Chile himnusza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A himnusz sorai kottázva

Chile első nemzeti himnuszát Manuel Robles komponálta és szövegét Bernardo de Vera y Pintado írta. A történészek azt tartják, hogy először az 1819. szeptemberi ünnepségeken, vagy a Domingo Arteaga Színházban adták elő 1820. augusztus 20-án.

A második himnuszt Ramón Carnicer zenéjére írták, aki spanyol volt, és liberális nézetei miatt Angliába menekült. Ezt a művet 1828. december 23-án adták elő az Arteaga Színházban a Filharmónikus Társaság koncertjén.

Évekkel később, 1847-ben a chilei kormány felkérte Eusebio Lillo költőt, hogy írjon szöveget Carnicer zenéjére Pintado eredeti költeménye alapján, mely még a Spanyolország elleni heves érzelmeken alapult. Ma a mű kórus része és ötödik versszaka az ország hivatalos nemzeti himnusza.

A szerzők: Ramón Carnicer (1789-1855) zene – Eusebio Lillo (1826-1910) és Bernardo de Vera y Pintado (1789-1826) szöveg:

A teljes szöveg[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. versszak
Ha cesado la lucha sangrienta;
Ya es hermano el que ayer invasor;
De tres siglos lavamos la afrenta
Combatiendo en el campo de honor.
El que ayer doblegábase esclavo
Libre al fin y triunfante se ve;
Libertad es la herencia del bravo,
La Victoria se humilla a sus pies.

Kórus
Dulce Patria, recibe los votos
Con que Chile en tus aras juró
Que o la tumba serás de los libres
O el asilo contra la opresión.

II. versszak
Alza, Chile, sin mancha la frente;
Conquistaste tu nombre en la lid;
Siempre noble, constante y valiente
Te encontraron los hijos del Cid.
Que tus libres tranquilos coronen
A las artes, la industria y la paz,
Y de triunfos cantares entonen
Que amedrenten al déspota audaz. (Kórus)

III. versszak
Vuestros nombres, valientes soldados,
Que habéis sido de Chile el sostén,
Nuestros pechos los llevan grabados;
Los sabrán nuestros hijos también.
Sean ellos el grito de muerte
Que lancemos marchando a lidiar,
Y sonando en la boca del fuerte
Hagan siempre al tirano temblar. (Kórus)

IV. versszak
Si pretende el cañón extranjero
Nuestros pueblos osado invadir;
Desnudemos al punto el acero
Y sepamos vencer o morir.
Con su sangre el altivo araucano
Nos legó por herencia el valor;
Y no tiembla la espada en la mano
Defendiendo de Chile el honor. (Kórus)

V. versszak
Puro, Chile, es tu cielo azulado,
Puras brisas te cruzan también,
Y tu campo de flores bordado
Es la copia feliz del Edén.
Majestuosa es la blanca montaña
Que te dio por baluarte el Señor,
Y ese mar que tranquilo te baña
Te promete futuro esplendor. (Kórus)

VI. versszak
Esas galas, ¡oh, Patria!, esas flores
Que tapizan tu suelo feraz,
No las pisen jamás invasores;
Con tu sombra las cubra la paz.
Nuestros pechos serán tu baluarte,
Con tu nombre sabremos vencer,
O tu noble, glorioso estandarte,
Nos verá combatiendo caer. (Kórus)

A szöveg hivatalos verziója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti kézirat Eusebio Lillo 1909-ből

Az alábbi szöveg az általánosan játszott változat, mely az eredeti költemény V. versszakából és a teljes kórusból áll:

Spanyol szöveg Magyar szöveg

Puro, Chile, es tu cielo azulado;
Puras brisas te cruzan también.
Y tu campo de flores bordado
Es la copia feliz del Edén.
Majestuosa es la blanca montaña
Que te dio por baluarte el Señor
Que te dio por baluarte el Señor,
Y ese mar que tranquilo te baña
Te promete futuro esplendor
Y ese mar que tranquilo te baña
Te promete futuro esplendor.

Coro
Dulce Patria, recibe los votos
Con que Chile en tus aras juró:
Que o la tumba serás de los libres
O el asilo contra la opresión
Que o la tumba serás de los libres
O el asilo contra la opresión
Que o la tumba serás de los libres
O el asilo contra la opresión
O el asilo contra la opresión
O el asilo contra la opresión.

Chile, az eged tisztán kéklik;
Tiszta szellők fújnak rajtad át.
És meződ virágokkal ékes
Mely hasonló a boldog mennyországhoz.
Fennséges hófödte hegyeid
Melyeket az Úr bástyákul adott
Melyeket az Úr bástyákul adott,
És a tenger, mely békésen mossa partjaid
Nagyszerű jövőt ígér
És a tenger, mely békésen mossa partjaid
Nagyszerű jövőt ígér.

Kórus
Édes hazánk halljad eskünk
Melyet oltárodra teszünk:
Legyen az a szabadok sírja
Vagy az elnyomás elleni menedék
Legyen az a szabadok sírja
Vagy az elnyomás elleni menedék
Legyen az a szabadok sírja
Vagy az elnyomás elleni menedék
Vagy az elnyomás elleni menedék
Vagy az elnyomás elleni menedék

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 40. évfordulóra kibocsájtott chilei postabélyeg (1947)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap