Tolnai Ottó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tolnai Ottó
Bahget Iskander felvétele
Bahget Iskander felvétele
Élete
Született 1940. július 5. (77 éves)
Magyarkanizsa
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers
Kitüntetései

Tolnai Ottó (Magyarkanizsa, 1940. július 5. –) Kossuth-díjas szerbiai magyar író, költő, műfordító. A vajdasági magyar irodalom sokoldalú és egyik legkiemelkedőbb alakja. Műveit német, francia és szerb nyelvre fordították le.

Életútpályája[szerkesztés]

Tisza-parti városban, Magyarkanizsán született. 1955 és 1959 között a zentai magyar gimnázium tanulója volt. 1959 és 1962 között az Újvidéki Egyetemen, majd a Zágrábi Egyetemen tanult, magyar nyelv- és irodalom és filozófia szakokon.

1956-tól publikál, eleinte rövidprózával, majd 1960-tól versekkel is jelentkezett. 1961-től az újvidéki Ifjúság hetilap Symposion mellékletének szerkesztője, majd az ebből létrejövő, 1964-ben induló Új Symposion alapító munkatársa, 1969 és 1974 között főszerkesztője volt, ahonnan a jugoszláv cenzúra nyomására kellett távoznia. 1974 és 1994 között az Újvidéki Rádió magyar adásának szerkesztőjeként és képzőművészeti kritikusaként dolgozott. (Művészeti íróként azóta is számontartják.[1]) 1992-től 2004-ig az Új Symposion megszűnése után megalakult és Veszprémben megjelenő Ex Symposion főszerkesztője, azóta a szerkesztőség elnöke.

Fiatal éveitől kezdve Újvidéken élt, ahol barátaival, köztük Domonkos Istvánnal és Végel Lászlóval igen hamar a helyi irodalmi- és közélet fontos szereplőivé váltak. Első verseskötete 1963-ban, első regénye, a rovarház 1969-ben jelent meg. A kettő között 1967-ben a Híd-díj elnevezésű vajdasági irodalmi kitüntetéssel jutalmazták, amelyet tizenhárom év múltán újból megkapott. 1968-ban Domonkos Istvánnal közös könyve jelent meg a Symposion könyvek (az Új Symposion könyvmelléklet-sorozata) keretében, Valóban mi lesz velünk címmel. Bayer aspirin című monodrámáját Jancsó Miklós rendezésében Ladik Katalin adta elő az Újvidéki Színházban 1981-ben.

1966-tól 1990-ig a Jugoszláv Írószövetség tagja, a szervezet utolsó elnöke volt, annak megszűnése előtt. 1994-től a Szabadka melletti Palicson él. 1998-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tiszteletbeli tagja. 2001-ben a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. 2004-ben egy évet DAAD-ösztöndíjjal Berlinben tartózkodott. 2005-ben Költő disznózsírból című könyvéért megkapta a Magyar Irodalmi Díjat. 2007-ben Kossuth-díjban részesült.

Érdekes vonulat munkásságában a fiktív lexikoncikkek írása (Új Tolnai világlexikona), ezekben „…olyan fogalmak magyarázatára törekszik, amelyek a Tolnai Világlexikonában nem szerepeltek, vagy meghatározásuk szerinte hiányos. Komoly stúdiumokat folytat ez ügyben a pufajkáról, a Lídia bélésről, Bláthy Ottóról, a tojásról vagy éppen az orchideáról.”[2]

Művei[szerkesztés]

