Magyar nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyar
Beszélik Magyarország, Szlovákia, Csehország, Szerbia, Románia, Ukrajna, Szlovénia, Horvátország, Ausztria, Izrael, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Németország, Mexikó
Terület Közép-Európa
Nyelvcsalád Uráli
   Finnugor
    Ugor
Írásrendszer Latin írás
Székely-magyar rovás
Magyar Braille
Rang 62. (a világon)
14. (Európában)
Hivatalos állapot
Hivatalos Magyar Magyarország
Flag of Vojvodina.svg Vajdaság Autonóm Tartomány (Szerbia)
Flag of Slovenia.svgSzlovénia (regionális)
Flag of Austria.svg Ausztria (regionális)
Flag of Europe.svg Európai Unió
Nyelvkódok
ISO 639-1 hu
ISO 639-2 hun
ISO 639-3 hun
A magyar nyelv elterjedése
A magyar nyelv elterjedése
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyar nyelv témájú médiaállományokat.

A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja, a finnugor nyelvek közé tartozó ugor nyelvek egyike. A legnagyobb finnugor (és egyben uráli) nyelv. Legközelebbi rokonai a manysi és a hanti nyelv, majd utánuk az udmurt, a komi, a mari és a mordvin nyelvek. Vannak olyan vélemények, melyek szerint a csángó önálló nyelv, így ez volna a magyar legközelebbi rokonnyelve.[1]

Noha a magyar és nemzetközi nyelvtudomány (így a Magyar Tudományos Akadémia is) bizonyított ténynek tekinti a magyar nyelv uráli (azon belül: finnugor) eredetét,[2] ezt többen vitatják, és álláspontjukat a legkülönfélébb elméletekkel próbálják alátámasztani (Alternatív elméletek a magyar nyelv rokonságáról).

A magyar nyelv legtöbb beszélője Magyarországon él. Magyarországon kívül főleg a Kárpát-medence többi országában beszélik: Románia (főként Erdély), Szlovákia, Szerbia (a Vajdaság), Ukrajna (Kárpátalja), Horvátország, Szlovénia és Ausztria területén.

A magyar nyelv 1836 óta (az 1836. évi III. törvénycikk alapján) hivatalos nyelv Magyarországon, 1844 óta pedig (az 1844. évi II. törvénycikk alapján) az ország kizárólagos hivatalos nyelve. Az Európai Unió hivatalos nyelveinek egyike. Ezenkívül a magyar az egyik hivatalos nyelv a Vajdaságban, valamint Szlovénia három községében (Dobronak, Őrihodos és Lendva). A kisebbségi nyelvek jogait legutóbb 2011-ben szabályozták.[3] A magyar jelnyelvet 2009 novemberében tették hivatalossá,[4] ami 2010 júliusától érvényes.

A magyar nyelvet a világ nyelveinek sorában a 62. helyre teszik az anyanyelvi beszélők száma szerint. Európában a 14. legbeszéltebb nyelv,[5] valamint a legbeszéltebb olyan nyelv, amely nem az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik.

A magyar agglutináló, azaz ragozó nyelv. A magyar írásrendszer a latin ábécé bővített változata.

Beszélők száma[szerkesztés]

A magyar nyelv beszélőinek száma becslések szerint 17 millió (ezzel az uráli nyelvcsalád legnépesebb tagja), közülük kb. 14,5 millióan élnek a Kárpát-medence területén: 10 millióan Magyarországon, 2,5 millióan Romániában, 1 millióan Szlovákiában, 700 ezren a volt Jugoszlávia területén, 250 ezren Kárpátalján, 50 ezren Ausztriában, és további 300 ezren Európa egyéb országaiban.[6]

A magyar anyanyelvű személyek száma a világon becslések szerint 15 millió lehet. Az Európai Unióban közel 13 millió magyar anyanyelvű ember él, ebből 12,5 millió a Kárpát-medencében. A többi európai országban, Izraelt is ide számítva 500 ezer, Európán kívül becslések szerint közel 2 millió a magyar anyanyelvűek száma, ebből 1,8 millió az Amerikai kontinensen (USA: 1,4 millió, Kanada: 315 ezer, Dél-Amerika: 100-120 ezer), Ausztrália és Óceánia: 65-70 ezer, Ázsia: kb. 30 ezer, Afrika: 10-30 ezer, akik közül azonban otthonában már nem mindenki használja a magyar nyelvet. További 2 millióan beszélik a magyart második nyelvként, elsősorban a Kárpát-medence országaiban.

A magyarul beszélő magyarok száma Magyarországon 1970-ben 10,3 millió, 1980-ban 10,64 millió; országhatáron kívül 1970-ben 5,9 millió, 1980-ban 6,07 millió; a világon 1970-ben 16,2 millió, 1980-ban 16,71 millió volt.[7]

Besorolás[szerkesztés]

A magyar nyelv a jelenlegi mainstream álláspont szerint az uráli nyelvcsaládba, azon belül a finnugor nyelvek közé tartozik. Az ugor és a finn-permi nyelvek közti hasonlóságot már 1717-ben felfedezték, de a magyar pontos besorolása még a 18. és 19. században is vitákra adott okot, lényegében politikai okokból: a finnugor származás híveinél az ős-európaiság, az altaji eredet támogatóinál pedig a nagy keleti kultúrnépekkel való rokonság volt befolyásoló tényező. Ma az uráli nyelvcsalád a világ egyik legjobban feltérképezett és alátámasztott nyelvcsaládjának számít, az indoeurópai és az ausztronéz mellett.

