FC Bayern München

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
FC Bayern München
Logo FC Bayern München.svg
Csapatadatok
Teljes csapatnév Fußball-Club Bayern München e. V.
Mottó Mia san mia (Vagyunk, akik vagyunk)
Becenév Der FCB (Az FCB)
Die Bayern (Bajorok)
Die Roten (Pirosak)
FC Hollywood[1]
Bőrnadrágosok
Die Rekordmeister (Rekordbajnokok)
Super Bayern
Székhely München, Németország
Alapítva 1900. február 27.
Klubszínek piros–fehér
Stadion Allianz Arena
Vezetőedző spanyol Josep Guardiola
Elnök német Karl Hopfner
Bajnokság Bundesliga
Nemzeti sikerek
német Bajnokcsapat 25 alkalommal
német Kupagyőztes 17 alkalommal
német Szuperkupa-győztes 4 alkalommal
német Ligakupa-győztes 6 alkalommal
Nemzetközi sikerek
UEFA - Champions League.png BEK/BL 5 alkalommal
UEFA Cup (adjusted).png UEFA-kupa 1 alkalommal
Coppacoppe.png KEK
UEFA - Super Cup.png UEFA-szuperkupa
1 alkalommal
1 alkalommal
Copa Intercontinental.svg Világkupa
FIFA Club World Cup.svg FIFA-klubvilágbajnokság 0
2 alkalommal
1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Jelenlegi szezon
Soccerball current event.svg Jelenlegi szezon
Hivatalos honlap
FC Bayern München honlapja
FC Bayern München családfa[2]

 
 
 
 
MTV München
-kivált labdarúgók-
(1878-1900)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Münchener SC
(1896-1906)
 
Münchner Fußball-Club
Bayern

(1900-1906)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Bayern,
Fußballabteilung des M.S.C.

(1906-1919)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
TV Jahn München
(?-1919)
 
TuSpV Jahn München
(?-1919)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Münchener SC
(1919 óta)
 
FA Bayern München
(1919-1923)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
FC Bayern München e.V.
(1923 óta)
 
TV Jahn München
(1923-?)
 
TuSpV Jahn München
(1923-?)
Az FC Bayern München alapító okirata

Az FC Bayern München (teljes nevén: Fußball-Club Bayern München eingetragener Verein[3]) Németország leghíresebb labdarúgócsapata. A csapatot Franz John első klubelnök alapította 1900. február 27-én Münchenben.[4]

A történelmére büszke bajorországi csapat jelenleg a német labdarúgó bajnokság (Fußball-Bundesliga) első osztályában szerepel. Minden évben résztvevője a német labdarúgó kupának (Deutscher Fußball-Bund-Pokal), valamint évek óta Európa legjobbjaival mérkőzik meg az együttes a UEFA-bajnokok ligája idényeiben. Az egyesület tagja a Német Labdarúgóligának (DFL), mely a bajnokság gazdasági ügyeinek rendszerezésének érdekeit képviseli, és az Európai Klubszövetségnek (ECA), az európai klubcsapatok gazdasági és érdekvédelmi szervezetének, amely elnöke a Bayern München gazdasági társaságának (FC Bayern München AG) igazgatója, Karl-Heinz Rummenigge.[5]

A csapat Németország kimeríthetelen futballerőjének számít. Saját nevelésű németjei rendre bekerülnek a korosztályos, valamint felnőtt válogatottba. A Bayern München két müncheni születésű világbajnok csapatkapitányt adott a nemzeti válogatottnak: Franz Beckenbauert (1974) és Philipp Lahmot (2014). A XX. század hajnalán alapított csapat Németország legsikeresebb együttese. Ennek megfelelően birtokolja a "Rekordbajnok" (németül: "der Rekordmeister") megtisztelő címét 1984 óta, melyet 25 bajnoki elsőségével és 17 kupagyőzelmével érdemelte ki.[6]

Első európai kupagyőzelmét 1966–1967-es a mára már megszünt Kupagyőztesek Európa-kupája szezonjában nyerte. Első német csapatként nyerte meg az UEFA-bajnokok ligája jogelődjét a Bajnokcsapatok Európa-kupáját a híres 1974-es újrajátszott döntőben az Atlético de Madrid ellen. Ezt sikert 1975-ben és 1976-ban is meg tudta ismételni a csapat, így a szabályok értelmében (három egymást követő szezonbeli győzelem alkalmával) megtarthatták az eredeti trófeát. Egyedülálló tettnek bizonyul a német labdarúgásban. A következő győzelmét a Bayern München már az UEFA-bajnokok ligája néven futó 2000–2001-es kiírásakor aratta. Ezt követően legutóbb 2013-ban tudta elhódítani a csapat Európa legrangosabb trófeáját a Wembley Stadionban. A döntők tekintetében 5 győzelem és 5 vereség a csapat mérlege. 1996-ban megnyerte első és egyetlen alaklommal az UEFA-kupát, amellyel harmadik csapatként megnyerte a három UEFA-kupasorozatot (BL-t, KEK-et és UEFA-kupát) az olasz Juventus Torino és a holland Ajax Amsterdam után. Körük négyre 2013-ban a Chelsea FC társaságával bővült. A müncheni alakulat két alkalommal nyerte meg a Világkupát: 1976-ban és 2001-ben. Egyetlen német csapatként 2013-ban elhódította az UEFA-szuperkupát. Teljessé trófeagyűjteményét 2013. december 21-én tette a FIFA-klubvilágbajnokság megnyerésével. A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupáján kívül az összes megnyerhető trófeát megnyerte az FC Bayern München.[7][8]

Az FC Bayern München olyan világhírű labdarúgókat vonultatott fel történelme során, mint Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Sepp Maier, Paul Breitner, Uli Hoeneß, Hans-Georg Schwarzenbeck, Karl-Heinz Rummenigge, Klaus Augenthaler, Andreas Brehme, Dieter Hoeneß, Søren Lerby, Roland Wohlfarth, Jean-Marie Pfaff, Lothar Matthäus, Brian Laudrup, Jürgen Kohler, Jean-Pierre Papin, Jürgen Klinsmann, Mario Basler, Carsten Jancker, Stefan Effenberg, Mehmet Scholl, Oliver Kahn, Hasan Salihamidžić, Bixente Lizarazu, Giovane Élber, Owen Hargreaves, Jens Jeremies, Claudio Pizarro, Lúcio, Michael Ballack, Roy Makaay, Luca Toni, Miroslav Klose, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Lukas Podolski, Mark van Bommel, Franck Ribéry, Arjen Robben, Mats Hummels, Thomas Müller, Manuel Neuer, Mario Gómez, Toni Kroos, David Alaba, Mario Götze, Javi Martínez, Jérôme Boateng, Thiago Alcántara, Robert Lewandowski és Xabi Alonso.

Az FC Bayern München megjelenésére a hazai mezeken alapként használt piros, vörös szín és a fehér vagy kék szín kombinatív kompozíciója jellemző. Az idegenbeli mezen általában a fehér szín dominál, míg a harmadik számú szerelésen a sötétebb elemek dominálnak. Az egyesület mezgyártója az Adidas.

Az egyesület története során számos alkalommal váltott stadiont. A klub leghíresebb otthont adó létesítményei a Grünwalder Stadion (1925 és 1972 között), a Müncheni Olympiastadion (1972 és 2005 között) és 2005 óta az Allianz Arena. Az egyesület klubközpontja a Säbener Straße.

A 2012–2013-as szezonban a Bayern München 4 trófeát gyűjtött be végrehajtva a történelmi triplázást, ami eddig a Bayernen kívül 6 csapatnak sikerült. Ezt a szezont és a 2013-as "Rekordév"-et (németül:"das Rekordjahr") nevezik a Bayern München legsikeresbb időszakának. A 2013-as év végén a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS) ranglistáján az első helyen végzett a csapat, valmint a World Soccer Magazine az év csapatának választotta az FC Bayern Münchent.[9]

Az egyesületnek több sportosztolya van, mint női labdarúgás, kosárlabda, sakk, kézilabda, asztalitenisz, bowling, valamint mára megszűnt baseball, torna és jégkorong, továbbá rendelkezik egy játékvezető-képző szakosztállyal.

Tartalomjegyzék

A klub története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900–1923 – Az alapítástól az önállóságig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csapat alapítását 1900. februárjában a berlini Franz John kezdeményezte. A müncheni MTV München 1879 tornaklub futballistái be szerettek volna lépni a Délnémet Labdarúgó-szövetség kötelékébe, ám ehhez az egylet többi tagja nem járult hozzá.[10]

Felháborító ez a kicsinyeskedés! Nem akarunk tovább a tornászok árnyékában élni! Ahhoz, hogy igazán nagy klub lehessünk, önállóságra van szükségünk!

Franz John, 1900. február[11]

Az alapító okiratot 11 labdarúgó írta alá 1900. február 27-én München Schwabingen kerületében a Gisela étteremben. Fél tízre Männer, Nägele, Schmid, Karl, Wamsler, Ringler, Focke, Francke, Friedrich, Zoepffel, Pollack és John alapító labdarúgók aláírva az okiratot megalapították a Münchner Fußball-Club Bayern nevű labdarúgócsapatot.[12][4]

Egy rivalizálás kezdete: F.C. Bayern - 1. FC Nürnberg, 1901

A Bayern első labdarúgó edzésekre és mérkőzésekre alkalmas tere a ma is a város tulajdonában levő Schyrenplatz volt. Az akkoriban még kék és fehér színekbe öltöző futballisták hamarosan a város legerősebb csapatává nőtték ki magukat. A csapat első mérkőzését márciusban játszotta, melyen 5:2 arányú győzelmet aratott az 1. Münchner FC 1896 ellen. Tavasszal további három labdarúgó csatlakozott a frissen alapult egyesülethez a legnagyobb városi rivális TSV 1860 München csapatából. A csapat az amatőr korszak egyik legnagyobb győzelmét 1900. április 15-én Húsvét vasárnap az FC Nordstern 1896 München elleni 15:0-os mérkőzésen aratta, mely tekintélyt kölcsönzött a csapatnak. Július 8-án a klub megalapította az ifjusági osztályát. A Bayern első külfüldi, egyben első idegenbeli mérkőzésén Prágában szenvedte el első vereségét a DFC Prag elleni 0:8-ra végződő mérkőzésen 1900. decembér 9-én. Időközben bővült a csapat játékos állománya, és megalakult egy első számú és egy második számú csapat. Első tesztmérkőzésen világossá vált a csapat két kerete közötti különbség 1901. május 31-én a 12:2-re záruló mérkőzésen. November 6-án a Bayern látogatott Nürnbergbe egy barátságos mérkőzésre, melyet a müncheniek 6:0 arányban megnyertek. A Friedrich Bermühler által alapított Bayern-Pokal folytonos játéklehetőséget, és ellenfelet biztosított a müncheni csapatok számára. Az F.C. Bayern legerősebb ellenfelei az MTV München és az TSV 1860 München volt. Ebben az időben még anyaegyesületnek tartott MTV München 1879 újraéledő labdarúgó csapatát a két csapat első mérkőzésén 7:1-re győzte le a Bayern. Az F.C. Bayern és a TSV 1860 München világhírű rivalizálása 1902. szeptember 21-én kezdődött a Bayern 3:0-ás győzelmével. 1903. januárjában változás történt a Bayern vezetőségében: Franz John alapító klubelnököt a csapat első sztárjának nevezett holland Dr. Willem Frederik Hesselink váltotta, aki a csapat első válogatott játékosa, részben edzője is volt az elnöki tisztség mellett. Példaképként szolgált a korosztályos csapat számára.[13][4][14]


A mag, amit elültettünk, gyönyörűen szárba szökkent! Külön öröm, ha csak rátekintünk ma az F.C. Bayernre,... menetel a müncheni sport élén!

Franz John visszaemlékezése [15][16]

1903. november 29-én az F.C. Bayern 6:2-es győzelmet aratva a 1. Münchner FC 1896 ellen megnyerte első alkalommal az ekkor városi bajnokságnak tekinthető Bayern-Pokalt. 1904 tavaszán a müncheni társadalom minden rétege figyelmet fordít a Bayernre. 1905. novemberében harmadjára is megnyeri a csapat a bajnokságot, melyben már a kupa 1904 óta ki van terjesztve München környékére is, így a híres MTV Augsburg és 1. FC Nürnberg csapataival is szembe találta magát az F.C. Bayern.

1906. január 1-jén az F.C. Bayern csapata és az Münchener Sport-Club csapata érdeki okokból egyesül egy egyesületbe. A két csapat, melynek fundamentumát az F.C. Bayern alkotta „Bayern, Fußballabteilung des Münchener Sport-Club“ néven folytatta tovább. Az egyesülés leginkább a Bayern érdekeit szolgálta, ezért is diplomatikus megoldásként szabadságat, egyfajta autonómiát kellett a Bayern biztosítson az új tagoknak. Januárban Willem Hesselink helyére Kurt Müller érkezett az elnöki poszton. Az F.C. Bayern tagjainak le kellett mondjanak az eddig használt kék-fehér színekről, és sötét vörös-fehér színekbe öltözött az új egyesület. Innen ered "a vörösök" (die Roten) elnevezés.

A Leopoldstrasse-i sportpálya

A csapat 1907-ben költözött be a lényegesen előkelőbb Leopold úti Sportpályára. Az FC Wacker München 9:2 arányú legyőzésével kvalifikálta magát az új egyesület az Ostkreismeisterschaft-ra, ahol a második helyet érte el. A Leopoldstrasse úti Sportpályát 1907. szeptember 15-én az FC Wacker München elleni 8:1-es győzelemmel záruló mérkőzésen avatták fel. Ekkor már Dr. Angelo Knorr volt a csapat elnöke.[17][18] Egy újonnan alakuló Sport Bizottság foglalkozik az egyesület gazdasági működésével, így a játékosoknak már kizárólag a labdarúgással kell törődniük. Ezek voltak az első lépések a profizmus felé. 1908. áprilisában Angliába látogatott a csapat, ahol a "The Pirates" amatőrcsapattal találkoztak. A mérkőzést 0:8-ra megnyerték az angolok április 29-én. November 15-én a vörösök 4:0-ra legyőzték az 1860 Münchent. 1909. áprilisában a "The Pirates" együttese Münchenbe jött egy visszavágóra, melyet a müncheniek nagy meglepetésre 4:1-re megnyertek. 1909. május 31-én teszmérkőzést játszottak az első profi ellenfelükkel, az angol Sunderland AFC ellen, melyet 2:5 arányban elvesztettek a müncheniek. November 21-én az MTV München csapatát 8:2-re legyőzve ismét megnyerték a Kelet-Bajorország keleti osztályában, így továbbra is résztvevője maradt a regionális keleti osztály döntőjéen.[4][19]

Az FC Bayern München 1910-ben

A sikertelen bajoroszági bajnokságok után, meghozta a gyümölcsét a sok fáradozás: Max "Gaberl" Gablonsky, a csapat első német válogatott játékosával az oldalukon megnyerték a Bajor bajnokságot 1910-ben, 1911-ben pedig megvédték a címüket.[20][21][22] Az 1909-1910-es Bajor bajnokságot az MTV München ismételt 6:2-es legyőzésével kezdte a csapat január 9-én. Nürnbergbe látogatva a csapat 4:2-re nyer diadalmasan január 25-én az 1. FC Nürnberg ellen, majd hazai pályán 12:0-ra verték meg SpVgg Greuther Fürth csapatát. A bajor bajnoki bajnoki címét végül a Fürth ellen aratott 4:2-es győzelemmel hódítja el a Bayern. A müncheni hősök E. Hofmann, H. Hofmann, M. Gablonsky, Baumann, Seitz, L. Hofmeister, F. Fürst, Kroiss, Berz, Reindl, Rinkenberger voltak. 1911. március 5-én 16 győzelem, 1 döntetlen és 1 verség rekordot jelentő mérleggel védte meg címét a csapat. Utolsó mérkőzésén pedig 4:2-es győzelmet aratott az FC Pfeil Nürnberg ellen. A második csapat is folytonos beszédtéma maradt Bajorországban, hiszen 18 hónapig veretlenek maradtak. A Dél-német bajnokságot viszont nem tudta megnyerni a csapat egyik alkalommal sem. Dr. Angelo Knorr klubelnök 1911. december 31-i klubgyűlés évi visszatekintésén boldogan jelentette be, hogy az egyesület 16 csapattal rendelkezik: köztük 8 junior csapattal, egy öregfiúk csapattal, egy első, egy második számú csapattal és 5 amatőr csapattal; valamint a tagok létszáma 457, köztük 146 fiatal játékossal. [23][19]

A német labdarúgás tovább fejlődik és szerveződik ebben az időben: a bajor bajnokság két osztályra bomlik (A-osztály és B-osztály), ami a mai hetedosztályú Kreisliga elődjének tekinthető, bár az 1920-as években a kisebb klublétszám miatt előkelő, második vonal volt Bajorországban.[24][25] 1913-ban a kormány klub-szerveződések ellen hozott rendelete miatt, nagy veszteséget jelentő átszerveződésen ment át az egyesület, habár ez év végén haladta meg először az egyesület tagjainak a száma az 500 főt. 1914-ben kitört az első világháború, mely visszavetette a sportéletet Németországban is. Érdekességként szolgál, hogy a világháborúig a csapat összes játékosának volt legalább középiskolai végzettsége. 1915-ben az 1860 München elleni 1:1-es döntetlennel biztosítja be az 1915-ös dél-bajor bajnokság, ekkor előkelő bajnokság győzelmét. 1917 január 28-án a csapat 6:0 arányban legyőzi a Jahn Regensburg együttesét hazai pályán, így megnyeri a világháború alatt gyakran szakadozó 1916-1917-es dél-bajorországi bajnokságot, majd az 1917-es őszi bajnokságot is. A labdarúgás színvonala tovább csökkent Németországban 1918-ra. A csapat megnyerte a müncheni bajnokságot az FC Wacker München ellen. Az oda-visszavágós döntő első mérkőzését hazai pályán ugyan elvesztette a csapat 1:3-ra, viszont idegenben 4:2-re győzni tudtak. A továbbra is rendszertelen dél-bajor bajnokságot ismét megnyerték TV Oberhausen-Augsburg ellen február 3-án 4:1-re legyőzve őket, az 5:2-es siker után.[23] Az első világháború végetértélvel nekiláthattak a romokban heverő városok, és a sportélet újjáépítésének Németországban. 1914 és 1918 között 6 alkalommal váltott elnököt a csapat. Időrenben: Kurt Landauer (1913-1914), Fred Dunn (1914-1915), Hans Tusch (1915), Fritz Meier (1915), Hans Bermühler (1916–1919).[26][27][28]

1919 januárjában másodjára kerül Kurt Landauer az elnöki posztra. Az új elnökre hárul az a feladat, hogy újjáépíttesse a Leopold úti Sportpályát, valamint a világégés előtti fényében tündököljön a müncheni labdarúgás egyik legbefolyásosabb klubja. Januárban a „Bayern, Fußballabteilung des Münchener Sport-Club“ sportegyesületből kivált a Münchener Sport-Club, majd csatlakozott az F.C. Bayern-hez a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, így alakult meg az FA Bayern München labdarúgó osztály a TuSpV Jahn München sportegyesületben. Kurt Landauer 1921-ig leszerződtette a világhírű németországi angol edzőt, William Townleyt.[29][4] Az elnök nagy bizalmat fektetett a fiatal játékosokba. A csapat 1920-ban és 1923-ban is megnyerte a délbajor bajnokságot, a Kreisliga Südbayern-t. Az 1921-1922-es szezonban a magyar Kürschner Izidor volt a csapat edzője. Ekkorra már okkal nevezte magát az egyesület München első számú klubjának, hiszen 700 tagja egyetlen más egyesületnek sem volt a városban, viszont az első müncheni Dél-német bajnok FC Wacker München személyében új riválisra találtak. Az 1922-1923-as szezonban megnyerte klub a Dél-bajor bajnokságot.[30] 1923. július 17-én a csapat esemény dús mérkőzésen 3:4-re maradt alul a dél-német kupa döntőjében a címvédő SpVgg Greuther Fürth ellen. 1923. október 3-án az egyesületből kivált a TV Jahn München és a TuSpV Jahn München, és folytatták tövább önálló működésüket.[31] A labdarúgó osztály FC Bayern képezte alapja egyesületté formálódva egységesen működött tovább máig változatlan szerveződésben Fußball-Club Bayern, München eingetragener Verein néven. [32][33][34]

1923–1933 – A Kurt Landauer-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1906 óta először 1923-ban volt önálló az FC Bayern München.[35] 1923-ban összevonták az északi és déli bajor labdarúgó bajnokságot.[36] A müncheniek legnagyobb ellefelei így az SpVgg Greuther Fürth és 1. FC Nürnberg lettek. Az 1923-1924-es szezonban azonban riválisai mögött a harmadik helyen végzett a Bayern München, megelőzve a müncheni riválisait. Az 1924-1925-ös szezonban továbbra is a középmezőnybe tartozott a müncheni alakulat. 1925. február 27-én a csapat 25 éves fennállását ünepelték a játékosok. Ez alkalommal egy barátságos mérkőzést játszottak az argentin CA Boca Juniorssal, mely 1:1-es döntetlennel zárult.[37] Az évben a skót Jim McPherson edzőt szerződtették le a csapat élére. Az 1925-ös év végén egy újjab áttörő sikert értek el: megállapodtak a városi rivális TSV 1860 München vezetőivel, hogy a Bayern bérlője lehessen a Grünwalder Stadionnak. Erre az előrelépésre szükségük volt a vörösöknek, hiszen a Leopoldstrasse-i sportpályán már három csapat osztozott: a MTV München 1879, a Teutonia München és a Bayern München.[38]

A Bayern München feltörekvő fiatal futballistái hamarosan Dél-Németország legkiválóbb futballgárdájává nőtték ki magukat. Az 1925-1926-os szezon során megnyerték bajor bajnokságot, majd 1926. április 11-én rekordközönség, 26.000 néző előtt a Bayern München 4:3-ra legyőzte az SpVgg Greuther Fürth gárdáját, így története során először, megszerezte a délnémet bajnoki címet. A délnémet bajnokságban olyan kiütéses győzelmeket arattak, mint a Nemesis Karlsruhe FV elleni 8:0-ás, illetve 6:3-as, a VFR Mannheim elleni 10:0-ás győzelem. (VFR Mannheim soraiban a későbbi szövetségi kapitány, Sepp Herberger is játszott.)[39] Dél-Németország bajnokaként részt vehettek a Német országos bajnokságban, melyből az első körben május 16-án kiestek az SV Fortuna Leipzig 02 ellen Lipcsében. (A német országos bajnokságot végül a Fürth csapata nyerte meg. Ez azt jelezte, hogy a bajor labdarúgás néhány évtized alatt ledolgozta lemnaradását Németország többi részével szemben.)[40] A statisztikai mutatók szerint az egész idényt figyelembe véve a csapat Dietl, Kienzler, Pöttinger, Schmid II és Hofmann Wiggerl támadó sorral 176 gólt szerzett, ezekből 57-et az ekkor 23 éves Josef Pöttinger rúgott. "Csodacsatároknak" (németül: Wundersturm) nevezték őket.[41][42]

A következő szezonban a bajor bajnokságban az 5. helyen végzett a címvédő gárda.[43] Az előző szezonban elszenvedett vereség után egy barátságos visszavágóra hívta meg magához a Bayern az SV Fortuna Leipzig 02-t, akiket 7:4-re győztek le a bajorok. 1927 tavaszán a Bayern München nemzetközi porondon is felhívta magára a figyelmet. Uruguay bajnokát, a CA Peñarolt Münchenben 2:1-re verték meg a bajorok, az FC Basel csapata ellen kiütéses 10:0-ás győzelmet arattak, a Servette FC ellen 3:1 arányban nyertek, csupán az FC Barcelona csapatától szenvedtek el vereséget (4:1 arányban). A tavaszi sikerektől függetlenül a skót edzőnek távoznia kellett a csapattól.[44][45] Őt 1931-ig a magyar Weiß Konrád és Konrád Kálmán követték az edzői pozícióban.[46]

1927-ben a labdarúgó szövetség újabb határozatot hozott: a bajor labdarúgó bajnokságot két osztályra (északi és déli) osztják.[47] Az 1927-1928-as szezonban az FC Bayern München megnyeri a délbajor bajnokságot, majd a Dél-németországi bajnokságot, így a frank riválisa, az Eintracht Frankfurt és a müncheni riválisa, az FC Wacker München követte a Bayern Münchent a német országos bajnokságra. Az FC Bayern München az országos bajnokság nyolcaddöntőjében a Hallescher FC Wacker csapatát győzték le 3:0-ra, a negyeddöntőben az SpVgg Sülz 07 csapatát 5:2-re győzték le. Az elődöntőben viszont a csapat történelme során egyik legnagyobb vereségét szenvedte el a későbbi győztes Hamburger SV ellen. 2:8-ra kaptak ki a müncheniek, holott a félidő állása 1:1 volt. (Az elődöntő másik mérkőzésén a müncheni FC Wacker München szenvedett vereséget.) A góllövő lista harmadik helyén Josef Pöttinger végzett 3 mérkőzésen 5 szerzett találatával. Nagy előrelépésnek számított a münchenieknél, amikor május 17-én barátságos mérkőzésen 3:2-re legyőzték az angol West Ham United FC profi labdarúgókból álló eggyüttesét.[48] Az 1928. évi nyári olimpiai játékokra, Amszterdamba utazó német válogatott keretben öt Bayern-labdarúgó kapott helyet: Konrad "Konny" Heidkamp, Ludwig Hofmann, Emil Kutterer, Ernst Nagelschmitz és Josef Pöttinger.[49]

1928-ban a Dienerstraße-n irodát nyitott a csapat, és 43 dolgozót alkalmazott benne.[50] Az 1928. év végi közgyűlésen Kurt Landauer, a klubelnök bejelentette, hogy az egyesület 1608 tagot számlál, köztük 520 fiatal játékos.[51][52] Az 1928-1929-es szezonban a csapat ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, majd a dél-német bajnokságban az 1. FC Nürnberg mögött a második helyen végeztek. Másodikként is részt vehettek az országos német bajnokságban, ahol a negyeddöntőig jutottak: a nyolcaddöntőben a Dresdner SC csapatát győzték le 3:0-ra a müncheni találkozón 32.211 néző előtt; a negyeddöntőben viszont a Breslauer SC 08 ellen szenvedtek 3:4-es hosszabbítás utáni vereséget.[53]

Az 1929-1930-as szezonban a Bayern München ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, tehét ismét bejutottak a dél-német bajnokságba, ahol az 1. FC Nürnberg és az SpVgg Greuther Fürth mögött a harmadik helyen végeztek, így nem vehettek részt a német országos bajnokságon. A Bayern München német válogatott játékosai álltal tovább népszerűsödött Németországban.[54]

Az 1930-1931-es szezon során a Bayern München ismét megnyerte a dél-bajor bajnokságot, de a dél-német bajnokságban az áttörés továbbra is elmaradt, mivel a csapat ismét a harmadik helyen végzett, így most sem kvalifikálták magukat az országos bajnokságra. Városi riválisuk, a TSV 1860 München újra potenciális ellenfelükké vállt, hiszen a német országos bajnokságban döntőt játszott. 1931-ben az osztrák Richard "Dombi" Kohn lett a csapat edzője, valamint Josef Pöttinger, a kor egyik legnagyobb ígérete folytonos térdsérülései miatt visszavonúlásra kényszerült.[55]

A Viktória-kupa

Az 1931-1932-es szezont később a történelmi jelzővel illették, hiszen az FC Bayern München ekkor érte el első úttörő sikerét a német labdarúgásban mely álltal először tett szert rendíthetetlen hírnévre. A szezon során a csapat megnyerte a dél-bajor labdarúgó bajnokságot, így kvalifikálták magukat Némtország dél-keleti bajnokságába.[56] (A dél-keleti és észak nyugati bajnokságok létrehozása egy új változatatás volt a német labdarúgásban. A lépésre a csapatok létszámának drasztikus növekedése miatt volt szükség.)[57] Némtország dél-keleti bajnokságát többek között az 1. FC Nürnberg és a Karlsruher FV előtt nyerte meg az FC Bayern München, így résztvevőjük lettek a dél-német bajnoki címet eldöntő mérkőzésen. A dél-német bajnoki döntőt az észak-nyugati bajnok Eintracht Frankfurt ellen vívták 1932. május 1-jén Stuttgartbanm melyet 0:2 arányban elvesztették a müncheniek.[58] Németország dél-keleti bajnokaként résztvevője lett az országos német labdarúgó bajnokságnak. Az országos bajnokság nyolcaddöntőjében (első forduló) az FC Bayern München május 8-án fogadta hazai pályán a Minerva 93 Berlin csapatát, akiket 4:2-re győztek le. A negyeddöntőben május 22-én Lipcsében győzték le a PSV Chemnitz csapatát 3:2-re. Az elődöntőbe három dél-német csapat is bejutott. Május 29-én Mannheimban a müncheniek 2:0-ra győzték le riválisukat, az 1. FC Nürnberg-et. A nürnbergi döntőben június 12-én az Eintracht Frankfurtot az FC Bayern München 2:0 arányban győzte le Oskar Rohr és Franz Krumm góljaival.[59][60] Nemzeti bajnokként a csapat megkapta a Viktória-kupát. A Bayern München hőseinek névsora: Josef Lechler, Konrad Heidkamp, Sigmund Haringer, Ernst Nagelschmitz, Ludwig Goldbrunner, Robert Breindl, Josef Bergmaier, Franz Krumm, Oskar Rohr, Hans Schmid, Hans Welker.[61]

Az 1932-1933-as szezonban az előző idény sikereit nem tudta megismételni az FC Bayern München. A müncheniek 7. alkalommal nyerték meg a dél-bajor labdarúgó bajnokságot többek között müncheni rivalisai előtt végezve, így résztvevői lettek a dél-keleti német bajnokságnak, amelyben a negyedik helyen végeztek, így sem a dél-német, sem az országos bajnokságba nem kvalifikálták magukat.[62] Miután a nemzetszocialisták átvették a hatalmat Németországban 1933. március 22-én Kurt Landauer a klub zsidó származású elnöke lemondott posztjáról, és Svájcba emigrált. Kurt Landauert Siegfried Herrmann váltotta az elnöki pozícióban.[63] Beköszöntött a fasizmus és diktatúra korszaka, mely megkeserítette az emberek életét. A zsidó származásúak üldöztetése miatt az edző, Richard Kohn és több játékos, köztük Oskar "Ossi" Rohr és Sigmund "Sigi" Haringer labdarúgók is emigráltak. Az egyesület erősen küzdött a fasizmus ellen.[64]

1933–1945 – A második világháború időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1933 tavaszán a csapat új edzője Hans Tauchert lett, akivel a a dél-német bajnokságban a 4. helyet érte el a csapat, így nem jutott be az FC Bayern München a német nemzeti banjokságba.

Az 1933–1934-es szezontól a nemzetszocialisták hatására megváltozott a német bajnoki rendszer: az északi és déli bajor, valamint a dél-német bajnokság helyét átvette a Gauliga Bayern, mely a bajor regionális labdarúgás első osztályának számított. (A német nemzeti bajnokságba a Gauliga Bayern első két helyezettje jut be.) A fasiszta uralom alatt a klub megbélyegezetté vált, és "Zsidó klub"-ként tartották számon. 1933 nyarától Hans Tauchert a klub új edzője. A Gauliga Bayern küzdelmeiben a 3. helyezést érte el a csapat.[65]

Az 1934–1935-ös szezon elején a klub egyik korábbi játékosa, Ludwig Hofmann veszi át a vezetőedzői posztot, és Karl-Heinz Oettinger lett a klub elnöke. A Gauliga Bayern-ben a csapat a 4. heleyezést éri el.[66]

Az 1935–1936-os szezon egy targédiával kezdődik, mivel váratlanul torokbetegségben hunyt el Ludwig Hofmann vezetőedző, akinek a helyére Dr. Richard Michealkét nevezték ki. A klub ismét váltja elnökét: Richard Amesmeiert nevezték ki az új elnöknek. Az 1935-ben a Német Labdarúgó-szövetség megalapította német labdarúgókupa elődjét a Tschemmarpokalt, melyet az év ősz-téli részében rendezték meg. Az FC Bayern München a Tschemmarpokal első körében kiesett a sorozatból az Ulmer FV 1894 elleni 4:5-ös hosszabbítási utáni vereséggel. A Gauliga Bayernben a 3. helyt érte el a csapat.[67]

Az 1936–1937-es szezon során ismét az első körben esett ki a csapat a Tschemmarpokalból az Ulmer FV 1894 elleni 3:4-es vereséggel. A Gauliga Bayernben ugyancsak a 3. helyezést érte el a csapat.[68]

Az 1937–1938-as szezonban a klub edzője Heinz Körner, a klub elnöke Franz Nußhardt volt. A Gauliga Bayernben a csapat az 5. helyen végzett. Ebben a szezonban az egyre nagyobb jelentőséggel bíró Tschemmarpokalba nem jutott be a Bayern München. Ausztria 1938-as Németországhoz való csatolásával a német labdarúgás kibővült az osztrák labdarúgó csapatokkal.[69]

Az 1938–1939-es szezonra a klub vezetőedzőjének a csapat egyik játékosát, Ludwig Goldbrunnert nevezik ki. 1938-tól a klub elnöke Franz Keller. A Gauliga Bayernben a 7. helyen végez a csapat. A Tschemmarpokalban előrelépést tanúsított a Bayern München: az első körben az Union Böckingen csapat ellen 7:0 arányú győzellemmel jutottak tovább, a második körben azonban a VfR Mannheim ellen 1:2-es vereséget szenvedve estek ki.[70]

Az 1939–1940-es szezonra Németország szerte rányomta bélyegét a második világháború kirobbanása. A Gauliga Bayern a csapat az utolsó bentmaradást érő 8. helyen végzett. A Bayern München a szezonban nem jutott be a Tschemmarpokalba.[71]

Az 1940–1941-es szezonban a csapat a 7. helyen végzett a Gauliga Bayernben. A Tschemmarpokalból az első körben estek ki a Wiener Sport-Club ellen elszenvedett 1:2-es vereséggel.[72]

Az 1941–1942-es szezonabn a csapat a Gauliga Bayernben a 7. helyen végzett. A Bayern München a szezonban nem jutott be a Tschemmarpokalba.[73]

Az 1942–1943-as szezonban Gauliga Bayern északi és déli csoportra oszlott. A Bayern München a déli csoportban játszott, ahol a 3. helyet érte ke a szezon során. A klub nem jutott be a Tschemmarpokalba.[74]

1943-ban München bombázása során megsérült a Grünwalder Stadion. Az 1943–1944-es szezonban a Bayern München a Dantestadionban játszott. A klub elnöke a nemzetszocialista Josef Sauter, a klub vezetőedzője Konrad Heidkamp lesz. A Gauliga déli csoportjában a klub az első helyezést éri el, a Tschemmarpokalban a klub az első körben kiesett a BC Augsburg elleni 0:3-as verességel. 1944-ben a német labdarúgó-szövetség megszüntette a Tschemmarpokalt.[75]

Az 1944–1945-ös szezonban a Bayern München a Schliersee úti Sportpályán játszott. 1944-ben a Német Labdarúgó-szövetség a Tschemmarpokalt kiterjesztette az egész szezonra, és máig változatlan lebonyolítási rendszerben német labdarúgókupa néven folytatta tovább működését. 1944-ben a Gauliga Bayern színvonala tovább csökkent a második világháború hatására: 4 kerületre oszlott Bajorország. A felső-bajor bajnokság első helyén végzett a csapat. A szezon során a nagy népszerűségnek örvendő magyar származású Schaffer Alfréd volt a csapat edzője. 1945-ben a Bayern München három alkalommal váltotta elnökét: Josef Sauter nemzetszocialista elnököt rövid ideig Franz Xaver Heilmannseder váltotta, akit az évben rövid ideig Josef Bayer követett, akit a visszatérő Siegfried Herrmann váltott.[76]

1945–1955 – A hőskortól az élvonalból való kiesésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A háborút követő években folytatódott a vesszőfutás. Az 1949-50-es években például 70 gólt kapott a csapat! A mélypont azonban még csak ezt követően jött. 1945 és 1955 között kilenc edző váltotta egymást, hogy aztán a Bayern München az Oberliga Südből az 1954-55-ös idény végén, története során először, kiessen a másodosztályba.

1955–1965 – Rögös út a Bundesligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bayern mindössze egy évet töltött a purgatóriumban. Ezt követően azonban elmaradtak a sikerek: 1957-ben a tizedik, egy évvel később pedig a hetedik helyen végeztek az Oberliga Süd tabelláján. A Bayern a legnagyobb jóindulattal is csak középcsapatnak volt akkoriban nevezhető a Szövetségi Köztársaságban. A DFB-kupa 1935-ös indulása óta még csak tizenhat közé sem jutó csapat ugyanis megnyerte a német kupát, annak ellenére, hogy a közvélekedés a Fortuna Düsseldorfot tartotta az összecsapás esélyesének (1-0).

Bár az 1958-as világbajnokságon szerepelt válogatottban nem volt Bayern-játékos, az azt követő években a bajor csapat újra a legjobbakkal vetélkedett, s általában az élmezőnyben végzett. A gárda az 1962-63-as idényben mutatta meg magát először a nemzetközi porondon: a Vásárvárosok Kupájában (VVK) egészen a negyeddöntőig jutott, ahol az akkoriban jugoszlávnak számító Dinamo Zagreb már túl nagy falatnak bizonyult (1-4 Münchenben, 0-0 Zágrábban).

A déli csoportnak jutó helyeket az Eintracht Frankfurt, az 1. FC Nürnberg és a TSV 1860 München kapta meg. A Bayern vezérkara dühös volt a kirekesztés miatt, úgy gondolták, hogy igazságtalanul sorolták hátra az egyesületet. Sokan gondolták úgy, hogy elsősorban a városi rivális 1860 München okolható azért, hogy a klub nem kapott lehetőséget a Bundesliga-szereplésre. Ám nem volt mit tenni, a csapat számára maradt a második vonal, az amatőrliga, a Regionalliga Süd. Wilhelm Neudecker elnök válasz gyanánt 1963 nyarán igazi sztáredzőt szerződtetett a csapat élére a horvát Zlatko "Csik" Csajkovszki személyében.

Csajkovszki csapata az első évében rögvest osztályozót játszhatott a Bundesligába kerülésért, ám elbukott. Az ezt követő 1964-65-ös idény két momentum miatt nevezhető kulcsfontosságúnak a Bayern München történetében: először is mert a gárda kivívta a jogot, hogy a következő szezonban már a legjobbak között indulhasson; másodszor pedig azért, mert ebben az idényben játszott először együtt a Sepp Maier-Franz Beckenbauer-Gerd Müller-tengely.

1965–1976 – Európa trónján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az új, fiatal aranygenerációval, Gerd Müllerrel, Franz Beckenbauerrel és Sepp Maierrel a soraiban nagy álmokat dédelgetett a Bayern München. 1965-ben megnyerték a bajorországi Regionaligát, és feljutottak a nyugat-német első osztályba, ahol a következő szezonban mindjárt a 3. helyen zártak, és megnyerték a kupát. Első alkalommal kvalifikálták magukat a KEK-be. Franz Beckenbauert választották meg az év játékosának NSZK-ban.

Az 1966/67-es szezon kiválóan alakult a müncheniek számára. Címet védtek a kupában és hosszabbítás után 1-0-ra megnyerték a KEK-et legyőzve a Glasgow Rangerst Franz Roth 109. percben szerzett találatával. Gerd Müller a Bundesliga gólkirálya llett 28 góllal megosztva Lothar Emmerichel. A következő szezon egy trófea nélküli szezonra sikeredett.

1968-ban Branko Zebec lesz az edző, aki a bajorok nagy megrökönyödésére betiltja a sör fogyasztását. Szerencséjére a sikerek nem váratnak magukra ugyan is a csapatnak sikerül a „duplázás“ (a Német bajnokság elnyerése 8 ponttal az Alemannia Aachen előtt és a kupa elnyerése a Schalke ellen). Gerd Müller megint gólkirály lett. Ez időben megjelenik egy csapat, amely a Bayernt még hosszú ideig, mérgesíteni fogja, Borussia Mönchengladbach. A "csikók" nyerik 1970-ben és 1971-ben a bajnokságot, mindkétszer a Bayern előtt. 1970-ben újra Gerd Müller a bajnokság gólkirálya. Az 1968/69-es Bundesliga szezon a Bayern győzelmével zárul. A csapat első alkalommal lett a Bundesliga bajnoka. 1970-ben Gerd Müller lesz az első német aki megnyeri az Aranylabdát.

1972-ben a csapat beköltözik az Olimpia stadionba és Udo Lattek lesz az edző. Ebben az évben a Bayern lesz a bajnok. A pontok állása a bajnokság végén 55:13 (a győzelem csak két pontot ér), ez is azóta Bundesliga rekord. Valamint elnyerik a kupát is a Kölnt megverve a döntőben 2:1-re. Ebben az évben Franz Beckenbauer lesz az év legjobb játékosának járó díjjal, az Aranylabdával kitüntetve. Gerd Müller is beállít egy rekordot: az 1971-72-es Bundesliga szezonban 40 találatig jutott, ami azóta is abszolút rekord. Sőt az 1972-es naptári évében egy 40 évig fennálló rekordot állított be amit 2012-ben döntöttek meg: január 1-től december 31-ig 84 gólt szerzett. NSZK első alkalommal Európa bajnoknak mondhatta magát, melyben a Bayern játékosok nagy része oroszlánrészt vállalt, többek között Beckenbauer és Gerd Müller.

Lattekkal még kétszer egymás után elnyerik a bajnokságot valamint először 1974-ben a BEK-et nyerték meg. „Katsche” Schwarzenbeck egy perccel a hosszabbítás vége előtt kiegyenlített, az Atlético Madrid ellen (1:1), így egy újabb mérkőzésre került sor Brüsszelben ahol a Bayern München 4:0 arányban nyert (gólok: 2 Uli Hoeneß, 2 Gerd Müller). A BEK-ben elért 8 góllal Gerd Müller lett a gólkirály. Otthon, Németországban zsinórban harmadjára lettek bajnokok, ismét Gerd Müller lett a gólkirály. Az UEFA-szuperkupa politikai okok miatt maradt el, mert a Kelet-német Magdeburggal kellett volna megmérkőzzenek ezért a trófeáért. Udo Lattek leköszönt, az új edző a német Dettmar Cramer lett. A világkupa szerepléstől visszaléptek, így helyettük a BEK döntős Atletico Madrid indult.

Nyáron Nyugat-Németország megnyeri a 1974-es világbajnokságot a müncheni döntőben 2-1-re, ahol a müncheni születésű Franz Beckenbauer vehette át a trófeát. Bayern-játékos minden mérkőzésen kapuba talált, kivéve az egyetlen vesztes mérkőzésen, amikor a Nationalelf Kelet-Németországtól kapott ki. A világbajnok válogatottban hét Bayern-játékos szerepelt: Sepp Maier, Paul Breitner, Hans-Georg Schwarzenbeck, Franz Beckenbauer, Gerd Müller, Uli Hoeneß és Jupp Kapellmann.

1975-ben másodjára nyerik meg a BEK-et. A döntőben a Leeds United felett diadalmaskodik a Bayern, bár egy kis szerencse is szükségeltetett hozzá Párizsban. Ebben az évben a hangsúlyt a BEK-re fektették, ami meg is látszott a bajnokságbeli helyezésükön: a 10. helyen zártak, ám BEK címvédőként a következő szezonban ismét indulhattak Európa legrangosabb labdarúgó sorozatában. A kupában sem értek el jelentős eredményt. Az UEFA-szuperkupába ismét kvalifikálták magukat, mivel megnyerték a BEK-et, ám most sem sikerült elhódítani azt. A Gyinamo Kijev oda-vissza verte a németeket, összesítésben 3-0-ra győztek a szovjetek. A nem ideális időpontok miatt ismét elmarad a világkupa szereplés, de most az ellenfél Independiente számára is.

1976-ban a BEK döntőben az AS Saint-Étienne ellen Glasgowban győztek a bajorok 1:0-ra Roth góljával. A Bayern mivel harmadjára nyerte meg a BEK-et, a két másolat után a szabályok értelmében megkapja az eredeti serleget. A döntőig legyőzték a luxemburgi AS Jeunesse Escht 8-1-es összesítéssel, a nyolcaddöntőben Malmö FF -t szoros párharcban, 2-1 összesítéssel. A negyeddöntőben az SL Benficát 0-0 után 5-1-re győzte le Bayern, majd az elődöntőben az előző szezon Németország bajnokaként értelemszerűen induló Borussia Mönchengladbachot kiejtő Real Madridon léptek tovább a döntőbe 3-1-es összesítéssel. A bajnokságban az előző év utáni szégyenteljes szereplést követően magukat megemberelve a 3. helyen zárt a Bayern. A győztes az előző évhez hasonlóan a Borussia Mönchengladbach lett. A '70-es évek legnagyobb riválisa a Bayern számára. A kupát nem tudták megnyerni. Az aranykorszak levirágzását követően ínséges időszak köszöntött be a Bayern München számára.

1976–1979 – A változások időszaka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1976-os Világkupa győztes csapat

Következnek a változások évei, trófeák nélkül. A '70-es éveket jellemző Bayern München uralom az évtized végére eltűnt, és fontos reformációkon ment át a csapat. Ennek a kiváltó oka többek között a játékosok kiöregedése volt.

Az 1976-os Európa-bajnokságon NSZK büntetőpárbajban maradt alul Csehszlovákia ellen. Uli Hoeneß visszavonul a válogatottságtól. Kezd érződni, hogy generáció váltásra van szükség, a legjobbak a visszavonulás gondolatával játszadoznak. Franz Beckenbauert 4 év elteltével életében másodjára választják meg az év legjobb labdarúgójának.

A nyáron ismét kudarcba fulladt az UEFA-szuperkupa megnyerésének terve, mivel az Anderlecht ellen sikerült elérniük egy 2-1-es győzelmet, de nem bizonyúlt elégségesnek. A visszavágót 4-1-re a belgák nyerték. Az év végén élnek történetük során először a Világkupa indulásjogával. Megnyerik a müncheni talákozón Cruzeiro ellen 2:0 arányban[77], majd Belo Horizonteban gól nélküli döntetlent értek el[78], így megnyerték a trófeát. Az 1976-77-es szezont követően nagy volt az elégedetlenség, mivel egy az elvárásokon aluli szezont produkált a BEK címvédő. A bajnokságban 7. helyen[79] zárt a csapat. Ez a helyezés nem ért BEK induló helyet, és mivel megszakadt az európai uralom, címvédőként sem indulhatott a csapat a következő BEK sorozatban. A csapat két házi negatív rekordot tudhat a szezont követően a magáénak: 65 kapott góllal[79] zárták a Bundesliga idényt, valamint csúfosan 0-7 arányban[79] szenvedett vereséget a csapat a Schalke 04 ellen. A kupában a negyeddöntő jelentette a végállomást. Az első körben 10-0 arányban győzte le az egyesület a Hannover amatőr csapatát[80] (velük párhuzamosan a 3-1-es eredménnyel[80] jutott tovább az a matőrcsapat), a második körben 5-1-re páholta el a Hamburger SV-t a Bayern[80] (az egyesület amatőrcsapata 2-1-es győzelemmel[80] múlta felül ellenfelét), a harmadik körben 10-1-re győzedelmeskedett a TV Unterboihingen felett a profi csapat[80] (az amatőrcsapat 2-1-es[80] eredménnyel jutott tovább a VfB Stuttgart ellen), a nyolcaddöntőben a Bayern München két csapata egymással találkozott. A döntő mérkőzést a profi csapat nyerte 5-3-ra[80]. A negyeddöntő jelentette a megállást a csapatnak, amikor hosszabbítás után 2-4-re[80] kapott ki a később döntőt játszó Hertha Berlintől. A BEK-ben szintén az elődöntőig jutott a csapat. A Køge BK csapatát összesítésben 7-1-re[81][82] győzték le a bajorok, a következő körben az FC Baník Ostravat 6-2-re múlta felül a csapat összesítésben[83][84], miután az első mérkőzésen 1-2-re kapott ki a csapat. A negyeddöntőben a Gyinamo Kijev ellen hiába győztek a németek, mert végül 1-2-es összesítéssel[85][86] alul maradtak. A szezon végén Franz Beckenbauer visszavonul a válogatottságtól, és az Egyesült Államok New York Cosmos csapatába igazol.[87]

Az új idényben feltámadásra vártak a egyesületet illetően, viszont a jószereplésre decemberre már nem volt remény. Lóránt Gyula érkezett Dettmar Cramer helyére.[88] A bajnokság története során másodjára kevesebb gólt szerzett a Bayern, mint amennyit kapott (62:64), végül egy saját negatív rekordot állított fel a csapat a 32 (ekkor maximum 68 pontot lehett szerezni, mert Németországban a győzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért) szerzett pontjával, ami a 12. helyre volt elegendő. A szezon első felében még Dettmar Cramer vezetése alatt kiesett a csapat a kupa a harmadik körében. 1975 óta komoly térdsérüléssel küszködő Uli Hoeneß kölcsönbe megy az Nürnbergbe.[89]

Paul Breitner 4 év után visszatér a csapatba.[90] Összeáll a "Breitnigge" duó: Rumennigge és Breitner összjátéka nagy erősség a csapat számára, de bármilyen gólerősek is voltak együtt, nem lehetett tőlük elvárni a megváltást. A csapat is fejlődőben volt ekkor. Kezdenek beépülni a fiatal játékosok is, és egyre fontosabb szerepeket kapnak. Február 9-én Gerd Müller Fort Lauderdale Strikers-be igazol, követi Beckenbauert Amerikába, a labdarúgás népszerűsítésének érdekében és a pályafutása leveztése képppen.[91] Február 28-án Lóránt Gyula vezetőedzőt menesztik, másnap pályaedzője (másodedző) Csernai Pál váltja.[92] Az elnök, Wilhelm Neudecker Max Merkel osztrák edzőt szerette volna hozni Lóránt Gyula helyére. A játékosok tiltakoztak az elnök döntése ellen. Ennek következtében 17 év vezetés után Wilhelm Neudecker lemond elnöki posztjáról.[93] Április 24-én Uli Hoeneß 27 évesen átveszi Beckenbauer tanácsadójától, Robert Schwantól a menedzseri tisztséget, valamint megválasztják Willi O. Hoffmannt új elnöknek.[94] A bajnokságban ismét nem jött áttörés. A holtponton kezd átlendülni a Bayern. Erről árulkodik a 4. hely, amely UEFA-kupa szereplést érő pozíció. A kupában sem remekelt a csapat a hírnevéhez méltóan, a második körben búcsúztak a tornától. A három sikertelen szezon eredménye egy megújult, fiatal csapat, amely sikeréhességébe és Csernai Pál tapasztalataiba volt fektetve minden bizalom.

