonalnál álló zászlót – egy Union Jacket –, amely tett már a Brit Birodalom nyílt meggyalázásának számított. Az argentin-angol futballháborúban gyakorlatilag átadták a nyílt hadüzenetet. Rattín évtizedekkel később egy interjúban elárulta nem tudott a zászló rangjáról.[3] Az argentin futballtörténelemben külön kifejezés született erre az egy mérkőzésre: a robo del siglo – az évszázad lopása, mivel állításuk szerint az angolok gólja lesről született.

Az argentin válogatott következő megmérettetésére az 1967-es Dél-amerikai bajnokságon került sor Uruguayban. Jó teljesítményt nyújtva hat mérkőzésből ötöt megnyertek, a házigazda ellen elszenvedett egyetlen vereség azonban elég volt, ahhoz hogy csak a második helyen végeztek.

Az 1970-es világbajnokság selejtezőiben Bolívia ellen 3–1-s vereséggel kezdtek, ezután Perutól is kikaptak 1–0-ra. A visszavágókon 1–0-ra megverték ugyan Bolíviát és 2–2-s döntetlent játszottak Peruval, azonban mindez kevésnek bizonyult és nem jutottak ki a világbajnokságra. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor elvéreztek a selejtezőkben, korábban visszalépések miatt nem voltak jelen a vb-ken.

1974-es világbajnokság[szerkesztés]

Roberto Perfumo a holland kapitánnyal Johan Cruijffal fog kezet.

1972-ben a korábbi válogatott labdarúgót Omar Sívorit nevezték ki a szövetségi kapitányi posztra. Az 1974-es világbajnokság selejtezőit az ő irányításával játszották le. Buenos Airesben Bolíviát 4–0-ra, Paraguayt 3–1-re verték. La Pazban 1–0-ra győztek, ami jó eredménynek számított annak tudatában, hogy a bolíviai fővárosban mindig megszenvednek az oxigénhiánytól a vendég csapatok játékosai.

A sikeres selejtezők után Sívori távozott, helyére a szintén korábbi válogatott labdarúgó Vladislao Cap került. A világbajnokságon Lengyelország ellen 3–2-s vereséggel kezdtek, amit az Olaszország elleni 1–1-s döntetlen követett. Harmadik mérkőzésükön 4–1-re legyőzték Haiti válogatottját és továbbjutottak a második csoportkörbe. Hollandiától 4–0-s, Brazíliától 2–1-s vereséget szenvedtek, az NDK ellen pedig 1–1-s döntetlent értek el. a csoport utolsó helyén végeztek és nem jutottak be az elődöntőbe.

Menotti időszaka (1974–1982)[szerkesztés]

Az 1974-es vb után a labdarúgó-szövetség változásokat eszközölt az argentin labdarúgásban, erre azért is volt szükség, mert az 1978-as világbajnokság rendezési jogát Argentína kapta. 1974-ben César Luis Menotti lett kinevezve a szövetségi kapitányi posztra. Első mérkőzésére 1974. október 12-én került sor Spanyolország ellen. A 78-as világbajnokságig sok idő volt még hátra és mivel Argentínának rendezőként nem kellett selejtezőt játszania, ezért jobbára barátságos mérkőzéseket játszottak. Ebben a négy éves periódusban összesen 33 találkozóra került sor. 1977-ben debütált a válogatottban mindössze 16 évesen Diego Maradona egy Magyarország elleni barátságos mérkőzésen Buenos Aires-ben, melyet 5–1-re megnyertek.

Argentína rendezte a labdarúgó-világbajnokságot 1978-ban

.

Argentína 1975-ben az újjáalakított és nyolc év szünet után ismét elrajtoló Copa Américan is részt vett, melynek nem volt külön kijelölt házigazdája. Venezuelát kétszer is legyőzték, de a braziloktól elszenvedett két vereséggel nem jutottak be a második körbe.

A csapatkapitány Daniel Passarella emeli magasba a vb-trófeát.

1978-ban a világbajnokság előtt nem sokkal több barátságos mérkőzést játszottak Dél-amerikai és európai ellenfelekkel szemben. Menotti kihagyta Maradonat az argentinok keretéből, mivel még túl fiatalnak ítélte meg, ezért nagy nyomás zúdult rá.[4][5]

Argentína számára 1978. június 2-án kezdődött el a világbajnokság. A nyitómérkőzésükön 2–1-re legyőzték Magyarországot. Ezt követően Franciaországot is megverték 2–1-re. Olaszország ellen 1–0-s vereséget szenvedtek, így a csoport második helyén végeztek. A második csoportkörben Lengyelországot Mario Kempes góljaival 2–0-ra verték, majd Brazília ellen 0–0-s döntetlent játszottak. Az utolsó mérkőzésükön legalább négy góllal kellett győzniük, mivel máskülönben Brazília jutott volna be a döntőbe. Végül ez összejött és Perut 6–0-ra győzték le. A másik ágról Hollandia került be a fináléba.

A döntőt 1978. június 25-én rendezték Buenos Airesben az Estadio Monumentalban. Argentína története második világbajnoki döntőjében Mario Kempes góljával megszerezte a vezetést. A hollandoknak Dick Nanninga révén sikerült egyenlíteni, majd Kempes ismét betalált és végül Daniel Bertoni állította be a 3–1-s végeredményt. Argentína története első világbajnoki címét szerezte. Mario Kempes 6 góllal a torna gólkirályi címét is megszerezte.

A világbajnokság után Menotti maradt a szövetségi kapitány, irányításával részt vettek az 1979-es Copa Américán. Diego Maradona első gólját a felnőtt válogatottban Glasgowban, Skócia ellen szerezte, ahol Argentína 3–1-re győzött.

Az 1979-es Copa Américán Brazíliával és Bolíviával kerültek egy csoportba. Az első két mérkőzésen vereséget szenvedtek, a visszavágókon 3–0-ra verték a bolíviaiakat és 2–2-s döntetlent értek el Brazília ellen. Utolsó helyen zártak és nem jutottak tovább a második körbe. Még ugyanebben az évben az Argentína Diego Maradona és Ramón Díaz vezérletével megnyerte a Japánban rendezett 1979-es ifjúsági világbajnokságot. Ennek a csapatnak is Menotti volt az edzője.

