Montenegrói nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montenegrói nyelv
crnogorski jezik / црногорски jeзик
Beszélik Montenegró
Szerbia
Horvátország
Albánia
Terület Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma 232 646[1]
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti-szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     déli csoport
      nyugati alcsoport
       montenegrói nyelv
Írásrendszer Cirill írás és Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Montenegró

A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv. Montenegróban hivatalos nyelv.

A nyelv beszélői és státusza[szerkesztés]

Montenegró lakosságának eloszlása anyanyelve szerint (2011).
  A helység lakosságának több, mint 50%-a montenegrói anyanyelvű.
  A helység lakosságának kevesebb, mint 50%-a montenegrói anyanyelvű.
   A helység lakosságának több, mint 50%-a szerb anyanyelvű.

A 2011-ben elvégzett népszámlálás alkalmával a 620 029 személyből álló öszlakosságból 278 865 személy, azaz a lakosság 44,98%-a montenegróinak vallotta magát, miközben 178 110-en (28,73%) szerbnek. Ami a nyelvet illeti, 265 895-en (42,88%) jelölték meg a szerbet anyanyelvükként, és 229 251-en (36,97%) a montenegróit. Következésképpen, a montenegróiak egy része szerbül beszélőnek tekinti magát.[2].

Vannak még statisztikai adatok a montenegróiakról a következő országokban:

Ország Személyek száma Személyek státusza
Szerbia 38 527 montenegrói nemzetiségűek[3]
2 519 montenegrói anyanyelvűek[4]
Horvátország 4.517 montenegrói nemzetiségűek[5]
876 montenegrói anyanyelvűek[6]
Szlovénia 2 667 montenegrói nemzetiségűek[7]
Albánia 366 montenegrói nemzetiségűek[8]

A különböző országokban végzett népszámlálások adai szerint a montenegróit anyanyelvüknek valló személyek összesített száma 232 646.

A montenegrói csak Montenegróban hivatalos nyelv, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvei (szerb, bosnyák, albán és horvát) is hivatalos használatúak.[9]

A montenegrói nyelv fogalma körüli vita[szerkesztés]

A montenegrói nyelv fogalmának hívei ugyanakkor Montenegró függetlenségének hívei is. Amikor a montenegrói PEN-központhoz tartozó értelmiségiek a Montenegrói Köztársaság 1992-es alkotmánya ellen tiltakoztak, amelyben a szerb volt megjelölve hivatalos nyelvként, fő érvük az volt, hogy minden nemzetnek joga van saját nyelvhez. Ezt megerősítendő, a horvát és a bosnyák nyelv példáját hozták fel. Nem tagadták, hogy a montenegrói ugyanahhoz a közép-délszláv diarendszerhez tartozik, mint a többi három nyelv, de azt követelték, hogy nyelvüket hivatalosan montenegróinak nevezzék.[10]

A montenegrói nyelv eszméjének legfőbb szószólója Vojislav P. Nikčević volt, a Nikšići Egyetem professzora, aki 1968 óta foglalkozott ezzel. Ugyancsak ő volt a szerzője az első montenegrói nyelvre vonatkozó normatív munkáknak (lásd lentebb A montenegrói nyelv intézményesítése). Támogatói közé tartoztak Vuk Minić, Sreten Zeković, Jevrem Brković, Rajko Cerović stb.[11]

Egyik érvük a „montenegrói nyelv” szócsoport létezése többé-kevésbé régi dokumentumokban.

  • A montenegrói nyelv első megemlítése Vuk Stefanović Karadžićtól származik, aki egyébként azt vallotta, hogy az egész közép-délszláv területen beszélt nyelv a szerb. 1837-ben leírta egy 1813-ban Montenegrót látogató francia ezredes szavait, aki azt hitte, hogy a „montenegrói nyelv” a görög nyelv egyik dialektusa.[12]
  • 1857-ben, Ljubomir Nenadović szerb író a következőket jegyezte meg egy montenegrói utazás kapcsán: „Minden iskolában a nyelv a montenegrói, ami különbözik attól a szép elismert nyelvtől, amelyre a Biblia le van fordítva.[13] Ha a montenegróiak így folytatják iskoláikban, akkor száz év múlva a két nyelv között nagyobb különbség lesz, mint a portugál és a spanyol között.”[14]
  • A „montenegrói nyelv” elnevezés egy másik szerb írónál is megjelent. Simo Matavulj idézte egy montenegrói szavait, aki azt mondta, hogy a legjobb szerb színészek sem tudnak beszélni po naški („a mi nyelvünkön”), čisto crnogorski („tisztán montenegrói nyelven”).[15]
  • Helén, montenegrói hercegnő, aki 1896-ban Olaszország királynéja lett, Janjić szerb miniszterrel beszélgetett egy alkalommal, aki megdicsérte a szép szerb beszédéért. A királyné azt válaszolta neki, hogy montenegrói nyelven beszél.[16]

