Lettek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lettek
Latvieši
Jānis Čakste, múltszázadban élt lett politikus
Jānis Čakste, múltszázadban élt lett politikus
Teljes lélekszám
kb. 2 millió fő
Lélekszám régiónként
Régió
 Lettország1 338 682 (2010)
 Egyesült Királyság30 000 - 200 000
 USA94 341
 Oroszország28 520
 Kanada37 000
 Brazília25 000
 Új-Zéland20 000
 Ausztrália18 938
 Írország14 000
 Németország9 100
 Ukrajna5 079
 Svédország4 000
 Litvánia3 000
 Norvégia2 856
 Észtország2 300
 Fehéroroszország2 239
 Kazahsztán1 900
 Üzbegisztán1 600
 Spanyolország1 440
 Franciaország956
 Svájc736
 Belgium679
 Türkmenisztán500
 Venezuela400
 Moldova400
 Grúzia200
 Argentína200
 Chile100
Nyelvek
Lett
Vallások
keresztény (evangélikus, katolikus, ortodox) és dievturi
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Lettek
Latvieši
témájú médiaállományokat.

A lett (lettül latvieši) egy balti népcsoport. Szomszédságban élnek az észtekkel, a litvánokkal és az oroszokkal. Országuk Lettország, az Európai Unió egyik tagállama. Lettországon kívül nagy számban élnek lettek az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban és Oroszországban is. A lett nép ősei balti törzsek voltak: Lettország keleti részén a latgalok (Latgale lakói) éltek, a nyugati részén a kurok laktak, a Rigától északra levő terület (Livónia lakói) a finnugor lívek, a Kurzeme és a Daugava közé eső terület (Zemgale) lakói a szelek vagy szemigalok voltak. E törzsek soha nem egyesültek egységes államba, aminek oka a földrajzi széttagoltságon kívül a 13. században a dán és német hódítás volt.

Három nyelvjárás alakult ki: a keleti vagy felső-lett, a nyugati vagy alsó-lett (ezek összefoglaló neve „tamsi”), a központi vagy közép-lett. A lett irodalom hordozója a gazdag folklór volt, amelynek kiemelkedő műfaja a daina (dal).

A lettek többsége keresztény evangélikus, katolikus és ortodox vallású. Vannak akik egy természeti vallásban hisznek, a Dievturiban.

A lettek történelme[szerkesztés]

Az ország mai területén finnugor vadászok éltek a Kr. e. 3000 és 2000 közötti időszak óta. A balti törzsek az i. e. 1700-as években vándoroltak be a térségbe. A régészek találtak azonban olyan tárgyi leleteket, melyek bizonyítják, hogy a régióban már a Kr. e. 9000-es években is éltek emberek. A Krisztus utáni első századokban a terület lakosai a germán törzsekkel és a Római Birodalommal kereskedtek, majd a vikingekkel és az oroszokkal is gazdasági kapcsolatokat létesítettek. Az itt élő finnugor és balti népcsoportok a 12. században még természeti vallásúak voltak. A pápa küzdelmet hirdetett az északi pogányok megtérítésére: előbb dán, svéd, majd a 13. század elején német hittérítők, lovagok, kereskedők és szerencsevadászok érkeztek a térségbe. A lívek földjén létrejött a Kardtestvérek rendje, amely évtizedekig harcolt a lettek ellen, csakhogy földjeiket megszerezze. A kardtestvér lovagok a lettektől, litvánoktól és oroszoktól elszenvedett vereségeik hatására beolvadtak a déli Teuton Lovagrendbe. 1290-re a lakosokra kényszerítették a keresztény hitet. A Teuton Lovagrend elűzésével a kardtestvérek újból szuverénné nyilvánították magukat, de nem sokáig tartottak ki az oroszok fokozódó nyomása miatt. Eleinte úgy tűnt, hogy a letteket teljesen az oroszok igázzák le, de velük szemben a protestáns Svédország és a katolikus LengyelországLitvánia seregei is 1592-ben az ország területére érkeztek, hogy megvívjanak a balti országért. Kelet-Lettország nagyobb része (beleértve Rigát is) svéd uralom alá került. Ez az időszak mégis kedvezően hatott az ország fejlődésére. A 17. század svéd királyai felszabadították a lett parasztokat a jobbágyság alól. Átfogó oktatási reformokat vezettek be. A jobbágyfelszabadítás egyben nemzeti felemelkedést jelentett. Lettország politikai egysége lassan helyreállt, az ország kezdte visszanyerni jogait. A 19. század végén az oroszok próbálták hatalmukat az egyre dinamikusabban fejlődő ország területére kiterjeszteni. Az első világháború alatt Lettország (miként Litvánia is) német megszállás alá került. 1918. november 18-án, a német vereséget követően egy parasztokból, középosztályból és szocialistákból álló csoport kinyilvánította az ország függetlenségét. Karlis Ulmanis, a Parasztpárt vezetője kormányt alakított. 1920-ban Szovjet-Oroszország békeegyezményt kötött Lett Köztársasággal a nacionalisták, bolsevikok és balti németek közötti ellenségeskedés miatt. Szovjet-Oroszország ekkor elismerte Lettország „örökös függetlenségét”.

A két világháború közötti rövid időszakban Lettország független állam volt. Az 1930-as évek végére Lettországban felülkerekedett az önkényuralom, és 1939. augusztus 23-án Harmadik Birodalom és a Szovjetunió megnemtámadási egyezménye szerint Lettország a szovjet érdekszférába került. 1940. augusztus 21-én a Szovjetunió foglalta el. Függetlensége 1991-ben, a Szovjetunió szétesése után újra helyreállt. 1994-ben az utolsó orosz csapatok is kivonultak Lettországból. Az orosz kisebbség aránya a csapatkivonás évében kb. 30% volt. Lettország 2004 tavaszán a NATO-hoz és az Európai Unióhoz is csatlakozott.

Híres lettek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Latvian people című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • HBMK eu25