Pap Gábor (művészettörténész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pap Gábor
Született 1939. május 7. (76 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész,
pedagógus

Pap Gábor (Budapest, 1939. május 7.) Magyar Örökség díjas művészettörténész, irodalomtörténész. Édesapja Pap László református lelkész, testvére Pap László szintén lelkész.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Székely ősökkel rendelkező családba született. Az Insurrectiora jött egyik felmenője a Székelyföldrő, majd telepedett le Csongrád megyében. 1939-ben született Pap László és Antalffy Klára gyermekeként. 1945 és 1953 között általános iskolai tanulmányait összesen kilenc különféle iskolában folytatja. Előbb Tahitótfalu, Budapest, Nagykőrös, majd 1947-ben három és fél hónapot töltött harmadikos általános iskolásként egy svájci iskolában (Rüfenach, Rhein).[1], végül Sárospatak. 1953 és 1957 között végzi tanulmányait a budapesti I. István Gimnáziumban. Egyetemre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–művészettörténet szakára járt 1957–1962 között. Tanulmányai alatt nem engedhette meg magának, hogy ne jeles legyen, mert szinte csak az ő ösztöndíjából élt a családjuk, mivel édesapját nélkülözték.[2]

19621963 között a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó, majd 19631973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője, szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető, dramaturg. 1973. február 1-jétől a Művészet című folyóirat szerkesztője, 1974-től 1979. május 31-éig főszerkesztő-helyettese. 1979–1981-ben a Magyar Posta újságkihordója. 19821984 között a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának munkatársa, 1984–1987 között külső munkatársa, 1984–1985-ben a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987–1988-ban a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgató-helyettese, 1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa. 19731977 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára, 1974-től tanít a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött. 1984-től a Budapesti Műszaki Egyetem Rózsa Ferenc Kollégiumában, a Bercsényi Klubban. 1994–1995 a Képzőművészeti Főiskolán, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemnek meghívott és közkedvelt előadója. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja.

1998-ban Hintalan Lászlóval és Molnár V. Józseffel létrehozza az Örökség Népfőiskolát[3]

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagy hatással van művészekre, kutatókra egyaránt, a mindenre kiterjedő magyar hagyomány életfelfogását közvetíti hitelesen és sikeresen. A szkíta-hun-avar-magyar etnokulturális folyamatosság kutatásában művészettörténeti, vallástörténeti szempontú vizsgálata jellemzi.[4] Munkásságában irányadó volt édesapja, Pap László, aki számára a legnagyobb példakép, életpéldájával utat mutatott neki. [5]

A 70-es években kezdett előadásokat tartani. Ebben az időben, az 1970-es évek közepén találkozott Molnár V. Józseffel, aki akkoriban kezdte megalkotni logikai modelljét. Az ő ösztönzésére születtek meg Molnár V. József első terjedelmesebb publikációi is (Művészet 1977/3., 1978/6.) Első előadását is Pap Gábor szervezte neki az általa vezetett táborban Zebegényben. Az ő ösztönzésére írta meg, szerkeztette kerek egésszé a logikai modell adta ismereteit.[6]

Az 1970-es évek második felétől rendszeresen járt Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Ekkor kezdte vizsgálni a Kárpát-medencében egyedülálló módon fennmaradt festett kazettás templomi mennyezetek jelképrendszerét és az azokban megnyilvánuló magyar ősvallási elemeket.[7] Erről Az ég mennyezeti. Festet kazettás mennyezeteinkről címmel jelent meg összefoglaló és a további kutatásokat megalapozó munkája.

