Soproni József (zeneszerző)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Soproni József
Életrajzi adatok
Született 1930. október 4. (87 éves)
Sopron
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
Pályafutás
Díjak
Tevékenység zeneszerző, pedagógus

Soproni József (Sopron, 1930. október 4. –) Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zenepedagógus.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Sopronban, szülővárosában tanult zongorázni már hatéves korától, tizenkét évesen – titokban – már komponált is. A Széchenyi Gimnáziumban érettségizett. 1949-ben felvették a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Viski Jánosnál tanult zeneszerzést. Diplomáját 1956-ban szerezte meg.

1957-től 1972-ig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában zeneelméletet, majd zeneszerzés tanított. Közben, 1962-től a Zeneakadémián is oktatott, 1968-tól docensként, majd 1974-től egyetemi tanárként. A főiskolán ellenpontot, zeneszerzést, majd transzponálás-partitúraolvasást tanított. 1984-ben rektorhelyettes, majd 1988-tól két cikluson át, 1994-ig az egyetem rektora. Az ő idején jött létre a csembaló tanszak, kezdődött a jazz oktatása, és a vidéki tanárképzőkben négy évre emelték a képzési időt. Jelenleg professor emeritus az Alkotóművészeti és Zeneelméleti Ismeretek Tanszékének zeneelmélet szakcsoportjában. 1992-ben alapító tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Műveiből több rádió- és hangfelvétel készült, főleg a Hungaroton kiadásában.

Zeneszerzői ars poeticáját így fogalmazta meg: „Annak a műnek van létjogosultsága, amelyet csak az írhatta, aki írta. Csak annak a műnek van létjogosultsága, amelyben teljes hitelességgel megjelenik az alkotó. […] Én csak annyit tehetek, hogy személyiségemet teljes mértékben átengedem a komponálásnak. Műveim csak belső szükségszerűségből születnek, akkor is, ha esetleg megrendelésre dolgozom. […] A zene okozzon örömet, ahogy ez évszázadok során működött. Amikor „szép” zenéről beszélek, nem gondolok stílusra, de hitelesen gondolkodó alkotó személyiségekre.”

Munkásságát több elismeréssel, kitüntetéssel ismerték el: 1974-ben Erkel-díjat, 1999-ben Kossuth-díjat kapott, 2000-ben pedig szülővárosa, Sopron megyei jogú város díszpolgára lett.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művei[szerkesztés]

  • Operák:
    • Antigoné (1987)
    • Aranylövés (2004
  • Zenekari művek:
    • Brácsaverseny (1959)
    • 1. gordonkaverseny (1967)
    • Eklypsis (1969)
    • Kamarakoncert No. 1 (1972)
    • 1. szimfónia (1975)
    • 2. szimfónia, „Évszakok” (1977)
    • Három zenekari darab (1978–1979)
    • 3. szimfónia, „Sinfonia da Requiem” (1979–1980)
    • Hegedűverseny (1982)
    • 2. gordonkaverseny (1984)
    • Kommentárok egy Händel-témához (1985)
    • 4. szimfónia (1994)
    • 5. szimfónia (szoprán szóló R. M. Rilke szövegére, 1995)
    • 1. zongoraverseny (1997)
    • Kamarakoncert No. 2 (1998)
    • 2. zongoraverseny (2000)
    • 3. zongoraverseny (2001)
    • Oboaverseny (2001)
    • Kommentárok egy Haydn-témához (2003)
    • 6. szimfónia (2007)
  • Vokális művek:
    • Missa brevis (1952)
    • Missa in diebus iniquitatis (1957)
    • Három dal (Radnóti M., 1962)
    • Ovidii metamorphoses (1965)
    • Három dal (P. Verlaine, 1965)
    • De aetatibus mundi carmina (1968)
    • Magnificat (1990)
    • 10 Chöre (R. M. Rilke, 1991)
    • 12 Latin Motetta (1991)
    • Missa Scarbantiensis (1991)
    • Missa choralis (1992)
    • Missa super B–A–C–H (1992)
    • Kilenc dal (G. Trakl, 1993)
    • Litaniae omnium sanctorum (1993)
    • 29. zsoltár (1993)
    • Missa Gurkensis (1994)
    • Hét dal (Lator L., 1995)
    • Te Deum (1996)
    • 24 Lieder (R. M. Rilke, 1996–1998)
    • Das Marienleben (R. M. Rilke, 1999)
    • Missa Orbis factor (2000)
    • Hét adventi antifóna (vegyeskar, 2007)
    • Nyolc karácsonyi responsorium (vegyeskar, 2008)
  • Kamara- és szólóművek:
    • 12 vonósnégyes (1958–2000)
    • Szonatina mélyhegedűre és zongorára (1958)
    • Hét zongoradarab (1962)
    • Musica da camera No. 1 (1963)
    • Incrustations zongorára (1970)
    • Szonáta fuvolára és zongorára (1971)
    • Invenzioni sul B-A-C-H, zongorára (1971)
    • Jegyzetlapok zongorára I–IV. füzet (1974–1978)
    • Musica da camera No. 2 (1976)
    • Tre pezzi for flute and cimbalom (1976)
    • Hat bagatell fúvósötösre (1977)
    • Visszatérő epizódok (Episodi ritornanti per due cimbalom, 1979)
    • 1. szonáta hegedűre és zongorára (1979)
    • 2. szonáta hegedűre és zongorára (1981)
    • Rapszódia mélyhegedűre és zongorára (1984)
    • Livre d’orgue (1994)
    • 20 zongoraszonáta (1996–2004)
    • Gordonka-zongora szonáta (2008)
    • Zongoraötös (vonósnégyes és zongora, 2009)
    • De profundis
    • Intonuit de cacleo
    • Legenda

Diszkográfia[szerkesztés]

  • Jegyzetlapok zongorára I.-IV.-ig, Hungaroton HCD 32310-11
  • Hangfelvételek a Magyar Rádió archívumában.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]