Atlético de Madrid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Atlético de Madrid
Csapatadatok
Teljes csapatnév Club Atlético de Madrid S.A.D
Becenév Indios,
Los Colchoneros,
Los Rojiblancos,
Los de La Ribera del Manzanares,
Atleti,
El Pupas
SzékhelyMadrid, Spanyolország
Alapítva1903
Klubszínek piros-fehér
Stadion Wanda Metropolitano Stadion
Vezetőedző Argentin Diego Simeone
Elnök Spanyol Enrique Cerezo
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
Spanyol Bajnok10 alkalommal
Spanyol Kupagyőztes10 alkalommal
Spanyol Szuperkupa-győztes2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Coppacoppe.png KEK1 alkalommal
Európa-liga3 alkalommal
UEFA-szuperkupa3 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg 2018–2019 szezon
Hivatalos honlap
Atlético de Madrid honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Atlético de Madrid témájú médiaállományokat.

Az Atlético de Madrid, teljes nevén Club Atlético de Madrid S.A.D. spanyol, madridi székhelyű futballklub, otthona sokáig a Manzanares folyó melletti Vicente Calderón stadion volt, de 2017-ben átadták új stadionját, a Wanda Metropolitano Stadiont.

Az Atlético 10-szer nyerte meg a spanyol bajnokságot, és ugyanennyiszer a spanyol kupát is. 1962-ben a csapat elhódította Kupagyőztesek Európa-kupáját és 1974-ben megnyerte az Interkontinentális kupát. 2010-ben és 2012-ben is megnyerték az Európa-ligát, majd mindkét évben megnyerték az UEFA-szuperkupát is. Az utóbbi döntőben a kolumbiai Radamel Falcao mesterhármast szerzett. 2013-ban, 17 év után nyerte meg a Spanyol labdarúgókupát. Eddig háromszor jutott be a BEK/BL döntőjébe, ám mindháromszor alulmaradtak, az 1973-74-es szezon végén a FC Bayern München, a 2013-14-es, és a 2015-16-os döntőben pedig a Real Madrid CF ellen.

Becenevei[szerkesztés]

Az évek során sok becenevet kapott. Például „Los Colchoneros” vagy „Matrackészítők”. Az „Indios” nevet az 1970-es években kapta a szurkolóktól, mert számos dél-amerikai származású játékost játszatott a csapatban.

Története[szerkesztés]

Athletic Club de Madrid[szerkesztés]

A klubot 1903. április 26-án alapította 3 baszk tanuló, az Athletic Bilbao mintájára. 1904-ben a Real Madridtól elbocsátott emberek is csatlakoztak a klubhoz. Először kék-fehér szerelésben játszott a klub, ahogyan a Bilbao is, de később, 1911-ben átváltottak a jelenlegi formátumhoz. A színváltás okát nem lehet tudni, de egy elmélet szerint a piros-fehér mez elkészítése olcsósága miatt történt, sokszor alkalmazták ezt a kombinációt az ágymatracoknál. Könnyű volt átalakítani futball meznek. Később a Bilbao is átváltott erre a kombinációra anyagi okok miatt. A klub első ismert beceneve a Los Colchoneros, vagyis a Matrackészítők.

1921-ben a klub elszakadt az Athletic Bilbaótól, és 1923-ban megépítették az első stadiont, a Metropolitanót. A 20-as években háromszor megnyerte a Campeonato del Centrót, 1921-ben és 1926-ban elindult a csapat a Copa del Reyben. 1928-ban meghívták a csapatot a Primera Ligába, a spanyol első osztályba. A debütálás idejében Fred Pentland vezette a csapatot. 1930-ban a száműzték a csapatot a Segunda Division-ba, de 1934-ben visszajutottak a Primera Ligába Pentland vezetésével. 1936-ban a csapat ismét visszacsúszott a másodosztályba, amikor Josep Samitier átvette az irányítást Pentlandtól. A spanyol polgárháborúban a bajnokság félbeszakadt és a klub száműzetése megszűnt.

Athletic Aviacion de Madrid[szerkesztés]

1939-ben a bajnokság folytatódott. A klub egyesült az Aviacion Nacional of Zaragoza-val és ezért az új neve Athletic Aviacion de Madrid lett. Az Aviacion Nacionalt a spanyol katonai repülőgép-pilóták alapították, akik indulást ígértek az első osztályban az 1939–40-es szezonra, csak a Real Federación Espanola de Fútbol (spanyol bajnokságok szervezője) visszautasította. A két Athletic megállapodott egymással, hogy közösen indulnak, mert a Bilbao 9 játékost elvesztett a polgárháború idején és így végül a Real Oviedo helyett, (súlyos veszteségeik voltak a háború miatt) indulhatott el a klub az 1939–1940-es bajnokságban. A vezetőség kinevezte Ricardo Zamorát a csapat élére és vele először nyert bajnokságot a csapat 1940-ben és ezt 1941-ben sikerült megismételni, újra bajnok lett a csapat. 1941-ben Francisco Franco (Spanyolország akkori vezetője) kiadott egy rendeletet, hogy a külföldi nevet használó klubokat szüntessék meg. Ezért lett Athletic Aviacion de Madridból Club Atlético de Madrid.

Club Atlético de Madrid[szerkesztés]

Helenio Herrera és Ben Barak segítségével az Atlético újra, egymás után kétszer megnyerte a bajnokságot, az 1949–50-es és 1950–51-es szezonban. 1953-ban, amikor Helenio Herrera távozott a csapattól, akkor az Atlético eltűnt a Real Madrid és a Barcelona mögött és az 50-es években az Athletic-el harcolt a 3. számú spanyol klubcsapat címért. Az 1960-as, 70-es években az FC Barcelonával harcolt a második számú spanyol csapat címért. 1959-ben az Atlético Madrid a Real Madriddal találkozott az Európa Kupában. Első mérkőzésen a Bernabéu stadionban 2–1-re győzött a Real Madrid, de a visszavágón a Metropolitanoban 1–0-ra győzött az Atlético és ezzel semleges pályán történő újrajátszást harcolt ki, amit Zaragozában tartottak, de ismét 2–1-re tudott nyerni a Real Madrid és ezzel kiejtette a Kupából. A csapat visszavágott az elszenvedett vereségért, és egymás után kétszer is, 1960-ban és 1961-ben a kupadöntőben legyőzte a városi riválist. 1962-ben az Atlético Madrid megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját a Fiorentina ellen 3–0, egy újrajátszott mérkőzésen.

1961 és 1980 között a Real Madrid uralkodott a spanyol fociban, 14-szer nyerték meg a bajnokságot ez idő alatt. Ebben az időszakban nehéz volt valamit is nyerni, de mégis sikerült. Négyszer sikerült megnyerni a bajnokságot (1965–66, 1969–70, 1972–73, 1976–77) és háromszor a Spanyol Kupát (1965, 1972, 1976). 1965-től 8 éven át rendszeresen legyőzte a csapat a Real Madridot a Bernabéu stadionban. Nem kis szerepet játszott ebben Enrique Collar, Luis Aragonés és Adelardo. 1981-82-es szezonban a magyar Szusza Ferenc volt a csapat edzője.

Jesús Gil korszaka[szerkesztés]

1987-ben Jesús Gil lett az Atlético Madrid elnöke. A csapat ekkor már 10 éve nem nyert spanyol bajnokságot nyert, ezért az új elnök sokat költött új igazolásokra. A legjelentősebb igazolás Paulo Futre volt. Viszont hírnevet a kegyetlenségével szerzett. Sok vezetőedzőt csábított a klubhoz és küldött el a sikertelenség miatt, többek között César Luis Menotti-t, Ron Atkinson-t, Javier Clemente-t és a visszatérő Luis Aragonés-t.

1995-ben a csapathoz érkezett Radomir Antić, aki az új vezetőedző lett és még néhány híres játékos: José Luis Caminero, Luboslav Penev, Diego Simeone, Milinko Pantić, Juan Manuel López és Kiko. Az Atlético története során először duplázott, az 1995-96-os szezonban megnyerte a La Ligát és a Copa del Rey-t. A siker ellenére Gil nem változtatott a stratégiáján. Antić három évig maradhatott a madridi klub kispadján, 1998-ban az ő helyére érkezett Arrigo Sacchi, de neki se sikerült sokáig a padon maradnia, Antić rövid időre visszatért, 1999-ben Claudio Ranieri lett az új vezetőedző. A 90-es évek végén újra sokat költött a klub elnöke igazolásokra, a klubhoz érkezett Christian Vieri és Juninho Paulista. Az 1999-2000-es szezon katasztrofálisan végződött az Atlético Madrid számára, Ranieri-t elküldték és harmadszorra is visszatért Radomir Antić, de a kiesés felé vezető úton ő se tudta megállítani a klubot, a csapat története során először esett ki az első osztályból, ugyanakkor még eljutottak a kupadöntőig. Az Atlético Madrid két szezont töltött a Segunda Divisiónban, 2001-ben még éppen, hogy lemaradtak a feljutásról, viszont 2002-ben már sikerrel jártak és megnyerték a másodosztály küzdelmeit.