A montenegrói nyelv eszméjének ellenzői ugyanakkor a Szerbiával való egység hívei is, például Mihajlo Sćepanović,[18] Branislav Brborić, Slobodan Remetić, Drago Ćupić és Mato Pižurica nyelvészek.[19] Fő érvük az, hogy nincs jelentősebb különbség a Montenegróban és a Szerbiában beszélt nyelv között.

Más érvük az, hogy az egész történelmük során a montenegróiak általában szerbeknek tekintették magukat, bár országuk hosszú időszakokban független volt. Valóban, Montenegrónak sikerült megőriznie autonómiáját az Oszmán Birodalom keretén belül, sőt, gyakorlatilag független lett a 17. század végén, miközben Szerbia tényleges török megszállás alatt állt, mielőtt a 19. század elején autonóm lett. A két ország függetlenségét az 1878-ban megtartott berlini békekongresszuson ismerték el, és Montenegró 1918-ig volt független, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) része lett. Az, hogy a montenegróiak általában szerbeknek tekintették magukat abból is kitűnik, hogy az 1911-es oktatásügyi törvény értelmében kötelező volt a szerb állami vagy magán elemi iskola, és a legfontosabb tantárgyak között a szerb történelem és a szerb nyelv volt.[20]

Általában a volt Jugoszlávián kívüli nyelvészek, akik nem érzelmileg közelítik meg a kérdést, világosan elkülönítik a szociolingvisztikai szempontot a tisztán nyelvészetitől. Például Paul-Louis Thomas professzor, a Párizs IV Egyetem tanára, akinek szakterületei hivatalosan a „bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv és irodalmak (BHMSZ)”,[21] 2001-ben elfogadta a montenegrói nyelv fogalmát, megjegyezve, hogy ez csupán a szociolingvisztika területéhez tartozik, és hogy nyelvészeti szempontból a szerbhorvát nyelv fogalmat preferálja, mely már meghonosodott a nyelvészetben.[22]

A montenegrói nyelv intézményesítése[szerkesztés]

A montenegrói nyelv normáinak kialakítása 1997-ben kezdődött, amikor megjelent az első helyesírást szabályozó munka.[23] Ezt az első grammatika követte.[24]

2003-ban megalakult Cetinjében a Montenegrói Nyelv és Nyelvészet Intézete, Vojislav Nikčević igazgatása alatt. Ez kormányonkívüli szervezet volt, de a művelődésügyi minisztérium támogatta anyagilag.

2004-ben a kormány módosította az iskolák tantervét, így az addig „szerb nyelv” elnevezésű tantárgy neve „anyanyelv (szerb, montenegrói, horvát, bosnyák)” lett.[25]

2005-ben nemzetközi tudományos konferenciát tartottak a montenegrói nyelv sztenderdizálásáról Podgoricában.[26]

A függetlenségről szóló népszavazás és a függetlenség kikiáltása után, 2007. október 22-én elfogadott új alkotmány hivatalos nyelvként a montenegróit nevezte meg.

2008-ban az oktatásügyi minisztérium bejelentette, hogy az iskolai tankönyveket 2009-től már montenegrói nyelven nyomtatják.

2009-ben megjelent a helyesírást szabályozó hivatalos dokumentum (lásd Források).

2010 augusztusában a kormány elfogadta a hivatalos montenegrói grammatikát, és az ezt összefoglaló kötet szeptember 4-én jelent meg (lásd Források).