A nyelvtani rendszer hasonlóságain kívül számos rendszeres hangmegfelelés fedezhető fel a magyar és a többi ugor nyelv között az alapszókincsben. Például, a magyar /a:/ a hanti /o/-nak felel meg bizonyos helyzetekben; a magyar /h/ a hanti /x/-nak; és a szóvégi magyar /z/ a szóvégi hanti /t/-nek. Ezeket több példa is alátámasztja, mint a házxot és a százsot párok. Az ugor és finn-permi nyelvek közti távolság jelentősen nagyobb, de a megfelelések szintén szabályszerűek.

A magyar nyelv eredetével kapcsolatban léteznek más alternatív elképzelések is, ezeket azonban a nyelvészet nem tekinti tudományosan megalapozott elméleteknek (lásd: alternatív nyelv-összehasonlítás).

Nyelvtörténet[szerkesztés]

Ősmagyar kor[szerkesztés]

A finnugrisztika kutatásai szerint a magyar nyelv legközelebbi rokonaitól mintegy 3000 éve válhatott el, így a nyelv története az i. e. 11-10. század tájékán kezdődött. Az i. e. 1. évezred-i. sz. 1. évezredet felölelő korszak az ősmagyar kor. A magyarok – a feltételezések szerint – fokozatosan megváltoztatták életmódjukat, letelepedett vadászokból nomád állattenyésztők lettek, talán a hasonló életmódot folytató iráni népekkel való kapcsolatteremtés nyomán. Legfontosabb állataikat a ló, a juh és a szarvasmarha képezhette. Írásos emlékek e kezdeti korból nem maradtak fent, de a kutatások megállapítottak néhány egykorú kölcsönszót, mint a török nyelvekből vagy a permi nyelvekből. Egyesek szerint permi eredetű a főnévi igenév ‑ni képzője (-nü), annak ellenére, hogy a török nyelvben -mek és -mak,[8] a csuvasban pedig -me és -ma,[9] hangrendtől függően.

Ómagyar kor[szerkesztés]

Az első teljesen magyar nyelvű nyomtatott könyv, Az zenth Paal leueley magyar nyeluen

A magyarság Kárpát-medencébe költözése 895 körül fejeződött be. Ezzel a magyar nyelv életében kezdetét vette az ómagyar kor. A magyarság kapcsolatba került a szlávokkal, ami számos szláv szó átvételével járt együtt,[10][11][12] például a mák[13] vagy a karácsony. A hatás kölcsönös volt: magyar eredetű szó a horvát čizma, illetve a szerb ašov.

A nyelv első emlékei (leginkább személy- és helynevek) a 10. századból származnak. Vékony Gábor szerint a honfoglaló törzsek között már korábban is ismert lehetett az írás fogalma, amit szerinte alátámaszt a betű és írás szó etimológiája, illetve a székely-magyar rovásírás és a kárpát-medencei rovásírás léte.[14]

Az 1000-ben létrejövő Magyar Királyságban a középkori szokásoknak megfelelően jelentős szerepet játszott a latin nyelv; a magyar nyelvre is hatást gyakorolt, főként a kereszténység és az oktatás szókincse kapcsán.

A magyar nyelv legkorábbi, máig fennmaradt szövege a Halotti beszéd, amely az 1190-es években született. Az irodalomtörténészek azonban feltételezik, hogy magyar nyelvű irodalom már korábban is létezhetett. A magyar költészet legkorábbi példája az 1300 körüli Ómagyar Mária-siralom. Irodalmunk ezeknél jelentősebb alkotásai a 14. századból és az azt követő időkből maradtak ránk, az első magyar nyelvű bibliafordítás, a Huszita Biblia pedig az 1430-as évekből.

A korszak nyelvi változásai közül kiemelendő, hogy a diftongusok fokozatosan kivesztek a nyelv legnagyobb területén, és számos névutó átalakult toldalékká, mint a reá (1055: utu reá, később: útra.) A tő végi magánhangzók lekopása és a magánhangzó-harmónia megjelenése is ekkorra tehető. Kiterjedtebb volt az igeidők rendszere, különösen sok segédige volt használatos.

Középmagyar kor[szerkesztés]

A humanizmus és a reformáció az anyanyelvűségre való törekvéssel sokat segített a magyar nyelv egységesítésében. A török hódoltság idején nagyon sok jövevényszavunk keletkezett. A könyvnyomtatás és az iskolarendszerek kialakulása is erősen hozzájárult a nyelv fejlődéséhez, ui. pl. a debreceni könyvtárba külföldről hoztak könyveket a tanulmányaikat befejező diákok. Az első teljesen magyar nyelvű könyv 1533-ban jelent meg Krakkóban Komjáti Benedektől, címe Az zenth Paal leueley magyar nyeluen. A 17. századi magyarra már meglehetősen hasonlít a mai formája, de még hiányzott az irodalmi nyelv, így minden író a saját nyelvjárását használta műveiben. Megvolt és továbbra is fennmaradt az elbeszélő múlt idő (beszéle), de ennek szerepe egyre kevésbé lett megkülönböztethető az egyszerű múlt időétől (beszélt), a 19. századra már csupán a választékosság kedvéért használták.

