Francia labdarúgó-válogatott

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franciaország Franciaország
Francia labdarúgó-szövetség
Adatok
Beceneve(i) Les Bleus (A kékek)
Les Tricolores (A háromszínűek)
Star full.svg
Szövetség neve Fédération Française
de Football
Konföderáció UEFA (Európa)
Stadion Stade de France

Szövetségi kapitány Franciaország Didier Deschamps
Csapatkapitány Hugo Lloris[1]

Legtöbb válogatottság Lilian Thuram (142)
Legtöbb válogatott gól Thierry Henry (51)
FIFA-kód FRA
Ranglista helyezések
FIFA-rang 9. +/-
Legmagasabb
FIFA-rang
1.
(2001. május
2002. május)
Legalacsonyabb
FIFA-rang
27.
(2010. szeptember.)

Élő-rang 18.
Legmagasabb
Élő-rang
1.
(1984. december-1985. április,
1985. augusztus,
1986. februárjúnius
1998. július1999. március
2000. június2002. május
2003. szeptember2004. augusztus
2006. augusztus2006. október
2007. február
2007. június2007. július)
Legalacsonyabb
Élő-rang
44.
(1928. május, 1930. február)
Csapatmezek
Hazai
Idegenbeli
Harmadik
Első hivatalos mérkőzés
1904. május 1., Brüsszel, Belgium
 Belgium 3 – 3 Franciaország 
Legnagyobb győzelem
1995. szeptember 6., Auxerre, Franciaország
 Franciaország 10 – 0 Azerbajdzsán 
Legnagyobb vereség
1908. október 22., London, Anglia
 Dánia 17 – 1 Franciaország 
Nemzetközi szereplések
Labdarúgó-világbajnokság
Részvételek  14 (Először: 1930)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1998)
Labdarúgó-Európa-bajnokság
Részvételek  9 (Először: 1960)
Legjobb eredmény Aranyérmes (1984 2000)
Konföderációs kupa
Részvételek  2 (Először: 2001)
Legjobb eredmény Aranyérmes (2001, 2003)

Az infobox utoljára frissítve: 2016. június 27.

A francia labdarúgó-válogatott Franciaország nemzeti csapata, amelyet a francia labdarúgó-szövetség (Franciául: Fédération Française de Football) irányít.

Szerzett érmek
Férfi labdarúgás
Olimpiai játékok
ezüst
1900 Párizs
arany
1984 Los Angeles
Világbajnokság
bronz
Svédország, 1958
bronz
Mexikó, 1986
arany
Franciaország, 1998
ezüst
Németország, 2006
Európa-bajnokság
bronz
Anglia, 1996
arany
Hollandia
Belgium, 2000
ezüst
Franciaország, 2016
Konföderációs kupa
arany
Dél-Korea Japán, 2001
arany
Franciaország, 2003

Természetesen a Tricolore (Franciaország zászlaja) után a nemzeti válogatott tradicionális színei: a kék, a fehér és a vörös.

Franciaország egyike volt annak a négy európai országnak, amely részt vett a legelső labdarúgó-világbajnokságon 1930-ban és egyike annak a nyolc nemzetnek, amelynek sikerült elhódítania a világbajnoki trófeát. A franciáknak ez hazai közönség előtt 1998-ban sikerült, ahol a döntőben Brazíliát győzték le 3–0 arányban. Az Európa-bajnokságon két alkalommal: 1984-ben Michel Platini és 2000-ben Zinédine Zidane vezérletével végeztek az első helyen. Miután 2001-ben a Konföderációs-kupát is sikerült elhódítaniuk, Argentínával egyetemben ők lettek az egyetlen nemzet, melynek sikerült megnyernie a FIFA által szervezett két legrangosabb sorozatot, a világbajnokságot, a konföderációs kupát illetve az olimpiát.

A 2006-os világbajnokság döntőjében Olaszország ellen, tizenegyespárbajban veszítettek 5–3 arányban.

A válogatott története[szerkesztés]

A kezdetek[szerkesztés]

Bár a labdarúgást, mint tudjuk Anglia adta a világnak, a franciák alakították szervezett sportággá. Franciaország volt a fő mozgatórúgója a FIFA, az UEFA, a világbajnokság, az Európa-bajnokság és az európai klubcsapatok kupaversenyei létrehozásának. A megalakult szövetség rendet teremtett a kaotikus hazai klubéletben, melynek irányításáért egy időben nem kevesebb mint öt testület versengett. A francia labdarúgó-válogatott 1904-ben szerveződött. Első mérkőzését 1904. május 21-én Brüsszelben játszotta Belgium ellen, ami 3–3-as döntetlennel zárult.[2] A következő évben az első hazai pályán lejátszandó mérkőzésre is sort kerítettek. A Parc des Princesben 500 néző előtt Svájc volt az ellenfél. A franciák Gaston Cyprès góljával 1–0-ra győztek. 1930. júliusában a franciák részt vettek az első hivatalos világbajnokságon, amit Uruguayban rendeztek. A torna nyitómérkőzését Mexikóval játszották és 4–1-es győzelmet arattak. Lucien Laurent nevéhez fűződik a franciák és vb-k történetének első gólja. A későbbiekben Argentína és Chile ellen is 1–0-s vereséget szenvedtek és a csoportkör után kiestek. A professzionizmust 1932-ben hagyták jóvá, és felállították a ligát. Az eredmények csak klub szinten jelentkeztek. Az 1934-es világbajnokságon már az első fordulóban kikaptak Ausztriától 3–2-re, ami szintén kiesést eredményezett számukra. Az 1938-as világbajnokságnak Franciaország adott otthont. Itt a negyeddöntőben, a későbbi világbajnok Olaszország ellen elszenvedett vereség (1–3) jelentette a végállomást.

