Tunézia himnusza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Tunézia himnusza

A Humát al-Hima (حماة الحمى, „A menedékhely védelmezői”) Tunézia nemzeti himnusza. A szöveget Musztafa Szádik er-Ráfii (1880–1937) és Abu l-Kászem es-Sábbi (1909–1934) írta, a dallamot pedig Mohammed Abd el-Vahháb (1915–1991) szerezte. A himnusz 1987-től lett hivatalos.

Szövege[szerkesztés]

Arabul Átírás Fordítás
حماة الحمى يا حماة الحمى
هلموا هلموا لمجد الزمــن
لقد صرخت في عروقنا الدماء
نموت نموت و يحيا الوطن
لتدو السماوات برعدها
لترم الصواعق نيرانها
إلى عز تونس إلى مجدها
رجال البلاد و شبانها
فلا عاش في تونس من خانها
ولا عاش من ليس من جندها
نموت و نحيا على عهدها
حياة الكرام و موت العظام
ورثنا السواعد بين الأمم
صخورا صخورا كهذا البناء
سواعد يهتز فوقها العلم
نباهي به و يباهي بنا
و فيها كفا للعلى والهمم
و فيها ضمان لنيل المنى
و فيها لأعداء تونس نقم
و فيها لمن سالمونا السلام
إذا الشعب يوما أراد الحياة
فلا بدّ أن يستجيب القدر
ولا بد لليل أن ينجلي
ولا بد للقيد أن ينكســر
Humát al-hima ja humát al-himá
Halummu halummu li-madzsdi z-zamán
La-kad szarahat fi urúkina d-dimá
Namútu namútu va jahja l-vatan
Li-tadvi sz-szamavátu bi-raadihá
Li-tarmi sz-szaváiku níránahá
Ila izzi Túnisz ila madzsdihá
Ridzsála l-biládi va subbánahá
Fa-la ása fi Túnisz man hánahá
Va la ása man lajsza min dzsundihá
Namútu va nahja ala ahdihá
Hajáta l-kirámi va mauta l-izám
Variszna sz-szaváida bajn al-umam
Szuhúran szuhúran ka-hádza l-biná
Szaváidu jahtazzú faukaha l-alam
Nubáhi bihi va jubáhi biná
Va fíha kafa li l-ula va l-himam
Va fíha damánun li-najli l-muná
Va fíha li-aadái Túnisz nikam
Va fíha liman szalámúna sz-szalám
Idza s-saabu jauman arád al-hajá
Fa-la budda an jasztadzsíb al-kadar
Va-la budda li-l-lajli an jandzsali
Va la budda li-l-kajdi an jankaszir
(Refrén:) Menedékhely védelmezői, ó menedékhely védelmezői!
Rajta, rajta, a sors dicsőségére!
Ereinkben a vér kiált!
Meghalunk, meghalunk, s a haza él!
Az ég a mennydörgéseivel hívjon,
A villámok tüzüket vessék
Tunézia nagyságára és dicsőségére!
Az ország férfiúi és ifjai!
Nem élt senki Tunéziában, aki elárulta,
Nem élt senki, aki ne lett volna a katonája!
A neki tett esküért haljuk s éljük
Nagylelkűek életét és nagyok halálát.
Ref.
A nemzetek közt mi örököltük az [erős] alkarokat,
Melyek sziklakemények, sziklakemények, mint ez az épület.
Alkarokat, melyek a zászlót lengetik maguk felett.
Büszkék vagyunk rá,[1] és ő is büszke ránk!
Elégségesek[2] a magaslatokhoz és az ambíciókhoz,
Biztosíték van bennük a remények beteljesítésére.
Bosszú van bennük Tunézia ellenségeivel szemben,
És béke van bennük azokkal szemben, akik megbékéltek velünk.
Ref.
Ha a nép egy nap élni akar,
Semmi kétség: a sors válaszolni fog!
Semmi kétség: eloszlik az éj!
Semmi kétség: a béklyó eltörik!
Ref.


Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ti. a zászlóra
  2. ti. az alkarok