Újmagyar kor[szerkesztés]

A 18. században a magyar felvilágosodás kényszerült felismerni, hogy az anyanyelv alkalmatlan a tudományos értekezések latinizmusmentes előadására, és a szókincs sem elég választékos a megnövekedett irodalmi igények kielégítésére. Ennek következtében írók egy csoportja, köztük kiemelkedően Kazinczy Ferenc elkezdte a magyar szóanyag kibővítését, megújítását. Néhány szót lerövidítettek (győzedelem > győzelem), számos nyelvjárási szót elterjesztettek az egész nyelvterületen (például cselleng), kihalt szavakat feltámasztottak (például dísz), és természetesen sok szót a képzők segítségével hoztak létre. Néhány kevésbé gyakran használt eljárás is ismert. Ezt a mozgalmat nevezzük a nyelvújításnak, amely több mint tízezer szóval gyarapította a szókincset, s még világviszonylatban is kiemelkedően sikeres nyelvpolitikának tekinthető.

A magyar 1836 óta Magyarország hivatalos nyelve, a latin nyelv helyét fokozatosan átvéve,[15][16] 1844-től pedig kizárólagosan használandó, sajátos esetekben a nemzetiségek nyelvét is megengedve.

A 19. és 20. század a nyelv még további egységesülését hozta magával, és nyelvjárások közti, eredetileg sem túl jelentős különbségek tovább csökkentek.

Írás[szerkesztés]

A magyart jelenleg a latin ábécé magyar változatával írják. Helyesírásában a legfontosabb elvként érvényesül az értelemtükröző írásmód. Második, ennek alárendelt általánosság a fonetikus írásmód, vagyis a leírt szövegből különösebb előismeretek nélkül is könnyen kikövetkeztethető a megközelítőleg helyes kiejtés. A latin ábécé betűi mellett helyesírásunk több ékezettel kiegészített írásjegyet használ a magánhangzók jelölésére.

A mássalhangzók egy részét kétjegyű betűkkel jelöli. A palatalizáció jele általában a palatalizálatlan mássalhangzó betűje mellé helyezett <y>. Ennek megfelelően viselkedik az /ɲ/ <ny> jele, valamint a /c/ <ty>-je. Helyesírása egyik érdekessége, hogy a legtöbb európai nyelvvel szemben az /ʃ/ jele az <s>, és az /s/-é az <sz>. Minden kétjegyű betűt egy betűnek tekintünk, és így elválasztás során elválaszthatatlanok. Egyetlen háromjegyű betű létezik, ez a <dzs>. Hagyományból használatos az <ly>, ami a mára a nyelvterület legnagyobb részén kiveszett /ʎ/-t jelölte; mai fonetikai értéke /j/.

Ha a mássalhangzó a beszédben megnyúlik, kétjegyű betűjele az írásban háromjegyűvé válik: asszony. Összetett szavaknál ezzel szemben az esetleg egymás mellé kerülő két azonos többjegyű betűt nem vonjuk össze: jegygyűrű.

A hangsúly mindig az első szótagra esik. Hosszú szavakban a páratlan sorszámú szótagok mellékhangsúlyt kapnak. A magánhangzók hosszúságát írásban jobban megkülönböztetjük, mint szóban: az a, á, e, é kivételével a rövid és hosszú magánhangzók között egyre kisebb a különbség. Az á nem egyezik a hosszú a-val, az é nem egy hosszú e. A magánhangzók hosszúságát írásban ékezetek jelölik, jelentésmegkülönböztető szereppel bírnak.

Egyes nyelvjárások használják az é rövid változatát is, amit néha így jelölnek: ë. Kodály Zoltán támogatta ezt a hangot, így a népdalos könyvek gyakran jelölik.

Ábécé[szerkesztés]

A kiterjesztett, teljes magyar ábécé a következő:

  • a á b c cs d dz dzs e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p q r s sz t ty u ú ü ű v w x y z zs
  • A Á B C Cs D Dz Dzs E É F G Gy H I Í J K L Ly M N Ny O Ó Ö Ő P Q R S Sz T Ty U Ú Ü Ű V W X Y Z Zs
A magyar helyesírást elsőként szabályozó kiadvány, 1832

A helyesírás többnyire követi a kiejtést, de mégis nagyon bonyolult. Vannak szavak, amelyek kiejtése eltér egyes nyelvjárásokban, ezek írásmódja a kiejtéstől független. Az összetételek, szókapcsolatok, egyes tulajdonnevek, tulajdonnévből képzett melléknevek, helyesírása nem triviális. Történeti okokból a j hang egyes szavakban j-nek, másokban ly-nek írandó, de ezek egy szóban is előfordulhatnak.