1950-es évek[szerkesztés]

Az 1950-es években a franciák első aranygenerációja volt születőben Raymond Kopa vezérletével. Az 1958-as svédországi világbajnokságon a csoportkörben Paraguay (7–3), Jugoszlávia (2–3) és Skócia (2–1) ellen kellett megmérkőzniük. A negyeddöntőben Észak-Írországot 4–0-ra verték, majd következett az elődöntő, ahol a Pelé fémjelezte braziloktól 5–2-es vereséget szenvedtek és a harmadik helyért lejátszandó mérkőzésen folytathatták a tornán való szereplésüket. A bronzéremért az NSZK-val mérték össze erejüket és 6–3 arányban győzedelmeskedtek. Just Fontaine négy gólt szerzett a hatból. Összesen 13 góllal nyerte el a gólkirályi címet, ami azóta is világbajnoki rekord.

1960–1990[szerkesztés]

A legelső labdarúgó-Európa-bajnokságot Franciaországban rendezték 1960-ban. A lebonyolítás szerint négy válogatott vett részt a zárószakaszban. A franciák Jugoszlávia ellen léptek pályára és ugyan 4–2-re vezettek végül 5–4-re elveszítették a párharcot. a harmadik helyért Csehszlovákiától is kikaptak, így a negyedik helyen zártak.

Az 1966-os világbajnokságon a csoportkörében mindössze egy pontot szereztek. Az eredmények a következők voltak: Mexikó (1–1), Uruguay (1–2), Anglia (0–2). Az 1960-as és az 1970-es években a legtöbb rangos nemzetközi tornára nem jutottak ki, emiatt nem értek el jelentősebb eredményeket.

A hetvenes évek végén Michel Platini felbukkanásával fordulóponthoz jutott a válogatott. A válogatott a világ egyik legsikeresebb nemzeti csapata lett. Az 1978-as vb-n a csoportkör után búcsúztak, rá négy évre viszont az elődöntőig meg sem álltak. Az 1982-es világbajnokságon az NSZK elleni mérkőzésen a rendes játékidő és a hosszabbítás után 3–3-as döntetlen született. A büntetőpárbajban a németek bizonyultak jobbnak és 5–4-re győztek. A bronzmérkőzésen a lengyelektől kaptak ki 3–2-re.

Michel Platini csapatkapitányként vezette győzelemhez a francia válogatottat 1984-ben.

Az 1984-es labdarúgó-Európa-bajnokságon aratott győzelmével Franciaország az első rangos nemzetközi trófeáját szerezte meg. A franciák az egész torna során magabiztos teljesítményt produkálva jutottak el a döntőig. A csoportban Dániát 1–0-ra, Belgiumot 5–0-ra, Jugoszláviát 3–2-re, az elődöntőben pedig Portugáliát verték 3–2-re. A döntőben Spanyolországot győzték le 2–0-ra Platini és Bruno Bellone góljaival. Platini 8 góljával a gólkirályi címet is elhódította. Ugyanebben az évben a Los Angeles-i 1984. évi nyári olimpiai játékokat is megnyerték. 1985-ben a konföderációs kupa elődjének számító Artemio Franchi Trófeát –melyen az Európa-bajnok és a Copa América győztese mérkőzött meg egymással– begyűjtve három nagynevű serleg birtokosai voltak.

Az 1986-os világbajnokságon végső győzelemre esélyes csapatok egyikének számított Franciaország. Ezúttal is az elődöntő jelentette a végállomást számukra és akárcsak 1982-ben ismét az NSZK-tól kaptak ki. A harmadik helyért Belgiumot legyőzték 4–2-re és történetük második világbajnoki bronzérmét szerezték. A sikerek ellenére az 1988-as Eb-ről és az 1990-es vb-ről lemaradtak a kékek.

