Pap Gábor (művészettörténész)
Ebben a szócikkben egyes szerkesztők szerint sérül a Wikipédia egyik alappillérének számító, úgynevezett semleges nézőpont elve (a vita részleteihez lásd a vitalapot). | Ha nincs indoklás sem itt a sablonban, sem a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Pap Gábor | |
![]() | |
Előadáson a Két Hollósban, 2019-ben | |
Született |
1939. május 7. (81 éves) Budapest |
Állampolgársága | magyar[1] |
Nemzetisége | magyar |
Foglalkozása |
művészettörténész, pedagógus |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Pap Gábor témájú médiaállományokat. |
Pap Gábor (Budapest, 1939. május 7.) Magyar Örökség díjas művészettörténész, irodalomtörténész. Édesapja Pap László református lelkész, testvére Pap László szintén lelkész.
Egyéni, misztikus elméleteivel egyedül áll a magyarországi tudományos közösségen kívül, azokat a tudomány nem fogadja el.
Életútja[szerkesztés]
Székely ősökkel rendelkező családba született. Az Insurrectiora jött egyik felmenője a Székelyföldről, majd telepedett le az Alföldön. 1939-ben született Pap László és Antalffy Klára gyermekeként. 1945 és 1953 között általános iskolát összesen kilenc különféle helyen folytatja. Előbb Tahitótfalu, Budapest, Nagykőrös, majd 1947-ben három és fél hónapot töltött harmadikosként egy svájci iskolában (Rüfenach, Rhein),[2] végül Sárospatak. 1953 és 1957 között végezte középiskolai tanulmányait a budapesti I. István Gimnáziumban. Egyetemre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–művészettörténet szakára járt 1957–1962 között. Tanulmányai alatt nem engedhette meg magának, hogy ne jeles legyen, mert szinte csak az ő ösztöndíjából élt a családjuk, mivel édesapját nélkülözték.[3]
1962–63-ban a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó, majd 1963–1973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője, szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető, dramaturg, 1973. február 1-jétől a Művészet című folyóirat szerkesztője, 1974-től 1979. május 31-éig főszerkesztő-helyettese, 1979–1981-ben a Magyar Posta újságkihordója, 1982–1984 között a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának munkatársa, 1984–1987 között külső munkatársa, 1984–85-ben a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987–88-ban a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgató-helyettese, 1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa volt. 1973–1977 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára, 1974-től tanít a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött. 1984-től a BME Rózsa Ferenc Kollégiumában, a Bercsényi Klubban. 1994–95-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemnek meghívott és közkedvelt előadója. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja.
1998-ban Hintalan Lászlóval és Molnár V. Józseffel létrehozza az Örökség Népfőiskolát[4]
Munkássága[szerkesztés]
A szkíta–hun–avar–magyar etnokulturális folyamatosság kutatásában művészettörténeti, vallástörténeti szempontú vizsgálata jellemzi.[5] Munkásságában irányadó volt édesapja, Pap László, aki számára a legnagyobb példakép, életpéldájával utat mutatott neki.[3]
Az 1970-es években kezdett előadásokat tartani. Ebben az időben, a 70-es évek közepén találkozott Molnár V. Józseffel, aki akkoriban kezdte megalkotni logikai modelljét. Az ő ösztönzésére születtek meg Molnár V. József első terjedelmesebb publikációi is (Művészet 1977/3., 1978/6.) Első előadását is Pap Gábor szervezte neki az általa vezetett táborban Zebegényben. Az ő ösztönzésére írta meg, szerkesztette kerek egésszé a logikai modell adta ismereteit.[6]
Az 1970-es évek második felétől rendszeresen járt Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Ekkor kezdte vizsgálni a Kárpát-medencében egyedülálló módon fennmaradt festett kazettás templomi mennyezetek jelképrendszerét és az azokban megnyilvánuló magyar ősvallási elemeket.[7] Erről Az ég mennyezeti. Festett kazettás mennyezeteinkről címmel jelent meg összefoglaló és a további kutatásokat megalapozó munkája.
