Venét nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Venét
?
BeszélikHolt nyelv. A mai Olaszország északi részén beszélték.
Terület Itália északkeleti része, a mai Veneto és Friuli területe, Ausztria déli része.
Beszélők száma0 (kihalt) fő
NyelvcsaládIndoeurópai nyelvcsalád
   itáliai ág
    északi csoport
     venét nyelv
Írásrendszer latin
Hivatalos állapot
Hivatalos
Nyelvkódok
ISO 639-1
ISO 639-2
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz ? témájú médiaállományokat.

A venét nyelv[1] az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágának északi csoportjába tartozó ókori kihalt nyelv, amelyet Itália északkeleti részén, a mai Olaszország Veneto és Friuli tartományai területén, illetve valószínűleg Ausztria déli részén egy keskeny sávban beszéltek; nemrégiben hírt adtak Nyugat-Magyarországon felfedezett venét nyelvű szöveges anyagokról is.

A ránk maradt igen kevés feliratos emlék (kb. 250 rövid, 10 szónál nem hosszabb szövegek) alapján a nyelv a latinnal állhatott közeli rokonságban: ezt tükrözi hang- és a névszóragozási rendszer. Kezdetben az etruszk ábécét használták, majd a latin írást vették át.

Példák: ekvon donasto „lovat ajánlott fel” (vö. latin equum donavit), ego „én” (vö. latin ego), mego „engem” (vö. latin me).

Lásd még[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nem tévesztendő össze az ugyanezen a területen ma beszélt újlatin (észak-olasz) nyelvváltozattal, a venetói nyelvvel.

Forrásmű[szerkesztés]

  • A világ nyelvei, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, pp. 1524–1525.
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap