Montenegrói nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Montenegrói nyelv
crnogorski jezik / црногорски jeзик
Beszélik Montenegró
Terület Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma 144 838 (2003-as népszámlálás) fő
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Balti-szláv nyelvek
    Szláv nyelvek
     déli csoport
      nyugati alcsoport
       montenegrói nyelv
Írásrendszer Cirill írás és Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Montenegró

A montenegrói nyelv (helyi nyelven црногорски jeзик, crnogorski jezik) az indoeurópai nyelvcsalád szláv ágának délszláv nyelvcsoportjához tartozik, ennek is a nyugati alcsoportjához. A szociolingvisztika szempontjából egyrészt a hagyományosan szerbhorvát nyelvnek nevezett, a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak közös abstand-nyelvének egyik változata, másrészt különálló, saját sztenderddel rendelkező ausbau-nyelv.

A montenegrói nyelv beszélői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2011-ben elvégzett népszámlálás alkalmával 278 865 személy, azaz a lakosság 44,98%-a montenegróinak vallotta magát, miközben 178 110-en (28,73%) szerbnek. Ami a nyelvet illeti, 265 895-en (42,88%) jelölték meg a szerbet anyanyelvükként, és 229 251-en (36,97%) a montenegróit. Következésképpen, a montenegróiak egy része szerbül beszélőnek tekinti magát.[1] Ez nem jelenti okvetlenül, hogy tényleg szerb nyelvet beszél a montenegróiak azon része, akik a szerbet tekintik anyanyelvüknek. Nyilvánvaló, hogy a hétköznapi érintkezésben ők is beszélnek montenegróiul, de ők ezt inkább nyelvjárásnak tekintik, semmint nyelvnek.

Vannak még statisztikai adatok a montenegróiakról a következő országokban:

  • Szerbia: 69 049 montenegrói nemzetiségű személy. Bár a kérdőívben volt az anyanyelvre vonatkozó kérdés is, nincs feltüntetve a montenegrói nyelvet beszélők száma.[2]
  • Horvátország: 4 926 montenegrói nemzetiségű[3] és 460 montenegrói anyanyelvű.[4]
  • Szlovénia: 2 660 montenegrói nemzetiségű. Nincs adat montenegrói nyelvet beszélőkről.[5]

A montenegrói csak Montenegróban hivatalos nyelv, ahol a nemzeti kisebbségek nyelvei (szerb, bosnyák, albán és horvát) is hivatalos használatúak.[6]

Területi változatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montenegróiak a közép-délszláv diarendszer štokavski dialektusának két nyelvjárását beszélik:

Az ószláv eredetű jat (ѣ) (fonetikai jele ě) továbbfejlődése szerint, Montenegróban a kiejtés (i)jekavski, mint Horvátország és Bosznia-Hercegovina legnagyobb részén, és Szerbia egyes régióiban.

A montenegrói nyelv fogalma körüli vita[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montenegró függetlenségének kikiáltását megelőzően még a montenegróiak közül is legtöbben úgy fogalmaztak, hogy a montenegrói nyelv a szerb nyelv területi elnevezése Montenegróban. A montenegrói nyelv fogalmának hívei ugyanakkor Montenegró függetlenségének hívei is. Amikor a montenegrói PEN központhoz tartozó értelmiségiek a Montenegrói Köztársaság 1992-es alkotmánya ellen tiltakoztak, amelyben a szerb volt megjelölve hivatalos nyelvként, fő érvük az volt, hogy minden nemzetnek joga van saját nyelvhez. Ezt megerősítendő, a horvát és a bosnyák nyelv példáját hozták fel. Nem tagadták, hogy a montenegrói ugyanahhoz a diarendszerhez tartozik, mint a többi három nyelv, de azt követelték, hogy nyelvüket hivatalosan montenegróinak nevezzék.[7]

A montenegrói nyelv eszméjének legfőbb szószólója Vojislav P. Nikčević volt, a Nikšići Egyetem professzora, aki 1968 óta foglalkozott ezzel. Ugyancsak ő volt a szerzője az első montenegrói nyelvre vonatkozó normatív munkáknak (lásd lejjebb A montenegrói nyelv sztenderdizálása). Támogatói közé tartoznak Vuk Minić, Sreten Zeković, Jevrem Brković, Rajko Cerović.[8]

Egyik érvük a „montenegrói nyelv” szócsoport létezése többé-kevésbé régi dokumentumokban.

