Ágh István (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ágh István
Ágh István.jpg
Élete
Született 1938. március 24. (79 éves)
Iszkáz
Nemzetiség magyar
Szülei Nagy Béla
Vas Erzsébet
Házastársa Széles Judit
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, szociográfia, regény
Első műve Szabad-e énekelni (1965)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1969, 1980)
Kossuth-díj (1992)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994)
Déry Tibor-díj (2005)
Arany János-nagydíj (2007)
Radnóti-díj (2008)
Prima díj (2009)
Balassi Bálint-emlékkard (2010)
A Nemzet Művésze (2014)

Ágh István (eredeti név: Nagy István) (Iszkáz, 1938. március 24. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító. Nagy László öccse. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (1992), a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Ágh István köszönti Szakolczay Lajost 75-dik születése napján, a MUOSZ dísztermében (2016)
Ágh István költő (2016)

Élete[szerkesztés]

Ágh István 1938. március 24-én született Nagy Béla és Vas Erzsébet házasságából. Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd Tapolcán járt gimnáziumba 1952-1956 között. 1956-ban tett érettségi vizsgája után az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-könyvtár szakán folytatott tanulmányokat, 1961-ben nyert magyar nyelv- és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet és okleveles könyvtáros diplomát.

Először könyvtárosi pályára lépett, majd folyóirat-szerkesztőként dolgozott. 1961-1962 között az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros. Tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak.[1] (1967-68-ban tanulmányúton járt Jugoszláviában, Macedóniában. 1968-1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője. 1971-től szabadfoglalkozású író. 1975-ben az Új Írás versrovatvezetője. 1985-1990 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa irodalmi publicisztikára. 1992 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1997 óta a Hitel c. folyóirat munkatársa. A közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású író. A 2008-ban alapított Bella István-díj, illetve a 2000-ben alapított Zelk Zoltán-díj kuratóriumának tagja.

Első verskötete 1965-ben jelent meg. Azóta több mint tucatnyi új verses- és három válogatott kötete látott napvilágot. Versei a peremlétet világítják meg szürrealisztikus képgazdagsággal, több verstípusa van: dal, többszólamú kompozíció és mozaik vers. Gyermekversei Krumplinyomó huszár (1977) című kötetében olvashatók. Versei gyakran jelentek meg a Kortársban, a Tiszatájban és más szépirodalmi folyóiratokban. Prózája is több típust foglal magában, jegyzeteket, naplókat, szociografikus írásokat, tárcákat, kritikákat, portrékat, s önéletrajzi forrásokból táplálkozó műveket, melyek testvérének, Nagy Lászlónak alakjára is rávilágítanak.

Bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított verseket, melyek különböző antológiákban olvashatók. Mile Nedelkoszki versei című kötete 1982-ben jelent meg, testvérével, Nagy Lászlóval fordította. Miodrag Pavlović: Fényes és sötét ünnepek című kötetet fordította Ács Károllyal és másokkal (1988).

Ágh István a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapítója.

Magánélete[szerkesztés]

Első házasságát 1961-ben kötötte, Láng Zsuzsannát vette nőül, házasságukból született Zsófia (1962). Ez a házassága válással végződött. Második házasságát Széles Judit textilművésznővel kötötte, ebből a házasságából született Eszter nevű leánya (1972).

Művei[szerkesztés]

Versek[szerkesztés]

  • Szabad-e énekelni (1965)
  • Rézerdő (1968)
  • A tündér megkötözése (1971)
  • Jóslatok az újszülöttnek (1973)
  • Jól vagy? (1977)
  • Boldog vérem (1979)
  • Napvilág (1981)
  • Keseredik a föld héja (1984)
  • Napló és tulipán (1987)
  • Emberek éltek itt (1991)
  • Évfordulók (1994)
  • Mivé lettél (1998)
  • A képzelet emléke (2000)
  • Válogatott versek (2000)
  • Semmi sem úgy (2003)
  • A megtalált időből (2005)
  • Hívás valahonnan (2011)
  • Összegyűjtött versek I-II. (2013)
  • Válasz hazulról. Versek; Nap, Bp., 2015 (Ágh István életműsorozat)

Szociográfiák[szerkesztés]

  • A madár visszajár (1973)
  • Dani uraságnak (1984)
  • Utolsó terelés az őszi legelőn (1989)
  • Októberi fogadalom (2006)

Ifjúsági ismeretterjesztő könyvek[szerkesztés]

  • Üres bölcsőnk járása (1979)
  • Hányat nézek a naptárban? (1980)

Gyermekversek[szerkesztés]

  • Krumplinyomó-huszár (1977)

Meseregények[szerkesztés]

  • Struga manó csöngölődzik (1982)
  • Felekirály (1985)
  • Parazsat evő paripa (1995)

Kisregények[szerkesztés]

  • Egymás mellett (1986)

Regények[szerkesztés]

  • Rókacsárda (1993)

Családtörténetek[szerkesztés]

  • Kidöntött fáink suttogása (1990)

Esszék[szerkesztés]

  • Egy álom következményei (1983)
  • Virágárok (1996)
  • Ahogy a vers mibennünk (2000)
  • Szavak honvágya. Esszék; Nap, Bp., 2013 (Magyar esszék)

Elbeszélések[szerkesztés]

  • Árokból jön a törpe (1997)

Díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  1. Bokros Judit: A Hetek tagjai meséltek a jóságos emberről és virtuóz költőről. Feol.hu, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2016. március 8.)
  2. Győr megyei jogú város honlapja: X. Győri Könyvszalon - 2010.
  3. MTI: Ágh István kapta a Kölcsey-emlékplakettet, hirado.hu - 2016. január 17.