Hagyományos hangjelölés nevekben[szerkesztés]

A magyar helyesírás hagyományőrző vonása szerint egyes tulajdonnevekben bizonyos hangokat a mai helyesírástól különböző módon írunk. A következő táblázatok ezeket mutatják be:

Mássalhangzók
Hagyományos írásmód Kiejtés
sch s
sc sz
ch cs
ts cs
cz c
tz c
gh g
th t
lh l
nh n
Magánhangzók
Hagyományos írásmód Kiejtés
aa á
ee é
ie í
ö
ew ö
oo ó
ü
iw ü
uo ú
y i
ý í
Példák
Név Kiejtés
Madách Madács
Széchenyi Szécsényi
Batthyány Battyányi
Thököly Tököli
Weöres Sándor Vörös
Eötvös Ötvös
Cházár Császár
Czukor Cukor
Gaál Gál
Veér Vér
Soós Sós
Thewrewk rök

Érdekes példa a Dessewffy vezetéknév, aminek helyes kiejtése Dezsőfi.

A zs-hang jelölésére hagyományosan használatos az s-betű (Dósa-Dózsa , Jósika-Józsika, Kolos(s)y-Kolozsi Osváth-Ozsvát, Rósa-Rózsa, Sigray-Zsigrai)

Nyelvjárások[szerkesztés]

A magyar nyelvjárási különbségek főképpen a hangállományban jelennek meg, kisebb mértékben a szókincsben, és még kevésbé a nyelvtanban. Az elsőre jellemző példa a déli nyelvjárás erőteljes ö-zése, például szöm (szem); a másodikra az, hogy bizonyos vidékeken a zsír kiolvasztásakor fennmaradó szalonna neve a töpörtyű (tepertő), máshol csörge, pörc, pörke. A nyelvtan terén található eltérések igen marginálisak – példaként szolgálhat az, hogy a kicsinyítőképzők használata tájanként eltérhet: ruhika (Sárköz), kendőcse (Tolna megye), kicsinkó (Erdély).

A nyugati nyelvjárás Győr-Moson-Sopron , Vas, Zala, részben Veszprém megye területén használatos (a Szigetköz kivételével). Kisebb egységei a Rábaköz, Felsőőrvidék, Őrség, Göcsej és Hetés nyelvváltozatai. Különbséget tesz a zárt ë és a nyílt e között, de az utóbbi a máshol szokásosnál még nyíltabb. A hosszú ú, ű csekély megterhelésű. A nyelvjárás enyhén ö-ző, a söpör, vödör alakok használatosak a keleten megszokott seper, veder alakokkal szemben. A köznyelvi ó, ő, é helyén nyitódó típusú kettőshangzók vannak jelen: vuot, juoszág, üdüő, kiët, kiëz. Gyakori az n palatalizálódása: csinyál, szappany. Az á utáni szótag a hangja helyett o van: szároz, házos. Rendszeresen előfordul a hiátus e nyelvjárásban: koacs (kovács). Több határozórag nem illeszkedik: borrel, bottel, embernál, Göcsejben előfordul a tővéghangzók elhagyása: kináto (kínálta).

A dunántúli nyelvjárás a nyugati nyelvjárásterület és a Duna észak-déli vonala között helyezkedik el. Nyelvjárási jelenségeinek nagy része azonos a nyugatiéival. A legfőbb eltérés az, hogy itt hiányoznak a diftongusok. Északnyugati és déli része l-ező (foló, góló), a keleti része j-ző (fojó, gója). A határozott névelő a Mátyusföldön és a Csallóközben ritkább, mint a Dunántúlon, a Szigetközben és a Dunától északra pedig egyalakú: a ablak.

A déli nyelvjáráshoz tartozik a Dunántúl Marcali-Kaposvár-Szekszárd vonalától délre eső része, illetve a Duna–Tisza köze sávosan. A terület nyelvjárása meglehetősen sokszínű, csak az ö-zés közös vonás benne. Az ë-zés főleg a dunántúli és nyugati területeken van jelen. Somogyban és az Ormánságban záródó kettőshangzókat találunk: ou, öü, ëi; másutt helyettük ó, ő, é van. Szlavóniában illabiális ă-t használnak.

A tiszai nyelvjárás a Duna-Tisza közén az előbbi nyelvjárással sávosan váltakozva, a Tisza, a Körösök, a Berettyó vidékén, Szolnok közelében, illetve Hajdú-Bihar és Békés megye délnyugati részén használatos. Jellemző vonása az ë-zés és az í-zés. Különbséget tesz az ë és e fonémák között: embër. Az l, r, j nyújtó hatású zárt szótagban: óldal, gőrbe. A köznyelvi ó, ö, é helyén nagyobb, keleti felében záródó típusú kettőshangzók vannak: jou, vout, őüriz, kéiz. Heves megyében is általánosak a tehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek.

Az északnyugati vagy palóc nyelvjárás a Budapest-Cegléd-Szolnok vonaltól északra van használatban, keleten a Tisza alkotja határát. A vidék középső része a jellegzetes palóc nyelvterület, a többi vidékén fokozatosan a környező nyelvjárások hatásai érvényesülnek. Jellemzője a nagyfokú illabialitás – ennek következménye, hogy az i, ë, ă hangok megterhelése nagy. Elszórtan előfordulnak diftongusok is, ezek: uo, üö, ië; ou, üö, ëi. Leginkább a középső vidéken és Nyitra környékén még használatos az <ly> betű eredeti hangértéke, az /ʎ/: folyó, hely. Sokfelé jellemző a t, d, l, n hangok palatalizációja i, ü előtt. Az asszimiláció nagyon erős: erre példa, hogy a mëg- igekötő g-je hasonul az ige első mássalhangzójához: mëttölt, mëffog.