1990-es évek[szerkesztés]

Az 1992-es Európa-bajnokságon Michel Platini már szövetségi kapitányként vezette a válogatottat. A torna nyitómérkőzésén a házigazda Svédországgal 1–1-es döntetlent játszottak. A második körben Anglia ellen értek el egy 0–0-s döntetlent. A dánoktól 2–1 arányban kikaptak és ezzel a vereséggel 19 meccses veretlenségi széria szakadt meg. A franciák valamennyi gólja Jean-Pierre Papin nevéhez fűződik. A kiesés után egy héttel Platinit Gérard Houllier váltotta kapitányi poszton. Houlliernek azonban nem sikerült kijuttatnia az 1994-es világbajnokságra a válogatottat, miután a selejtezősorozat végéhez közeledve két vereséget szenvedtek hazai pályán. Először Izrael ellen csúszott be egy kínos 3–2-es vereség, majd Bulgáriától kaptak ki 2–1-re. Mindez nagy felháborodást keltett és nem maradt következmények nélkül. Több játékost soha többé nem hívtak be a válogatottba, Houlliért pedig felállították posztjáról és a helyére a segédezője Aimé Jacquet lépett.

Az 1996-os Eb-n a csoportkörben Románia 1–0-s legyőzésével nyitottak, amit a spanyolok elleni 1–1-es döntetlen követett. Bulgáriát legyőzték 3–1-re és megnyerték a csoportjukat. A negyeddöntőben Hollandiát győzték le tizenegyespárbajban, majd az elődöntőben Csehország legjobbjai ellen ugyancsak büntetőpárbajban maradtak alul.

Didier Deschamps volt a csapatkapitánya annak a francia válogatottnak, mely 1998-ban világbajnoki, 2000-ben pedig Európa-bajnoki címet szerzett.

Az 1998-as labdarúgó-világbajnokságnak Franciaország volt a házigazdája. A franciák Dél-Afrikát (3–0), Szaúd-Arábiát (4–0) és Dániát (2–1) legyőzve hiba nélkül nyerték a csoportjukat. A legjobb 16 között Paraguayt Laurent Blanc aranygóljával búcsúztatták. A negyeddöntőben Olaszország ellen tizenegyesrúgásokkal sikerült a továbbjutás. A döntőbe kerülésért Horvátországot kellett legyőzniük. Davor Šuker révén a horvátok szereztek vezetést, de Lilian Thuram két góljának köszönhetően a franciák fordítottak és történetük során első ízben bejutottak a döntőbe. Érdekesség, hogy Thuram se előtte, se utána nem volt eredményes a francia válogatottban. Jacquet világbajnoki címhez vezette a nemzeti csapatot, miután Brazília 3–0-s legyőzésével feltették a koronát a teljesítményükre.

2000-ben az Európa-bajnoki címet is sikerült elhódítaniuk, miután a döntőben drámai fordulattal 2–1-re legyőzték Olaszországot. A mérkőzés 55. percében Marco Delvecchio által az olaszok szereztek vezetést és amikor már úgy nézett ki, hogy minden eldőlt akkor Sylvain Wiltord a 94. percben egyenlíteni tudott, ezzel a sírból hozta vissza a reményt. A hosszabbítás 103. percében David Trezeguet aranygóljával a franciák bebiztosították győzelmüket. Franciaország lett tehát a világ és Európa-bajnoki cím védője, ezt korábban egyedül az NSZK-nak sikerült elérnie 1974-ben.

2000-es évek[szerkesztés]

A 2001-es konföderációs kupát is magukénak tudhatták, miután 1–0-ra legyőzték Japánt a fináléban. Minden idők legsikeresebb időszaka volt ez a franciák számára. A 2002-es labdarúgó-világbajnokság nyitómérkőzésén aztán nagyon meglepő eredmény született. A világbajnoki újonc Szenegál ellen 1–0-s vereséget szenvedtek. A továbbiakban Uruguayjal 0–0-s döntetlent játszottak, míg a dánoktól 2–0-ra kikaptak. Franciaország szégyenszemre vb címvédőként, rúgott gól nélkül csúfosan leszerepelt már a csoportkör után. A kiesés után Roger Lemerrenek távoznia kellett, akit Jacques Santini váltott.

Santini a 2004-es portugáliai Európa-bajnokságon vezette a nemzeti csapatot. A csoportkörben a következő eredményeket érték el: Anglia (2–1), Horvátország (2–2), Svájc (3–1). Csoportgyőztesként azt a Görögországot kapták ellenfélül a legjobb nyolc között, amely később megnyerte a tornát. A franciákat 1–0-ra győzték le. A korábbi tendenciáknak megfelelően a sikertelenség után új szövetségi kapitányt neveztek ki. Raymond Domenech kapta a megtisztelő feladatot, hogy irányítsa a munkát. A 2006-os labdarúgó-világbajnokságot Svájc ellen kezdték egy 0–0-s döntetlennel. Dél-Koreával ugyancsak döntetlenre végeztek (1–1), Togo-t pedig 2–0-ra megverték. Az egyenes kieséses szakaszban Spanyolországot 3–1-re, Brazíliát és Portugáliát 1–0-ra győzték le és döntőbe jutottak. A döntőben Olaszország ellen léptek pályára. Zinédine Zidane révén megszerezték a vezetést, amit Marco Materazzi egyenlített ki. A rendes játékidő és a ráadás sem hozott újabb gólt, ezért következhettek a büntetőrúgások. Ezt az olaszok nyerték 5–3 arányban, így Franciaország a második helyen végzett. A döntő emlékezetes maradt még egy nem éppen labdarúgópályákra való incidensről, ami Zidane és Materazzi között történt. Zidane dühében mellbe fejelte az olasz, miután ő provokálta és a kiállítás sorsára jutott.[3] A 2008-as labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőiben meglepetésre Skóciától oda-vissza 1–0-s vereséget szenvedtek, de végül sikerült a kijutás. Az Eb-n a Románia elleni 0–0, a Hollandia elleni 1–4 és Olaszország elleni 0–2 után már a csoportkör után búcsúzni kényszerültek.

