Pap Gábor (művészettörténész)

Pap Gábor
Előadáson a Két Hollósban, 2019-ben
Született	1939. május 7. (82 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	művészettörténész, pedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Pap Gábor témájú médiaállományokat.

Pap Gábor (Budapest, 1939. május 7.) Magyar Örökség díjas művészettörténész, irodalomtörténész. Édesapja Pap László református lelkész, testvére Pap László szintén lelkész.

Egyéni, misztikus elméleteivel egyedül áll a magyarországi tudományos közösségen kívül, azokat a tudomány nem fogadja el.

Életútja

Székely ősökkel rendelkező családba született. Az Insurrectiora jött egyik felmenője a Székelyföldről, majd telepedett le az Alföldön. 1939-ben született Pap László és Antalffy Klára gyermekeként. 1945 és 1953 között általános iskolát összesen kilenc különféle helyen folytatja. Előbb Tahitótfalu, Budapest, Nagykőrös, majd 1947-ben három és fél hónapot töltött harmadikosként egy svájci iskolában (Rüfenach, Rhein), végül Sárospatak. 1953 és 1957 között végezte középiskolai tanulmányait a budapesti I. István Gimnáziumban. Egyetemre az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar–művészettörténet szakára járt 1957–1962 között. Tanulmányai alatt nem engedhette meg magának, hogy ne jeles legyen, mert szinte csak az ő ösztöndíjából élt a családjuk, mivel édesapját nélkülözték.

1962–63-ban a Képzőművészeti Alapnál lebonyolítási előadó, majd 1963–1973 között az MTV képzőművészeti rovatvezetője, szerkesztő, riporter, forgatókönyvíró, filmrendező, műsorvezető, dramaturg, 1973. február 1-jétől a Művészet című folyóirat szerkesztője, 1974-től 1979. május 31-éig főszerkesztő-helyettese, 1979–1981-ben a Magyar Posta újságkihordója, 1982–1984 között a Kiskunhalasi Városi-Járási Könyvtár igazgatója, majd a városi tanács művelődési osztályának munkatársa, 1984–1987 között külső munkatársa, 1984–85-ben a budapesti Széchenyi Művelődési Központ kiadói részlegvezetője, 1987–88-ban a gödöllői Helytörténeti Gyűjtemény igazgató-helyettese, 1989-től a kecskeméti Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely művészettörténeti főmunkatársa volt. 1973–1977 között nyaranta a zebegényi Szőnyi István Szabadiskola tanára, 1974-től tanít a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán, Pécsett, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Győrött. 1984-től a BME Rózsa Ferenc Kollégiumában, a Bercsényi Klubban. 1994–95-ben a Képzőművészeti Főiskolán, 1994-től a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, 1995-től a Miskolci Bölcsész Egyesület Nagy Lajos Király Magánegyetemnek meghívott és közkedvelt előadója. 1993-tól a Csuvas Nemzeti Akadémia tagja.

1998-ban Hintalan Lászlóval és Molnár V. Józseffel létrehozza az Örökség Népfőiskolát

Munkássága

A szkíta–hun–avar–magyar etnokulturális folyamatosság kutatásában művészettörténeti, vallástörténeti szempontú vizsgálata jellemzi. Munkásságában irányadó volt édesapja, Pap László, aki számára a legnagyobb példakép, életpéldájával utat mutatott neki.

Az 1970-es években kezdett előadásokat tartani. Ebben az időben, a 70-es évek közepén találkozott Molnár V. Józseffel, aki akkoriban kezdte megalkotni logikai modelljét. Az ő ösztönzésére születtek meg Molnár V. József első terjedelmesebb publikációi is (Művészet 1977/3., 1978/6.) Első előadását is Pap Gábor szervezte neki az általa vezetett táborban Zebegényben. Az ő ösztönzésére írta meg, szerkesztette kerek egésszé a logikai modell adta ismereteit.

Az 1970-es évek második felétől rendszeresen járt Szamoshátra, Gyügyére, a fény járását tanulmányozni az ottani református templomban. Ekkor kezdte vizsgálni a Kárpát-medencében egyedülálló módon fennmaradt festett kazettás templomi mennyezetek jelképrendszerét és az azokban megnyilvánuló magyar ősvallási elemeket. Erről Az ég mennyezeti. Festett kazettás mennyezeteinkről címmel jelent meg összefoglaló és a további kutatásokat megalapozó munkája.

