Chile

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Chilei Köztársaság
República de Chile
Chile zászlaja
Chile zászlaja
Chile címere
Chile címere
Nemzeti mottó: Por la razón o la fuerza
(„Ésszel vagy erővel”)
Nemzeti himnusz: Himno Nacional de Chile
LocationChile.svg

Fővárosa Santiago de Chile
d. sz. 33° 26′, ny. h. 70° 40′
Államforma Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök Sebastián Piñera
Hivatalos nyelv spanyol
Függetlenség Spanyolországtól
Kikiáltása 1818. február 12.
Elismerése 1844. április 25.

Tagság
Lista
Népesség
Népszámlálás szerint18 054 726 fő (2017)[1] +/-
Rangsorban60
Becsült17 773 000 fő (2014. július)
Rangsorban60
Népsűrűség21 fő/km²
GDP2019-es adat
Összes282.3 mrd USD (41)
PPP: 453 mrd USD
Egy főre jutó15091.5 USD (53)
PPP: 24 216 USD
HDI (2004) 0,859 (38) – magas
Földrajzi adatok
Terület756 950 km²
Rangsorban 38
Víz1,07%
IdőzónaCLT (UTC-4)
CLST (UTC-3)
Egyéb adatok
Pénznem Chilei peso (CLP)
Nemzetközi gépkocsijel RCH
Hívószám 56
Segélyhívó telefonszám
  • 131
  • 132
  • 133
  • 130
Internet TLD.cl
Villamos hálózat 220 volt
Elektromos csatlakozó
  • Europlug
  • Type L
Közlekedés iránya jobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Chilei Köztársaság témájú médiaállományokat.

Chile, hivatalosan a Chilei Köztársaság (spanyolul: República de Chile) független köztársaság Dél-Amerikában, az Andok hegyvonulatai és a Csendes-óceán között, észak–déli irányban hosszan elnyúlva. Nyugatról az óceán, északról Peru, északkeletről Bolívia, keletről Argentína, délről pedig a Drake-átjáró határolja.

Földrajz[szerkesztés]

Chile (Chile)
Chile domborzati térképe

Fekvése, határai[szerkesztés]

Az ország egész területe a Csendes-óceán keskeny partvonala az Andok nyugati oldalán helyezkedik el. Chilét nyugatról végig az óceán határolja. Délen az amerikai kontinens legdélebbi pontjáig nyúlik le, itt egy nagyon rövid részen kiér az Atlanti-óceánra is a Magellán-szoros keleti oldalán, illetve a legdélibb részek tulajdonképpen az Atlanti- és a Csendes-óceán határán találhatóak.

Szárazföldön északon Peruval határos, északkeleten Bolíviával és keleten Argentínával.

Magáénak tekinti az Antarktisz egy 1 250 000 km²-es területét. Ezt más országok nem ismerik el.

Domborzat[szerkesztés]

Északon a Atacama-sivatag ásványokban gazdag, főleg rézben és foszfátban. A központi völgy, ahol Santiago de Chile is fekszik, viszonylag kicsi, itt tömörül a lakosság és a mezőgazdasági termelés. Ez a vidék Chile történelmi központja, az ország innen terjeszkedett a 19. század második felében és integrálta az északi és a déli vidékeket. Dél-Chile erdőkben és legelőkben gazdag, jellegzetes tájképi elemei a vulkánok és a tavak. A déli part fjordok, szigetek, tengerszorosok labirintusa, amelyek félszigeteket és szigeteket alakítottak ki. Az ország keleti határa az Andok. Az észak–déli irányú kiterjedést számítva Chile a leghosszabb ország a Földön.

1888 óta Chiléhez tartoznak Polinézia legkeletibb szigetei, a Húsvét-sziget és a Sala-y-Gómez-sziget. Része még Chilének a partok előtt 600 km-re fekvő Juan Fernandez-szigetek, benne Robinson Crusoe szigete, valamint chilei külső országrész a lakatlan Desventurados-szigetek és a Chilei antarktiszi terület, ahol tudományos kutatóállomás teljesít szolgálatot. A Húsvét-sziget manapság Chile tartománya. Sala y Gómez szigetcsoport kisebb szigetei, San Ambrosio és San Felix szintén Chiléhez tartoznak, de csak helyi halászok laknak ott szezonálisan. Ezek a szigetek azért nevezetesek, mert ezekre hivatkozva terjeszti ki Chile a területi vizeit messze a Csendes-óceánra.