Az északkeleti nyelvjárás területéhez tartozik Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megye nagy része, illetve a szomszédos országokban északra és északkeletre hozzájuk csatlakozó vidékek zöme. Az egész terület jellemző sajátsága az e-zés, az ë hang nem létezik. Nagy részén előfordulnak a kettőshangzók: kéiz, kőü. A nyelvjárás erősen illabiális: sēr, seper, csepp. A j-zés a köznyelvinél is erősebb fokú. A felszólító mód az udvarias beszédben mindig ikes ragozású: üjjík le!'

A mezőségi nyelvjárást az erdélyi magyarság beszéli a székelyek kivételével, fő területe Kolozsvár, Kalotaszeg, Torda, Dés vidéke és a Maros mente. Legfőbb vonása a nyílt magánhangzós jellege. Máshol ismeretlen az itt használt /œ/ hang (alsó nyelvállású ö), például tœrœkbúza, gœdœr. Egyes vidékeken használják a -ni, -nul családragot: Bélánul (=Béláékhoz.) Előfordul még az elbeszélő múlt idő (beszéle) is.

A székely nyelvjárás a Székelyföld vidékén használatos. Ë-ző, ö-ző és e-ző, egyes részeken nyitódó és záródó diftongusok is vannak. Az l, r, j nyújtó hatása érvényesül. Általánosak a tehen, kerek, kötel, eger jellegű névszótövek. Bizonyos vidékeken a -val, -vel rag nem hasonul: kézvel, lábval. Az ikes igék ragozása megőrződött, az igeidők gazdagsága jellemző: írá, ír vala, írt vala stb. A székelyek nyelvéhez hasonló, de még ősibb a csángó nyelvjárás, amellyel kapcsolatban kiemelendő az ún. sziszegés: az elöl és hátrább képzett sziszegő hangok és az affrikáták egy közbülső hangban olvadnak össze. Mind a székelyek, mind a csángók számos tájszót használnak.

Szókincs[szerkesztés]

A magyar nyelv szókincse a szótöveket tekintve kb. 21%-ban finnugor eredetű,[17] – amely állítással ellentétben áll, hogy mára már mindössze 400–450 szótőről állítható a finnugor származás. Erre példák a víz, a vér, és a fej szavak, amelyek indoeurópai és török rokonsága is megvan. A finnugor rokonságra utalnak a kettő, három, négy szavak is – míg az egy, hat, hét, tíz nem. Emellett számos iráni, türk, szláv, latin, német, francia, olasz, angol, és török eredetű szó található nyelvünkben.

A magyar nyelv hatása más nyelvekre[szerkesztés]

Nagyobb számú magyar jövevényszó a következő nyelvekben található: horvát nyelv, a német nyelv dunai sváb nyelvjárása, cigány nyelv kárpáti cigány és oláhcigány nyelvjárásai, román nyelv, ruszin nyelv, a szerb nyelv egyes nyelvjárásai, szlovák nyelv.

Például a horvát nyelv ezeket a szavakat a magyar nyelvből vette át:[18][19]

cipela (cipő) lopov (lop, jelentése: tolvaj)
čizma (csizma) lopta (labda)
gaće (gatya) puška (puska)
kamata (kamat) soba (szoba)
karika (karika) šator (sátor)
kip (kép) šogor (sógor, hozzánk a német der Schwagerből jött)
kočija (kocsi) teret (teher)

Ide sorolható a főként művész körökben használt remek-djelo is.

A következő példamondat 13 magyarból átvett szót tartalmaz:

  • »Šogor je obukao bundu, uzeo ašov i sablju pa izašao pred gazdu u kočiji. Šogorica je dotle u sobi kuhala gulaš i pekla palačinke, opasana pregačom i kose svezane u punđu, kako bi što bolje ugostila njegove pajdaše
  • A sógor felvette a bundát, ásót és szablyát vett magához, majd kocsival az úrhoz (gazdához) utazott. A sógornő, aki szoknyát hordott, és haját fonatba kötötte össze, időközben a szobában gulyást főzött és palacsintát sütött, hogy a sógor pajtásainak lehetőleg jó dolguk legyen.

A horvátban a legtöbb szónak van más eredetű megfelelője is, azonban Szlavóniában tipikus az ilyen beszédmód. Sok, ma sajátosan horvátnak számító kifejezés magyar eredetű tükörfordítás. Példák: 'povjerenstvo (bizottság), brzojav (sürgöny), prethodnica (elővéd), kolodvor (pályaudvar), časnik (tiszt). A željeznica (vasút) szóalkotási módja származtatható a német nyelvből is.[20] Horvátországban egyes települések a magyar vár szót tartalmazzák, így Vukovar, Varaždin vagy Bjelovar.

