Székely himnusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Székely himnusz
Műfaj magyar komolyzenei dal
Dallam Mihalik Kálmán
Szöveg Csanády György

A Székely himnusz 1921-ben született, szövegét Csanády György, zenéjét Mihalik Kálmán szerezte. A szerzők szándéka nem az volt, hogy valódi himnuszt alkossanak a székely népnek; eredetileg egy Budapesten előadott misztériumjáték egy betétdala volt Bujdosó ének címmel, és 1940-ig meg sem jelent nyomtatásban. Azonban az évtizedek során a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé vált, és bár 1989-ig Erdélyben és részben Magyarországon is a tiltott dalok listáján szerepelt, terjedését a hatóságok nem tudták megállítani. Napjainkra közismert és közkedvelt ének lett.

Története[szerkesztés]

Keletkezése és a cím eredete[szerkesztés]

Az erdélyi származású Csanády és Mihalik a trianoni diktátum után Magyarországra menekült, és az 1920-as években Szegeden végezték egyetemi tanulmányaikat. 1920-ban Csanády György és négy társa megalapította a Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetet. A Székely himnusz versét Csanády saját beszámolója szerint 1921-ben írta Szegeden, a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe eredetileg Bujdosó ének volt, a májusi nagyáldozatban egyszerűen csak kantátának nevezték.[1] Zenéjét női karra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett SZEFHE-találkozón, a zeneszerző jelenlétében.[2]

Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben, néhány hónappal később meghalt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is” – írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. Mivel a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek.[2]

Utóélete[szerkesztés]

A két világháború közötti időszakban a Székely himnusz a folklór alkotások módjára terjedt, annak ellenére hogy Romániában tiltott, irredenta ének volt, Magyarországon pedig csak kevesen ismerték. Fennmaradását a cserkészek, vallásos egyletek, és az értelmiségiek segítették: a cserkésztalálkozókon rendszeresen énekelték, és elterjedését az erdélyi származású értelmiségiek, illetve a hozzájuk közel álló szervezetek is előmozdították.[2]

Nyomtatásban legelőször 1940-ben jelent meg a Rózsavölgyi Kiadó jóvoltából, Észak-Erdély magyar visszafoglalása alkalmával. Az eredetileg női karra írt ének ekkor már zongorakísérettel és férfikarra írt változatokkal is rendelkezett. Magyarországon 1940-ben kötelezővé tették a tanulását, de Kríza Ildikó tanulmánya szerint a nehéz dallam miatt ekkor még nem vált általánosan népszerűvé.[2]

1946 és 1989 között mind Romániában, mind Magyarországon a tiltott énekek listáján szerepelt a dal.[2] Romániában nemcsak éneklése volt tiltott, hanem még az is több hónapos börtönbüntetésre számíthatott, aki meghallgatta.[3] Szűk körben, titokban mégis énekelték; az ellenállásra fogékony körökben a tiltás még vonzóbbá tette a dalt; a magyarság összetartozás-tudatának kifejezőjévé lett, terjedését nem tudták megállítani. Az ének népszerűségét az is mutatja, hogy a huszadik század második felében folklorizálódott, több szövegváltozata alakult ki, ismeretlen szerzők több új szakaszt költöttek hozzá, emellett dallama is módosult. Az Amerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarok közt általánosan ismert volt, kultuszát ők is ápolták.[2]

Az 1989-es rendszerváltás után a tiltásokat feloldották. A tömegrendezvényeken gyakran éneklik együtt a magyar Himnusszal és a Szózattal.[4] A 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen az önkormányzati képviselők határozatban fogadták el Székelyföld hivatalos himnuszának.[5]

Szintén 2009-ben avatták fel Szegeden, a Vértó melletti szánkódomb tetején a székely himnusz első emlékművét. A fából faragott szoborcsoportban egész alakos szobra van Csanády György költőnek és Mihalik Kálmán zeneszerzőnek. A szobor alkotója Barta János szobrászművész.[6]

Szövegváltozatai[szerkesztés]

Az eredeti szöveg[szerkesztés]

Csanády eredeti verse az alábbi nyolc sorból állt:[1][7][8]

Ki tudja merre, merre visz a végzet
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Segítsd még egyszer győzelemre néped,
Csaba király a csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcától zajló tengeren.
Fejünk az ár ezerszer elborítja,
Ne hagyd el Erdélyt, Erdélyt, Istenem!

A közszájon forgó változat[szerkesztés]

A manapság általánosan használt változat szövege:[1][7]

Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer győzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen!
Maroknyi székely porlik, mint a szikla,
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja,
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!