  • A montenegrói nyelv első megemlítése Vuk Stefanović Karadžićtól származik, aki egyébként azt vallotta, hogy az egész közép-délszláv területen beszélt nyelv a szerb. 1837-ben leírja egy 1813-ban Montenegrót látogató francia ezredes szavait, aki azt hitte, hogy a „montenegrói nyelv” a görög nyelv egyik dialektusa.[9]
  • 1857-ben, Ljubomir Nenadović szerb író a következőket jegyzi meg egy montenegrói utazás kapcsán: „Minden iskolában a nyelv a montenegrói, ami különbözik attól a szép elismert nyelvtől, amelyre a Biblia le van fordítva (a Vuk Karadžić által sztenderdizált szerb nyelvről van szó – ezen szócikk szerzőjének jegyzete). Ha a montenegróiak így folytatják iskoláikban, akkor kétszáz év múlva a két nyelv között nagyobb különbség lesz mint a portugál és a spanyol között.”[10]
  • A „montenegrói nyelv” elnevezés egy másik szerb írónál is megjelenik. Simo Matavulj idézi egy montenegrói szavait, aki azt mondja, hogy a legjobb szerb színészek sem tudnak beszélni po naški („a mi nyelvünkön”), čisto crnogorski („tisztán montenegrói nyelven”).[11]
  • Helén, montenegrói hercegnő, aki 1896-ban Olaszország királynéja lett, Janjić szerb miniszterrel beszélget egy alkalommal, aki megdicséri a szép szerb beszédéért. A királyné azt válaszolja neki, hogy montenegrói nyelven beszél.[12]
  • Az Encyclopædia Britannica 1911-es kiadása is montenegrói nyelvről ír, bár rögtön megjegyzi, hogy ez gyakorlatilag azonos a szerbhorváttal.
  • Vannak külföldi nyelvészek is, akik elfogadják a montenegrói nyelv fogalmát, mint például Paul-Louis Thomas professzor, a Párizs IV Egyetem Szláv nyelvek karának Bosnyák, horvát és szerb tanulmányok katedrájának vezetője,[13] vagy Svein Mønnesland, az Osloi Egyetem professzora.[14]

A montenegrói nyelv eszméjének ellenzői ugyanakkor a Szerbiával való egység hívei is, például Lidija Tomić, Miodrag Jovanović, Ljubomir Kovačević, Jelica Stojanović, Draga Bojović, Slobodan Kalezić, Zagorka Kalezić, Vuk Cerović, Živko Đurković, a Nikšići Egyetem tanárai, Mihajlo Sćepanović, a Szerb tudományos és művészeti akadémia mellett működő Szerb nyelv intézetének kutatója,[15] Drago Ćupić, az Akadémia képviselője a Szerb nyelv sztenderdizálási tanácsában, vagy Mato Pižurica, az Újvidéki Egyetem bölcsészkarának professzora.[16] Fő érvük az, hogy nincs jelentősebb különbség a Montenegróban és a Szerbiában beszélt nyelv között.

Más érvük az, hogy az egész történelmük során a montenegróiak általában szerbeknek tekintették magukat, bár országuk hosszú időszakokban független volt. Valóban, Montenegrónak sikerült megőriznie autonómiáját az Oszmán Birodalom keretén belül, sőt, gyakorlatilag független lett a 17. század végén, miközben Szerbia tényleges török megszállás alatt állt, mielőtt a 19. század elején autonóm lett. A két ország függetlenségét az 1878-ban megtartott berlini békekongresszuson ismerték el, és Montenegró 1918-ig volt független, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (a későbbi Jugoszlávia) része lett. Az első Montenegróban megtartott népszámlálás (1909) szerint, a lakosság 94,38%-a ortodox keresztény volt, és 95%-a szerb anyanyelvű.[17]

A függetlenség kikiáltása előtt már tett lépéseket a montenegrói tartományi vezetés arra, hogy bevezessék az országban a montenegrói nyelv tanítását. Ez ellen politikusok, civilek, tanárok, gimnáziumok és diákok hevesen tiltakoztak, érvelve azzal, hogy ők nem akarják ezt a nyelvet tanulni, mivel ez nem nyelv, helyette a szerb nyelvet kívánják minden tekintetben használni.[18] Ekkoriban azonban mindennek nagy tétje volt, mert ezen függött Montenegró elszakadása Szerbiától.

Wikipédiát is próbáltak létrehozni montenegróiul, a beterjesztést a nagyszámú ellenző miatt kétszer elutasították, jelenleg folyik egy harmadik szavazás is.[19]

A montenegrói nyelv sztenderdizálása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montenegrói nyelv normáinak kialakítása 1997-ben kezdődött, amikor megjelent az első helyesírás-könyve.[20] Ezt röviddel azután az első nyelvtankönyv követte.[21]

2003-ban megalakult Cetinjében a Montenegrói nyelv és nyelvészet intézete, Vojislav Nikčević igazgatása alatt. Ez kormányonkívüli szervezet, de a Művelődésügyi Minisztérium támogatja anyagilag.