Miután a következő világbajnokságra címvédőként nem kellett selejtezőt játszaniuk, ezért maradtak a barátságos mérkőzések. Részt vettek az 1980-as Mundialitón, amit a labdarúgó-világbajnokságok 50. évfordulója alkalmából rendeztek meg Uruguayban, a korábbi világbajnokok részvételével. A csoportjukban az NSZK-t legyőzték, Brazíliával döntetlent játszottak.

Az argentin válogatott az 1982-es világbajnokságra készült, miközben április 2-án a Leopoldo Galtieri katonai diktátor vezette argentin hadsereg megszállta a brit fennhatóság alá tartozó Falkland-szigeteket és kitört a Falkland-szigeteki háború.

A keret nagy része az 1978-as csapatra épült, kiegészülve Diego Maradonaval. Első mérkőzésükön a barcelonai Camp Nouban 1–0-s vereséget szenvedtek Belgium ellen. Ezt követően javítottak és Magyarországot 4–1-re, El Salvadort 2–0-ra győzték le. A második csoportkörben Brazíliával és Olaszországgal kerültek egy csoportba. Mindkét mérkőzésüket elveszítették, előbbitől 3–1-re, utóbbitól 2–1-re kaptak ki. Diego Maradona nem hozta azt a teljesítményt, amit elvártak tőle, ráadásul a Brazília elleni mérkőzésen egy belépőt követően a kiállítás sorsára jutott. Menotti a világbajnokság után távozott. Kilenc év alatt, amit a válogatott kispadján eltöltött megnyerték a világbajnokságot (felnőtt és utánpótlásszinten).

Carlos Bilardo időszaka (1983–1990)[szerkesztés]

Diego Maradona a vb trófeával.

Menotti távozása után Carlos Bilardót választották ki a kapitányi posztra. Első komolyabb megmérettetése az 1983-as Copa América volt, melyen Argentína nem jutott tovább a csoportjából. Ecuador ellen kétszer is 2–2-s döntetlent játszottak. A Copa América után részt vettek Kalkuttában a Nehru kupán. Ezt követően sikeres európai körúton jártak és három mérkőzést nyertek, köztük az NSZK ellen 3–1-re Düsseldorfban. 1985. májusában elkezdődtek a vb-selejtezők. Venezuelát 3–2-re és 3–0-ra, Kolumbiát 3–1-re és 1–0-ra verték. Perutól idegenben kikaptak 1–0-ra, míg a visszavágón 2–2-s döntetlent értek el, így egyenes ágon jutottak ki az 1986-os világbajnokságra. A sorsolást követően az A csoportba kerültek. Dél-Korea ellen kezdtek és 3–1-re győztek. Olaszországgal 1–1-s döntetlent játszottak, majd az utolsó csoportmérkőzésen 2–0-ra verték Bulgáriát. A nyolcaddöntőben Uruguayt győzték le 1–0-ra. A negyeddöntőben Angliával találkoztak. Az első félidő 0–0-val ért véget, majd a második félidőben Diego Maradona két emlékezetes gólt szerzett. Az elsőnél kézzel ütött bele a labdába, amit azóta is csak úgy emlegetnek („Isten keze”), a másodiknál az egész angol védelmet elfektetve gyakorlatilag végigszlalomozott a pályán. Gary Lineker révén már csak szépíteni tudtak az angolok, így 2–1-s eredménnyel Argentína jutott be az elődöntőbe.[6] Az eredmény szimbolikus jelentőséggel bírt, nem csak a sport szemszögéből, hanem a pár évvel korábbi Falkland-szigeteki háború miatt is, amit Argentína elveszített. Az elődöntőben Maradona góljaival Belgium ellen győztek 2–0-ra és bejutottak a fináléba, ahol az NSZK-val találkoztak. A döntőt Mexikóvárosban az Azték stadionban rendezték. José Luis Brown és Jorge Valdano góljaival 2–0-s előnyre tettek szert az argentinok, azonban Karl-Heinz Rummenigge és Rudi Völler révén egyenlítettek a németek. Végül a 83. percben Jorge Burruchaga megszerezte a midnent eldöntő találatot, kialakítva a 3–2-s végeredményt. Argentína ezzel története második világbajnoki címét szerezte. Hét mérkőzésből hatot megnyerve, egy döntetlen mellett veretlenül lettek világbajnokok. Diego Maradona 5 góljával csapata legeredményesebb játékosa volt.

A világbajnokság után egy évig nem játszott mérkőzést az argentin válogatott. Az 1987-es Copa Américán 1–1-s döntetlent játszottak Peruval, Ecuadort 3–0-ra verték. Az elődöntőben 1–0-ra kikaptak a későbbi győztes Uruguaytól. Az 1989-es Copa Américán bejutottak a második körbe, ott azonban Brazília és Uruguay ellen egyaránt 2–0-s vereséget szenvedtek és végül a harmadik helyen zárták a torát.

A pillanat, amikor Claudio Caniggia gólt szerez Brazília ellen.

Az 1990-es olaszországi világbajnokságra címvédőként nem kellett selejtezőt játszaniuk. Nem kezdték jól a sorozatot, miután a nyitómérkőzésen hatalmas meglepetésre 1–0-ra kikaptak Kameruntól. A Szovjetuniót 2–0-ra legyőzték, de a kapus Nery Pumpido megsérült, helyét a torna a hátralévő részében Sergio Goycochea vette át. Az utolsó mérkőzésen 1–1-s döntetlent játszottak Romániával. A harmadik helyen végeztek a B csoportban. A nyolcaddöntőben Brazíliával találkoztak a Stadio delle Alpiban és Claudio Caniggia góljával 1–0-ra győztek. A negyeddöntőben a jó erőkből álló Jugoszlávia ellen léptek pályára. A rendes játékidő és a ráadás után sem született gól, ezért a büntetőrúgások határoztak. Végül Goycoechea lett a mérkőzés hőse, miután három tizenegyest is hárított, Argentína pedig 3–2 arányban megnyerte a büntetőpárbajt.

