Valencia CF
| Valencia CF | ||||
| Csapatadatok | ||||
| Teljes csapatnév | Valencia Club de Fútbol | |||
| Becenév | Los Che („Denevérek”) | |||
| Székhely | Valencia, Spanyolország | |||
| Alapítva | 1919. március 18.[1] | |||
| Stadion |
Estadio Mestalla Valencia | |||
| Vezetőedző |
 Gennaro Gattuso | |||
| Elnök |
 Anil Murthy | |||
| Bajnokság | Primera División | |||
| Nemzeti sikerek | ||||
 Bajnok | 6 alkalommal | |||
| Kupagyőztes | 8 alkalommal | |||
| Szuperkupa-győztes | 2 alkalommal | |||
| Nemzetközi sikerek | ||||
 UEFA-kupa/EL | 3 alkalommal | |||
 UEFA-szuperkupa | 2 alkalommal | |||
 KEK | 1 alkalommal | |||
| Statisztika | ||||
| Legtöbb mérkőzés | Fernando (552) | |||
| Legtöbb gól | Mundo (238) | |||
| Csapatmezek | ||||
| ||||
| Jelenlegi szezon | ||||
 2019–2020 szezon | ||||
| Hivatalos honlap | ||||
| Valencia CF honlapja | ||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Valencia CF témájú médiaállományokat. | ||||
A Valencia Club de Fútbol, röviden Valencia CF a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb és legeredményesebb klubja. Székhelye a Valencia tartományban található Valencia városa. Az egyesületet 1919. március 18-án alapították. Az élvonalba először az 1930-31-es szezont követően jutott fel. A klub azóta 6 spanyol bajnoki címet nyert és 7 alkalommal hódította el a spanyol labdarúgókupát. Emellett 2 ízben bejutott az UEFA Bajnokok Ligája döntőjébe is.
Története[szerkesztés]
A kezdetektől 1923-ig[szerkesztés]
1919-ben a Turia folyó partján található Torino bárban kezdődött a labdarúgócsapat létrehozásának megvalósítása. A Valencia Club de Fútbol első elnökét, Octavio Augusto Milego Díazt pénzérme feldobásával választották meg Gonzalo Medina Pernás ellenében, aki ezt követően osztályvezetői beosztást kapott. Az egyesület megalapítása 1919. március 18-án történt. A klub székhelye ebben az időszakban a Barcelona utcában volt található. Milego, Medina és a megválasztott igazgatótanács is innen irányították a klubot. Utóbbi testületet a Pascual testvérek, Julio Gascó, Andrés Bonilla, José Llorca, Fernando Marzal és Adolfo Moya alkották. Tevékenységüknek nem volt visszhangja, mivel ebben az időben a sajtó nem foglalkozott a sporttal, emellett a társadalmi-politikai helyzet is bizonytalan volt. A városban a Valencia CF megalapítása előtt is ismerték a labdarúgást, azonban ekkor még nem létezett egyetlen domináns klub sem. Maga a játék a citrus exportálásában részt vevő személyek közvetítésével jutott el Nagy-Britanniából Valencia városába. Ez volt a helyzet Francisco Sinisterra és Ramón Leonarte esetében is. Emellett ismertségében szerepe volt annak is, hogy gyakran lehetett látni brit tengerészeket a kikötőkben játszani. 1908-ban már számos csapat létezett a városban. Többek között a Levante, a Gimnástico FC és a Hispania vagy Hispano. A csapat első mérkőzésére 1919. május 21-én idegenben, a valenciai Gimnástico FC[2] otthonában, Castellónban került sor. A találkozót a Gimnástico FC nyerte 1:0 arányban.[1][3]
Az első valenciai csapat összeállítása a következő volt: Marco, Peris, Julio Gascó, Marzal, Llobet, Ferré, Fernández, Umbert, Martínez Ibarra, Aliaga és Gómez Juaneda[3]