Három év munkanélküliség után 1982-ben Kiskunhalasra került, ahol könyvtárosként dolgozott. Ott közreműködött a Halasi Téka előadássorozatban, majd a Gózon István Művelődési Központban elindította a Csontváry Stúdiót. 1985. október 22-én megszervezett lakitelki összejövetel után, központi utasításra megindult Pap Gábor eltávolítása. Ezek után az ÁMK-ban Falvay Károllyal közösen elindították a „halasi kísérletet”, amelyet - szintén központi utasításra - 1987-ben „elfojtottak”.

Pap Gábor annak a művészeti csoportosulásnak megalapozója és irányítója is egyben, amelynek tagjai olyan, az 1960-as években a „művészet zsákutcáit” érző alkotók, akik keresték a kifejezés új lehetőségeit. Ez a folyamat 1974-től a népművészet és a magyar ősműveltség talaján alapuló zománcozó művészeti ág kialakulásához vezetett. 1975-ben indult Kecskeméten a Zománcművészeti Alkotótelep, ami az 1984-es Nemzetközi Zománcművészeti Alkotóműhely megalapításához vezetett.

A szerves műveltség

A természetes társadalom, szerves műveltség, mint jelszavak már az 1980-as évek közepén feltűnt a Falvay Károllyal közösen elindított „halasi kísérletben”, majd később, a kilencvenes évek második felétől a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában. Közben pedig virágkorát élte a Hintalan László és Molnár V. József által indított Örökség Népfőiskola, amelynek folytatása a Magyar Hagyomány Műhelye lett.

A szerves műveltség az a műveltség-típus, amely minden egyes részében az egész szervezet működésére vonatkozó összes információt tartalmazza. E jellegadó tulajdonságánál fogva, ha egy ilyen műveltség lepusztul, és egy része marad csak meg, abból újra lehet alkotni az egészet. Társadalmi szinten vizsgálva a szerves műveltség lényege az ember egész életének a természet ritmusával való mindenre kiterjedő összhangja. Ez alapján a szerves társadalom, vagyis a nép alapegysége a hagyományos nagycsalád, amely a kétgenerációs tudásörökítési láncolat (nagyapa-unoka) révén a kultúra „bővített újratermelésének” záloga. A szerves társadalom ellentéte a szervetlen, amelynek a tömeg a jellemzője, alapegysége pedig az egyén.

1997-től tanított a keszthelyi Japán-Magyar Életfa Iskola pedagógiai programjában, ezen kívül három főiskolán és egyetemen tanította egyidejűleg a szerves műveltséget. Arra törekedett, hogy az ilyen irányú képzést minden szinten oktassák, az óvodától a felsőoktatásig. Akkoriban ugyanis minden szinten megvolt a magyar néphagyomány keretei között kialakult, és az egészséges ember mindennapjait alakító szerves műveltség képviselete Magyarországon.

Szent Korona

A Szent Korona 1978-as hazaérkezése után Pap Gábor vezetésével a Nemzetközi Zománcművészeti Alkotótelepen a Korona zománcképeit vizsgálták (többek között Csathó Pál grafikusművésszel). Szvetnik Joachim és Turi Endre dokumentációi erről a Zománc 1978. évi számában jelent meg. 1979-ben a kutatásba bevonta Beöthy Mihály és Ferencz Csaba mérnököket és Ferencziné Árkos Ilona matematikust.

A mérnökcsoporttól elválva, szintén Pap Gábor kezdeményezésére aranyművesekből álló kutatócsoportot szerveztek a Szent Korona ötvösművészeti szempontú tudományos vizsgálatára. Köpeczi Béla kulturális miniszternek írtak kérelmet ezügyben, majd 1983-ban megkapták az engedélyt a Szent Korona közvetlen vizsgálatára. Így még ebben az évben két alkalommal (március 7. és június 27.) közvetlenül is megvizsgálhatták a Koronát. A kutatócsoport tagjai: 4 ötvösszakember: Lantos Béla (ő feladata volt a hátsó három kép megvizsgálása), Poór Magdolna, Csomor Lajos és Ludvig Rezső, Kocsi Márta népi iparművész, valamint Pap Gábor mint a kutatás vezetője. Eredményeikről részletes beszámolót adtak a vizsgálatokat engedélyező Koronabizottságnak, majd azokat az alábbi fórumokon publikálták: Fizikai Szemle 1984. 1. sz., Művészet folyóirat 1984. 6. sz., Életünk 1985. 8. sz. Bőségesen dokumentált összefoglaló tanulmányuk a Kecskeméti Zománcművészeti Alkotótelep 1985. évi katalógusában jelent meg.

