Atlético de Madrid

	Atlético de Madrid
	Csapatadatok
Teljes csapatnév	Club Atlético de Madrid S.A.D
Becenév	Indios,; Los Colchoneros,; Los Rojiblancos,; Los de La Ribera del Manzanares,; Atleti,; El Pupas
Székhely	Madrid, Spanyolország
Alapítva	1903. április 26. (120 éves)
Klubszínek	piros-fehér
Stadion	Wanda Metropolitano Stadion
Vezetőedző	Diego Simeone
Elnök	Enrique Cerezo
Bajnokság	Primera División
	Nemzeti sikerek
Bajnok	11 alkalommal
Kupagyőztes	10 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
	Nemzetközi sikerek
KEK	1 alkalommal
Európa-liga	3 alkalommal
UEFA-szuperkupa	3 alkalommal
	Csapatmezek
	Jelenlegi szezon
	2019–2020 szezon
	Hivatalos honlap
	Atlético de Madrid honlapja
	A Wikimédia Commons tartalmaz Atlético de Madrid témájú médiaállományokat.

Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. spanyol, madridi székhelyű futballklub, otthona sokáig a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion volt, de 2017-ben átadták új stadionját, a Wanda Metropolitano Stadiont.

Az Atlético 11-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol labdarúgókupát. Eddig háromszor jutott be a BEK/BL döntőjébe, ám mindháromszor alulmaradtak, az 1973-74-es szezon végén a FC Bayern München, a 2013-14-es, és a 2015-16-os döntőben pedig a Real Madrid CF ellen.

Becenevei[szerkesztés]

Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.

Története[szerkesztés]

Bővebben: Az Atlético Madrid története

Athletic Club de Madrid[szerkesztés]

A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Bilbao mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.

1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.

Athletic Aviacion de Madrid[szerkesztés]

1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.

Club Atlético de Madrid[szerkesztés]

Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.

1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.

Jesús Gil korszaka[szerkesztés]

1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.

1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.

Cerezo kezdeti évei[szerkesztés]

2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero.

Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.

Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.

Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.

A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.

2009 októberében Quiqe Sánchez Flores lett az Atleti edzője, a 2009-10-es szezonban pedig a 3. helyen végeztek a bajnokságban. A következő szezonban a UEFA-bajnokok ligája csoportjából nem jutott tovább a gárda, azonban az Európa-ligában nagyszerűen menetelt, többek közt a Liverpoolt kiejtetve döntőbe jutottak. Ott a Gera Zoltánnal felálló angol Fulhamet hosszabbítás után 2-1-re győzték le, megnyerve ezzel a második számú európai kupát. A döntő mindkét gólját Diego Forlán szerezte. A következő szezonban az európai szuperkupa is az Atleticoé lett, miután a UEFA-bajnokok ligája győztes Internazionalét 2-1-re legyőzték. A gólokat José Antonio Reyes és Sergio Agüero szerezte. A bajnokságban azonban nem ment ilyen jól, így Sanchez Flores helyét Gregorio Manzano vette át.

Diego Simeone érkezése, újabb sikerek[szerkesztés]

