Kurs nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kúr nyelv
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád

 Balti nyelvek

  Kúr nyelv
Írásrendszer Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-3 xcu

A kurs nyelv (vagy kur nyelv) egy kihalt balti nyelv, amelyet a Balti-tenger keleti partján, a mai Litvánia és Lettország területén, a Kurs-turzáson beszélt a kur nép egészen a 14. századig, amikor asszimilálódtak a lettek és a litvánok közé. A nyelv átmenetet képez a porosz és a kelet-balti nyelvek között, de több közös vonása van a porosszal, mint a lettel. A kurs nyelvnek nincsenek írásos emlékei, nyomait nyelvjárási jellegzetességek és helynevek őrzik. A kurs nyelv nem tévesztendő össze a lett nyelv kurzemei nyelvjárásával.

Besorolása[szerkesztés]

Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába című monográfiájában így foglalja össze a kúr nyelv kutatásának történetét:

»A kursokat az egész 19. század során általánosan azonosították a lívekkel: „a lívek és a velük közel rokon kurok” (Setälä 1889:243.). Hunfalvy (1871/I:59.) is így tudta: „A kurok nyelvéből nem maradt meg semmi irodalmi emlék, de azon helyeik és szövetségek nevei, melyeket Lett Henriknél és más krónikásoknál találunk, azt mutatják, hogy liv- vagy eszt nyelvűek.” Csak J. Endzelīns 1912-es cikke bizonyította be, hogy „a kursok nem lívek, de nem is lettek vagy litvánok voltak, hanem balti törzs, amely a lett és a litván közötti átmeneti dialektust beszélte. Később a lettekhez, illetve a litvánokhoz asszimilálódott” (Endzelīns 1912/II:441.). J. Endzelīns után K. Būga irányította a figyelmet a kurs nyelvnek a poroszhoz közel álló sajátosságaira. Az „utolsó szót” azután V. Kiparsky (1939:462. és köv.) mondta ki terjedelmes monográfiájában, amelyben megkülönbözteti az időszámítás kezdete körül a Kursföld déli részén lakó balti kursokat és az északi részén lakó keleti-tengeri finn líveket.«[1].

A kúr nyelvnek nem maradtak fenn írásos emlékei, a nyelv jellegzetességeit elsősorban helynevek és más nyelvekre gyakorolt hatásai alapján próbálták rekonstruálni.

  • A XIX. században még úgy vélekedtek, hogy a kúrok egy balti finn nyelvet beszéltek, amely lívhez és az észthez állt közel. Ezt az elméletet olyan neves finnugristák képviselték, mint a magyar származású Hunfalvy Pál és Emil Nestor Setälä finn nyelvész.
  • A XX. századi kutatások nyomán azonban a kúrok megítélése gyökeres fordulatot vett, ezek szerint a kúrok egy balti nyelvet beszéltek. Az elmélet olyan tudósok nevéhez fűződik, mint Jānis Endzelīns lett nyelvész (1873-1961), Kazimieras Būga litván nyelvész (1879-1924) és René Paul Viktor Kiparsky finnországi születésű (1941) szlavista. A nyelvi adatok korlátozott volta miatt két vélekedés honosodott meg a kúr nyelv besorolásával kapcsolatban:
    • Az egyik szerint nyugat-balti nyelv volt a poroszhoz hasonlóan, de a lettel és a litvánnal való találkozása nyomán kelet-balti jellegzetességeket vett fel, ugyanakkor bizonyos nyugat-balti jegyeket meg is őrzött.
    • A másik felfogás szerint feltételezhetünk egy közép-balti ágat is, amely azonban a maga különállásában eltűnt.

Története[szerkesztés]

I. e. 500-ra teszik az ősbalti nyelvjárásokra való tagolódásnak kezdetét; az ősbaltiból először a nyugat-balti csoport vált ki időszámítások kezdete körül. A nyugat-balti törzsek a Balti-tenger partján éltek, a kelet-balti törzsek valamikor i.sz. 1000 körül foglalták el mai területüket, de a törzsek közötti kapcsolat sosem szűnt meg teljesen, ezért az intenzív és a kevésbé intenzív szakasz határai nem határozhatók meg pontosan. A nyelvészek azt feltételezik, hogy a kúr i. sz. 500 körül kezdett el ismét közeledni a kelet-balti nyelvekhez.

A VII-IX. század volt a kúrok fénykora, ők uralták a Balti-tengert, halászattal, kereskedelemmel foglalkoztak, de kalózkodtak is. A vikingekkel és más északi népekkel gyakran kényszerültek háborúzni. A kúrok által uralt terület minden valószínűség szerint nagyobb volt a mai Kurzeme területénél, magában foglalhatta a későbbi porosz partokat és a mai Lettország nagy részét is.

A balti törzsek feltételezett elhelyezkedése a XIII. században.
A litván nyelv nyelvjárásai. A szamogit nyelvjárást a barna, rózsaszín és sárga színek jelölik.
A lett nyelv nyelvjárásai. A középső nyelvjáráson (vidus dialekts) belül található a kúr al-nyelvjárás (kursiskās izloksnes)

A IX. századtól kezdődött a Baltikum lívek általi uralma. A balti finn nyelvű lív nagy hatást gyakorolt a kúrok nyelvére, oly annyira, hogy — amint a besorolásnál erről már szó volt — sokáig azt hitték, hogy a kúr finnugor nyelv volt. A később sok különböző népnek otthont adó államalakulatot, Livóniát is a lívekről nevezték el.

1236-tól kezdődött a németek keleti irányú expanziója. A part menti területeknek igen fontos stratégiai szerepe volt, mivel ezen a területeken keresztül tudták a német lovagok elérni a livóniai területeket, ezért ádáz harc folyt értük. 1260-ban a durbeni csatában a mai Lettország területén található Durbe mellett a kúr, a szemigall szamogit, lett és litván seregek legyőzték a Német Lovagrendet. A Rend ereje megroppant, a korábban elfoglalt területeken lázadások törtek ki. A porosz és kúr területek lázadását 1274-ben verték le, ekkor kezdődik a kúrok nagyarányú asszimilációja délen a litvánokhoz, északon a lettekhez.

Lettország történelmi kultúrtájai: Kurzeme, Vidzeme, Zemgale és Latgale

A kúr nyelvnek döntő hatása volt a litván nyelv két nyelvjárásának nagyarányú elkülönüléséhez. A kúrral érintkező nyugati alföldi (szamogit) nyelvjárás (žemaičių tarmė) számtalan olyan eltérést mutat a keleti felföldi nyelvjárással (aukštaičių tarmė) szemben, amelyet nyugat-balti, közelebbről kúr jellegzetességnek tartanak. Lásd még: Szamogit nyelv és a szamogit kúr jellegzetességei. Északon a kúrokat a Zamgale tartományából származó szemigallok asszimilálták, ami avval magyarázható, hogy a XIII. századi háborúk nyomán elnéptelenedett területeket a szomszédos területek lakói telepedtek le. Az asszimiláció a XIII. században, de legkésőbb a XIV. században lezajlott, ennek eredményeként a kúr nyelv és nép a későbbi lett nemzet elidegeníthetetlen alkotóelemévé vált.

A kúr nyelv fokozatosan eltűnt, de a területen élők még később is, egészen a XVII. századig kúroknak, kúrföldieknek (kurzemnieki) nevezték magukat, aminek történelmi okai voltak. A kurzemei és zemgalei területek ugyanis 1561 és 1795 között önálló hercegségként létezett a Lengyel-litván Köztársaságon belül, és a hercegség területén élőket kurzemniekinek nevezték akkor is, ha Zemgale tartományban éltek. Lásd még: Kurzeme és Kurzemei Hercegség. A lettben külön szó is jelöli a kúr nyelvet (kuršu valoda) és a kúr avagy kurzemei nyelvjárást (kursiskās izloksnes).

Szövegemlék[szerkesztés]

Simon Grunau (lettül: Simons Grūnavs, litvánul: Simonas Grunau) XVI. századi német domonkos-rendi szerzetes Porosz Krónika (Preussische Chronik) című munkájában közli a Miatyánkot, állítása szerint porosz nyelven. A kutatások bebizonyították, hogy a szöveg csak két porosz szót tartalmaz (nossen ’miénk’ és gaytkas ’kenyér’), és a szöveg valójában a kúr és a lett keverékén íródott, és mint ilyen, annak ellenére, hogy olvasatáról és nyelviségéről viták folynak, fontos emlék.[2]

Poroszul: Poroszul: Poroszul:
Thawe nuson

Thawe nuson kas thu asse andangon,
Swintints wirst twais emmens.
Pergeis twais laeims,
Twais quaits audasseisin na semmey key andangon,
Nusan deininan geittin dais numons schindeinan,
Bha atwerpeis noumans nuson auschautins
kay mas atwerpimay nuson auschautnikamans.
Bha ny wedais mans enperbandasnan.
Sclait is rankeis mans assa wargan.
Amen.

