RC Celta de Vigo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Celta Vigo
Csapatadatok
Teljes csapatnév Real Club Celta de Vigo
Becenév Los Celestes („égszínkékek”)
Los Celtiñas („Kis kelták”)
Székhely Vigo, Spanyolország
Alapítva 1923. augusztus 10.
Klubszínek égszínkék-fehér
Stadion Estadio Balaídos
Elnök Spanyolország Carlos Mouriño
Bajnokság Primera División
Statisztika
Legtöbb mérkőzés Alekszandr Mosztovoj (235)
Legtöbb gól Hermidita (110)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

Az RC Celta de Vigo, vagy röviden Celta Vigo egy spanyol labdarúgócsapat a galiciai Vigóban, jelenleg a spanyol elsőosztályban szerepel.

Története[szerkesztés]

A klubalapítás és a kezdetek (1923–1934)[szerkesztés]

Az 1910-es években a vigói labdarúgást két csapat, a Real Vigo Sporting és a Real Club Fortuna de Vigo képviselte. Egy közös városi csapat megalapításának ötletét először 1915-ben a Faro de Vigo sportújságírója, Manuel de Castro vetette fel. Az érdekek azonosak voltak: a városi labdarúgást minél magasabb szinten kell képviseltetni Spanyolországban. Castro szlogenje a „Todo por y para Vigo”, azaz „Mindent Vigónak és mindent Vigóért!” címet viselte. Törekvései a két városi klub érdekeit egyre közelebb hozta egymáshoz, mígnem 1923. július 12-én a csapatok egyesültek, az új galiciai csapat megalakult. Az utolsó megválaszolandó kérdés az új csapat elnevezése lett, melyre több lehetőség is kínálkozott:

  • Real Unión de Vigo,
  • Club Galicia,
  • Real Atlántic,
  • Breogán,
  • Real Club Olimpico,
  • Real Club Celta.

Az 1923. augusztus 10-én tartott taggyűlésen az utolsó változatot szavazták meg, utalva Galicia kelta eredetére. Az új klub első elnöke Manuel Bárcena de Andrés, Torre Cedeira grófja lett.

Az 1925-ös Celta Vigo-Boca Juniors meccs egyik jelenete

A csapat 1923. szeptember 23-án első hivatalos mérkőzését is lejátszotta portugál Boavista FC ellen. A kezdőcsapat tagjai a következők voltak: Isidro – Otero, Paasarín – Queralt, Balbino, Jacobo Torres – Reigosa, Gerardito, Chicho, Polo, Pinilla. A Celta edzője az angol Francis Cuggy volt, aki további három évig irányította a vigói csapatot. A meccset 8–2 arányban a spanyolok nyerték.

Az 1923–24-es szezonban indultak el először hivatalos bajnokságban, de csak a regionális ligában Galíciában. A Celta meg is nyerte a bajnokságot a Pontevedra CF, a Racing de Ferrol és az Unión SC előtt. Ugyanebben az idényben a csapat részt vett a Spanyol Kupa küzdelmeiben, de az akkor még első fordulónak számító negyeddöntőben a címvédő Athletic Bilbao ellen 7–2-es összesítésben kiestek. 1924 nyarán barátságos mérkőzést játszottak a friss olimpiai bajnok Uruguayi válogatott ellen.

1925-ben ismét megnyerték a galíciai bajnokságot, majd két barátságos mérkőzést játszottak az akkor európai turnén résztvevő argentin Boca Juniors ellen. A 25 ezer néző előtt megrendezett első mérkőzésen a Celta kezdőcsapatát Ruíz, Juanito, Rey, Cancela, Balbino, Pepe Hermida, Reigosa, Ángel Hermida, Chicha, Polo és Casal alkották. A Boca 3–1-re győzött, a spanyolok gólját Polo szerezte. Három nappal később is játszottak egy meccset egymás ellen. A végeredmény ismét 3–1 lett, de most a Celta javára, köszönhetően Reigosa egy és Juanito két góljának. Az 1927–28-as idényben a Celta ismét regionális bajnokságot nyert, és több barátságos meccset is lejátszott argentin és uruguayi csapatok ellen. 1928-ban megnyitották a Balaídost, ami a mai napig a csapat stadionja.

A következő szezonban már a spanyol másodosztályban vettek részt, de a tízcsapatos bajnokság 9. helyén végeztek, ami a kiesést jelentette. A harmadosztályt egyből megnyerték, így visszajutottak. A csapat 1931-től kezdődően néhány évig a másodvonalban szerepelt. 1934-ben Cesáreo González filmproducer lett a klub elnöke. Meg is nyerték a másodosztályt, de a három csoport legjobbjai rájátszásban vettek részt, ahol a Celta harmadik lett, viszont csak az első két helyezett jutott fel. A szezont követően González távozott posztjáról.

Feljutás és stabilitás (1935–1959)[szerkesztés]

Egy 1945-ös, SC Braga elleni meccs előtti fénykép; sötét nadrágban a Celta játékosai

Az 1935–36-os idényben is első helyen végeztek a másodosztályban, ez akkor már feljutást ért. Mégis, csak három év múlva játszhatták le első élvonalbeli mérkőzésüket, ugyanis a spanyol polgárháború miatt a bajnokság szünetelt. 1939-ben végül debütálhattak az első osztályban. Az első szezonjuk nem sikerült a legjobban, de bennmaradtak, 3 ponttal megelőzve a már kieső Real Betist, és a 10. helyen végeztek. Az idényben szép eredményeket is elértek, a bajnok Atlético Madridot hazai pályán 1–0-ra legyőzték, míg a második helyezett és kupagyőztes Sevilla ellen oda-vissza (otthon 2–0, idegenben 4–1) győzelmet arattak.

Az 1940–41-es szezonban ismét a 10. helyen zártak, ekkor viszont már csak 1 ponttal a kieső hely előtt. A következő két évben egyaránt a stabilnak mondható 5. helyet érték el, 1944-ben viszont utolsóként kiestek. A másodosztályból egy év után visszajutottak. 1944-től 1946-ig Plattkó Károly volt a csapat edzője. A Celta Vigo ezt követően számos idényt szerepelt a spanyol élvonalban, azonban sem bajnoki címet, sem kupa-győzelmet nem szerzett annak ellenére, hogy számtalanszor a siker kapujában állt. Első kiugró eredményét 1948-ban érte el, a csapat a spanyol kupa döntőjéig menetelt. A bajnokságban is jól szerepeltek, az első 6 fordulóban vezették a tabellát, majd sokáig dobogós helyen álltak, végül a 4. helyen zárták az idényt. Játékosuk, Pahiño 23 találattal gólkirály lett. A hazai stadion, a Balaídos "bevehetetlen erőd" lett, otthon az FC Barcelona, a Valencia CF és az Athletic Bilbao ellen is győzelmet arattak, míg a Real Madrid ellen oda-vissza nyertek. A csapat tagja volt akkoriban a klubtörténelem leggólerősebb élvonalbeli játékosa, Hermidita, illetve Miguel Muñoz, Gabriel Alonso, Pahiño, Yayo Sanz és Francisco Roig is. Az általuk alkotott csapatot pedig a korábbi legendás kapus, Ricardo Zamora trenírozta.

A következő években nem sikerült megismételni ezt a teljesítményt, többnyire a mezőny hátsó feléhez tartoztak. A Celta kieséséig, 1959-ig, 14 idényen keresztül a spanyol élvonal tagja volt.

Másodosztálytól az UEFA-kupáig (1960–1979)[szerkesztés]

Az 1959–60-as szezontól kezdődően 10 évad erejéig a másodosztályban szerepelt. Folyamatosan az élvonal kapujában álltak, 10 idényből 6-szor dobogón végeztek, de egyszer sem a feljutást jelentő első helyen. 1969-ben megtört a jég: sikerült visszajutni az első osztályba (második helyezettként).

A Celta a legsikeresebb szezont az 1970–1971-es idényben zárta: hazai pályán nem szenvedett vereséget, ennek ellenére csak az UEFA-kupa-indulást jelentő 6. helyen végzett. Az „égszínkékek” nemzetközi bemutatkozása nem volt sikeres, már az első fordulóban búcsúztak a skót Aberdeen ellenében. Az 1975–76-os idénytől kezdve felváltva szerepeltek az első, és a másodosztályban. A legnagyobb bizonytalanság 1979-ben alakult ki a klub körül, amikor is történelmük során először kiestek a harmadosztályba.

Ingázás az osztályok között (1980–1995)[szerkesztés]

A katasztrofális 1979–1980-as, kiesést eredményező szezont követően a jugoszláv Milorad Pavić-ot nevezték ki a csapat élére. A kiesés végett hirtelen kialakult bizonytalanság nem tartott sokáig, ugyanis a harmadosztályt megnyerve egyből visszajutottak a második vonalba. Itt is első helyen végeztek, hogy aztán a gyors, kétosztálynyi ugrást követően egyből ki is essenek az élvonalból. A harmadosztályú kitérővel egyébként nem járt rosszul a csapat, ugyanis ekkor került a klubhoz többek között a csatár Pichi Lucas, és a kapus Javier Maté is, akik a '80-as évek Celtájának ikonikus alakjai. Az 1982-es világbajnokságot Spanyolországban rendezték, a rendező helyszínek között ott volt Vigo is, és mindent megtettek, hogy a legjobb körülmények között fogadhassák a világbajnokság mezőnyét. A felújított Balaídosban 3 csoportmérkőzést rendeztek.

Az 1982–83-as szezonban Pavić távozott Celta éléről, a következő két évet pedig a másodosztályban töltötték, majd 1985-ban ismét visszakerültek az élvonalba. Egy új játékos, Baltazar leigazolásával melléfogott a klub, ugyanis róla kiderült, hogy nem feltétlenül a legjobb első számú csatárnak. Az idény első meccsén a Real Sociedad ellen máris volt miért szomorkodni, mert a csapat egyik legjobbja, a kapus Javier Maté súlyosan megsérült, és a szezonban nem léphetett többet pályára. Az ő pótlására leigazolták Patxi Villaneuva-t, aki még 12 évig állt a klub alkalmazásában. Az év végi 18. hely ismét a kiesést jelentette. A szezon indulásával a Citroën lett a csapat fő támogatója, ugyanis az autójukat Vigoban is gyártják. A másodosztályban már Baltazar ki tudott teljesedni, 44 mérkőzésen 34 gólt szerzett, és visszajutáshoz segítette a Celtát.

A feljutás ellenére nem az angol Colin Addison irányításával kezdték meg a szezont, az új edző José María Maguregui lett az 1987–88-as idényre. Simán meglett a bennmaradás, a 7. helyen végeztek. A szezon után távozott Baltazar és Maguregui is, az edző José Manuel Díaz Novoa lett, Zoran Marić, Pedro María Herrera személyében pedig új játékosok érkeztek. A következő szezonban is a stabil 8. helyen zártak, a Baltazar távozása után leigazolt Amarildo egyéni szempontból is sikeres szezont zárt (34 meccs, 16 gól), ennek eredményeképp nagyjából 1 millió eurónyi összegért eladták a Lazionak. A Celtának azonban a pénzből igazolt játékosokkal sem lett meg a bennmaradás, a 19., utolsó előtti helyen végeztek.

A '90–91-es szezonra visszahívták José María Magureguit vezetőedzőnek, de vele mindössze a 14. helyet szerezték meg, így ő 1 szezon után távozott. 1991-ban nagy változás történt a csapat életében: Txetxu Rojo lett az edző, akivel sikerült megnyerni a másodosztályt, illetve a játékoskeretben is változások történtek. A veterán Javier Maté átadta a stafétát az ígéretes Patxi Villaneuva-nak a kapuban, Goran Jurić a védelemben vált fontos játékossá, a bosnyák csatár Vladimir Gudelj pedig hamarosan a szurkolók kedvencévé, később pedig a Celta Vigo történelmének egyik legjobb labdarúgójává vált. Az élvonalban ismét új játékosok kerültek a klubhoz, például Santiago Cañizares, aki első évében megkapta a bajnokság legkevesebb gólt kapó kapusának járó Zamora-díjat. A szezon végén 11. lett a Celta. A következő évben, bár csak 15. helyen végeztek, továbbra is stabil maradt a csapat, érkezett Milorad Ratković védő, aki még 6 évig játszott Vigoban. A Celta szép eredményeket ért el, mint a bajnokságban a Real Madrid 3–2-es legyőzése, vagy a Spanyol Kupában döntőbe jutás, a finálét pedig csak tizenegyesekkel bukták el a Real Zaragozaval szemben. Az idény végeztével Txetxu Rojo távozott a edzői posztról, viszont az 1994-es világbajnokságra Cañizares és Jorge Otero személyében két Celta-játékos is a spanyol kerettel utazott. Cañizares a Vb-t követően a Real Madridhoz igazolt.

EuroCelta (1996–2006)[szerkesztés]

A Juventus elleni UEFA-kupa meccs előtt a stadion (2000)

