Leeds United FC

Leeds United
Csapatadatok
Teljes csapatnév	Leeds United Football Club
Becenév	The Whites (Fehérek) The Peacocks (Pávák)
Székhely	Leeds, Anglia
Alapítva	1919
Klubszínek
Stadion	Elland Road Beeston Leeds Anglia
Vezetőedző	Daniel Farke
Elnök	Paraag Marathe
Bajnokság	The Championship
Nemzeti sikerek
Bajnok	3 alkalommal
Kupagyőztes	1 alkalommal
Szuperkupa-győztes	2 alkalommal
Ligakupa-győztes	1 alkalommal
Nemzetközi sikerek
VVK	2 alkalommal
Statisztika
Legtöbb gól	Peter Lorimer (168)
Csapatmezek
Hazai Idegenbeli Harmadik
Hivatalos honlap
Leeds United honlapja
A Wikimédia Commons tartalmaz Leeds United témájú médiaállományokat.

A Leeds United egy profi angol labdarúgóklub Leedsben. Az angol labdarúgó-bajnokság másodosztályában, a Championship-ben szerepelt 2020-ig, 16 év után ismét az angol első osztályban, a Premier League-ben szerepeltek három éven át, a 2022–2023-as idény végén való kiesésig.

Története

A kezdetek

1904-ben Leeds City FC néven alapítottak futballklubot, amelyet 1919-ben felszámoltak azzal a váddal, hogy illegális kifizetéseket eszközöltek a játékosok irányába az első világháború alatt. Az átformálódó és újraalakuló gárda a Leeds United nevet kapta, így a klubot hivatalosan 1919-ben alapították. Első mezük kék-fehér volt a Huddersfield Town mintájára, ugyanis a Huddersfield elnöke támogatta a Unitedet, valamint szerette volna egyesíteni a két együttest. Ezután 1950-ig sárga-kékben játszottak, majd tiszta fehérre váltottak – a Real Madrid hatására. A sárga és kék színek az idegenbeli szerelésben maradtak meg.

1919 októberében a Midland League-be kaptak meghívást, hogy töltsék be a megszűnt előd helyét. Első mérkőzésükre novemberben már sor is került, méghozzá az Elland Roadon. A 39 460 férőhelyes stadiont használta korábban a Leeds City FC is, a United a Yorkshire Amateurstől kapta vissza. 1920-ban már a másodosztályban vitézkedhettek a Pávák (ez ugyanis a Leeds beceneve, utalva a korábban az Elland Road közelében fekvő „Öreg Páva Pub” nevére), a szakmai munkát Arthur Fairclough, a Barnsley korábbi sikeres edzője felügyelte, akivel meg is szilárdították helyüket ebben a ligában. Igaz, bemutatkozó mérkőzésüket, amely hivatalosan is első bajnokijuknak számít, 1920. augusztus 28-án, a Port Vale ellen 2-0-ra elvesztették. Az élvonalba először 1924-ben kerültek fel, ám évtizedekig ingáztak az első- és második vonal közt. Első nemzetközi hírű játékosuk az 1950-es években bukkant fel a walesi John Charles személyében, akit a Juventus igazolt le – akkoriban rekordot jelentő 65 ezer fontért.

Don Revie 13 éve

1961-ben a Leeds United vezetőedzője bizonyos Donald "Don" Revie lett. Az új tréner első éve igen nehéz körülmények közt zajlott, kis híján ki is estek az időközben átszerveződött ligarendszer harmadik osztályába. A zseniális szakember hamar megfordította a rossz szériát, feljuttatta csapatát az élvonalba, ahol 1965 és 1974 közt nem végeztek a negyediknél rosszabb pozícióban. 1968/69-ben első bajnoki aranyérmüket ünnepelhették, melyet 1973/74-ben újabb siker követett. Más sorozatokban is jól szerepeltek, 1968-ban Ligakupát, 1972-ben FA-kupát nyertek, megmutathatták magukat a nemzetközi színtéren is: 1968-ban és 1971-ben elhódították a Vásárvárosok kupáját (a mai Európa-liga egyik elődje). Előbbinek magyar vonatkozása is akad: a ’68-as fináléban a Ferencvárost múlta felül az angol együttes. Nem volt azért ez a korszak sem csupa arany, öt alkalommal a bajnokságban, háromszor az FA-kupában, egyszer a VVK-ban, egyszer pedig a Kupagyőztesek Európa-kupájában zártak másodikként.

Kétségkívül Don Revie a korszak legjobb angol csapatát építette fel. Azonban ennek ára volt: Revie Leeds Unitedjét a korszak legdurvább és legsportszerűtlenebb csapatának tartották. Ugyanakkor a játékosai apjukként imádták őt, és feltétel nélkül hittek benne és a módszerében. Pedig nem akárkikről volt szó: például Revie csapatkapitánya az a Billy Bremner volt, akit később a klub történetének legjobb játékosává választottak.

A BEK-döntőtől a másodosztályig: a '70-es, '80-as évek

Revie 1974-ben az angol szövetségi kapitányi posztért hagyta el a Leedset, de a helyére kinevezett Brian Clough már előzetesen is óriási kockázatnak tűnhetett: ugyan a szakember képességei elvitathatatlanok voltak (megnyerte frissen feljutó Derby Countyval az 1971-72-es bajnoki kiírást a Leeds előtt, majd a BEK-ben az elődöntőig menetelt), de a stílusa gyakorlatilag teljesen ellentétes volt Don Revie-ével, akivel személyes ellentétei is voltak. Ennek az lett az eredménye, hogy az öntörvényű és szigorú edző nem tudta magát és a stílusát elfogadtatni Anglia akkori legjobb csapatával, így a klub történetének egyik legrosszabb rajtját produkálta. Mindössze 44 nappal a munkába állása után Clough-nak mennie kellett.

Clough helyére Jimmy Armfield került, akivel egy kis időre még visszatért a klub régi fényébe: az 1974-1975-ös szezon végén BEK-döntőt játszhatott a gárda – a Franz Beckenbauer-féle szupererős Bayern Münchennel viszont már nem bírtak a kiöregedőben lévő klasszisok. Armfield és asszisztense, Don Howe újjáépítették a klubot, ami ugyan nem volt bajnokesélyes, de stabilan a középmezőny élén tartotta magát. Azonban a sikerekhez szokott vezetőségnek ez kevés volt, így a helyükre hozta Jock Steint, akinek Clough-hoz hasonlóan 44 nap jutott. Őt Jimmy Adamson követte, de se neki, se az utána következő egykori Revie-játékosnak, Allan Clarke-nak nem sikerült megállítani a zuhanást, és a Leeds kiesett a másodosztályba. Clarke-ot egykori csapattársa, Eddie Gray követte, aki pénz híján fiatalítani akart. Azonban az eredmények még mindig nem jöttek, így a tulajdonosok 1985-ben őt is menesztették. Utódja egy másik Revie-sztár, a legendás csapat kapitánya, Billy Bremner lett, aki jobb híján a Gray által megkezdett úton ment előre. Úgy néz ki, hogy neki sikerül: 1987-ben végre bejutottak a playoff-ba, de ott elbukták a döntőt a Charlton Athletic ellen. Az FA kupában egészen az elődöntőig meneteltek, de ott meg a Coventry City győzte le őket. Ráadásul a nagy terhelés kimerítette a fiatal csapatot, így az 1988/1989-es szezon elején minden eddiginél pocsékabb kezdést produkáltak.