Chile legmagasabb hegyei a következők:

Vízrajz[szerkesztés]

A folyók az Andokból folynak a Csendes-óceánba kelet–nyugati irányban, keresztül Chilén, tehát rövidek. A déli glaciális vidéken a fjordok mellett nagy tavak is kialakultak a legutóbbi jégkorszakban.

Chile folyói:

Chile tavai:

Északon a Sós-tavak fekszenek, melyeknek legnagyobbika a Salar de Atacama (3000 km²). Tőle még északibb irányban terül el a világ egyik legmagasabb fekvésű tava, a Lago Chungará (21,5 km²), 4500 m-rel a tengerszint felett.

A nagyobb és tájképileg szebb tavak Temuco városától délkelet felé Puerto Montt irányában a következők:

Délen terül el a legnagyobb chilei tó, a General Carrera-tó (970 km², Aysén), ami keleten átnyúlik Argentínába is, ahol a Buenos Aires-tó nevet viseli.

Éghajlat[szerkesztés]

Éghajlati térkép Köppen osztályozásán (angolul)

Az ország nagy észak–déli kiterjedéséből következően az időjárás és az éghajlat igen változatos, nehéz általánosságban beszélni róla.

Chile-i települések éghajlati diagramja (északról dél felé)
piros vonal: hőmérséklet, kék oszlopok: csapadék
Arica Île de Pâques Santiago Valdivia Punta Arenas Villa Las Estrellas
Climograma Arica.png Climograma Isla de Pascua.png Climograma Santiago.png Climograma Valdivia.png Climograma Punta Arenas.png Climograma Antártica.png
d. sz. 18° 29′, ny. h. 70° 20′
58 m
d. sz. 27° 09′, ny. h. 109° 25′
51 m
d. sz. 33° 23′, ny. h. 70° 47′
475 m
d. sz. 39° 48′, ny. h. 73° 14′
19 m
d. sz. 53° 00′, ny. h. 70° 51′
37 m
d. sz. 62° 12′, ny. h. 58° 57′
10 m
sivatagi éghajlat szubtropikus éghajlat mediterrán éghajlat óceáni éghajlat hideg óceáni (szubpoláris) éghajlat sarkvidéki éghajlat

Az ország legnagyobb részén négy évszak figyelhető meg: a nyár decembertől februárig, az ősz márciustól májusig, a tél júniustól augusztusig és a tavasz szeptembertől novemberig.

Növény- és állatvilág[szerkesztés]

Környezetvédelem[szerkesztés]

Az országban jelenleg 32 nemzeti park van.

Történelem[szerkesztés]

A 15. század közepén a mai Chile északi és középső része az Inka Birodalom fennhatósága alá tartozott. Magellán volt az első európai, aki 1520-ban Chile területére lépett. A 16. század elején a spanyol konkvisztádorok, miután meghódították Perut, behatoltak az általuk Chilének nevezett területre, de a spanyol gyarmatosítók törekvéseit az indián őslakók ellenállása kísérte. A hódítók 1536 és 1541 között az ország nagy részét elfoglalták. Elszigeteltsége miatt Chile csak 1778-ra szerveződött önálló gyarmattá, addig a perui alkirály alárendelt területe volt. Letelepülőket csak a Központi-völgy vonzott, itt alapították meg a mai fővárost, Santiagót 1541-ben.

Spanyolországtól gyakorlatilag 1810-ben lett független, mert a Napóleon által megszállt Spanyolország nem tudta érvényesíteni hatalmát. De a királypártiak és a teljes függetlenség hívei közötti polgárháború csak 1817-ben dőlt el, a függetlenség hívei javára.

A 19. században a chilei társadalom szerkezete még sokat őrzött a gyarmati múltból. Oligarcha családok uralkodtak és mindig is jelentős volt a katolikus egyház befolyása. A köztársaság kiterjesztette területét dél felé az indiánok, észak felé meg Bolívia és Peru rovására az 1879–1883 között megvívott háborúval. Ez utóbbival fontos kikötők és bányák kerültek chilei kézbe, ami a századforduló körüli gazdasági virágzás alapja volt.

