Lív nyelvjárás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lív nyelvjárás
ventiņ valod, ventiņmēl
A lett nyelv lív nyelvjárása a térképen a kék árnyalataival jelölve
A lett nyelv lív nyelvjárása a térképen a kék árnyalataival jelölve
Beszélik Lettország
Terület Kurzeme és Vidzeme
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   Balti nyelvek
    Lett nyelv
     Lív nyelvjárás
Írásrendszer Latin írás

A lív nyelvjárás (lettül: lībiskais dialekts 'lív nyelvjárás' vagy tāmnieku dialekts 'odavalósiak nyelvjárása'; lív nyelvjárásban: ventiņ valod 'vent nyelv' vagy ventiņmēl 'vent nyelv') a lett nyelv egyik nyelvjárása, amely kurzemei és vidzemei területeken beszélnek. A lív nyelvjárás nem keverendő össze a lív nyelvvel − amely egy finnugor, közelebbről balti finn nyelv − bár a nyelvjárás kialakításában a lív nyelvnek döntő szerepe volt.

Elnevezései[szerkesztés]

  • Lībiskais dialekts: a hivatalos lībiskais dialekts 'lív nyelvjárás' elnevezés egyértelműen utal arra a tényre, hogy a lett nyelv ezen nyelvjárására volt a legnagyobb hatása a lív nyelvnek. Bár a lett nyelvben számtalan, a lív és az észt nyelvből érintkezés útján átkerült balti finn jellegzetességet találunk (pl. szóeleji hangsúly, habeo-szerkezet stb.), mégis a legnagyobb mértékű közeledés itt következett be.
A Venta és az Abava folyók
Ventspils novada, azaz Ventspils megye, amelynek területe hozzávetőlegesen megegyezik az egykori Ventava történelmi területtel
  • Tāmnieku dialekts: a lív nyelvjárás korábbi elnevezése tāmnieku dialekts azaz 'odavalósiak nyelvjárása'. A tāmnieku szó a tāmnieki birtokos esetű alakja, amelyben a tas/tā távolra mutató névmást és a -nieks személynévképzőt találjuk. A Lett nyelv értelmező szótárában (Latviešu valodas skaidrojošā vārdnīca)[1] a következő áll: "Tāmnieki: Cilvēki (Kurzemes ziemeļdaļas iedzīvotāji), kas runā Kurzemes lībiskajās izloksnēs." azaz: "Tāmnieki: emberek (Kurland északi részének lakosai), akik a kurlandi lív nyelvjárást beszélik." A tāmnieks szót Bojtár Endre[2] nyomán fordítjuk odavalósi-nak, Bojtár megjegyzi, hogy a kifejezést korábban gúnyosan használták. Mára elvesztette pejoratív jelentését, és nyelvészeti terminussá vált.
  • Ventiņ valod: a ventiņ valod a lív nyelvjárás belső elnevezése, amiben megjelenik a nyelvjárás azon jellegzetessége, hogy a szóvégről hiányzik alanyesetben és birtokos esetben az esetrag, a ventiņ valod köznyelvi változata a ventiņu valoda. A ventiņ szó összefüggésben van a Ventava névvel, amely egy történelmi terület elnevezése volt Lettország kurföldi pertvidékén. A Ventava szóban megtaláljuk a Venta folyó nevét és a -(t)ava helységnévképzőt. Ventavá-nak a Venta folyó menti, a Venta Abava mellékfolyójának belépési pontja és a balti-tengeri torkolat közötti területeket hívták. Innen van Ventspils városának neve is. Egyes vélemények szerint a Venta szóban a lív vēna 'folyó tengerparti torkolata' jelentésű szó fedezhető fel, míg a Vēna tulajdonnévként a Daugava lív elnevezése. Valószínűbb azonban, hogy térség nevei a vend népnévvel van összefüggésben, vend alatt a középkorban egyaránt érettek szláv és balti népeket is. A valoda [valuoda] jelentése: 'nyelv (mint kommunikációs eszköz)'.
  • Ventiņmēl: A ventiņmēl második tagja a mēl, köznyelvi mēle szó, amely jelentése: 'nyelv (mint testrész)', a bizalmas szóhasználatban a testrész neve áttevődött a kommunikációs eszközre is, ahogy az sok más nyelvben, többek között a magyarban is lejátszódott.