Az 1996–97-es szezon nem volt a Celta történelmének legjobbja, hiszen mindössze a 16. helyet szerezték meg. Igazolások szempontjából viszont jó évet zártak, ugyanis a következő évek csapatainak meghatározó játékosai közül néhányan ekkor kerültek a Celtához; a francia kapus Richard Dutruel, a középpályáról a brazil Mazinho és az orosz Alekszandr Mosztovoj, illetve az izraeli csatár Haim Revivo is több, mint 100 meccset játszottak le Vigoban, és voltak ott, amikor a klub történelmének legnagyobb nemzetközi sikereit elérte. A következő szezonban a 6. helyen zártak, így 27 év után ismét kiharcolták az UEFA-kupa-indulást. Itt már tovább jutottak mint 1971-ben, amikor már az első körben kiestek, ugyanis most a negyeddöntőig jutottak, úgy, hogy előtte az Aston Villa és a Liverpool csapatát is kiejtették 3–2, illetve 4–1-es összesítésben. A bajnokságban elért 5. helyezésnek köszönhetően ismét indulhattak az UEFA-kupában. Ez volt az az idény, amikor szinte mindenki rájuk figyelt a nemzetközi kupákban: a harmadik fordulóban a Benfica otthoni 7–0-ás, majd a következő fordulóban a Juventus 4–0 arányú legyőzése máig a klub legnagyobb arányú nemzetközi sikerei. Ekkor nevezte el a csapatot a spanyol és a nemzetközi sajtó "EuroCelta"-nak. A következő néhány szezonban mindig a bajnokság első felében végeztek, és indulhattak a nemzetközi színtéren. 2001-ben bejutottak a Spanyol Kupa döntőjébe, de ott vereséget szenvedtek.

A 2002–03-as idényben a Celta, történelmének legjobb bajnoki helyezését érték el: a 4. helyen végeztek, ez pedig a Bajnokok Ligájában való indulást jelentette, ahová először jutottak el. A csoportkörből mindössze 1 vereséget szenvedve simán továbbjutottak, a nyolcaddöntőben viszont az Arsenal megálljt parancsolt nekik (összesítésben 2–5). A bajnokságban azonban csak szenvedtek, aminek meg is lett az eredménye. A Celta a legtöbb kapott góllal kiesett az élvonalból, és egész Európa meglepetésére a Bajnokok Ligájából a másodosztályba süllyedt egy év alatt, de talán még ennél is nagyobb meglepetésre a következő szezonban visszajutva a 6. helyet érte el, és visszakerült a nemzetközi porondra.

Szezonok a másodosztályban (2007–2011)[szerkesztés]

Hazai mérkőzés a Córdoba ellen (2011)

Miután a másodvonalból visszajutva a 6. helyet érték el, ismét indulhattak az UEFA-kupában. Itt a nyolcaddöntőig jutottak, a spanyol bajnokságban viszont csak a tizennyolcadikok lettek, így óriási meglepetésre 4 éven belül másodszor estek ki úgy az élvonalból, hogy közben nemzetközi kupaindulók voltak. A 2007–08-as szezont rosszul kezdték a másodosztályban, így a rossz eredményekre hivatkozva 2007. október 8.-án Hriszto Sztoicskovot eltávolították a vezetőedzői posztról. Végül a 16. helyen végeztek, 2 ponttal a kiesőzóna fölött. A 2008–09-es bajnokságban átalakították a keretet, visszatért a Birmingham City-nél töltött kölcsönjátékából a klubikon Borja Oubiña, és beépítették a csapatba a fiatal Iago Aspast. Egyéni szempontból nem sikerült rosszul a szezon néhány játékosnak, ám az eredmények csaknem jöttek, az idényt a 17. pozícióban fejezték be. Nem volt rózsás a helyzet a csapat körül, egyik vezetőedző váltotta másikat, 2008-ban 1 év alatt négy trénert "fogyasztottak el", majd rúgtak ki eredménytelenségre hivatkozva. Közben pénzügyi problémák is felszínre kerültek. Kiderült, hogy a klub nagyjából 69 millió eurós adósságot halmozott fel.

Ennek tükrében kisebbfajta csodaként hatott, hogy Eusébio Sacristán a teljes 2009–10-es szezont végigülte a padon. A csapat már mutatott biztató jeleket, és meg is voltak a saját kulcsembereik Iago Aspas, Toni, Hugo Mallo és Andrés Túñez személyében, de a 12. hellyel még messze voltak a feljutástól. A kieséstől már annál közelebb, mindössze 2 pontra. Bár csak a 19. hely jelentette volna a kiesést, a Celta csak a mögötte végzők ellen elért jobb eredmények miatt jutott a 12. helyig. Ezzel a pozícióval egyébként, körülbelül a felére csökkentették adósságukat (később pedig teljes egészében). A következő szezonban Paco Herrera-t nevezték ki vezetőedzőnek, vele pedig jó eredményeket kezdett elérni a csapat. Az idényt a 6. helyen zárták, ennek köszönhetően rájátszásban küzdhettek meg a feljutásért, ez azonban nem jött össze. A 2011–12-es szezonban már igen, tükörsimán meglett a feljutás, Iago Aspas 23 góllal a góllövőlista második helyén végzett.

A közelmúlt történelme (2012–)[szerkesztés]

A feljutás okozta öröm egyértelmű jele volt, hogy négy nappal a bajnokság kezdete előtt több, mint 22 000 bérletes szurkolója volt a klubnak, és nem meglepő módon teltház előtt kezdték meg a szezont. A csapathoz számos új játékos került, mint például a kapus Javi Varas, a mezőnyjátékosok közül pedig az argentin duó, Gustavo Cabral és Augusto Fernández, a dán Michael Krohn-Dehli és a dél-koreai Pak Csujong nevét érdemes megemlíteni. Gyengén kezdte a bajnokságot a csapat, télen a norvég Vadim Demidov, a horvát Danijel Pranjić és a chilei Fabián Orellana érkezett, utóbbi már a másodosztályban is a csapat tagja volt. Igazi nemzetközi klub lett a vigoiakból több, különböző nemzetiségű játékos szerepeltetésével, bár ez az EuroCelta idején is így volt, akkor pedig bevált a "recept". Itt is, ugyanis a 17. helyen bennmaradtak, noha 2 fordulóval a bajnokság vége előtt még az utolsó helyen álltak. Már februárban távozott a vezetőedzői posztról Paco Herrera, de utódja, Abel Resino is csak júniusig maradt. A 2013–14-es szezonra Luis Enrique lett az edző, vele egészen a 9. helyig jutottak. A jó eredmény hatására őt ki is nevezték az FC Barcelona trénerévé.

A következő bajnokságban Eduardo Berizzo trenírozta a csapatot, aki a klub történetének 80. vezetőedzője, 1995 után az első argentin. Vele még jobb lett a csapat, a 8. hellyel épphogy lemaradtak az Európa-liga indulásról. A 2015–16-os idényben már újra régi, 2000-es évek eleji formáját mutatta a Celta. A szezon során egyszer sem álltak a 8. pozíciónál rosszabb helyen, sokáig még a BL-indulás sem tűnt elérhetetlennek. Az EL-indulás azonban simán meglett, így 10 év után ismét indulhatott nemzetközi kupában a Celta. A 2016-os Európa-bajnokságra két játékost adott a Los Celestes: Nolito a spanyol, John Guidetti a svéd csapatnak volt tagja. Az Eb után klubrekordot jelentő, 18 millió eurónyi összegért eladták Nolitot a Manchester City-nek, és 6 millióért megvásárolták a dán Pione Sistot (szintén klubrekord).

Klubszínek és címerek[szerkesztés]

Bár a címer többször is megváltozott, az alapja mindig ugyanaz maradt. Ez a Santiago-rend címere, melyen egy eredeti kelta pajzs található, és a klub színeihez hasonlóan égszínkék. Benne pedig fehérrel két C betű látható, mely a Club Celta-t jelképezi. Első évükben a Santiago-féle kereszthez hasonlóan a klub színe is piros volt, majd innen váltottak sötétkékre. 1928-ban már a manapság is használt égszínék mezt viselték a játékosok, de megmaradt a korábbi sötétkék szín is, melyet általában az idegenbeli mérkőzéseken használnak.

A pajzs felett látható a spanyol királyi korona, de ez a Második Spanyol Köztársaság idején lekerült a címerről, és csak 1957-ben került vissza. A későbbi években előfordult, hogy csak a kereszt volt látható a mezen, a pajzs pedig nem.

Jelenlegi keret[szerkesztés]

# Poszt Név
1 ESP K Sergio Álvarez (3. számú csapatkapitány)
2 ESP V Hugo Mallo (Csapatkapitány)
3 ESP V Andreu Fontàs (4.-számú csapatkapitány)
4 ESP V David Costas
5 Chile KP Marcelo Díaz
6 SRB KP Nemanja Radoja
7 BEL CS Theo Bongonda
8 CHI KP Pedro Pablo Hernández
9 SWE CS John Guidetti
10 ESP CS Iago Aspas
11 DEN KP Pione Sisto
12 Guadeloupe CS Claudio Beauvue
13 ESP K Rubén Blanco
# Poszt Név
15 ESP KP Álvaro Lemos
16 ESP V Carlos Bellvís
17 ESP CS José Naranjo
18 DEN KP Daniel Wass
19 ESP V Jonny
20 ESP V Sergi Gómez
21 ESP V Carles Planas
22 ARG V Gustavo Cabral (csapatkapitány-helyettes)
23 ESP CS Josep Señé
24 ARG V Facundo Roncaglia
25 ITA V Giuseppe Rossi (kölcsönben a Fiorentinától)
28 ESP KP Pape Cheikh Diop

Forrás[szerkesztés]