Wigan Athletic FC

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wigan Athletic
Wigan athletic new badge.png
Csapatadatok
Teljes csapatnév Wigan Athletic Football Club
Becenév The Latics
Székhely Wigan, Anglia
Alapítva 1932
Stadion DW Stadium
Vezetőedző Skócia Owen Coyle
Elnök Anglia David Whelan
Bajnokság Premier League
Nemzeti sikerek
angol Kupagyőztes 1 alkalommal
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli

A Wigan Athletic Football Club egy angol futballcsapat Wiganben, Lancashire-ben. Jelenleg a Premier League-ben, az angol labdarúgás második legmagasabb osztályában szerepelnek. 2005 és 2013 között a Premiership tagja volt. Stadionjuk a DW Stadium, melyet a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal együtt használnak. A Latics 1932-es alapításával a legfiatalabb klub a Premier League-ben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élet a regionális bajnokságokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wigan Athletic 1932-ben alakult, amikor a város addigi csapata, a Wigan Borough tönkrement. Korábban a Wigan County, a Wigan United, a Wigan Town és a Wigan Rovers is csődöt jelentett, majd bezárta kapuit. Megalakulása után az Athletic megvásárolta a Borough stadionját, a Springfield Parkot majd belépett a Cheshire County League-be.

Már az első éveikben felállítottak egy új rekordot az FA Kupában. Az 1934/35-ös sorozatban az első körben 6-1-re verték a Carlisle Unitedet, ami máig rekord különbség egy ligán kívüli és egy ligacsapat között. Ezt az eredményt eddig két csapatnak, a Boston Unitednek (1955) és a Hereford Unitednek (1957) sikerült megismételnie.

1945-ben a Latics belépett a Lancashire Combinationbe, 1950-ben pedig közel kerültek hozzá, hogy felvételt nyerjenek a Labdarúgó Ligába, de a szavazáson végül a Scunthorpe United győzött. Az FA Kupa 1953/54-es kiírásában 27 526 néző volt kíváncsi a Hereford United elleni meccsükre, ami máig klubrekord és a ligán kívüli csapatok között is rekordnak számít. 1961-ben a csapat visszalépett a Cheshire Football League-be.

Belépés a ligába[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Team colours Team colours Team colours
Team colours
Team colours
A Wigan első meze a ligában.

1968-ben a Wigan alapító tagja lett a Northern Premier League-nek. 34 sikertelen próbálkozás után aztán 1972-ben beléptek a Skót Labdarúgó Liga másodosztályába. 1978-ban pedig az Angol Labdarúgó Ligába is bejutottak, a negyedosztályban utolsó helyen végző Southportot váltva. Bár a Boston United nyerte meg az ötödosztály küzdelmeit, stadionjuk nem felelt meg a liga követelményeinek, így a második helyen végző Athletic juthatott fel. A negyedosztályban első szezonjukban hatodikok lettek, majd két évvel később feljutotta a Division Three-be, ahol tíz évet töltöttek. 1985-ben megnyerték első trófeájukat, a Football League Trophyt, mely a kis ligacsapatok számára kiírt kupasorozat.

1993-ban a gárda kiesett a harmadosztályból, majd elérte története legrosszabb eredményét a ligában, amikor a negyedosztályban csak 19. lett. Az 1994/95-ös idényben aztán stabil középcsapattá váltak.

Száguldás fölfelé[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1995-ben egy helyi milliomos, Dave Whelan felvásárolta a klubot, mely akkoriban a negyedosztályban játszott. Az új tulajdonos célja az volt, hogy feljuttassa a gárdát a Premiershipbe. Akkor sokan kinevették, de 10 év múlva álma valóra vált.

Az első előrelépés 1997-ben következett be, amikor John Deehan menedzser irányítása alatt bajnokként jutottak fel a harmadosztályba. Deehan utódja, Ray Mathies 1999-ben rájátszásig vezette csapatát, de az elődöntőben 2-1-re kikaptak a Manchester Citytől 2-1-es összesítéssel. A másodosztályba való felkerülés tehát még váratott magára. John Benson lett az új vezetőedző, aki alatt szinte végig a harmadosztály első két helyén álltak, a rivális Preston North Endet 4-1-re verték idegenben. A szezon második felére azonban leromlott a formájuk és automatikus feljutás helyett osztályozó várt rájuk, ahol ismét elvéreztek. A teljesítmény romlása főként annak köszönhető, hogy a gárda leggólerősebb támadója, Stuart Barlow távozott, helyére pedig jóval gyengébb játékosok érkeztek.

