Juhász Ferenc (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juhász Ferenc
A Szép versek című antológiában megjelent portréinak egyikeCsigó László felvétele
A Szép versek című antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Született 1928. augusztus 16.
Bia[1]
Elhunyt 2015. december 2.[2] (87 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Gyermekei Juhász Anna
Foglalkozása költő
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juhász Ferenc témájú médiaállományokat.

Juhász Ferenc (Bia, 1928. augusztus 16.Budapest, 2015. december 2.) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és József Attila-díjas magyar költő, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Juhász Gyula történész bátyja; egyik lánya Juhász Anna irodalmár.

Életpályája[szerkesztés]

2009. április 15-én (Bahget Iskander felvétele)

Az elemi iskola négy osztályát a biai római katolikus iskolában végezte 1934–1938 között. Polgári iskoláit Bicskén járta ki 1938–1942 között, majd 1942–1946 között a budapesti Kossuth Lajos Kereskedelmi Középiskola tanulója volt. 1946-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója lett. 1947-ben fonógyári munkás volt. 1948-ban a budapesti József Attila Népi Kollégiumban folytatta egyetemi tanulmányait magyar–filozófia szakon. Itt találkozott Szeverényi Erzsébettel, akit 1948. december 14-én feleségül vett. Felesége később tanárként és irodalomtörténészként tevékenykedett 1972. december 14-ei öngyilkosságáig. Házasságából egy lánya született, Katalin, 1951-ben. Juhász az egyetemet az első félévi vizsgák után abbahagyta. Felesége szüleit 1948-ban kulákká nyilvánították, apósa a szegedi Csillagbörtönbe került, s ott raboskodott 1955-ig.

Juhász 1948–1949 között a Hunnia Filmgyár dramaturgjaként dolgozott. Első két verse a Dárium karácsonyi számában jelent meg. Első verseskönyvét a Franklin Társulat adta ki 1949-ben. 1949 szeptemberében társbérleti lakást kapott a II. kerületi Szemlőhegy utca 23b. szám alatti házban, ahol bérlőtársai Nagy László, Kormos István és felesége, Gyarmati Erzsébet voltak. 1949-től 1951-ig a Könyvhivatalban és a Magyar Írók Szövetségének lektorátusában dolgozott, s 1951. december 1-jétől 1974-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője lett. 1946-tól 1956-ig a Magyar Kommunista Párt, illetve a Magyar Dolgozók Pártja tagja.

1950-től a Magyar Írószövetség választmányi és elnökségi tagja volt. Ezt követően költészete tartós támadások tárgya lett, s írókongresszusi felszólalása miatt is vádolták. Egyidejűleg családi életét is súlyos bajok kísérték: felesége hosszú depresszióba esett. Az irodalmi élet konfliktusai és magánéleti tragédiái mellett azonban sikereket is ért el mind a társadalmi, mind a művészeti életben. 1952-ben részt vett a második békekongresszuson Bécsben. 1952-ben Bulgáriába utazott egy nemzetközi írótalálkozóra. 1955–1956-ban a Bodnár György és Simon István szerkesztette Új Hang vezető költője lett. 1956 forradalmát és annak leverését Budapesten élte át. 1957-től egyre mélyebb depresszióba süllyedt, s kórházba került. 1960-ban a British Council meghívására három hetet Angliában töltött Tamási Áronnal, Ottlik Gézával, Kardos Tiborral és Köpeczi Bélával. Onnan Franciaországba, Párizsba utazott, ahol 12 év után újra találkozott festő barátjával és fiatalkori mentorával, a biai Hantai Simonnal.