2010-es évek[szerkesztés]

A 2010-es labdarúgó-világbajnokságon szintén nem jártak túl sok sikerrel és ismét a csoportkör után estek ki. A Mexikó elleni mérkőzés félidejében Nicolas Anelka obszcén szavakkal illette Raymond Domenechet, miután az lecserélte és kritizálta teljesítményét.[4] Az eset következményeként Anelkat hazaküldték, a válogatott többi játékosa pedig bojkottálta az edzést.[5] A csalódást keltő világbajnokság után a francia labdarúgó-szövetség elnöke Jean-Pierre Escalettes lemondott posztjáról,[6] Domenechet pedig menesztették. Az új szövetségi kapitány Laurent Blanc lett[7] Az új kapitány sietett kijelenteni, hogy nála tiszta lappal indulnak azok a játékosok, akik a 2010-es labdarúgó világbajnokságon edzésbeszüntetéssel tüntettek és szerinte a szövetség döntései elhamarkodottak, alaposabban meg kellene ismerni a világbajnokságon történteket. Mindezek ellenére a Dél-afrikai vb-n szereplő 23 fős keret minden tagját egy mérkőzés erejéig eltiltotta a szövetség, amiért részt vettek az edzés bojkottálásában. Az eltiltás miatt ő rájuk nem számíthatott Blanc, a Norvégia elleni barátságos találkozón.[8]

2012-es Európa-bajnokság[szerkesztés]

Hugo Lloris a francia válogatott jelenlegi csapatkapitánya.

A 2012-es Európa-bajnokság selejtezőit egy Fehéroroszország elleni 1–0-s hazai vereséggel kezdték. Ez volt az egyetlen vereségük és a selejtezők végén az első helyen végeztek a csoportjukban. A lejátszott 10 mérkőzésből hatot megnyertek, míg a maradék három találkozón döntetlent értek el.

A tornán a D csoportba kaptak besorolást Anglia, Svédország és Ukrajna társaságában. Első mérkőzésükön 1–1-s döntetlent játszottak Anglia ellen.[9] Ezt követte Ukrajna 2–0-s legyőzése.[10] Az utolsó csoportmérkőzésükön ugyan Svédországtól 2–0-s vereséget szenvedtek, de ennek ellenére továbbjutottak.[11] A negyeddöntőben a címvédő és későbbi győztes Spanyolország ellen kaptak ki 2–0-ra.[12] Az Európa-bajnokság után Laurent Blanc-ot Didier Deschamps váltotta a kispadon.

2014-es világbajnokság[szerkesztés]

A 2014-es világbajnokság selejtezőinek I csoportjában öt győzelemmel, két döntetlennel és egy vereséggel Spanyolország mögött a második helyen végeztek. A pótselejtezőben Ukrajnát kapták ellenfélnek. Az első találkozóra Kijevben került sor és az ukránok 2–0 győztek.[13] A visszavágót a franciák 3–0-ra megnyerték és így összesítésben kijutottak a világbajnokságra.[14]

A világbajnokságon Ecuador, Honduras és Svájc mellett a G csoportba kerültek a sorsolás után. A franciák egyik legjobb játékosa Franck Ribéry sérülés miatt kénytelen volt kihagyni a tornát. Honduras 3–0-s legyőzésével nyitottak, amit a Svájc elleni 5–2-s siker követett.[15][16] Ecuador ellen egy 0–0-s döntetlennel zárták a csoportmérkőzéseket.[17] A nyolcaddöntőben Nigériát győzték le 2–0-ra.[18] A negyeddöntőben a későbbi világbajnok Németországtól kaptak ki 1–0-ra és kiestek.[19] Paul Pogbát a torna legjobb fiatal játékosának választották.

