Székely himnusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Székely himnusz
Műfaj magyar komolyzenei dal
Dallam Mihalik Kálmán
Szöveg Csanády György

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek, művük később sem vált hivatalos himnusszá. Az évtizedeken keresztül tiltott[1] dal azonban hatalmas népszerűségre tett szert Erdélyben[2][3] és Magyarországon. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.[4]

Története[szerkesztés]

Keletkezése és a cím eredete[szerkesztés]

Csanády György életre hívója és 25 évig vezetője volt az 1920-ban – a trianoni döntés után – létrehozott Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetnek.

A Székely himnusz versét saját beszámolója szerint 1921-ben írta a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, a májusi nagy áldozatban egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében.

Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben, néhány hónappal később meghalt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is” – írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. Mivel a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek.

Utóélete[szerkesztés]

Az ének Erdélyben az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették is az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték, az elnyomás elleni tiltakozásként.

Magyarországon 1941 és 1944 között az iskolákban kötelezővé tették a tanulását, de Kríza Ildikó tanulmánya [1] szerint a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé, ahogy a visszafoglalt Észak-Erdélyben sem. A cserkésztalálkozókon azonban már a két világháború közti korszakban is rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is segítették. Másrészt az ellenállásra fogékony körökben még vonzóbbá tette a dalt. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.

Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki, bár ezek közt nem voltak nagyon jelentősek az eltérések.

A nyolcadik sor "Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!" változata – ami ma a leggyakrabban énekelt változat – Kríza Ildikó szerint az amerikai magyarok közt terjedt el az 1970-es években. (Csanády György eredeti szövege: "Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!") Ám Kriza fölvetése abban a tekintetben nem állja meg a helyét, hogy ez az 1970-es években, a nyugati magyar emigrációban keletkezett változat, hisz több korabeli kotta, ill. hangfelvétel bizonyítja, hogy már a keletkezését követően ezzel a szöveggel élt a nyolcadik sor.

A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

2009. augusztus 1-jén avatták fel Szegeden, a Vértó melletti szánkódomb tetején a székely himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.[6]

Kotta[szerkesztés]


<<
  \new ChordNames \chordmode {
   \set chordChanges = ##t
    bes1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1 
    \break
    s1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1 
    \break
    s1 | g1:m | s2 a2:7 | d1:7 | s1 | es2 c2:m | f1:7 | bes1
    \break
    s1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1
   }
{\tempo Rubato \key g \minor
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4 c'' bes' a' | bes'2 r
\break
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4 c'' bes' a' | bes'2 r
\break
r4 d' d' d' | g'2 g' | bes'4 bes' a' g' | d'2 d' | r4 d' d' d' | g'2 g' | f'4 g' f' ees' | d'2 r
\break
\override TextSpanner #'(bound-details left text) = "rit."
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4\startTextSpan c'' bes' a' | bes'2 r\stopTextSpan \bar "|." 
}
\addlyrics { Ki tud -- ja mer -- re, mer -- re visz a vég -- zet
Gö -- rön -- gyös ú -- ton, sö -- tét é -- jje -- len.
Ve -- zesd még egy -- szer győ -- ze -- lem -- re né -- ped,
Csa -- ba ki -- rály -- fi csi -- lla -- gös -- vé -- nyen. 
Ma -- rok -- nyi szé -- kely por -- lik, mint a szik -- la
Né -- pek har -- cá -- nak zaj -- ló ten -- ge -- rén.
Fe -- jünk az ár, jaj, száz -- szor el -- bo -- rít -- ja,
Ne hagyd el -- vesz -- ni Er -- délyt, Is -- te -- nünk! }
>>


Szövegváltozatai[szerkesztés]

Az eredeti szöveg (részlet)[szerkesztés]

Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem!

A közszájon forgó változat[szerkesztés]

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillagösvényen!
Refrén:
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ameddig élünk, magyar-ajkú népek
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, világ bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
(refrén)

Egyéb[szerkesztés]

Bobula Ida- A mi határunk című verse énekelhető a Székely himnusz dallamára

Az ISWC nyilvántartása szerint ISWC: T-007.191.527-9 népdal, amelynek Csanády György 00142339000 a szövegírója és Urbán Nagy Róbert 00488069113 dolgozta fel.

Pap Gábor székely származású művészettörténész 2002-ben optimista hangvételű kiegészítést írt a Székely himnuszhoz.[7]

Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,

Csaba királyfi gyűjti táborát.

Szűnik az átok, kiapadt a kútja,

Szívünkön égi öröm lángol át.

Hiába zúgsz már gyűlöletnek árja,

Megáll a szikla, nem porlik tovább,

Imánk az Istent újra megtalálja,

Köszöntsd ma népem üdvös hajnalát!

A „régi” székely himnusz[szerkesztés]

A régi székely himnusznak nevezett ének Bartók Béla Este a székelyeknél c. művének rubato dallama. (Valószínűleg a 20-as években írt hozzá szöveget egy ismeretlen költő.) Az ereszkedő pentaton dallam - bár az ősi népdalok mintáját követi - Bartók saját invenciója.[8]

Ó, én édes jó Istenem,[9]
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.
Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.
Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]