A 20. században különböző színezetű polgári és katonai kormányok váltották egymást. Erős baloldali - marxista és nem marxista - mozgalom működött, amelynek a kormánypolitikára is befolyása volt. Salvador Allende elnöksége alatt (1970–1973) marxisták kerültek kormányra, noha nem egyedül, hanem más erőkkel koalícióban. Sokféle marxista jellegű intézkedés mellett államosították a rézbányákat. A rézbányászat a chilei nemzetgazdaság fontos ága, és külföldi, főleg amerikai tőkével működött. Ezért különösen, de a kormány egész irányvonala miatt is az amerikai kormány a CIA-t felhasználva mindent elkövetett a chilei kormány ellehetetlenítésére. Végül 1973 közepén csaknem egyidejűleg léptek sztrájkba az orvosok, a tanárok, a diákok, a teherautó sofőrök, a rézbányászok és a kisvállalkozók. 1973. szeptember 11-én Allendét katonai puccs fosztotta meg hatalmától. A fegyveres erők bombázták az elnöki palotát (Moneda-palota), Allende meghalt az ostrom közben.

Augusto Pinochet tábornok jobboldali rendszere került hatalomra. Kezdeti időszakát kirívó kegyetlenség, gyilkosságok sora jellemezte. Mintegy harmincezren kényszerültek emigrációba. A rezsim szabadpiaci gazdaságpolitikát folytatott, sikeresen. Idő múlásával lassan gyengültek a szólás- és gyülekezési szabadság gátjai.

Az ország a demokratikus parlamentáris rendszerre 1988-ban tért vissza. Azóta kereszténydemokrata és szocialista elnökök váltották egymást, mindig koalíciós kormány élén.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés]

Az elnöki palota, Santiago de Chile

Alkotmány, államforma[szerkesztés]

Az ország államformája elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés]

Kormány Parlament Bíróság

Közigazgatási beosztás[szerkesztés]

Mapa administrativo de Chile.png

Az ország 16 régióra van felosztva, melyek a következők (északról délre haladva):

A régiók élén az elnök által kinevezett intendáns áll. A régiók tartományokra (província) oszlanak, a tartományi kormányzót is az elnök nevezi ki. A tartományok községekre (communes) oszlanak, amelyeket tanácsok irányítanak. A polgármestert és a tanácsnokokat a lakosok választják négyévente.

Politikai pártok[szerkesztés]

Védelmi rendszer[szerkesztés]

Népesség[szerkesztés]

Santiago de Chile, a főváros
San Pedro de Atacama egy utcája

Népességének változása[szerkesztés]

Általános adatok[szerkesztés]

  • Városi lakosság aránya: 86%.
  • Születéskor várható élettartam: férfiaknál 73 év, nőknél 80 év.
  • Népességnövekedés: 1,05%.
  • Írástudatlanság: 3,8%.

Legnépesebb települések[szerkesztés]

Etnikai megoszlás[szerkesztés]

Chillán modern katedrálisa

A népességét négy csoportra osztják [2]:

  • őslakó araukán indiánok, akik főleg délen élnek
  • spanyol–indián keveredésből származó meszticek
  • a spanyolok leszármazottai
  • az európai bevándorlók és leszármazottaik

A lakosság 95,4%-a európai eredetű fehér.[3][4][5][6] A 4,6%-a pedig egyéb népcsoporthoz tartozik. Többségük a spanyol gyarmatosítók leszármazottja. Több európai országból is érkeztek bevándorlók, főleg olaszok. Ezenkívül németek vannak viszonylag jelentős számban, és magyar származásúak is élnek itt.

Nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Az országban a hivatalos nyelv a spanyol, és ez a legfőbb beszélt nyelv is.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A lakosság 55%-a római katolikus, 9%-a protestáns, 24%-a névleges keresztény, 10%-a ősi vallások híve, 2%-a pedig egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés]

Gazdaság[szerkesztés]

A chilei GDP-változás 1951 és 2011 között
Képek
Santiago pénzügyi központja
Santiago
Az értéktőzsde épülete Santiagoban
Valparaíso kereskedelmi kikötője
San Antonio kikötője
Chuquicamata, a világ legnagyobb nyiltszíni rézbányája
Rézérc, egy fontos exportcikk
Chilei merlot
Gázvezeték a B-145-ös út mellett (El Loa tartomány, Antofagasta régió)

Általános adatok[szerkesztés]

  • Gazdasága: ipari ország.
  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 10 100 USD (2002).
  • A nemzeti össztermék (GNP) megoszlása: mezőgazdaság 10%, ipar 34%, szolgáltatások: 56%.
  • Munkanélküliség: 9,2%.
  • Munkaerő: 5 900 000 fő.
  • Infláció: 2,5% (2002).