2016-os Európa-bajnokság[szerkesztés]

Franciaország volt a házigazdája a 2016-os Európa-bajnokságnak, így nem kellett selejtezőket játszaniuk. A franciák a végső győzelemre is esélyesek voltak, annak függvényében, hogy a legutolsó két rangos tornát –melyet ők rendeztek– megnyerték. Sorsoláskor automatikusan az A csoportba kerültek Svájc, Románia és Albánia társaságában. A torna nyitómérkőzésén Romániát verték 2–1-re.[20] A sikeres rajtot követően Albániával találkoztak. A párharc egészen a 90. percig 0–0-ra állt, de ekkor Antoine Griezmann révén a franciák megszerezték a vezetést. A végig masszívan védekező albánok megtörtek és a 95. percben Dimitri Payet is betalált, kialakítva a 2–0-s végeredményt.[21] Utolsó csoportmérkőzésükön Svájc ellen 0–0-s döntetlent játszottak.[22] Csoportgyőztesként jutottak be a legjobb 16 közé, ahol Írországot kapták ellenfélnek. Mindössze két perc elteltével az írek büntetőt kaptak, amit Robbie Brady értékesített. Antoine Griezmann két góljával azonban megfordította a mérkőzés állását, továbbjuttatva ezzel csapatát a negyeddöntőbe.[23] A legjobb 8 között a torna meglepetéscsapatával Izlanddal találkoztak és 5–2 arányban sima győzelmet arattak.[24] Az elődöntőben a világbajnoki címvédő Németország volt az ellenfél. A franciák 2–0-s győzelemmel jutottak be a torna döntőjébe.[25] Ez volt az első alkalom az 1958-as vb óta, hogy a franciák egy nemzetközi tornán letudták győzni a németeket. A fináléban Portugáliával találkoztak és 1–0-s vereséget szenvedtek. A győztes gól a hosszabbításban esett Éder révén.[26] Franciaország így végül ezüstérmes helyen zárt. Korábban Portugáliával fordult elő 2004-ben, hogy rendezőként elveszítette a döntőt. A franciák számára némi vigaszt jelentett, hogy a torna gólkirálya Antoine Griezmann lett 6 góllal.

Stadion[szerkesztés]

A Stade de France 1998-ban nyílt meg.

A korai években rendezett, hazai mérkőzéseik helyszínét általában két párizsi stadion közül választották ki. Ez a két helyszín: a Parc des Princes és az Yves-du-Manoir Olimpiai Stadion volt. Eleinte tehát a fővárosban játszották a mérkőzéseket, de ahogy az idő telt egyre több mérkőzést rendeztek szerte az országban. Marseilleben, a Stade Vélodrome, Lyonban a Stade de Gerland, Strasbourgban a Stade de la Meinau voltak az új helyszínek, ahol a nemzeti csapat pályára lépett. A Parc des Princes 1972-es felújítása után a legnagyobb befogadóképességű létesítmény lett, ennek értelmében ez idő tájt más stadionokban voltak az összecsapások.

1998-ban nyitotta meg kapuit a franciák új nemzeti arénája a Stade de France, amit az 1998-as labdarúgó-világbajnokságra építettek. A Saint-Denisben található stadion 81338 néző számára biztosít férőhelyet. Az első mérkőzést 1998. január 29-én rendezték itt, amikor Franciaország-Spanyolországgal játszott barátságos válogatott mérkőzést. A találkozót a franciák nyerték 1–0-ra Zidane góljával. Azóta a legtöbb válogatott mérkőzésnek a Stade France adott otthont és a válogatott első számú otthona lett.

Nemzetközi eredmények[szerkesztés]

Világbajnokság
  • Győztes: 1 alkalommal (1998)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (2006)
  • Bronzérmes: 2 alkalommal (1958, 1986)
  • 4. helyezett: 1 alkalommal (1982)
UEFA European Cup.svg Európa-bajnokság
  • Győztes: 2 alkalommal (1984, 2000)
  • Ezüstèrmes: 1 alkalommal (2016)
  • Elődöntős: 2 alkalommal (1960, 1996)
Gold medal.svg Olimpiai játékok
  • Aranyérmes: 1 alkalommal (1984)
  • Ezüstérmes: 1 alkalommal (1900)
Konföderációs kupa

Világbajnoki- és Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés]

Világbajnoki-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Uruguay 1930 Csoportkör 7. 3 1 0 2 4 3
Olaszország 1934 Első kör 9. 1 0 0 1 2 3
Franciaország 1938 Negyeddöntő 6. 2 1 0 1 4 4
Brazília 1950 Nem jutott be
Svájc 1954 Csoportkör 11. 2 1 0 1 3 3
Svédország 1958 Bronzérmes 3. 6 4 0 2 23 15
Chile 1962 Nem jutott be
Anglia 1966 Csoportkör 13. 3 0 1 2 2 5
Mexikó 1970 Nem jutott be
NSZK 1974
Argentína 1978 Csoportkör 12. 3 1 0 2 5 5
Spanyolország 1982 Elődöntő 4. 7 3 2 2 16 12
Mexikó 1986 Bronzérmes 3. 7 4 2 1 12 6
Olaszország 1990 Nem jutott be
USA 1994
Franciaország1998 Világbajnok 1. 7 6 1 0 15 2
Dél-KoreaJapán 2002 Csoportkör 28. 3 0 1 2 0 3
Németország 2006 Ezüstérmes 2. 7 4 3 0 9 3
Dél-Afrika 2010 Csoportkör 29. 3 0 1 2 1 4
Brazília 2014 Negyeddöntő 7. 5 3 1 1 10 3
Összesen Világbajnok 14/20 59 28 12 19 106 71