2016 áprilisában megjelent a montenegrói nyelv első szótárának első kötete, a Montenegrói Tudományos és Művészeti Akadémia kiadásában,[27] amely felháborodást keltett. Egyrészt az előbb megjelent helyesírást és grammatikát szabályozó munkák egyik fő szerzője, Adnan Čirgić nyelvész szerint tudománytalan,[28] másrészt a montenegrói muszlimok (bosnyákok és albánok) őket sértő, soviniszta elemeket találtak benne, és 114 montenegrói muszlim és nem muszlim értelmiségi nyílt levélben kérte a kötet visszavonását.[29]

A montenegrói sztenderd sajátosságai[szerkesztés]

A montenegrói nyelv sztenderdizálását két vonáskategória alapján végzik. Ezek egyrészt a štokavski dialektus azon vonásai, melyek közösek a bosnyákok, a horvátok, a szerbek és a montenegróiak nyelvhasználatában, másrészt pedig a montenegrói štokavski nyelvjárások közös vonásai.[30] Ezek három csoportot alkotnak: délkeleti, északnyugati és a Szandzsák Montenegróhoz tartozó részében beszéltek.[31] A montenegrói sztenderdnek nemcsak mind a három többi sztenderddel vannak közös vonásai, hanem egyesek csak a horváttal közösek, mások pedig csak a szerbbel.

Hangtan és írás[szerkesztés]

A montenegrói sztenderdben is megvannak a diarendszerhez tartozó többi sztenderdben található fonológiai vonások (lásd Horvát nyelv és Szerb nyelv). Ezek mellett normaként adja meg a horvátban is szabályos (i)jekavski kiejtést, valamint néhány csak a montenegróira jellemző vonást.

Mássalhangzók[szerkesztés]

Normaként van megszabva a jekavski kiejtés okozta palatalizáció.[32] Ez két specifikus mássalhangzót produkál, a /s/ és a /z/ ilyen palatalizációja nyomán:

  • [ɕ] (alveolopalatális, zöngétlen réshang), például a śever ['ɕever], (horvátul) sjever, (szerbül) sever ’észak’ szóban;
  • [ʑ] (alveolopalatális, zöngés réshang): iźelica ['iʑelit͡sa], (horvátul) izjelica, (szerbül) izelica ’falánk’.

Két másik mássalhangzót is kivált a jekavski palatalizáció, melyek megvannak ugyan a többi sztenderdben is, de nem az ilyen típusú palatalizáció által okozottak:

  • t > ć: poćernica, (horvátul) potjernica, (szerbül) poternica ’letartóztatási parancs’;
  • d > đ: đevojka, (horvátul) djevojka, (szerbül) devojka ’lány’.

A montenegrói sztenderd elfogadja ugyanakkor e négy mássalhangzó horvát sztenderdbeli megfelelőit is: sj, zj, tj, dj.[33]

Az ije hangcsoport[szerkesztés]

Az (i)jekavski kiejtés általában közös a horvát sztenderddel, de a montenegróiban az ije, két szótagban kiejtett hangcsoport olyan szavakban is szabályozott, amelyekben nincs meg a horvátban. Példák:[34]

zasijedanje, (horvátul) zasjedanje, (szerbül) zasedanje ’értekezlet, gyűlés’;
kolosijek, (horvátul) kolosjek, (szerbül) kolosek ’vasútvonal’.

Egyéb jelenségek[szerkesztés]

A /l/ kiesése a hímnemű főnevek alanyeset egyes számú alakja végéről /o/ után a szerb sztenderddel közös: so, (szerbül) so, (horvátul) sol ’só’.

Az ao hangcsoport, mely például a cselekvő melléknévi igenév hímnem egyes számú alakjának végén található, egyes nyelvjárásokban a-ra redukálódik, másokban o-ra: reka sam, illetve reko sam vs. rekao sam. Ezek a jelenségek csak néhány területre korlátozottak, ezért nincsenek normaként elfogadva.[35].