Gazdasági ágazatok[szerkesztés]

  • Mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat

A mezőgazdaság fő területe a Hosszanti-völgy (szőlő, alma, citrusfélék, füge, dió, búza).

Az állattenyésztést a takarmánytermesztésen alapuló szarvasmarha- és juhtenyésztés képviseli.

Jelentős a halászflottája.

Az ország középső részét három részre tagolják.[2] Az északi, félig száraz terület az állattenyésztés földje. Délebbre az ország mezőgazdaságilag és iparilag legfejlettebb része fekszik, itt tömörül a chilei népesség nagy része is. Itt általában minden Közép-Európában ismert mezőgazdasági termény megterem. Jelentős még a cukornád- és gyümölcstermesztés. Fejlett a szőlőkultúra, és a kiváló chilei boroknak külföldön is széles piacuk van. [2]

  • Ipar

Chile gazdaságának igen fontos összetevője a bányászat. Kőolaj- és földgáz- mellett jelentős réz-, szén-, vasérc-, mangán-, arany- és ezüstlelőhelyek is vannak az ország területén. Mindezek közül a réz a legfontosabb.

További ágazatok: élelmiszeripar, halfeldolgozás, vas- és acélipar, faipar, közlekedési eszközök gyártása, cementgyártás, textilipar.[7]

  • Külkereskedelem
  • Exporttermékek: vas, réz, élelmiszer és mezőgazdasági termékek, papír, cellulóz, vegyipari termékek.
  • Importtermékek: nyersanyagok, közszükségleti cikkek, gépek és berendezések, üzemanyag.

Legfőbb kereskedelmi partnerek 2016-ban:[7]

Közlekedés[szerkesztés]

Santiagoi utcakép a Transantiago autóbuszaival
A 70-es busz Concepciónban
Merino Benítez Nemzetközi Repülőtér terminálja, Pudahuel

Chilében a szállítás többnyire közúton történik. Az ország messzi déli része közúton nem kapcsolódik közvetlenül Chile központji régiójához, és a ott a vízi szállítás is fontos szerepet játszik. A vasutak történelmileg fontosak voltak Chilében, ám manapság viszonylag kis szerepet játszanak az ország közlekedési rendszerében. Az ország földrajza és a nagyvárosok közötti nagy távolságok miatt a légi közlekedés is fontos.

Közút[szerkesztés]

Közutak hossza: 79 800 km

A 2010-es években a buszok a távolsági személyszállítás fő eszközei Chilében. [8]

Vasút[szerkesztés]

  • Vasútvonalak hossza: 6702 km

Légi[szerkesztés]

  • Repülőterek száma: 71

Az ország fő légi kapuja az Arturo Merino Benítez nemzetközi repülőtér Santiago mellett.

Vízi[szerkesztés]

Kikötők száma: 11

Fő konténerkikötők :[9] Valparaíso, San Antonio, Punta Arenas, Iquique, Arica.

Turizmus[szerkesztés]

Salto del Laja
A Chiléhez tartozó Húsvét-szigeti Moai

Főbb látnivalók[szerkesztés]

Mercado Central, Plaza de Armas, Paseo Ahumada, Palacio de la Moneda, Museo de Santiago, Palacio de Bellas Artes.
  • Viña del Mar: tengerparti üdülőhely, Nemzeti Botanikus Kert.
  • A nemzeti parkok

Oltás[szerkesztés]

Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak:

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Kultúra[szerkesztés]

Fiesta de La Tirana fesztivál

Oktatási rendszer[szerkesztés]

Kulturális örökség[szerkesztés]

Chile kulturális örökségén elsősorban a szellemi örökségét értjük. A szellemi öröksége a kultúra különböző területeiből tevődik össze (mint például a művészet, iparművészet, táncok, szokások, ünnepségek, gasztronómia, játékok, zene és hagyományok), másodsorban pedig a tárgyi örökségéből, amit Chile egész területén megtalálható építmények, tárgyak és helyszínek alkotnak. Ezek jellege lehet régészeti, építészeti, kézműipari és művészeti, néprajzi, néphagyományi, történelmi, vallási vagy technológiai.

