Nádas Péter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nádas Péter
Az 1984-es Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1984-es Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1942. október 14. (73 éves)
Budapest
Nemzetiség magyar
Szülei Tauber Klára
Nádas László
Házastársa Salamon Magda (1990–)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, esszé, elbeszélés
Első műve A biblia (1967)
Irodalmi díjai Füst Milán-díj (1978)
Mikes Kelemen-díj (1980)
József Attila-díj (1985)
A színikritikusok díja (1985)
Örley-díj (1986)
Az Év Könyve jutalom (1986)
Déry Tibor-díj (1988)
Magyar Művészetért díj (1989)
Erzsébet-díj (1989)
Krúdy-díj (1990)
Alföld-díj (1990)
Österreichische Staatspreis für Europäische Literatur (1991)
Kossuth-díj (1992)
Leipziger Buchpreis zur Europäischen Verständigung (1995)
Prix du Meilleur Livre Étranger (1998)
Vilenica-díj (1998)
Nagy Imre-emlékplakett (1999)
A Soros Alapítvány alkotói díja (2001)
Franz Kafka-díj (2003)
Prima díj (2003)
Pro Urbe Budapest-díj (2005)
Márai Sándor-díj (2006)
Palládium díj (2006)
Üveggolyó Díj (az Írók Boltja elismerése) (2006)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) (2007)
Budapest díszpolgára (2010)
Brücke Berlin-díj (2012)
Szép Ernő-díj (2015)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nádas Péter témájú médiaállományokat.

Nádas Péter (Budapest, 1942. október 14. –) Kossuth-díjas magyar író, drámaíró, esszéista. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Életrajz[szerkesztés]

A Lipcsei Könyvkiállításon, 2012-ben

Budapesten született 1942. október 14-én zsidó polgári családban Tauber Klára és Nádas (er. Nussbaum) László gyermekeként.

1956–1958 között a Petrik Lajos Vegyipari Technikum tanulója, majd szakmát tanult: 1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.

Közben 1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere volt. 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–1981 között a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktust kapott, a következő hónapokban több koszorúér-műtéten esett át.

2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. 2006 óta a Balassa Péter-díj kuratóriumának tagja. 2007-ben a XIII. kerület díszpolgára.

2015-ben, a magyar dráma napján Szép Ernő-díjjal ismerték el életművét.[1]

Magánélete[szerkesztés]

1990. február 23-án összeházasodott Salamon Magdával. Jelenleg a Zala megyei Gombosszegen él.

Főbb munkái[szerkesztés]

  • 1967 A biblia (kisregények)
  • 1969 Kulcskereső játék (elbeszélések)
  • 1977 Takarítás
  • 1977 Egy családregény vége (regény)
  • 1979 Leírás (novellák)
  • 1979 Találkozás
  • 1980 Temetés
  • 1982 Színtér (3 dráma)
  • 1983 Nézőtér (tanulmányok, esszék)
  • 1986 Emlékiratok könyve (regény)
  • 1988 Játéktér (esszék)
  • 1988 A Biblia és más régi történetek (elbeszélések)
  • 1989 Évkönyv
  • 1991 Az égi és a földi szerelemről (esszé)
  • 1992 Talált cetli és más elegyes írások
  • 1992 Párbeszéd - négy nap ezerkilencszáznyolcvankilencben (Dialógus Richard Swartzcal)
  • 1995 Esszék
  • 1995 Vonulás
  • 1996 Drámák
  • 1997 Minotaurus
  • 1998 Emlékiratok könyve
  • 1999 Valamennyi fény
  • 1999 Kritikák
  • 2001 Vonulás
  • 2004 Saját halál
  • 2005 Párhuzamos történetek 1–3. (A néma tartomány; Az éjszaka legmélyén; A szabadság lélegzete)
  • 2010 Szirénének

Interjú[szerkesztés]

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Díjak a Magyar Dráma Napján - Népszava, 2015. szeptember 21.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]