A klub első saját stadionja az Algirós volt, melyet 1919. december 7-én nyitottak meg. 1923-ig, a Mestalla Stadion átadásáig itt játszott a csapat. A felavató mérkőzésen a Valencia CF ellenfele a castellóni Castalia együttese volt. A találkozó gól nélküli döntetlenre végződött. A másnap újrajátszott mérkőzést a Valencia CF 1:0-ra nyerte meg. A csapat találkozóira egyre többen látogattak ki és a belépődíj fedezte a klub kiadásait. 1923-ban a Valencia CF nyerte meg a regionális bajnokságot és története során először részt vehetett a spanyol labdarúgókupában. Ellenfele a Sporting de Gijón lett. Az első mérkőzést az Algirós Stadionban játszották rekord látogatottsággal. A találkozót a Valencia CF nyerte 1:0-ra, Montes találatával. A visszavágón azonban a Sporting de Gijón 6:1-re diadalmaskodott. Mivel az elért pontok és nem a gólarány számított, ezért újabb mérkőzésre került sor, melyet a Valencia CF ismét elvesztett, ezúttal 2:0-ra. Ennek ellenére az elért eredmények bizonyították, hogy a csapat képes a vezető szerep átvételére a valenciai csapatok között. A sikerekkel párhuzamosan egyre nőtt a klub szurkolótábora is. Ebben az időszakban a csapat legjelentősebb játékosai Arturo Montesinos (becenevén Montes) és Eduardo Cubells voltak. Versengésük megosztotta a szurkolókat, azonban ez egyben növelte a versenyszellemet is, amely jót tett a csapatnak. A kevésbé fizikai, de technikásabb Eduardo Cubells lett az első valenciai játékos, aki meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba. A klub jelentőségének megnövekedése új stadion, az azóta ismertté vált Mestalla megépítéséhez vezetett.[3]
1923-tól 1940-ig[szerkesztés]
A stadion területét Ramón Leonarte elnök vásárolta meg 1923 januárjában 316 439 pesetáért. Befogadóképessége 17 000 fő volt. A szükséges munkálatokat Francisco Almenar építészre, a klub későbbi elnökére és Ramón Ferré építési vállalkozóra bízták. Az új stadion felavatására 1923. május 20-án került sor. A Valencia CF ellenfele a Levante UD volt. A mérkőzést a valenciai együttes nyerte 1:0-ra, Montes találatával. Egy héttel később pedig a Dundee United FC csapatát látták vendégül. A skót együttes mindkét mérkőzését megnyerte (3:0 és 1:0). 1923-ig a csapatnak nem volt valódi edzője. Az 1923‑1924-es szezon előtt azonban a klub felkérte a cseh Anton Fivbert az edzői poszt ellátására. Fivber leginkább a fiatal játékosokat favorizálta.[4]
Az 1920-as évek végén érkezett a klubhoz Luis Colina, aki 1928-tól 1956-ig műszaki titkárként tevékenykedett. Colina jelentősen hozzájárult a klub sikerességéhez. Az utánpótlás-nevelés megszervezése mellett jó érzékkel szerződtetett új játékosokat. Az addig létező regionális bajnokságok helyett, az egész országot átfogó bajnokság létrehozása egyre fontosabbá vált. A klub részvétele az első osztályban azonban még néhány évet váratott magára. Az élvonal csapatai a spanyol labdarúgókupa 6 nyertese, valamint 3 második helyezettje közül került ki. Az utolsó kiadó helyért a Valencia, a Betis, a Sevilla FC és a Racing de Santander vetélkedett. A küzdelemből azonban az utóbbi csapat került ki győztesen, így a Valencia CF a megszülető spanyol bajnokság első évét a másodosztályban kezdte. A csapat történelmi bemutatkozására 1929. február 17-én került sor a Mestalla Stadionban, a Real Oviedo elleni, 4:2-re megnyert találkozón. Imossi és Navarro 1-1 találatot szerzett, míg Silvino 2 góllal vette ki a részét a sikerből.[4]
A mérkőzésen a következő játékosok szerepeltek: Pedret, Torregaray, Moliné, Salvador, Molina, Amorós, Pérez, Imossi, Navarro, Silvino és Sánchez[4]
A másodosztályban eltöltött 3 szezon után, az 1930-31-es bajnokságban a csapat, Fivber edző vezetésével nagy fölénnyel kiharcolta az élvonalba jutást.