Howard Wilkinson és a '90-es évek

1988 októberében menesztették az egykori skót legendát, Billy Bremnert a menedzseri posztról, és Howard Wilkinson került a másodosztály 21. helyén tanyázó csapat kispadjára. Súlyos örökséget kellett átvennie – és ha nem lett volna így is gyászos a helyzet, még egy legendát is elveszítettek: Don Revie 1989. május 26-án halt meg, hosszas betegség után. Ezek után nem is lehetett volna más a Leeds célja, mint méltóképpen megemlékezni a klub történetének legnagyobb edzőjéről. Célját hamarosan elérte, 1990-ben ismét a legjobbak közé került a Leeds. 1991-ben negyedikek lettek az élvonalban, egy évvel később történetük harmadik, egyben eddigi utolsó bajnoki aranyát nyerték olyan játékosokkal, mint a szezon végén a fő rivális Manchester Unitedhez igazoló Éric Cantona, Ian Rush, Gary Speed vagy Gordon Strachan. 1992/93-ban tiszteletüket tehették az első kiírását futó Bajnokok Ligájában, ám hazai pontvadászatukban – az újjászerveződő Premier League-ben – épphogy bennmaradtak. 1996-ban Ligakupa-döntőt buktak, aztán egy-két évre újra beleszürkültek a mezőnybe. Ahogy az új sikerkorszak kezdetét, úgy a végét is egy tragédia árnyékolta be: Billy Bremner, aki nem is olyan régen még a csapat menedzsere volt, 1997. december 7-én, mindössze 2 nappal az 55. születésnapja előtt szívrohamban meghalt. A csapat sajátos búcsút vett a korábbi kőkemény középpályástól: a december 13-ai, Chelsea elleni idegenbeli meccsen kettős emberhátrányban is kihúzták 0-0-s döntetlennel. Az utcai szurkolók ezt énekelték: "Van 9 férfi és Billy!". (2006-ban egész véletlenül pont Bremner 64. születésnapjára, december 9-ére sorsolták a Leeds és a Bremner-féle csapat legnagyobb riválisa, a Derby elleni másodosztályú meccset. A csúcsrangadón a szurkolók énekelni kezdtek "az egyetlen Billy Bremner"-ről, mire a legenda arca megjelent a kivetítőn is.)

A mennytől a pokolig – immár másodszor

1998-ban, George Graham menesztése után David O’Leary lett a klub menedzsere. Ekkor került a fehérmezesekhez többek közt Mark Viduka és Olivier Dacourt. Az UEFA-kupában 2000-ben elődöntőig jutottak. A Galatasaray ellen alulmaradtak ugyan, de nem erről maradt emlékezetes a párharc: a törökországi mérkőzés előtt két brit szurkolót halálra késeltek. Azóta minden évben egyperces néma csenddel emlékeznek rájuk a tragikus dátumhoz legközelebb eső mérkőzéseken. 1999/2000-ben bajnoki harmadik helyükkel kivívták a Bajnokok Ligája-szereplés lehetőségét, és 2001-ben az elődöntőig meneteltek, ahol a spanyol Valencia állította meg őket. A Leedsnek ekkoriban a fentebb említett kettősön kívül még olyan játékosai voltak, mint két angol válogatott kapus, Paul Robinson és Nigel Martyn; a kiváló képességű, de sérülékeny középhátvéd, Jonathan Woodgate; a csapatkapitány Lucas Radebe; Rio Ferdinand, az angol védőfejedelem; a kiváló középpályás Lee Bowyer; a későbbi BL-győztes Harry Kewell; a liverpooli "Isten", Robbie Fowler; illetve Dominic Matteo, Seth Johnson, és ekkoriban lett az első csapat tagja az akkor még csak 18 éves James Milner.

O'Leary csapata minden kétséget kizáróan félelmetes játékerőt képviselt. De a kártyavár összeomlott.