Argentína kezdőcsapata az Olaszország elleni elődöntőben.

Az elődöntőben a házigazda Olaszországot kapták ellenfélnek. Az 1–1-s végeredménnyel záruló nápolyi találkozón, szintén a büntetők döntöttek, melyben ismét az argentinok bizonyultak jobbnak köszönhetően Goycoechea-nak, aki két büntetőt is megfogott. Argentína negyedik világbajnoki döntőjére készülhetett, ahol ismét az NSZK-val találkozott. Caniggia eltiltás miatt kihagyta a döntőt, miután Olaszország ellen megkapta második sárga lapját. Ráadásul az argentin játékosok közül többen is sérüléssel bajlódtak, köztük Maradona is. A döntőt a római Stadio Olimpicoban rendezték. Az indulatoktól és durva argentin belépőktől sem mentes mérkőzésen Gustavo Dezotti és Pedro Monzón is a kiállítás sorsára jutott. A 83. percben Roberto Sensini Rudi Völlerrel szemben elkövetett szabálytalansága után a mexikói játékvezető Edgardo Codesal a büntetőpontra mutatott. A tizenegyest Andreas Brehme értékesítette, azonban jogosságát még azóta is vitatják. Ezzel a góllal a németek 1–0-ra megnyerték a mérkőzést és harmadik világbajnoki címüket szerezték.

Alfio Basile időszaka (1990–1994)[szerkesztés]

A világbajnokság után Bilardo leköszönt, ezzel egy korszak véget ért az argentin válogatott történetében. Diego Maradona bejelentette, hogy az 1990-es világbajnokság volt az utolsó nagy tornája. A szövetségi kapitányi posztra Alfio Basile lett kinevezve. Bemutatkozó mérkőzésére 1991. február 19-én került sor egy Magyarország elleni barátságos mérkőzésen, melyet 2–0-ra megnyertek Rosarióban. Márciusban Maradona fennakadt egy drogteszten Olaszországban, így 15 hónapos eltiltást kapott. A Chilében rendezett 1991-es Copa Américán Venezuelat 3–0-ra, Chilét 1–0-ra, Paraguayt 4–1-re, Perut 3–2-re verték. A második körben Brazília ellen 3–2-s győzelemmel kezdtek, amit a Chile elleni 0–0-s döntetlen követett. Utolsó mérkőzésükön Kolumbiát verték 2–1-re ezzel 32 év után ismét megnyerték a Copa Américat. Gabriel Batistuta 6 góllal a gólkirályi címet is megszerezte. 1992-ben Japán és Wales legyőzésével megnyerték a Kirin-kupát. Még ugyanebben az évben az első ízben kiírt konföderációs kupát (akkori nevén: Fahd király kupa) is megszerezték. Az elődöntőben Elefántcsontpartot verték 4–0-ra, a döntőben Szaúd-Arábiát 3–1-re. 1993. február 24-én Diego Maradona visszatért a válogatottba, amikor Argentína az Artemio Franchi-trófeáért lépett pályára Dánia ellen. Az 1993-as Copa Américára Maradonát kábítószerproblémái miatt Basile nem hívta be a keretbe. A 10-es mezt Diego Simeone viselte ismét. Argentína sorozatban második, a válogatott történetének 14. Copa América győzelmét szerezte, miután a döntőben Batistuta két góljával 2–1-re legyőzte Mexikót.

Az 1994-es világbajnokság selejtezőiben idegenben Peru ellen 1–0-ra, Paraguay ellen 3–1-re nyertek, míg Kolumbiában kikaptak 2–1-re. A hazai mérkőzéseken 2–1-re verték Perut és 0–0-ra végeztek Paraguayjal szemben. Kolumbiától súlyos 5–0-s vereséget szenvedtek, emiatt pótselejtezőt voltak kénytelenek játszani, melyen az óceániai zóna győztese Ausztrália volt az ellenfél. A pótselejtezőhöz azonban még kellett, hogy Peru ugyanebben a körben az első pontját szerezze meg az előzni készülő (de a döntetlen miatt végül nem tudó) Paraguay ellen. A pontszerzés összejött, így Argentínát elkerülte a még nagyobb katasztrófa. Basile megkérte Maradonat, hogy térjen vissza a válogatottba, mert a rutinjára nagy szükség lesz a pótselejtezők alkalmával. Az első találkozó Sydneyben 1–1-s döntetlennel végződött, a visszavágón Buenos Airesben Batuistuta góljával 1–0-ra győztek az argentinok, így ha nem is könnyen, de kijutottak az 1994-es világbajnokságra, ahol a D csoportba kaptak besorolást Bulgária, Görögország és Nigéria mellé. Argentínát a végső győzelemre esélyesnek tartották. A keret tagjai voltak többek olyan kiváló labdarúgók, mint: Sergio Goycochea, Gabriel Batistuta, Diego Simeone, Fernando Redondo, Claudio Caniggia, Oscar Ruggeri, José Basualdo és Diego Maradona. Görögország 4–0-s legyőzésével nyitották a tornát. Batistuta mesterhármast ért el, a negyedik gólt Maradona szerezte, akinek ez volt az utolsó világbajnoki találata. A második találkozójukon Caniggia két góljával 2–1-re verték Nigériát, ezzel továbbjutottak. Azonban a mérkőzés után Maradona efedrinnel akadt fenn a doppingvizsgálaton, amiért a FIFA azonnali hatállyal kitiltotta vb-ről. A klasszis kiválás meglátszott az addig magabiztosan és jól játszó csapat teljesítményén is, az utolsó csoportmérkőzésen Bulgária ellen szenvedtek 2–0-s vereséget szenvedtek, majd a nyolcaddöntőben Románia ellen kaptak ki 3–2-re és kiestek. A sikeres 1986-os és 1990-es vb után már a legjobb 16 között búcsúzni kényszerültek.