A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Cano, Villarroya, Conde I, Melenchón, Torregaray, Pasarín, Torres, Amorós, Arilla, Conde II, Imossi, Molina, Salvador, Costa, Navarro, Octavio, Perona, Picolín, Ricart, Rino, Sánchez, Torredeflot és Vilanova.[4]
Az első öt idényben a Valencia CF hozzászokott az élvonal magasabb követelményeihez és a spanyol polgárháborút követően megkezdődött a klub egyik legsikeresebb korszaka.[4]
Az 1940-es évek[szerkesztés]
A spanyol polgárháború után a klubnak szembe kellett néznie a változásokkal. A játékosok nagy része ekkorra már távozott a csapatból. A katonai uralom alá helyezett kluboknál, ilyen volt a Valencia CF is, a professzionalizmust teljesen meg akarták szüntetni. A polgárháború alatt a Mestalla Stadion is jelentős károkat szenvedett a sorozatos légitámadások alatt. A felújítás után a férőhelyek száma 22 ezerre növekedett. A klub elnöke 1939 júniusában Alfredo Giménez Buesa őrnagy, majd áthelyezése után addigi helyettese, Luis Casanova lett. Ez a változás azonban pozitív volt a Valencia CF számára. Casanova irányítása alatt a klub a legszebb időszakát élte. A következő évtizedben a Valencia CF 3 bajnoki címet nyert és 2 alkalommal lett kupagyőztes a spanyol labdarúgókupában. A sikert számos tényező tette lehetővé. Egyrészt a már említett Luis Casanova elnök pozitív hozzáállása. Másrészt a csapat meghatározó játékosai nem hagyták el a klubot a polgárháború alatt. Ebben az időszakban játszottak a Valencia CF-ben az „elektromos csatárok”, név szerint Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza. A kispadon helyet kapó játékosok, többek között Cubells, Moncho Encinas, Pasarín és Jacinto Quincoces is számottevően hozzájárultak a sikerhez. Emellett a Mestalla Stadion újjáépítése és a Valencia CF fiókcsapatának (Club Deportivo Mestalla) létrehozása is segítette a klubot.[5]
A csapat kapusa ekkor Ignacio Eizaguirre volt. A védelemben tökéletes volt az összhang Álvaro és Juan Ramón között. A támadásokat pedig az „elektromos csatárok” vezették. Az 1941-es év elhozta a klub első sikerét. A spanyol labdarúgókupát az RCD Espanyol ellenében nyerte el a csapat. A bajnokságban ebben az évben a 3. helyen végzett a klub. Emellett a Valencia CF számos játékost adott a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A következő, 1941‑1942-es szezonban a csapat első ízben szerezte meg a spanyol bajnoki címet. Az idény során (26 mérkőzésen) a Valencia CF 85 találatot szerzett, a Mestalla Stadion pedig valóságos erőd lett, ahol egyedül az Atlético Aviación tudta legyőzni a csapatot. A spanyol gólkirályi címet is valenciai játékos, Edmundo Suárez (becenevén Mundo) nyerte el 27 találattal.[5]
Az 1943–1944-es szezonban a Valencia csapata ismét elnyerte a bajnoki címet és Mundo 27 találattal újból gólkirály lett. A sikeres szereplés tovább folytatódott és az 1946-47-es idényben a csapat szintén bajnokságot nyert az utolsó fordulóban, a Sporting de Gijón elleni 6:0-ra nyert találkozónak köszönhetően. Emellett még két alkalommal a második helyen végzett, az 1947-48-as és az 1948-49-es bajnokság végén. A spanyol labdarúgókupában 2 alkalommal, az 1940-41-es és az 1948-49-es szezonban diadalmaskodott a Valencia CF. Emellett 3 ízben, az 1943-44-es, az 1944-45-ös és az 1945-46-os idényben is bejutott a döntőbe, amelyet végül elveszített. Az első 2 döntőt az Athletic Bilbao nyerte 2:0, illetve 3:2 arányban, a harmadikat pedig a Real Madrid csapata 3:1-re. Mindhárom mérkőzést Barcelona városában játszották. Az 1940-es évek végén bekövetkezett a csapat fiatalítása.[5]