Ezután Benson sportigazgató lett, a kispadra pedig Bruce Ricoh ült le. Ricoh-nak sok fontos játékos sérülése nehezítette meg a dolgát, így nem csoda, ha nem a tervek szerint alakultak a dolgok. Így a mester 2001 februárjában távozott. Helyét ideiglenesen Colin Greenall vette át, majd Steve Bruce érkezett a Latcshez. Az új menedzser érkezésével ismét javult a teljesítményük, de a rájátszásban ismét vereséget szenvedtek, ezúttal a Readingtől. Ezután Bruce a Crystal Palace-hoz szerződött.

2001-ben a Wigan egyik korábbi játékosa, Paul Jewell lett a menedzser, aki egy hullámzó első szezon után megnyerte a harmadosztályt a 2002/03-as évadban. Első másodosztályú szezonjukban hetedikek lettek, kis híján bejutottak a rájátszásba, de az utolsó mérkőzésükön az utolsó pillanatban kaptak egy gólt a West Hamtől, így a Crystal Palace végzett a hatodik helyen.

A következő szezonban másodikként végeztek a Championshipben a Sunderland mögött, így feljutottak a Premier League-be. A legtöbb szurkoló 2005. május 8-át tartja a Latics legemlékezetesebb napjának, hiszen ekkor dőlt el végleg a feljutás.

A Wigan a Premier League-ben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wigan első Premiership meccse, a Chelsea ellen.

Az eddigi legnagyobb kihívásra készülődő Wigan a nyári átigazolási időszakban leszerződtette Henri Camarát, Damien Francist, Ryan Taylort, Josip Skokót, Michael Pollittot, Stephane Henchoz-t, David Connollyt és Arjan De Zeeuw-öt. Ekkor érkezett az addig mindenki számára ismeretlen Pascal Chimbonda is a Bastiától 500 000 fontért. Szerencsétlen módon azonban az eddig rendkívül fontos gólokat szerző Nathan Ellington távozott a West Bromwich Albion kedvéért.

A Latics már az első meccsén történelmet írhatott volna, hiszen a bajnoki címvédővel, az akkor szinte verhetetlennek tartott Chelsea-vel játszottak. Veszélyesebb helyzeteket alakítottak ki, mint ellenfelük, de végül Hernan Crespo 92. percben lőtt gólja a Kékek javára döntött. A meccs után a londoniak akkori menedzsere, José Mourinho azt mondta, csapata nem érdemelt győzelmet.

2005 novemberére a gárda mindenki megdöbbenésére a második helyen állt, akkora már elmondhatták magukról, hogy megverték az Evertont, a Bolton Wandererst, a Newcastle Unitedet, az Aston Villát, a Fulhamet és a Portsmouth-t.

Az Athletic remek formája továbbra is kitartott és 2006 januárjában az Arsenalt legyőzve bejutottak a Ligakupa döntőjébe. Ez volt az első komolyabb kupadöntőjük, de itt már nem termett babér a számukra, 4-0-s vereséget szenvedtek a kirobbanó formában lévő Wayne Rooney által vezérelt Manchester Unitedtől.

Januárban a klubhoz érkezett Paul Scharner, aki hamar közönségkedvenc lett remek teljesítményei és fontos góljai miatt. Az addig ismeretlen Chimbonda pedig helyet kapott a franciák keretében a 2006-os VB-n. A szezon végén 10. lett a csapat, Chimbonda pedig a Tottenham Hotspurhöz igazolt 5,5 millió fontért.

Nyáron több tapasztalt játékost is eladtak, így nem volt meglepő, hogy gyengén kezdték a 2006/07-es szezont. Később aztán javult a teljesítményük és sorozatban négy győzelmet arattak a Manchester City, a Bolton Wanderers, a Fulham és a Charlton Athletic ellen. 2006. december 13-án 1-0-s vereséget szenvedtek az Arsenaltól, ezzel egy újabb rossz sorozat vette kezdetét és utána sorozatban hét meccset vesztettek el.