Az egykori kiváló játékos Diego Simeonét 2011 decemberében nevezték ki a csapat élére. Vezetésével a csapat három éven belül másodszor is elhódította az Európa-ligát. A döntőben az Athletic Bilbaót győzték le a duplázó Radamel Falcao vezérletével (3-0). Augusztus 31-én az európai szuperkupában a UEFA-bajnokok ligája győztes Chelsea FC-t 4-1-re győzték le, a mesterhármast szerző Falcao ismét parádézott. 2013. május 16-án az ősi rivális Real Madrid 2-1-es legyőzésével a Copa del Reyt is elhódították, így a 2012-13-as szezont három jelentős trófeával zárta a csapat. A 2013-14-es UEFA-bajnokok ligájában egészen a döntőig meneteltek, többek közt az AC Milant és a FC Barcelonát kiejtetve. 1974 után jutottak ismét a legrangosabb kupa döntőjébe, és sokáig vezettek is Diego Godín góljával, azonban Sergio Ramos egy szöglet után a 90. percben egyenlített, a Real pedig a hosszabbításban még három gólt lőve 4-1-re diadalmaskodott. A bajnokságot azonban 1996 után megnyerte a csapat, érdekesség, hogy az utolsó fordulóban a FC Barcelona ellen ismét Diego Godín fejelt gólt. A 2014-15-ös bajnokságban a harmadik helyen végeztek. A következő szezonban visszatért Fernando Torres, és Filipe Luís, valamint megszerezték Antoine Griezmannt. A bajnokságban ismét a harmadik helyen végeztek, három ponttal lemaradva a bajnok Barcelonától. A kupától hamar búcsúztak, viszont a BL-ben ismét a döntőig jutottak, és ismét a Real Madrid CF volt az ellenfél. Az odáig vezető úton a Barcelonát, és a Bayern Münchent is kiejtették, azonban a finálét megint elbukták, ezúttal tizenegyespárbajban. Az ezt követő szezonban a csapat a bajnokságban harmadik helyen végzett, míg a Bajnokok-ligájában az elődöntőig jutott, ahol szintén a városi riválisa ejtette ki. A 2017–2018-as szezon nem kezdődött jól a csapat számára, hiszen a UEFA-bajnokok ligája csoportköréből harmadikként kiestek a Roma és a Chelsea mögött, és a bajnokságban is bugdácsoltak. A tavaszi idényben azonban magára talált a csapat, és eljutott a második számú európai kupasorozat döntőjébe, és a bajnokságban megszerezte a második helyet. 2018. május 16.-án az Európa-liga döntőjében Antoine Griezmann duplájával és Gabi utolsó perces góljával legyőzte a csapat az Olympique Marseillet, ezzel harmadszorra nyerte meg a sorozatot. Diego Simeone sokat változtatott a nyári átigazolási időszakban. Olyan játékosok érkeztek, mint Thomas Lemar, Rodri, Gelson Martins vagy éppen Santiago Arias, de voltak távozók is, mint például a két klubikon Fernando Torres és Gabi. Augusztusban az UEFA-szuperkupa döntőjében a Real Madrid ellen 4-2 arányban nyert, így harmadszorra is elhódította a trófeát.

2021 áprilisában a madridi csapat egyike volt azon 12 klubnak, amely megegyezett az Európai Szuperliga megalapításában.^[1]

Himnusz[szerkesztés]

Himno del Atletico Madrid[szerkesztés]

Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,

Jugando, ganando, peleas como el mejor,

porque siempre la afición,

se estremece con pasión,

cuando quedas entre todos campeón,

Y se ve junto al balón,

a un equipo de verdad,

que esta tarde de ambiente llanará.

Yo me voy al Manzanares,

al estadio Vicente Calderón,

donde acuden a millares,

los que gustan del fútbol de emoción

Porque luchan como hermanos,

defendiendo su colores,

en un juego noble y sano,

derrochando coraje y corazón.

Sikerei[szerkesztés]

Nemzeti[szerkesztés]

Primera División (La Liga):

Bajnok: 11 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014, 2021)

Copa del Rey:

Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)

Spanyol szuperkupa:

Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)

Segunda División

Győztes: 1 alkalommal (2002)

Copa Presidente F.E.F.:

Győztes: 1 alkalommal (1947)

Campeonato Regional Centro: (Madridi labdarúgó-bajnokság)

Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)

Nemzetközi[szerkesztés]

Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája:

Ezüstérmes: 3 alkalommal (1974, 2014, 2016)

Kupagyőztesek Európa-kupája:

Győztes: 1 alkalommal (1962)

Európa-liga:

Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)

UEFA-szuperkupa:

Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)

Vásárvárosok kupája:

Elődöntős: 1 alkalommal (1965)

Interkontinentális kupa:

Győztes: 1 alkalommal (1974)

Intertotó-kupa:

Győztes: 1 alkalommal (2007)

Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004)

Ibériai-Kupa (Copa Ibérica):

Győztes: 1 alkalommal (1991)

Játékoskeret[szerkesztés]

Utolsó módosítás: 2022. augusztus 1.^[2]

A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.


Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Ivo Grbić		Split	1996. január 18. (27 éves)	NK Lokomotiva Zagreb	3 500 000	2024.06.30.
13	Jan Oblak		Škofja Loka	1993. január 7. (30 éves)	SL Benfica	45 000 000	2023.06.30.
Védők
2	José María Giménez		Toledo	1995. január 20. (28 éves)	Danubio FC	50 000 000	2025.06.30.
12	Renan Lodi		Serrana	1998. április 8. (25 éves)	Atlético Paranaense	30 000 000	2025.06.30.
15	Stefan Savić		Mojkovac	1991. január 8. (32 éves)	ACF Fiorentina	16 000 000	2024.06.30.
16	Nahuel Molina		Embalse	1998. április 6. (25 éves)	Udinese Calcio	20 000 000	2027.06.30.
18	Felipe		Mogi das Cruzes	1989. május 16. (34 éves)	FC Porto	6 000 000	2023.06.30.
22	Mario Hermoso		Madrid	1995. június 18. (27 éves)	RCD Espanyol	20 000 000	2024.06.30.
23	Reinildo Mandava		Beira	1994. január 21. (29 éves)	Lille OSC	22 000 000	2025.06.30.
	Santiago Arias		Medellín	1992. január 13. (31 éves)	PSV Eindhoven	4 000 000	2023.06.30.
Középpályások
4	Geoffrey Kondogbia		Nemours	1993. február 15. (30 éves)	Valencia CF	20 000 000	2024.06.30.
5	Rodrigo De Paul		Sarandí	1994. május 24. (29 éves)	Udinese Calcio	40 000 000	2026.06.30.
6	Koke		Madrid	1992. január 8. (31 éves)	Utánpótlásból került fel	25 000 000	2024.06.30.
11	Thomas Lemar		Baie-Mahault	1995. november 12. (27 éves)	AS Monaco FC	40 000 000	2023.06.30.
14	Marcos Llorente		Madrid	1995. január 30. (28 éves)	Real Madrid CF	45 000 000	2027.06.30.
17	Saúl Ñíguez		Elche	1994. november 21. (28 éves)	Utánpótlásból került fel	25 000 000	2026.06.30.
20	Axel Witsel		Liège	1989. január 12. (34 éves)	Borussia Dortmund	4 000 000	2023.06.30.
24	Daniel Wass		Gladsaxe	1989. május 31. (33 éves)	Valencia CF	6 000 000	2023.06.30.
Támadók
7	João Félix		Viseu	1999. november 10. (23 éves)	SL Benfica	70 000 000	2026.06.30.
8	Antoine Griezmann		Mâcon	1991. március 21. (32 éves)	FC Barcelona	35 000 000	2023.06.30.
9	Matheus Cunha		João Pessoa	1999. május 27. (24 éves)	Hertha BSC	30 000 000	2026.06.30.
10	Ángel Correa		Rosario	1995. március 9. (28 éves)	San Lorenzo de Almagro	45 000 000	2026.06.30.
19	Álvaro Morata		Madrid	1992. október 23. (30 éves)	Chelsea FC	25 000 000	2024.06.30.
21	Yannick Carrasco		Ixelles	1993. szeptember 4. (29 éves)	Talien Sitö FC	40 000 000	2024.06.30.
27	Rodrigo Riquelme		Madrid	2001. április 2. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	2 000 000	2024.06.30.
	Marcos Paulo		São Gonçalo	2001. február 1. (22 éves)	Fluminense FC	5 000 000	2026.06.30.
	Sergio Camello		Madrid	2001. február 10. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	3 000 000	2024.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönben itt	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Manu Sánchez	védő		Madrid	2000. augusztus 24. (22 éves)	CA Osasuna	10 000 000	2023.06.30.
Giuliano Simeone	támadó		Róma	2002. december 18. (20 éves)	Real Zaragoza	-	2023.06.30.
Samuel Lino	támadó		Santo André	1999. december 23. (23 éves)	Valencia CF	7 000 000	2023.06.30.
Víctor Mollejo	támadó		Alcázar de San Juan	2001. január 21. (22 éves)	Real Zaragoza	3 000 000	2023.06.30.
Borja Garcés	támadó		Melilla	1999. augusztus 6. (23 éves)	CD Tenerife	2 600 000	2023.06.30.
Vitolo	támadó		Las Palmas de Gran Canaria	1989. november 2. (33 éves)	UD Las Palmas	1 500 000	2023.06.30.

Szakmai stáb[szerkesztés]

Elnök	Enrique Cerezo
Vezetőedző	Diego Simeone
Asszisztens edző	Germán Burgos
Asszisztens	Nelson Vivas
Erőnléti edzők	Óscar Ortega Ivan Ortega Carlos Menéndez Iván Rafael Díaz Infante
Kapusedző	Pablo Vercellone
Orvosok	José María Villalón Gorka de Abajo