A jelen[szerkesztés]

2004-ben Jesús Gil halála előtt Enrique Cerezo lett az Atlétic új elnöke. Az új évezredben a csapatnak nem sikerült előrelépnie a középmezőnyből, pedig 2006-ban Fernando Torres, a spanyol futball egyik legnagyobb tehetségének tartott játékos mellé érkezett két portugál, Costinha, Maniche és az argentin Maradona utódnak kikiáltott Sergio Agüero.

Fernando Torres sokkolta a klub rajongóit azzal a döntésével, hogy 2007. július 4-én a Liverpoolhoz igazolt. A Liverpool kb. 32 millió fontot fizetett a játékosért és cserébe Luis García-t adta. Az Atlético Torres helyére a Villarreal volt játékosát, az Aranycipő és Pichichi győztes Diego Forlán-t igazolta le, kb. 17 millió euróért.

Fernando Torres távozása után új korszak érkezett el a klub jelenében. Az 'Ikon' eladása nyomán befolyt összegből vett játékosok elérték a szezon elején kitűzött célt, a Bajnokok Ligája selejtezőjébe jutott a bajnokság végi helyezésével az Atlético Madrid.

A Bajnokok Ligája selejtezőjében nem volt kiemelt az Atlético, ezért nem számíthatott könnyű ellenfélre. Szerencséjére sikerült elkerülnie a legnagyobbakat (Liverpool, Arsenal, stb.) és a német Schalke 04-t kapta ellenfeléül. A felemás felkészülés után idegenben 1-0-s vereséget szenvedett a spanyol csapat, de hazai pályán egy eléggé egyoldalú mérkőzésen 4-0-val küldte haza a németeket, így 11 év után ismét a Bajnokok Ligája főtáblájára jutott az Atlético Madrid.

Az legegyenlőbb képességű csapatokat felsorakoztató D csoportba került az Atlético Madrid, a Liverpoollal, a PSV Eindhovennel és az Olympique Marseille-jel együtt.

A nyáron megerősített védelemmel már a csoportkörből továbbjutására is esélyes a csapat, ahogyan a Primera División végső kimenetelébe is beleszólhat a fővárosi gárda.

2009 októberében Quiqe Sánchez Flores lett az Atleti edzője, a 2009-10-es szezonban pedig a 3. helyen végeztek a bajnokságban. A következő szezonban a UEFA-bajnokok ligája csoportjából nem jutott tovább a gárda, azonban az Európa-ligában nagyszerűen menetelt, többek közt a Liverpoolt kiejtetve döntőbe jutottak. Ott a Gera Zoltánnal felálló angol Fulhamet hosszabbítás után 2-1-re győzték le, megnyerve ezzel a második számú európai kupát. A döntő mindkét gólját Diego Forlán szerezte. A következő szezonban az európai szuperkupa is az Atleticoé lett, miután a UEFA-bajnokok ligája győztes Internazionalét 2-1-re legyőzték. A gólokat José Antonio Reyes és Sergio Agüero szerezte. A bajnokságban azonban nem ment ilyen jól, így Sanchez Flores helyét Gregorio Manzano vette át.

Diego Simeone érkezése, újabb sikerek[szerkesztés]

Az egykori kiváló játékos Diego Simeonét 2011 decemberében nevezték ki a csapat élére. Vezetésével a csapat három éven belül másodszor is elhódította az Európa-ligát. A döntőben az Athletic Bilbaót győzték le a duplázó Radamel Falcao vezérletével (3-0). Augusztus 31-én az európai szuperkupában a UEFA-bajnokok ligája győztes Chelsea FC-t 4-1-re győzték le, a mesterhármast szerző Falcao ismét parádézott. 2013. május 16-án az ősi rivális Real Madrid 2-1-es legyőzésével a Copa del Reyt is elhódították, így a 2012-13-as szezont három jelentős trófeával zárta a csapat. A 2013-14-es UEFA-bajnokok ligájában egészen a döntőig meneteltek, többek közt az AC Milant és a FC Barcelonát kiejtetve. 1974 után jutottak ismét a legrangosabb kupa döntőjébe, és sokáig vezettek is Diego Godín góljával, azonban Sergio Ramos egy szöglet után a 90. percben egyenlített, a Real pedig a hosszabbításban még három gólt lőve 4-1-re diadalmaskodott. A bajnokságot azonban 1996 után megnyerte a csapat, érdekesség, hogy az utolsó fordulóban a FC Barcelona ellen ismét Diego Godín fejelt gólt. A 2014-15-ös bajnokságban a harmadik helyen végeztek. A következő szezonban visszatért Fernando Torres, és Filipe Luís, valamint megszerezték Antoine Griezmannt. A bajnokságban ismét a harmadik helyen végeztek, három ponttal lemaradva a bajnok Barcelonától. A kupától hamar búcsúztak, viszont a BL-ben ismét a döntőig jutottak, és ismét a Real Madrid CF volt az ellenfél. Az odáig vezető úton a Barcelonát, és a Bayern Münchent is kiejtették, azonban a finálét megint elbukták, ezúttal tizenegyespárbajban. 2018. május 16.-án az Európa-liga döntőjében Antoine Griezmann duplájával és Gabi utolsó perces góljával legyőzte a csapat az Olympique Marseillet, ezzel harmadszorra nyerte meg a sorozatot.