Az 1950-es évek[szerkesztés]
Bár ebben az évtizedben nem sikerült megismételni a korábbi sikereket, de a klub továbbra is jelentős szerepet játszott a bajnokságban. A valenciai klubtól az irányító szerepet az FC Barcelona és a Real Madrid vette át. A klub megnőtt jelentőségére és a nagy számú Valencia CF szurkolóra való tekintettel ebben az időszakban sor került a Mestalla Stadion korszerűsítésére is. Ennek következtében a stadion befogadóképessége 45 000 főre nőtt. Az anyagi ráfordítás következtében azonban sokszor nem jutott elegendő pénz a csapat megerősítésére. Az 1950-es évek két legkiemelkedőbb Valencia játékosa Antonio Puchades és Jacinto Quincoces volt.[6]
1960-tól 1980-ig[szerkesztés]
1980-tól 1990-ig[szerkesztés]
1990-től 2000-ig[szerkesztés]
2000-től[szerkesztés]
Meztörténet[szerkesztés]
     1919-1924
|
1924-1960
|
1960-1994
|
1994-1995
|
1995-1999
|
|
|||||||||||||||||
Sikerek[szerkesztés]
- Spanyol bajnokság
- Bajnokok (6): 1941-42, 1943-44, 1946-47, 1970-71, 2001-02, 2003-04
- Másodikok (6): 1947-48, 1948-49, 1952-53, 1971-72, 1989-90, 1995-96
- Spanyol kupa
- Győztesek (8): 1940-41, 1948-49, 1953-54, 1966-67, 1978-79, 1998-99, 2007-08, 2018-19
- Döntősök (10): 1933-34, 1936-37, 1943-44, 1944-45, 1945-46, 1951-52, 1969-70, 1970-71, 1971-72, 1994-95
- Spanyol Szuperkupa
- Győztesek (2): 1949, 1999
- Döntősök (3): 2002, 2004, 2008
- Spanyol másodosztály
- Bajnokok (2): 1930-31, 1986-87
- Campeonato de Levante
- Győztesek (3): 1922-23, 1924-25, 1936-37
- Campeonato de Valencia
- Győztesek (8): 1925-26, 1926-27, 1930-31, 1931-32, 1932-33, 1933-34, 1937-38, 1939-40
- UEFA-kupa
- Győztesek (3): 1961-62, 1962-63, 2003-04
- Döntősök (1): 1963-64
- KEK
- Győztesek (1): 1979-80
- UEFA-szuperkupa
- Győztesek (2): 1980, 2004
- IFFHS Az év csapata
- 1 2004
- Intertotó-kupa
- Győztesek (1): 1998
- Döntősök (1): 2005
- UEFA-bajnokok ligája
- Döntősök (2): 1999-00, 2000-01.
Játékoskeret[szerkesztés]
Jelenlegi keret[szerkesztés]
Utolsó módosítás: 2022. augusztus 18.[7]
A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.
A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.
| Mezszám | Név | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Korábbi csapat | Érték(€) | Szerződés lejárta |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Kapusok | |||||||
| 1 | Jaume Doménech |
|
Almenara | 1990. november 5. (32 éves) | Utánpótlásból került fel | 2 000 000 | 2023.06.30. |
| 13 | Cristian Rivero |
|
Gandia | 1998. március 21. (25 éves) | Utánpótlásból került fel | 200 000 | 2024.06.30. |
| 28 | Giorgi Mamardashvili | 
|
Tbiliszi | 2000. szeptember 29. (22 éves) | SZK Dinamo Tbiliszi
|
10 000 000 | 2024.06.30. |
| Védők | |||||||
| 2 | Thierry Correia |  
|
Amadora | 1999. március 9. (24 éves) | Sporting CP
|
8 000 000 | 2026.06.30. |
| 3 | Toni Lato |
|
La Pobla de Vallbona | 1997. november 21. (25 éves) | Utánpótlásból került fel | 1 500 000 | 2023.06.30. |
