Valencia CF

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Valencia CF
Csapatadatok
Teljes csapatnév Valencia Club de Fútbol
Becenév Los Che („Denevérek”)
Alapítva 1919. március 18.[1]
Stadion Estadio Mestalla
Valencia
Vezetőedző Spanyolország Marcelino García Toral
Elnök Szingapúr Lay Hoon Chan
Bajnokság Primera División
Nemzeti sikerek
spanyol Bajnok 6 alkalommal
spanyol Kupagyőztes 7 alkalommal
spanyol Szuperkupa-győztes 2 alkalommal
Nemzetközi sikerek
Uefacup.gif UEFA-kupa/EL 3 alkalommal
Uefasupercup.gif UEFA-szuperkupa 2 alkalommal
Coppacoppe black.png KEK 1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Hivatalos honlap
Valencia CF honlapja
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Valencia CF témájú médiaállományokat.

A Valencia Club de Fútbol, röviden Valencia CF a spanyol labdarúgó-bajnokság egyik legismertebb és legeredményesebb klubja. Székhelye a Valencia tartományban található Valencia városa. Az egyesületet 1919. március 18-án alapították. Az élvonalba először az 1930-31-es szezont követően jutott fel. A klub azóta 6 spanyol bajnoki címet nyert és 7 alkalommal hódította el a spanyol labdarúgókupát. Emellett 2 ízben bejutott az UEFA Bajnokok Ligája döntőjébe is.

Története[szerkesztés]

A kezdetektől 1923-ig[szerkesztés]

1919-ben a Turia folyó partján található Torino bárban kezdődött a labdarúgócsapat létrehozásának megvalósítása. A Valencia Club de Fútbol első elnökét, Octavio Augusto Milego Díazt pénzérme feldobásával választották meg Gonzalo Medina Pernás ellenében, aki ezt követően osztályvezetői beosztást kapott. Az egyesület megalapítása 1919. március 18-án történt. A klub székhelye ebben az időszakban a Barcelona utcában volt található. Milego, Medina és a megválasztott igazgatótanács is innen irányították a klubot. Utóbbi testületet a Pascual testvérek, Julio Gascó, Andrés Bonilla, José Llorca, Fernando Marzal és Adolfo Moya alkották. Tevékenységüknek nem volt visszhangja, mivel ebben az időben a sajtó nem foglalkozott a sporttal, emellett a társadalmi-politikai helyzet is bizonytalan volt. A városban a Valencia CF megalapítása előtt is ismerték a labdarúgást, azonban ekkor még nem létezett egyetlen domináns klub sem. Maga a játék a citrus exportálásában részt vevő személyek közvetítésével jutott el Nagy-Britanniából Valencia városába. Ez volt a helyzet Francisco Sinisterra és Ramón Leonarte esetében is. Emellett ismertségében szerepe volt annak is, hogy gyakran lehetett látni brit tengerészeket a kikötőkben játszani. 1908-ban már számos csapat létezett a városban. Többek között a Levante, a Gimnástico FC és a Hispania vagy Hispano. A csapat első mérkőzésére 1919. május 21-én idegenben, a valenciai Gimnástico FC[2] otthonában, Castellónban került sor. A találkozót a Gimnástico FC nyerte 1:0 arányban.[1][3]

Az első valenciai csapat összeállítása a következő volt: Marco, Peris, Julio Gascó, Marzal, Llobet, Ferré, Fernández, Umbert, Martínez Ibarra, Aliaga és Gómez Juaneda[3]

A klub első saját stadionja az Algirós volt, melyet 1919. december 7-én nyitottak meg. 1923-ig, a Mestalla Stadion átadásáig itt játszott a csapat. A felavató mérkőzésen a Valencia CF ellenfele a castellóni Castalia együttese volt. A találkozó gól nélküli döntetlenre végződött. A másnap újrajátszott mérkőzést a Valencia CF 1:0-ra nyerte meg. A csapat találkozóira egyre többen látogattak ki és a belépődíj fedezte a klub kiadásait. 1923-ban a Valencia CF nyerte meg a regionális bajnokságot és története során először részt vehetett a spanyol labdarúgókupában. Ellenfele a Sporting de Gijón lett. Az első mérkőzést az Algirós Stadionban játszották rekord látogatottsággal. A találkozót a Valencia CF nyerte 1:0-ra, Montes találatával. A visszavágón azonban a Sporting de Gijón 6:1-re diadalmaskodott. Mivel az elért pontok és nem a gólarány számított, ezért újabb mérkőzésre került sor, melyet a Valencia CF ismét elvesztett, ezúttal 2:0-ra. Ennek ellenére az elért eredmények bizonyították, hogy a csapat képes a vezető szerep átvételére a valenciai csapatok között. A sikerekkel párhuzamosan egyre nőtt a klub szurkolótábora is. Ebben az időszakban a csapat legjelentősebb játékosai Arturo Montesinos (becenevén Montes) és Eduardo Cubells voltak. Versengésük megosztotta a szurkolókat, azonban ez egyben növelte a versenyszellemet is, amely jót tett a csapatnak. A kevésbé fizikai, de technikásabb Eduardo Cubells lett az első valenciai játékos, aki meghívót kapott a spanyol labdarúgó-válogatottba. A klub jelentőségének megnövekedése új stadion, az azóta ismertté vált Mestalla megépítéséhez vezetett.[3]