Pap Gábor a Szent Koronáról azóta több előadássorozatot tartott, kutatási eredményeit Angyali korona, Szent csillag. A magyar Szent Korona című művében foglalta össze. Pap Gábor nevéhez fűződik a Szent Korona szertartás megszervezése.

A népmesék tanulmányozása révén jutott el a bábszínház műfajáig, mivel szerinte ez az egyik legalkalmasabb műfaj népmeséink vizuális megjelenítéséhez. A Vojtina bábegyüttes mutatta be Szépen zengő pelikánmadár magyar népmese bábjátékra átdolgozott művét 1987-ben, amely színpadi szerzővé avatta Pap Gábort. Ebben a legújabbkori magyar bábjáték számára olyan új lehetőségeket jelölt ki darabjának dramaturgiájával - mely "időszíneket" vezetett be -, ami szemléletváltást hozott a népmesék feldolgozásában.

Őt kérte fel Kassai Lajos is, hogy dolgozza ki a lovasíjász fokozatok jelrendszerének elméleti alapjait.

A katolikus egyház álláspontja Pap Gáborral kapcsolatban

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, a magyar katolikus egyház nevében, a 2009. szeptember 20-án kelt körlevelében elítélt egyes, újpogánynak és ősmagyar szinkretizmusnak minősülő, keresztényellenes és történelemhamisító nézeteket: "Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a kereszténységet.". A körlevél megjelenését követően a katolikus klérus több tagja név szerint említette meg Pap Gábort, mint ilyen, a katolikus felfogás szerint keresztényellenes és történelemhamisító nézetek képviselőjét.

Elismerései

• Fitz József-díj 1993 - a könyvtárosok által legjobbnak ítélt könyvért (A Napút festője)
• a Kassai Lajos által alapított lovasíjász-öv bronzfokozatával díjazott 1996-ban
• Magyar Örökség díj 1997
• Magyar Művészeti Akadémia Életműdíj 2016

Művei

A Szent Koronáról írt művei:

• „Angyali korona, szent csillag”. Jászsági Művésztelep-Tőtevény, 1996, 2013 (újradolgozott) és 2017 (fakszimile kiadás), Két Hollós kiadó, 2013
• Fejezetek a Szent Korona és a koronakutatás történetéből. Debrecen, 2004

A magyar irodalom gyöngyszemei csillagmítoszi foglalatban-sorozat:

• Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben, (Szabó Gyulával), első kiadás, 1999
• Bánk Bán a világdráma színpadán. Két Hollós kiadó, 2011
• Lúdas Matyi avagy a magyar nemes megigazulása. Két Hollós kiadó, 2011
• János vitéz és a Nagy Titok. Két Hollós kiadó, 2011
• Tündérszép Ilona vár. Barangolás a Napúton Árgyélus királyfival és Csongor úrfival. Két Hollós kiadó, 2014
• Ember küzdj és bízva bízzál, Az ember tragédiája a nagy és kis Nap-évben, (Szabó Gyula társszerzővel), második kiadás, Két Hollós kiadó, 2017

Attiláról:

• Jött éve csodáknak. A magyar csillagmítoszi hagyomány élő Atillája. Szabad Tér Kiadó, 1993
• Nézz egy kicsit a fejembe. A hagyományörökítés útjai a szkítautód népeknél. Főnix Könyvműhely, 2003
• Az Atilla-kincs vallomása. Szemelvények a nagyszentmiklósi aranyedények képírásba foglalt üzeneteiből. Hatodik Elem Kiadó, 2010
• Atilla ébresztése. Két Hollós kiadó, 2010

Magyar népmesékről:

• Csodakút. Népmese, beavatás, álomfejtés, napút, mélylélektan, ezotéria. Pontifex Kiadó, 1994 (szerkesztő)
• János vitéz és a Tarot. (Lőrincz Ibolyával), Örökség Könyvműhely, 1998
• A fehér ló és a fekete bárány fiai. Kis és dekanátusi rend a magyar népmesék egy csoportjában. Főnix Könyvműhely, 1998
• Nefelejts. Örökség Könyvműhely, 2000
• Dunaisten keresztfia. (Makoldi Sándorral), Főnix Könyvműhely, 2002
• Emberséget járunk tanulni. Mesék tanulságokkal. Két Hollós kiadó, 2009

Egyéb, a magyar szerves műveltség témakörében írt művei:

• Nagy István. Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1965
• Nagy István–Nagy Balogh–Tornyai. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Az én múzeumom sorozatban, 1965
• Csak tiszta forrásból. Adalékok Bartók Cantata profanájának értelmezéséhez. Mandátum, 1990
• A Napút festője, Csontváry Kosztka Tivadar. Pódium Műhely Egyesület, 1992/ Uropath Kiadó, 2011
• Jó pásztorok hagyatéka. Magyar népművészet. Pódium Műhely Egyesület-Magányos Kiadó, 1993/ Két Hollós kiadó, 2006. Uropath Kiadó, 2011
• A képíró bölcs, Tóth Menyhért. [Turai G. Kamillal], Sztélé, 1995
• Asztrálmítoszi keretek - mai sorsok. Főnix Könyvek, 1999
• A Táltos és a Szűz-Bobály Attila szobrászművészről. Főnix Könyvműhely, 2003
• A fénytől élünk s a fény vagyunk... Turi Endre. Kecskemét, 2006
• "A bölcsesség házat épít magának". (Kovács Józseffel), Két Hollós kiadó, 2008
• Fényre éledő üdvtörténet. Ünnepváró elmélkedés középkori finnországi templomokban. Polar Könyvek, 2009
• Nem múló szent összhang - Tóth Menyhértről magunk közt. Két Hollós kiadó, 2010.
• Manitól Rasdiig - a fő-fő eretnek elő- és utóéletéről. 2013.
• "A bölcsesség házat épít magának". Két Hollós kiadó, 2013.
• Üdvtörténet - magyarul. Két Hollós kiadó, 2015.
• A mindenség képe egy aranykancsón. Két Hollós kiadó, 2016.
• Az ég mennyezeti. Uropath kiadó, 2012. Két Hollós kiadó 2016.
• Munkácsy és a Napút. Világdráma az életkép színpadán. Két Hollós kiadó, 2016.

Tanulmánykötet-trilógiája:

• Hazatalálás. (I. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 1996
• Mag hó alatt-Télúton. (II. Tanulmánykötet) Püski Kiadó, 2003
• Az igazat mondd! Művelődéstörténeti írások. (III. Tanulmánykötet) Két Hollós kiadó, 2015

Színpadi művei:

• Száll az Isten házadra. Magyar Művelődési Intézet, 1987 és Főnix Könyvműhely, 2007
• Csillag esik, föld reng... Atilla-színművek. 2002
• Sors, nyiss nekem tért... Misztériumdráma 1848-49 emlékére. Főnix Könyvek, 1998, 2004
• Hazatalálás. Hatodik Elem Kiadó, 2007

Egyéb:

• A Pilis-szindróma. Országépítő, 1990/2.
• Hunor-Magyar nyomában (társasjáték, Hintalan Lászlóval közösen) 2008.

Források

• „Kiálts telyes torokal”. Képek és írások Pap Gábor művészettörténész 60. születésnapjára. Polar Alapítvány, Budapest, 2000
• Kiálts (még) telyes torokal! Tanulmányok és köszöntők Pap Gábor művészettörténész 70. születésnapjára. Két Hollós Kiadó, Budapest, 2010
• Művészettörténészek\Pap Gábor
• Gondolatok a Szent Koronáról online mp3

Válogatott írásai, előadásai

• A Magyar Táltos Honlapra feltöltött előadások

Külső hivatkozások

• Bibliográfia Pap Gábor művészettörténész munkásságáról Összeállította: Kósa Károly