Szabolcsi Bence

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szabolcsi Bence
Életrajzi adatok
Született 1899. augusztus 2.
Budapest
Elhunyt 1973. január 21. (73 évesen)
Budapest
Szülei Szabolcsi Miksa
Pályafutás
Díjak Kossuth-díj
Tevékenység zenetörténész, zenekritikus, művészettörténész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabolcsi Bence témájú médiaállományokat.
Emléktáblák Budapest XIII. kerületében Szabolcsi Bence emléktáblája egykori lakhelyén, a Pozsonyi út 40. szám alatt

Szabolcsi Bence (Budapest, 1899. augusztus 2.Budapest, 1973. január 21.) zenetörténész, művészettörténész, Baumgarten-díjas (1933, 1947); Kossuth-díjas (1951, 1965). Herder-díjas (1971), az MTA tagja (levelező 1948, rendes tag 1955).

Szabolcsi Miksa újságíró fia.

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát (1917-20) és Lipcsében zenetudományt, művészettörténetet és történelmet (1921-23).

Társszerkesztője volt a "Zenei Szemlének" (1926–29), Tóth Aladárral a Zenei lexikonnak (1930–31). Tagjává választotta őt 1936-ban a londoni Royal Asiatic Society, 1938-ban a Nemzetközi Zenetudományi Társaság, 1940-ben a Nemzetközi Népzenei Tanács, 1960-ban a finn Kalevala Társaság, továbbá a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaság.[1]

1945-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetörténet-tanára. 1951-ben megalapította és haláláig irányította a zenetörténész-képzés legelső magyarországi műhelyét, a zenetudományi tanszakot. 1950–1956 között az "Új Zenei Szemle", 1960-tól 1973-ig a "Magyar Zene", haláláig a "Studia musicologica" c. folyóiratok szerkesztő bizottságának tagja volt. Ez utóbbinak (Kodály Zoltán 1967-ben bekövetkezett halála után szerkesztője lett. 1951–1956, valamint 1959–1961 között elnöke volt a Magyar Zeneművészek Szövetségének. Bartha Dénessel együtt szerkesztették a "Zenetudományi tanulmányok" tízkötetes könyvsorozatát (1953–62).

1961-ben megalapította és 1973-ig igazgatóként irányította az MTA Bartók Archívumát, amely 1969 (más forrás szerint 1974) óta az MTA Zenetudományi Intézeteként működik. A budapesti Zenemûvészeti Főiskolán ő alapította meg a Zenetudományi Tanszéket.

Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zene történeti emlékeit. Útjainak eredményeképpen 1928–1954 között tíz alapvető tanulmányt írt a magyar zene történetéről, a középkortól kezdve a 19. századig. E tanulmányok "A magyar zene évszázadai" c. gyűjteményes kötetekben jelentek meg 1959 és 1961 között. Ugyanennek az anyagnak más elvű, antológia-szerű összefoglalása "A magyar zenetörténet kézikönyve" (1947).

Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Ekkor megjelent művei: "Bevezetés a zenetörténetbe" (Budapest, 1936); "A zene története" (Budapest, 1940); "Beethoven" (Budapest, 1947); "Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig" (Budapest, 1948).

Kétirányú – „keleti” és „nyugati” – kutatásainak eredményeit monumentális szintézisbe foglalta fő művében: "A melódia történeté"-ben (Budapest, 1950). Szabolcsi írta az első, tudományos hitelű magyar Bartók-életrajzot (1955).

Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is: "Liszt Ferenc estéje" (Budapest, 1956). Élete utolsó hónapjaiban adta közre válogatott Kodály-tanulmányait: "Úton Kodályhoz", (Budapest, 1972).

Kutatásainak két fő területét egy-egy hanglemez-antológia formájában is közreadta: "Musica Hungarica" (Budapest, 1965); "Musica mundana" (Budapest, 1975), "Zsidó kultúra és zenetörténet" (szerkesztette Komoróczy Géza, Tankönyvkiadó, 1999).

A Szabolcsi-életmű kiadása Bónis Ferenc szerkesztésében 1977-ben indult meg, de az 5. kötet után (1987) megszakadt. Herder-díjjal (1971) tüntették ki.

A Farkasréti temetőben nyugszik. Nevét viseli a kiemelkedő zenetudományi és zenei ismeretterjesztő tevékenységért évente odaítélt állami kitüntetés, a Szabolcsi Bence-díj.

Híresebb rokonai: Testvérbátyja Szabolcsi Lajos, író, költő, újságíró. Leánya, Szabolcsi Éva, műfordító, irodalomtörténész, fő szakterülete az olasz irodalom. Unokaöccse, Szabolcsi Miklós, Szabolcsi Lajos fia, irodalomtörténész.

Főbb művei magyarul[szerkesztés]

  • Mozart. Kísérlet; Dick, Bp., 1921
  • A XVII. század magyar főúri zenéje; Franklin Nyomda, Bp., 1928 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A középkori magyar énekmondók kérdéséhez; Egyetemi Nyomda, Bp., 1928
  • Tinódi Sebestyén dallamai; Pesti Nyomda, Bp., 1929
  • Tinódi zenéje. Tinódi dallamok hasonmásával és átirataival; Tipográfiai Műintézet Nyomdája, Bp., 1929 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A 18. század magyar kollégiumi zenéje; Bp., 1930 (Magyar zenei dolgozatok)
  • Zenei lexikon 1-2.; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Bp., 1930-1931
  • A XVI. század magyar históriás zenéje. A Hofgreff-énekeskönyv dallamainak kritikai kiadásával; Pallas, Bp., 1931 (Magyar zenei dolgozatok)
  • A magyar zene története rövid összefoglalásban a magyar zenetörténet irodalmának áttekintésével; Somló Béla, Bp., 1934 (Népszerű zenefüzetek)
  • Népvándorláskori elemek a magyar népzenében; Egyetemi Nyomda, Bp., 1935
  • Pótlás a zenei lexikonhoz; szerk. Szabolcsi Bence–Tóth Aladár; Győző Andor, Bp., 1935
  • Bevezetés a zenetörténetbe; Franklin, Bp., 1937 (Kultúra és tudomány)
  • Egyetemes művelődéstörténet és ötfokú hangsorok; Magyar Néprajzi Társaság, Karcag, 1937 (Az "Ethnographia" füzetei)
  • A zene története; Rózsavölgyi, Bp., 1940
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Mozart élete és művei; Győző Andor, Bp., 1941
  • Daloskönyv az izraelita ifjúság számára. 174 magyar és héber dallam hangjegyével és szövegével; szerk. Káldi László, Szabolcsi Bence; Singer és Wolfner, Bp., 1942
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év kínai, görög, latin, francia, angol, olasz, német, orosz, magyar irodalmából összeválogatta Szabolcsi Bence; Márk Tivadar rajzaival; Magyar Kórus, Bp., 1946
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán. Hangjegypéldákkal; Új idők, Bp., 1947
  • A magyar zenetörténet kézikönyve; szerk. Szabolcsi Bence; Magyar Kórus, Bp., 1947 (A zenetörténet kézikönyvei)
  • A régi nagykultúrák dallamosság. Az ötfokúságtól a diatonáig; szerzői, Bp., 1947
  • Dolgozók hangversenykalauza; írta a Bartók Béla Szöv. munkás-karnagykézpő Iskolájának Munkaközössége; szerk. Szabolcsi Bence; Népszava, Bp., 1949
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig; Új Idők, Bp., 1949
  • A melódia története. Vázlatok a zenei stílus múltjából; Cserépfalvi, Bp., 1950
  • A XVII. század magyar világi dallamai; Akadémiai, Bp., 1951
  • A XIX. század magyar romantikus zenéje. Hangjegyfüggelékkel; Zeneműkiadó, Bp., 1951
  • Adatok az új magyar népdalstílus történetéhez; szerzői, Bp., 1951
  • Arany János népdalgyűjteménye. Közzéteszi Kodály Zoltán, Gyulai Ágost; szerk. Szabolcsi Bence; Akadémiai, Bp., 1952
  • A művész és közönsége. Zeneszerző, társadalom és zenei köznyelv a polgári korszak küszöbén; Zeneműkiadó, Bp., 1952
  • Emlékkönyv Kodály Zoltán 70. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1953 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Liszt Ferenc és Bartók Béla emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1954 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Népzene és történelem. Tanulmányok; Akadémiai, Bp., 1954
  • A magyar zene történetéből; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1955 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete; Bónis Ferenc: Bartók élete képekben; Zeneműkiadó, Bp., 1956
  • Liszt Ferenc estéje; Zeneműkiadó, Bp., 1956
  • Régi muzsika kertje. Kétezer év irodalmából; vál. Szabolcsi Bence; 2., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1957
  • W. A. Mozart emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1957 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1957 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete; Bónis Ferenc: Bartók élete képekben; 2. bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1958
  • Bartók Béla megjelenése az európai zeneéletben. 1914-1926. Liszt Ferenc hagyatéka; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1959 (Zenetudományi tanulmányok
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből; Akadémiai, Bp., 1959
  • A magyar zene évszázadai 1-2.; sajtó alá rend. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1959-1961
  • Haydn emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1960 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Az opera történetéből; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1961 (Zenetudományi tanulmányok)
  • Bartók Béla emlékére; szerk. Szabolcsi Bence, Bartha Dénes; Akadémiai, Bp., 1962 (Zenetudományi tanulmányok)
  • A válaszút és egyéb tanulmányok; Akadémiai, Bp., 1963
  • A művész és közönsége; 2., bőv. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1964
  • Szabolcsi Bence–Tóth Aladár: Zenei Lexikon 1–3.; átd., új kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1965
  • A zenei köznyelv problémái. A romantika felbomlása; Akadémiai, Bp., 1968 (Korunk tudománya)
  • Beethoven. Művész és műalkotás két korszak határán; 4. átd. kiad.; Gondolat, Bp., 1970
  • Úton Kodályhoz; Zeneműkiadó, Bp., 1972
  • Vers és dallam. Tanulmányok a magyar irodalom köréből; 2. bőv. kiad.; Akadémiai, Bp., 1972
  • Bevezetés a zenetörténetbe; Zeneműkiadó, Bp. 1977 (Szabolcsi Bence művei, 1.)
  • A magyar zenetörténet kézikönyve; sajtó alá rend. Bónis Ferenc; 3. átdolg. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1979 (Szabolcsi Bence művei, 2.)
  • Európai virradat. A klasszikus zene kialakulása Vivalditól Mozartig; 3. rev. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1982 (Szabolcsi Bence művei)
  • A zene története. Az őskortól a XIX. század végéig; 6. rev. kiad.; Zeneműkiadó, Bp., 1984 (Szabolcsi Bence művei, 4.)
  • Kodályról és Bartókról; közread. Bónis Ferenc; Zeneműkiadó, Bp., 1987 (Szabolcsi Bence művei)
  • Zsidó kultúra és zenetörténet. Tanulmányok; sajtó alá rend. Kroó György, szerk. Komoróczy Géza, szöveggondozás és bibliográfia Wilheim András; Osiris–MTA Judaisztikai Kutcsoport, Bp., 1999 (Hungaria Judaica, 13.)
  • Szabolcsi Bence válogatott írásai; szerk. Wilheim András; Typotex, Bp., 2003

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]