Ugyanis a Leeds United klubcsúcsot jelentő 18 millió fontot fizetett a West Hamnek Rio Ferdinandért, de nem ez volt az egyetlen komoly igazolás a 2000-es évek elején: Robbie Fowler és Seth Johnson is nagy összegért, és komoly fizetésért írt alá. Az árak és a fizetések meredek emelkedése viszont komoly megterhelést jelentettek a klubkasszának. Ráadásul a Valencia elleni, 2001-es BL-elődöntő után megfordult a szerencséjük. A financiális problémák első jele Rio Ferdinand eladása volt – 30 millió fontot kaptak érte a fő rivális Manchester Unitedtől. Az üzlet enyhén szólva sem nyerte el a sikerkovács O’Leary tetszését, de a tulajdonosoknak ekkor már a pénzügyi válság kezelése volt a prioritás, így megváltak tőle a vezetők, és a helyére Terry Venablest ültették. Tovább folytatódott a kiárusítás: először elment Robbie Keane (2002, Tottenham Hotspur FC), majd 2003-ban jött az első nagy eligazolási hullám: Jonathan Woodgate (Newcastle United FC), Lee Bowyer (West Ham United FC), Nigel Martyn (Everton FC), Robbie Fowler (Manchester City FC), és a saját nevelésű Harry Kewell (Liverpool), majd a pocsék 2003/2004-es szezon végén követte őket Mark Viduka (Middlesbrough), Paul Robinson (Tottenham), Alan Smith (Manchester United FC) és James Milner (Newcastle) is. A klub egyre rosszabb anyagi helyzetét mutatta, hogy a nagyszerű futballistákat jóval áron alul kótyavetyélték el. Ennyi klasszis távozását nincs az a klub, amelyik elbírná. A Leeds sem bírta el: a már említett 2003/2004-es szezon végén a 3 évvel azelőtt BL-elődöntős csapat újra kiesett a Championshipbe, azaz az angol másodosztályba.

2004-ben Ken Bates vette meg a Leeds Unitedet 10 millió fontért. Volt neki miből, hiszen az orosz Roman Abramovics 2003-ban tőle vette meg a Chelsea FC-t, amit aztán fontmilliókkal lendített fel. Ugyanakkor, a Chelsea-ért kapott 100 millió font a saját adósságai miatt csak átmenetileg bizonyult elégnek. Az új tulaj és Kevin Blackwell menedzser pedig néhány új igazolással stabilizálta a gárdát, amely így a Championship középmezőnyében végzett. Az idény végeztével kulcsembereik közül Lucas Radebe visszavonult, a fiatal Aaron Lennon a Tottenhamhez igazolt. 2006-ban ennek ellenére is elérték a felsőházi rájátszást, és bár a szezon végére visszaestek, a rájátszás elődöntőjében magabiztosan verték a Prestont. Sokan úgy vélték, hogy a feljutás is sikerül nekik, a döntőben azonban kikaptak a Watfordtól. Egy évvel később ennyire sem futotta, kiestek a másodosztályból – ez pedig azt eredményezte, hogy a klub története során először szerepelhetett a harmadik ligában (leszámítva a megalakulás utáni rövid portyát a Midland Leauge-ben – de az még más rendszer volt, nem nevezhető harmadik vonalnak).

2007-2012

2007 júliusában a teljes irányítás Ken Bates kezébe került, Dennis Wise vezetőedzővel pedig a csapat mínusz 15 pontról indulva is jól szerepelt (a pontlevonás oka az volt, hogy a csapat tulajdonosi helyzete még tárgyalás alatt állt a bajnokság kezdetekor, ezért majdnem ki is zárták őket). A szezon felénél Dennis Wise elhagyta a Leeds gárdáját a Newcastle kedvéért, helyét a klub korábbi játékosa, Gary McAllister vette át, aki a rájátszásig kormányozta a Pávákat. A döntőben elvéreztek, a 2008/09-es szezonban pedig gyengén kezdtek, ami újabb edzőváltáshoz vezetett. 2009-ben újra közel kerültek a feljutáshoz, bár ezúttal a rájátszási elődöntő jelentett végállomást. 2009/10-ben aztán Simon Grayson vezetésével végre sikerült kiharcolniuk a másodosztálybeli tagságot, ráadásul 2010 januárjában Jermaine Beckford góljával az Old Traffordon búcsúztatták az FA-kupától a fő riválist, a Manchester Unitedet. Üröm az örömben, hogy Beckford az élvonalbeli Everton labdarúgó-csapatához igazolt. A Leeds a másodosztályban viszont csak a középcsapat szinten tengődik, ami különösen bosszantó lehet annak tükrében, hogy először a Norwich (2010/2011), majd a Southampton (2011/2012) csapata is képes volt másodosztályos újoncként feljutni a Premier Ligába. A 2011-es év szörnyű hírrel zárult a klub számára: az egykori Leeds-legenda (1988 és 1996 között 248 meccsen 39 gól a védekező középpályástól), a klub történetének 23. legjobb játékosa, a korábbi közkedvelt középpályás, a walesi válogatott egykori csapatkapitánya és (visszavonulása után) szövetségi kapitánya, Gary Speed máig ismeretlen okokból 2011. november 27-én felakasztotta magát. Az eset megrázta a Unitedet és az egész labdarúgást.