1923-tól 1940-ig[szerkesztés]

A Valencia CF csapata 1927-ben

A stadion területét Ramón Leonarte elnök vásárolta meg 1923 januárjában 316 439 pezetáért. Befogadóképessége 17 000 fő volt. A szükséges munkálatokat Francisco Almenar építészre, a klub későbbi elnökére és Ramón Ferré építési vállalkozóra bízták. Az új stadion felavatására 1923. május 20-án került sor. A Valencia CF ellenfele a Levante UD volt. A mérkőzést a valenciai együttes nyerte 1:0-ra, Montes találatával. Egy héttel később pedig a Dundee United FC csapatát látták vendégül. A skót együttes mindkét mérkőzését megnyerte (3:0 és 1:0). 1923-ig a csapatnak nem volt valódi edzője. Az 1923‑1924-es szezon előtt azonban a klub felkérte a cseh Anton Fivbert az edzői poszt ellátására. Fivber leginkább a fiatal játékosokat favorizálta.[4]

Az 1920-as évek végén érkezett a klubhoz Luis Colina, aki 1928-tól 1956-ig műszaki titkárként tevékenykedett. Colina jelentősen hozzájárult a klub sikerességéhez. Az utánpótlás-nevelés megszervezése mellett jó érzékkel szerződtetett új játékosokat. Az addig létező regionális bajnokságok helyett, az egész országot átfogó bajnokság létrehozása egyre fontosabbá vált. A klub részvétele az első osztályban azonban még néhány évet váratott magára. Az élvonal csapatai a spanyol labdarúgókupa 6 nyertese, valamint 3 második helyezettje közül került ki. Az utolsó kiadó helyért a Valencia, a Betis, a Sevilla FC és a Racing de Santander vetélkedett. A küzdelemből azonban az utóbbi csapat került ki győztesen, így a Valencia CF a megszülető spanyol bajnokság első évét a másodosztályban kezdte. A csapat történelmi bemutatkozására 1929. február 17-én került sor a Mestalla Stadionban, a Real Oviedo elleni, 4:2-re megnyert találkozón. Imossi és Navarro 1-1 találatot szerzett, míg Silvino 2 góllal vette ki a részét a sikerből.[4]

A mérkőzésen a következő játékosok szerepeltek: Pedret, Torregaray, Moliné, Salvador, Molina, Amorós, Pérez, Imossi, Navarro, Silvino és Sánchez[4]

A másodosztályban eltöltött 3 szezon után, az 1930-31-es bajnokságban a csapat, Fivber edző vezetésével nagy fölénnyel kiharcolta az élvonalba jutást.
A feljutást kiharcoló csapat tagjai a következő játékosok voltak: Cano, Villarroya, Conde I, Melenchón, Torregaray, Pasarín, Torres, Amorós, Arilla, Conde II, Imossi, Molina, Salvador, Costa, Navarro, Octavio, Perona, Picolín, Ricart, Rino, Sánchez, Torredeflot és Vilanova.[4]

Az első öt idényben a Valencia CF hozzászokott az élvonal magasabb követelményeihez és a spanyol polgárháborút követően megkezdődött a klub egyik legsikeresebb korszaka.[4]

Az 1940-es évek[szerkesztés]