| 5 | Gabriel Paulista | 
|
São Paulo | 1990. november 26. (32 éves) |  Arsenal FC
|
7 000 000 | 2024.06.30. |
| 12 | Mouctar Diakhaby |  
|
Vendôme | 1996. december 19. (26 éves) | Olympique Lyonnais
|
7 000 000 | 2023.06.30. |
| 14 | José Gayà 
|
|
Pedreguer | 1995. május 25. (27 éves) | Utánpótlásból került fel | 40 000 000 | 2023.06.30. |
| 20 | Dimitri Foulquier | .svg){kind=small}
|
Sarcelles | 1993. március 23. (30 éves) | Granada CF
|
4 000 000 | 2025.06.30. |
| 24 | Eray Cömert |  
|
Rheinfelden | 1998. február 4. (25 éves) | FC Basel
|
1 500 000 | 2026.06.30. |
| 32 | Jesús Vázquez |
|
Mérida | 2003. január 2. (20 éves) | Utánpótlásból került fel | 5 000 000 | 2025.06.30. |
| 37 | Cristhian Mosquera | 
|
Alicante | 2004. június 27. (18 éves) | Utánpótlásból került fel | 1 000 000 | 2025.06.30. |
| Középpályások | |||||||
| 4 | Yunus Musah | 
|
New York | 2002. november 29. (20 éves) | Utánpótlásból került fel | 15 000 000 | 2026.06.30. |
| 6 | Hugo Guillamón |
|
San Sebastián | 2000. január 31. (23 éves) | Utánpótlásból került fel | 20 000 000 | 2023.06.30. |
| 8 | Uroš Račić | 
|
Kraljevo | 1998. március 17. (25 éves) | FK Crvena zvezda
|
7 000 000 | 2024.06.30. |
| 10 | Carlos Soler |
|
Valencia | 1997. január 2. (26 éves) | Utánpótlásból került fel | 50 000 000 | 2023.06.30. |
| 17 | Nico González |
|
A Coruña | 2002. január 3. (21 éves) | FC Barcelona
|
20 000 000 | 2023.06.30. |
| 18 | Koba Koindredi |
|
Dzsibuti | 2001. október 27. (21 éves) | Utánpótlásból került fel | 1 000 000 | 2025.06.30. |
| Támadók | |||||||
| 9 | Maxi Gómez | 
|
Paysandú | 1996. augusztus 14. (26 éves) | RC Celta de Vigo
|
12 000 000 | 2024.06.30. |
| 11 | Samu Castillejo |
|
Málaga | 1995. január 18. (28 éves) | AC Milan
|
4 000 000 | 2025.06.30. |
| 16 | Samuel Lino |
|
Santo André | 1999. december 23. (23 éves) | Atlético de Madrid
|
7 000 000 | 2023.06.30. |
| 19 | Hugo Duro |
|
Getafe | 1999. november 10. (23 éves) | Getafe CF
|
10 000 000 | 2026.06.30. |
| 21 | Manu Vallejo |
|
Chiclana de la Frontera | 1997. február 14. (26 éves) | Cádiz CF
|
3 000 000 | 2024.06.30. |
| 22 | Marcos André |
|
Coroatá | 1996. október 20. (26 éves) | Real Valladolid CF
|
5 000 000 | 2026.06.30. |
| Kölcsönadott játékosok | |||||||
| Név | Poszt | Nemzetiség | Születési hely | Születési idő (kor) | Kölcsönben itt | Érték (€) | Kölcsön lejárta |
| Jorge Sáenz | védő |
|
Santa Cruz de Tenerife | 1996. november 17. (26 éves) | CD Leganés
|
700 000 | 2023.06.30. |
Jelentős játékosok[szerkesztés]
Spanyol labdarúgók[szerkesztés]
|
|
|
Külföldi labdarúgók[szerkesztés]
.svg){kind=small}
Edzők[szerkesztés]
- 1921–1922: Juan Armet (Kinké)
- 1922–1923: Agustín Sancho
- 1923–1927: Anton Fivber
- 1927–1929: James Herriot
- 1929–1931: Anton Fivber
- 1931–1933: Rodolfo Galloway
- 1933–1934: Jack Greenwell
- 1934–1935: Anton Fivber
- 1935–1936: Andrés Balsa
- 1939–1942: Ramón Encinas
- 1942–1943: Leopoldo Costa (Rino)
- 1943–1946: Eduardo Cubells
- 1946–1948: Luis Casas (Pasarín)
- 1948–1954: Jacinto Quincoces
- 1954–1956: Carlos Iturraspe
- 1956–1958: Luis Miró
- 1958–1959: Jacinto Quincoces
- 1959–1960: Pedro Otto Bumbel
- 1960–1962: Domingo Balmanya