1979–1991 – Meghatározó évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1980-ban megnyeri a csapat, hat hosszú év után a bajnokságot. A szurkolók örömére, még a következő évben is.

1982-ben elnyerik megint a nemzeti kupát,azon a legendás mérkőzésen hol a Nürnberg már 2:0 arányban vezetett és a Bayern a végén 4:2 győzedelmeskedett. Dieter Hoeneß vérző fejjel, turbánnal játszott és még gólt is adott.

A BEK döntőt az Aston Villa ellen elvesztették 0:1. Úgyszintén a német válogatott a világbajnoki döntőt is az olaszok ellen. Megemlítésre méltó, hogy Breitner két világbajnoki döntőben is szerepelt és mindkettőben gólt is lőtt.

Valamint említésre szorul, hogy a Bayern soraiból 1965-1981 között 11-szer lett az év játékosa megválasztva Németországban.

  • Beckenbauer(4)
  • Maier(3)
  • Müller(2)
  • Rummenigge(1)
  • Breitner(1)

1983-ban visszajött Lattek, a Bayern megint megnyerte a nemzeti kupát a Mönchengladbach elleni döntőben.

Rummenigge olyan hírnévre tesz szert, hogy még egy angol együttes is az ő szexi térdéről énekel. Nem csoda, ha 11 millió márkáért a milánói Inter csapatához szerződik.

Egy év múlva Sören Lerbyvel és a fiatal Wiggerl Köglel megint bajnokok lesznek,mi több a következő évben megduplázzák,és 1987-ben még egyszer elnyerik a bajnokságot. A szurkolók nagy szomorúságára Bécsben elvesztik a BEK döntőt az FC Porto ellen.

1988-ban Jupp Heynckes lesz az edző azzal a feladattal,hogy Matthäus, Brehme, Eder, Hughes, Michael Rummenigge és Pfaff nélkül, egy új erős csapatot képezzen. Habár 1989 és 1990-ben megnyerik a bajnokságot de a nagy célt, egy nemzetközi kupát nyerni nem teljesítik.

Megemlítendő viszont, hogy Németország 1990-ben megnyeri a világbajnokságot. Soraiban a Bayern játékosokkal: Augenthaler, Reuter, Thon, Kohler, Pflügler, Aumann.

1991–1998 – Az új évezred küszöbén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1991/92. évi bajnokság után Heynckesnek menni kellett, helyére Sören Lerby került, nem nagy sikerrel. Mikor már a kiesés fenyegette a csapatot jött Erich Ribbeck, Franz Beckenbauer és Karl-Heinz Rummenigge is felajánlotta segítségét, ők az elnökhelyettesi posztra kerültek. A 93/94-es bajnokságban a „császár” vette át a csapat vezetését, Ribbeck-től és mindjárt bajnokságot is nyertek.

Jött Giovanni Trapattoni, a játékosok és az újságírók kedvence, sajnos nem sok sikerrel. A 94/95-ös bajnokságban a hatodik helyen végeztek, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig jutottak el.

A következő idényben (1995/96) viszont már nem állt meg a csapat az elődöntőben. Igaz, nem a Bajnokok Ligájában, hanem "csak" az UEFA-kupában indultak, az egyetlen jelentős európai kupasorozatban, melynek trófeája még hiányzott a Bayern vitrinjéből. Trapattonit Otto Rehhagel váltotta, aki hozta magával egyik kedvencét, az osztrák Andy Herzogot. Jött még Thomas Strunz, "Ciri" Sforza s Jürgen Klinsmann; közülük kétségtelenül a német válogatott támadó volt a legnagyobb vétel. A Bundesligában botladozott a gárda, melynek következtében a Borussia Dortmund már az őszi záráskor is megelőzte a bajorokat. A tavasszal becsúszott két újabb vereséggel gyakorlatilag már elúszott a bajnoki cím lehetősége, minek következtében Rehhagelnek (az UEFA-kupa-döntő előtti napokban!) távoznia kellett. Helyét maga a Császár vette át. Beckenbauerrel a kispadon a csapat a bajnokság utolsó négy mérkőzésén két győzelem mellett csak két döntetlen produkált, második helyen zárva az idényt a BVB mögött. A Bayern előtt egyetlen javítási lehetőség maradt: az UEFA-kupa döntője. Az elődöntőben a németek otthon döntetlent (2-2) játszottak a Barcelona ellen. Az eredmény a spanyoloknak kedvezett, ám ez kevésnek bizonyult: a Camp Nou-ban kivívott győzelmével (1-2) a Bayern újfent bejutott egy európai kupa döntőjébe - kilenc éves várakozást követően. A fináléban az Intertotó-kupából induló Girondins Bordeaux (főleg a Barça után) nem tűnt veszélyes ellenfélnek. Akkoriban még keveset mondott a világnak Zidane, Lizarazu és Dugarry neve. Ráadásul utóbbi kettő a eltiltása miatt a döntő müncheni első felvonásán nem is játszhatott, így aztán nem meglepő, hogy a Bayern simán, 2-0-ra nyert. A visszavágó már csak formalitás volt: Bordeaux-ban is kettővel nyert a bajor gárda (1-3). A Bayern 1976 után lett ismét nemzetközi kupagyőztes, s csatlakozott a Juventus, az Ajax és a Barcelona előkelő társaságához: Európában csak ez a négy klub tudta megnyerni a BEK-, a KEK- és az UEFA-kupa-sorozatot is. Klinsmann, a szezon hőse egyetlen idény alatt szerzett 15 góljával minden idők legeredményesebb gólszerzője lett a nemzetközi kupák történetében.

A következő szezonra (1996/97) visszatért Trapattoni. A klub leigazolta többek között Mario Baslert (Werder Bremen), Carten Janckert (SK Rapid), s újra újra a Bayern tagja lett Sammy Kuffour (1. FC Nürnberg). A cél mindenki számára világos volt: a bajnoki cím elnyerése. A bajorok az utolsó előtti fordulóban, a VfB Stuttgart legyőzésével húzták be újabb aranyérmüket. Giovanni Trapattoni, a védekezés mestere méltó maradt korábbi önmagához: az Bayern a legkevesebb vereséget (3) begyűjtve és a legkevesebb gólt (34) kapva lett a Bundesliga bajnoka. 1997 nyarán Klinsmann (elérve célját, hogy végre megszerezze pályafutása első bajnoki címét) Olaszországba, a Sampdoriához szerződött. Helyére Uli Hoeness a VfB Stuttgart brazil csatárát, a "mágikus háromszög" egyik tagját, Giovane Elbert igazolta. Mellette még Michael Tarnat (Karlsruhe) és Bixente Lizarazu (Athletic Bilbao) érkezett a csapathoz. A Bayern csak ritkán tudott csúcsformában játszani, ami odáig vezetett, hogy Otto Rehhagel Kaiserslauternje megelőzte a táblázaton. Trapattoni ekkor, sajtótájékoztatón adta elő legendássá vált kirohanását, melyben a nyilvánosság előtt bírálta futballistáit. Trap nem maradt most sem trófea nélkül: a DFB-kupát az MSV Duisburg ellenében Mario Basler utolsó percben lőtt szabadrúgása döntötte el a Bayern javára (2-1).

1998–2004 – A Hitzfeld-korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Trapattonit Ottmar Hitzfeld váltotta fel. Már az első évben megnyerték a bajnokságot,a nemzeti kupa döntőjében és a Bajnokok Ligája döntőjében szerepeltek irányítása alatt. Sajnos a két utóbbit nem sikerült megnyerni.

A 2005-ben átadott Allianz Arena.

Fergetegesen kezdte a csapat az új évszázadot. A Manchester United elleni 1999-es drámai vereség után nagy terveket szőtt a csapat Kahn, Effe és Elberrel az élen.

A terveket tettek követték, ezt érzékelhette a Real Madrid mikor is nyolc nap leforgása alatt nyolc gólt kaptak a Bayerntől (BL-4:2 a Bernabeu-stadionban, 4:1 az Olimpia-stadionban). A középdöntőben megint találkoztak, itt a Real bosszút állt, a 2:0-s otthoni győzelem elegendő volt a Realnak, mivel a visszavágón 2:1-re tudott csak győzni a Bayern.

A szezon mégis eredményes volt, hiszen a bajnokságban az utolsó fordulóban sikerült a Leverkulsent megelőzni kik az Unterhaching (ők is Müncheniek) ellen veszítettek. Így a bajnokság elnyerése sikerült. A nemzeti kupa döntőjében sikerült a Werder-Brement 3:0 arányban legyőzniük. Tehát a 1999-2000-es szezonban sikerült a duplázás.

A 2000-2001-es szezonban a nemzeti kupában már a második fordulóban kiestek a Magdeburg elleni mérkőzésen. De a bajnokságban 34. forduló után megint az első helyen álltak, és az utolsó fordulóban Patrik Andersson a HSV elleni mérkőzés hosszabbításában szerzett szabadrúgás góljával megnyerik a bajnokságot. Kuriózum, hogy a második helyen álló Schalke 04 ez időben már befejezte mérkőzését (amit megnyert) és már ünnepelte a biztosnak hitt bajnokság elnyerését.

Természetesen egy ilyen siker után nagy önbizalommal utazott a csapat Milánóba a BL döntőjére, amit a Valencia csapata ellen kellett játszani. Oliver Kahn volt a hős, hiszen három büntetőt is kivédett. A döntőt így Milánóban 5:4 arányban megnyerték.

2001/2002-es szezonban nem sikerült sem bajnokságot, sem a nemzeti kupát megnyerni. A bajnokságban csak harmadikak lettek a Dortmund és a Leverkusen után, a nemzeti kupában a középdöntőben estek ki a 2:0-s vereség után amit a Schalketől szenvedtek el. A CL-ben is csak a középdöntőig sikerült, ahol a Real kiütötte őket.
Viszont egy trófeát mégis csak sikerült nyerni, mégpedig nem is akármelyiket. A Boca Juniors Buenos Aires elleni mérkőzésen 1976 után megint elnyerik a világkupát.

A 2002-2003-as szezonban megint sikerült a bajnokságot és a nemzeti kupát is megnyerni. A bajnokságot 16 pont különbségel a második helyezett Stuttgart előtt. A nemzeti kupa döntőjében az FC Kaiserslauternt 3:1-re verték meg. Michael Ballack két gólt is lőtt. Az év játékosa is ő lett. Egyetlen negatívum az a korai búcsú a BL-től. Az első csoportkörben búcsúzni kényszerűltek. A La Coruna elleni mérkőzésen az a Makaay rúgta nekik a gólokat ki egy év múlva már a Bayernben fogja rúgni a bőrt. Makaay már az első idényben 23 gólt szerzett, törlesztve 18,75 millió eurós vételárát (a Bayern addigi legdrágább igazolása), viszont nem nyertek semmit, és ez Ottmar Hitzfeld állásába került. Hitzfeld a klub második legsikeresebb edzője. Az új edző Felix Magath lett, a VFB Stuttgart volt edzője.

2004–2008 – A Magath-éra és Hitzfeld visszatérése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2004-2005-ös szezonnak új edzővel vágott neki az FC Bayern München. Felix Magath edző vezetésével a csapat visszatért a sikerek útjára. Dupláztak a bajorok a bajnokság megnyerésével és a Német Kupa az FC Schalke 04 elleni 2:0-ás megnyerésével.[95] Az UEFA-bajnokok ligájában a negyeddöntőig meneteltek: az Arsenal FC összesítésbeli 3:2-es legyőzésétől az Chelsea FC elleni összesítésbeli 5:6-os alulmaradásig.[96] Michael Ballack ekkor a középpálya irányításáért felelt.[97] A szezon végeztével többek között 12 év után a ghánai Samuel Kuffour is távozott a csapatból.[98]

A 2005-2006-os szezonra befejezték az Allianz Arena építését, melyet birtokba vehettek a müncheni labdarúgócsapatok.[99] Az idény végén az FC Bayern München ismét duplázni tudott. A Német Kupa-címüket az Eintracht Frankfurt ellen védték meg.[100] A BL-ből viszonylag korán, a legjobb 16 csapat között estek ki az AC Milan ellen két mérkőzés alatt született 2:5-ös gólkülönbséggel.[101] A szezon során az utánpótlásból felkerült Bastian Schweinsteiger és a fejlődés reményében kölcsönadásból visszatért Philipp Lahm alalpemberekké váltak a csapatban, majd a 2006-os hazai labdarúgó világbajnokságon bronzérmet szerző válogatottban is.[102][103] Az idény végetértével a csapatból eligazolt Michael Ballack és Zé Roberto, valamint visszavonult Bixente Lizarazu és Jens Jeremies.[104][105][106][107]

A 2006-2007-es szezonban a Bayern München hazai porondon botrányosan teljesített, habár a felkészülési időszakban megnyerték a Ligakupát. A Német Kupában Alemannia Aachen ellen 2:4-es vereséget szenvedtek, így már a harmadik körben kiestek. Ezt követően Felix Magathot menesztették, helyét Ottmar Hitzfeld.[108] A régi-új edzővel a bajnokságban végül a 4., UEFA-kupa résztvételi jogot érő helyen végeztek a bajorok.[109] Az UEFA-bajnokok ligája B-csoportjában az FC Internazionale Milano előtt végzett a csapat. A nyolcaddöntőben a Real Madrid CF ellen jutottak tovább 4:4-es összesítést követően idegenben több lőtt góllal. Az első találkozó a holland Roy Makaay 10,2 másodperces rekordgyorsaságú gólja által vállt híressé.[110][111] A negyeddöntőben 2:4-es összesítésbeli eredménnyel maradtak alul a későbbi győztes AC Milan ellen. A szezon végeztével a bajnokság gólkirálya, Roy Makaay,[112] Hasan Salihamidžić,[113] Owen Hargreaves[114] és Claudio Pizarro[115] távozott a csapatból, valamint Mehmet Scholl visszavonult a labdarúgástól.[116]

Franck Ribéry 2012-ben

2007 nyarán az FC Bayern München a keret megerősítése érdekében újabb játékosokat igazol, így érkezett a csapathoz az olasz Luca Toni,[117] a török Hamit Altintop,[118] a francia Franck Ribéry[119] és a német Miroslav Klose is.[120][121] Ottmar Hitzfeld irányítása alatt ismét duplzáni tudott az müncheni gárda: a bajnokságban az első fordulótól az utolsóig birtokolták az első helyet; a kupában pedig legyőzve az összes riválist, majd a döntőben a feltörekvő Borussia Dortmundot is 2:1-re diadalmaskodtak.[122] Az UEFA-kupában az elődöntőig menetelt a fiatal labdarúgókból álló bajor csapat: a csoport megnyerése után a legjobb 32 csapat között a skót Aberdeen ellen jutottak tövább 7:3-as összesítéssel, a nyolcaddöntőben összesítésben 6:2-re múlták felül belga RSC Anderlecht csapatát, negyeddöntőben 4:4-es összesítéssel és idegenben több lőtt góllal jutottak túl a spanyol Getafe CF csapatán, majd az elődöntőben a későbbi győztes orosz Zenyit Szentpétervár ellen estek ki 1:5 arányban.[123] A 2007-2008-as a szezon végeztével Oliver Kahn végleg visszavonult a labdarúgástól, valamint Ottmar Hitzfeld távozott az FC Bayern München kispadjáról.[124][125] A szezont követően a 20. bajnoki cím megszerzésével a szabályok értelmében felkerült még egy, a 4. csillag a klub címere fölé.[126][127]

2008–2011 – Klinsmann és Louis van Gaal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-09-es szezont nagy reményekkel várta a müncheni alakulat, bízván az európa-bajnokságon ezüstérmet szervő német válogatott játékosokban.[128][129] A magas elvárások ellenére egyik sorozatban sem szerepelt az elvárásoknak megfelelően az FC Bayern München: a bajnokságban a 2. helyen végzett a csapat;[130][131] a német kupában a negyeddöntőben búcsúzottak; a BL-ben a a nyolcaddöntőben rekordnak számító 12:1-es gólkülönbséggel jutott tovább a portugál Sporting CP ellen a bajor alakulat,[132] majd a negyeddöntőben a későbbi győztes FC Barcelona búcsúztatta 1:5-ös összesítéssel a bajorokat.[133][134] Áprilisban Jürgen Klinsmann, a Bayern München egykori játékosa távozott az edzői posztról, helyét a szezon végéig Jupp Heynckes vette át.[135][136]

2009 nyarán a Bayern München vezetősége Louis van Gaalt igazolta le a vezetőedzői pozícióba.[137][138] Franck Ribéry is távozni akart, mivel nem érezte elég erősnek a keretet; válaszul a klub leigazolta Arjen Robbent. 2009. november 28-án Franz Beckenbauer helyét Uli Hoeneß vette át az elnöki székben.[139][140] A nyolcaddöntőben az ACF Fiorentina ellen, majd a negyeddöntőben a Manchester United FC ellen Arjen Robben és Ivica Olić híres góljaival 4:4-es összestéssel és több idegenbe lőtt góllal jutott tovább a Bayern München. A BL-döntőbe az Olympique Lyonnais összesítésbeli 3-0-ás legyőzésésvel jutott a csapat.[141] Május 15-én, a BL-döntő előtti hétvégén a csapat az SV Werder Bremen 4:0-ás legyőzésével megnyerte a német kupát, így a bajnokság május 8-i megnyerésével 8. alkalommal dupláztak a müncheniek.[142][143] Az FC Bayern München a triplázás reményével vághatott neki a Bajnokok ligája-döntőjének, melyet végül 0-2-re elvesztettek az FC Internazionale Milano ellen.[144] A szezon két felfedezettje a két saját nevelésű játékos Holger Badstuber és Thomas Müller lett.[145]

A 2010 nyarán az FC Bayern München megnyerte az 1996 után ismét megrendezett, immáron a Német Labdarúgóliga égisze alatt futó DFL-Szuperkupát.[146] Louis van Gaalt menesztették posztjáról a BL-ből az FC Internazionale Milano elleni korai kiesés és a csapat az elvárásoknak nem megfelelő teljesítménye miatt.[147] A Német Kupából az 0:1-re elvesztett elődöntőben estek ki az FC Schalke 04 ellen.[148] Végül a bajoroknak a BL-pótselejtezőt érő 3. helyet sikerült kiharcolni a bajnokságban.[149] Mario Gómez a Bundesliga gólkirálya lett. Az év felfedezettjei az utánpótlásból felkerülő David Alaba és Toni Kroos lett.[150][151] A szezon végeztével a csapatból Mark van Bommel és Miroslav Klose távozott.[152][153]

2011–2013 – Jupp Heynckes és a triplázás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jupp Heynckes 2013-ban
Arjen Robben, a 2012-es BL-döntő negatív, a 2013-as BL-döntő pozitív hőse

2011 nyarán visszatér Jupp Heynckes, aki harmadjára ül le az FC bayern München kispadjára.[154] A Bayern a 2011–2012-es szezonban a BL halálcsoportjának megnyerése után a döntőig menetelt. A csapat először az FC Baselt ejtette ki. Az első mérkőzésen 1-0-s vereséget szenvedett, de Münchenben már 7-0-ra végződő mérkőzésen győzött a Bayern, hol Mario Gómez parádézni tudott 4 szerzett találatával. A negyeddöntőben az Olympique de Marseille-t ejtették ki 2-0-ra megnyert idegenbeli és hazai mérkőzésen. Az elődöntőben 3-3-as összesítésig jutott a Bayern München és a Real Madrid CF, ahol az idegenben lőtt gólok egyező mennyisége miatt a büntetőpárbaj során dőlt el a továbbjutás kérdése.[155] A döntőben a Chelsea FC-vel találkozott, amit Münchenben hazai közönség előtt nem tudott megnyerni.[156][157] Rendes játékidőben 1-1, tizenegyesekkel 3-4 az Chelsea FC javára.[158] A kupában a döntőig menetelt, hol a BL döntő előtti szombaton a Borussia Dortmund győzte le a Bayern Münchent 2-5-ös pofon hatású eredménnyel.[159] A bajnokságban szakértők szerint nem bírta erővel a Bayern München, erre részben az is tanúbizonyíték, hogy amíg a Ruhr-vidéki rivális is versenyben volt a BL-ben, tartották egymással a lépést, sőt az őszi szezon bajnoka a Bayern München lett. Főoka a kulcsjátékosok hiánya sérülések miatt, mivel "rövid" volt a kispad, megvalósíthatatlan volt a hiányosságok pótlása. Ebben a szezonban a Bayern München 3 ezüstéremmel zárt.[124]

Matthias Sammer sportigazgató, a siker egyik alappillére 2013-ban

2012–2013-as szezon előkészületi szakaszában jelentősen erősítettek. Érkezett: Mario Mandžukić a VfL Wolfsburg csatára, Claudio Pizarro az SV Werder Bremen csatára, a Byern München egykori támadója és közkedvelt játékosa, Javi Martínez az Athletic Bilbao középpályása, aki a Bundesligában rekordösszeget érő pénzért 40 millió eurós kivásárlási ár ellenében jött és Dante a Borussia Mönchengladbach védője.[160] 2012 nyarán Christian Nerlinger sportigazgató helyére Matthias Sammer, egykori dortmundi és aranylabdás játékos került.[161] Augusztus 12-én saját stadionjában fogadta vendégül a 2012-es évben harmadik németországbeli aranyérmére hajtó Borussia Dortmundot a Bayern a Szuperkupa keretein belül, melyet 2:1 arányban meg is nyert a rivális ellen. [162][163][164]

Az előző évek sikertelenségeit követően az FC Bayern München hatalmas elszántsággal vágott neki a végül történelmi sikerrel záruló 2012-2013-as szezonnak.[165]

1. Bundesliga

A bajnokságot már április 6-án, 28. fordulóban megnyerték.[166][167] 30 rekordot döntött meg a Bayern a Bundesligában.[168][169][170] Az bajnokság során csupán egy alkalommal szenvedett vereséget a csapat: 1:2-re kapott ki a Bayern München október 28-án a Bayer 04 Leverkusen ellen hazai pályán; valamint négy alkalommal játszott döntetlent a 29 győzelem mellett.[171] A legnagyobb győzelmet is a bajorok aratták: március 28-án 9:2-re győzték le a Hamburger SV csapatát.[172] Végül 91 ponttal nyerték meg a bajnokságot a bajorok, 10 ponttal megjavítva a Dortmund előző szezonban 81 pontos rekordját. 25 pontos rekordot erő előnnyel végzett a Bayern München a tabellán a második Borussia Dortmund előtt.[173][174]

2. UEFA Bajnokok-ligája

A BL-döntő kezdőcsapatai

A BL-ben a Bayern München csoportelsőként jutott tovább Valencia CF előtt, majd találkozott az Arsenal FC-vel. Londonban 3-1 arányban győzött a Bayern München, míg Münchenben a londoniak nyertek 0:2-re, de inegenben több lőtt góllal a bayern München jutott tovább. Elszenvedte szezonbeli harmadik, egyben utolsó vereségét a bajor alakulat. A negyeddöntőben az olasz Juventus FC-vel került szembe a német alakulat, akiken 4:0-ás összesítéssel (2:0;2:0) jutottak tovább.[175] Az elődöntőben az FC Barcelona lett az ellenfele a Bayern Münchennek. A bajorok 4:0-ás hazai, illetve 3:0-ás idegenbeli győzelemmel múlták felül a katalánokat, gy már 4 éven belül harmadjára játszott a legrangosabb európai kupasorozat döntőjében.[176] A rivália Borussia Dortmund ellen lépett pályára az FC bayern München a Bajnokok Ligája döntőjében. A német rangadót a müncheniek nyerték meg 2:1 arányban.[177] A Bayern München a közvélemény szerint a legerősebb csapattá fejlődve ült fel Európa trónjára a Wembley Stadionban 2013. május 25-én.[178]

3. Német-kupa

Az első fordulóban az SSV Jahn Regensburg vendégeként győzött a Bayern München 4:0 arányban. Október végén az 1. FC Kaiserslautern ellen szintén 4:0-os győzelmet arattak hazai pályán. A következő körben az FC Augsburg-ot győzték le a bajorok 2-0-ra. A negyeddöntőben a Borussia Dortmund ellen győzött a Bayern München alaptásának 113. évfordulóján 1:0-ra Arjen Robben góljával. Az elődöntőben a VfL Wolfsburgot múlták felül a bajorok 6:1-es végeredménnyel. [179][180] A döntőt szokás szerint a berlini Olympiastadionban rendezték meg. A VfB Stuttgart 3:2-es legyőzésével tudta a Bayern megvalósítani a történelmi triplázást. [181] A kupa gólkirálya Mario Gómez lett a maga 5 találatával.

A triplázást jelentő három trófea

A 2012-2013-as szezonban a Bayern München a megnyerhető 4 trófeából mind a négyet megnyerte, ezzel végrehajtotta a történelmi triplázást, ami a münchenieken kívül csupán 6 csapatnak sikerült. 2013. június 1-jén a Bayern edzője, Jupp Heynckes visszavonul a labdarúgástól,[182] akit az FC Barcelona egykori sikeredzője, Josep "Pep" Guardiola váltja az FC Bayern München kispadján.