Az 1972-es Egyesült Nemzetek Szervezete [link] által elfogadott, Chilében pedig 1980-ban jóváhagyott “A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló” nemzetközi egyezménynek megfelelően eddig hat helyszín került fel a Világörökségi Listára.

Ezen kívül a chilei “kínai tánc” (baile chino – rituális chilei tánc) is a szellemi kulturális örökségi egyezmény része.

1999-ben bevezették a chilei Kulturális Örökség Napját, ami egyben az Chile kulturális, régészeti, és történelmi örökségének elismeréseként szolgál az ország kulturális, régészeti és történelmi örökségének.

Művészetek[szerkesztés]

  • Építészet
  • Képzőművészetek
  • Irodalom
  • Filmművészet
  • Zene

Nemzeti identitás és hagyományok[szerkesztés]

Chile eltérő földrajzi adottságainak köszönhetően, a kulturális jegyek is jelentősen eltérhetnek a különböző régiókban.

Az északi régiót a különböző kultúrák találkozása jellemzi, amelyben egyaránt megtalálhatók az Andok-hegységben élő őshonos népek, valamint a portugál, de elsősorban spanyol gyarmatosítók hatása is. Mindemellett még a vallási ünnepek és hagyományok is fontos szerepet kapnak a térségben, amelyek közül kiemelkedik a Diablada (Dél-Amerika egyik legnagyobb folklór rendezvénye), valamint a Nemzetközi Tiranai Filmfesztivál.

Az ország középső részét elsősorban a chilei vidéki hagyományok, valamint a Huaso (cowboyhoz hasonlító chilei lovasok) néven ismert kultúra jellemzi, amely főként a Coquimbo és Biobío régiók közötti területre határolható. Mivel a chilei lakosság nagy része ezen a területen él, az ország kultúráját is hagyományosan ennek a területnek a kultúrájával azonosítják, amely leginkább a Fiestas Patrias (Chile legfontosabb nemzeti ünnepe) ünnepség alatt nyilvánul meg, amit minden évben szeptember közepén rendeznek meg.

Az ország déli részén, Araucanía tartományban, a Mapuche kultúra és hagyományai meghatározók, míg Valdivia, Osorno és Llanquihue tartományokban a német hatás került előtérbe. Ugyanakkor a Chiloé szigetcsoport területén kialakult egy saját hiedelem világgal rendelkező kultúra, amely az őslakos és a spanyol hitvallások keveréke.

Az ausztrál régió is saját identitással rendelkezik, amit a Chiloé szigetekről, Chile középső részéről, valamint a volt Jugoszláviából bevándorlók befolyásoltak. Ez a hatás a Magallanes régióban erőteljes regionalizmus formájában nyilvánul meg.

A Húsvét-sziget egyedülálló kultúrája a polinéz kultúra fejlődésének köszönhető, ugyanis ezen a szigeten évszázadokon keresztül elszigetelten éltek az emberek.

Nemzeti jelképek[szerkesztés]

Chile számos hivatalos nemzeti jelképet tudhat a magáénak.

A chilei belügyminisztérium 1534/1967. számú, az ország nemzeti jelképeiről és használatuk szabályozásáról szóló rendelete egységesítette és rendszerezte a kérdésre vonatkozó különböző jogi és szabályozási normákat. Az I. törvénycikk értelmében Chile nemzeti jelképei a következők: a chilei köztársaság címere, a chilei nemzeti zászló, a kokárda és az elnöki lobogó. Továbbá, ugyanezen törvénycikk jóváhagyta az „Ésszel vagy Erővel” mottó az ország címerébe történő felvételét.  

Ezt követően, a Chilei köztársaság 1980. évi politikai alkotmányának 2. törvénycikke a nemzeti zászlót, a köztársasági címert, valamint a nemzeti himnuszt nemzeti jelképnek nyilvánította. A 22. törvénycikk értelmében pedig a köztársaság összes lakója köteles tisztelni hazáját, valamint annak nemzeti jelképeit. Az állambiztonsági törvény 6. törvénycikke többek között kimondja, hogy bűncselekményt követnek el a közrend ellen, akik nyilvánosan megszégyenítik az ország nevét, a nemzeti zászlót vagy a címert.  