Augusztusban az UEFA-szuperkupa döntőjében a Real Madrid ellen 4-2 arányban nyert, így harmadszorra is elhódította a trófeát.

Himnusz[szerkesztés]

Himno del Atletico Madrid[szerkesztés]

Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,

Atleti, Atleti, Atlético de Madrid,

Jugando, ganando, peleas como el mejor,

porque siempre la afición,

se estremece con pasión,

cuando quedas entre todos campeón,

Y se ve junto al balón,

a un equipo de verdad,

que esta tarde de ambiente llanará.

Yo me voy al Manzanares,

al estadio Vicente Calderón,

donde acuden a millares,

los que gustan del fútbol de emoción

Porque luchan como hermanos,

defendiendo su colores,

en un juego noble y sano,

derrochando coraje y corazón.

Sikerei[szerkesztés]

Nemzeti[szerkesztés]

Bajnok: 10 alkalommal (1940, 1941, 1950, 1951, 1966, 1970, 1973, 1977, 1996, 2014)
Győztes: 10 alkalommal (1960, 1961, 1965, 1972, 1976, 1985, 1991, 1992, 1996, 2013)
Győztes: 2 alkalommal (1985, 2014)
Győztes: 1 alkalommal (2002)
Győztes: 1 alkalommal (1947)
Győztes: 4 alkalommal (1921, 1925, 1928, 1940)

Nemzetközi[szerkesztés]

Ezüstérmes: 3 alkalommal (1974, 2014, 2016)
Győztes: 1 alkalommal (1962)
Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)
Győztes: 3 alkalommal (2010, 2012, 2018)
Vásárvárosok kupája:
Elődöntős: 1 alkalommal (1965)
Győztes: 1 alkalommal (1974)
Győztes: 1 alkalommal (2007)
Ezüstérmes: 1 alkalommal (2004)
Győztes: 1 alkalommal (1991)

Játékoskeret[szerkesztés]

2018. augusztus 12.

# Poszt Név
1 ESP K Antonio Adán
2 URU V Diego Godín
3 BRA V Filipe Luís
4 COL V Santiago Arias
5 GHA KP Thomas Partey
6 ESP KP Koke
7 FRA CS Antoine Griezmann
8 ESP KP Saúl Ñíguez
9 CRO CS Nikola Kalinić
10 ARG CS Ángel Correa
# Poszt Név
11 FRA KP Thomas Lemar
13 SLO K Jan Oblak
14 ESP KP Rodri
15 MNE V Stefan Savić
18 POR KP Gelson Martins
19 ESP CS Diego Costa
20 ESP V Juanfran
21 FRA V Lucas Hernández
23 ESP KP Vitolo
24 URU V José María Giménez

Kölcsönbe adott játékosok[szerkesztés]

Szakmai stáb[szerkesztés]

Elnök Spanyolország Enrique Cerezo
Vezetőedző Argentína Diego Simeone
Asszisztens edző Argentína Germán Burgos
Asszisztens Argentína Nelson Vivas
Erőnléti edzők Uruguay Óscar Ortega
Mexikó Ivan Ortega
Spanyolország Carlos Menéndez
Spanyolország Iván Rafael Díaz Infante
Kapusedző Spanyolország Pablo Vercellone
Orvosok Spanyolország José María Villalón
Spanyolország Gorka de Abajo

A klub híres játékosai[szerkesztés]

A kiemelt játékosok világbajnokok.

További információk[szerkesztés]