Digitális Irodalmi Akadémia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A magyar Digitális Irodalmi Akadémia 1998. június 2-án jött létre a legkiemelkedőbb magyar írók-költők forrásértékű szövegeinek megismertetésére és elérhetővé tételére. Az 1998-ig Kossuth- vagy Babérkoszorú-díjjal kitüntetett írók minden évben 1-1 új tagot[1] választhatnak be maguk közé.

Céljai közé tartozik, hogy „hozzájáruljon a magyar szépírók legjobbjainak alkotói szabadságát biztosító méltó feltételek megteremtéséhez, műveiket elérhetővé tegye az Interneten. Ezáltal a világ bármely pontján megismerhetővé váljék a kortárs magyar irodalom színe-java, és a nemzeti értéknek számító jelenkori szépirodalmi művek egyre bővülő köre egységesen kezelt adatbázisban elérhető legyen az érdeklődők számára.” Összegyűjtik a tagokról készült fényképeket és ábrázolásokat, a róluk, illetve a műveikről írott publikációkat.

A tagság feltételei:

  • 1998-ig Kossuth-díj, illetve Babérkoszorú-díj (ez csak az induláskor volt megkötés),
  • a Magyar Irodalom Házával kötött szerződésben felhasználási jog biztosítása a teljes addigi írásban publikált életmű, illetve a szerződésben megjelölt határidőig írásban publikálandó valamennyi mű korlátlan digitális közzétételére, azzal megkötéssel, hogy szerzői jogaikat más vonatkozásokban maradéktalanul megtartják,
  • részvétel az éves tagválasztó gyűlésen.

A szerződés értelmében az írókat évente emelkedő, a mindenkori minimálbér négyszereséhez közeli havi összeg illeti meg. Korábban a tagsággal egyéb költségtérítés is járt, így Internet-előfizetés, előfizetés egy (tetszőleges, magyar nyelvű) napilapra és négy (tetszőleges, magyar nyelvű) irodalmi folyóiratra. Az Akadémia megfesteti a tagok portréját egy általuk kiválasztott festőművésszel, s azt a Petőfi Irodalmi Múzeumban elhelyezi (elérhetőség).

A DIA-szerzők könyvtára a többszöri publikációkat kivonva mintegy 1300 kötetre rúg, amiből 1200 már kint van a honlapon (2008. ősz). A könyvek digitalizációja után zajlik a kötetben nem publikált, de a szerző által fontosnak ítélt írások, indokolt esetben kéziratok és az egyes életművek szempontjából fontos műfordítások megjelentetése. A lassúság egyik oka, hogy a DIA szövegkritikai alapossággal digitalizál, másik oka a technológiai váltás, az SGML fájlokról áttértek az XHTML formátumra.[2]

Története[szerkesztés]

A DIA ötletgazdája Török András, az NKA 1994 és 1998 közötti elnöke volt. Az elképzelés véglegesítésében 1997 júniusa és 1998 tavasza között részt vett Magyar Bálint akkori oktatási miniszter is.[3] Az NKA kezdeményezésére 1998 tavaszán a Petőfi Irodalmi Múzeum-Magyar Irodalom Háza a Művelődési és Közoktatási Minisztérium támogatásával egy „virtuális nemzeti intézmény”, a Digitális Irodalmi Akadémia (a korábbi tervek szerint Digitális Halhatatlanok Program) alapítását kezdeményezte a Nemzeti Kulturális Alaphoz benyújtott pályázatában. A Nemzeti Kulturális Alap Bizottsága 1998. április 6-tal a pályázatot elfogadta. A program 2000 őszétől 2006 végéig a Neumann János Digitális Könyvtár önálló projektje volt, 2007 januárjától ismét a Petőfi Irodalmi Múzeum tevékenységei közé illesztve működik.

A DIA 39 taggal alakult meg, ma a posztumuszokkal együtt 69 tagja van, közülük 35 élő (2008. ősz). Évente legalább egyszer ülésezik, amikor többfordulós szavazással megválasztja új tagjait (évente egy új tagot, illetve az első három évben, valamint 2008-tól posztumusz akadémiai tag(ok)at). Az alapszabály értelmében az élő tagok létszáma nem eshet 30 fő alá, és nem emelkedhet 40 fölé.

Finanszírozása[szerkesztés]

Kezdetben, 2000. december 31-éig a Nemzeti Kulturális Alap vállalt kötelezettséget a program finanszírozására. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma az NKA-n keresztül támogatta a program folytatását 2006. december 31-éig. A DIA azóta a Petőfi Irodalmi Múzeum részlegeként működik, így annak költségvetése révén finanszírozódik.

A DIA-ban szereplő szerzők havonta nagyjából a minimálbér négyszeresét kapják műveik internetes elérhetőségéért cserébe.

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]