1962-ben egy íróküldöttség tagjaként a Szovjetunióba utazott, 1965-ben Bécsben járt Déry Tiborral, Németh Lászlóval, Simon Istvánnal és Darvas Józseffel. 1966-ban egy költőküldöttség tagjaként Párizsban járt, 1967-ben részt vett a finnországi Lahti Nemzetközi Írótalálkozón, 1968-ban Zágrábba utazott egy nemzetközi avantgárd kongresszusra. 1971-től az Új Írás főmunkatársa, 1974–1991 között főszerkesztője volt. 1977 tavaszán a Svéd Királyi Akadémia vendégeként három hetet töltött Svédországban, majd Kubába utazott egy kulturális kormányküldöttség tagjaként. 1977-ben költői felolvasókörútra ment az USA-ba is Vas Istvánnal, Weöres Sándorral és Vajda Miklóssal. 1982-ben költői estje volt a Berlini Magyar Intézetben, majd ugyanezen év telén költői körúton vett részt Angliában Weöres Sándorral, Nemes Nagy Ágnessel, Vas Istvánnal, Pilinszky Jánossal és Vajda Miklóssal. Közben többször utazott Franciaországba, költői estet tartott Prágában, költői világkongresszuson járt Hollandiában és Madridban. 1984-ben egy nagy magyar költői antológiát mutatott be Görögországban; 1985-ben Csoóri Sándorral, Mezei Andrással, Domokos Jánossal és Turczi Istvánnal együtt Izraelbe hívták meg; 1989-ben nemzetközi költőtalálkozón vett részt Indiában. 1960–1998 között sokszor járt Belgrádban, Újvidéken, Szabadkán, Szarajevóban. 1978-ban feleségül vette Kilián Katalin orvost. Második házasságából két lánya született, az orvos Eszter (1979) és a kulturális menedzser, irodalmár Juhász Anna (1980).

Életműve[szerkesztés]

Juhász Ferenc indulását, egész pályáját és életművét határhelyzetek formálták. Nemcsak faluja kétnemzetiségű, hanem családja is félig magyar, félig sváb származású. Költői szárnypróbálgatásai a második világháborút követő koalíciós időkre estek, tehát művészként egy történelmi korforduló szülötte. Versei csak rövid ideig kapcsolódnak az örökölt népies eszményekhez, 1954 óta olyan egyéni alkotói világot alakít ki, amely a neoavantgárd kereteit ugyanúgy szétfeszíti, mint a posztmodern irodalmi poétikáját.

Szociológiai képlete is határhelyzetre utal: a szegénységből emelkedett fel, de nem elégedett meg a maga szűkebb világának kifejezésével, hanem emancipációra vágyott, amelynek záloga – egész életműve tanúsága szerint – az egyetemesség és kozmikus látás. A magyar szocialista rendszer összeomlása után senki földjére került. 1954–1956-ban a forradalom egyik szellemi előkészítője, a forradalom után sokáig nem tudott írni, majd viták és vádak tárgya lett. Ezt az életpályát láthatólag súlyos belső és külső konfliktusok kísérték. Juhász Ferenc csak ritkán lehetett boldog író. De nagy áldozatokat követelő határhelyzete nemcsak súlyos terhe, hanem legértékesebb öröksége is. Ez formálta nyitott világszemléletét, mely történelmi-társadalmi és költői válaszait egyaránt meghatározta.

Művei[szerkesztés]