A spanyol polgárháború után a klubnak szembe kellett néznie a változásokkal. A játékosok nagy része ekkorra már távozott a csapatból. A katonai uralom alá helyezett kluboknál, ilyen volt a Valencia CF is, a professzionalizmust teljesen meg akarták szüntetni. A polgárháború alatt a Mestalla Stadion is jelentős károkat szenvedett a sorozatos légitámadások alatt. A felújítás után a férőhelyek száma 22 ezerre növekedett. A klub elnöke 1939 júniusában Alfredo Giménez Buesa őrnagy, majd áthelyezése után addigi helyettese, Luis Casanova lett. Ez a változás azonban pozitív volt a Valencia CF számára. Casanova irányítása alatt a klub a legszebb időszakát élte. A következő évtizedben a Valencia CF 3 bajnoki címet nyert és 2 alkalommal lett kupagyőztes a spanyol labdarúgókupában. A sikert számos tényező tette lehetővé. Egyrészt a már említett Luis Casanova elnök pozitív hozzáállása. Másrészt a csapat meghatározó játékosai nem hagyták el a klubot a polgárháború alatt. Ebben az időszakban játszottak a Valencia CF-ben az „elektromos csatárok”, név szerint Epi, Amadeo, Mundo, Asensi és Gorostiza. A kispadon helyet kapó játékosok, többek között Cubells, Moncho Encinas, Pasarín és Jacinto Quincoces is számottevően hozzájárultak a sikerhez. Emellett a Mestalla Stadion újjáépítése és a Valencia CF fiókcsapatának (Club Deportivo Mestalla) létrehozása is segítette a klubot.[5]

A csapat kapusa ekkor Ignacio Eizaguirre volt. A védelemben tökéletes volt az összhang Álvaro és Juan Ramón között. A támadásokat pedig az „elektromos csatárok” vezették. Az 1941-es év elhozta a klub első sikerét. A spanyol labdarúgókupát az RCD Espanyol ellenében nyerte el a csapat. A bajnokságban ebben az évben a 3. helyen végzett a klub. Emellett a Valencia CF számos játékost adott a spanyol labdarúgó-válogatottnak. A következő, 1941‑1942-es szezonban a csapat első ízben szerezte meg a spanyol bajnoki címet. Az idény során (26 mérkőzésen) a Valencia CF 85 találatot szerzett, a Mestalla Stadion pedig valóságos erőd lett, ahol egyedül az Atlético Aviación tudta legyőzni a csapatot. A spanyol gólkirályi címet is valenciai játékos, Edmundo Suárez (becenevén Mundo) nyerte el 27 találattal.[5]

Az 1943–1944-es szezonban a Valencia csapata ismét elnyerte a bajnoki címet és Mundo 27 találattal újból gólkirály lett. A sikeres szereplés tovább folytatódott és az 1946-47-es idényben a csapat szintén bajnokságot nyert az utolsó fordulóban, a Sporting de Gijón elleni 6:0-ra nyert találkozónak köszönhetően. Emellett még két alkalommal a második helyen végzett, az 1947-48-as és az 1948-49-es bajnokság végén. A spanyol labdarúgókupában 2 alkalommal, az 1940-41-es és az 1948-49-es szezonban diadalmaskodott a Valencia CF. Emellett 3 ízben, az 1943-44-es, az 1944-45-ös és az 1945-46-os idényben is bejutott a döntőbe, amelyet végül elveszített. Az első 2 döntőt az Athletic Bilbao nyerte 2:0, illetve 3:2 arányban, a harmadikat pedig a Real Madrid csapata 3:1-re. Mindhárom mérkőzést Barcelona városában játszották. Az 1940-es évek végén bekövetkezett a csapat fiatalítása.[5]

Az 1950-es évek[szerkesztés]

Bár ebben az évtizedben nem sikerült megismételni a korábbi sikereket, de a klub továbbra is jelentős szerepet játszott a bajnokságban. A valenciai klubtól az irányító szerepet az FC Barcelona és a Real Madrid vette át. A klub megnőtt jelentőségére és a nagy számú Valencia CF szurkolóra való tekintettel ebben az időszakban sor került a Mestalla Stadion korszerűsítésére is. Ennek következtében a stadion befogadóképessége 45 000 főre nőtt. Az anyagi ráfordítás következtében azonban sokszor nem jutott elegendő pénz a csapat megerősítésére. Az 1950-es évek két legkiemelkedőbb Valencia játékosa Antonio Puchades és Jacinto Quincoces volt.[6]

1960-tól 1980-ig[szerkesztés]

1980-tól 1990-ig[szerkesztés]

1990-től 2000-ig[szerkesztés]

2000-től[szerkesztés]

Meztörténet[szerkesztés]

1919-1924
1924-1960
1960-1994
1994-1995
1995-1999
Csapatszínek Csapatszínek Csapatszínek
Csapatszínek
Csapatszínek
 
1999−2008

Sikerek[szerkesztés]