2012 decemberében érkezett a hír: a United is csatlakozik az újgazdag klubok sorába, mivel a GFH Capital nevű dubaji cég (pár hónapos átmeneti időszak után) a Leeds kizárólagos tulajdonosává válik. Mivel a Leeds a másodosztály középmezőnyének elején található, és a Unitedé a másodosztály egyik legjobb infrastruktúrája, Anglia legdinamikusabban fejlődő vidékén, ráadásul a klub vezetőedzője az a Neil Warnock, aki előző klubját (Queens Park Rangers) az élvonalba vitte, így a Leeds rajongóinak minden okuk megvan a reménykedésre

Rekordok, érdekességek

• Első meccs: 1920. augusztus 28., Leeds United 0-2 Port Vale
• Rekord győzelem a bajnokságban: 1934. április 7., Leeds United 8-0 Leicester City
• Rekord győzelem nemzetközi kupában: 1969. szeptember 17., Leeds United 10-0 Lyn Oslo (első forduló)
• Rekord vereség a bajnokságban: 1934. augusztus 27., Stoke City 8-1 Leeds United
• Rekord nézőszám: 1967. március 15., Leeds United – Sunderland, 57.892 néző (FA kupa, 5. forduló)
• Legtöbb gól egy meccsen: 1938. október 1., Division One, Gordon Hodgson 5 gól (a Leicester City ellen)
• Legdrágább játékos: Rio Ferdinand, 18 millió £-ért érkezett a West Ham Unitedtől 2000-ben.

Mezek és a címer

A Leeds első 15 évében a mez – a Huddersfield Townhoz hasonlóan – kék és fehér csíkos volt, hozzá fehér nadrág, és sötétkék zokni, mivel a Huddersfield elnöke, Hilton Crowther megpróbálta a két klubot egyesíteni. Végül elhagyta a csapatát, hogy csatlakozzon a Leeds-hez.

1934-ben a csapat átváltott félig kék, félig sárga mezre. A nadrág fehér maradt, de a zoknik világoskékek lettek. Ebben az összeállításban először 1934. szeptember 22-én játszottak.

Mezgyártók és szponzorok

Év	Gyártó	Mezszonpzor	Másodlagos szponzor	Harmadlagos szponzor
1972–1973	Umbro	nincs	nincs	nincs
1973–1981	Admiral
1981–1983	Umbro	RFW
1983–1984		Systime
1984–1985		WKG
1985–1986		Lion Cabinets
1986–1989		Burton
1989–1991		Topman
1991–1992		Evening Post
1992–1993	Admiral	Admiral
1993–1996	ASICS	Thistle Hotels
1996–2000	Puma	Packard Bell
2000–2003	Nike	Strongbow
2003–2004		Whyte & Mackay
2004–2005	Diadora		Rhodar
2005–2006	Admiral
2006–2007		Bet 24	Empire Direct
2007–2008		Red Kite	OHS
2008–2011	Macron	NetFlights.com
2011–2014		Enterprise Insurance
2014–2015			Help-Link
2015–2016	Kappa	nincs
2016–17		32Red	Clipper Logistics	Greenpeace
2017–				Utilita

Stadion és szurkolók

Az Elland Road kívülről

A csapat stadionja az Elland Road, melynek befogadóképessége 39.460 fő. Ez jelenleg a 11. legnagyobb stadion Angliában.

A stadion eleinte a Holbeck Rugby Club otthona volt, akik az északi rögbiligában játszottak.

Sikerei

Bajnokság

• 3-szoros bajnok: 1968-69, 1973-74, 1991-92
• 3-szoros másodosztályú bajnok: 1923-24, 1963-64, 1989-90

Kupa

• 1-szeres FA-kupa győztes: 1971-72
• 3-szoros FA-kupa döntős: 1964-64, 1969-70, 1972-73
• 1-szeres Ligakupa győztes: 1967-68
• 1-szeres Ligakupa döntős: 1995-96
• 1-szeres szuperkupa győztes: 1969-70, 1992-93
• 1-szeres szuperkupa döntős: 1974-75

Nemzetközi

• 1-szeres BEK döntős: 1974-75
• 1-szeres KEK döntős: 1972-73
• 2-szeres VVK győztes: 1967-68, 1970-71

Játékoskeret

Utolsó módosítás: 2025. augusztus 28.

*A vastaggal jelzett játékosok felnőtt válogatottsággal rendelkeznek.

**A dőlttel jelzett játékosok kölcsönben szerepelnek a klubnál.

Mezszám	Név	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Korábbi csapat	Érték (€)	Szerződés lejárta
Kapusok
1	Lucas Perri		Campinas	1997. december 10. (28 éves)	Olympique Lyonnais	10 000 000	2029.06.30.
16	Illan Meslier		Lorient	2000. március 2. (26 éves)	FC Lorient	16 000 000	2026.06.30.
21	Alex Cairns		Doncaster	1993. január 4. (33 éves)	Salford City FC	100 000	2026.06.30.
26	Karl Darlow		Northampton	1990. október 8. (35 éves)	Newcastle United FC	200 000	2026.06.30.
Védők
2	Jayden Bogle		Reading	2000. július 27. (25 éves)	Sheffield United FC	9 000 000	2028.06.30.
3	Gabriel Gudmundsson		Malmö	1999. április 29. (26 éves)	Lille OSC	7 000 000	2029.06.30.
5	Pascal Struijk		Deurne	1999. augusztus 11. (26 éves)	Utánpótlásból került fel	18 000 000	2027.06.30.
6	Joe Rodon		Swansea	1997. október 22. (28 éves)	Stade Rennais	10 000 000	2028.06.30.
15	Jaka Bijol		Vuzenica	1999. február 5. (27 éves)	Udinese Calcio	18 000 000	2030.06.30.
23	Sebastiaan Bornauw		Wemmel	1999. március 22. (26 éves)	VfL Wolfsburg	6 000 000	2029.06.30.
24	James Justin		Luton	1998. február 23. (28 éves)	Leicester City FC	13 000 000	2029.06.30.
25	Sam Byram		Thurrock	1993. szeptember 16. (32 éves)	Norwich City FC	800 000	2026.06.30.
Középpályások
4	Ethan Ampadu		Exeter	2000. szeptember 14. (25 éves)	Spezia Calcio	20 000 000	2027.06.30.
7	Daniel James		Beverley	1997. november 10. (28 éves)	Manchester United FC	18 000 000	2029.06.30.
8	Sean Longstaff		North Shields	1997. október 30. (28 éves)	Newcastle United FC	20 000 000	2029.06.30.
11	Brenden Aaronson		Medford	2000. október 22. (25 éves)	Red Bull Leipzig	15 000 000	2027.06.30.
18	Anton Stach		Buchholz in der Nordheide	1998. november 15. (27 éves)	TSG Hoffenheim	14 000 000	2029.06.30.
22	Tanaka Ao		Kavaszaki	1998. szeptember 10. (27 éves)	Fortuna Düsseldorf	14 000 000	2028.06.30.
42	Sam Chambers		Leeds	2007. március 11. (19 éves)	Utánpótlásból került fel	200 000	2028.06.30.
44	Ilija Gruev		Szófia	2000. május 6. (25 éves)	SV Werder Bremen	5 000 000	2027.06.30.
Támadók
9	Dominic Calvert-Lewin		Grantham	1997. március 16. (28 éves)	Everton FC	16 000 000	2028.06.30.
10	Joël Piroe		Wijchen	1999. augusztus 2. (26 éves)	Swansea City AFC	16 000 000	2028.06.30.
19	Noah Okafor		Binningen	2000. május 24. (25 éves)	SSC Napoli	13 000 000	2029.06.30.
20	Jack Harrison		Stoke-on-Trent	1996. november 20. (29 éves)	Everton FC	14 000 000	2028.06.30.
29	Wilfried Gnonto		Verbania	2003. november 5. (22 éves)	FC Zürich	18 000 000	2028.06.30.
Kölcsönadott játékosok
Név	Poszt	Nemzetiség	Születési hely	Születési idő (kor)	Kölcsönadva ide	Érték (€)	Kölcsön lejárta
Isaac Schmidt	védő		Lausanne	1999. december 7. (26 éves)	SV Werder Bremen	2 200 000	2026.06.30.
Maximilian Wöber	hátvéd		Leeds	1999. október 8. (28 éves)	SV Werder Bremen	8 000 000	2026.06.30.
Charlie Crew	tamádó		Cardiff	2006. június 15. (19 éves)	Doncaster Rovers	150 000	2026.06.30
Largie Ramazani	tamádó		Brüsszel	2001. február 27. (25 éves)	UD Almería	7 500 000	2026.06.30
Mateo Joseph	tamádó		Santander	2003. október 19. (22 éves)	Utánpótlásból került fel	3 500 000	2026.06.30.
Joe Gelhardt	tamádó		Liverpool	2002. május 4. (23 éves)	Hull City AFC	3 000 000	2026.06.30.