Portréja az 1988-as Szép versek antológiában
Kecskeméti Kálmán felvétele
  • 1963 Homorú versek (versek)
  • 1967 Sirálymellcsont (versek)
  • 1968 Valóban mi lesz velünk (versek, Domonkos Istvánnal közösen)
  • 1969 rovarház (regény)
  • 1969 Agyonvert csipke (versek)
  • 1970 Ördögfej (regény)
  • 1972 Gogol halála (elbeszélések)
  • 1973 Legyek karfiol (versek)
  • 1973 Versek
  • 1978 Sáfrány Imre (képzőművészeti monográfia)
  • 1980 Világpor (versek)
  • 1982 Elefántpuszi. Versek koravén gyerekeknek
  • 1983 Virág utca 3. (regény)
  • 1983 Vidéki Orfeusz (versek)
  • 1986 Rokokokokó (versek)
  • 1986 Gyökérrágó (versek)
  • 1987 Prózák könyve (elbeszélések)
  • 1989 Cápácskám: apu (gyerekversek)
  • 1992 árvacsáth (versek)
  • 1992 Wilhelm-dalok, avagy a vidéki Orfeusz (versek)
  • 1992 Versek könyve
  • 1992 A meztelen bohóc (esszék)
  • 1994 Június (elbeszélések)
  • 1994 Kékítőgolyó. Új prózák könyve (elbeszélések)
  • 1996 Végel(ő)adás (dráma)
  • 1997 Rothadt márvány. Jugoplasztika (képzőművészeti esszék)
  • 2001 Balkáni babér (katalekták)
  • 2004 Költő disznózsírból (interjúkötet, Parti Nagy Lajossal közösen)
  • 2005 Szög a nadírban. Kovács Antal naplója
  • Ómama egy rotterdami gengszterfilmben. Regény versekből; zEtna, Zenta, 2006 (Vulkánfíber)
  • A tengerről verselve; Magyar Fordítóház, Balatonfüred, 2006 (Füredi fordítói füzetek)
  • Feljegyzések a vég tónusához. Esszék; Forum, Újvidék, 2007
  • A pompeji szerelmesek. Fejezetek az Infaustusból; Alexandra, Pécs, 2007 (Szignatúra könyvek)
  • Tolnai Ottó legszebb versei; vál., szerk., utószó Mikola Gyöngyi; AB-art, Bratislava [Pozsony], 2007
  • Grenadírmars. Egy kis ízelt opus; zEtna, Zenta, 2008 (Vulkáni Helikon)
  • Tolnai Ottó–Szegő György: Valkó László; Balassi, Bp., 2009
  • A kisinyovi rózsa; Factory Creative Studio Kft., Szeged, 2010
  • Szeplőtelen kis gépek csöpp fejedelmi jelvények; bev., jegyz. Bányai János; Forum, Újvidék, 2010
  • Világítótorony eladó. Festettvíz-próza; zEtna-Basiliscus, Zenta, 2010 (Vulkáni Helikon)
  • A tengeri kagyló. Kisregély; Forum, Újvidék, 2011 (Híd könyvtár)
  • Kalapdoboz. Képzőművészeti írások; Forum, Újvidék, 2013
  • Utazni annyi, mint élni. Kis-ernyő / Putovati znači živeti.Kiš-obran; szerk. Boško Krstić és Tolnai Ottó; Szabadkai Városi Könyvtár, Szabadka, 2013
  • Gogol halála; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Bp., 2016
  • Világpor; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Bp., 2016
  • Nem könnyű. Versek, 2001-2017; Jelenkor, Bp., 2017

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1] Tolnai Ottó életútjáról és képzőművészeti írásairól
  2. [2] Novák Anikó: A Tolnai-világ lexikona, Tisza-táj, 2010/7, 15–19. old.
  3. 'PÁRHUZAMOS KULTÚRÁÉRT' 2016 díjazottjai. MEDIAWAVE Alapítvány. (Hozzáférés: 2016. március 17.)

Források[szerkesztés]

  • 1994 Thomka Beáta: Tolnai Ottó
  • 2004 Thomka Beáta szerk.: Tolnai-Symposion. Tolnai Ottó műveiről (válogatott kritikák)
  • Mikola Gyöngyi: A nagy konstelláció. Kommentárok Tolnai Ottó poétikájához; Alexandra, Pécs, 2005 (Szignatúra könyvek)
  • Géczi János: A rózsa jegye alatt. Goethe, Vörösmarty, Kazinczy, Babits, Saint-Exupéry, Tolnai Ottó; Gondolat, Bp., 2016 (Universitas Pannonica)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]