1998-as világbajnokság[szerkesztés]

Maradona végleg visszavonult a válogatottól, de az előző vb-n résztvevő csapat gerince megmaradt. Az 1998-as világbajnokságra módosítottak a dél-amerikai zóna (CONMEBOL) selejtezőinek lebonyolításán. A korábbi csoportok helyet minden válogatott oda-vissza megmérkőzött egymással. Argentína 30 ponttal megnyerte a selejtezőket és kijutott a világbajnokságra. A szövetségi kapitány ekkor az 1978-ban játékosként világbajnoki címet szerző Daniel Passarella volt, aki kijelentette, hogy hosszú hajú, fülbevalós és homoszexuális személyek nem kapnak behívót a keretbe. A megkülönböztetések miatt, több szakember és játékos -köztük Fernando Redondo és Claudio Caniggia- is lemondta a részvételét. A szintén hosszú hajú Gabriel Batistuta viszont elutazott a vb-re. A sorsolás után három világbajnoki újonc: Horvátország, Japán és Jamaica társaságban a H csoportba kerültek. Mindhárom csoportmérkőzésüket megnyerték: Japánt Batistuta góljával 1–0-ra, Jamaica-t Batistua három és Ariel Ortega két góljával 5–0-ra győzték le. A harmadik mérkőzésükön Horvátország ellen nyertek 1–0-ra Mauricio Pineda találatával. Hibátlan teljesítménnyel, kapott gól nélkül jutottak tovább a nyolcaddöntőbe, ahol Angliával találkoztak. Mindössze hat perc után Batistuta tizenegyesével az argentinok megszerezték a vezetést, amit Alan Shearer négy perccel később szintén büntetőből kiegyenlített. Hat perccel később a fiatal Michael Owen Roberto Ayalát kicselezve betalált az argentin kapuba, ezzel megfordította a mérkőzés állását. Javier Zanetti révén még az első félidő ráadásában sikerült egyenlítenie Argentínának. A második félidőben David Beckham a földön fekve odarúgott Diego Simeonenak, ezért piros lapot kapott. További gól sem a rendes játékidőben, sem a hosszabbításban nem esett. A büntetőpárbajt végül Argentína nyerte 4–3 arányban és bejutott a negyeddöntőbe, ahol Hollandiával találkozott. A találkozó elején gyors gólváltás történt, a hollandok a 12. percben Patrick Kluivert góljával megszerezték a vezetést, amit Claudio López a 17. percben kiegyenlített. A mérkőzés végére mindkét csapat megfogyatkozott. A hollandoktól Arthur Numan, az argentinoktól Ariel Ortega jutott a kiállítás sorsára. További gól már csak egy született, mégpedig a 90. percben Dennis Bergkamp révén. Egy 60 méteres keresztlabdát tanári módon vett át és Roberto Ayala-t kicselezve külsővel az argentin kapuba lőtt, kiejtve ezzel az argentinokat.

2002-es és 2006-os vb közötti időszak[szerkesztés]

Argentína a 2002-es világbajnokságon mutatott gyenge játékának köszönhetően már a csoportkör után kiesett, holott a végső győzelemre esélyesek között tartották számon. Az F csoportban Nigériát ugyan még 1–0-ra legyőzték Gabriel Batistuta góljával, ezt követően azonban 1–0-ra kikaptak Angliától és csak 1–1-s döntetlent játszottak Svédországgal.[7][8]

Juan Román Riquelme végez el egy szabadrúgást a 2006-os világbajnokságon.

A következő nagy torna a 2004-es Copa América volt, ahol Argentína bejutott a döntőbe. Brazíliával csaptak össze és Kily González tizenegyesével megszerezték a vezetést, azonban a félidő előtt Luisão még egyenlíteni tudott. Egészen a 87. percig nem esett találat, de akkor César Delgado 2–1-re alakította a mérkőzés állását és már amikor úgy tűnt Argentína megnyeri a kupát Adriano a 93. percben döntetlenre mentett. A hosszabbításban nem született újabb gól, ezért a büntetők következtek, melyben az argentinok kétszer is hibáztak, míg a brazilok egyszer sem, 4–2 arányban megnyerték a büntetőpárbajt és egyben a tornát is. Még ezen a nyáron Argentína 23 éven aluli válogatottja három túlkorossal kiegészülve simán megnyerte az athéni olimpiát. Az argentinok az összes mérkőzésüket lehozták kapott gól nélkül, e mellé 17-et rúgtak. Carlos Tévez 8 góllal a torna legeredményesebb játékosa lett. A 2005-ös konföderációs kupán Tunézia 2–1-s és Ausztrália 4–2-s legyőzésével kezdtek, Németországgal pedig 2–2 döntetlent játszottak. Az elődöntőben tizenegyesekkel jutottak tovább Mexikón, majd a döntőben 4–1-s vereséget szenvedtek Brazília ellen. Az argentinok gólját Pablo Aimar szerezte.

Joggal volt magasabb az elvárás a válogatottal szemben a németországi 2006-os világbajnokságon a négy évvel korábbi szereplés miatt. Argentína az Elefántcsontpart elleni 2–1-s, a Szerbia és Montenegró elleni 6–0-s győzelmekkel és a Hollandia elleni 0–0-s döntetlennel jutott tovább a csoportjából a nyolcaddöntőbe, ahol az ellenfél Mexikó volt.[9][10][11] Hosszabbítás után 2–1-re győztek Maxi Rodríguez bombagóljával egy igen csak szoros és magas színvonalú mérkőzésen.[12] Ennek a gólnak a történetéhez hozzátartozik, hogy a FIFA a világbajnokság legszebb góljának választotta. A negyeddöntőben a házigazdákkal találkoztak és a rendes játékidőt, illetve a hosszabbítást követően 1–1 volt az eredmény. Következtek a büntetők, ahol a németek bizonyultak jobbnak 4-2 arányban. A mérkőzés végén kisebb balhé tört ki a játékosok között, mivel az argentinok nehezen viselték a vereséget és az ezzel járó kiesést.[13]

Röviddel a világbajnokság után José Pékerman lemondott posztjáról és helyére Alfio Basile-t nevezte ki a szövetség (AFA), aki már vezette a válogatottat az 1994-es világbajnokságon.