Írás[szerkesztés]

Akárcsak a szerb nyelvet, a montenegróit is úgy cirill, mint latin ábécével írják, amit az alkotmány is rögzít. Jelenleg egyreinkább a latin ábécét használják.[36] Mindkét ábécé ugyanaz, mint a szerb nyelvben használt (lásd Szerb nyelv. Kiejtés és írás), azzal a különbséggel, hogy a montenegrói ábécében kettővel több betű van, a két sajátos mássalhangzó írására. Ezek a latin ábécében a Ś és a Ź, ugyanazok, mint a lengyel nyelv írásában, mely nyelvben ugyancsak megvannak az illető mássalhangzók. A cirill ábécében e betűk megfelelői a Ć, illetve a З́.[37] Mivel a megfelelő mássalhangzók jekavski palatalizáció nélküli változatai is elfogadottak, ezek írása sj-ként (cirill cj), illetve zj-ként (cirill зj) is elfogadott.[33]

Akárcsak a szerb nyelvben, az idegen tulajdonneveket fonetikusan írják át a latin ábécével is, kivéve a postai használatban. Egyes esetekben, amikor szükségesnek tartják, például térképeken, fonetikusan is, és mellette úgy is, mint az eredeti nyelvben írhatók, ha ez a latin vagy a cirill ábécét használja.[38]

Grammatika[szerkesztés]

A montenegrói sztenderd alaktan és mondattan csak néhány sajátossággal rendelkezik a diarendszerhez tartozó többi sztenderdhez viszonyítva (lásd Szerb nyelv. Grammatika).

Egyes sajátos alakok az ije hangcsoport a montenegróiban nagyobb gyakoriságának tudhatók be. Ezért a biti létige kijelentő mód egyes szám tagadott alakjai csak ije-vel vannak szbályosakként elfogadva: nijesam, (horvátul) és (szerbül) nisam ’nem vagyok’.[39]

A melléknevek, a névmások és a számnevek mindhárom nem többes szám részeshatározói-eszközhatározói-határozói esetű alakja a horvátban és a szerbben szabályos i-s esetragjai ma már gyakoribbak a montenegróiban is, mint az i-nek megfelelő ije-vel, mégis az utóbbit is beleiktatták a sztenderdbe:[40]

  • dobri (hn.), dobra (s. n.), dobre (nn.) ’jók’: részeshatározói-eszközhatározói-határozói eset dobrijem(a) vagy dobrim(a);
  • ti, ta, te ’azok’: tijem(a) vagy tim(a);
  • prvi, prva, prve ’az elsők’: prvijem(a) vagy prvim(a).

Számosabbak a sajátos jelenségek a montenegrói nyelv fesztelen nyelvi regiszterében, például:

  • fesztelen ni vs. szokásos nam „nekünk”, fesztelen ne vs. nas „minket”;
  • vi vs. vam „nektek”, ve vs. vas „titeket, magukat, önöket”;
  • a főnévi igenév képzője i nélkül: Idem malo odmorit vs. Idem se malo odmoriti „Megyek pihenni egy kicsit”;[42]
  • a visszaható névmás gyakori elhagyása (az előbbi példa).

A fesztelen regiszter egyes vonásai megvannak a mai szépirodalomban is, de a szokásos regiszterben, a hivatalos nyelvezetben és a publicisztikáéban nem. Ilyenek például:

  • A fesztelen regiszterben használják a folyamatos múlt időt, amely a diarendszer többi nyelvében csak irodalmi, archaikus színezettel: Jedni se igrahu, drugi razgovarahu ’Egyesek játszottak, mások beszélgettek…’[43]
  • Ebben a regiszterben van egy potencijal imperfekta ’folyamatos múlt feltételes alakja’ nevű igealak, amely a htjeti (šćeti változattal is) ’akarni’ segédige folyamatos múltú alakjából és a lexikális jelentésű ige főnévi igenevű alakjából képződik. Ez a magyar feltételes mód múlt idejének felel meg pontosan. Ezzel szemben a szokásos regiszterben a feltételes mód nevű alakot használják, melynek jelen idejű és múlt idejű jelentése is van: Hoćah vam se javiti da sam imao vremena vs. Javio bih vam se da sam imao vremena ’Adtam volna hírt magamról nektek/magának/önnek/maguknak/önöknek, ha lett volna időm’.[44]

Egyes, a régi montenegrói irodalomban használt kötőszók mára csak a fesztelen regiszterben maradtak fenn:

  • ma vs. ali ’de’[45];
  • a…, a vs. bilo…, bilo ’akár…, akár’: A došli, a ne došli, isto im se piše ’Akár jönnek, akár nem jönnek, a sorsuk ugyanaz lesz;[46]
  • e vs. da ’hogy’: Ovo vi pišem da ne možete reći e nijeste znali ’Ezt azért írom nektek, hogy ne mondhassátok, hogy nem tudtátok’.[47]

Szókincs[szerkesztés]

A montenegrói nyelv szókincse nem különbözik lényegesen a diarendszerétől általában, de előfordulnak eltérő szavak[48].