A Leeds United 100 legjobb játékosa

Billy Bremner John Charles Eddie Gray Bobby Collins Allan Clarke Jack Charlton Norman Hunter Paul Reaney Peter Lorimer Mick Jones Johnny Giles Paul Madeley Terry Cooper Gordon Strachan Nigel Martyn Lucas Radebe Albert Johanneson Tony Currie Grenville Hair Joe Jordan Mick Bates Gary McAllister Gary Speed Gary Kelly Jimmy Floyd Hasselbaink

Mark Viduka Lee Chapman Gary Sprake Duncan McKenzie Trevor Cherry Alan Smith David Harvey Tony Dorigo David Batty Éric Cantona Mel Sterland Tony Yeboah Jonathan Woodgate Lee Bowyer Mervyn Day Harry Kewell Rio Ferdinand Gordon McQueen Dominic Matteo Michael Bridges Ian Harte Don Revie Brian Greenhoff Chris Fairclough John Lukic

Frank Gray Imre Varadi Rod Wallace Paul Robinson Arthur Graham Andy Ritchie Robbie Keane Brian Flynn John Sheridan Vinnie Jones David Wetherall Tom Jennings Charlie Keetley Ian Snodin Kenny Burns Scott Sellars Brian Deane Carl Harris Noel Whelan John Hendrie Danny Mills Russell Wainscoat Carl Shutt Robbie Fowler Neil Aspin

Alex Sabella David Rocastle Ernie Hart Tommy Wright Jimmy Dunn Ian Baird Paul Hart Jack Milburn Terry Connor John McClelland Alf-Inge Haaland Chris Kamara Kevin Hird Chris Whyte Frank Worthington Mike O'Grady Willie Bell Brendan Ormsby Bobby Davison David Stewart Ray Hankin Peter Haddock Eric Kerfoot Willis Edwards Tomas Brolin

Az év játékosa

Norman Hunter Peter Lorimer Allan Clarke Mick Jones Gordon McQueen Paul Madeley Gordon McQueen Tony Currie Brian Flynn John Lukic Trevor Cherry Eddie Gray Kenny Burns Tommy Wright Neil Aspin Ian Snodin John Sheridan Peter Haddock Ian Baird

Chris Fairclough David Batty Tony Dorigo Gordon Strachan Gary McAllister Brian Deane Tony Yeboah Nigel Martyn Lucas Radebe Lee Bowyer Harry Kewell Lee Bowyer Rio Ferdinand Paul Robinson Alan Smith Neil Sullivan Shaun Derry Eddie Lewis