2004-ben a kormány módosította az iskolák tantervét, így az addig „szerb nyelv” néven futó órák neve „anyanyelv (szerb, montenegrói, horvát, bosnyák)” lett.[22]

2005-ben nemzetközi tudományos konferenciát tartottak a montenegrói nyelv sztenderdizálásáról Podgoricában.[23]

A függetlenségről szóló népszavazás és a függetlenség kikiáltása után, 2007. október 22-én elfogadott új alkotmány hivatalos nyelvként a montenegróit nevezi meg.[22]

2008-ban a montenegrói oktatásügyi minisztérium bejelentette, hogy az iskolai tankönyveket 2009-től már montenegrói nyelven nyomtatják.[24] A helyesírás szabályait 2009 júliusában fektették le; többek között bevezették az ś és ź betűket az sj és zj kettős betűk helyett, így az ábécé 32 betűre bővült. 2010 augusztusában a kormány elfogadta a hivatalos montenegrói nyelvtant, az ezt összefoglaló kötet szeptember 4-én jelent meg a boltokban. Néhány nappal később jelent meg a montenegrói nyelv lexikona. A kormánydöntés értelmében az iskolákban a 2010/2011-es tanévben oktatnak utoljára „anyanyelvet”.[22]


A montenegrói nyelv sajátosságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak a horvát nyelv esetében, a montenegrói nyelv sztenderdjének kialakításában az az irányzat a mérvadó, hogy kihangsúlyozzák a szerb sztenderd nyelvváltozattal szembeni különbségeket, azaz normákként határozzanak meg minél több területi sajátosságot a szerbhorvát szternderd által már korábban elfogadott sajátosságok mellett.

Kiejtés és írás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak a szerb nyelvet, a montenegróit is úgy cirill, mint latin ábécével írják, amit az alkotmánytervezet is rögzít. Jelenleg egyreinkább a latin ábécét használják.[25] Mindkét ábécé ugyanaz, mint a szerb és a horvát nyelvben használt (lásd Szerb nyelv. Kiejtés és írás), azzal a különbséggel, hogy a montenegrói ábécében kettővel több betű van, jellegzetes mássalhangzók jelölésére.[26] Ezek a lengyel nyelvben is megtalálhatók:

  • [ç] (palatális, zöngétlen réshang)[27] – írásjelei: Ś (latin), Ć (cirill)
  • [ʝ] (palatális, zöngés réshang)[28] – írásjelei: Ź (latin), З´[29] (cirill)

Akárcsak a szerb nyelvben, az idegen tulajdonneveket fonetikusan írják át.

A montenegrói nyelv (i)jekavski kiejtésű, azzal a jellegzetességel, hogy itt az ije két szótagot képez, miközben a diarendszer más területein kettőshangzó. Ezt a sajátosságot már a szerbhorvát nyelv sztenderdje is elfogadta.

A montenegrói nyelvben ez az ije átterjedt olyan szavakra is, amelyekben nem magyarázható a jat továbbfejlődésével:

Montenegrói Szerb, horvát és bosnyák Magyar
nijesam nisam nem vagyok
tijeh tih ezek/azok vmije/vkije
tijema tima ezeknek/azoknak
ovijeh ovih ezek vmije/vkije
ovijema ovima ezeknek

A [d], a [t], a [s] és a [z] palatalizációja az [e] előtt előrehaladottabb, mint a horvátban és a bosnyákban, miközben a szerb nyelvre nem jellemző:

Montenegrói Szerb Horvát és bosnyák Magyar
đe gde gdje hol
đevojka devojka djevojka lány
đeca deca djeca gyerekek
lećeti leteti letjeti repülni
ćerati terati tjerati elűzni
śedi sedi sjedi ülj le
śekira sekira sjekira balta
iźelica izelica izjelica falánk

A beszélt nyelvben az ao magánhangzócsoport, amely például a cselekvő melléknévi igenév egyes szám hímnemű alakjára jellemző, a montenegrói nyelvben a-ra csökken, akárcsak más Adria-parti tájszólásokban, miközben a többi tájszólásban o-ra csökken: rekao sam, reka sam, reko sam („mondtam”); kao, ka, ko („mint”).

Alaktan és mondattan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montenegrói nyelv grammatikája majdnem egyáltalán nem különbözik a diarendszer többi részeiétől (lásd Szerb nyelv. Alaktani és mondattani elemek), de mégis van néhány sajátossága:

Ezek a sajátosságok a montenegrói nyelv ijekavski jellegére vezethetők vissza.