A lett nyelv nyelvjárásai[szerkesztés]

A lett nyelv nyelvjárásai

A lett nyelv nyelvjárásainak sajátosságai más nyelvekkel való érintkezés nyomán alakultak ki. Az egyes nyelvjárások elnevezései jól őrzik azoknak a nyelveknek a neveit, amelyek az adott nyelvjárásra a legnagyobb hatással voltak.

  • Lībiskais dialekts – lív nyelvjárás
    • Kurzemes izloksnes – kurzemei al-nyelvjárás
    • Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás
  • Vidus dialekts – középső nyelvjárás
    • Kursiskās izloksnes – kúr al-nyelvjárás
    • Zemgaliskās izloksnes – zemgal/szemigall al-nyelvjárás
    • Vidzemes izloksnes – vidzemei al-nyelvjárás
  • Aukšzemnieku dialekts – felső nyelvjárás
    • Latgaliskās izloksnes – latgal nyelvjárás
    • Sēliskās izloksnes – szél al-nyelvjárás

A lív nyelvjárás az egykor lívek által lakott nyugati partvidéken alakult ki a Rigai-öböl két oldalán Kurzeme és Vidzeme tájegységein. A sztenderd köznyelv a középső nyelvjárásból alakult ki. A középső nyelvjárásra hatással volt a kúr nyelv, amelyről azt feltételezik, hogy szintén egy balti, méghozzá nyugat-balti nyelv volt. A zemgal, vagy latinosan szemigall nyelvjárás a litván (a köznyelvtől leginkább eltérő) szamogit nyelvjárással együtt fejlődött köszönhetően a két népcsoport közötti törzsszövetségnek a 13. században. A felső nyelvjárásba tartozik a latgal nyelvjárás avagy nyelv, amely a lett köznyelvtől a legnagyobb eltérést mutatja, mivel Latgale 1918-ig litván, majd lengyel uralom alatt állt, és itt hatott a legkevésbé a balti finn nyelvek hatása. A szél al-nyelvjárás nevét a szél népről kapta, amelyről szintén azt feltételezik, hogy egy balti nyelvet beszélő törzs volt, de nyelvi emlékek nem maradtak fenn tőlük.

Jellegzetességei[szerkesztés]

  1. Az ē hang helyett ei diftongus áll, pl.: peic ~ kny. pēc 'után'.[3]
  2. Az utolsó szótag rövid magánhangzói eltűntek,[4] (pl.: sviestmaiz ~ kny. sviestmaize 'vajas kenyér, szendvics',[5] māt ~ kny. māte 'anya'.[3]
  3. Az utolsó szótag hosszú magánhangzója megrövidült, pl.: egle ~ eglē 'lucfenyőben (Loc.)'.[3]
  4. A nőnemú alakok helyett a hímneműeket használják a ragozásban (főként a részesesetben),[3][4] pl.: mātam ~ kny. mātai 'anyának'.[3]
  5. A szabályos nőnemű kicsinyítő képző, az -iņa helyett az -iš végződést használják, pl: meitiš ~ kny. meitiņa 'lányka'.[5]
  6. A személynevek képzője egységesen -els és -ans, nem téve különbséget a nőnem és a hímnem között.[6]
  7. Az igék egyes szám harmadik személyű alakját használják a többi számban és személyben,[4] pl.: gāju ~ kny. gāj 'megyek'.[7]
  8. Lívből származó szavak megléte, amelyek a köznyelvből hiányoznak, pl.: liblana ’pillangó’ ~ lív liblabbiņ ~ kny. tauriņš; sizliņš ’gyík’ ~ észt sisalik ~ kny. ķirzaka.[3]

A következő táblázat a három nyelvjárás hasonlítja össze ugyanazon mondat alapján,[7] amelynek jelentése:
'A pásztorokhoz megyek, inget varrok, a tölgyfánál méretet veszek'.

Lív nyelvjárás Ganes gāj, krekal šuj, pe ozal mēr jēm.
Középső nyelvjárás Ganos gāju, kreklu šuvu, pie ozola mēru ņēmu.
Felső nyelvjárás Gonūs goju, kraklu šyvu, pī ūzula māru jiemu.