  • Szárnyas csikó (versek, 1949)
  • A Sántha család (elbeszélés, 1950)
  • Apám (versek, 1950)
  • Új versek (versek, 1951)
  • A jégvirág kakasa (komikus eposz, 1951)
  • Óda a repüléshez (versek, 1953)
  • A Nap és a Hold elrablása (verses mesék, 1954)
  • A tékozló ország (eposz, 1954)
  • A virágok hatalma (versek, 1955)
  • A tenyészet országa (összegyűjtött versek, 1956)
  • Virágzó világfa (válogatott versek, 1965)
  • Harc a fehér báránnyal (versek, 1965)
  • Gedichte (1966)
  • Mit tehet a költő? (tanulmányok, cikkek, interjúk, 1967)
  • A Szent Tűzözön regéi (versek, 1969)
  • Anyám (versek, 1969)
  • Vázlat a mindenségről (esszék, 1970)
  • A halottak királya (eposz, 1971)
  • A megváltó aranykard (versek, 1973)
  • A mindenség szerelme I-II. Összegyűjtött versek 1971-1973 (1973)
  • Írás egy jövendő őskoponyán (esszék, 1974)
  • Három éposz (eposzok, 1975)
  • Három emlék. Apám. Részletek Juhász Ferenc Apám c. eposzából. 1-3; Magyar Iparművészeti Főiskola, Bp., 1976
  • Szerelmes hazatántorgás (versek, 1977)
  • Juhász Ferenc legszebb versei; vál., előszó Kántor Lajos; Albatrosz, Bukarest, 1978
  • Csikóellés (versek, 1978)
  • Három vers. Három évtized. A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujában (versek, 1978)
  • Összegyűjtött művei I.-III. (1978-1980)
    • Versek és époszok (1978)
    • Eposzok és versek (1978)
    • Versprózák (1980)
  • Remény a halálig (versek, 1983)
  • A boldogság (naplóversek, 1984)
  • Halott feketerigó (eposz, 1985)
  • A csörgőkígyó hőszeme (versek, 1987)
  • Fekete Saskirály (eposz, 1988)
  • A hazatérő halott (versek, 1988)
  • A tízmilliárd éves szív (versek, 1989)
  • Föld alatti liliom (versek, 1991)
  • A csönd virága (válogatott versek, 1991)
  • Krisztus levétele a keresztről (versek, 1993)
  • Világtűz (versek 1989-1994, 1994)
  • Pupillák (szonettciklus, 1995)
  • Pipacsok a pokol fölött (versek, 1996)
  • A szenvedések Édene (versek, 1998)
  • Juhász Ferenc válogatott versei; Unikornis, Bp., 1999 (A magyar költészet kincsestára)
  • Isten elégetett tükre (1999)
  • A lezuhant Griffmadár (versek, 2000)
  • Az őrangyal és a szél (versek, 2003)
  • Halálszivárvány (versprózák, 2004)
  • Halandóság-mámor (versek, 2007)
  • Pacsirta a szívben (versek, 2008)
  • Szívbe nyomott mag (beszélgetés Csábi Domonkossal, 2008)
  • A gyermekkor csontváza (versek, 2010)
  • Mit akart József Attila?; Önkormányzat, Balatonfüred, 2011 (Tempevölgy könyvek)
  • A Pegazus istállói (versek, 2012)
  • A végtelen tükre. Versprózák, 2007-2015; Kossuth, Bp., 2015

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
  • MTI ki Kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 9789631787283  
  • Bata Imre: Ívelő pályák. Bp. 1964.
  • Nagy Péter: A tékozló költő, Csillag. 1954.
  • Fülöp László: Vázlatok Juhász Ferenc lírájáról. Alföld, 1970.
  • Deme Zoltán: Hagyományrétegek Juhász Ferenc Tékozló országában, Vigília, 1974.
  • Pomogáts Béla: Mindenség és történelem. Juhász Ferenc eposzai; Városi Tanács, Békéscsaba, 1988 (Új Aurora kiskönyvtár)
  • Bodnár György: Juhász Ferenc; Balassi, Bp. 1993 (Kortársaink)
  • Pomogáts Béla: Költői univerzum. Tanulmányok Juhász Ferenc költészetéről; Littera Nova, Bp. 2003 (Magister könyvek)
  • Vasy Géza: Szarvas-ének. Közelítések Juhász Ferenc életművéhez; Széphalom Könyvműhely, Bp., 2003
  • Bori Imre: Az élet és halál ősfája alatt. Írások Juhász Ferenc költészetéről; Forum, Újvidék, 2003
  • Bodnár György: Juhász Ferenc; 2. jav., bőv. kiad.; Balassi, Bp., 2005

További információk[szerkesztés]