Thawe nouson

Thawe nouson kas thou aesse aendengon,
Swyntints wirset tways emmens.
Pareysey noumans twayia ryeky,
Tways quaits audaseysin nasemmiey kay endenga,
Nouson deyninan geytien days noumans schian deynan,
Bhae etwerpeis noumans nouson auschautins
kay mes etwerpymay nouson auschautenikamans.
Bhae ni wedeys mans enperbandasnan.
Slait isrankeis mans aesse wargan.
Emmen.

Tawa Nouson

Tawa Nouson kas tu essei Endangon,
Swintints wirst twais Emnes.
Pereit twais Rijks,
Twais Quaits Audasin kaigi Endangon tijt deigi nosemien,
Nouson deinennin geitien dais noumans schian deinan,
Bhe etwerpeis noumas nousons auschautins
kai mes etwerpimai nousons auschautenikamans.
Bhe ni weddeis mans emperbandasnan.
Schlait isrankeis mans esse wissan wargan.

Kúrul: Latgalul: Lettül:
Nossen thewes

Nossen thewes cur thu es delbas
sweytz gischer tho wes wardes
penag munis tholbe mystlastilbi
tolpes prahes girkade
delbeszisne tade symmes semmes vvorsunii
dodi mommys an nosse igdemas mayse
nude gaytkas pames mumys nusze noszeginu
cademes pametam musen prettaune kans
newede munis lawnā padoma
swalbadi munis nowusse loyne
amen

Myusu Tāvs

Myusu Tāvs, kurs esi dabasūs,
slaveits lai tūp Tovs vōrds.
Lai atnōk Tova Vaļsteiba.
Tova vaļa lai nūteik,
kai dabasūs, tai ari vērs zemes.
Myusu ikdīneiškū maizi dūd mums šudiņ.
I atlaid mums myusu porōdus,
kai i mes atlaižam sovim porōdnīkim.
In naved myusu kārdynōšonā,
bet izglōb myusus nu ļauna.
Amen.

Tēvreize

Mūsu Tēvs, debesīs,
Svētīts lai top Tavs vārds.
Lai nāk Tava Valstība.
Tavs prāts lai notiek,
kā debesīs, tā arī virs zemes.
Mūsu dienišķo maizi dod mums šodien.
Un piedod mums mūsu parādus,
kā arī mēs piedodam saviem parādniekiem.
Un neieved mūs kārdināšanā,
bet atpestī mūs no ļauna.
Āmen.

Szamogitül: Litvánul: Magyarul:
Tievė mūsa

Tievė mūsa, katros esi dongou,
tebūn švėnts Tava vards,
Teatein Tava karalīstė,
Tebūn Tava valė
kap dongou, tēp ė ont žemės.
Kasdėinėnės dounas douk mums šėndėin
Ėr atleisk mums mūsa kaltės
kap ė mes atleidam sava kaltininkams
Ė neleisk mūsa gundītė,
bet gelbiek mumis nu pėkta.
Amėn.

Mūsų Tėve

Mūsų Tėve, kuris esi danguje,
tebūnie šventu laikomas tavo vardas.
Teateinie tavo karalystė.
Teįvyksta tavo valia,
kaip danguje, taip ir žemėje.
Kasdieninės mūsų duonos duok mums šiandien.
Ir atleisk mums mūsų kaltes,
kaip ir mes esame atleidę savo kaltininkams.
Ir neįvesk mūsų į pagundymą,
bet gelbėk mus nuo pikto.
Amen.

Miatyánk

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
Szenteltessék meg a Te neved.
Jöjjön el a Te országod.
Legyen meg a Te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
És bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.
És ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól.
Ámen.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bojtár 1997: 93.
  2. A porosz nyelvű szövegek forrása: Bojtár 1997: 162-163, a kúr változat forrása: itt található, amelynek ettől eltérő átirata is van: itt.

Források[szerkesztés]

  • Bojtár Endre 1997. Bevezetés a baltisztikába. Osiris Kiadó. Budapest. ISBN 9633792797, pp. 164–165. [1]
  • Fodor István 2000. A világ nyelvei. Budapest. Akadémiai Kiadó. (Balti nyelvek című szócikk.)
  • Vaba 2014. Curonian lingvistic elements in Livonian.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Kapcsolódó idegen nyelvű szócikkek[szerkesztés]