Kríza Ildikó szerint a megváltoztatott szöveg az amerikai magyarok közt terjedt el az 1970-es években.[2] A pesszimista hangulatú nyolcadik sor (Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!) a Csanády által gondozott három kiadás egyikében sem található meg; a költő nem használta az „elveszni” kifejezést, hiszen a megmaradás érdekében emelt szót.[2] A változtatások ellen Csanády György jogutódai is tiltakoztak, és 1990-ben újraközölték az eredeti szöveget.[8]

Az évek során ismeretlen szerzők további szakaszokat is hozzáköltöttek a himnuszhoz; ezeknek is többféle változatuk ismert.[7] Gábor Dénes szerint ezek az „apokrif” szakaszok teljességgel idegenek Csanády szellemétől és tehetségétől.[1] Minden szakasz után az eredeti változat utolsó négy sorát éneklik refrénként.

Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján,
Legyen a sorsunk jó vagy mostoha.
Keserves múltunk évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Édes Szűzanyánk, könyörögve kérünk,
Mentsd meg e népet, vérző nemzetet!
Jussunk e honban, székely magyar földön,
Szabad hazában éljünk boldogan.
Ki tudja, innen merre visz a végzet,
Országhatáron, óceánon át.
Jöjj hát, királyunk, itt vár a Te néped,
Székely nemzeted Kárpát-bérceken.
Ős szabadságát elveszti Segesvár,
Madéfalvára fájón kell tekints.
Földed dús kincsét népek élik s dúlják,
Fiadnak sokszor még kenyere sincs.
Már másfélezer év óta Csaba népe,
Sok vihart élt át, sorsa mostoha.
Külső ellenség, jaj, de gyakran tépte,
Nem értett egyet otthon sem soha.

Kotta[szerkesztés]


<<
  \new ChordNames \chordmode {
   \set chordChanges = ##t
    bes1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1 
    \break
    s1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1 
    \break
    s1 | g1:m | s2 a2:7 | d1:7 | s1 | es2 c2:m | f1:7 | bes1
    \break
    s1 | es1 | bes1 | s1 | s2 s4 d4:7 | g1:m | c2:m f2:7 | bes1
   }
{\tempo Rubato \key g \minor
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4 c'' bes' a' | bes'2 r
\break
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4 c'' bes' a' | bes'2 r
\break
r4 d' d' d' | g'2 g' | bes'4 bes' a' g' | d'2 d' | r4 d' d' d' | g'2 g' | f'4 g' f' ees' | d'2 r
\break
\override TextSpanner #'(bound-details left text) = "rit."
r4 f' d' f' | g'2 g' | f'4 f' d' f' | bes'2 bes' | r4 f' bes' c'' | d''2 d'' | ees''4\startTextSpan c'' bes' a' | bes'2 r\stopTextSpan \bar "|." 
}
\addlyrics { Ki tud -- ja mer -- re, mer -- re visz a vég -- zet
Gö -- rön -- gyös ú -- ton, sö -- tét é -- jje -- len.
Ve -- zesd még egy -- szer győ -- ze -- lem -- re né -- ped,
Csa -- ba ki -- rály -- fi csi -- lla -- gös -- vé -- nyen. 
Ma -- rok -- nyi szé -- kely por -- lik, mint a szik -- la
Né -- pek har -- cá -- nak zaj -- ló ten -- ge -- rén.
Fe -- jünk az ár, jaj, száz -- szor el -- bo -- rít -- ja,
Ne hagyd el -- vesz -- ni Er -- délyt, Is -- te -- nünk! }
>>

Kritikák[szerkesztés]

A Székely himnusszal kapcsolatban az alábbi kritikákat fogalmazták meg:[2]

  • A magyarok számára csak egy Himnusz létezik.
  • A Székely himnusz sem poétikailag, sem zeneileg nem megfelelő: szövegét a tehetetlenségtudat jellemzi, dallamát nehéz énekelni.
  • A székelyek himnuszának egyesek inkább az 1350 körül keletkezett csíksomlyói búcsúéneket tekintik („ősi székely himnusz”), melyet Bartók Béla jegyzett le a Csíki-medencében,[1] és általában Bartók Este a székelyeknél dallamára éneklik.

Az ősi székely himnusz[szerkesztés]

Ó, én édes jó Istenem,
Oltalmazóm, segedelmem,
Vándorlásban reménységem,
Ínségemben légy kenyerem.

Vándor fecske sebes szárnyát,
Vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét,
Jézus, áldd meg Erdély földjét.

Vándor fecske hazatalál,
Édesanyja fészkére száll,
Hazajöttünk, megáldott a
Csíksomlyói Szűz Mária.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e Gábor 3–6. o.
  2. a b c d e f g h i Kríza 64–66. o.
  3. A székely himnusz rövid története. Élő Székelyföld Munkacsoport, 2018. március 7. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  4. Könnygáz és égő palackok. Origo.hu, 2008. március 15. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  5. A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés határozatai. [2012. április 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 5.)
  6. A székely Himnusz alkotóira emlékeztek Szegeden. Kuruc.info, 2009. augusztus 3. (Hozzáférés: 2019. április 18.)
  7. a b c Kríza 67–68. o.
  8. a b Gub 66. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]