Európa-bajnoki-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely. M Gy D V Rg Kg
Franciaország 1960 Elődöntő 4. 2 0 0 2 4 7
Spanyolország 1945 1964 Nem jutott be
Olaszország 1968
Belgium 1972
Jugoszlávia 1976
Olaszország 1980
Franciaország 1984 Európa-bajnok 1. 5 5 0 0 14 4
NSZK 1988 Nem jutott be
Svédország 1992 Csoportkör 6. 3 0 2 1 2 3
Anglia 1996 Elődöntő 4. 5 2 3 0 5 2
BelgiumHollandia 2000 Európa-bajnok 1. 6 5 0 1 13 7
Portugália 2004 Negyeddöntő 5. 4 2 1 1 7 5
SvájcAusztria 2008 Csoportkör 15. 3 0 1 2 1 6
LengyelországUkrajna 2012 Negyeddöntő 8. 4 1 1 2 3 5
Franciaország 2016 Ezüstérmes 2. 7 5 1 1 13 5
Összesen Európa-bajnok 9/15 32 15 8 9 49 39

Konföderációs kupa-szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D* V Rg Kg
Szaúd-Arábia 1992 Nem jutott be
Szaúd-Arábia 1995
Szaúd-Arábia 1997
Mexikó 1999 Visszalépett
Dél-KoreaJapán 2001 Kupagyőztes 1. 5 4 0 1 12 2
Franciaország 2003 Kupagyőztes 1. 5 5 0 0 12 3
Németország 2005 Nem jutott be
Dél-afrikai Köztársaság 2009
BRA 2013
RUS 2017
Összesen Kupagyőztes 2/9 10 9 0 1 24 5

Olimpiai szereplés[szerkesztés]

Év Eredmény Hely M Gy D V Rg Kg
Nagy-Britannia 1908, London Negyeddöntő[27]
Elődöntő
4. 1 0 0 1 1 17
Svédország 1912, Stockholm Nem indult
Belgium 1920, Antwerpen Elődöntő 4. 2 1 0 1 4 5
Franciaország 1924, Párizs Negyeddöntő 4. 2 1 0 1 8 5
Hollandia 1928, Amszterdam 1. forduló 9. 1 0 0 1 3 4
USA 1932, Los Angeles Nem volt labdarúgótorna
Harmadik Birodalom 1936, Berlin Nem indult
Nagy-Britannia 1948, London Negyeddöntő 7. 2 1 0 1 2 2
Összesen Elődöntő 5/6 8 3 0 5 18 33
  • 1948 és 1988 között amatőr, 1992-től kezdődően U23-as játékosok vettek részt az olimpiai játékokon
* Tartalmazza azokat a mérkőzéseket is, amelyeken büntetőpárbajra került sor.
** A piros keretben jelölt évek hazai rendezésűek voltak.

Mezek a válogatott története során[szerkesztés]

Zinédine Zidane Adidas által szponzorált 10-es meze, amit a 2000-es Eb-n viselt.

A francia válogatott tradicionális szerelése a kék mez, fehér nadrág és vörös sportszár. Ez a színösszetétel természetesen Franciaország nemzeti zászlaját szimbolizálja. Az 1904-es Belgium elleni mérkőzés óta, a legtöbb alkalommal mindig ebben az összetételben futnak ki a játékosok a gyepre. A váltómez általában fehér mezből, fehér nadrágból és fehér sportszárból tevődik össze. 1909–1914 közötti időszakban fehér mez volt a hivatalos, kék csíkozással. Az 1978-as labdarúgó-világbajnokságon Magyarország ellen játszottak Mar del Platában. A mérkőzésre mindkét válogatott fehér szereléssel készült, ezért a franciák egy helyi csapattól a Club Atlético Kimberley-től kaptak kölcsön zöld-fehér csíkos dresszeket.[28]

1972-ben az Adidas lett a francia válogatott hivatalos mezszponzora. A sportszergyártó cég 38 éven keresztül támogatta a kékeket felszereléssel és olyan nagy sikerekhez járult hozzá, mint az 1984-es Eb, 1998-as vb, 2000-es Eb, 2001-es és 2003-as konföderációs kupa győzelmek. A francia labdarúgó-válogatott által éveken át viselt Adidas mezek szinte összenőttek a csapattal.

2008. február 22-én a francia labdarúgó-szövetség bejelentette, hogy nem hosszabbítják meg szerződésüket az Adidassal és 2011. január 1-től a Nike fogja öltöztetni a nemzeti csapatot. A szerződés értelmében 7 éven keresztül (2011–2018) látják el a franciákat sportszerekkel.[29]

Hazai
1958-as vb
1962-es vb
1966-os vb
1972
1978-as vb
1978-as vb
(Magyarország ellen)
1982-es vb
Euro 1984
1986-os vb
1990-1991
Euro 1992
1994
Euro 1996
1998-as vb
Euro 2000
2002-es vb
2006-os vb
Euro 2008
2008–2009
2010-es vb
2011
Euro 2012
2014-es vb
Idegenbeli
1986-os vb
1996-os Eb
1998-as vb
2002-es vb
2006-os vb
2014-es vb

Játékosok[szerkesztés]

Játékoskeret[szerkesztés]

A 2018-as vb-selejtező-ben nevezett 23 fős keret. A mérkőzések és gólok a NED Hollandia elleni 10-i meccs utáni állapotnak megfelelőek.

Szám Poszt Név Szül. dát./Kor Vál. Gólok Klub
1 K Hugo Lloris Csapatkapitány 1986. december 26. (30 éves) 84 0 ENG Tottenham Hotspur
2 V Djibril Sidibé 1992. július 29. (25 éves) 4 0 FRA Monaco
3 V Layvin Kurzawa 1992. szeptember 4. (25 éves) 6 1 FRA Paris Saint-Germain
4 V Raphaël Varane 1993. április 25. (24 éves) 33 2 ESP Real Madrid
5 V Aymeric Laporte 1994. május 27. (23 éves) 0 0 ESP Athletic Club
6 KP Paul Pogba 1993. március 15. (24 éves) 42 7 ENG Manchester United
7 CS Antoine Griezmann 1991. március 21. (26 éves) 38 14 ESP Atlético Madrid
8 KP Dimitri Payet 1987. március 29. (30 éves) 30 7 ENG West Ham United
9 CS Kevin Gameiro 1987. április 9. (30 éves) 11 3 ESP Atlético Madrid
10 CS André-Pierre Gignac 1985. december 5. (31 éves) 36 7 MEX UANL
11 CS Anthony Martial 1995. december 5. (21 éves) 15 1 ENG Manchester United
12 CS Nabil Fekir 1993. július 18. (24 éves) 15 0 FRA Lyon
13 KP Presnel Kimpembe 1995. augusztus 13. (22 éves) 2 1 FRA Paris Saint-Germain
14 KP Blaise Matuidi 1987. április 9. (30 éves) 54 8 FRA Paris Saint-Germain
15 V Yohan Cabaye 1986. január 14. (31 éves) 48 4 ENG Crystal Palace
16 K Steve Mandanda 1985. március 28. (32 éves) 24 0 ENG Crystal Palace
17 V Lucas Digne 1993. július 20. (24 éves) 14 0 ESP Barcelona
18 KP Moussa Sissoko 1989. augusztus 16. (28 éves) 48 1 ENG Tottenham Hotspur
19 KP Sébastien Corchia 1990. november 1. (26 éves) 0 0 FRA Lille
20 CS Kingsley Coman 1996. június 13. (21 éves) 11 1 GER Bayern München
21 V Laurent Koscielny 1985. szeptember 10. (32 éves) 40 1 ENG Arsenal
22 V N'Golo Kanté 1991. március 29. (26 éves) 11 1 ENG Chelsea
23 K Alphonse Aréola 1993. február 27. (24 éves) 0 0 FRA Paris Saint-Germain

Válogatottsági rekordok[szerkesztés]

Az adatok 2014. október 14. állapotoknak felelnek meg.

  • A még aktív játékosok (félkövérrel) vannak megjelölve.

Legtöbbször pályára lépett játékosok[szerkesztés]

Lilian Thuram a válogatottsági rekorder 142 mérkőzéssel.
# Játékos Válogatottban eltöltött idő Válogatottság Gólok
1 Lilian Thuram 1994–2008 142 2
2 Thierry Henry 1997–2010 123 51
3 Marcel Desailly 1993–2004 116 3
4 Zinédine Zidane 1994–2006 108 31
5 Patrick Vieira 1997–2009 107 6
6 Didier Deschamps 1989–2000 103 4
7 Laurent Blanc 1989–2000 97 16
Bixente Lizarazu 1992–2004 97 2
9 Sylvain Wiltord 1999–2006 92 26
10 Fabien Barthez 1994–2006 87 0

Legtöbb gólt szerző játékosok[szerkesztés]

Thierry Henry 51 góllal a francia válogatott legeredményesebb játékosa.
# Játékos Válogatott időszak Gólok Vál. Átlag
1 Thierry Henry 1997–2010 51 123 0.42
2 Michel Platini 1976–1987 41 72 0.57
3 David Trezeguet 1998–2008 34 71 0.47
4 Zinédine Zidane 1994–2006 31 108 0.28
5 Just Fontaine 1953–1960 30 21 1.42
Jean-Pierre Papin 1986–1995 30 54 0.55
7 Youri Djorkaeff 1993–2002 28 82 0.34
8 Karim Benzema 2007– 27 81 0.33
9 Sylvain Wiltord 1999–2006 26 92 0.28
10 Jean Vincent 1953–1961 22 46 0.47

Ismert játékosok[szerkesztés]

Michel Platini 1978-ban
     

Szövetségi kapitányok[szerkesztés]