Három év munkanélküliség után 1982-ben Kiskunhalasra került, ahol könyvtárosként dolgozott. Ott közreműködött a Halasi Téka előadássorozatban, majd a Gózon István Művelődési Központban elindította a Csontváry Stúdiót. 1985. október 22-én megszervezett lakitelki összejövetel után, központi utasításra megindult Pap Gábor eltávolítása. Ezekután az ÁMK-ban Falvay Károllyal közösen elindították a "halasi kísérletet", amelyet - szintén központi utasításra - 1987-ben „elfolytottak”.[8]

Pap Gábor annak a művészeti csoportosulásnak a szellemi megalapozója és irányítója is egyben, amelynek tagjai olyan, az 1960-as években a „művészet zsákutcáit” érző alkotók, akik keresték a kifejezés új lehetőségeit. Ez a folyamat 1974-től a népművészet és a magyar ősműveltség talaján alapuló zománcozó művészeti ág kialakulásához vezetett. 1975-ben indult Kecskeméten a Zománcművészeti Alkotótelep, ami az 1984-es Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely megalapításához vezetett.[9]

A szerves műveltség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes társadalom, szerves műveltség, mint jelszavak már az 1980-as évek közepén feltűnt a Falvay Károllyal közösen elindított "halasi kísérletben", majd később, a kilencvenes évek második felétől a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában. Közben pedig virágkorát élte a Hintalan László és Molnár V. József által indított Örökség Népfősikola, amelynek folytatása a Magyar Hagyomány Műhelye lett.

A szerves műveltség az a műveltség-típus, amely minden egyes részében az egész szervezet működésére vonatkozó összes információt tartalmazza. E jellegadó tulajdonságánál fogva, ha egy ilyen műveltség lepusztul, és egy része marad csak meg, abból újra lehet alkotni az egészet. Társadalmi szinten vizsgálva a szerves műveltség lényege az ember egész életének a természet ritmusával való mindenre kiterjedő összhangja. Ezalapján a szerves társadalom, vagyis a nép alapegysége a hagyományos nagycsalád, amely a kétgenerációs tudásörökítési láncolat (nagyapa-unoka) révén a kultúra “bővített újratermelésének” záloga. A szerves társadalom ellentéte a szervetlen, amelynek a tömeg a jellemzője, alapegysége pedig az egyén.[10]

1997-től tanított a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában, ezen kívül három főiskolán és egyetemen tanította egyidejűleg a szerves műveltséget. Arra törekedett, hogy az ilyen irányú képzést minden szinten oktassák, az óvodától a felsőoktatásig. Akkoriban ugyanis minden szinten meg volt a magyar néphagyomány keretei között kialakult, és az egészséges ember mindennapjait alakító szerves műveltség képviselete Magyarországon.

A népmesék tanulmányozása révén jutott el a bábszínház műfajáig, mivel szerinte ez az egyik legalkalmasabb műfaj népmeséink vizuális megjelenítéséhez. A Vojtina bábegyüttes mutatta be Szépen zengő pelikánmadár magyar népmese bábjátékra átdolgozott művét 1987-ben, amely színpadi szerzővé avatta Pap Gábort. Ebben a legújabbkori magyar bábjáték számára olyan új lehetőségeket jelölt ki darabjának dramaturgiájával - mely "időszíneket" vezetett be -, ami szemléletváltást hozott a népmesék feldolgozásában.[11]

Őt kérte fel Kassai Lajos is, hogy dolgozza ki a lovasíjász fokozatok jelrendszerének elméleti alapjait.[12]

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szent Koronáról írt művei:

  • „Angyali korona, szent csillag”. Jászsági Művésztelep-Tőtevény, 1996, 2013
  • Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből. Debrecen, 2004

A magyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatban-sorozat:

  • Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben. (Szabó Gyulával), 1999
  • Bánk Bán a világdráma színpadán. Két hollós könyvek, 2011
  • Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása. Két hollós könyvek, 2011
  • János vitéz és a Nagy Titok. Két hollós könyvek, 2011
  • Tündérszép Ilona vár. Barangolás a Napúton Árgyélus királyfival és Csongor úrfival. Két hollós könyvek, 2014

Attiláról:

  • Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája. Szabad Tér Kiadó, 1993
  • Nézz egy kicsit a fejembe. A hagyományörökítés útjai a szkítautód népeknél. Főnix Könyvműhely, 2003
  • Az Atilla-kincs vallomása. Szemelvények a nagyszentmiklósi aranyedények képírásba foglalt üzeneteiből. Hatodik Elem Kiadó, 2010
  • Atilla ébresztése. Két hollós könyvek, 2010

Magyar népmesékről:

  • Csodakút. Népmese, beavatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria. Pontifex Kiadó, 1994 (szerkesztő)
  • János vitéz és a Tarot. (Lőrincz Ibolyával), Örökség Könyvműhely, 1998
  • A fehér ló és a fekete bárány fiai. Kis és dekanátusi rend a magyar népmesék egy csoportjában. Főnix Könyvműhely, 1998
  • Nefelejts. Örökség Könyvműhely, 2000
  • Dunaisten keresztfia. (Makoldi Sándorral), Főnix Könyvműhely, 2002
  • Emberséget járunk tanulni. Mesék tanulságokkal. Két hollós könyvek, 2009

Egyéb, a magyar szerves műveltség témakörében írt művei:

  • Nagy István. Corvina Könyvkiadó, Budapest,1965
  • Nagy István–Nagy Balogh–Tornyai. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Az én múzeumom sorozatban, 1965
  • Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez. Mandátum, 1990
  • A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar. Pódium Műhely Egyesület, 1992/ Uropath Kiadó, 2011
  • Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Pódium Műhely Egyesület-Magányos Kiadó, 1993/ Uropath Kiadó, 2011
  • A képíró bölcs, Tóth Menyhért. [Turai G. Kamillal], Sztélé, 1995
  • Asztrálmítoszi keretek - mai sorsok. Főnix Könyvek, 1999
  • A Táltos és a Szűz-Bobály Attila szobrászművészről. Főnix Könyvműhely, 2003
  • A fénytől élünk s a fény vagyunk... Turi Endre. Kecskemét, 2006
  • "A bölcsesség házat épít magának". (Kovács Józseffel), Két Hollós Könyvesbolt, 2008
  • Fényre éledő üdvtörténet. Ünnepváró elmélkedés középkori finnországi templomokban. Polar Könyvek, 2009
  • Nem múló szent összhang - Tóth Menyhértről magunk közt. Két hollós könyvek, 2010
  • Hazatalálás. (I. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 1996
  • Mag hó alatt-Télúton. (II. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 2003
  • Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. (III. Tanulmánykötet) Két Hollós kiadó, 2015

Színpadi művei:

  • Száll az Isten házadra. Magyar Művelődési Intézet, 1987 és Főnix Könyvműhely, 2007
  • Csillag esik, föld reng... Atilla-színművek. 2002
  • Sors, nyiss nekem tért... Misztériumdráma 1848-49 emlékére. Főnix Könyvek, 1998, 2004
  • Hazatalálás. Hatodik Elem Kiadó, 2007

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Édesapja református lelkészi munkája miatt mentek oda erre az időre. Lásd erről bővebben: Pap László: Tíz év és ami utána következett. 49. o.
  2. Pap Gábor előadása MAGfalván. 2012 június 23.
  3. Örökség Népfőiskolai Szövetség
  4. Grandpierre Attila: Az Élő Világegyetem könyve. 17. o.
  5. Pap Gábor előadása MAGfalván. 2012 június 23.
  6. Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 10.o.
  7. Pap Gábor: Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. Két Hollós könyvkiadó, 2015, 79. o.
  8. Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 30.o.
  9. Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 65.o.
  10. Pap Gábor: Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. Két Hollós könyvkiadó, 2015, 25-27. o.
  11. Kiálts telyes torkal. Írások Pap Gábor 60. születésnapjára. 2000, 94.o.
  12. Kassai Lajos: Lovasíjászat. Dee-Sign Kiadó, Budapest, 2003, 92.o.
  13. Magyar Örökség díjazottainak táblázata

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Válogatott írásai, előadásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]