Hangtan[szerkesztés]

Ékezetes betűk a magyar billentyűzeten

Jellemző rá az első szótagra eső hangsúly (ebben a finnugor nyelvek és a szlovák nyelv hasonlítanak hozzá), a magánhangzó-harmónia (barnulásotokrólzöldülésetekről), valamint a magánhangzó-hosszúság és a hangsúly egymástól független volta (amely szinte egyedüliként lehetővé teszi az antik Időmértékes verselés alkalmazását). Hangrendszerére ezenkívül a lágy mássalhangzók (ny, ty, gy), az aspirálatlan zárhangok (h nélkül ejtett p, t, k, szemben például a germán nyelvekkel) és a palatális magánhangzók előtti kemény mássalhangzók jelenléte jellemző (azaz lehetséges ne, ti stb. hangkapcsolat, nye, tyi helyett; szemben például az orosszal). Nincsenek benne valódi diftongusok (mint például a finnben vagy németben) és redukált, vagyis „elnyelt” magánhangzók (mint például az angolban, németben). A speciális magyar [a] hang (amely a franciában, perzsában és a svédben és más nyelvek dialektusaiban is megvan) nehézséget okozhat a nyelvünket tanulóknak.

Nyelvtan[szerkesztés]

A magyar nyelv több indoeurópai nyelvvel ellentétben agglutináló nyelv, ami főleg az ige- és névszóragozásban, valamint gazdag képzőrendszerében mutatkozik meg. A mondatbeli pozíciók viszonylag rugalmasak, különösen a középmezőben:

  • A fiú elhozta a testvérének a CD-t.
  • A testvérének hozta el a fiú a CD-t.
  • A CD-t hozta el testvérének a fiú.
  • A fiú hozta el testvérének a CD-t.

Az állítmány ragozott része állhat az első helyen (parancsoló mondat, eldöntendő kérdés), a második helyen (kijelentő mondat, kiegészítendő kérdés) vagy az utolsó helyen (mellékmondat):

  • Hozd magaddal nekem a CD-t!
  • Magaddal hozod nekem a CD-t?
  • Elhozom neked a CD-t!
  • Ki hozza el nekem a CD-t?
  • …mert elhoztam neked a CD-t.

Van határozott névelő; ragokkal fejezi ki a mondatbeli viszonyokat (például -ban, -hoz) és a vonatkozó szó után állnak (adpositio), szemben a melléknévvel, amely megelőző a hozzá tartozó főnevet.

Nemek nincsenek, az idők közül pedig csak egy múlt és a jelen idő maradt fenn, a jövőt ugyanis gyakran jelen idejű igeragozással fejezzük ki (bár segédigés változata is van: holnap indulunk, vö. holnap fogunk indulni).

A helyesírás elsősorban a szóelemeket igyekszik tükrözni (pl. mond + ják), míg más esetekben a hangjelölés elve kerül előtérbe (vö. higgyük, ez utóbbi a finn és a török nyelvre jellemző). Ezenkívül központozással (interpunkcióval, pl. vessző, kettőspont, gondolatjel, zárójelek) a mondatszerkezetre, valamint a szótagszerkezetre (rövid magánhangzók jelölése), továbbá a szófajra és a szótövek egységes írására is utal.

Az agglutináló (ragozó) jelleg toldalékok halmozását is lehetővé teszi (a perzsához, a baszkhoz, az ókori sumerhez és a törökhöz hasonlóan). Szintén jellemző a többféle alakváltozat mind a szótövek, mind a toldalékok terén, gazdag a helyhatározók használatában. A magyar nyelvtanok a toldalékok három alaptípusát különböztetik meg: a képzőt, a jelet és a ragot, amelyek egyes kivételektől eltekintve (például nagybani) ebben a sorrendben járulnak a szótőhöz.

A magyar nyelv megkülönbözteti az általános (határozatlan, „alanyi”) és a határozott („tárgyas”) ragozást: olvasok, olvasom, a főnévi igenév pedig ragozható (látnom, látnod, látnia stb., ami egyébként a portugálban és a török nyelvekben is megtalálható).

A magyar az indoeurópai nyelveknél sokkal ritkábban használja a határozatlan névelőt (egy). Az egyes számú alak olyan esetekben is használatos, ahol a számnak nincs jelentősége, bár legtöbbször egynél több darabról van szó: Van szék a szobában. Narancs kapható. A páros szerveket (például kéz, láb, szem, fül), a rájuk való páros vagy két részből álló ruhákat, kiegészítőket (pl. kesztyű, szemüveg), valamint a több birtokos egy-egy birtokát is egyes számban mondja (például élik az életüket, nem pedig *életeiket; Kérjük kedves vendégeinket, foglalják el a helyüket, kapcsolják ki mobiltelefonjukat!), páros szervek egyikére pedig a fél szó utal (pl. fél kézzel csinál vmit). Ennek oka, hogy a kettős szám (dualis) az indoeurópai nyelvektől eltérően nem a többes, hanem az egyes számba olvadt bele.

Udvariassági formák[szerkesztés]

A magyar nyelv sokféle köszönési formát ismer. Egyes üdvözlési formák az Osztrák-Magyar Monarchiáig vagy még korábbra vezethetők vissza, például a Kez(e)it (esetleg kezét) csókolom, amit rövidítve (Csókolom) is használnak. A teljesebb formával a férfiak ismeretlen nőket üdvözölnek, míg a nők ezt a formát felnőttként már csak jóval idősebb személyek esetében használják. Az általános, hivatalos, távolságtartó köszönés a napszakra utaló Jó reggelt, jó napot, jó éjszakát!, udvariasabb, ha hozzáteszik: kívánok. A családtagok, barátok, fiatalok körében a szia, szervusz vagy helló járatos, habár a fiatalok maguk között sokféle, kreatívan alkotott vagy idegen nyelvből átvett formát is használnak (hi, e. háj). Ezek mind üdvözlésre, mind elköszönésre valók. Elköszönésre hivatalosan a Viszontlátásra! vagy rádióban, telefonban a Viszonthallásra! a megfelelő. A Viszlát! vagy a Báj-báj csak bizalmas viszonyban elfogadható.

A nyelv többféle formában is ismeri a magázást, vagy az önözést. Ennek névmásai, a maga és az ön (többes számban: maguk és önök) harmadik személyűként viselkednek, és az állítmány egyes szám harmadik, vagy többes szám harmadik személyű attól függően, hogy egy vagy több személyhez szólunk. A két névmás közül az ön számít udvariasnak, a maga kevésbé, sőt sértő is lehet, ezért ma már inkább csak bizalmas viszonyban használatos. Az önözés nem sértő, de távolságtartó, túl hivatalos(kodó), visszaszorulóban is van; a bolti eladók is gyakran tegezik a vásárlókat, különösen, ha az eladó és a vevő is fiatal. A 19. században és a 20. század elején a férj és a feleség (napközben) magázta egymást. Faluhelyen a gyerekek az 1960-as évekig többnyire magázták szüleiket és a nagyszüleiket. Gyakran még ma is az apóst és az anyóst.

Létezik még a tetszikezés, amit a gyerekek és udvarias(kodó)k felnőttekkel szemben, akiknek csókolommal köszönnek, például: Le tetszik ülni? (a tetszeni ige időben, módban és számban ragozva, a másik ige főnévi igenévi formában használható).

A szülők gyerekeikhez beszélve gyakran néninek (nő) vagy bácsinak (férfi) nevezik az ismerős felnőtteket, vagy azokat, akikkel az utcán találkoznak, például: Köszönj szépen a néninek/bácsinak!. A gyerekek az ismerős felnőttek keresztnevéhez hozzáteszik a néni vagy a bácsi szót, például: Zsuzsa néni vagy Józsi bácsi. A kamaszok idősebb tanáraikra használják a néni vagy bácsi szót, a fiatal vagy középkorú tanárok és tanárnők tanár urak és tanárnők lesznek, ami a vezetéknévvel is használható. A bácsi rövidebb, bizalmaskodó alakja a . Felnőtt férfiak idősebb férfiakat, bizalmasabb viszonyban és falun bátyámnak is szoktak szólítani.

A magyar nyelv a keleti névsorrendet használja, vagyis elöl áll a vezetéknév, és azt követi a kereszt- vagy utónév. (Ennek oka az indoeuropai nyelvektől eltérő birtokos eseti szerkezet.) A 20. század elejéig szokásban volt az idegen nevek magyarítása, de ma már megtartja az idegen nevek névsorrendjét. Régebben a feleség a házasságkötés után a férje nevét vette fel, -né végződéssel, de keresztnevét családi, baráti körben tovább használták. A 2000-es évekig inkább a férj vezetéknevéhez kapcsolódik a -né, amit az asszony lánykori neve követ. Jellemzően ez a formula az értelmiségi rétegnél volt/van szokásban (pl. a tanárnőknél); valamely oknál fogva ez a formula kiváltott egyfajta felsőbbrendűségi érzetet. Napjainkban (idegen mintára) jellemzőbb a férj vezetéknevének felvétele + keresztnév megtartása, vagy a férj vezetékneve-lánykori vezetéknév + keresztnév használata. Az előbbi angolszász divatnak, míg az utóbbi némileg kreatívabb, önérzetesebb, a családhoz, a gyökerekhez tartozás szimbóluma.

A szocializmusban a hivatalos megszólítás a vezetéknév + elvtárs(nő) kapcsolat volt.

A rendszerváltás óta a férfiaknál az elvtársat az úr váltotta fel. Nők esetén nem alakult ki egységes gyakorlat. Némileg sután hangzó úrhölgy kifejezés fel-felmerül a nők megszólítása kapcsán hivatalos, vagy azzal hasonló levelekben, de az élő beszédbe nem épült bele.

Káromkodás, trágárság[szerkesztés]

A magyar nyelv gazdag szitkozódó szavakban és kifejezésekben, de a káromkodásokban gyakran Isten, a szentségek és a szentek nevét különféle, semlegesebb szavakkal helyettesítik (pl. az iskoláját, a hétszázát stb.). Ennek oka ma már csak a botrányokozás, sértés elkerülése.

A trágár kifejezések utalnak az ürítésre, a nemi szervekre és magára a nemi aktusra. Innen is keletkeztek átvitt értelmű jelentések: az anyád szó egy teljesebb (A kurva anyád!) kapcsolat rövidítése, mely a lehető legdurvább sértés, aminek az angol megfelelője szidalmas szintjén a 'Son of a bitch' (Kur(v)a()fi(a)).