Szöv. kap. Időszak Mérkőzés Gy D V
Francia Guérin, HenriHenri Guérin 1964–1966 15 5 4 6
FranciaSpanyol Arribas, JoséJosé Arribas és Francia Snella, JeanJean Snella 1966 4 2 0 2
Francia Fontaine, JustJust Fontaine 1967 2 0 0 2
Francia Dugauguez, LouisLouis Dugauguez 1967–1968 9 2 3 4
Francia Boulogne, GeorgesGeorges Boulogne 1969–1973 31 15 5 11
Románia Kovács István 1973–1975 15 6 4 5
Francia Hidalgo, MichelMichel Hidalgo 1976–1984 75 41 16 18
Francia Michel, HenriHenri Michel 1984–1988 36 16 12 8
Francia Platini, MichelMichel Platini 1988–1992 29 16 8 5
Francia Houllier, GérardGérard Houllier 1992–1993 12 7 1 4
Francia Jacquet, AiméAimé Jacquet 1994–1998 53 34 16 3
Francia Lemerre, RogerRoger Lemerre 1998–2002 53 34 11 8
Francia Santini, JacquesJacques Santini 2002–2004 28 22 4 2
Francia Domenech, RaymondRaymond Domenech 2004–2010 79 41 24 14
Francia Blanc, LaurentLaurent Blanc 2010–2012 27 16 7 4
Francia Deschamps, DidierDidier Deschamps 2012– 57 35 10 12

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hugo Lloris named as France's Euro 2012 captain”, Sporting News, 2012. február 28. (Hozzáférés ideje: 2012. február 28.) 
  2. France v. Belgium 1904 Match Report. French Football Federation. (Hozzáférés: 2010. június 4.)
  3. Materazzi prostituáltnak nevezhette Zidane testvérét. origo.hu. (Hozzáférés: 2006. július 10.)
  4. Anelka elküldte az anyjába a francia kapitányt. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. június 19.)
  5. Vb-2010 - Anelkát hazaküldték, a franciák bojkottálták az edzést. parameter.sk. (Hozzáférés: 2010. június 20.)
  6. Lemondott a francia szövetség elnöke. metropol.hu. (Hozzáférés: 2010. június 28.)
  7. Az új francia kapitány átvizsgálná a vébén történteket. hvg.hu. (Hozzáférés: 2010. július 6.)
  8. Tizenhárom újonc Blanc első keretében. origo.hu. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  9. Békés döntetlen a francia-angolon”, Nemzeti Sport, 2012. június 11. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  10. Sokszoros hideg zuhany az ukránoknak”, Nemzeti Sport, 2012. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  11. Megúszták a franciák: kikaptak, de továbbjutottak”, Nemzeti Sport, 2012. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  12. Alonso „százados” az elődöntőbe vezényelte a spanyolokat”, Nemzeti Sport, 2012. június 23. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  13. Vb 2014: Két góllal kikaptak a franciák Ukrajnában”, Nemzeti Sport, 2013. november 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  14. Vb 2014: 3-0-s francia siker az ukránok ellen - és kijutás”, Nemzeti Sport, 2013. november 19. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  15. A himnusz elmaradt, A 3-0-s francia siker nem”, Nemzeti Sport, 2014. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  16. Svájci bicsaklás: Öt gólig meg sem álltak a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 20. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  17. A tanácstalanság nyert, a franciák hazaküldték Ecuadort”, Nemzeti Sport, 2014. június 25. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  18. Elsöprő hajrá után negyeddöntőben a franciák”, Nemzeti Sport, 2014. június 30. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  19. Egy fejessel jobbak voltak a németek, ők az elődöntősök”, Nemzeti Sport, 2014. július 4. (Hozzáférés ideje: 2017. február 28.) 
  20. Franciaország Payet bombájával izzadta ki a győzelmet”, Nemzeti Sport, 2016. június 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  21. Megint a végén robbant a francia bomba, újabb albán pech”, Nemzeti Sport, 2016. június 15. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  22. Három léc, nulla gól, de így is csoportelső Franciaország”, Nemzeti Sport, 2016. június 19. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  23. A rekordgyorsaságú ír 11-es után Griezmann volt a franciák hőse”, Nemzeti Sport, 2016. június 26. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  24. Izlandnak esélye sem volt, a franciák ötöt vágtak”, Nemzeti Sport, 2016. július 3. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  25. Griezmann megbabonázta a németeket, döntőben a franciák!”, Nemzeti Sport, 2016. július 7. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  26. Éder mesteri lövésével Európa-bajnok Portugália”, Nemzeti Sport, 2016. július 10. (Hozzáférés ideje: 2017. március 1.) 
  27. A francia B válogatott is részt vett az olimpián.
  28. Murray, Scott. „The Joy of Six: Things we miss about the World Cup”, The Guardian, 2010. május 21. (Hozzáférés ideje: 2010. május 21.) 
  29. Matrózcsíkos mezben játszik majd a francia válogatott”, foci24.net, 2011. március 13. 

Források[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Francia labdarúgó-válogatott témájú médiaállományokat.