Ezeken kívül más nemzeti szimbólumokat is hivatalossá tettek különböző rendeleteken keresztül. 1977 február 24.-e óta a chilei harangvirág, más néven a copihue Chile nemzeti virága. Chile nemzeti tánca 1979 november 6.-a óta a cueca (chilei cueca). A lapis lazuli (lazurit), Észak-Chilében kinyerhető ásványt Chile nemzeti kövének nyilvánították 1984 november 23-án, azonban 1993. november 22-e óta combarbalitát, azaz a Combarbalá tartományban megtalálható féldrágakő díszkalonitot szintén Chile nemzeti ásványaként tartják számon. A felsoroltakon kívül megemlíthetjük még a chilei rodeót, amit 1962 január 10-től 2014 október 4-ig az ország nemzeti sportjaként tartottak számon, ekkor azonban felváltotta a rayuela, ami leginkább a patkódobáshoz hasonlítható sport. A rayuela nem csak nemzeti sport, de a nemzet kulturális és világörökségi szimbólumaként tartják számon.

A közhiedelemmel ellentétben az andoki kondorkeselyűt, a chilei villásszarvast és a délfenyőt nem sorolják a nemzeti jelképek közé, pedig mindhárom megtalálható az ország címerén, és kétségkívül Chile természeti kincsei közé tartoznak.

Gasztronómia[szerkesztés]

A chilei konyha jellegzetesen több gasztronómiai hatás kombinációjából alakult ki: egyaránt hatott rá az őslakos falvak táplálkozása, a gyarmatosító Spanyolország gasztronómiája, valamint különböző európai konyhák is. A hagyományos chilei konyhában az egyes tartományok tápanyagait találhatjuk meg, tehát kukoricát, krumplit, paradicsomot, búzát, ezen kívül a különböző húsféléket (sertés, csirke, marha, bárány). A chilei konyha legfontosabb alapanyagai a tenger gyümölcsei, a marhahús, a friss gyümölcsök és a zöldségek.

Santiago de Chile piaca (Mercado de Santiago)

A National Geographic Santiago de Chile piacát (Mercado Central de Santiago) a világ ötödik legjobb piacának nyilvánította. A piacot a chilei kulináris örökség részeként ismerik el. A Restaurant magazin által összeállított A Világ 50 Legjobb Étterme lista részeként 2016-ban 4 chilei étterem is helyet foglalt az 50 legjobb latin-amerikai étterem között, ezek közül egyet pedig a világ 50 legjobb étterme közé soroltak.

Estofado de San Juan

Ételek[szerkesztés]

Anticuchos

A leghíresebb étel a lomo a lo pobre, amely egy óriási marhaszelet két tojással és sült hasábburgonyával a tetején. A parillada grillezett belsőségekből és véres hurkából áll. A curanto nevű híres ételt halszeletekből, csirkéből, bárányból, sertésből, marhából és burgonyából készítik.

Ezen kívül Chile hagyományos ételei közé soroljuk a következőket:

  • Ajiaco (csirkés burgonyaleves)
  • Anticuchos (kebabhoz hasonlító húsnyárs, főként marhaszívből
  • Asados (inkább elkészítési módra utal, parázson grillezett húsféléket értenek alatta)
  • Calapurca (búzából vagy kukoricából készített leves, különlegessége, hogy forró kövekkel tálalják, mely jellegzetes sült ízt ad neki)
  • Cancato (paradicsommal, sajttal, hagymával, kolbásszal töltött sült hal)
  • Carbonada (húst, zöldségeket és gyümölcsöt (szőlőt, körtét, barackot) tartalmazó pörkölt szerű étel)
  • Cazuela [egytálétel, amely főként valamilyen húsból (csirke vagy marha leggyakrabban), sütötőkből és krumpliból tevődik össze]
  • Chapalale (chilei kenyér, amelyet két összetevőből készítenek: krumpliből és lisztből)
  • Charquicán (marharagu, régebben lámahúsból készítették)
  • Curanto (inkább elkészítési módra utal, mint konkrét ételre; parázson izzított köveken, levelekkel bélelve és teljesen lefedve sülnek a húsok)
  • Empanadas de pino (darált marhahússal, hagymával, mazsolával, olívabogyóval és főtt tojással töltött empanada)
  • Las humitas (fűszeres kukoricás keverék, párolt kukoricalevélbe töltve)
  • El milcao (“krumplis palacsinta”)
  • Paila marina (kagyló pörkölt)
  • Pantruca (nokedliszerű tésztaétel)
  • Pastel de chochlo (marha és kukoricaragu)
  • Pastel de papa (krumplis és darált marhahúsos pite)
  • Porotos granados (bab alapú pörkölt/főzelék)
  • El pulmay (serpenyőben készült curanto)
  • Tomaticán (hagyományos chilei pörköltféleség hússal, paradicsommal, hagymával és kukoricával).