  • Spanyol bajnokság
    • Bajnokok (6): 1941-42, 1943-44, 1946-47, 1970-71, 2001-02, 2003-04
    • Másodikok (6): 1947-48, 1948-49, 1952-53, 1971-72, 1989-90, 1995-96
  • Spanyol kupa
    • Győztesek (7): 1940-41, 1948-49, 1953-54, 1966-67, 1978-79, 1998-99, 2007-08
    • Döntősök (10): 1933-34, 1936-37, 1943-44, 1944-45, 1945-46, 1951-52, 1969-70, 1970-71, 1971-72, 1994-95
  • Spanyol Szuperkupa
    • Győztesek (2): 1949, 1999
    • Döntősök (3): 2002, 2004, 2008
  • Spanyol másodosztály
    • Bajnokok (2): 1930-31, 1986-87
  • Campeonato de Levante
    • Győztesek (3): 1922-23, 1924-25, 1936-37
  • Campeonato de Valencia
    • Győztesek (8): 1925-26, 1926-27, 1930-31, 1931-32, 1932-33, 1933-34, 1937-38, 1939-40
  • UEFA-kupa
    • Győztesek (3): 1961-62, 1962-63, 2003-04
    • Döntősök (1): 1963-64
  • KEK
    • Győztesek (1): 1979-80
  • UEFA Szuperkupa
    • Győztesek (2): 1980, 2004
  • IFFHS Az év csapata
    • 1 2004
  • UEFA Intertotó-kupa
    • Győztesek (1): 1998
    • Döntősök (1): 2005
  • UEFA Bajnokok Ligája
    • Döntősök (2): 1999-00, 2000-01.

Játékoskeret[szerkesztés]

Jelenlegi keret[szerkesztés]

2018. január 25-i állapot szerint.[7]

# Poszt Név
1 ESP K Jaume Domènech
3 POR V Rúben Vezo
4 COL V Jeison Murillo (kölcsönben az Internazionale csapatától)
5 BRA V Gabriel
6 SER KP Nemanja Maksimović
7 POR KP Gonçalo Guedes (kölcsönben a Paris Saint-Germain csapatától)
8 ARG CS Luciano Vietto (kölcsönben az Atlético Madrid csapatától)
9 ITA CS Simone Zaza
10 ESP KP Daniel Parejo (Csapatkapitány)
11 BRA KP Andreas Pereira (kölcsönben a Manchester United csapatától)
13 BRA K Neto
14 ESP V José Gaya
# Poszt Név
15 ESP V Antonio Latorre
16 FRA KP Geoffrey Kondogbia (kölcsönben az Internazionale csapatától)
17 FRA KP Francis Coquelin
18 ESP KP Carlos Soler
19 ESP CS Rodrigo
20 ESP CS Ferrán Torres
21 ESP V Martín Montoya
22 ESP CS Santi Mina
24 ARG V Ezequiel Garay
29 ESP V Javi Jiménez
30 ESP V Nacho Vidal

kölcsönben[szerkesztés]

# Poszt Név
TUN V Aymen Abdennour (a Marseille csapatánál)
POR V João Cancelo (az Internazionale csapatánál)
BRA V Aderlan Santos (a São Paulo csapatánál)
BEL KP Zakaria Bakkali (a Deportivo La Coruña csapatánál)
ESP KP Eugeni (a Cádiz CF csapatánál)
# Poszt Név
ESP KP Nacho Gil (a Las Palmas csapatánál)
ESP KP Álvaro Medrán (az Alavés csapatánál)
POR KP Nani (a Lazio csapatánál)
ESP KP Tropi (a Lorca csapatánál)
CHI KP Fabián Orellana (az Eibar csapatánál)

Jelentős játékosok[szerkesztés]

Spanyol labdarúgók[szerkesztés]

Külföldi labdarúgók[szerkesztés]

Edzők[szerkesztés]

Elnökök[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Valencia CF/Team info (angol nyelven). efans.com. (Hozzáférés: 2008. június 17.)
  2. A Levante UD és a Gimnástico FC később egyesültek
  3. ^ a b c A club is founded. First steps and Algirós´s pitch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  4. ^ a b c d e Mestalla: The new setting for the matches (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  5. ^ a b c The forties (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  6. The Puchades period (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)
  7. Primer equipo (Spanish nyelven). Valencia CF. (Hozzáférés: 2016. február 1.)
  8. ^ a b Histoche:Todas las estadísticas del Valencia CF (spanyol nyelven). (Hozzáférés: 2008. augusztus 25.)
  9. Presidents (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 20.)

Elsődleges források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]