2007-es Copa América[szerkesztés]

Argentína mindhárom mérkőzését megnyerte csoportjában az Egyesült Államok (4–1), Kolumbia (4–2), és Paraguay (1–0) válogatottjai ellen. A negyeddöntőben Peru (4–0), az elődöntőben Mexikó (3–0) legyőzésével bejutottak a döntőbe, ahol 3–0-s vereséget szenvedtek Brazília legjobbjaitól. Egy évvel később az argentin fiatalok megvédték címüket a 2008-as pekingi olimpián. A döntőben Nigériát győzték le 1–0-ra Ángel Di María góljával.

2010-es világbajnokság[szerkesztés]

Argentína kezdőcsapata a Portugália elleni barátságos mérkőzésen 2011. februárjában.

A Diego Maradona irányította és a Lionel Messi fémjelezte argentin csapat a CONMEBOL-zónából a negyedik helyen jutott ki a világbajnokságra. A világbajnokság B csoportjában Nigériát, Dél-Koreát és Görögországot társaságában szerepeltek. Az első mérkőzésükön Nigériát verték 1–0-ra Gabriel Heinze góljával.[14] Dél-Koreát 4–1 arányban győzték le, Gonzalo Higuaín ezen a mérkőzésen mesterhármast ért el.[15] Utolsó csoportmérkőzésükön Martín Demichelis és Martín Palermo góljaival 2–0-s győzelmet szereztek, így százszázalékosan zárták a csoportot.[16] A nyolcaddöntőben Mexikót 3–1-el búcsúztatták.[17] A negyeddöntőben Németország következett, akárcsak 2006-ban és ismét a németek jutottak tovább. Ezúttal azonban sokkal simábban, ugyanis 4–0-val ütötték ki az argentinokat.[18]

2010-es évek[szerkesztés]

Lionel Messi harcol a labdáért az Argentína–Irán mérkőzésen a 2014-es világbajnokságon.

A 2011-es Copa América házigazdája Argentína volt. A negyeddöntőig jutottak, ahol Uruguay ellen tizenegyesekkel estek ki. A 2014-es világbajnokság selejtezőiben 32 ponttal az első helyen végeztek és jutottak ki a világbajnokságra. Az F csoportba kerültek Bosznia-Hercegovina, Nigéria és Irán mellé. Az első mérkőzésen Bosznia-Hercegovinát 2–1-re legyőzték.[19] A második csoportmérkőzésen Irán ellen a 91. percben szerezte meg Lionel Messi a győztes találatot.[20] Végül Nigériát 3–2-re győzték le.[21] A nyolcaddöntőben Svájccal találkoztak és Ángel Di María hosszabbításban szerzett góljával jutottak tovább.[22] A negyeddöntőben Belgiumot Gonzalo Higuaín góljával verték 1–0-ra, így 1990 után ismét bejutottak a legjobb négy közé.[23] Az elődöntőben Hollandia ellen 0–0-s döntetlennel zárult a találkozó. A büntetők határoztak, melyben Argentína 4–2 arányban jobbnak bizonyult.[24] A döntőben Németország ellen léptek pályára. A Rio de Janeiro-i Maracanã Stadionban rendezett finálét hosszabbítás után Mario Götze góljával a németek nyerték 1–0-ra.[25]

A 2015-ös Copa Américán is sikerült Argentínának eljutni a döntőig, ott azonban büntetőpárbaj után 4–1 arányban alulmaradtak Chilével szemben.[26] Egy évvel később a Copa América történetének 100. évfordulóján megrendezésre került a Copa América Centenario. Argentína megint eljutott a döntőig, ahol ismét Chilével találkozott és újból büntetőkkel veszítette el a mérkőzést.[27]

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Világbajnokság
Coppa America calcio.svg Copa América
Konföderációs kupa
  • Győztes: 1 alkalommal (1992)
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1995, 2005)
Gold medal.svg Olimpiai játékok
  • Olimpiai bajnok: 2 alkalommal (2004, 2008)
  • Ezüstérmes: 2 alkalommal (1928, 1996)
Artemio Franchi-trófea
  • Győztes: 1 alkalommal (1993)
Pánamerikai bajnokság
  • Győztes: 1 alkalommal (1960)
Pánamerikai játékok
  • Győztes: 6 alkalommal (1951, 1955, 1959, 1971, 1995, 2003)
Copa Lipton
  • Győztes: 17 alkalommal (1906, 1907, 1908, 1909, 1913, 1915, 1916, 1917, 1918, 1928, 1937, 1942, 1945, 1962, 1968, 1976, 1992)
Copa Newton
  • Győztes: 17 alkalommal (1906, 1907, 1908, 1909, 1911, 1916, 1918, 1924, 1927, 1928, 1937, 1942, 1945, 1957, 1973, 1975, 1976)
Copa Roca
  • Győztes: 4 alkalommal 1923, 1939–40, 1940, 1971