Három év munkanélküliség után 1982-ben Kiskunhalasra került, ahol könyvtárosként dolgozott. Ott közreműködött a Halasi Téka előadássorozatban, majd a Gózon István Művelődési Központban elindította a Csontváry Stúdiót. 1985. október 22-én megszervezett lakitelki összejövetel után, központi utasításra megindult Pap Gábor eltávolítása. Ezek után az ÁMK-ban Falvay Károllyal közösen elindították a „halasi kísérletet”, amelyet - szintén központi utasításra - 1987-ben „elfojtottak”.[8]
Pap Gábor annak a művészeti csoportosulásnak megalapozója és irányítója is egyben, amelynek tagjai olyan, az 1960-as években a „művészet zsákutcáit” érző alkotók, akik keresték a kifejezés új lehetőségeit. Ez a folyamat 1974-től a népművészet és a magyar ősműveltség talaján alapuló zománcozó művészeti ág kialakulásához vezetett. 1975-ben indult Kecskeméten a Zománcművészeti Alkotótelep, ami az 1984-es Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely megalapításához vezetett.[9]
A szerves műveltség[szerkesztés]
A természetes társadalom, szerves műveltség, mint jelszavak már az 1980-as évek közepén feltűnt a Falvay Károllyal közösen elindított „halasi kísérletben”, majd később, a kilencvenes évek második felétől a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában. Közben pedig virágkorát élte a Hintalan László és Molnár V. József által indított Örökség Népfőiskola, amelynek folytatása a Magyar Hagyomány Műhelye lett.
A szerves műveltség az a műveltség-típus, amely minden egyes részében az egész szervezet működésére vonatkozó összes információt tartalmazza. E jellegadó tulajdonságánál fogva, ha egy ilyen műveltség lepusztul, és egy része marad csak meg, abból újra lehet alkotni az egészet. Társadalmi szinten vizsgálva a szerves műveltség lényege az ember egész életének a természet ritmusával való mindenre kiterjedő összhangja. Ez alapján a szerves társadalom, vagyis a nép alapegysége a hagyományos nagycsalád, amely a kétgenerációs tudásörökítési láncolat (nagyapa-unoka) révén a kultúra „bővített újratermelésének” záloga. A szerves társadalom ellentéte a szervetlen, amelynek a tömeg a jellemzője, alapegysége pedig az egyén.[10]
1997-től tanított a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában, ezen kívül három főiskolán és egyetemen tanította egyidejűleg a szerves műveltséget. Arra törekedett, hogy az ilyen irányú képzést minden szinten oktassák, az óvodától a felsőoktatásig. Akkoriban ugyanis minden szinten megvolt a magyar néphagyomány keretei között kialakult, és az egészséges ember mindennapjait alakító szerves műveltség képviselete Magyarországon.
Szent Korona[szerkesztés]
A Szent Korona 1978-as hazaérkezése után Pap Gábor vezetésével a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen a Korona zománcképeit vizsgálták (többek között Csathó Pál grafikusművésszel). Szvetnik Joachim és Turi Endre dokumentációi erről a Zománc 1978. évi számában jelent meg.[11] 1979-ben a kutatásba bevonta Beöthy Mihály és Ferencz Csaba mérnököket és Ferencziné Árkos Ilona matematikust.
A mérnökcsoporttól elválva, szintén Pap Gábor kezdeményezésére aranyművesekből álló kutatócsoportot szerveztek a Szent Korona ötvösművészeti szempontú tudományos vizsgálatára. Köpeczi Béla kulturális miniszternek írtak kérelmet ezügyben, majd 1983-ban megkapták az engedélyt a Szent Korona közvetlen vizsgálatára. Így még ebben az évben két alkalommal (március 7. és június 27.) közvetlenül is megvizsgálhatták a Koronát.[12] A kutatócsoport tagjai: 4 ötvösszakember: Lantos Béla (ő feladata volt a hátsó három kép megvizsgálása), Poór Magdolna, Csomor Lajos és Ludvig Rezső, Kocsi Márta népi iparművész, valamint Pap Gábor mint a kutatás vezetője. Eredményeikről részletes beszámolót adtak a vizsgálatokat engedélyező Koronabizottságnak, majd azokat az alábbi fórumokon publikálták: Fizikai Szemle 1984. 1. sz., Művészet folyóirat 1984. 6. sz., Életünk 1985. 8. sz. Bőségesen dokumentált összefoglaló tanulmányuk a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep 1985. évi katalógusában jelent meg.[13]
Pap Gábor a Szent Koronáról azóta több előadássorozatot tartott, kutatási eredményeit Angyali korona, Szent csillag. A magyar Szent Korona című művében foglalta össze. Pap Gábor nevéhez fűződik a Szent Korona szertartás megszervezése.
A népmesék tanulmányozása révén jutott el a bábszínház műfajáig, mivel szerinte ez az egyik legalkalmasabb műfaj népmeséink vizuális megjelenítéséhez. A Vojtina bábegyüttes mutatta be Szépen zengő pelikánmadár magyar népmese bábjátékra átdolgozott művét 1987-ben, amely színpadi szerzővé avatta Pap Gábort. Ebben a legújabbkori magyar bábjáték számára olyan új lehetőségeket jelölt ki darabjának dramaturgiájával - mely "időszíneket" vezetett be -, ami szemléletváltást hozott a népmesék feldolgozásában.[14]
Őt kérte fel Kassai Lajos is, hogy dolgozza ki a lovasíjász fokozatok jelrendszerének elméleti alapjait.[15]
A katolikus egyház álláspontja Pap Gáborral kapcsolatban[szerkesztés]
A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a magyar katolikus egyház nevében, a 2009. szeptember 20-án kelt körlevelében elítélt egyes, újpogánynak és ősmagyar szinkretizmusnak minősülő, keresztényellenes és történelemhamisító nézeteket: "Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet.". A körlevél megjelenését követően a katolikus klérus több tagja név szerint említette meg Pap Gábort, mint ilyen, a katolikus felfogás szerint keresztényellenes és történelemhamisító nézetek képviselőjét.[16][17][18]
Elismerései[szerkesztés]
- Fitz József-díj 1993 - a könyvtárosok által legjobbnak ítélt könyvért (A Napút festője)
- a Kassai Lajos által alapított lovasíjász-öv bronzfokozatával díjazott 1996-ban
- Magyar Örökség díj 1997[19]
- Magyar Művészeti Akadémia Életműdíj 2016[20]
Művei[szerkesztés]
A Szent Koronáról írt művei:
- „Angyali korona, szent csillag”. Jászsági Művésztelep-Tőtevény, 1996, 2013 (újradolgozott) és 2017 (fakszimile kiadás), Két Hollós kiadó, 2013
- Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből. Debrecen, 2004
A magyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatban-sorozat:
- Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben, (Szabó Gyulával), első kiadás, 1999
- Bánk Bán a világdráma színpadán. Két Hollós kiadó, 2011
- Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása. Két Hollós kiadó, 2011
- János vitéz és a Nagy Titok. Két Hollós kiadó, 2011
- Tündérszép Ilona vár. Barangolás a Napúton Árgyélus királyfival és Csongor úrfival. Két Hollós kiadó, 2014
- Ember küzdj és bízva bízzál, Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben, (Szabó Gyula társszerzővel), második kiadás, Két Hollós kiadó, 2017
Attiláról:
- Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája. Szabad Tér Kiadó, 1993
- Nézz egy kicsit a fejembe. A hagyományörökítés útjai a szkítautód népeknél. Főnix Könyvműhely, 2003
- Az Atilla-kincs vallomása. Szemelvények a nagyszentmiklósi aranyedények képírásba foglalt üzeneteiből. Hatodik Elem Kiadó, 2010
- Atilla ébresztése. Két Hollós kiadó, 2010
Magyar népmesékről:
- Csodakút. Népmese, beavatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria. Pontifex Kiadó, 1994 (szerkesztő)
- János vitéz és a Tarot. (Lőrincz Ibolyával), Örökség Könyvműhely, 1998
- A fehér ló és a fekete bárány fiai. Kis és dekanátusi rend a magyar népmesék egy csoportjában. Főnix Könyvműhely, 1998
- Nefelejts. Örökség Könyvműhely, 2000
- Dunaisten keresztfia. (Makoldi Sándorral), Főnix Könyvműhely, 2002
- Emberséget járunk tanulni. Mesék tanulságokkal. Két Hollós kiadó, 2009
Egyéb, a magyar szerves műveltség témakörében írt művei:
- Nagy István. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1965
- Nagy István–Nagy Balogh–Tornyai. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Az én múzeumom sorozatban, 1965
- Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez. Mandátum, 1990
- A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar. Pódium Műhely Egyesület, 1992/ Uropath Kiadó, 2011
- Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Pódium Műhely Egyesület-Magányos Kiadó, 1993/ Két Hollós kiadó, 2006. Uropath Kiadó, 2011
- A képíró bölcs, Tóth Menyhért. [Turai G. Kamillal], Sztélé, 1995
- Asztrálmítoszi keretek - mai sorsok. Főnix Könyvek, 1999
- A Táltos és a Szűz-Bobály Attila szobrászművészről. Főnix Könyvműhely, 2003
- A fénytől élünk s a fény vagyunk... Turi Endre. Kecskemét, 2006
- "A bölcsesség házat épít magának". (Kovács Józseffel), Két Hollós kiadó, 2008
- Fényre éledő üdvtörténet. Ünnepváró elmélkedés középkori finnországi templomokban. Polar Könyvek, 2009
- Nem múló szent összhang - Tóth Menyhértről magunk közt. Két Hollós kiadó, 2010.
