Turks- és Caicos-szigetek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Turks- és Caicos-szigetek
A Turks- és Caicos-szigetek zászlaja
A Turks- és Caicos-szigetek zászlaja
A Turks- és Caicos-szigetek címere
A Turks- és Caicos-szigetek címere
Nemzeti mottó: Each Endeavouring, All Achieving

Fővárosa Cockburn Town
Koordináták: é. sz. 21° 46′ 48″, ny. h. 71° 48′ 00″
Legnagyobb város Providenciales
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Király III. Károly brit király
Kormányzó Gordon Wetherell
Miniszterelnök Galmo Williams
Hivatalos nyelv angol
Tagság
Lista
  • Karibi Fejlesztési Bank
  • Interpol
  • Caribbean Disaster Emergency Management Agency
Népesség
Népszámlálás szerint44 542 fő (2020)[1]
Rangsorban226
Becsült31 458[2] fő (2012. január)
Rangsorban226
Földrajzi adatok
Terület430 km²
IdőzónaAST (UTC-5)
Egyéb adatok
Pénznem USA dollár, Bahamai dollár (USD)
Hívószám 1-649
Segélyhívó telefonszám 911
Internet TLD.tc
Villamos hálózat 120 volt
Elektromos csatlakozó
  • NEMA 1-15
  • NEMA 5-15
Közlekedés iránya bal
A Wikimédia Commons tartalmaz Turks- és Caicos-szigetek témájú médiaállományokat.

A Turks- és Caicos-szigetek (IPA: [tɜrks] és [keɪkəs]) Kuba mellett található szigetek, amely Nagy-Britannia tengerentúli területe. 30 nagyobb korallszigetből (6 lakott) és számtalan apró szirtből áll. A legmagasabb pont a 49 m-es Blue Hills.

A szigetcsoport 2012 óta a világörökség javaslati listáján szerepel.[3]

Története[szerkesztés]

Turks- és Caicos-szigetek, 1938-as 1/4 pennys postabélyege, VI. György király portréjával és tengeri só előállításának ábrázolásával.

Felfedezését Juan Ponce de León spanyol hajósnak tulajdonítják, aki 1512-ben járt a szigeteken. Mások azonban úgy vélik, hogy Kolumbusz Kristóf első útja során, 1492-ben ide is eljutott. A hosszú ideig tartó spanyol és francia rivalizálás után az első telepesek az angolok voltak, akik a Bahama-szigetekről költöztek át a lakatlan szigetekre 1678-ban. Eredetileg Jamaicához tartozott a terület, 1962 óta önálló brit külbirtok. 1959-ben önkormányzatot kapott, majd 1976-ban tovább szélesítették az autonómiát. Területének egy részét bérbe adták az amerikaiaknak, akik a Nagy-Turk-szigeten rakétamegfigyelő, valamint haditengerészeti bázist tartanak fenn, a Déli-Caicos-szigeten pedig az amerikai parti őrség egységei állomásoznak.

1980-ban a Nép Demokratikus Mozgalom nevű párt került kormányra, amely napirendre tűzte a sziget függetlenségét. A brit kormány ezt ahhoz a feltételhez kötötte, ha a párt az 1982-es választásokon is nyer. A választást a Mozgalom elvesztette a maradás-párti Progresszív Nemzeti Párttal szemben. 1985-ben azonban a Progresszív Párt nagy botrányba keveredett, amikor Norman Saunders minisztert az Egyesült Államokban droggal hozták összefüggésbe. Jóllehet a párt az 1986-os választásokon is győzött, de az új miniszter, Nathaniel Francis is egy gyújtogatásos bűncselekmény miatt lett elmarasztalva, ezért a szigeteket egy tanácsadó testületnek kellett irányítania az 1988-as választásokig. Ekkor azonban a Progresszív Nemzeti Párt újabb, ezúttal elsöprő győzelmet aratott, amely több mint másfél évtizedre elnyomta a függetlenség kérdését.

