Andrejs Pumpurs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Andrejs Pumpurs
Pumpurs arcképe és fő művének a Lāčplēsis-nek egy motívuma szovjet bélyegen (1961).
Pumpurs arcképe és fő művének a Lāčplēsis-nek egy motívuma szovjet bélyegen (1961).
Született 1841. szeptember 22.
Kurzemei Lieljumprava,
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Elhunyt (60 évesen) 1902. Július 6.,
Orosz Birodalom 1914-1917 Oroszország
Riga
Állampolgársága orosz
Nemzetisége lett
Foglalkozása költő
Kitüntetései Szent Szaniszló-érdemrend
Sírhely Rigai Nagy-temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrejs Pumpurs témájú médiaállományokat.

Andrejs Pumpurs (Lieljumprava, 1841. szeptember 22.Riga, 1902. július 6.) lett költő, A nemzeti romantika jeles képviselője, az Ifjú Lettek mozgalmának központi alakja.

Élete[szerkesztés]

Andrejs Pumpurs szegény paraszt családban született 1841-ben. Az uradalmi elemi iskola elvégzését követően földmérőknél dolgozott mint segéderő. 1874 és 1876 között Rigában élt. Bernhards Dīriķsszel közösen könyvesboltot nyitott. Ekkor csatlakozott az Ifjú Lettek mozgalmához.

1876-ban Moszkvába ment. Itt beállt a szerbek ottomán birodalom elleni harcát segítő önkéntesek közé. A Balkánon szerzett tapasztalatai nagyban erősítették nemzeti elkötelezettségét. A háború után Odesszában katonaiskolát végezett és a cári hadseregben szolgált haláláig. 1880-ban tért vissza Lettországba, 1896-ban került Daugavpilsbe ahol katonai intendáns volt haláláig. A hadbiztosságnál betöltött funkciójára tekintettel beutazta az Orosz Birodalom nagy részét és eljutott Kínába is. Halálát, és gyermekeinek halálát is kínai útja során szerzett betegség okozta.

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Érdeklődése az irodalom iránt piebalgei tartózkodása idején kezdődött. Első verse 1869-ben jelent meg. Művészetének ebben a periódusában elsősorban hazafias költeményeket és szatírákat írt.

Miután 1882-ben visszatért Rigába ismét felvette a kapcsolatot a lett nemzeti írókkal. 1888-ban jelet meg fő műve a Lāčplēsis (A medveölő) című eposz. ebben néphagyományokra alapozva alkotta meg a lett nép hősi eposzát. Két évvel később 1892-ben adja ki verseskötetét Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben) és 1895-ben a katonaélményeit megörökítő útirajzait No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig) címen. Fő művét a Medveölő-t egy tucat nyelvre lefordították, a világnyelveken kívül többek között japánra, csehre stb.

Művei[szerkesztés]

  • 1869, Hīna kaps
  • 1888, Lāčplēsis (A medveölő)
  • 1890, Tēvijā un svešumā (Otthon és idegenben)
  • 1895, No Daugavas līdz Donavai (A Daugavától a Dunáig)

Magyar fordítások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]