2007. május 13-án került sor a bent maradást eldöntő csatára a Wigan és a Sheffield United között. A 10 emberrel játszó Latics végül 2-1 arányban győzedelmeskedett egy drámai meccsen, így bent maradt. Egy nappal később Paul Jewell lemondott, helyére Chris Hutchings érkezett.

Hutchings tapasztalt, jól ismert játékosokat igazolt (Titus Bramble, Antoine Sibierski, Mario Melchiot, Carlo Nash, stb.), de 2007. november 5-én kirúgták, mert a gárda a kiesőzónába került. Frank Barlow vette át ideiglenesen az irányítást, de rögtön első meccsén a csapat 4-0-s vereséget szenvedett a Tottenham Hotspurtől.

November 19-én Steve Bruce visszatért a kispadra és vezetésével végül a 14. helyet szerezte meg az Athletic.

2009-ben a klub korábbi játékosát, Roberto Mártinezt nevezte ki menedzseri posztra. egymás után három évad során benntartotta a kiesőjelölt csapatot, mindig emlkezetes hajrákat produkálva. 2012-ben, az utolsó fordulók egyikében a bajnokesélyes Manchester Unitedet hazai pályán megverték, érdekesség, hogy pontegyenlőséggel bukta el a United a bajnokságot a városi rivális City ellen.

2013 májusában a Manchester City ellen győzött 1-0-ra az FA Kupa döntőjében, a rendes játékidő leteltét követően fejelt góllal. A Wigan első jelentős trófeáját nyerte.

Az öröm nem tartott sokáig; pár nappal ezután az Arsenal ellen 4-1-re kikaptak az Emiratesben. A Wigan nyolc élvonalbeli szezon után a második osztályban folytatja. Habár a csapat kiesett a Championshipbe, az FA-kupa megnyerésével biztos Európa-liga induló.

Stadion[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Wigan Athletic jelenlegi stadionja a DW Stabium, melyet az 1999/00-es szezon előtt vettek használatba. Építése 30 millió fontba került és közösen használják a Wigan Warriors nevű rögbicsapattal. Korábban a Springfield Park volt az otthonuk, melyet a város korábbi csapata, a Wigan Borough "hagyott rájuk".

A JJB-ben 2008. május 11-én regisztrálták a legtöbb nézőt, akkor 25 133-an voltak kíváncsiak a Manchester United elleni találkozóra.

A modern, minden szabálynak megfelelő létesítményt hivatalosan 1999. augusztus 4-én nyitották meg egy Manchester United elleni barátságos meccsel.


Sikerlista[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Liga

Championship

  • Győztes (1): 2004-05

The Football League

  • Győztes (1): 2002-03

The Football League

  • Győztes (1): 1996-97

Kupa

FA Cup.png FA-kupa
Carling.png Ligakupa

Football League Trophy

  • Győztes (2): 1984-85, 1998-99

FA Trophy

  • Második (1): 1972-73

Egyéb cimek

Északi Premier League bajnokság

  • Győztes (2): 1970-71, 1974-75

Northern Premier League Challenge Cup

  • Győztes (1): 1971-72

Cheshire County League

  • Győztes (3): 1933-34, 1934-35, 1935-36

Klubrekordok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelentős edzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szakmai stáb[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Játékosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010. augusztus 31. szerint.

Jelenlegi keret[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

# Poszt Név
1 ENG K Chris Kirkland
2 CIV V Steve Gohouri
3 PAR V Antolín Alcaraz
4 IRL KP James McCarthy
5 SCO V Gary Caldwell (Csapatkapitány)
6 HON KP Hendry Thomas
7 ARG CS Franco Di Santo
8 ENG KP Ben Watson
11 ENG CS Victor Moses
12 ENG K Mike Pollitt
13 SCO V Steven Caldwell
# Poszt Név
14 ESP KP Jordi Gómez
16 SCO KP James McArthur
17 BAR V Emmerson Boyce
20 COL CS Hugo Rodallega
21 FRA KP Mohamed Diamé
23 NED V Ronnie Stam
26 OMA K Ali Al-Habsi (kölcsönben a Bolton Wanderers-tól)
28 NED KP Daniël de Ridder
31 HON V Maynor Figueroa
35 ESP V Román Golobart
38 ENG CS Callum McManaman
39 ENG KP Jordan Mustoe

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]