2013-tól – Josep Guardiola-éra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Josep Guardiola 2010-ben
Philipp Lahm, "A leginteligensebb játékos"[183] 2013-ban

2013 júliusától átveszi a csapat irányítását Josep Guardiola, aki azelőtt a spanyol FC Barcelona vezetőedzője volt.[184][185][186] Az új edző hatására Mario Götze, a Borussia Dortmund középpályása, valamint Thiago Alcántara, az FC Barcelona középpályása érkezett a csapathoz. A 2013-as német labdarúgó-szuperkupa 4:2-es vereséggel zárult bajorok számára.[187] Augusztus 30-án megnyerték az UEFA-szuperkupát, így a Bayern lett az első német alakulat, mely el tudta hódítani ezt a nemes trófeát.[144][188]

Az FC Bayern München történelmében új korszak kezdődött. A csapat új rekordot állított fel a Bajnokok ligájában zsinórban megnyert 10 mérkőzéssel. Decemberben a bajor csapat 2013-as FIFA-klubvilágbajnokságon vett részt, melyet a Guangzhou Evergrande élődöntőbeli 3-0-ás,[189][190] majd a Raja Casablanca elleni döntőben aratott 2:0-ás győzelemmel nyerte meg az FC Bayern München.[191][192][193]

A tizedik duplázás ünneplése

2014. március 13-án Uli Hoeneß adócsalási pere miatt lemondott elnöki posztjáról, így a klublegenda 45 év után már nem áll szolgálatára az FC Bayern München családjának.[194] A bajorok a Bundesligát rekordgyorsasággal nyerték meg a 27. fordulóban március 25-én.[195][195][196][197] Ezen történelmi tettből kifolyólag a csapat elvesztette sikeréhségét és lendületét: következő három mérkőzésén képtelen volt győzni az erősen rotált csapat. A rekordot jelentő 19 mérkőzése tartó győzelmi sorozat a 28. fordulóban szakadt meg.[198][199] Április 5-én az FC Augsburg ellen elszenvedett 0:1-es vereséggel szakadt meg a csapat 53 mérkőzése tartó veretlenségi sorozata.[200][201][202] A Bajnokok ligájában az elődöntőig jutott el a bajor alakulat az Arsenal FC-t legyőzve 3-1-es összesítéssel (2:0[203];1:1[204]) a nyolcaddöntőben, majd a negyeddöntőben a 4:2-es összesítéssel (1:1[205];3-1[206]) múlták felül a Manchester United FC-t. Az elődöntőben viszont 0-5-ös összesítéssel (0:1[207];0:4[208]) estek ki a bajorok a Real Madrid CF ellen. Május 2-án Karl Hopfnert választották meg az egyesület elnökének.[209][210][211] Május 17-én a csapat hosszabbításban 2:0-ra győzte le a Borussia Dortmundot a német-kupa-döntőjében.[212] Az FC Bayern München történelme során 10. alkalommal tudott duplázni a szezon végeztével.[213]

2014 nyarán megnyeri a világbajnokságot a Német labdarúgó-válogatott, melynek keretében hét Bayern-játékos szerepelt:Thomas Müller, Philipp Lahm, Bastian Schweinsteiger, Manuel Neuer, Jérôme Boateng, Mario Götze és Toni Kroos.[214] Philipp Lahm lett a második müncheni születésű világbajnok csapatkapitánya a Nationalelf-nek.

Az új szezon felkészülési időszakában a csapat elvesztette a német szuperkupát.[215][216] Több meghatározó játékos is távozott, valamint többek között érkezett Robert Lewandowski[217][218] és Xabi Alonso[219][220][221] az FC Bayern Münchenhez. A világbajnokságot követően nagy volt a sérültek száma, így a középpálya irányítása a hamar beilleszkedő Xabi Alonso és a több poszton játszani képes Philipp Lahm hatáskörébe került.[222] A bajorok a 4. BL-csoportkör után csoportelső csapatként biztosították be helyüket a nyolcaddöntőbe.[223]

Nevek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesület eddigi fennállása során használt nevek:

Időszak Elnevezés[224][225]
1900–1906 Münchner Fußball-Club Bayern (FC Bayern München)
1906–1919 Bayern, Fußballabteilung des M.S.C. (FA Bayern München)
1919–1923 TuSpV Jahn München (FA Bayern München)
1923 óta FC Bayern München e.V (FC Bayern München)

Himnusz és mottó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Himnusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München más csapatokhoz hasonlóan több szurkolói dallal rendelkezik: "Viva, viva FC Bayern"; "FC Bayern, Forever Number One"; "Jetzt gehts los"; "Bayrische Welle"; "Wir sind FC Bayern".[226] Az FC Bayern München himnuszának a Willy Astor művésznéven futó német énekes által szerzett "Stern des Südens" című zeneművet tekintik.[227]

FC Bayern - Stern des Südens

Welche Münchner Fussballmannschaft kennt man auf der ganzen Welt?

Wie heisst dieser Klub der hierzulande die Rekorde hält?

Wer hat schon gewonnen, was jemals zu gewinnen gab?

Wer bringt seit Jahrzehnten unsere Bundesliga voll auf Trab?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern, Deutscher Meister, ja so heißt er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Wo wird lauschend angegriffen wo wird taeglich spioniert?

Wo ist Presse wo ist Rummel wo wird immer diskutiert?

Wer spielt in jedem Stadion vor ausverkauften Haus?

Wer hält den grossen Druck der Gegener stets aufs Neue aus?

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Ob Bundesliga, im Pokal oder Championsleague,

ja gibt es denn was schoeneres als einen Bayernsieg?

Hier ist Leben, hier ist Liebe, hier ist Feuer,

und es bleibt Bayern München Deutschlands Bester, bis in alle Ewigkeit.

FC Bayern Stern des Südens, Du wirst niemals untergehen,

weil wir in guten wie in schlechten Zeiten zueinander stehen.

FC Bayern Deutscher Meister, ja so heisst er mein Verein,

ja so war es, und so ist es, und so wird es immer sein.

Mottó[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München hitvallásának is nevezett 16 irányelve az egyesület mottója. Az vezetők az egyesületet az irányelvek alapján irányítják.[228] Ez a 16 irányelv a Bayern München hosszú története során folyamatosan alakult ki és amely állandóan emlékezteti a csapat tagjait az egyesület által képviselt filozófiára.[229][230] Ezek formálták Németország legsikeresebb klubját a mai képére, illetve határozzák meg mindenkori küldetését. A 16 irányelvet a klub vezetői előszor a 2009 nyarán kiadott Mia san Mia! című könyvben gyűjtötték össze, és magyarázták meg jelentésüket. A könyv példányai nem kerültek elárusításra. A művet csak az egyesület játékosai, alkalmazottai és partnerei kapták meg.[231]

A vezető irányelv az 1980-as években jött létre, amikor a játékosok bajnoki győzelmüket ünnepelve a Városháza erkélyén bajorul ezt énekelték:[232]

"Mia san Mia, mia san stärker wia a Stier, mia san stärker wia a Bam, weil mia echte Bayern san!"
("Mia san Mia, erősebbek vagyunk a bikánál is, erősebbek vagunk a szálfánál is, mert mi igazi bajorok vagyunk!")

A Säbener Straße edzőközpontjának első emeletére, az ebédlőbe vezető folyosón egy 1,80 méter magas és 1,20 méter széles, megvilágított kirakat van felszerelve, melyre az FC Bayern München alábbi 16 irányelve van felírva:[233]

  • Mia san MiaVagyunk, akik vagyunk

Az FC Bayern München leghíresebb irányelve, mottója. Ez az elv emlékezteti a vezetőséget,a jétkosokat és a szurkolókat, hogy büszkén kell vállalni a csapat történelmének minden pillanatát: a győzelmeket és vereségeket egyaránt.[234][235]

  • Mia san ein VereinEgy egyesület vagyunk

A csapat eredete, keletkezése és történelme egy közhasznú egyesület ötletén alapszik, melyhez hűnek kell maradnia a Bayern Münchennek.

  • Mia san BotschafterNagykövetek vagyunk

A csapat bel- és külföldi fellépéseinek során nagy szerepe van a felelősségnek. Minden játékos, edző, menedzser és alkalmazott hozzájárul személyiségével az FC Bayern imázsához, illetve a nyilvánosság klubról alakított képéhez. Közvéleményi tény, hogy a csapat a leghíresebb német egyesület, így nagy felelőség van rajtuk a német sport szemléltetésében.

  • Mia san VorbilderPéldaképek vagyunk

A csapatnak a hírneve által példaképként kell szolgáljon a pályán és azon kívül: a fiatalok körében, a sport terén, az emberséges élet terén és a szervezettség terén. Az elv arra emlékezteti a csapat vezetőségét, hogy ne mulasszák hírnevük által kapott kötelességüket, mert a jövő sportolóit befolyásolhatja a csapat magatartésa és játékosainak életmódja, főképp Németországban.

  • Mia san TraditionTradíció vagyunk

Az FC Bayern München vezetői, játékosai és szurkolói büszkék kell legyenek történelmük minden szakaszára legyen az bármilyen szégyenteljes vagy dicsőséges. Az irányelv alapján folyton ápolni kell szokásaikat és tradícióikat.

  • Mia san InnovationInnováció vagyunk

Az FC Bayern München törekszik a folyamatos fejlődésre tevékenysége minden szintjén, legyen az sportbeli, adminisztratív, technológiai, vagy kapcsolatépítés. Minden nap arra törekednek, hogy a Világ egyik topcsapata legyenek és irányt mutassanak.

  • Mia san SelbstvertrauenÖnbizalom vagyunk

A csapat akezdetektől az önbizalommal teli játékra törekszik: filozófiájából, a támadó játékából eredendően minden mérkőzésen a győzelemre törekszik, az egész mérkőzésen támadnak, dominálnak és játszák a saját játékukat.

  • Mia san grenzenlosHatártalanok vagyunk

A folyton gyarapodó történelme és történelmi, tradicionális értékei és Németország gazdasági fejlődése segíti az FC Bayern Münchent céljai elérésének érdekében. Ez a irányelv arra hívja fel a csapatot és szurkolóit, hogy a csapat további fejlődéséért tegyenek meg mindent, és látva az eddig elért sikereiket törekedjenek folyton a fejlődésre, így biztosítva határtalanságot az egyesületnek. A csapatnak büszkén kell ápolnia kulturális sokféleségét és kemény munkával kell párosítania azt, hogy a játékuk fejlődjön.

  • Mia san FußballA labdarúgás vagyunk

A csapat ezen irányzata emlékezteti az embereket kortól, nemtől, bőrszíntől, vallástól függetlenül, hogy a csapatnak és a szurkolóknak a labdarúgásért kell élniük, és érdemes a sportért élniük.

  • Mia san RespektTisztelet vagyunk

Az FC Bayern München játékosai, munkatársai, edzői, vezetői, elöljárói és kisegítői kölcsönös tiszteletet kell adjanak egymásnak a közös céljaik elérésének érdekében.

  • Mia san FreudeÖröm vagyunk

A csapat ezen irányzat alapján örömet kell leljen a játékban, a munkában, a győzelemben, a vereségben, a góllövésben, a közösségben, a szurkolókban, a csapatszellemben és a labdarúgás többi tényezőjében is. Ez az öröm kell lendületet és erőt adjon minden nap. A vereséget is el kell fogadni, és emeltfővel vállalni.

  • Mia san TreueHűség vagyunk

A játékosok bizonyos kereteken belül hűségesek a csapathoz, valamint teljes mértékben hűségesek a szurkolóikhoz. Ezt a hűséget a szurkolók is próbálják viszonozni, az utak hosszúságára való tekinttel is teltházas mérkőzések vannak.

  • Mia san PartnerPartnerek vagyunk

A csapat partnerként tekint a szurkolóira, szurkolótáboraira (fanklubjaira), tagjaira és a szponzoraira. A vezetőség és a játékosok számára sokat jelentenek a rajongók, ezért is szeretnének magbízhatóságot sugallni. Együtt akarják írni a történelmet a szurkolóikkal.

  • Mia san HeimatHazaszeretők vagyunk

A csapat szurkolóinak nem szabad elfelejteniük, akár hol is vannak, egyszer már elkötelezték a Bayern-szurkolóknak magukat. A játékosokat pedig nem felejthetik el, hogy ha képletesen is, de ők már "bajorok".

  • Mia san MotorDinamikusak vagyunk

Az FC Bayern München mindig lendületesen kell játsszon az eddig kialakított presztizsének megtartásáért.

  • Mia san VerantwortungFelelősség vagyunk

Felelősségteljes tevékenységek által érvényesíti az egyesület a minden szociális és társadalmi küldetésünket. Példamutatóan kell törődiük az emberekkel. Kötelezettségüknek tekintik a toleranciát, a segítőkészséget és a korrektséget. Így kíván példát mutatni az FC Bayern München, nagy hírnevük által.

  • Mia san FamilieCsalád vagyunk

A labdarúgói pályafutás befejeztével a csapat szívesen ad beosztásokat egykori labdarúgójainak. Erre számos példa volt.

Klubszínek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyesület 1900. évi megalapítása után bajor színekbe öltözöt: 1902-ig a cspat fehér nadrágba és halványkék ingbe öltözött. 1902-ben változtatott a csapat öltözékénén, és 1906-ig fekete bőrnadrágba és fehér ingbe öltöztek a játékosok. Innen ered a "Bőrnadrágosok" becenév. Az 1906-os Münchner Fußball-Club Bayern és Münchner Sport-Club egyesülése után került fel az egyesület színskálájára a vörös szín. 1906-tól 1909-ig fekete lábszárvédőben, vörös nadrágban és fehér ingben léptek pályára.[236] 1908-ig nadrágjukat egy bőrszíjjal kötötték átó. A piros-vörös szín az ingbe először 1908-ban került bele: az ing újja és gallérja borult pirosba. 1909 és 1912 között a fuzionált egyesület nadrágja változatlanul vörös maradt, viszont ingükön függőleges vörös és halványkék csíkok váltakoztak. 1912-től 1919-ig a Münchner Fußball-Club a Bayern Münchenből való kiválásáig az egyesület ismét vörös nadrágban és fehér ingben játszott, majd szerelésük színösszetételét megtartották a TV Jahn München és TuSpV Jahn München beolvadása és 1923-as kiválása után is.[237]

1906 óta először 1923-ban rendelkezett maga felett az FC Bayern München e.V. az utolsó két csapat kiválásával. 1924-ben hímezték fel a máig változatlan egyesület első címereit. Egészen 1927-ig viselt a Bayern München vörös nadrágot és fehér inget. 1927-ben a fehér ingen vörös függőleges csíkok jelentek meg. Ebben az összesállításban 1931-ig játszottak bajorok. 1931-től 1955-ig vörös nadrág és vörös újjú fehér ingben játszottak. 1938 és 1945 között a rendszernek megfelelően a mezen az "FC Bayern München" klubnév mellett a horogkeresztet is fel kellett tüntetnie az egyesületnek. A második világháború után ismét Bayern München címert hímeztek a mezre.[238]

1955-től 1957-ig fekete nadrág és vörös ing volt a csapat szerelése, viszont egy alternatív felszereléssel is rendelkezett az egyesület, melyenek az összeállítása nem tért el az előző évek szerelésétől. Az 1958-1959-es szezonban játszott a Bayern München először rövidújjú mezben, majd 1962-ig ismét az eddigi hosszúújas szerelésben játszottak. 1962-től 1966-ig vörös nadrág és fehér mez volt a csapat hazai szerelése, 1963-tól 1966-ig piros nadrág és póló volt a csapat idegenbeli szerelése.[239][240]

Az 1970-es évektől már álltalában szezonról szezonra váltakoztak a Bayern München mezei, viszont a domináló színpáros, a fehér és piros/vörös színek 1991-ig változatlanul megmaradtak. A '70-es évek elején a kék szín is felkerült csíkokban a mezre. Harmadik számú mezzel a Bayern München először az 1982-1983-as szezonban rendelkezett, melynek színei a sárga, a zöld és halványkék voltak. Az 1989-1990-es szezontól a csapat töretlenül tervez egy harmadik számú mezt.[241][242]

1991-től 2002-ig a kék szín hol kisebb, hol nagyobb felületen domináló elemként volt jelen az FC Bayern München mezén. 2003-tól 2014-ig a hazai mezen a piros szín, 2006 óta az idegenbeli mezen a fehér szín, 2004 óta a harmadik számú mezen (BL-mezen) a fekete szín dominál. A 2013–2014-es szezonban a klub idegenbeli mezét Oktoberfest-i és bajor népviseletű motívumok díszítették.[243] A jelenlegi, 2014–2015-ös szezonban a Bayern München hazai mezén a piros és kék szín egyaránt dominál.[244]

A csapatoknak fel kell tüntetniük annak a versenysorozatnak a logójat, amiben résztvesznek (pl.: nemzeti bajnokság, nemzeti kupa, kontinetális rendezvények, interkontintinentális rendezvények logója). Ezeket a logókat a mezek újjain helyezi el a Bayern München. Az egyesület címerét bal oldalt (szív felett), a mezgyártó (Adidas) nevét jobb oldalt, a mezszponzor nevét/logóját hasi tájékon tüntetik fel a csapatok. A 2013-as FIFA-klubvilágbajnokság megnyerését követően egy évig viselhette az FC Bayern München a mez melkasán a klubvilágbajnokoknak járó arany címert.

A Bayern München 4 BL-győzelmét jelölő logó (érvényes volt 2001 és 2013 között)
Szponzor Időszak
Adidas 1974–1978
Magirus-Deutz és Iveco 1978–1984
Commodore 1984–1989
Opel 1989–2002
Német Telekom 2002 óta[245]
Audi 2019-től[246]

Címerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Címerek 1900 óta.

Kezdetben az FC Bayern München címerként a csapat monológját az "F.C.B.M."-et használta. A Münchner Sport-Club beolvadását követően rövid ideig felvették az "M.S.C." monológot a csapat jelöléseként.[247] A két csapat "F.A. Bayern im Münchner SC"-vé való 1906-os egybeolvadását követően alkották meg az első címert, melyben már nem csak a monológ volt található. Miután 1923-ban a Münchner Sport-Club már 1919 óta, a TV Jahn München és TuSpV Jahn München immár nem tagja az FC Bayern München egyesületének, a csapat új címert tervezett. Később ovál alakban a bajor zászlót és a klubnevet tüntette fel. A második világháború alatt viszont a horogkeresztre kellett cseréljék a bajor zászlót a címer közepén, melyet az "FC Bayern München" klubnév övezte. Az 1961-től 1970-ig használt címer alapján tervezték meg a klub jelenlegi logójának formáját, mely 1970 óta több változtatáson esett át.[248][249]

Eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München történelme során nemzeti és nemzetközi szinten 64 hivatalos trófeát nyert.[19]

Nemzeti szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München nemzeti szinten 53 hivatalos trófeát nyert.

Bajnok (25): 1932, 1968–69, 1971–72, 1972–73, 1973–74, 1979–80, 1980–81, 1984–85, 1985–86, 1986–87, 1988–89, 1989–90, 1993–94, 1996–97, 1998–99, 1999–2000, 2000–01, 2002–03, 2004–05, 2005–06, 2007–08, 2009–10, 2012–13, 2013–14, 2014–15
Második (10): 1969–70, 1970–71, 1987–88, 1990–91, 1992–93, 1995–96, 1997–98, 2003–04, 2008–09, 2011–12
Győztes (17): 1957, 1966, 1967, 1969, 1971, 1982, 1984, 1986, 1998, 2000, 2003, 2005, 2006, 2008, 2010, 2013, 2014
Második (3): 1985, 1999, 2012
Győztes (6): 1997, 1998, 1999, 2000, 2004, 2007
Második (1): 2006
Győztes (4): 1987, 1990, 2010, 2012
Második (4): 1989, 1994, 2013, 2014
Nem hivatalos győzelem: 1982 [250]

Nemzetközi szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München nemzetközi szinten 11 hivatalos trófeát nyert.

Bajnok (5): 1974, 1975, 1976, 2001, 2013
Második (5): 1982, 1987, 1999, 2010, 2012
Győztes (1): 1967
Győztes (1): 1996
Győztes (1): 2013
Második (3): 1975, 1976, 2001
visszalépett: 1974 [251]
Győztes (2): 1976, 2001
visszalépett : 1974, 1975 [252]
Világbajnok (1): 2013

Regionális szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban az FC Bayern München a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) hivatalos regionális eredményei találhatóak.

  • Délnémet labdarúgó-bajnokság (1897–1933)
Bajnok (2): 1925–26, 1927–28
Második (5): 1907–1008, 09–10, 1910–11, 1928–29, 1931–32
  • Délnémet kupa
Győztes (1): 1957
Döntős (1): 1923
  • München Városi Bajnokság (Regionale Meisterschaft Bayern, Oberbayern), (Münchner Stadtmeisterschaft) (I)
Győztes (2): 1904, 1905
Nem hivatalos győzelem (2): 1902, 1903
  • Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) (I)
Győztes (2): 1908, 1910, 1911
Második (4): 1912, 1913, 1917, 1918 (rekord)
  • Délbajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern) (I)
Győztes (2): 1920, 1923 (megosztott rekord)
Második (1): 1922
  • Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern) (I)
Győztes (1): 1925–26
  • Délbajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Süd-Bayern) (I)
Győztes (6): 1927–28, 1928–29, 1929–30, 1930–31, 1931–32, 1932–33 (rekord)
  • Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) (I)
Győztes (2): 1943–44, 1944–45
  • Dél-németországi Regionalliga (Regionalliga Süd) (1963-74) (II)
Győztes (1): 1964–65
Második (1): 1963–64

Elismerések és díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban az FC Bayern München szakértők, újságírók által megszavazott szubjektív elismerései, díjai vannak felsorolva:

  • Év Német Sportcsapata (3): 1967, 2001, 2013 [253]

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015. február 1.[259]

# Poszt Név
1 GER K Manuel Neuer
3 ESP KP Xabi Alonso
4 brazil V Dante
5 MAR V Mehdi Benatija
6 ESP KP Thiago Alcántara
7 FRA KP Franck Ribéry
8 ESP KP Javi Martínez
9 POL CS Robert Lewandowski
10 NED KP Arjen Robben
13 BRA V Rafinha
14 PER CS Claudio Pizarro
16 GER KP Gianluca Gaudino
17 GER V Jérôme Boateng
# Poszt Név
18 ESP V Juan Bernat
19 GER KP Mario Götze
20 GER KP Sebastian Rode
21 GER V Philipp Lahm (csapatkapitány)
22 GER K Tom Starke
23 ESP K Pepe Reina
24 GER CS Sinan Kurt
25 GER CS Thomas Müller
27 AUT V David Alaba
28 GER V Holger Badstuber
30 GER KP Mitchell Weiser
31 GER KP Bastian Schweinsteiger (csapatkapitány-helyettes)

Kölcsönbe adott/vett játékos(ok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
GER V Jan Kirchhoff (FC Schalke 04-be, 2015. június 30-ig)
USA CS Julian Green (Hamburger SV-be, 2015. június 30-ig)
DEN KP Pierre Højbjerg (FC Augsburgba, 2015. június 30-ig)
 

Visszavonultatott mezszám(ok)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 12 = Más csapatokhoz hasonlóan a Bayern is visszavonultatta a 12-es mezszámot. Felajánlotta a szurkolóknak, hogy ők lehessenek a csapat 12. játékosa.

Minden idők legjobb csapata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Minden idők legjobb csapata
A vezetőedzőnek Ottmar Hitzfeld-et választották.

2005. június 1-jén, az Allianz Arena megnyitóján a Bayern München nyilvánosságra hozta az internetes szavazás szerinti "Minden idők legjobb csapatát". 66 000 szurkoló szavazott a játékosokra, egy rövid lista prezentálta őket.