Azonos eredetű, de a szerbtől és a horváttól különböző alakú szavak:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
cklo staklo staklo üveg (az anyag)
đetić dečak dječak fiúcska
kostanj kesten kesten gesztenyefa
mrtac mrtvac mrtvac holttest
omraziti mrzeti mrziti gyűlölni
śutra sutra sutra holnap
znaven poznat poznat ismert

Ugyanazt jelentő, de különböző szavak a montenegrói, a szerb és a horvát nyelvben:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
izvanjac stranac stranac külföldi
glib blato blato sár
cukar šećer šećer cukor
oriz pirinač riža rizs
razuriti srušiti srušiti lerombolni

A jövevényszavak a nyelvbe való illesztése is különbözhet a montenegróiban:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
-tada képző: kvalitada -tet: kvalitet -teta: kvaliteta minőség
-an képző: Austrijan -anac: Austrijanac -anac: Austrijanac osztrák
-dur(ica) képző: štimadur(ica)) procenitelj(ica) procjenitelj(ica) becsűs

Akárcsak az Adriai-tenger partján beszélt horvát nyelvjárásokban, a montenegrói nyelvben is több az olasz eredetű szó, mint a szerbben. Példák:

bastadur(ica) ’aki megelégelt vmit’ < basta
durati ’tartani’ (időben) < durare;
kaseta ’láda’ < cassetta;
kušin ’párna’ < cuscino;
lencun ’lepedő’ < lenzuolo;
medig ’orvos’ < medico;
pjat ’tányér’ < piatto;
skala ’letra’ < scala;
taulin ’asztal’ < tavolino.

Jegyezetek[szerkesztés]