A hangtani és grammatikai változásoknak köszönhetően a lív nyelvjárás nagy mértékben hasonlatossá vált a lív nyelvhez, és egyrészt az agglutináló, másrészt a balti finn nyelvekre jellemző tulajdonságokat vett fel.

Az agglutináló nyelvekre jellemző, hogy mivel jellemzően (1) nincsenek bennük nyelvtani nemek, ezért (2) az egyes szám alanyeset jelöletlen. A lív nyelvjárásban az egyes szám alanyeset szintén jelöletlen, a nőnemben a rövid véghangzó eltűnése miatt, másrészt viszont a hímnemben sem jelenik meg a szóvégi -s hang és az esetlegesen előtte álló rövid magánhangzó, amely az esetvégződést adná.

A balti finn nyelvek sajátja, hogy bennük bizonyos egységes hangfejlődési tendenciáknak köszönhetően az egyes szám alanyeset és tárgyeset mindig megegyezik. Az egy rövid magánhangzóból álló esetvégződés eltűnése miatt ez a jelenség a lív nyelvjárásban is megjelent mind a hímnemben, mind a nőnemben.

A birtokos eset a balti finn nyelvek déli csoportjában szintén jelöletlen, bizonyos szavak esetében az alanyeset és a birtokos eset eltérhet, ha a szó többtövű, de a szabályosan ragozandó szavaknál a kettő megegyezik. A lív nyelvjárásban a birtokos eset szintén esetvégződés nélküli.

Egyes szám részesesetben a hímnemű esetvégződés jelenik meg a nőnemű szavaknál is, amely -am alakú, a lív az egyetlen balti finn nyelv, ahol megőrződött az -n részesesetrag, amelyben minden kétséget kizáróan szerepe volt a lett végződésnek is, mivel a két alak nagyon hasonlít egymásra.

A következő táblázat néhány egyes számú alakot foglal össze. (A köznyelvi lett szavak esetében az o betű minden esetben [uo] diftongust jelöl.

lett nyelv lív nyelv lett nyelv lív nyelv
köznyelv lív nyelvjárás köznyelv lív nyelvjárás
nőnem hímnem
māte ’anya’ māt ’anya’ jemā ’anya’ ozols ’tölgy’ ozal ’tölgy’ täm ’tölgy’
N māte māt jemā ozols ozal täm
A māti māt jemā ozolu ozal täm
G mātes māt jemā ozola ozal tam
D mātei mātam jemān ozolam ozalam tammõn

Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a lett nyelv lív nyelvjárásában eltűnt a nyelvtani nemek közötti különbségtétel,[8] ami nyomán eltűntek az egyes szám alanyesetű alakok esetvégződései, evvel a lív nyelvjárás közel került a nyelvtípusváltáshoz, ugyanúgy, ahogy a lív nyelv maga is, amely számos az flektáló nyelvekre jellemző tulajdonságot vett fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Latviešu valodas skaidrojošā vārdnīca: Tāmnieki.. [2012. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 7.)
  2. Bojtár 1997: 168.
  3. a b c d e f Lív nyelvjárás (Lībiskais dialekts).. [2015. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 7.)
  4. a b c Nyelvjárások (Dialekti).
  5. a b Lív nyelvjárás (Lībiskais dialekts).
  6. Lív nyelvjárás (Lībiskais dialekts).
  7. a b Nyelvjárások (Dialekti).. [2015. november 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. június 7.)
  8. Thomason, G. Sarah 2001: 11. és 86-87.

Források[szerkesztés]

  • Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. [1]
  • Fodor István 2000. A világ nyelvei. Akadémiai Kiadó. Budapest.
  • Nītiņa, Daina 1998. Könyv a lett nyelvről. Savariae. Szombathely.
  • Thomason, G. Sarah 2001. Language Contact. Edinburgh University Press. Edinburgh.
  • Strelēvica-Ošiņa, Dace 2009. Latviešu valodas lībiskais dialekts un tā lietotāju identitāte: pārdomas pēc pētījuma. In: Veisbergs, Andrejs 2009. Valodniecība. Latvistika un somugristika. Latvijas Universitātes Raksti 746. Latvijas Universitāte. 94-113.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

en:Livonian dialect