- Manitól Rasdiig - a fő-fő eretnek elő- és utóéletéről. 2013.
- "A bölcsesség házat épít magának". Két Hollós kiadó, 2013.
- Üdvtörténet - magyarul. Két Hollós kiadó, 2015.
- A mindenség képe egy aranykancsón. Két Hollós kiadó, 2016.
- Az ég mennyezeti. Uropath kiadó, 2012. Két Hollós kiadó 2016.
- Munkácsy és a Napút. Világdráma az életkép színpadán. Két Hollós kiadó, 2016.
Tanulmánykötet-trilógiája:
- Hazatalálás. (I. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 1996
- Mag hó alatt-Télúton. (II. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 2003
- Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. (III. Tanulmánykötet) Két Hollós kiadó, 2015
Színpadi művei:
- Száll az Isten házadra. Magyar Művelődési Intézet, 1987 és Főnix Könyvműhely, 2007
- Csillag esik, föld reng... Atilla-színművek. 2002
- Sors, nyiss nekem tért... Misztériumdráma 1848-49 emlékére. Főnix Könyvek, 1998, 2004
- Hazatalálás. Hatodik Elem Kiadó, 2007
Egyéb:
- A Pilis-szindróma. Országépítő, 1990/2.[21]
- Hunor-Magyar nyomában (társasjáték, Hintalan Lászlóval közösen) 2008.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a BnF általános katalógusa. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
- ↑ Édesapja református lelkészi munkája folytán mentek oda erre az időre. Lásd erről bővebben: Pap László: Tíz év és ami utána következett. 49. o.
- ↑ a b Pap Gábor előadása MAGfalván. 2012. június 23.
- ↑ Örökség Népfőiskolai Szövetség. [2015. január 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. július 30.)
- ↑ Grandpierre Attila: Az Élő Világegyetem könyve. 17. o.
- ↑ Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 10. o.
- ↑ Pap Gábor: Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. Két Hollós könyvkiadó, 2015, 79. o.
- ↑ Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 30. o.
- ↑ Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 65. o.
- ↑ Pap Gábor: Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. Két Hollós könyvkiadó, 2015, 25-27. o.
- ↑ Zománc 1978. 60-63. o.
- ↑ Pap Gábor: Angyali korona, Szent csillag. A magyar Szent Korona. Budapest, 2013. 15-22. o.
- ↑ Zománc 85. 37-40.; 93-130. o.
- ↑ Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 94. o.
- ↑ Kassai Lajos: Lovasíjászat. Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2003, 92. o.
- ↑ https://regi.katolikus.hu/cikk.php?h=1386
- ↑ http://www.plebania.net/tarsalgo/?op=view&id=4894
- ↑ http://valasz.hu/itthon/a-taltosok-mar-a-spajzban-vannak-24626/
- ↑ Magyar Örökség díjazottainak táblázata
- ↑ A Magyar Művészeti Akadémia 2016. május 24-i közgyűlése
- ↑ Pap Gábor: A Pilis-szindróma'. [2016. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. március 13.)
Források[szerkesztés]
- „Kiálts telyes torokal”. Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára. Polar Alapítvány, Budapest, 2000
- Kiálts (még) telyes torokal! Tanulmányok és köszöntők Pap Gábor művészettörténész 70. születésnapjára. Két Hollós Kiadó, Budapest, 2010
- Művészettörténészek\Pap Gábor
- Gondolatok a Szent Koronáról online mp3
Válogatott írásai, előadásai[szerkesztés]
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Bibliográfia Pap Gábor művészettörténész munkásságáról Összeállította: Kósa Károly
|