  1. A montenegrói, szerbiai és horvátországi 2011-es népszámlálásokon magukat montenegrói anyanyelvűekként deklaráló személyek összesített száma.
  2. Az adatok forrása: Zavod za Statistiku (a montenegrói statisztikai hivatal 2011. július 12-i közleménye a népszámlálás eredményéről. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  3. A 2011-es népszámlálás adatai, 21. o. (Hozzáférés: 2016. június 27). Megjegyzendő, hogy a szerb hatóságok nem végezték el a népszámlálást Koszovóban is. Itt ezt a helyi hatóságok tették.
  4. A 2011-es népszámlálás adatai, 16. o. (Hozzáférés: 2016. június 27).
  5. A 2011-es népszámlálás] adatai – Lakosság nemzetisége szerint (Hozzáférés: 2016. június 27).
  6. A 2011-es népszámlálás] adatai – Lakosság anyanyelve szerint (Hozzáférés: 2016. június 27).
  7. A 2002-es népszámlálás adatai (Hozzáférés: 2016. június 27).
  8. A 2011-es népszámlálás adatai, 71. o.
  9. Ustav Crne Gore (Montenegró alkotmánya), 13. cikkely. (Hozzáférés: 2016. június 27).
  10. Jezik kao domovina. Deklaracija crnogorskog P.E.N. centra o ustavnom položaju crnogorskog jezika (A nyelv mint haza. A montenegrói PEN-központ nyilatkozata a montenegrói nyelv alkotmányos helyzetéről) (Hozzáférés: 2016. június 27).
  11. Általuk írt cikkek a Montenegrina portál Nauka. Jezik (Tudomány. Nyelv) honlapján (Hozzáférés: 2016. június 27).
  12. Az 1837-ben Stuttgartban megjelent, német nyelven írt és utólag szerbre lefordított Montenegro und die Montenegriner (Montenegró és a montenegróiak) című munkájában (Hozzáférés: 2016. június 27).
  13. A Vuk Karadžić által sztenderdizált szerb nyelvről van szó.
  14. Eredeti szöveg itt (Hozzáférés: 2016. június 27).
  15. A belgrádi Letopis Matice srpske folyóiratban 1898 és 1903 között folytatásokban megjelent Bilješke jednog pisca (Egy író jegyzetei) című befejezetlen életrajzában (Montenegrina) (Hozzáférés: 2016. június 27).
  16. Prvi pomen crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv első megemlítése). Montenegrina (Hozzáférés: 2016. június 27).
  17. Encyclopedia Britannica. 18. kötet, 773. o.; az interneten: XVTII (Hozzáférés: 2016. június 27).
  18. Vö. Mihajlo Sćepanović és Vojislav Nikčević vitája. Radio-Most. 1998. április 5 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  19. Violeta Arsenić. Govorite li crnogorski? (Beszél-e montenegróiul?). Vreme. 478. sz. 2000. március 4 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  20. Az 1911-es a Montenegrói Királyság népi iskoláiról szóló törvény (Hozzáférés: 2016. június 27).
  21. Paul-Louis Thomas oldala az egyetem honlapján (Hozzáférés: 2016. június 27).
  22. Aleksandar Manić. Crnogorski na Sorboni (A montenegrói nyelv a Sorbonne-on) (interjú Paul-Louis Thomas-val). Glas javnosti. Belgrád. 2001. június 5 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  23. Nikčević, Vojislav P. Pravopis crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv helyesírása). Cetinje: PEN-központ. 1997
  24. Nikčević, Vojislav P. Gramatika crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Dukljanska akademija nauka i umjetnosti. 2001.
  25. (angolul) Mirko Boskovic. Montenegro Says Farewell to ‘Mother Tongue’ (Montenegró búcsút mond az 'anyanyelv'-nek). BalkanInsight.com. 2010. szeptember 14 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  26. Međunarodni naučni skup Norma i kodifikacija crnogorskog jezika. Zbornik radova („A montenegrói nyelv sztenderdizálása” nemzetközi tudományos konferencia. Közlemények gyűjteménye). Cetinje: Institut za crnogorski jezik i jezikoslovlje. 2005.
  27. Majda Šabotić. CANU objavila prvi dio Rječnika crnogorskog narodnog i književnog jezika (Az MTMA megjelentette a Montenegrói népi és irodalmi nyelv szótárának első részét). Vjesti online. 2016. április 8 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  28. Adnan Čirgić. Rječnik CANU – crnogorskoj nezavisnosti na dar (Az MTMA szótára – ajándék a montenegrói függetlenség jubileumára). Spiritus movens (Hozzáférés: 2016. június 27).
  29. Otvoreno pismo CANU: izvinite se gradjanima i povucite rjecnik (Nyílt levél az MTMA-hoz: Kérjetek bocsánatot a polgároktól, és vonjátok vissza a szótárt!). ULINFO. 2016. június 7 (Hozzáférés: 2016. június 27).
  30. Perović 2009, 5. o.
  31. Čirgić 2011, 51. o.
  32. Čirgić 2010, 50–51. o.
  33. ^ a b Perović 2009, 38–39. o.
  34. Perović 2009, 36. o.
  35. Perović 2009, 44. o.
  36. Csak ezt használják például a parlament és az államelnökség honlapján, ezt és a cirill ábécét is a kormányén (Hozzáférés: 2016. június 27).
  37. Perović 2009, 8. o.
  38. Perović 2009, 30–31. o.
  39. Čirgić 2010, 129. o.
  40. Čirgić 2010, 57. o.
  41. Čirgić 2010, 84. o.
  42. Čirgić 2010, 355. o.
  43. Čirgić 2010, 174. o.
  44. Čirgić 2010, 178. o.
  45. Čirgić 2010, 296. o.
  46. Čirgić 2010, 297. o.
  47. Čirgić 2010, 303. o.
  48. Sreten Zeković. Razur crnogorskoga jezika i njegova revitalizacija (A montenegrói nyelv lerombolása és újraélesztése) nyomán szerkesztett szakasz.

Források[szerkesztés]

  • Čirgić, Adnan – Pranjković, Ivo – Silić, Josip. Gramatika crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv grammatikája). Podgorica: Montenegró Oktatás- és Tudományügyi Minisztériuma. 2010. ISBN 978-9940-9052-6-2 (Hozzáférés: 2016. június 27)

További információk[szerkesztés]

  • Lingua Montenegrina (Montenegrói nyelv) – nyelvészeti, irodalmi és művelődési folyóirat (Hozzáférés: 2016. június 27)
  • Montenegrina – Montenegrói kulturális portál (Hozzáférés: 2016. június 27)
  • Vukčević, Milan et al. Crnogorski online (Montenegrói nyelv online). Montenegróból Kivándoroltak Központja (Hozzáférés: 2016. június 27)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]