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M GY D V RG KG
Uruguay 1930 Döntő 2. 5 4 0 1 18 9
Olaszország 1934 Nyolcaddöntő 9 1 0 0 1 2 3
Franciaország 1938 Visszalépett
Brazília 1950
Svájc 1954
Svédország 1958 Csoportkör 13. 3 1 0 2 5 10
Chile 1962 Csoportkör 10. 3 1 1 1 2 3
Anglia 1966 Negyeddöntő 5. 3 2 1 1 4 2
Mexikó 1970 Nem jutott be
NSZK 1974 2. csoportkör 8. 6 1 2 3 9 12
Argentína 1978 Világbajnok 1. 7 5 1 1 15 4
Spanyolország 1982 2. csoportkör 11. 5 2 0 3 8 7
Mexikó 1986 Világbajnok 1. 7 6 1 0 14 5
Olaszország 1990 Döntő 2. 7 2 3 2 5 4
USA 1994 Nyolcaddöntő 10. 4 2 0 2 8 6
Franciaország 1998 Negyeddöntő 6. 5 3 1 1 10 4
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör 18. 3 1 1 1 2 2
Németország 2006 Negyeddöntő 6. 5 3 2 0 11 3
Dél-Afrika 2010 Negyeddöntő 5. 5 4 0 1 10 6
Brazília 2014 Döntő 2. 7 5 1 1 8 4
Összesen Világbajnok 16/20 77 42 14 21 131 84

Dél-Amerika bajnoki-szereplés[szerkesztés]

Dél-Amerika bajnokság
Év Eredmény Hely M Gy D V RG KG
Argentína 1916 Döntő 2. 3 1 2 0 7 2
Uruguay1917 Döntő 2. 3 2 0 1 5 3
Brazília 1919 3. hely 3. 3 1 0 2 7 7
Chile 1920 Döntő 2. 3 1 2 0 4 2
Argentína 1921 Győztes 1. 3 3 0 0 5 0
Brazília 1922 4. hely 4. 4 2 0 2 6 3
Uruguay 1923 Döntő 2. 3 2 0 1 6 6
Uruguay 1924 Döntő 2. 3 1 2 0 2 0
Argentína 1925 Győztes 1. 4 3 1 0 11 4
Chile 1926 Döntő 2. 4 2 1 1 14 3
Peru 1927 Győztes 1. 3 3 0 0 15 4
Argentína 1929 Győztes 1. 3 3 0 0 9 1
Peru 1935 Döntő 2. 3 2 0 1 8 5
Argentína 1937 Győztes 1. 6 5 0 1 14 5
Peru 1939 Visszalépett
Chile 1941 Győztes 1. 4 4 0 0 10 2
Uruguay 1942 Döntő 2. 6 4 1 1 21 6
Chile 1945 Győztes 1. 6 5 1 0 22 5
Argentína 1946 Győztes 1. 5 5 0 0 17 3
Ecuador 1947 Győztes 1. 7 6 1 0 28 4
Brazília 1949 Visszalépett
Peru 1953 Visszalépett
Chile 1955 Győztes 1. 5 4 1 0 18 6
Uruguay1956 3. hely 3. 5 3 0 2 5 3
Peru 1957 Győztes 1. 6 5 0 1 25 6
Argentína 1959 Győztes 1. 6 5 1 0 19 5
Ecuador 1959 Döntő 2. 4 2 1 1 9 9
Bolívia 1963 3. hely 3. 6 3 1 2 15 10
Uruguay 1967 Döntő 2. 5 4 0 1 12 3
Összesen 12 győzelem 26/29 113 81 15 17 314 107

Copa América-szereplés[szerkesztés]

Copa América
Év Eredmény Hely M Gy D V RG KG
Flag of UNASUR.svg 1975 Csoportkör 5. 4 2 0 2 17 4
Flag of UNASUR.svg 1979 Csoportkör 8. 4 1 1 2 7 6
Flag of UNASUR.svg 1983 Csoportkör 6. 4 1 3 0 5 4
Argentína 1987 Elődöntő 4. 4 1 1 2 5 4
Brazil 1989 3. hely 3. 7 2 3 2 2 4
Chile 1991 Győztes 1. 7 6 1 0 16 6
Ecuador 1993 Győztes 1. 6 2 4 0 6 4
Uruguay 1995 Negyeddöntő 5. 4 2 1 1 8 6
Bolívia 1997 Negyeddöntő 6. 4 1 2 1 4 3
Paraguay 1999 Negyeddöntő 8. 4 2 0 2 6 6
Kolumbia 2001 Visszalépett
Peru 2004 Döntő 2. 6 4 1 1 16 6
Venezuela 2007 Döntő 2. 6 5 0 1 16 6
Argentína 2011 Negyeddöntő 7. 4 1 3 0 5 2
Chile 2015 Döntő 2. 6 3 3 0 10 3
USA 2016 Döntő 2. 6 5 1 0 18 2
Brazília 2019 Résztvevő
Összesen 2 győzelem 15/16 76 38 24 14 141 66

Olimpiai-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Nagy-Britannia 1908 Nem indult
Svédország 1912
Belgium 1920
Franciaország 1924
Hollandia 1928 Ezüstérmes 2. 5 3 1 1 25 7
USA 1932 Nem volt labdarúgótorna
Náci 1936 Nem indult
Nagy-Britannia 1948
Finnország 1952
Ausztrália 1956
Olaszország 1960 Negyeddöntő 7. 3 2 0 1 6 4
Japán 1964 Negyeddöntő 10. 2 0 1 1 3 4
Mexikó 1968 Nem jutott be
NSZK 1972
Kanada 1976
Szovjetunió 1980 Bejutott, de visszalépett
USA 1984 Nem jutott be
Dél-Korea 1988 Negyeddöntő 8. 4 1 1 2 4 5
Spanyolország 1992 Nem jutott be
USA 1996 Ezüstérmes 2. 6 3 2 1 13 6
Ausztrália 2000 Nem jutott be
Görögország 2004 Olimpiai bajnok 1. 6 6 0 0 17 0
Kína 2008 Olimpiai bajnok 1. 6 6 0 0 11 2
Nagy-Britannia 2012 Nem jutott be
Brazília 2016 Csoportkör 11. 3 1 1 1 3 4
Összesen Olimpiai bajnok 8/24 35 22 6 7 81 32
  • 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon

Konföderációs kupa szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Szaúd-Arábia 1992 Győztes 1. 2 2 0 0 7 1
Szaúd-Arábia 1995 Döntő 2. 3 1 1 1 5 3
Szaúd-Arábia 1997 Nem jutott be
Mexikó 1999
Dél-KoreaJapán 2001
Franciaország 2003
Németország 2005 Döntő 2. 5 2 2 1 10 10
Dél-afrikai Köztársaság 2009 Nem jutott be
Brazília 2013
Oroszország 2017
Összesen Győztes 3/10 10 5 3 2 22 14

Pánamerikai játékok-szereplés[szerkesztés]

Pánamerikai játékok
Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Argentína 1951 Győztes 1. 4 4 0 0 16 2
Mexikó 1955 Győztes 1. 6 5 1 0 23 7
USA 1959 Győztes 1. 6 5 1 0 20 4
Brazília 1963 Döntő 2. 7 3 1 0 18 3
Kanada 1967 Csoportkör 5. 3 1 1 1 7 3
Kolumbia 1971 Győztes 1. 5 4 1 0 7 2
Mexikó 1975 3. hely 3. 3 2 1 0 9 1
Puerto Rico 1979 3. hely 3. 4 2 2 0 3 0
Venezuela 1983 Csoportkör 5. 2 0 0 2 0 4
USA 1987 3. hely 3. 4 3 0 1 11 3
Kuba 1991 Nem jutott be
Argentína 1995 Győztes 1. 6 5 1 0 10 4
Kanada 1999 Nem jutott be
Dominikai Köztársaság 2003 Győztes 1. 5 5 0 0 10 5
Brazília 2007 Csoportkör 9. 3 0 2 1 1 3
Mexikó 2011 Döntő 2. 5 3 1 1 6 2
Kanada 2015 Nem indult
Peru 2019 Folyamatban
Összesen 6 győzelem 14/16 60 46 10 6 134 43

Mezek a válogatott története során[szerkesztés]

Az argentin labdarúgó-válogatott hagyományos szerelése égszínkék-fehér csíkos mez, fekete nadrág és fehér sportszár. A váltómez leggyakrabban sötétkék mezből, sötétkék vagy fehér nadrágból és sötétkék sportszárból áll.

Hazai
1901–1908
1908–1974
1930
1975
1978
1982
1986
1990
1994
1998
1999
2002
2004
2006
2008
2010
2011
2014
2015
Idegenbeli
1919
1958
1978
1982
1986
1994
1998
2002
2004
2006
2008
2010
2011
2014

Játékosok[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

Az alábbi 26 játékos kapott meghívót a Brazília elleni november 10-i és az Kolumbia elleni november 15-i 2018-as vb-selejtezőkre.[28]
A válogatottságok és gólok a 2016. október 11-i Paraguay elleni mérkőzés után lettek frissítve.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
K Sergio Romero 1987február 22. (30 éves) 83 0 ENG Manchester United
K Nahuel Guzmán 1986február 10. (31 éves) 6 0 MEX UANL
K Gerónimo Rulli 1992május 20. (25 éves) 0 0 ESP Real Sociedad
V Pablo Zabaleta 1985január 16. (32 éves) 57 0 ENG Manchester City
V Martín Demichelis 1980december 20. (36 éves) 51 2 ESP Espanyol
V Nicolás Otamendi 1988február 12. (29 éves) 41 3 ENG Manchester City
V Ramiro Funes Mori 1991március 5. (26 éves) 16 1 ENG Everton
V Facundo Roncaglia 1987február 10. (30 éves) 12 0 ESP Celta Vigo
V Gabriel Mercado 1987március 18. (30 éves) 11 2 ESP Sevilla
V Emmanuel Mas 1989január 15. (28 éves) 5 0 ARG San Lorenzo
V Mateo Musacchio 1990augusztus 26. (27 éves) 4 0 ESP Villarreal
V Julio Buffarini 1988augusztus 18. (29 éves) 0 0 BRA São Paulo
KP Javier Mascherano 1984június 8. (33 éves) 133 3 ESP Barcelona
KP Ángel Di María 1988február 14. (29 éves) 80 17 FRA Paris Saint-Germain
KP Éver Banega 1988június 29. (29 éves) 50 5 ITA Internazionale
KP Lucas Biglia 1986január 30. (31 éves) 46 1 ITA Lazio
KP Nicolás Gaitán 1988február 23. (29 éves) 19 2 ESP Atlético Madrid
KP Enzo Pérez 1986február 22. (31 éves) 16 1 ESP Valencia
KP Marcos Acuña 1991október 28. (25 éves) 0 0 ARG Racing Club
KP Guido Pizarro 1990február 26. (27 éves) 0 0 MEX UANL
CS Lionel Messi Csapatkapitány 1987június 24. (30 éves) 114 56 ESP Barcelona
CS Sergio Agüero 1988június 2. (29 éves) 79 33 ENG Manchester City
CS Gonzalo Higuaín 1987december 10. (29 éves) 65 31 ITA Juventus
CS Ángel Correa 1995március 9. (22 éves) 6 1 ESP Atlético Madrid
CS Paulo Dybala 1993november 15. (23 éves) 6 0 ITA Juventus
CS Lucas Pratto 1988június 4. (29 éves) 3 1 BRA Atlético Mineiro

Válogatottsági rekordok[szerkesztés]

Az adatok 2016. november 15. állapotoknak felelnek meg.

  • A még aktív játékosok félkövérrel vannak megjelölve.

Legtöbbször pályára lépett játékosok[szerkesztés]

Javier Zanetti a válogatottsági rekorder 143 mérkőzéssel.
# Játékos Időszak Vál. Gól
1 Javier Zanetti 1994–2011 143 5
2 Javier Mascherano 2003– 135 3
3 Lionel Messi 2005– 116 57
4 Roberto Ayala 1994–2007 115 7
5 Diego Simeone 1988–2002 106 11
6 Oscar Ruggeri 1983–1994 97 7
7 Diego Maradona 1977–1994 91 34
8 Ariel Ortega 1993–2010 87 17
9 Sergio Romero 2009– 85 0
10 Ángel Di María 2008– 82 18

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

Lionel Messi 57 góllal az argentin válogatott legeredményesebb játékosa.
# Játékos Időszak Gól Vál. Átlag
1 Lionel Messi 2005– 57 116 0.491
2 Gabriel Batistuta 1991–2002 54 77 0.701
3 Hernán Crespo 1995–2007 35 64 0.555
4 Diego Maradona 1977–1994 34 91 0.374
5 Sergio Agüero 2006– 33 80 0.413
6 Gonzalo Higuaín 2009– 31 67 0.463
7 Luis Artime 1961–1967 24 25 0.960
8 Daniel Passarella 1976–1986 23 70 0.328
9 Leopoldo Luque 1975–1981 22 45 0.488
José Sanfilippo 1956–1962 22 29 0.759

Ismert játékosok[szerkesztés]

Ifjúsági világbajnokságok[szerkesztés]

Az argentin fiatalok hatszor nyertek ifjúsági illetve U20-as világbajnokságot. Három alkalommal (1995, 1997, 2001) José Pékerman volt a szövetségi edző.[29]

Szövetségi kapitányok[szerkesztés]

César Luis Menotti 1978-ban világbajnoki címig vezette az argentin válogatottat.
Időszak Kapitány
1924–25 Argentína Ángel Vázquez
1927–28 Argentína José Lago Millán
1928–29 Argentína Francisco Olazar
1929–30 Argentína Francisco Olazar &
Argentína Juan J. Tramutola
1934 Olaszország Felipe Pascucci
1934–37 Argentína Manuel Seoane
1937–39 Argentína Ángel Fernández Roca
1939–60 Argentína Guillermo Stábile
1960–61 Argentína Victorio Spinetto
1962–63 Argentína Juan Carlos Lorenzo
Időszak Kapitány
1963 Argentína Alejandro Galán
1963–64 Argentína Horacio Torres
1964–68 Argentína José María Minella
1968 Olaszország Argentína Renato Cesarini
1968–69 Argentína Humberto Maschio
1969 Argentína Adolfo Pedernera
1969–72 Argentína Juan José Pizzuti
1972–74 Argentína Omar Sívori
1974 Argentína Vladislao Cap
1974–83 Argentína César Luis Menotti
1983–90 Argentína Carlos Bilardo
Időszak Kapitány
1990–94 Argentína Alfio Basile
1994–98 Argentína Daniel Passarella
1998–2004 Argentína Marcelo Bielsa
2004–06 Argentína José Pékerman
2006–08 Argentína Alfio Basile
2008–10 Argentína Diego Maradona
2010–11 Argentína Sergio Batista
2011–14 Argentína Alejandro Sabella
2014–16 Argentína Gerardo Martino
2016–2017 Argentína Edgardo Bauza
2017– Argentína Jorge Sampaoli

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Vb-történelem: 1950 Brazília”, Nemzeti Sport (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  2. Vb-öröknaptár, július 23.: lesújt a szovjet átok, Rattin lázad”, Nemzeti Sport, 2010. július 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  3. Hogyan lett Anglia 1966-ban világbajnok?”, Magyarkroki (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  4. Maradona 50”, Index.hu, 2010. október 30. (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  5. Korszakos edzőegyéniségek, akik megreformálták a labdarúgást”, Nemzeti Sport, 2008. december 23. (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  6. 1986: Isten keze és lába is Maradonán”, Index.hu, 2010. június 5. (Hozzáférés ideje: 2017. március 13.) 
  7. Owennel nyertek az angolok”, Origo.hu, 2002. június 7. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  8. Argentína is búcsúzott”, Origo.hu, 2002. június 12. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  9. Egy félidő is elég volt az argentinoknak”, Origo.hu, 2006. június 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  10. Gelsenkirchen lett a szerbek Irapuatója”, Origo.hu, 2006. június 16. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  11. Argentin-Holland szalonremi”, Origo.hu, 2006. június 21. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  12. Túlórázva, bombagóllal nyertek az argentinok”, Origo.hu, 2006. június 24. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  13. Németország büntetőkkel jutott elődöntőbe”, Origo.hu, 2006. június 30. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  14. Heinze volt az argentinok megmentője”, Csepel.info, 2010. június 12. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  15. Higuaín triplázott, Argentína gálázott”, Nemzeti Sport, 2010. június 17. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  16. Győzelmükkel az argentinok csoportelsők, a görögök elbúcsúztak”, Nemzeti Sport, 2010. június 22. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  17. Kétgólos argentin siker Mexikó ellen”, Nemzeti Sport, 2010. június 27. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  18. Németország 4-0-ra kiütötte Argentínát”, HVG, 2010. július 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 
  19. Besic jó, Messi jobb: Argentína legyőzte Boszniát”, Nemzeti Sport, 2014. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  20. Messi megvillant, Argentína továbbjutott”, Nemzeti Sport, 2014. június 21. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  21. Messi-duplával nyertek az argentinok, de a vesztes sem szomorú”, Nemzeti Sport, 2014. június 25. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  22. Argentína csak a hosszabbításban győzte le az óriásit küzdő Svájcot”, Nemzeti Sport, 2014. július 1. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  23. Argentína 24 év után ismét bejutott a legjobb négy közé”, Nemzeti Sport, 2014. július 5. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  24. Másodszor már nem jött be a hollandoknak a 0–0: Messiék döntősök!”, Nemzeti Sport, 2014. július 9. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  25. Wundermanschaft! Negyedszer is világbajnok lett a német válogatott!”, Nemzeti Sport, 2014. július 13. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  26. Argentína elbukta a Copa-döntőt is, Chiléé az aranyérem”, Nemzeti Sport, 2015. július 4. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  27. Copa América: tart az argentin átok, Chile megvédte címét”, Nemzeti Sport, 2016. június 27. (Hozzáférés ideje: 2017. március 14.) 
  28. Convocados para la gira por Estados Unidos. www.clarin.com
  29. Ezért sírhatsz Argentína!”, Nemzeti Sport, 2016. június 6. (Hozzáférés ideje: 2017. március 15.) 

További információk[szerkesztés]