Általában nem különítik el egymástól a két csoportot, és a trágárságot is káromkodásként emlegetik. Az egyik leggyakoribb töltelék (szitok)szó is a nemi aktusból ered, amit egy réteg töltelékszónak használ. Egyes szófejtések szerint a románok által a magyarokra használt bozgor lenéző elnevezés eleje is ebből a szóból ered.[21] Gyakran a durva kifejezéseket szelídebbekre, de hasonlóan hangzókra cserélik. Helyettesíthető kifejezésként használható például a banyek, a wazze és a basszus(kulcs). A magyarok nem elégszenek meg a saját, kreatív és fantáziadús káromkodásaikkal, hanem más nyelvek szitkozódásait is szívesen átveszik.

Mindezeket a kifejezéseket általában nem lehet szó szerint lefordítani, mert minden nyelvnek saját készlete van.

Gondolatok a magyar nyelvről[szerkesztés]

Jacob Grimm ajánlotta a magyar nyelv tanulását mindazoknak, akik könnyen tanulható nyelveket akarnak tervezni, mert „a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet”.

George Bernard Shaw egy interjúban azt mondta, hogy miután évekig tanulmányozta a magyar nyelvet, az a benyomása támadt, hogy értékesebb lett volna az életműve, ha ez lett volna az anyanyelve. Ezen a különös, őserőben bővelkedő nyelven könnyebb kifejezni az apró különbségeket és az érzelmek titkos rezdüléseit.

A nyelvész N. Ebersberg szerint a magyar nyelv szerkezete olyan, mintha nyelvészprofesszorok alkották volna. Minden együtt van: szabályosság, tömörség, világosság és harmónia.

A svéd Ove Berglund, orvos és fordító szerint a magyar nyelv az emberiség logikájának és kreativitásának csúcsterméke.

E tárgyban képzést nyújtó felsőoktatási intézmények[szerkesztés]

A világ mintegy harminc országában százas nagyságrendben működnek magyar tanszékek.[22] Közülük a Helsinki Egyetemé a legjelentősebb.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Korunk - 2005. február - EPA
  2. Honti László (2012): Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tinta Könyvkiadó, Budapest, Fülszöveg
  3. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100179.TV
  4. http://www.e-nyelv.hu/2009-11-11/hivatalos-lett-a-magyar-jelnyelv/
  5. en:List of languages by number of native speakers
  6. Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 58. oldal, Galenus Kiadó Budapest 2003.
    • Magyar Nyelvőr 1970. évi 4. szám 386-392. oldal Dávid Zoltán: A magyarul beszélők száma c. cikk alapján
    • Magyarország Nemzeti Atlasza (1989) szerk. Pécsi Márton, 4. oldal, Magyarok a világban c. térkép adatai alapján
  7. Turkish-English dictionary - translation - bab.la. en.bab.la. (Hozzáférés: 2015. november 29.)
  8. Angol-Csuvas szótár, Glosbe. Glosbe. https://plus.google.com/115615389468755918533.+(Hozzáférés: 2015. november 29.)
  9. Zaicz László: Etimológiai szótár
  10. http://nfodorj.web.elte.hu/index_elemei/Szlav_jovevenyszavak.ppt
  11. http://www.hhrf.org/kisebbsegkutatas/kk_2004_04/cikk.php?id=1298
  12. Mák szavunk eredete
  13. Vékony, Gábor (2004): A székely rovásírás emlékei, kapcsolatai, története. Budapest: Nap Kiadó
  14. A Pallas nagy lexikona, „hivatalos nyelv” szócikk
  15. 1836. évi III. törvénycikk (a Magyar Nyelvről)
  16. A nyelv és a nyelvek, ISBN 963-05-7959-6, 134. o.)
  17. vgl. Kroatische Wikipedia Hungarizam vagy Usvojenice
  18. Jezični savjetnik: Hungarizmi (kroatisch)
  19. Sanja Vulić: Međunarodni kroatistički znanstveni skupovi u Pečuhu 1998. i 2000. (kroatisch)
  20. https://erdelyimagyar.wordpress.com/2013/06/30/kik-a-bozgorok/ Bozgor etimológiája
  21. http://www.nemzetismeret.hu/?id=8.7 Magyar tanszékek száma a világon

További információk[szerkesztés]

Származás[szerkesztés]

Nyelvművelés (pró és kontra), nyelvhelyesség[szerkesztés]

A más nyelvűek szemszögéből[szerkesztés]

Hangtan[szerkesztés]

Írásbeliség[szerkesztés]

Nyelvtan[szerkesztés]

Nyelvjárások[szerkesztés]

Udvariassági formák, megszólítás[szerkesztés]

Káromkodás, trágárság[szerkesztés]

Egyéb[szerkesztés]

Angol nyelvű információk[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Keresztes László: Gyakorlati magyar nyelvtan[halott link] (Debreceni Nyári Egyetem, 1995, Hungarolingua sorozat)
  • Végvári József: „És mégsem mozog …”tanulmányok anyanyelvről, hitről, tudománytörténetről és nevelésről, világképről, szerves műveltség és hivatalos tudomány viszonyáról. Főnix Könyvműhely, 2005. ISBN 963-7051-05-8
  • Sokszor kigyomlált érdekességek nyelvünkről, nem bigottaknak: [1]
  • Amatőrök (másképp' dilettánsok) és egyéb hályogkovácsok: [2]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]