Chile hagyományos desszertjei közé sorolhatjuk az alfajores nevű desszertet (tejkaramella-krémes omlós keksz), az el manjare (házi tejkaramella-krém), valamint a mote con huesillo (frissítő alkoholmentes barackos ital).

Italok[szerkesztés]

A chilei borok nevezetesek. A vörösborok közül a legkiemelkedőbb a Cabernet Sauvignon, a Carménére, a Merlot, a fehérborok közül pedig a Chardonnay,  és a Sauvignon Blanc. Hagyományos nemzeti italok még a chicha és a chilei pisco (borpárlat).

A pisco sour brandyből, citromléből, tojásfehérjéből és porcukorból készült koktél.

Ünnepek[szerkesztés]

2017-es nemzeti ünnepek:

hónap nap név helyi név megjegyzés
Január 1 Újév Año Nuevo
2 Újév Año Nuevo Az Újév 2. napja
Február nincs ünnep
Március
Április 14 Nagypéntek Viernes Santo
15 Nagyszombat Sábado Santo
19 Censo abreviado 2017
Május 1 A munka ünnepe Día del Trabajo
21 Haditengerészeti nap Día de las Glorias Navales Megemlékezés az Iquique-i csatáról
Június 7 Arica-i csata emléknapja Asalto y Toma del Morro de Arica Helyi ünnep
26 Szt. Péter és Pál ünnepe San Pedro y San Pablo
Július 2 Elecciones primarias presidenciales y congresistas
16 Karmel-hegyi miasszonyunk Virgen del Carmen 2007-től ünnepelve, az Úrnapja helyett.
Augusztus 10 Szent Lőrinc San Lorenzo de Tarapacá Helyi ünnep
Nemzeti Bányásznap Día del Minero Helyi ünnep
15 Nagyboldogasszony Asunción de la Virgen
20 Bernardo O'Higgins születésének ünnepe Nacimiento del Prócer de la Independencia Helyi ünnep - A felszabadító születése
Szeptember 18 Nemzeti ünnep Fiestas Patrias a függetlenség napja - 1810
19 A Hadsereg Napja Día de las Glorias del Ejército
Október 9 Kolumbusz-nap Día del Descubrimiento de Dos Mundos Közismert neve Día de la Raza vagy korábbi neve Aniversario del Descubrimiento de América.
27 A reformáció napja Día Nacional de las Iglesias Evangélicas y Protestantes 2008-tól ünnepelve.
November 1 Mindenszentek Día de Todos los Santos
19 Elecciones presidencial, congresistas y regionales 2017-es választási ünnep
December 8 Szeplőtelen fogantatás ünnepe Inmaculada Concepción
17 Segunda vuelta de la elección presidencial 2017-es választási ünnep
25 Karácsony Navidad / Natividad del Señor

Sport[szerkesztés]

A Nemzeti Stadion, Santiago

Olimpia[szerkesztés]

Az olimpiai játékok során kétszer hangzott fel eddig a chilei himnusz, mindkettő az athéni játékokon, 2004-ben. A legeredményesebb sportág a tenisz.

Bővebben: Chile az olimpiai játékokon

Labdarúgás[szerkesztés]

A chilei labdarúgó-válogatott igen eredményes. Többször is álltak dobogón a bajnokságok során, de eddig még nem nyertek világbajnoki címet.

Világbajnokság[szerkesztés]

Copa América kupa[szerkesztés]

Pánamerikai játékok[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chile című spanyol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Chile
A Wikimédia Commons tartalmaz Chile témájú médiaállományokat.