A klub edzői

• Arthur Fairclough (1920. február 1.–1927. május 1.)
• Dick Ray (1927. július 1.–1935. március 1.)
• Bill Hampson (1935. július 1.–1947. május 1.)
• Willis Edwards (1947. május 1.–1948. április 30.)
• Frank Buckley (1948. május 1.–1953. április 30.)
• Raich Carter (1953. május 1.–1958. június 1.)
• Bill Lambton (1958. december 1.–1959. április 30.)
• Jack Taylor (1959. május 1.–1961. március 1.)
• Don Revie (1961. március 1.–1974. július 4.)
• Brian Clough (1974. július 20.–1974. szeptember 13.)
• Jimmy Armfield (1974. október 4.–1978. július 3.)
• Jock Stein (1978. augusztus 21.–1978. október 4.)
• Jimmy Adamson (1978. október 25.–1980. október 1.)
• Allan Clarke (1980. október 1.–1982. június 30.)
• Eddie Gray (1982. július 4.–1985. október 11.)
• Billy Bremner (1985. október 11.–1988. szeptember 28.)
• Howard Wilkinson (1988. október 10.–1996. szeptember 10.)
• George Graham (1996. szeptember 10.–1998. október 1.)
• David O'Leary (1998. október 1.–2002. június 27.)
• Terry Venables (2002. július 8.–2003. március 31.)
• Peter Reid (2003. március 21.–2003. november 10.)
• Eddie Gray (2003. november 10.–2004. május 31.)
• Kevin Blackwell (2004. június 1.–2006. szeptember 20.)
• John Carver (2006. szeptember 21.–2006. október 23.)
• Dennis Wise (2006. október 24.–2008. január 28.)
• Gary McAllister (2008. január 30.–2008. december 22.)
• Simon Grayson (2008. december 23.–2012. február 1.)
• Neil Warnock (2012. február 18.–2013. április 1.)
• Brian McDermott (2013. április 12.–2014. május 30.)
• Dave Hockaday (2014. június 19.–2014. augusztus 28.)
• Darko Milanič (2014. szeptember 22.–2014. október 25.)
• Neil Redfearn (2014. november 1.– 2015. május 19.)
• Uwe Rösler (2015)
• Steve Evans (2015–2016)
• Garry Monk (2016–2017)
• Thomas Christiansen (2017–2018)
• Paul Heckingbottom (2018)
• Marcelo Bielsa (2018–2022)
• Jesse Marsch (2022–2023)
• Michael Skubala (2023)
• Javi Gracia (2023)
• Sam Allardyce (2023)
• Daniel Farke (2023–)

Forrás: A csapat eddigi edzői

Ligák

Az alábbi listában évek szerint szerepelnek az angol osztályok, amikben a Leeds szerepelt.

• 1920-24: Angol másodosztály
• 1924-27: Angol elsőosztály
• 1927/28: Másodosztály
• 1928-31: Elsőosztály
• 1931/32: Másodosztály
• 1932-47: Elsőosztály
• 1947-56: Másodosztály
• 1956-60: Elsőosztály
• 1960-64: Másodosztály
• 1964-82: Elsőosztály
• 1982-90: Másodosztály
• 1990-92: Elsőosztály
• 1992-04: Elsőosztály (itt már Premier League)
• 2004-07: Másodosztály (itt már Championship)
• 2007-10: Harmadosztály
• 2010-20: Másodosztály
• 2020-23: Elsőosztály
• 2023-25: Másodosztály
• 2025-: Elsőosztály

Az ősi rivális

A Manchester United. Ez nem kizárólag a futballpályán megjelenő rivalizálás, hanem történelmi eredetű versengés. Lancashire és Yorkshire megyék, a Lancaster- és a York-ház szembenállására, a „Rózsák háborújára ” vezethető vissza. A 15. században e két uralkodóház vívott háborút a trón megszerzéséért, mely végül a Lancester-házhoz tartozó Tudor Henrik győzelmével ért véget. A Tudorok több mint 100 évig uralkodtak Angliában.

Külső hivatkozások

• Hivatalos oldal
• Leeds United a BBC.com-on
• footballzz