A többi brit tengerentúli területhez hasonló nagy fokú önállóságot élvezett, az Egyesült Királyság gyakorlatilag csak a külügyeket és a honvédelmet intézte. 2006-ban a függetlenség újból napirendre került, köszönhetően az immár Michael Misick vezette Progresszív Párt pálfordulásának. Ez azonban igen hamar megingott, mert0 2008-ban korrupciós botrány tört ki, mely szinte az egész területi vezetést érintette. A botrány miatt 2009 márciusában a brit kormány felfüggesztette a helyi alkotmányt és elmozdította a választott testületeket, minden hatalmat átadva a brit kormány által kinevezett kormányzónak, aki addig csupán reprezentatív funkciót töltött be. A rendelkezés két évig volt érvényben. Tehát a gyakorlatban a terület státusza ideiglenesen koronagyarmat volt, helyi önkormányzati jogok nélkül. 2012-ben új választások révén új kormány alakult és új alkotmányt fogadtak el, így a sziget visszanyerte belső önrendelkezését. 2016 óta ismét a Népi Demokratikus mozgalom vezeti a szigeteket.

Gazdasága[szerkesztés]

A művelt területeken belső fogyasztásra kukoricát, babot, trópusi gyümölcsöket és zöldségféléket termelnek.

Szerény kivitelre a halászat, langusztafogás, kagyló- és szivacsgyűjtés, valamint a sólepárlás termékei kerülnek.

Jelentős bevételt hoz az idegenforgalom, valamint az offshore banki szolgáltatás.

A közszükségleti cikkek jelentős részét importálják, fő kereskedelmi és idegenforgalmi partnere az USA.

Nyelv[szerkesztés]

A szigeteken a hivatalos nyelv az angol, de kreolul és spanyolul is beszélnek.

Népcsoportok[szerkesztés]

A szigeten többségben vannak a mulattok (feketék és fehérek keverékei). Élnek még feketék és egyéb más származású népcsoportok.

Népesség[szerkesztés]

A népesség alakulása 1960 és 2020 között
Lakosok száma
5724
5629
5924
7057
9097
12 205
16 527
23 412
30 247
44 542
1960196619721978198419911997200320092020
Adatok: Wikidata

Vallások[szerkesztés]

A lakosság 40%-a baptista. A metodista vallást a szigetek 16%-a gyakorolja. Anglikán vallású 18%-a a szigetek lakossága. A maradék 26% egyéb protestáns.

Közlekedés[szerkesztés]

  • Közutak hossza: 121 km
  • Repülőterek száma: 5
  • Kikötők száma: 2

Turizmus[szerkesztés]

A tengerpart egy képe Grand Turk szigetén

Kötelező oltás, ha fertőzött országból érkezik/országon át utazik valaki:

Sport[szerkesztés]

Bővebben: Turks- és Caicos-szigeteki labdarúgó-válogatott

2012. július 13-án Williams Delano junior világbajnok lett 200 méteres síkfutásban.

Kultúra[szerkesztés]

Gasztronómia[szerkesztés]

A szigetek kulináris hagyományai erős sokszínűséget tükröznek, mivel jelen vannak itt tainó, bahamai tainó (lucayan), afrikai, jamaicai, hispaniolai és bahamai hatások is.[4]

Reggelire gyakran esznek főtt halat búzadarával. Mind a halat, mind a darát külön szolgálják fel. Az alapanyaga fehérhúsú hal.[4] A Johnny cook egy könnyű kis rágcsálnivaló, amit kukoricalisztből csinálnak só és víz hozzáadásával, serpenyőben kisütve. Általában halakhoz, esetleg szendvicsekhez eszik.[4]

Gyakori alapanyag a tengeri szárnyascsiga, amely a szigeteken rántva a legnépszerűbb salátával és búzadarával tálalva.[4] Gyakori fogás az éttermekben a tarisznyarák rizzsel.[4] Léteznek továbbá különféle rákkal készülő ételek kukoricadara kíséretében.[4] Az utóbbi időben megnőtt a tűzhal fogyasztása, amelynek oka a faj túlzott elszaporodása, s emiatt még a hatóságok is ösztönzik a lakosságot a tűzhal halászatára és fogyasztására.[4]

Népszerű ételek még a grillezett homár, a rizs vesebabbal vagy galambborsóval valamint egy kókusztejből, kagylóból és fűszerekből készült krémleves.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • A világ országai, Nyír.Kart Bt., 2008
  • Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk[szerkesztés]

File:Wiktionary-logo-hu.svg

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]