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékosok névsora az FC Bayern München által kiadott Unser Verein, unsere Geschichte című történelmi könyv alapján került összeállításra.[260]

Legendás játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi lista az FC Bayern München Hall of Fame-be beiktatott, hivatalosan elismert legendás játékosok névsorát tartalmazza.[261]

Csapatkapitányok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München jelenlegi csapatkapitánya Philipp Lahm, csapatkapitány-helyettese Bastian Schweinsteiger.[262]

Időszak Csapatkapitányok
1965–1970 német Werner Olk
1970–1977 német Franz Beckenbauer
1977–1979 német Sepp Maier
1979 német Gerd Müller
1979–1980 német Hans-Georg Schwarzenbeck
1980–1983 német Paul Breitner
1983–1984 német Karl-Heinz Rummenigge
1984–1991 német Klaus Augenthaler
1991–1994 német Raimond Aumann
1994–1996 német Lothar Matthäus
1997–1999 német Thomas Helmer
1999–2002 német Stefan Effenberg
2002–2008 német Oliver Kahn
2008–2011 holland Mark van Bommel
2011 óta német Philipp Lahm

Díjazott játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Németország gólkirályai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hétszeres német gólkirály, kétszers aranycipős, egyszeres aranylabdás Gerd Müller
A háromszoros német gólkirály, kétszers aranylabdás, bronzcipős Karl-Heinz Rummenigge
Giovane Élber, a klub első külföldi gólkirálya

A német gólkirályi címet az a játékos kapja meg, aki a Német labdarúgó-bajnokság első osztályában a legtőbb gólt szerzi egy szezon alatt. A díjat a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának első, 1963–1964-es szezonja óta ítélik oda a legtöbb gólt szerző labdarúgónak, melyet 1966-ig a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) adta át, 1966-tól a Kicker sportmagazin adja át. Számos alkalommal a díj megosztásra került több játékos között szerzett gólok egyenlősége miatt.[263]

A díjat legtöbbnek számító 7 alkalommal az FC Bayern München játékosa, Gerd Müller hódította el, aki így két alkalommal kiérdemelte az Európai aranycipőt az 1969–1970-es és az 1971–1972-es szezon során. Az egy szezon alatt legtöbb szerzett gól rekordját is Gerd Müller tartja 40 találatával az 1971–1972-es szezon óta. Az FC Bayern München színeiben továbbá németként Karl-Heinz Rummenigge három alkalommal, később Roland Wohlfarth két alkalommal hódította el még. Első külföldi gólkirály játékosa a klubnak Giovane Élber a 2002–2003-as szezonból, akit a 2007–2008-as szezonban a szintén külföldi, olasz Luca Toni követett. Legutóbb a német Mario Gómez személyében nyerte el a díjat FC Bayern München játékosa a 2010–2011-es szezon során.[264]

Év Nemzetiség Játékos neve Gólok száma
1966–1967 Németország német Gerd Müller 28*
1968–1969 Németország német Gerd Müller 30
1969–1970 Németország német Gerd Müller 38
1971–1972 Németország német Gerd Müller 40
1972–1973 Németország német Gerd Müller 36
1973–1974 Németország német Gerd Müller 30**
1977–1978 Németország német Gerd Müller 34***
1979–1980 Németország német Karl-Heinz Rummenigge 26
1980–1981 Németország német Karl-Heinz Rummenigge 29
1983–1984 Németország német Karl-Heinz Rummenigge 26
1988–1989 Németország német Roland Wohlfarth 17****
1990–1991 Németország német Roland Wohlfarth 21
2002–2003 Brazília brazil Giovane Élber 21*****
2007–2008 Olaszország olasz Luca Toni 24
2010–2011 Németország német Mario Gómez 28

* A gólkirályi cím megosztva Lothar Emmerich, a Borussia Dortmund játékosával.
** A gólkirályi cím megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach játékosával.
*** A gólkirályi cím megosztva Dieter Müller, az 1. FC Köln játékosával.
**** A gólkirályi cím megosztva Thomas Allofs, az 1. FC Köln játékosával.
***** A gólkirályi cím megosztva Thomas Christiansen, a VfL Bochum játékosával.

Európai aranycipő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai aranycipő azt a játékost illeti meg, aki az európai bajnokságokban a legtöbb gólt szerzi egy szezon alatt. A fogalom már az 1888–1889-es labdarúgó szezontól kezdve létezett, de hivtalosan bevezetve a labdarúgásba az 1967–1968-as szezontól lett. Az 1996–1997-es szezontól a játékosok góljait pontrendszerben vetik össze a bajnokságok erőviszonyai alapján. [265]

Az FC Bayern München mezében Gerd Müller két alkalommal nyerte el az Európai aranycipőt, valamint egy alkalommal az második helyet jelentő ezüstcipőt és egy alkalommal a harmadik helyet jelentő bronzcipőt. Karl-Heinz Rummenigge egy alkalommal bronzcipőt érő harmadik helyen végzett.[265]

Év Nemzetiség Játékos neve Helyezés Gólok száma
1969–1970 Németország német Gerd Müller Aranycipő 38
1971–1972 Németország német Gerd Müller Aranycipő 40
1972–1973 Németország német Gerd Müller Ezüstcipő 36
1973–1974 Németország német Gerd Müller Bronzcipő * 30
1980–1981 Németország német Karl-Heinz Rummenigge Bronzcipő 29

* A harmadik helyért járó bronzcipő megosztva Jupp Heynckes, a Borussia Mönchengladbach és Carlos Bianchi, a Stade de Reims játékosokkal.[265]

Játékos statisztika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Félkövérrel a jelenleg is aktív labdarúgók nevei találhatóak.

Legtöbb mérkőzésen játszó játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseket tartalmaz.

2015. május 16. szerint

Játékos Időszak Bajnokság Kupa Európa Egyéb Teljes
1 GER Oliver Kahn 1994–2008 429 57 130 16 632
2 GER Sepp Maier 1962-1980 473 63 78 9 623
3 GER Gerd Müller 1964-1979 427 62 74 10 573
4 GER Hans-Georg Schwarzenbeck 1966–1981 416 57 70 11 554
5 GER Klaus Augenthaler 1976–1991 404 50 89 2 545
6 GER Franz Beckenbauer 1963–1977 396 61 71 11 539
7 GER Bernd Dürnberger 1972–1985 375 43 78 9 505
8 GER Bastian Schweinsteiger 2002 óta 341 47 103 8 499
9 GER Mehmet Scholl 1992–2007 334 37 88 10 469
10 GER Franz Roth 1966–1978 322 48 63 7 440
11 GER Philipp Lahm 2002 óta 279 44 98 12 433
12 GER Karl-Heinz Rummenigge 1974–1984 310 42 64 7 423
13 GER Lothar Matthäus 1984–1988
1992–2000
302 36 64 8 410
14 GER Hans Pflügler 1981–1992
1995
277 34 57 4 372
15 BIH Hasan Salihamidžić 1998–2007 234 28 88 15 365

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A statisztika csupán hivatalos mérkőzéseken szerzett gólokat tartalmaz.

2015. május 16. szerint

Játékos Bajnokság Kupa Európa Egyéb Teljes
1 GER Gerd Müller 365 78 66 16 525
2 GER Karl-Heinz Rummenigge 162 25 30 1 218
3 GER Roland Wohlfarth 119 18 18 0 155
4 GER Dieter Hoeneß 102 17 26 0 145
5 BRA Giovane Élber 92 16 23 8 139
6 PER Claudio Pizarro 87 19 19 0 125
7 GER Thomas Müller 71 19 28 2 120
8 GER Mehmet Scholl 87 11 18 1 117
9 GER Mario Gómez 75 14 24 0 113
10 GER Uli Hoeneß 86 14 11 0 111
11 GER Paul Breitner 83 11 15 1 110
12 NED Arjen Robben 71 14 19 2 108
13 FRA Franck Ribéry 68 11 20 5 104
14 NED Roy Makaay 78 17 1 7 103
15 GER Lothar Matthäus 85 7 8 0 100

Edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München edzőit két csoportra lehet osztani a német labdarúgórendszer szerveződése alapján: 1963 előtti edzők a német labdarúgórendszer regionális szerveződésű időszakából és az 1963-as német labdarúgórendszer reformja óta a klubnál dolgozó vezetőedzők.

Az egyesület 1900. február 27-i alapítását követően a kezdetekben nem volt hivatásos edzője az első számú labdarúgócsapatnak, így a pontos dátumok vitathatóak, valamint egyes személyek pontos kiléte és beosztása is. A klub első edzője a holland Dr. Willem Hesselink volt, aki egy időben játékosa, elnöke és edzője is volt a csapatnak. Az első profi edző az angol Charles Griffiths volt 1911-ben és 1912-ben.

A klub legsikeresebb edzője a német Ottmar Hitzfeld, aki 12 nemzeti, 2 nemzetközi és 3 egyéni díjat szerzett az FC Bayern München edzőjeként.

A labdarúgócsapatnak több magyar származású edzője volt, mint Kürschner Izidor, Weisz Leó, Konrád Kálmán, Schaffer Alfréd, Lóránt Gyula és Csernai Pál.

A klub jelenlegi vezetőedzője a spanyol Josep Guardiola.

Edzők 1963-ig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját az alapítástól 1963-ig.[266][267]

Edző Időszak Megnyert címek *
kezdet végzet
holland Dr. Willem Hesselink 1902 1907
angol Thomas Taylor 1907 1908
angol Dr. George Hoer 1908 1911
angol Thomas Taylor 1911
angol Charles Griffiths 1911 1912
angol William Townley 1913 1914
német Franz Kreisel 1915
német Franz Baumann 1916 1917
német Heinz Kirstner 1917 1918
német Karl Storch 1918 1919
angol William Townley 1919 1921
magyar Kürschner Izidor 1921 1922
német Hans Schmid 1922 1924
skót Jim McPherson 1924 1927
magyar Weisz Leó 1927 1928
magyar Konrád Kálmán 1928 1930
osztrák Richard "Dombi" Kohn 1931 1933 1 bajnokság
német Hans Tauchert 1933 1934
német Ludwig Hofmann 1934 1935
német Dr. Richard Michalke 1935 1937
német Heinz Körner 1937 1938
német Ludwig Goldbrunner 1938 1943
német Konrad Heidkamp 1943 1945
magyar Schaffer Alfréd 1944 1945
német Richard Högg 1945 1946
német Josef Pöttinger 1946 1947
német Alwin Riemke (pályaedző) 1947
német Franz Dietl 1947 1948
német Alwin Riemke 1948 1950
angol David Davison 1950 1951
német Alwin Riemke 1951
német Max Schäfer 1951 1953
német Georg Bayerer 1953 1954
német Georg Knöpfle 1954
német Jakob Streitle 1954 1955
német Herbert Moll 1955 1956
német Willibald Hahn 1956 1958 1 kupa
német Herbert Moll (pályaedző) 1958
osztrák Adolf Patek 1958 1961
német Helmut Schneider 1961 1963

* A lista nem tartalmazza a német labdarúgórendszer regionális szerveződésének időszakából származó (1897–1963) az FC Bayern München által megnyert hivatalos regionális címeket.

Edzők 1963 óta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázat tartalmazza az FC Bayern München edzőinek teljes listáját 1963 óta.[268]

No. Edző Időszak Bajnokság statisztika Címek
száma
Megnyert címek
kezdet végzet napok M GY D V G+ G-
1 jugoszláv Zlatko Čajkovski 01/07/63 30/06/68 1096 102 52 18 32 211 170 3 2 kupa, 1 Kupagyőztesek Európa-kupája
2 jugoszláv Branko Zebec 01/07/68 13/03/70 621 58 32 14 12 117 56 2 1 bajnokság, 1 kupa
3 német Udo Lattek 14/03/70 02/01/75 1756 163 102 33 28 424 202 5 3 bajnokság, 1 kupa, 1 Bajnokcsapatok Európa-kupája
4 német Dettmar Cramer 16/01/75 01/12/77 1051 101 40 27 34 205 180 3 2 Bajnokcsapatok Európa-kupája, 1 Világkupa
5 magyar Lóránt Gyula 02/12/77 28/02/79 454 38 16 10 12 72 57 0
6 magyar Csernai Pál 01/03/79 16/05/83 1538 147 87 31 29 346 173 4 2 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
7 német Reinhard Saftig 17/05/83 30/06/83 45 3 1 1 1 7 7 0
8 német Udo Lattek 01/07/83 30/06/87 1461 136 82 35 19 313 141 5 3 bajnokság, 2 kupa
9 német Jupp Heynckes 01/07/87 08/10/91 1561 148 82 40 26 303 157 4 2 bajnokság, 2 szuperkupa
10 dán Søren Lerby 09/10/91 11/03/92 155 15 4 5 6 23 23 0
11 német Erich Ribbeck 12/03/92 27/12/93 656 65 31 20 14 137 89 0
12 német Franz Beckenbauer 07/01/94 30/06/94 175 14 9 2 3 26 14 1 1 bajnokság
13 olasz Giovanni Trapattoni 01/07/94 30/06/95 365 34 15 13 6 43 25 0
14 német Otto Rehhagel 01/07/95 27/04/96 302 30 18 4 8 58 37 0
15 német Franz Beckenbauer 29/04/96 30/05/96 63 3 1 0 2 6 7 1 1 UEFA-kupa
16 olasz Giovanni Trapattoni 01/07/96 30/06/98 730 68 29 20 9 137 81 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
17 német Ottmar Hitzfeld 01/07/98 30/06/04 2192 204 128 41 35 425 181 11 4 bajnokság, 2 kupa, 3 ligakupa, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 Világkupa
18 német Felix Magath 01/07/04 31/01/07 945 87 56 18 13 174 87 5 2 bajnokság, 2 kupa, 1 ligakupa
19 német Ottmar Hitzfeld 01/02/07 30/06/08 516 49 30 12 7 91 39 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 ligakupa
20 német Jürgen Klinsmann 01/07/08 27/04/09 300 29 16 6 7 59 37 0
21 német Jupp Heynckes 27/04/09 31/05/09 35 5 4 1 0 12 5 0
22 holland Louis van Gaal 01/07/09 10/04/11 648 63 35 17 11 133 66 3 1 bajnokság, 1 kupa, 1 szuperkupa
23 holland Andries Jonker 10/04/11 30/06/11 62 5 4 1 0 20 5 0
24 német Jupp Heynckes 30/06/11 1/06/13 721 68 52 8 8 175 40 4 1 szuperkupa, 1 bajnokság, 1 UEFA-bajnokok ligája, 1 kupa
25 spanyol Josep Guardiola 26/06/13 0 - - - - - - 4 2 bajnokság, 1 kupa, 1 UEFA-szuperkupa, 1 FIFA-klubvilágbajnokság

Díjazott edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A statisztika azon edzőket tartalmazza, akik az FC Bayern München edzőjeként nyerték el a díjat.

Az év edzője Németországban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-ben alapított Az év labdarúgóedzője Németországban-díjat minden évben a Német Sportújságírók Egyesülete ítéli oda az év legsikeresebb német csapatát irányító edzőnek. A szavazás eredményét a Kicker sportmagazin jelenteti meg.[269]

Év Nemzetiség Edző
2005 német német Felix Magath
2008 német német Ottmar Hitzfeld
2010 holland holland Louis van Gaal
2013 német német Jupp Heynckes

Az év edzője (UEFA)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UEFA Év edzője díjat az UEFA hozta létre 1998-ban. Minden évben azt az Európában dolgozó edzőt díjazták, aki az előző Bajnokok Ligája szezon győztes csapat edzője volt. A díjat az Év labdarúgójával, a Legjobb Hátvéddel, a Legjobb Középpályással és a Legjobb Csatárral együtt osztották ki minden egyes szezon végén Monacóban, az UEFA-szuperkupa előtt. 2006-ban a díjat megszüntették. [270]

Szezon Nemzetiség Edző
2000–2001 német német Ottmar Hitzfeld

Az év edzője (FIFA)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A FIFA Év edzője díjat a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) hozta létre 2010-ben. A nemzetközileg kiterjesztett díj a FIFA Aranylabda-gálán kerül átadásra az újságírók, szövetségi kapitányok és nemzeti csapatkapitányok szavazatai összesítéséből.[271]

Év Nemzetiség Edző
2013 német német Jupp Heynckes

Az év klubedzője (IFFHS)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az IFFHS év klubedzője-díjat 1996-ban alapította a Nemzetközi Labdarúgás-történeti és -statisztikai Szövetség (IFFHS), melyenek odaítélése 6 kontinens 81 szakértőjének véleménye alapján történik.[272]

Év Nemzetiség Edző
2001 német német Ottmar Hitzfeld
2013 német német Jupp Heynckes

Szakmai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015. április 17. szerint[273]

ESP Josep Guardiola Vezetőedző
ESP Manuel Estiarte Személyi edző
GER Hermann Gerland Másodedző
ESP Domènec Torrent Másodedző
GER Toni Tapalović Kapusedző
ESP Lorenzo Buenaventura Fitneszedző
GER Andreas Kornmayer Fitneszedző
GER Thomas Wilhelmi Fitneszedző
GER Matthias Sammer Sportigazgató
ESP Carles Planchart Mérkőzés elemző
GER David Rosenkranz Video elemző
GER Michael Niemeyer Video elemző
GER Vitus Angerer Video elemző
GER Paul Breitner Nagykövet
GER Egon Coordes Játékosmegfigyelő
GER Wolfgang Grobe Játékosmegfigyelő
GER Roland Schmidt Kardiológus
GER Fredi Binder Gyógytornász
GER Holger Broich Gyógytornász
ITA Gianni Bianchi Gyógytornász
GER Gerry Hoffmann Gyógytornász
GER Stephan Weickert Gyógytornász
GER Helmut Erhard Gyógytornász
GER Mona Nemmer Táplálkozási tanácsadó

Elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A táblázat az FC Bayern München elnökeinek teljes listáját tartalmazza. Az egyesület első elnöke az alapító Franz John volt, a jelenlegi elnöke Karl Hopfner.[274][275]

Elnökök Időszak
Franz John 1900–1903
Dr. Willem Hesselink 1903–1906
Dr. Kurt Müller 1906–1907
Prof. Dr. Angelo Knorr 1907–1913
Kurt Landauer 1913–1914
Fred Dunn 1914–1915
Hans Tusch 1915
Fritz Meier 1915
Hans Bermühler 1916
Fritz Meier 1916–1919
Kurt Landauer 1919–1921
Fred Dunn 1921–1922
Kurt Landauer 1922–1933
Siegfried Herrmann 1933–1934
Dr. Karl-Heinz Oettinger 1934–1935
Dr. Richard Amesmeier 1935–1937
Franz Nußhardt 1937–1938
Dr. Franz Keller 1938–1943
Josef Sauter 1943–1945
Franz Xaver Heilmannseder 1945
Josef Bayer 1945
Siegfried Herrmann 1945–1947
Kurt Landauer 1947–1951
Julius Scheuring 1951–1953
Adolf Fischer
Karli Wild
Hugo Theisinger
1953–1955
Alfred Reitlinger 1955–1958
Roland Endler 1958–1962
Wilhelm Neudecker 1962–1979
Willi O. Hoffmann 1979–1985
Prof. Dr. Fritz Scherer 1985–1994
Franz Beckenbauer 1994–2009
Uli Hoeneß 2009–2014
Karl Hopfner 2014 óta

Tiszteletbeli elnökök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München története során az alábbi elnökeit iktatta be a tiszteletbeli elnök tisztségbe.[276]

Vezetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sportegyesület (FC Bayern München e.V.) [277][278][279]
Tagok Pozíció
Karl Hopfner Az FC Bayern München e.V. elnöke és a vezetőség elnöke
Rudolf Schels Az FC Bayern München e.V. első alelnöke
Prof. Dr. Dieter Mayer Az FC Bayern München e.V. második alelnöke
Herbert Hainer Az Adidas AG elnöke
Rupert Stadler Az Audi AG elnöke
Helmut Markwort A FOCUS Magazine riportere
Dieter Rampl Az UniCredit Bank AG felügyelőbizottságának elnöke
Dr. Edmund Stoiber Bajorország miniszterelnöke, a sportegyesület felügyelőbizottságának elnöke
Timotheus Höttges A Telekom AG elnöke
Prof. Dr. Martin Winterkorn A Volkswagen AG elnöke
Gazdasági társaság (FC Bayern München AG) [280][281]
Tagok Pozíció
Karl-Heinz Rummenigge A gazdasági társaság elnöke és a végrehajtó testület elnöke
Jan-Christian Dreesen Gazdasági igazgató
Matthias Sammer Sportigazgató
Andreas Jung Marketingigazgató
Jörg Wacker Stratégiai igazgató

Statisztika, részletes eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2015. június 13. szerint

Regionális rendszerben (1900–1965)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

München Városi Bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A München Városi Bajnokság 1901-ben alakult. Jelentőségét 1905-ben veszítette el, amikor regionális szinten el kezdett szerveződni a labdarúgás Bajorországban. 1905 után München legkiemelkedőbb csapatai nem vettek részt a Városi Bajnokságban, így a legmagasabbb szinten csak Bayern München nyerte meg kora legrangosabb Városi Bajnokságát.[282]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1901–1902 1. hely * 1902–1903 1. hely * 1903–1904 1. hely ** 1904–1905 1. hely **

* Csak müncheni csapatok vehettek részt rajta.
** A bajnokság Münchent és környékét foglalta magába.

Bajor labdarúgó-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga)

1905 és az Első világháború 1914-es kitörése között az Németország labdarúgása régiókra volt felosztva, ilyen volt a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga), mely ez idő alatt többször szerveződött. A Keleti Bajnokság győztesei részt vehettek a Dél-német Bajnokságban, mely győztese részvételi jogot nyert a Német Nemzeti Bajnokságba.[283]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1905–1906* 2. hely 1906–1907** 2. hely 1907–1908** 1. hely 1908–1909** 2. hely
1909–1910*** 1. hely 1910–1911**** 1. hely 1911–1912**** 2. hely 1912–1913***** 2. hely
1913–1914***** 5. hely

* Az FC Bayern München a Dél-bajor bajnokság A osztályában (A-Klasse Südbayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern) vett részt.
*** Az FC Bayern München a Keleti Körzetű Felső Bajorország A osztályának déli csoportjában (Ostkreismeisterschaft A-Klasse Oberbayern Staffel Süd) vett részt. Győztesként kvalifikáltak a szezont követően megszűnő Keleti Körzeti Dél-bajor Bajnokságba (Südbayrische Bezirksmeisterschaft Ostkreis), melyen az első helyen végzett az FC Bayern München.
**** Az FC Bayern München a Keleti Körzet A osztályában (Ostkreis A-Klasse) vett részt.
***** Az FC Bayern München a Keleti Körzeti Bajnokságban (Ostkreis-Liga) vett részt.

Kerületi Bajnokság (Gaumeisterschaft) és a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) 1914 és 1919 között

Az Első világháború alatt szünetelt a német nemzeti labdarúgás. A német labdarúgó rendszer összeomltt. Ez idő alatt a klubok a városuk és környéküket érintő bajnokságokban játszottak. München Városi Bajnokságának jelentősége újra megnőtt. 1917-től visszatért a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) lebonyolítási formája Bajorországban, melyet egy éve alatt tavaszi és őszi fordulókra osztottak.[284]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1914–1915* elmaradt 1915 ősz** Győztes 1916 tavasz** Döntős 1916 ősz** Győztes
1917 tavasz*** 1. hely 1917 ősz*** 1. hely 1918**** elmaradt 1919 tavasz*** 2. hely

* Az 1914–1915-ös szezon nem került megrendezésre az Első világháború kitörése miatt.
** Az FC Bayern München 1915 ősze és 1916 ősze között a Kerületi Bajnokságban (Gaumeisterschaft) szerepelt.
*** Az FC Bayern München 1917 tavasz és 1919 tavasza között az 1918-as év kivételével a Keleti Bajnokság (Ostkreis-Liga) legjobbjai között szerepelt.
*** Az 1918-as évben elmaradtak a régiókat érintő bajnokságok az Első világháború végetérte miatt.

Dél-bajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)

Az Első világháborút követően az 1919–1920-as szezontól indultak el újra a bajnokságok. Az FC Bayern München az 1919 és 1923 között létező Dél-bajor Területi Bajnokság (Kreisliga Südbayern)-ban szerepelt.[285]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1919–1920 1. hely 1920–1921 3. hely 1921–1922* 2. hely 1922–1923 1. hely

* Az FC Bayern München a Bajor Területi Bajnokság 1-es osztályában (Kreisliga Südbayern Abteilung 1) vett részt.

Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern)

Az 1923-as futball reformot követően megalakult a Bajor Körzeti Bajnokság (Bezirksliga Bayern). 1923-tól 1927-ig a bajnokság teljes Bajorországra volt kitejesztve, melynek legjobbjai a Dél-német Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1927-től 1933-ig a bajnokságot északi és déli csoport osztották (Az FC Bayern München a déli csoportban szerepelt.), melynek győztesei a Délnémet Bajnokságban mérkőzhettek meg a déli tartományok legjobbjaival a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért. 1933-ban a rendszer megszűnt és átvette helyét Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern).[286]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1923–1924* 3. hely 1924–1925* 4. hely 1925–1926* 1. hely 1926–1927* 5. hely
1927–1928** 1. hely 1928–1929** 1. hely 1929–1930** 1. hely 1930–1931** 1. hely
1931–1932** 1. hely 1932–1933** 1. hely

* Az FC Bayern München az egész Bajorországra kiterjesztett Bajor Körzeti Bajnokságban (Bezirksliga Bayern) vett részt.
** Az FC Bayern München a Bajor Körzeti Bajnokság déli csoportjában (Bezirksliga Bayern Gruppe Südbayern) vett részt.

Délnémet labdarúgó-bajnokság (1897–1933)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Délnémet labdarúgó-bajnokságba Dél-Németország tartományainak, kerületeinek legjobbjai nyertek részvételi jogot, akik a bajnokság keretein belül küzdhették ki a Német Nemzeti Bajnokságba jutásért való jogot. A Dél-német Bajnokság 1897-ban indult, és 1933-ban szűnt meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern) megalakulásával. Időközönként regionális selejtezők során döntötték el, ki jusson be a Délnémet Bajnokság végjátékába. 1932-ben és 1933-ban a Délnémet Bajnokság döntőjét a két nagy selejtezőcsoport győztesei játszották. [287][288]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1897–1898* 1898–1899 1899–1900 1900–1901 nem jutott be
1901–1902 nem jutott be 1902–1903 nem jutott be 1903–1904 nem jutott be 1904–1905 nem jutott be
1905–1906 nem jutott be 1906–1907 nem jutott be 1907–1908 2. hely 1908–1909 nem jutott be
1909–1910 2. hely 1910–1911 2. hely 1911–1912 nem jutott be 1912–1913 nem jutott be
1913–1914 nem jutott be 1914–1915 elmaradt 1915–1916 nem jutott be 1916–1917 nem jutott be
1917–1918 nem jutott be 1918–1919 elmaradt 1919–1920 2. hely** 1920–1921 nem jutott be
1921–1922 nem jutott be 1922–1923 nem jutott be 1923–1924 nem jutott be 1924–1925 nem jutott be
1925–1926 1. hely 1926–1927 nem jutott be 1927–1928 1. hely 1928–1929 2. hely
1929–1930 3. hely 1930–1931 3. hely 1931–1932 2. hely 1932–1933 4. hely***

– = az FC Bayern München nem volt megalapítva.
* A Délnémet labdarúgó-bajnokság 1897-1898-as szezonja nem volt egész Dél-Németországra kiterjesztve.
** Az FC Bayern München az 1919–1920-as szezon során Délnémet Bajnokság déli csoportjának 2. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.
*** Az FC Bayern München az 1932–1933-as szezon során Délnémet Bajnokság dél és kelet összevont csoportjának 4. helyén végzett, így nem jutott be a végjátékba.

Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern)

1933-ban a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt hatalomátvételét követően a kormány rendelete szerint egységesítették a tartományok bajnokságait, így alakult meg a Bajor Kerületi Bajnokság (Gauliga Bayern). A bajnokság győztesei a Német Nemzeti Bajnokságba nyertek részvételi jogogt, ez által megszűnt a Dél-német Bajnokság. A rendszert Németország 1948-as szétszakadásáig alkalmazták.[286]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1933–1934 3. hely 1934–1935 4. hely 1935–1936 3. hely 1936–1937 3. hely
1937–1938 5. hely 1938–1939 7. hely 1939–1940 8. hely 1940–1941 7. hely
1941–1942 8. hely 1942–1943 3. hely 1943–1944 1. hely 1944–1945 1. hely

Oberliga Süd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Oberliga Süd egy regionális bajnokság volt Dél-Németországban, melyenek győztesei résztvételi jogot szereztek az országos bajnokságba: 1946-tól 1948-ig az országos bajnokságot teljes Németországot érintette, 1948-tól, Németország szétszakadásától már csak Nyugat-Németországot érintette. 1963-ban, a Nyugat-német labdarúgó-bajnokság első osztályának megalalpításakor megszűnt, szerepét a Regionalliga Süd vette át.[290][291]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1945–1946 6. hely 1946–1947 11. hely 1947–1948 4. hely 1948–1949 3. hely
1949–1950 13. hely 1950–1951 9. hely 1951–1952 8. hely 1952–1953 7. hely
1953–1954 9. hely 1954–1955 16. hely ↓ 1955–1956* 2. hely ↑ 1956–1957 10. hely
1957–1958 7. hely 1958–1959 4. hely 1959–1960 5. hely 1960–1961 8. hely
1961–1962 3. hely 1962–1963 3. hely

* Az idény során az FC Bayern München az Oberliga Süd másodosztályában szerepelt.

Regionalliga Süd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Regionalliga Süd egy regionális bajnokság volt 1963 és 1974 között, amíg a német labdarúgás másodosztályát képezte. Első és második helyezettje egy-egy külön csoportban küzdhetett meg az első osztályba jutásért a többi tartomány legjobbjaival.

Annak ellenére, hogy az FC Bayern München az Oberliga Süd 1962–1963-as szezonjában a harmadik helyezést érte el, mely jogosította volna őket, hogy a Nyugatnémet labdarúgó-bajnokság első osztályának egyik alapító egyesülete legyen, a szabályok szerint második müncheni csapatként nem kapta meg jogot az első osztály alapító csapatai közzé való kerülésre, ezáltal az FC Bayern München a Regionalliga Südben kényszerült kiharcolni a feljutásért való jogot.[292][293]

Idény Helyezés Rájátszás Idény Helyezés Rájátszás
1963–1964 2. hely 2. hely 1964–1965 1. hely 1. hely ↑

Nemzeti szinten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Német labdarúgó-bajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német labdarúgó-bajnokság Németország legrangosabb labdarúgó sorozata. 1902-es alapítása óta több reformon esett át. 1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai. A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991-1992-es szezontól egyesült) külön nyugatnémet és keletnémet bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. 1963-ban a nyugatnémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folyatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.[294]

Német Nemzeti Bajnokság

1902-től 1948-ig kieséses rendszerben küzdöttek meg egymással a tartományok legjobb csapatai.[295]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1902–1903 nem jutott be 1903–1904 nem jutott be 1904–1905 nem jutott be 1905–1906 nem jutott be
1906–1907 nem jutott be 1907–1908 nem jutott be 1908–1909 nem jutott be 1909–1910 nem jutott be
1910–1911 nem jutott be 1911–1912 nem jutott be 1912–1913 nem jutott be 1913–1914 nem jutott be
1919–1920 nem jutott be 1920–1921 nem jutott be 1921–1922 nem jutott be 1922–1923 nem jutott be
1923–1924 nem jutott be 1924–1925 nem jutott be 1925–1926 1. forduló 1926–1927 nem jutott be
1927–1928 Elődöntő 1928–1929 nem jutott be 1929–1930 nem jutott be 1930–1931 nem jutott be
1931–1932 Győztes 1932–1933 nem jutott be 1933–1934 nem jutott be 1934–1935 nem jutott be
1935–1936 nem jutott be 1936–1937 nem jutott be 1937–1938 nem jutott be 1938–1939 nem jutott be
1939–1940 nem jutott be 1940–1941 nem jutott be 1941–1942 nem jutott be 1942–1943 nem jutott be
1943–1944 nem jutott be 1944–1945 nem jutott be 1945–1946 nem jutott be 1946–1947 nem jutott be
1947–1948 nem jutott be
Nyugatnémet Bajnokság

A Második világháborút követő Németország szétszakadásával 1948-tól Németország 1990-es újraegyesüléséig (a két bajnokság csak az 1991–1992-es szezontól egyesült) külön Nyugatnémet és Kelet-német bajnokság volt. 1948-tól 1963-ig a nyugatnémet bajnokság változatlan rendszerű volt. Az FC Bayern München egy alkalommal sem jutott be a nyugatnémet bajnokságba.[296]

Idények Helyezés
1948–1963 nem jutott be
Bundesliga

1963-ban a Nyuganémet bajnokság felvette a Bundesliga nevet, és pontrendszerben folyatta tovább működését. Németország 1990-es újraegyesülésével nem változott sem a rendszer, sem a név.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1965–1966 3. hely 1966–1967 6. hely 1967–1968 5. hely 1968–1969 1. hely
1969–1970 2. hely 1970–1971 2. hely 1971–1972 1. hely 1972–1973 1. hely
1973–1974 1. hely 1974–1975 10. hely 1975–1976 3. hely 1976–1977 7. hely
1977–1978 12. hely 1978–1979 4. hely 1979–1980 1. hely 1980–1981 1. hely
1981–1982 3. hely 1982–1983 4. hely 1983–1984 4. hely 1984–1985 1. hely
1985–1986 1. hely 1986–1987 1. hely 1987–1988 2. hely 1988–1989 1. hely
1989–1990 1. hely 1990–1991 2. hely 1991–1992 10. hely 1992–1993 2. hely
1993–1994 1. hely 1994–1995 6. hely 1995–1996 2. hely 1996–1997 1. hely
1997–1998 2. hely 1998–1999 1. hely 1999–2000 1. hely 2000–2001 1. hely
2001–2002 2. hely 2002–2003 1. hely 2003–2004 2. hely 2004–2005 1. hely
2005–2006 1. hely 2006–2007 4. hely 2007–2008 1. hely 2008–2009 2. hely
2009–2010 1. hely 2010–2011 3. hely 2011–2012 2. hely 2012–2013 1. hely
2013–2014 1. hely 2014–2015 1. hely 2015–2016 2016–2017
Örökranglista*
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München Star full.svgStar full.svgStar full.svgStar full.svg 24
2. Borussia Mönchengladbach Star full.svgStar full.svg 5
Borussia Dortmund Star full.svgStar full.svg 5
3. SV Werder Bremen Star full.svg 4
4. Hamburger SV Star full.svg 3
VfB Stuttgart Star full.svg 3

* Az örökranglista csupán az 1963-ban átszerzevezett, Bundesliga győzteseinek címeit tartalmazza.

Német labdarúgókupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DFB-Pokal (Deutscher Fußball-Bund-Pokal vagy Német Kupa) egy kieséses rendszerű labdarúgótorna, melyet éves szinten tartanak meg Németországban. Ez a második legfontosabb nemzeti cím a német labdarúgásban a Bundesliga után. [297]

Tschammerpokal

A Tschammerpokal a német labdarúgókupa elődje, szintén kieséses rendszerű volt, melyet egy év leforgása alatt rendeztek meg 1935 és 1943 között.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1935 1. forduló 1936 1 forduló 1937 nem jutott be 1938 2. forduló
1939 nem jutott be 1940 1. forduló 1941 nem jutott be 1942 nem jutott be
1943 1. forduló
DFB-Pokal

A DFB-Pokal egy kieséses rendszerű német labdarúgó torna, melyet az 1952–1953-as szezon óta minden idényben megrendeznek. Elődje a Tschammerpokal volt.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1952–1953 nem jutott be 1953–1954 nem jutott be 1954–1955 nem jutott be 1955–1956 nem jutott be
1956–1957 Győztes 1957–1958 nem jutott be 1958–1959 nem jutott be 1959–1960 nem jutott be
1960–1961 nem jutott be 1961–1962 nem jutott be 1962–1963 nem jutott be 1963–1964 nem jutott be
1964–1965 nem jutott be 1965–1966 Győztes 1966–1967 Győztes 1967–1968 Elődöntő
1968–1969 Győztes 1969–1970 Negyeddöntő 1970–1971 Győztes 1971–1972 Negyeddöntő
1972–1973 Negyeddöntő 1973–1974 Elődöntő 1974–1975 3. forduló 1975–1976 Elődöntő
1976–1977 Negyeddöntő 1977–1978 3. forduló 1978–1979 2. forduló 1979–1980 3. forduló
1980–1981 3. forduló 1981–1982 Győztes 1982–1983 2. forduló 1983–1984 Győztes
1984–1985 Döntős 1985–1986 Győztes 1986–1987 3. forduló 1987–1988 Negyeddöntő
1988–1989 3. forduló 1989–1990 3. forduló 1990–1991 1. forduló 1991–1992 1. forduló
1992–1993 2. forduló 1993–1994 Negyeddöntő 1994–1995 1. forduló 1995–1996 2. forduló
1996–1997 Negyeddöntő 1997–1998 Győztes 1998–1999 Döntős 1999–2000 Győztes
2000–2001 2. forduló 2001–2002 Elődöntő 2002–2003 Győztes 2003–2004 Negyeddöntő
2004–2005 Győztes 2005–2006 Győztes 2006–2007 3. forduló 2007–2008 Győztes
2008–2009 Negyeddöntő 2009–2010 Győztes 2010–2011 Elődöntő 2011–2012 Döntős
2012–2013 Győztes 2013–2014 Győztes 2014–2015 Elődöntő 2015–2016
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München 17
2. SV Werder Bremen 6
3. FC Schalke 04 5
4. 1. FC Köln 4
Eintracht Frankfurt 4
1. FC Nürnberg 4

Német labdarúgó-ligakupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Ligakupa egy német labdarúgó torna, melyet a szezon kezdete előtt rendeztek meg a Bundesliga legjobb csapataival és a Német Kupa győztesének a részvételével 1997 és 2007 között.[298]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1972–1973 Csoportkör 1997 Győztes 1998 Győztes 1999 Győztes
2000 Győztes 2001 Elődöntő 2002 1. forduló 2003 Elődöntő
2004 Győztes 2005 Elődöntő 2006 Döntős 2007 Győztes
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. FC Bayern München 6
2. Hertha BSC 2
Hamburger SV 2
3. SV Werder Bremen 1
FC Schalke 04 1

Német labdarúgó-szuperkupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Német szuperkupa egy döntő a német bajnok és a német kupagyőztes között. 1997-től 2007-ig ben átvette a helyét a ligakupa.[299]

Nem hivatalos rendezvények
Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1977 nem jutott be 1982 Győztes 2008 Ezüstérmes 2009 nem jutott be
Hivatalos rendezvények

1987-től 1996-ig a szuperkupát a Német Labdarúgó-szövetség rendezte.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1987 Győztes 1988 nem jutott be 1989 Ezüstérmes 1990 Győztes
1991 nem jutott be 1992 nem jutott be 1993 nem jutott be 1994 Ezüstérmes
1995 Győztes 1996 nem jutott be

2010-től a szuperkupát a Német Labdarúgóliga rendezi.

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
2010 Győztes 2011 nem jutott be 2012 Győztes 2013 Ezüstérmes
2014 Ezüstérmes 2015 2016 2017
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Borussia Dortmund 5
2. FC Bayern München 4
3. SV Werder Bremen 3
4. 1. FC Kaiserslautern 1
FC Schalke 04 1
VfB Stuttgart 1

Nemzetközi szereplés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi eredményei, statisztikái és kupamérkőzései találhatóak.[300]

Nemzeközi kupamérkőzések listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bajnokság Statisztika
M Gy D V Gy %
Bajnokcsapatok Európa-kupája / UEFA-bajnokok ligája &0000000000000293.000000293 &0000000000000166.000000166 &0000000000000064.00000064 &0000000000000063.00000063 &0000000000000056.66000056,66
UEFA-kupa / Európa-liga &0000000000000068.00000068 &0000000000000039.00000039 &0000000000000013.00000013 &0000000000000016.00000016 &0000000000000057.35000057,35
Kupagyőztesek Európa-kupája &0000000000000039.00000039 &0000000000000019.00000019 &0000000000000014.00000014 &0000000000000006.0000006 &0000000000000048.72000048,72
UEFA-szuperkupa &0000000000000006.0000006 &0000000000000001.0000001 &0000000000000001.0000001 &0000000000000004.0000004 &0000000000000016.67000016,67
Teljes &0000000000000406.000000406 &0000000000000225.000000225 &0000000000000092.00000092 &0000000000000089.00000089 &0000000000000055.42000055,42

Az alábbiakban az FC Bayern München nemzetközi kupamérkőzéseinek listája található.

Szezon Bajnokság Forduló Ellenfél Hazai Vendég Össz.
1962–63 Vásárvárosok kupája 1. forduló Svájc Bázel XI 3–0 3–0
2. forduló ír Drumcondra FC 6–0 0–1 6–1
Negyeddöntő Jugoszlávia GNK Dinamo Zagreb 1–4 0–0 1–4
1966–67 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló Csehszlovákia TJ Tatran Prešov 3–2 1–1 4–3
2. forduló ír Shamrock Rovers FC 3–2 1–1 4–3
Negyeddöntő osztrák SK Rapid Wien 2–0 0–1 2–1
Elődöntő belga Standard de Liège 2–0 3–1 5–1
Döntő skót Rangers FC 1–0 (h.u.)
1967–68 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló görög PAE Panathinaikósz AÓ 5–0 2–1 7–1
2. forduló portugál Vitória FC 6–2 1–1 7–3
Negyeddöntő Spanyolország Valencia CF 1–0 1–1 2–1
Elődöntő olasz AC Milan 0–0 0–2 0–2
1969–70 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló francia AS Saint-Étienne 2–0 0–3 2–3
1970–71 Vásárvárosok kupája 1. forduló skót Rangers FC 1–0 1–1 2–1
2. forduló angol Coventry City FC 6–1 1–2 7–3
3. forduló holland Sparta Rotterdam 2–1 3–1 5–2
Negyeddöntő angol Liverpool FC 1–1 0–3 1–4
1971–72 Vásárvárosok kupája 1. forduló Csehszlovák TJ Škoda Plzeň 6–1 1–0 7–1
2. forduló angol Liverpool FC 3–1 0–0 3–1
Negyeddöntő Románia FC Steaua București 0–0 1–1 1–1
Elődöntő skót Rangers FC 1–1 0–2 1–3
1972–73 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló török Galatasaray SK 6–0 1–1 7–1
2. forduló Ciprus ASZ Omónia Lefkoszíasz 9–0 4–0 13–0
Negyeddöntő holland AFC Ajax 2–1 0–4 2–5
1973–74 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló svéd Åtvidaberg FF 3–1 1–3 4–4
2. forduló NDK SG Dynamo Dresden 4–3 3–3 7–6
Negyeddöntő bolgár PFK CSZKA Szofija 4–1 1–2 5–3
Elődöntő magyar Újpesti Dózsa 3–0 1–1 4–1
Döntő Španělsko Atlético de Madrid 1–1 (h.u.); újrajátszás: 4–0
1974–75 Bajnokcsapatok Európa-kupája 2. forduló NDK 1. FC Magdeburg 3–2 2–1 5–3
Negeyddöntő szovjet FA Ararat Jerevan 2–0 0–1 2–1
Elődöntő francia AS Saint-Étienne 2–0 0–0 2–0
Döntő angol Leeds United AFC 2–0
1975 UEFA-szuperkupa Döntő szovjet FK Dinamo Kijiv 0–1 0–2 0–3
1975–76 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló Luxemburg AS Jeunesse Esch 3–1 5–0 8–1
2. forduló svéd Malmö FF 2–0 0–1 2–1
Negyeddöntő portugál SL Benfica 5–1 0–0 5–1
Elődöntő Spanyolország Real Madrid CF 2–0 1–1 3–1
Döntő francia AS Saint-Étienne 1–0
1976 UEFA-szuperkupa Döntő belga RSC Anderlecht 2–1 1–4 3–5
1976 Világkupa Döntő brazil Cruzeiro EC 2–0 0–0 2–0
1976–77 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló dán Køge BK 2–1 5–0 7–1
2. forduló Csehszlovák TJ Baník OKD Ostrava 5–0 1–2 6–2
Negyeddöntő szovjet FK Dinamo Kijiv 1–0 0–2 1–2
1977–78 UEFA-kupa 1. forduló norvég Mjøndalen IF 8–0 4–0 12–0
2. forduló bolgár PFK Marek Dupnica 3–0 0–2 3–2
3. forduló NSZK Eintracht Frankfurt 1–2 0–4 1–6
1979–80 UEFA-kupa 1. forduló Csehszlovák TJ Bohemians Praha 2–2 2–0 4–2
2. forduló Dán Aarhus GF 3–1 2–1 5–2
3. forduló Jugoszlávia FK Crvena zvezda Bělehrad 2–0 2–3 5–3
Negyeddöntő NSZK 1. FC Kaiserslautern 4–1 0–1 4–2
Elődöntő NSZK Eintracht Frankfurt 2–0 1–5 3–5
1980–81 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló görög PAE Olimbiakósz SZFP 3–0 4–2 7–2
2. forduló holland AFC Ajax 5–1 1–2 6–3
Negyeddöntő Csehszlovák TJ Baník OKD Ostrava 2–0 4–2 6–2
Elődöntő angol Liverpool FC 1–1 0–0 1–1
1981–82 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló svéd Östers IF 5–0 1–0 6–0
2. forduló portugál SL Benfica 4–1 0–0 4–1
Negyeddöntő Románia FC Universitatea Craiova 1–1 2–0 3–1
Elődöntő bolgár PFK CSZKA Szofija 4–0 3–4 7–4
Döntő angol Aston Villa FC 0–1
1982–83 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló Szovjet FK Torpedo Moszkva 0–0 1–1 1–1
2. forduló angol Tottenham Hotspur FC 4–1 1–1 5–2
Negyeddöntő skót Aberdeen FC 0–0 2–3 2–3
1983–84 UEFA-kupa 1. forduló Ciprus Anórthoszi Ammohósztu 10–0 1–0 11–0
2. forduló görög PAÓK PAE 0–0 0–0 0–0
Negyeddöntő angol Tottenham Hotspur FC 1–0 0–2 1–2
1984–85 Kupagyőztesek Európa-kupája 1. forduló Norvég Moss FK 4–1 2–1 6–2
2. forduló bolgár PFK Botev Plovdiv 4–1 0–2 4–3
Negyeddöntő olasz AS Roma 2–0 2–1 4–1
Elődöntő angol Everton FC 0–0 1–3 1–3
1985–86 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló lengyel KS Górnik Zabrze 4–1 2–1 6–2
2. forduló osztrák FK Austria Wien 4–2 3–3 7–5
Negyeddöntő belga RSC Anderlecht 2–1 0–2 2–3
1986–87 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló holland PSV Eindhoven 0–0 2–0 2–0
2. forduló osztrák FK Austria Wien 2–0 1–1 3–1
Negyeddöntő belga RSC Anderlecht 5–0 2–2 7–2
Elődöntő spanyol Real Madrid CF 4–1 0–1 4–2
Döntő portugál FC Porto 1–2
1987–88 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló bolgár PFK CSZKA Szofija 4–0 1–0 5–0
2. forduló svájci Neuchâtel Xamax FC 2–0 1–2 3–2
Negyeddöntő spanyol Real Madrid CF 3–2 0–2 3–4
1988–89 UEFA-kupa 1. forduló lengyel KP Legia Warszawa 3–1 7–3 10–4
2. forduló Csehszlovák FK DAC 1904 Dunajská Streda 3–1 2–0 5–1
3. forduló olasz FC Internazionale Milano 0–2 3–1 3–3
Negyeddöntő skót Heart of Midlothian FC 2–0 0–1 2–1
Elődöntő olasz SSC Napoli 2–2 0–2 2–4
1989–90 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló skót Rangers FC 0–0 3–1 3–1
2. forduló albán 17 Nëntori Tirana 3–1 3–0 6–1
Negyeddöntő holland PSV Eindhoven 2–1 1–0 3–1
Elődöntő olasz AC Milan 2–1 0–1 2–2
1990–91 Bajnokcsapatok Európa-kupája 1. forduló Ciprus APÓ Ellínon Lefkoszíasz 4–0 3–2 7–2
2. forduló bolgár PFK CSZKA Szofija 4–0 3–0 7–0
Negyeddöntő portugál FC Porto 1–1 2–0 3–1
Elődöntő Jugoszlávia FK Crvena zvezda Bělehrad 1–2 2–2 3–4
1991–92 UEFA-kupa 1. forduló ír Cork City FC 2–0 1–1 3–1
2. forduló dán Boldklubben 1903 1–0 2–6 3–6
1993–94 UEFA-kupa 1. forduló holland FC Twente 3–0 4–3 7–3
2. forduló angol Norwich City FC 1–2 1–1 2–3
1994–95 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B) francia Paris Saint-Germain FC 0–1 0–2
ukrán FK Dinamo Kijiv 1–0 4–1
orosz FK Szpartak Moszkva 2–2 1–1
Negyeddöntő svéd IFK Göteborg 0–0 2–2 2–2
Elődöntő holland AFC Ajax 0–0 2–5 2–5
1995–96 UEFA-kupa 1. forduló orosz FK Lokomotyiv Moszkva 0–1 5–0 5–1
2. forduló skót Raith Rovers FC 2–1 2–0 4–1
3. forduló portugál SL Benfica 4–1 3–1 7–2
Negyeddöntő angol Nottingham Forest FC 2–1 5–1 7–2
Elődöntő spanyol FC Barcelona 2–2 2–1 4–3
Döntő francia FC Girondins de Bordeaux 2–0 3–1 5–1
1996–97 UEFA-kupa 1. forduló spanyol Valencia CF 1–0 0–3 1–3
1997–98 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E) török Beşiktaş JK 2–0 2–0
svéd IFK Göteborg 0–1 3–1
francia Paris Saint-Germain FC 5–1 1–3
Negyeddöntő német Borussia Dortmund 0–0 0–1 0–1
1998–99 UEFA-bajnokok ligája 2. Selejtezőkör Szerbia és Montenegró FK Obilić 4–0 1–1 5–1
Csoportkör (D) dán Brøndby IF 2–0 1–2
angol Manchester United FC 2–2 1–1
spanyol FC Barcelona 1–0 2–1
Negyeddöntő német 1. FC Kaiserslautern 2–0 4–0 6–0
Elődöntő ukrán FK Dinamo Kijiv 1–0 3–3 4–3
Döntő angol Manchester United FC 1–2
1999–00 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F) holland PSV Eindhoven 2–1 1–2
skót Rangers FC 1–0 1–1
spanyol Valencia CF 1–1 1–1
2. Csoportkör (C) norvég Rosenborg BK 2–1 1–1
ukrán FK Dinamo Kijiv 2–1 0–2
spanyol Real Madrid CF 4–1 4–2
Negyeddöntő portugál FC Porto 2–1 1–1 3–2
Elődöntő spanyol Real Madrid CF 2–1 0–2 2–3
2000–01 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F) svéd Helsingborgs IF 0–0 3–1
norvég Rosenborg BK 3–1 1–1
francia Paris Saint-Germain FC 2–0 0–1
2. Csoportkör (C) Francia Olympique Lyonnais 1–0 0–3
angol Arsenal FC 1–0 2–2
orosz FK Szpartak Moszkva 1–0 3–0
Negyeddöntő angol Manchester United FC 2–1 1–0 3–1
Elődöntő spanyol Real Madrid CF 2–1 1–0 3–1
Döntő spanyol Valencia CF 1–1 (ti. 5–4)
2001 UEFA-szuperkupa Döntő angol Liverpool FC 2–3
2001 Világkupa Döntő argentin CA Boca Juniors 1–0 (h.u.)
2001–02 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A) cseh AC Sparta Praha 0–0 1–0
orosz FK Szpartak Moszkva 5–1 3–1
holland Feyenoord 3–1 2–2
2. Csoportkör (A) angol Manchester United FC 1–1 0–0
francia FC Nantes 2–1 1–0
portugál Boavista FC 1–0 0–0
Negyeddöntő spanyol Real Madrid CF 2–1 0–2 2–3
2002–03 UEFA-bajnokok ligája 3. Selejtezőkör Szerbia és Montenegró FK Partizan 3–1 3–0 6–1
Csoportkör (G) spanyol RC Deportivo de La Coruña 2–3 1–2
francia RC Lens 3–3 1–1
olasz AC Milan 1–2 1–2
2003–04 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A) skót Celtic FC 2–1 0–0
belga RSC Anderlecht 1–0 1–1
francia Olympique Lyonnais 1–2 1–1
Nyolcaddöntő spanyol Real Madrid CF 1–1 0–1 1–2
2004–05 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (C) Izrael Maccabi Tel Aviv FC 5–1 1–0
holland AFC Ajax 4–0 2–2
olasz Juventus FC 0–1 0–1
Nyolcaddöntő angol Arsenal FC 3–1 0–1 3–2
Negyeddöntő angol Chelsea FC 3–2 2–4 5–6
2005–06 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A) osztrák SK Rapid Wien 4–0 1–0
belga Club Brugge KV 1–0 1–1
olasz Juventus FC 2–1 1–2
Nyolcaddöntő olasz AC Milan 1–1 1–4 2–5
2006–07 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B) orosz FK Szpartak Moszkva 4–0 2–2
olasz FC Internazionale Milano 1–1 2–0
portugál Sporting CP 0–0 1–0
Nyolcaddöntő spanyol Real Madrid CF 2–1 2–3 4–4
Negyeddöntő olasz AC Milan 0–2 2–2 2–4
2007–08 UEFA-kupa 1. forduló portugál CF Os Belenenses 1–0 2–0 3–0
Csoportkör (F) szerb FK Crvena zvezda Bělehrad 2–3
angol Bolton Wanderers FC 2–2
portugál SC Braga 1–1
görög PAE ASZ Árisz Theszaloníkisz 6–0
1. forduló skót Aberdeen FC 5–1 2–2 7–3
Nyolcaddöntő belga RSC Anderlecht 1–2 5–0 6–2
Negyeddöntő spanyol Getafe CF 1–1 3–3 4–4
Elődöntő orosz FK Zenyit Szankt-Petyerburg 1–1 0–4 1–5
2008–09 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (B) román FC Steaua București 3–0 1–0
francia Olympique Lyonnais 1–1 3–2
olasz ACF Fiorentina 3–0 1–1
Nyolcaddöntő portugál Sporting CP 7–1 5–0 12–1
Negyeddöntő spanyol FC Barcelona 1–1 0–4 1–5
2009–10 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (A) Izrael MK Makkabi Haifa 1–0 3–0
olasz Juventus FC 0–0 4–1
francia FC Girondins de Bordeaux 0–2 1–2
Nyolcaddöntő olasz ACF Fiorentina 2–1 2–3 4–4
Negyeddöntő angol Manchester United FC 2–1 2–3 4–4
Elődöntő francia Olympique Lyonnais 1–0 3–0 4–0
Döntő olasz FC Internazionale Milano 0–2
2010–11 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E) olasz AS Roma 2–0 2–3
svájci FC Basel 3–0 2–1
román FC CFR 1907 Cluj 3–2 4–0
Nyolcaddöntő olasz FC Internazionale Milano 2–3 1–0 3–3
2011–12 UEFA-bajnokok ligája 4. Selejtezőkör svájci FC Zürich 2–0 1–0 3–0
Csoportkör (A) spanyol Villarreal CF 3–1 2–0
angol Manchester City FC 2–0 0–2
olasz SSC Napoli 3–2 1–1
Nyolcaddöntő svájci FC Basel 7–0 0–1 7–1
Negyeddöntő francia Olympique de Marseille 2–0 2–0 4–0
Elődöntő spanyol Real Madrid CF 2–1 1–2 3–3
Döntő angol Chelsea FC 1–1 (ti. 3–4)
2012–13 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (F) spanyol Valencia CF 2–1 1–1
fehérorosz FK BATE Bariszav 4–1 1–3
francia Lille OSC 6–1 1–0
Nyolcaddöntő angol Arsenal FC 0–2 3–1 3–3
Negyeddöntő olasz Juventus FC 2–0 2–0 4–0
Elődöntő spanyol FC Barcelona 4–0 3–0 7–0
Döntő német Borussia Dortmund 2–1
2013 UEFA-szuperkupa Döntő angol Chelsea FC 2–2 (ti. 5–4)
2013 FIFA-klubvilágbajnokság Elődöntő Kína Guangzhou Evergrande FC 3–0
Döntő Marokkó Raja Casablanca 2–0
2013–14 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (D) orosz PFK CSZKA Moszkva 3–0 3–1
angol Manchester City FC 2–3 3–1
cseh FC Viktoria Plzeň 5–0 1–0
Nyolcaddöntő angol Arsenal FC 1–1 2–0 3–1
Negyeddöntő angol Manchester United FC 3–1 1–1 4–2
Elődöntő spanyol Real Madrid CF 0–4 0–1 0–5
2014–15 UEFA-bajnokok ligája Csoportkör (E) angol Manchester City FC 1–0 2–3
orosz PFK CSZKA Moszkva 3–0 1–0
olasz AS Roma 2–0 7–1
Nyolcaddöntő ukrán FK Sahtar Doneck 0–0 7–0 7–0
Negyeddöntő portugál FC Porto 6–1 1–3 7–4
Elődöntő spanyol FC Barcelona 3–2 0–3 3–5

Vásárvárosok kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nem hivatalos UEFA-rendezvénynek számító Vásárvárosok kupája 1955-ben indult el, melynek első idény 1955-től 1958-ig, második idénye 1958-tól 1960-ig tartott. Szerepét 1971-ben az UEFA-kupa vette át, mely már az UEFA égisze működik. A Vásárvárosok kupája az UEFA nem ismeri el az UEFA-kupa (a mai Európa-liga) jogelődjének, így a győzteseket nem ismeri el az UEFA-kupa, illetve Európa-liga győzteseiként.[301][302]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1955–1958 nem indult 1958–1960 nem indult 1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult
1962–1963 Negyeddöntő 1963–1964 nem indult 1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult
1966–1967 nem indult 1967–1968 nem indult 1968–1969 nem indult 1969–1970 nem indult
1970–1971 Negyeddöntő

UEFA-kupa és Európa-liga[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európa-liga Európa második legrangosabb nemzetközi sorozata, mely az 1971-ben indult UEFA-kupa 2009-es átszerveződésével alakult meg.[303][304][305]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1971–1972 nem indult 1972–1973 nem indult 1973–1974 nem indult 1974–1975 nem indult
1975–1976 nem indult 1976–1977 nem indult 1977–1978 3. forduló 1978–1979 nem indult
1979–1980 Elődöntő 1980–1981 nem indult 1981–1982 nem indult 1982–1983 nem indult
1983–1984 3. forduló 1984–1985 nem indult 1985–1986 nem indult 1986–1987 nem indult
1987–1988 nem indult 1988–1989 nem indult 1989–1990 nem indult 1990–1991 nem indult
1991–1992 2. forduló 1992–1993 nem indult 1993–1994 2. forduló 1994–1995 nem indult
1995–1996 Győztes 1996–1997 1. forduló 1997–1998 nem indult 1998–1999 nem indult
1999–2000 nem indult 2000–2001 nem indult 2001–2002 nem indult 2002–2003 nem indult
2003–2004 nem indult 2004–2005 nem indult 2005–2006 nem indult 2006–2007 nem indult
2007–2008 Elődöntő 2008–2009 nem indult 2009–2010 nem indult 2010–2011 nem indult
2011–2012 nem indult 2012–2013 nem indult 2013–2014 nem indult 2014–2015 nem indult
2015–2016 nem indult 2016–2017 2017–2018 2018–2019

Örökranglista *

Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Spanyolország FC Sevilla 4
4. Németország FC Bayern München 1

* A lista nem a tartalmazza a Vásárvárosok kupája győzelmeket.

Kupagyőztesek Európa-kupája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Kupagyőztesek Európa-kupája (ismertebb néven KEK) egy nemzetközi labdarúgókupa volt klubcsapatok számára, amelyet az Európai Labdarúgó-szövetség szervezett. A kupában a nemzeti labdarúgókupák győztesei indulhattak. Az első szezont 1960–61-ben, az utolsót pedig 1998–99-ben tartották.[306]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult 1962–1963 nem indult 1963–1964 nem indult
1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult 1966–1967 Győztes 1967–1968 Elődöntő
1968–1969 nem indult 1969–1970 nem indult 1970–1971 nem indult 1971–1972 Elődöntő
1972–1973 nem indult 1973–1974 nem indult 1974–1975 nem indult 1975–1976 nem indult
1976–1977 nem indult 1977–1978 nem indult 1978–1979 nem indult 1979–1980 nem indult
1980–1981 nem indult 1981–1982 nem indult 1982–1983 nem indult 1983–1984 nem indult
1984–1985 Elődöntő 1985–1986 nem indult 1986–1987 nem indult 1987–1988 nem indult
1988–1989 nem indult 1989–1990 nem indult 1990–1991 nem indult 1991–1992 nem indult
1992–1993 nem indult 1993–1994 negyeddöntő 1994–1995 nem indult 1995–1996 nem indult
1996–1997 nem indult 1997–1998 nem indult 1998–1999 nem indult

Örökranglista

Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Spanyolország FC Barcelona 4
2. Belgium RSC Anderlecht 2
Anglia Chelsea FC 2
Olaszország AC Milan 2
Ukrajna FK Dinamo Kijiv 2
3. Németország FC Bayern München 1

Bajnokcsapatok Európa-kupája és UEFA-bajnokok ligája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bajnokcsapatok Európa-kupája 1955-ben indult, melyet 1992-ben átszervezték, és UEFA-bajnokok ligája néven folytatja tovább működését. [307][308]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1955–1956 nem indult 1956–1957 nem indult 1957–1958 nem indult 1958–1959 nem indult
1959–1960 nem indult 1960–1961 nem indult 1961–1962 nem indult 1962–1963 nem indult
1963–1964 nem indult 1964–1965 nem indult 1965–1966 nem indult 1966–1967 nem indult
1967–1968 nem indult 1968–1969 nem indult 1969–1970 Első forduló 1970–1971 nem indult
1971–1972 nem indult 1972–1973 Negyeddöntő 1973–1974 Győztes 1974–1975 Győztes
1975–1976 Győztes 1976–1977 Nyolcaddöntő 1977–1978 nem indult 1978–1979 nem indult
1979–1980 nem indult 1980–1981 Elődöntő 1981–1982 Döntős 1982–1983 nem indult
1983–1984 nem indult 1984–1985 nem indult 1985–1986 Negyeddöntő 1986–1987 Döntős
1987–1988 Negyeddöntő 1988–1989 nem indult 1989–1990 Elődöntő 1990–1991 Elődöntő
1991–1992 nem indult 1992–1993 nem indult 1993–1994 nem indult 1994–1995 Elődöntő
1995–1996 nem indult 1996–1997 nem indult 1997–1998 Negyeddöntő 1998–1999 Döntős
1999–2000 Elődöntő 2000–2001 Győztes 2001–2002 Negyeddöntő 2002–2003 Csoportkör
2003–2004 Nyolcaddöntő 2004–2005 Negyeddöntő 2005–2006 Nyolcaddöntő 2006–2007 Negyeddöntő
2007–2008 nem indult 2008–2009 Negyeddöntő 2009–2010 Döntős 2010–2011 Nyolcaddöntő
2011–2012 Döntős 2012–2013 Győztes 2013–2014 Elődöntő 2014–2015 Elődöntő
2015–2016 2016–2017 2017–2018 2018–2019
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Spanyolország Real Madrid 10
2. Olaszország AC Milan 7
3. Németország FC Bayern München 5
Spanyolország FC Barcelona 5
Anglia Liverpool 5
4. Hollandia AFC Ajax 4

UEFA-szuperkupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az UEFA-szuperkupa (Európai szuperkupa) egy 1972-ben indult labdarúgó-mérkőzés az UEFA-bajnokok ligája (1992-ig bajnokcsapatok Európa-kupája) és az Európa-liga (1999-ig a kupagyőztesek Európa-kupája, 2000-től 2009-ig az UEFA-kupa) győztese között.[309]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1974 visszalépett 1975 Ezüstérmes 1976 Ezüstérmes 2001 Ezüstérmes
2013 Győztes
Örökranglista
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Olaszország AC Milan 5
2. Spanyolország FC Barcelona 4
3. Hollandia AFC Ajax 3
Anglia Liverpool 3
10. Németország FC Bayern München 1

Intertotó-kupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1961-ben indult és 2008-ban megszűnt Intertotó-kupa sorozatában két alkalommal vett részt az FC Bayern München. A nyaranta megrendezett labdarúgótornán olyan európai csapatok vettek részt, akiknek nem volt joguk indulni sem a Bajnokok ligájában, sem az UEFA-kupában.[310]

Idény Helyezés Idény Helyezés
1962–1963 Csoportkör 1963–1964 1. forduló

Világkupa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Világkupa (Interkontinentális Kupa, európai–dél-amerikai kupa vagy Toyota Kupa) egy labdarúgó rendezvény volt az UEFA és a CONMEBOL rendezésében, ahol az európai UEFA-bajnokok ligája győztes és a dél-amerikai Copa Libertadores győztese játszott egymással egy páros mérkőzést minden évben, 1980-tól kezdődően mindig Japánban, ekkortól már csak egy mérkőzést, mely 1960-ban indult és 2004-ben szűnt meg. Ekkor FIFA-klubvilágbajnokság vette át a helyét.[311][312][313]

Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés Idény Helyezés
1974 visszalépett* 1975 visszalépett* 1976 Győztes 2001 Győztes

* Az FC Bayern München nem tudta egyeztetni időpontját, így visszalépett a szerepléstől, ennek kövtkeztében 1974-ben a BEK-döntős Atlético de Madrid vett részt az FC Bayern München helyett, míg 1975-ben elmarad a Világkupa.

Örökranglista**
Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Olaszország AC Milan 3
argentína Boca Juniors 3
uruguay Nacional 3
uruguay Peñarol 3
Spanyolország Real Madrid CF 3
2.
Németország FC Bayern München 2
Hollandia AFC Ajax 2
Argentína CA Independiente 2
Olaszország Juventus FC 2
Anglia Manchester United FC 2
Olaszország FC Internazionale Milano 2
Portugália FC Porto 2
Brazília Santos FC 2
Brazília São Paulo FC 2

** A listán a dél-amerikai labdarúgócsapatok is szerepelnek.

Klubvilágbajnokság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2005-től kezdődően a FIFA-klubvilágbajnokság lépett a Világkupa helyébe, amelyben részt vesznek Észak-Amerika, Ázsia, Afrika és Óceánia bajnokai is.[314]

Idény Helyezés
2013 Világbajnok

Örökranglista

Helyezés Klub Győzelmek száma
1. Spanyolország FC Barcelona 2
Brazília SC Corinthians Paulista 2
2.
Brazília São Paulo FC 1
Brazília SC Internacional 1
Olaszország AC Milan 1
Anglia Manchester United FC 1
Olaszország FC Internazionale Milano 1
Németország FC Bayern München 1
Spanyolország Real Madrid CF 1

Egyesületi tagok, szurkolók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy szurkolói üzlet Münchenben

Az FC Bayern München a 2014. november 28-i egyesületi gyűlésen kihírdetett statisztika szerint 251.315 egyesületi taggal, valamint 3.774 szurkólói klubbal rendelkezik.[315] A világrekordnak nevezhető számadatokkal az FC Bayern München megelőzi a második SL Benfica 235.000 tagos egyesületét.[316] Hivatalos statisztikai adatok szerint 10 milló szurkolója van Németországban és több, mint 20 millió a világban. Jegyek a Bayern-meccsre a számadatok szerint kivétel nélkül nem csak a hazai mérkőzésekre kelnek el, de minden idegenbeli mérkőzésen teljes létszámmal abszolvál a klub a szurkolói szektorban.[317][318]

Az FC Bayern München kötelezi a kornak megfelelően jól szervezett szurkólói klubbokat.[319] Legjelentősebb ultra klubok közzé tarozik a Schickeria München, az Inferno Bavaria, a Red Munichs '89, a Südkurve '73, a Munichmaniacs 1996, a Red Angels, és a Red Sharks.[320][321]

A szurkolói csoportok és az ultrák mára álláspontot foglalnak a szélsőséges fellépések, mint a rasszizmus ellen. 2014-ben a Német Labdarúgó-szövetség Julis Hirsch-díjjal tüntette ki a Schickeria München szurkolói klubot az antiszemitizmus és a diszkrimináció elleni elkötelezettsége miatt.[322][323][324][325]

Az 1990-es években születtek a leghíresebb szurkolói dalok, mint a Stern des Südens és az FC Bayern, Forever Number One, melyek a Bayern München hazai mérkőzésein rendre felcsendülnek.[326]

Az FC Bayern Münchennek olyan híres személyek is szurkolnak, mint XVI. Benedek pápa, Boris Becker visszavonult német teniszező, Volodimir Volodimirovics Klicsko ukrán ökölvívó, Nico Rosberg német Formula–1-es autóversenyző, Robbie Williams angol énekes, Horst Seehofer és Edmund Stoiber Bajorország egykori miniszterelnökei, és még sokan mások.[327]

Magyarország egyetlen szurkolói klubja az FCBM Hungary Fanklub.[328]

Rivalizálás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München az alapítását követő évtizedekben számos meghatározó mérkőzést vívott a müncheni riávilisai ellen. Az MTV München történetével szorosan összefűződő Bayern München számára nagy presztizsű mérkőzéseket jelentettek az összecsapások. A klub első mérkőzését az 1. Münchner FC 1896 ellen játszotta, amit 5:2 arányban megnyertek. A két csapat leghíresebb egymás elleni mérkőzése az 1903-as müncheni bajnokság döntője volt, amit a Bayern nyert meg 6:2 arányban. A Münchner SC-vel 1906 és 1919 között egy egyesületet alkotó Bayern München számára presztizs mérkőzéseknek számítottak az összecsapások az 1919-es szétvállást követő évtizedekben. Az FC Teutonia München csapatával éveken keresztül osztotta meg a Bayern München a Leopoldstrasse-i sportpályát. München labdarúgó elitjébe tartozó FC 1905 München is potenciális ellenfele volt a Bayern Münchennek a kezdetekben. Az FC Wacker München csapatával, melynek ekkor többször is volt játékosa és edzője a magyar Schaffer Alfréd legnagyobb küzdelmeit a Bayern München az 1920-as években vívta.

A két müncheni csapat első alkalommal 1902. szeptember 21-én találkozott egymással a müncheni bajnokságban. A mérkőzésen az FC Bayern München 3-0 arányban múlta felül a TSV 1860 München csapatát. A két csapat összecsapásai során a legtöbb gól az 1915. július 4-i mérkőzésen esett, amikor a TSV 1860 München 9-4-re győzte le az FC Bayern Münchent egy barátságos mérkőzésen. A két csapat közti legnagyobb különbség az 1918. december 22-i 8:0-ás TSV 1860 München győzelem volt. Az FC Bayern München legnagyobb különbségű győzelme a kétszer ismételt 7-0-ás győzelem volt. A legnagyobb nézőszám 78.000 volt a két csapat mérkőzésein, melyre három alkalommal volt példa. A leghosszabb veretlenségi sorozatot az FC Bayern München állította fel: 1978. április 8-tól 1999. november 27-ig tartott. A két egyesület felnőtt csapata 2008 óta nem játszott mérkőzést egymás ellen, mivel a TSV 1860 München jelenleg a német bajnokság másodosztályában szerepel.[329][330]

  • német Der Klassiker

A Bayern München és a Borussia Dortmund rivalizálása nem rendelkezik nagy múlttal.[331] A két csapat az 1990-es években kezdett először komoly versengésbe, amikor a Borussia Dortmund hosszas csapatépítés után 1995-ben, és 1996-ban is elnyerte a Bayern elől a bajnokságot, majd 1997-ben Münchenben megnyerte a Bajnokok ligája-döntőt.

A rivalizálás 1998-as levirágzása után 2010-ben a Jürgen Klopp vezetésével tért vissza a Dortmund a német és az európai klublabdarúgás élvonalába, így válva a Bayern München legstabilabb vetélytársává. Miután 2011-ben és 2012-ben is elnyerte a bajnokságot, majd 2012-ben a kupát is a Bayern München elől a Borussia Dortmund a 2013-as Bajnokok ligája-döntőben egymással néztek szembe a felek. A két egyesület egymás elleni legfontosabb mérkőzését, így a 2013-as BL-serleget a Bayern München nyerte. Ekkor kapta a rangadó "A német Klasszikus", illetve "A Klasszikus" (der Klassiker) elnevezéseket.[332][333][334][335]

A két csapat eddig 90 bajnoki mérkőzést játszott egymással, három alkalommal találkoztak az UEFA-bajnokok ligájában.

  • Flag of Bavaria (lozengy).svg Bajor riválisok:

Az FC Bayern München a megalapítását követő években az 1. FC Nürnberg személyében rátalált az első Münchenen kívüli riválisára. A két csapat első egymás elleni mérkőzését 1901. november 6-án játszották Münchenben, melyet 6:0 arányban a müncheniek nyerték meg. Az 1920-30-as években a Bayern München legnagyobb ellefelei az SpVgg Greuther Fürth és 1. FC Nürnberg volt. Az FC Bayern München és az 1. FC Nürnberg összesen 188 mérkőzést játszott le.[336][337]

  • német Nemzeti riválisok
    • Flag of North Rhine-Westphalia.svg Észak-Rajna-Vesztfália-i riválisok: Észak-Rajna-Vesztfália iparvárosainak labdarúgócsapatai a Bundesliga megalakulása óta az FC Bayern München számára potenciális vetélytársai. Az 1970-es évek német labdarúgását a Borussia Mönchengladbach és az FC Bayern München rivalizálása határozta meg.[338] Az 1970-es évek óta a Bayern München és az FC Schalke 04 összecsapásait nagy figyelem övezi. A két csapat leghíresebb küzdelme a német bajnokság 2000-2001-es szezonjának végjátéka volt, amikor a Bayern München 1 ponttal előzte meg az FC Schalke 04 csapatát.[339] Az 1990-es évek óta a Németország legnagyobb figyelem övezte rangadóját az FC Bayern München és a Borussia Dortmund vívja.[340] Az 1980-as években feltörekvő Bayer 04 Leverkusen az 1990-es évek óta nagy figyelem övezte mérkőzéseket játszik az FC Bayern Münchennel.[341]
    • Flag of Lower Saxony.svg VfL Wolfsburg: A 2000-es évek óta gazdaságilag folyton fejlődő VfL Wolfsburg potenciális ellenfelet jelent az FC Bayern München számára. A VfL Wolfsburg legnagyobb arányú győzelme 5:1, illetve 4:1 volt, a Bayern Münchené 6:1 volt a VfL Wolfsburg felett.[342]
    • Flag of Baden-Württemberg.svg VfB Stuttgart: A két déli csapat már történelmük eleje óta vív mérkőzéseket egymással. Rivalizálásuk az 1980-as, illetve 1990-es években forrt ki. A két csapat közti legnagyobb különbség a 2012-es 6:1-es Bayern München siker volt.[343]
    • Flag of Bremen.svg Werder Bremen: A két csapat rivalizálása az 1980-as évek óta folyamatosan tart. A két csapat közti legnagyobb különbség a kétszer látott 7:0-ás Bayern München siker volt.[344]
    • Flag of Rhineland-Palatinate.svg 1. FC Kaiserslautern: A két csapat rivalizálása az 1970-es évektől a 2000-es évekig tartott. A két csapat több emlékezetes mérkőzést játszott. A legtöbb gólt hozó mérkőzés az 1973-as 4:7-es 1. FC Kaiserslautern győzelem volt.[345][346]
    • Flag of Hamburg.svg HSV Hamburg: A háromszoros bajnok hamburgi csapat fénykorát az 1980-as években élte. Ebben az időszakban folyt a két csapat világhírű rivalizálása. A HSV Hamburg legnagyobb sikere Bayern München felett az 1977-es 5:0-ás győzelme, a Bayern München legnagyobb sikere HSV Hamburg felett a 2013-as 9:2-es, illetve a 2015-ös 8:0-ás győzelem volt.[347]
  • EU Nemzetközi riválisok
    • angol Angol riválisok:
    • spanyol Spanyol riválisok:
    • olasz Olasz riválisok:

Létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Allianz Arena[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Allianz Arena

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

Az Allianz Arena 2005 óta ad otthont a Bayern München számára és müncheni riválisa, az TSV 1860 München számára.

A stadion a legmodernebb labdarúgóstadionok közé sorolható, melyet a Herzog & de Meuron építői vállalat vitelezett ki 2002 és 2005 között. Az Allianz Arena kiérdemelte, hogy az UEFA ötcsillagos stadionnak minősítse. Ennek érdekében teljesítette a kötelező feltételeket: 106 páholy van a stadionban, egyenként 1374 ülőhellyel, Európa legnagyobb parkolójával rendelkezik (10 500 személygépjármű számára van hely). A nézőket a rendezvények alatt tető védi, de a játékfelületet nem. Befogadóképessége 69 344 személyre terjed ki UEFA és FIFA rendezvényeken, de bajnoki- és kupamérkőzéseken 75 024 férőhelyes a stadion.

Itt üzemel a csapat múzeuma, mivel az FC Bayern München kivásárolta a TSV 1860 Münchent a stadion részvényeiből, így riválisuk bérlőként lép pályára a stadionban. A saját megvilágításával sajátos, egyedülálló külsőt kölcsönöz magának az aréna. Bármilyen színben képes pompázni. Nappal nem világít, ekkor hófehér színben tündököl. A Müncheni derbin a két rivális csapat színeit ölti magára: a pirosat és a kéket. A 2012-es UEFA-bajnokok ligája-döntő ideje alatt egy egyedi színkombinációban pompázott.

Olympiastadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

UEFA ötcsillagos stadion Nuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.pngNuvola apps mozilla.png

A Müncheni Olympiastadion

A sport csúcsán alló Müncheni Olympiastadiont 1972-es épülése után vette át az FC Bayern München a TSV 1860 Münchennel egyetemben. 2005-ig, az Allianz Arena átadásáig szolgált hazai pályaként a Bayern München számára.

Az 1972-es Olimpiai játékokra épült stadion egy VB döntőt, egy EB döntőt, három BEK/BL döntőt, egy UEFA-kupa döntőt rendezett. Mementóként szolgál a 70'-es, 80'-as, 90'-es és 2000-es évek labdarúgásából. A stadion füvén vált a Bayern München német rekordbajnokká. Ebben stadionban nyert a Bayern München a Világkupa és az UEFA-kupa oda-visszavágós rendszerében döntőt.

Nem vesztette el teljes mértékében jelentőségét az Olympiastadion az Allianz Arena 2005 beli átadásának következtében. A 2005/06-os szezontól már nem a város legjelentősebb stadionja. Ennek ellenére a müncheni sport fejlődésében továbbra is nagy szerepet vállal. 2012-ben az UEFA Női Bajnokok Ligája döntőt rendezhette meg. München egyediségét tükrözi az is, hogy két ötcsillagos stadionnal rendelkezik, ami bármikor kész megtölteni lelátóit, bár csupán az Olympiastadion szolgál atlétikai rendezvényekkel az érdeklődők számára.

Säbener Straße - A "központ"[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Säbener Straße, a Bayern München edzőközpontja

A Säbener Straße az FC Bayern München klubközpontja, mely az első, a második és a korosztályos csapatainak edzőpályáját, az egyesület regenerációs kozpontját és a klub központi irodáját foglalja magába 70 000 négyzetméteren. A sportlétesítményt 1990-ben építették, mely a Säbener Straße 51-57 szám alatt, München (81547) Harlaching kerületében terül el.[348][349]

A központban 5 részleg különíthető el: a szolgáltatói központ, mely egy szurkolói áruházat, egy utazási ügynökséget foglal magába;[350][351] a regenerációs központ, mely a legkorszerűbb edzésfeltételeket és játékelemzési feltételeket biztosítja;[352][353][354][355] a központi iroda, mely az egyesület adminisztrációs családját foglalja magába;[356] az edzőpálya, mely az U-8-as csapattól a profi labdarúgókig biztosítja az edés feltételeit;[357] és az ifjúsági akadémia, mely az ifjúsági labdarúgók edzésmunkáját biztosítja, illetve 13 15 és 18 év közötti játékosnak ad szállást.[358]

Grünwalder Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grünwalder Stadion

A Grünwalder Stadion, teljes nevén Städtisches Stadion an der Grünwalder Straße (Grünwalder úti Városi Stadion) 1911. május 11-én lett átadva. A stadion a TSV 1860 München számára készült. Jelentőségét 1972-ben kezdte elveszíteni, amikor elkészült a Müncheni Olimpiai Stadion. Mára a TSV 1860 München és a Bayern München fiataljai, illetve a Bayern München női csapata számára nyújt otthont.[359]

1925-ben a Bayern München vezetősége kiegyezett a TSV 1860 München vezetőségével, így a Bayern is bérlője lehetett a stadionnak. Mégis közel 50 éven keresztül nem érezte otthon magát a saját stadionjában a Bayern. Több müncheni csapatnak nyújtott még otthont a Grünwalder Stadion.

1995 óta az FC Bayern München és TSV 1860 München anyaegyesületek kezében van. A Bayern München U23-as korosztálya és a női csapata hazai stadionja, valamint a TSV 1860 München U19-es és U21-es csapatának hazai pályája. A felnőttcsapatok az Allianz Arena gyepén osztoznak.

Férőhelye 14 000 fő. Átalakításokban többször is volt része: 1926, 1939, 1951, 1961, 1971, 1979, 2012–2013.

Korábbi létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Theresienwiese: Az FC Bayern München első mérkőzéseinek otthona volt a Theresienwiese-i sportpálya. A sziget ma az Oktoberfestnek ad otthont.[360]
  • Schyrenplatz: Az FC Bayern München első edzőpályája.[360]
  • Clemensstraße (1901–1906): Az egyesület első hazai pályája.[360]
  • Karl-Theodor-Straße (1906–1907): A Münchener Sport-Club csapatával közös otthona a klubnak az 1906–1907-es szezon során.[360]
  • Ungererstraße : Az egyesület edzőpályája, az utánpótlás otthona 1911-től.[360]
  • Städtisches Stadion an der Dantestraße (1943–1944): Az FC Bayern München otthona az 1943–1944-es szezon során a Grünwalder Stadion lebombázása miatt.[360]
  • Platz an der Schlierseestraße (1944–1945): Az FC Bayern München otthona az 1944–1945-ös szezon során a Grünwalder Stadion helyreállítási munkái miatt.[360]

Tervben álló létesítmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • „A mini Allianz Arena”

A Bayern München vezető testülete egy új stadion építésének lehetőségét ötlötte ki, amelyet az Allianz Arena mintájára terveznek. Ezt az ötletet a mái napig sem vetették el. Nyilvánosságra 2013. május 14-én hozták.[361]

  • Ingolstädter Straße

„Lábak helyett téglákba szeretnénk befektetni, ez az elsődleges célunk jelenleg” - mondta Karl-Heinz Rummenigge.

Az új létesítmény az Allianz Arenahoz közelebb lenne, mint a Säbener Straße. 4-5 kilométerre létesülne a stadiontól Észak-Münchenben (Freimann-ban). A vezetőség célja az volna az új edzőközponttal, hogy többek között a Bayern München női csapata és az utánpótlás nevelést is magába foglalja. A Säbener Straße így megmaradna a felnőttcsapatnak. Az ötlet kiváltó oka a zsúfoltság volt.[362]

Gazdasági társaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2002-es rendkívüli taggyűlés meghívója

2001. december 21-én az FC Bayern München vezetői megalapítják az FC Bayern München AG-t, amely az FC Bayern München sportegyesületének részvénytársasága és leányválalata. Az FC Bayern München AG a FC Bayern Sport-Werbe GmbH, az egyesület 1995-ben alakult gazdasági szerveződési rendszerének szerepét vette át. 2002. február 14-én egy rendkívüli gyűlés ült össze, amin meghatározták, hogy az anyaegyesület, az FC Bayern München e.V. és a gazdasági társaság, az FC Bayern München AG különváll, így a teljes egyesület döntéseit az anyaegyesület és a gazdasági társaság hozza meg.[363][364]

Az egyesület 75,01 %-ban birtokolja részvényeit, a megmardt részt az Adidas, az Allianz és az Audi AG birtokolja három egyenlő 8,33 %-os részvény tulajdonnal. Az anyaegyesület által a gazdasági társaság kétharmadban való birtoklása által a döntéshozást nem engedi át a gazdasági parnerek számára megakadályozva, hogy partnerei kivásárolják az anyaegyesületet részvényeiből.[365]

Sportosztályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az FC Bayern München sportosztályai
Football pictogram.svg Football pictogram.svg Football pictogram.svg
Labdarúgás (Férfiak) Labdarúgás II (Férfiak) Labdarúgás U (Férfiak)
Football pictogram.svg Basketball pictogram.svg Chess pictogram.svg
Labdarúgás (Nők) Kosárlabda Sakk
Handball pictogram.svg Table tennis pictogram.svg Bowling pictogram.svg
Kézilabda Asztalitenisz Bowling
Baseball pictogram.svg Gymnastics (rhythmic) pictogram.svg Ice hockey pictogram.svg
Baseball Torna Jégkorong
Referee football pictogram.svg
Játékvezető képzés

Az FC Bayern München sportegyesülete több sportosztállyal rendelkezik, mint kosárlabda, sakk, kézilabda, asztalitenisz és torna; valmint két mára megszünt sportosztállyal rendelkezett, mint baseball és jégkorong.[366]

  • Labdarúgás

Az FC Bayern München sportegyesülete rendelkezik egy profi, egy amatőr, egy öregfiúk, egy női és több korosztályos utánpótlás csapattal.[367][368]

  • Kosárlabda

Az egyesület kosárlabda csapata 1946-ban alapult meg. A kosárlabda csapat 3 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és egy alkalommal a német kupát. Jelenleg az első osztályban játszik.[369][370]

  • Sakk

Az egyesület sakk osztálya 1980-ban alapult meg. Az osztály rendelkezik egy férfi és egy női csapattal. A férfi sakk csapat 9 alkalommal nyerte meg a német bajnokságot, és rekordot jelentő 11 alkalommal nyerte meg a német villámsakk bajnokságot. A férfi csapat legnagyobbb sikerét 1992-ben érte el az Európai Klub Bajnokság megnyerésével.[371]

  • Kézilabda

Az egyesület kézilabda osztálya 1945-ben alapult meg. A férfi csapat legnagyobb sikerere a nemzeti porondon az ötödik hely volt 1955-ben.[372]

  • Asztalitenisz

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1946-ban alapult meg.[373]

  • Bowling

Az egyesület asztalitenisz osztálya 1983-ban alapult meg.[374]

  • Baseball

Az egyesület baseball csapata 1962-ben alapult meg, amely az 1970-es években megszünt. Ez idő alatt a csapat 2 alkalommal megnyerte a német bajnokságot, és 3 alaklommal a harmadik helyen végzett.[375]

  • Torna

Az egyesület torna osztálya 1974-ben alapult meg. A férfiak csapata 4 alkalommal nyerte meg német bajnokságot, és 5 alkalommal végzett a második helyen.[376]

  • Jégkorong

Az egyesület jégkorong osztálya 1966-ban a MEV 1883 Münchennel való egyesüléssel jött létre, majd az 1969-es szétválással szünt mrg. 1967-ben a csapat feljutott az első osztályba, valamint ebben az évben megnyerte a DEV-kupát.[377]

  • Játékvezető képzés

Az egyesület 1919-ben alapított játékvezető képzés osztálya, mely a labdarúgó játékvezetők képzését segíti Németországban. Európában a legtöbb taggal rendelkező osztály.[378]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.goal.com/en-us/news/174/uefa-champions-league/2010/04/08/1869197/cl-comment-van-gaals-bayern-give-new-meaning-to-fc-hollywood
  2. FC Bayern München családfa”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. december 29.) 
  3. Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  4. ^ a b c d e Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 17–33. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  5. Európai klubszövetség (ECA)”, ecaeurope.com, 2014. január 29. (Hozzáférés ideje: 2014. január 29.) 
  6. Bayern München. FIFA. (Hozzáférés: 2012. május 10.)
  7. UEFA Europa League: History: New format provides fresh impetus. UEFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  8. Classic Football: Clubs: FC Barcelona. FIFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
    Classic Football: Clubs: AS Roma. FIFA. (Hozzáférés: 2014. augusztus 14.)
  9. World Soccer Magazine 2013-as díjazottjai”, worldsoccer.com, 2013. december 12. (Hozzáférés ideje: 2014. január 23.) 
  10. FC Bayern München történelme 1900-tól 1955-ig”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  11. Franz John és az alapítás”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  12. Obwohl auf der Gründungsurkunde 17 Namen zu lesen sind, wurde diese am 27. Februar 1900 nur von elf Herren unterzeichnet. Die restlichen sechs wurden später hinzugefügt. Diese Tatsache geht aus einem Schreiben Johns hervor, in dem er die Geschehnisse des Abends schildert.
  13. Franz John visszamlékezése (nemtül)”, sporthaverok.hu, 1903. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  14. Az FC Bayern München történelme 1900-tól 1919-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  15. Franz John visszamlékezése (nemetül)”, bayernkings.de, 1903. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  16. Franz John visszamlékezése (nemetül)”, pannonbajor.hu, 1903. december 31. (Hozzáférés ideje: 2015. április 12.) 
  17. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 451–452. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  18. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  19. ^ a b c Klubstatistik. FC Bayern Munich Official Website, 2008. június 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 11.)
  20. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 30–40. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  21. Raphael Keppel, Deutschlands Fußball-Länderspiele, S. 16.
  22. Einziges Länderspieltor Gablonskys (Korrektur durch den DFB)
  23. ^ a b 1900 to 1932: Successful from the start (de nyelven). FC Bayern Munich Official Website. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  24. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt, 30–40. o (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  25. Német bajnoki arisztokrácia”, fussball.de, 2014. november 7. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  26. Die Präsidenten des FC Bayern (német nyelven). FC Bayern Munich official website. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  27. Az FC Bayern München történelme 1920-tól 1939-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  28. Az FC Bayern München történelme 1900-tól 1919-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  29. Player Profile William Townley, englandfc.com
  30. FC Bayern München 1922-1923-as szezonja”, webalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. december 31.) 
  31. FC Bayern München családfa”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. december 29.) 
  32. Vereinsregistereintragung VR 2463 beim Amtsgericht München
  33. Az FC Bayern München történelme 1920-tól 1939-ig (németül)”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. november 7.) 
  34. FC Bayern München családfa”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2014. december 29.) 
  35. FC Bayern München Történelem”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  36. Német bajnoki rendszer”, ebalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  37. FC Bayern München Történelem 1920-1939”, bayernkings.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  38. FC Bayern München - Grünwalder Stadion”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  39. FC Bayern München 1925-1926-os szezon”, f-archiv.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  40. FC Bayern München 1925-1926-os szezon”, f-archiv.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  41. FC Bayern München történelem”, sporthaverok.hu, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  42. FC Bayern München 1925-1926-os szezon”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  43. FC Bayern München 1926-1927-es szezon”, f-archiv.de, 1926. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  44. FC Bayern München turné 1927-ben”, f-archiv.de, 1927. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  45. FC Bayern München 1927-es turné”, fcbayern1.de, 1927. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  46. Schulze-Marmeling, Dietrich. Die Bayern. Die Geschichte des deutschen Rekordmeisters (német nyelven). Die Werkstatt (2003). ISBN 3-89533-426-X 
  47. Német bajnoki rendszer”, ebalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  48. Az FC Bayern München 1927-1928-as szezonja”, ebalice.it, 1928. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  49. FC Bayern München, 1928, Olimpia”, sporthaverok.hu, 1928. július 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  50. FC Bayern München -irodanyitás, 1928”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  51. FC Bayern München közgyúlés 1928-ban”, f-archiv.de, 1927. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  52. FC Bayern München - 1928-as közgyűlés”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  53. FC Bayern München 1928-1929-es szezon”, f-archiv.de, 1929. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  54. FC Bayern München 1929-1930-as szezon”, f-archiv.de, 1930. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  55. FC Bayern München 1930-1931-es szezon”, f-archiv.de, 1931. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  56. Az FC Bayern München 1931-1932-es szezonja”, f-archiv.de, 1932. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  57. Német bajnoki rendszer”, ebalice.it, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  58. Dél-német bajnokság (a döntő)”, eintracht-archiv.de (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  59. kicker Allmanach 1990, by kicker, page 161 & 165 - German championship 1903 to 1963, accessed: 21 April 2009
  60. German championship 1931-32 RSSSF.com, accessed: 21 April 2009
  61. German championship 1931-32 RSSSF.com, accessed: 21 April 2009
  62. FC Bayern München 1932-1933-as szezon”, f-archiv.de, 1933. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  63. Die Präsidenten des FC Bayern (német nyelven). FC Bayern Munich official website. (Hozzáférés: 2010. január 29.)
  64. FC Bayern München Történelem”, fcbayern1.de, 1900. február 27. (Hozzáférés ideje: 2015. január 1.) 
  65. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 133.]
  66. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 142.]
  67. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 153.]
  68. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 163.]
  69. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 172.]
  70. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 183.]
  71. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 196.]
  72. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 208.]
  73. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 222.]
  74. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 237.]
  75. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 252.]
  76. [Hardy Grüne: Vom Kronprinzen bis zur Bundesliga. 1890 bis 1963. (= Enzyklopädie des deutschen Ligafußballs. Band 1). Agon Sportverlag, Kassel 1996, ISBN 3-928562-85-1, S. 263.]
  77. 1976-os Világkupa első találkozó”, fifa.com, 1976. november 22. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  78. 1976-os Világkupa második találkozó”, fifa.com, 1976. december 23. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  79. ^ a b c 1976-1977-es Bundesliga statisztikák”, dfb.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  80. ^ a b c d e f g h 1976-1977-es Német kupa statisztikák”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  81. 1976-1977 BEK 1. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  82. 1976-1977 BEK 2. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  83. 1976-1977 BEK 3. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  84. 1976-1977 BEK 4. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  85. 1976-1977 BEK 5. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  86. 1976-1977 BEK 6. mérkőzés”, uefa.com, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  87. Franz Beckenbauer szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  88. Lóránt Gyula”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  89. Ulrich "Uli" Hoeneß szezonja”, fussballdaten.de, 1977. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  90. Paul Breitner”, fussballdaten.de, 1978. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  91. Gerhard "Gerd" Müller szezonja”, fussballdaten.de, 1979. február 9. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  92. Csernai Pál”, fussballdaten.de, 1979. március 1. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  93. Wilhelm Neudecker lemondásának története”, spiegel.de, 1979. március 19. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  94. Willi O. Hoffmann váltja Wilhelm Neudeckert az FC bayern München elnöki posztján”, spiegel.de, 1979. április 27. (Hozzáférés ideje: 2014. június 14.) 
  95. Az FC Bayern München 2004-2005-ös szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  96. Az FC Bayern München 2004-2005-ös UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  97. Balanced Ballack is the finished article. telegraph.co.uk, 2006. március 7. (Hozzáférés: 2008. március 14.)
  98. Roma capture Kuffour. UEFA.com, 2005. június 8. (Hozzáférés: 2012. március 31.)
  99. The inside story of the Allianz Arena, Champions League Final venue. Four Four Two magazine. (Hozzáférés: 2012. június 16.)
  100. Az FC Bayern München 2005-2006-os szezonja”, rsssf.com, 2004. december 31. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  101. Az FC Bayern München 2005-2006-os UEFA-bajnokok ligája-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  102. Philipp Lahm (de nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. július 17.)
  103. B. Schweinsteiger. Soccerway. (Hozzáférés: 2014. július 20.)
  104. Neuhaus, Les. „Former Germany player Jens Jeremies set to play last match”, Financial Times, 2006. május 6. (Hozzáférés ideje: 2009. június 24.) 
  105. Bixente Lizarazu (német nyelven). fussballdaten.de. (Hozzáférés: 2014. április 22.)
  106. Chelsea announce Ballack capture”, BBC Sport, 2006. május 15. (Hozzáférés ideje: 2006. május 15.) 
  107. Zé Roberto seals return to Bayern. FC Bayern Munich. (Hozzáférés: 2007. szeptember 25.)
  108. Ottmar Hitzfeld turns down offer to become Germany coach. German News, 2004. július 1. (Hozzáférés: 2008. augusztus 17.)
  109. Archive 2006/2007. Deutscher Fußball Bund, 2007. május 19. (Hozzáférés: 2010. január 22.)
  110. Makaay quick to make his mark. UEFA.com, 2012. március 8. (Hozzáférés: 2012. július 5.)
  111. Liew, Jonathan: Bayern Munich v Real Madrid: Champions League's greatest rivalry. The Telegraph, 2014. május 7. (Hozzáférés: 2014. július 23.)
  112. Feyenoord signs Netherlands striker Roy Makaay from Bayern Munich on three-year deal. International Herald Tribune, 2007. június 28. [2007. október 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
  113. Mein rotes Herz ist größer als das schwarz-weiße (német nyelven). 11freunde.de, 2013. április 2. (Hozzáférés: 2013. június 1.)
  114. Hitzfeld expects problems from Bayern ´dream team´”, Soccerway, 2013. június 13. (Hozzáférés ideje: 2013. július 30.) 
  115. Hargreaves set to seal Manchester United deal”, Bayern Munich, 2007. május 20. (Hozzáférés ideje: 2007. június 1.) 
  116. FCBayern.com: FCB unveil star signings Ribéry and Toni. FCBayern.com, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  117. FCB unveil star signings Ribéry and Toni. fcbayern.de, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2008. január 23.)
  118. Hamit Altıntop. Mackolik.com, 2012. június 27. (Hozzáférés: 2012. június 27.)
  119. Sky Sports: German giants recruit Ribéry. Sky Sports, 2006. június 7. (Hozzáférés: 2006. június 7.)
  120. Klose joins Bayern
  121. Bayern Magazin: 1/59, pages: 16–21, 11 August 2007 (in German)
  122. Fussballdaten – Zahlen, Texte, Bilder (német nyelven). fussballdaten.de, 2008. május 17. (Hozzáférés: 2008. július 15.)
  123. Az FC Bayern München 2007-2008-as UEFA-Kupa-szereplése”, uefa.com, 2012. december 7. (Hozzáférés ideje: 2014. december 5.) 
  124. ^ a b Bayern München (német nyelven). kicker. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  125. Modern great Kahn bids adieu in Kolkata. FC Bayern Munich Website, 2008. május 27. [2008. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. július 24.)
  126. A Bundesliga összes bajnoka 1964 óta”, DFB, 2009. január 16. (Hozzáférés ideje: 2009. január 16.) 
  127. Az összes német bajnok”, DFB, 2007. június 10. (Hozzáférés ideje: 2009. január 16.) 
  128. Team Line-ups – Final – Germany-Spain (PDF). Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés: 2012. június 12.)
  129. Full-time report Germany–Spain”, Union of European Football Associations, 2008. június 29. (Hozzáférés ideje: 2012. június 9.) 
  130. Sablon:Cita web
  131. Sablon:Cita web
  132. Record-breaking Bayern stroll past Sporting. UEFA, 2009. március 10. [2009. április 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. április 20.)
  133. Barca brilliance turns tables on Bayern. UEFA, 2009. április 8. [2009. április 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  134. Bayern save face as Barcelona keep apace. UEFA, 2009. április 14. [2009. április 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  135. Bayer part company with Jürgen Klinsmann. FC Bayern Munich Official Website, 2009. április 27. [2009. május 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 19.)
  136. FC Bayern München történelem - Klinsmann és Louis van Gaal (2008-2011)”, sporthaverok.hu, 2010. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  137. Alkmaar approve switch: Van Gaal poised to take Bayern helm”, FC Bayern, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  138. Bayern appoint Van Gaal as coach”, BBC, 2009. május 13. (Hozzáférés ideje: 2009. május 13.) 
  139. Bayern president takes swipe at Klinsmann. Sports Illustrated, 2011. október 20. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  140. Bayern Munich president Uli Hoeness rules out January transfers. Goal.com, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2011. december 13.)
  141. Champions League games go ahead”, UEFA.com, Union of European Football Associations, 2010. április 18.. [2010. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. április 28.) 
  142. Champions Munich finish with a flourish”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 8. (Hozzáférés ideje: 2010. május 10.) 
  143. Bayern storm to domestic double triumph”, fcbayern.de, FC Bayern, 2010. május 15. (Hozzáférés ideje: 2010. május 16.) 
  144. ^ a b Team statistics: Full time. UEFA.com. Union of European Football Associations, 2010. május 22. (Hozzáférés: 2010. május 28.)
  145. FC Bayern München történelem - Klinsmann és Louis van Gaal (2008-2011)”, sporthaverok.hu, 2010. június 1. (Hozzáférés ideje: 2014. november 6.) 
  146. Infos und Spielszenen zur Auflage 2010 auf bundesliga.de
  147. Sablon:Cita web
  148. Bayern gegen Schalke - Duisburg erwartet Cottbus! (German nyelven). kicker sportmagazin. (Hozzáférés: 2011. január 30.)
  149. Sablon:Cita web
  150. David Alaba signs for Bayern until 2013. FC Bayern Munich, 2010. június 30. [2010. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 2.)
  151. Christoph Biermann: Die neue Zehn. In: SPIEGEL-Verlag Rudolf Augstein GmbH & Co. KG (Hrsg.): DER SPIEGEL. Nr. 13, SPIEGEL-Verlag Rudolf Augstein GmbH & Co. KG, 29. 03 2010, S. 116–118 (http://www.spiegel.de/spiegel/print/d-69744045.html ; Stand: 2014-04-12; Artikel auch als PDF-Datei abrufbar).
  152. Miroslav Klose – Player Profile. ESPN Football News. (Hozzáférés: 2013. május 27.)