Örömóda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Örömóda (vagy Óda az Örömhöz, németül Ode „An die Freude”) Friedrich Schiller német költő 1785-ben írott ódája; elsősorban Ludwig van Beethoven IX. szimfóniájának negyedik (záró) tételéből ismert, négy szólistával, kórussal és zenekarral. Zenekari változatát gyakran „Örömóda”-ként emlegetik.

Schiller aláírt kézirata

Az Örömódát az Európa Tanács tette meg Európa himnuszává 1972-ben, Herbert von Karajan hivatalos zenekari átiratában.

2003-ban az Európai Unió Beethoven megzenésítését választotta az EU himnuszául, szöveg nélkül, az Európai Unióban használt számos különböző nyelv miatt. Ezért az EU-himnusz valójában Beethoven témája (vagy dallama), nem pedig Schiller verse, bár egyúttal az emberek testvériségének a szövegben szereplő eszményét is magába foglalja. Ez az eszmény jóval általánosabb érvénnyel szólal meg Beethoven feldolgozásában („Testvér lészen minden ember”), mint Schiller eredetijében, mely szerint „a koldusok testvérei lesznek a hercegeknek”. (Beethoven a vers két sorát írta át.)

Úgy tartják, Schiller himnuszát eredetileg a szabadsághoz (Freiheit) írta, de a cenzúra miatt kénytelen volt ezt „álcázni”, és ezért cserélte a Freiheit előfordulásait Freudére. Leonard Bernstein a berlini fal leomlásakor a Freiheit szó használatával adta elő a művet.

Magyar vonatkozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beethoven életében fiatal korától kezdve nagy szerepet játszottak a magyarok. Beethoven magyarországi útjaival a nemzetközi és hazai viszonylatban is sokat foglalkoztak a kutatók.[1] A kutatások jelenlegi állása szerint három út bizonyítható hiteles dokumentumokkal[2]: 1796. november 23-án tartotta első magyarországi hangversényét, 1800. május 7-én koncertet adott, valamint 1807. szeptember 13-án a C-dúr mise ősbemutatója Beethoven vezényletével. Major Ervin kutatásai szerint Beethoven kilenc magyarországi muzsikussal állt kapcsolatban, ezek: Kleinheinz Ferenc, Fusz János, Klein Henrik, Gróf Amadé Tádé, Kirchlehner Ferenc, Heinisch József, Eberl karmester, Ferka Ferenc, Bihari János. Beethoven természetesen más utatokon is hozzájuthatott a magyar zenéhez; a bécsi zeneműpiacon 1784 óta rendszeresen jelentek meg magyar zeneművek, és az ő művei más csatornákon is elkerülhettek Magyarországra.

Beethowen kétféleképpen élt a magyar tematikával műveiben: egyszerű dallam-átvételként, valamint egyes dallamfordulatok, ritmus-alakzatok vagy hangulat-típusok átvétele, ill. ezek nyomán komponált önálló témák útján.[3] A XIX. sz. egyik legjelentősebb szakmai kiadója, az Allgemeine Musikalische Zeitung (Általános Zenei Újság) adta ki az 1816. március 13-i számában Lipcsében Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő ének című művét, melyet magyar népdal alapján írt Kisfaludy.[4] Beethowven Örömódája és Kisfaludy Magyar szüretelő éneke dallamvezetésének hasonlósága vitathatatlan.[5] Az óda két egységből áll. Az első sor második fokra, illetve a második sor első fokra történő lezárása jellegzetessége a magyar népdaloknak. A második egység pedig egyszerűen a magyar pásztorok által megőrzött virtuóz duda improvizáció (apraja) feldolgozott változata.

A mű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első versszaka:
magyar német brit
Lángolj fel a lelkünkben, szép égi szikra, szent öröm!
Térj be hozzánk, drága vendég, tündökölj ránk, fényözön!
Egyesítsed szellemeddel, mit zord erkölcs szétszakít!
Testvér lészen minden ember, merre lengnek szárnyaid.
(Jankovich Ferenc fordítása)
Freude, schöner Götterfunken,
Tochter aus Elysium,
Wir betreten feuertrunken
Himmlische, dein Heiligtum.
Deine Zauber binden wieder,
Was die Mode streng geteilt,
Alle Menschen werden Brüder,
Wo dein sanfter Flügel weilt.
Joy, beautiful spark of the gods,
Daughter of Elysium,
We enter fire imbibed,
Heavenly, thy sanctuary.


Thy magic reunites those
Whom stern custom has parted;
All men will become brothers
Under thy gentle wing.

Sound hallgat

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Barsi Ernő: Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994.
  • Szabolcsi Bence: Beethoven-művész és műalkotás két korszak határán. (Tanulmány) Bp. 2/1948,254-255. l.
  • Szabolcsi Bence: Beethoven-Művész és műalkotás két korszak határán. Zeneműkiadó, 1976
  • Rakos Miklós: Zenetörténet: XI. évfolyam I. szám

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rakos Miklós: Zenetörténet: XI. évfolyam I. szám
  2. Szabolcsi Bence: Beethoven-művész és műalkotás két korszak határán. Bp. 2/1948,254-255. l.
  3. Barsi Ernő: Múzeumi füzetek 2. Sümeg, 1994.
  4. Szabolcsi Bence: Beethoven-művész és műalkotás két korszak határán. Bp. 2/1948,254-255. l.
  5. Szabolcsi Bence: Beethoven-művész és műalkotás két korszak határán. Zeneműkiadó, 1976, 203 sk.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]