  • A „mi/mit?” kérdő névmás megfelelője a montenegrói nyelvben što, mint a horvátban, miközben a szerb nyelvben šta.
  • Gyakrabban használják a főnévi igenév rövid alakját: Oli pjevat? („Akarsz-e énekelni?”), mint a hosszút (Hoćeš li pjevati?, a sztenderd horvát nyelvben).

Szókincs[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A montenegrói nyelv szókincse nem különbözik lényegesen a diarendszerétől általában, de előfordulnak eltérő szavak.

Azonos eredetű, de különböző alakú szavak[30]:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
cklo staklo staklo üveg (az anyag)
đetić dečak dječak fiúcska
kostanj kesten kesten gesztenyefa
mrtac mrtvac mrtvac holttest
omraziti mrzeti / mrziti mrziti gyűlölni
śutra sutra sutra holnap
znaven poznat poznat ismert

Ugyanazt jelentő, de különböző szavak a montenegrói, a szerb és a horvát nyelvben:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
izvanjac stranac stranac külföldi
glib blato blato sár
cukar šećer šećer cukor
oriz pirinač riža rizs
razuriti srušiti srušiti lerombolni

A nemzetközi szavak alakja is különbözhet a montenegrói nyelvben:

Montenegrói Szerb Horvát Magyar
-tada képző (például kvalitada) -tet (kvalitet) -teta (kvaliteta) minőség
-an (például Austrijan) -anac (Austrijanac) -anac (Austrijanac) osztrák
-dur(ica) (például štimadur(ica)) procenitelj(ica) procjenitelj(ica) becsűs

Akárcsak az Adria-parti horvát tájszólásokban, a montenegrói nyelvben is több az olasz eredetű szó, mint a szerbben. Példák:

Olasz Montenegrói Magyar
basta ’elég’ > bastadur(ica) aki megelégelt valamit
durare > durati tartani (időben)
cassetta ’ládikó’ > kaseta láda
cuscino > kušin párna
lenzuolo > lencun lepedő
medico > medig orvos
piatto > pjat tányér
scala > skala létra
tavolino ’kis asztal’ > taulin asztal

Montenegrói és szerb mondatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montenegrói Szerb Magyar
Śednik je dura’ tri ure. Sastanak/sjednik je trajao tri časa/sata. Az értekezlet három órát tartott.
Bidzin iźede koźetinu iz brondzina. Pas pojede kozije meso iz bronzane posude. A kutya kecskehúst eszik bronz edényből.
Metni kušin i lencun u koćetu. Stavi jastuk i čaršaf u krevet. Tedd a párnát és a lepedőt az ágyba.
Uljezi u kužinu i iz pašade uzmi pirun, uzmi pjat i metni ih na taulin. Uđi u kuhinju i iz escajga uzmi viljušku, uzmi tanjir i postavi ih na sto. Menj a konyhába, és vegyél ki a kredencből egy villát, vegyél ki egy tányért, és tedd őket az asztalra.
Uzeo škatulu furmina i žiže ne patiše. Uzeo kutiju šibica i neprestano ih pali. Elővett egy doboz gyufát és folyton gyújtogatja őket.

Jegyezetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az adatok forrása: Zavod za Statistiku (a montenegrói statisztikai hivatal 2011. július 12-i közleménye a népszámlálás eredményéről. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  2. A 2002-es népszámlálás adatai szerint.(Hozzáférés: 2010. október 9.)
  3. A lakosság nemzetiségi eloszlása a 2001-népszámlálás adatai szerint. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  4. A lakosság anyanyelvi eloszlása. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  5. 2002-es népszámlálás. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  6. Ustav Crne Gore (Montenegró alkotmánya), 13. cikkely. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  7. Jezik kao domovina. Deklaracija crnogorskog P.E.N. centra o ustavnom položaju crnogorskog jezika (A nyelv mint haza. A montenegrói PEN-központ nyilatkozata a montenegrói nyelv alkotmányos helyzetéről). (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  8. Általuk írt cikkek a www.montenegrina.net honlapon. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  9. Az 1837-ben Stuttgartban megjelent, német nyelven írt és utólag szerbre lefordított Montenegro und die Montenegriner (Montenegró és a montenegróiak) című munkájában. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  10. Eredeti szöveg itt. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  11. A belgrádi Letopis Matice srpske folyóiratban, 1898 és 1903 között, folytatásokban megjelent Bilješke jednog pisca (Egy író jegyzetei), című befejezetlen életrajzában. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  12. Eredeti szöveg itt. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  13. A Glas és a Pobjeda montenegrói újságoknak adott interjúk. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  14. [2005]: Crnogorski standardni jezik i njegov odnos prema ostalim srednjojužnoslovenskim jezicima (A sztenderd montenegrói nyelv és viszonya a többi közép-délszláv nyelvhez). In Međunarodni naučni skup Norma i kodifikacija crnogorskog jezika. Zbornik radova („A montenegrói nyelv sztenderdizálása” nemzetközi tudományos konferencia. Közlemények gyűjteménye). Institut za crnogorski jezik i jezikoslovlje, Cetinje. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  15. Lásd a Mihajlo Sćepanović és Vojislav Nikčević között lezajlott vitát. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  16. Arsenić, Violeta [2000. március 4]: Govorite li crnogorski? (Beszél-e montenegróiul?). Vreme, 478. sz. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  17. Montenegróban megjelent nyelvtankönyvek címlapjai 1838-ból és 1900-ból. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  18. Szerbhorváth György: Hogyan ne találjuk ki: nyelvburjánzás a jugoszláv utódállamokban. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  19. Request for new languages/Wikipedia Montenegrin 3
  20. Nikčević, Vojislav P. [1997]: Pravopis crnogorskog jezika (A montenegrói nyelv helyesírása). PEN-központ, Cetinje. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  21. Nikčević, Vojislav P. [2001]: Gramatika crnogorskog jezika (Montenegrói nyelvtan). Dukljanska akademija nauka i umjetnosti, Podgorica. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  22. ^ a b c Mirko Boskovic „Montenegro Says Farewell to ‘Mother Tongue’” (Montenegró búcsút mond az anyanyelvnek) BalkanInsight, 2010. szeptember 14. (Hozzáférés: 2011. július 25.)
  23. [2005]: Međunarodni naučni skup Norma i kodifikacija crnogorskog jezika. Zbornik radova („A montenegrói nyelv sztenderdizálása” nemzetközi tudományos konferencia. Közlemények gyűjteménye). Institut za crnogorski jezik i jezikoslovlje, Cetinje. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  24. Montenegrói nyelvű tankönyvek Montenegróban (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  25. Csak ezt használják, például, a parlament és az államelnök honlapján, ezt és a cirill ábécét is a kormányén. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  26. Pravopis crnogorskoga jezika i rječnik crnogorskoga jezika (A montenegrói nyelv helyesírása és a montenegrói nyelv szótára), a montenegrói oktatásügyi minisztérium dokumentuma. (Hozzáférés: 2010. október 9.)
  27. A szájpadlás legfelső pontján, a hangszalagok rezgése nélkül képzett hang, úgy, hogy a légáram nem záródik el teljesen, hanem hallható súrlódást okoz.
  28. A szájpadlás legfelső pontján, a hangszalagok rezgésével képzett hang, úgy, hogy a légáram nem záródik el teljesen, hanem hallható súrlódást okoz.
  29. Az ékezet a З-n kéne legyen, de egyelőre nincs ilyen a karakterkészletekben.
  30. Sreten Zeković-tól átvett példák. (Hozzáférés: 2010. október 9.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jolić, Borjanka – Ludwig, Roger [1972]: Le serbo-croate sans peine (Tanuljunk könnyen szerbhorvátul). Assimil, Chennevières (Franciaország).
  • Sala, Marius – Vintilă-Rădulescu, Ioana [1981]: Limbile lumii. Mică enciclopedie (A világ nyelvei. Kisenciklopédia). E.Ş.E., Bukarest.
  • Thomas, Paul-Louis [1994]: Serbo-croate, serbe, croate…, bosniaque, monténégrin : une, deux…, trois, quatre langues ? (Szerbhorvát, szerb, horvát, bosnyák, montenegrói: egy, kettő, három, négy nyelv?). Revue des Etudes Slaves, 66/1. sz.
  • Thomas, Paul-Louis [1998]: Fonction communicative et fonction symbolique de la langue (sur l’exemple du serbo-croate : bosniaque, croate, serbe) (A nyelv kommunikációs funkciója és szimbolikus funkciója (a szerbhorvát nyelv példájából kiindulva: bosnyák nyelv, horvát nyelv és szerb nyelv)). Revue des Etudes Slaves, 70/1. sz.
  • Thomas, Paul-Louis [2003]: Bosniaque, croate, monténégrin, serbe : de l’étude d’une langue à l’identité des langues (Bosnyák nyelv, horvát nyelv, montenegrói nyelv, szerb nyelv: egy nyelv tanulmányozásától a nyelvek identitásáig). Revue des Etudes slaves, 74/2-3. sz.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]