- 1962–1963: Alejandro Scopelli
- 1963–1964: Bernardino Pérez (Pasieguito)
- 1964–1965: Edmundo Suárez (Mundo)
- 1965–1966: Sabino Barinaga
- 1966–1968: Edmundo Suárez (Mundo)
- 1968–1969: José Iglesias (Joseíto)
- 1969–1970: Enrique Buqué Salvador Artigas
- 1970–1974: Alfredo di Stéfano
- 1974–1975: Milovan Ćirić
- 1975: Dragoljub Milošević
- 1975–1976: Manuel Mestre
- 1976–1977: Heriberto Herrera
- 1977: Manuel Mestre
- 1977–1979: Marcel Domingo
- 1979: Bernardino Pérez (Pasieguito)
- 1979–1980: Alfredo di Stéfano
- 1980–1982: Bernardino Pérez Pasieguito
- 1982: Manuel Mestre
- 1982–1983: Miljan Miljanić
- 1983: Koldo Aguirre
- 1983–1984: Francisco García (Paquito)
- 1984–1985: Roberto Gil
- 1985–1986: Óscar Rubén Valdez
- 1986–1988: Alfredo di Stéfano
- 1988: Roberto Gil
- 1988–1991: Víctor Espárrago
- 1991–1993: Guus Hiddink
- 1993: Francisco Real
- 1993–1994: Héctor Núñez
- 1994: José Manuel Rielo
- 1994: Guus Hiddink
- 1994–1995: Carlos Alberto Parreira
- 1995: José Manuel Rielo
- 1995–1997: Luis Aragonés
- 1996–1997: Jorge Valdano
- 1997: José Manuel Rielo
- 1997–1999: Claudio Ranieri
- 1999–2001: Héctor Cúper
- 2001–2004: Rafael Benítez
- 2004–2005: Claudio Ranieri
- 2005: Antonio López
- 2005–2007: Quique Sánchez Flores
- 2007: Oscar Fernández
- 2007–2008: Ronald Koeman
- 2008: Voro
- 2008–2012: Unai Emery
- 2012: Mauricio Pellegrino
- 2012–2013: Ernesto Valverde
- 2013: Miroslav Đukić
- 2013–2014: Juan Antonio Pizzi
- 2014–2015: Nuno Espírito Santo
- 2015: Voro
- 2015–2016: Gary Neville
- 2016: Pako Ayestarán
- 2016: Voro
- 2016: Cesare Prandelli
- 2016–2017: Voro
- 2017–2019: Marcelino García Toral
- 2019–2020:Albert Celades
- 2020: Voro
- 2020–2021:Javi Gracia[9]
- 2021–2022: José Bordalás
- 2022–: Gennaro Gattuso
Elnökök[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Valencia CF/Team info (angol nyelven). efans.com. [2010. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
- ↑ A Levante UD és a Gimnástico FC később egyesültek
- ↑ a b c A club is founded. First steps and Algirós´s pitch (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ a b c d e Mestalla: The new setting for the matches (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ a b c The forties (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ The Puchades period (angol nyelven). [2009. augusztus 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
- ↑ „Valencia CF - Detailed squad 22/23 (Detailed view)” (Hozzáférés ideje: 2022. augusztus 18.) (angol nyelvű)
- ↑ a b Histoche:Todas las estadísticas del Valencia CF (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
- ↑ La Liga: megvan a Valencia új vezetőedzője – hivatalos. www.nemzetisport.hu (2020. júl. 27.) (Hozzáférés: 2020. júl. 28.)
- ↑ Presidents (angol nyelven). [2013. január 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 20.)
Elsődleges források[szerkesztés]
- Hivatalos honlap (spanyol), (angol), (katalán), (japán)
- A spanyol bajnokság honlapja(spanyolul)
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A Valencia CF profilja a Playerhistory honlapján (adatok és címerek)(angolul)
- A Valencia CF szurkolói oldala(angolul)
- A Valencia CF szurkolói oldala(magyarul)
- Az új Mestalla Stadion honlapja(spanyolul)
